Pécsi Ítélőtábla Pf.VI.20.044/2020/
- szám A felperes: felperes (cím1.) A felperes képviselője: ügyvéd (cím3.) Az alperes: alperes (cím1.) Az alperes képviselője: ügyvéd (cím5.) A fellebbezési kérelmet előterjesztő fél: felperes
- sorszám alatt A per tárgya: személyiségi jogsértés megállapítása és jogkövetkezményeinek alkalmazása Az elsőfokú bíróság: Zalaegerszegi Törvényszék A fellebbezéssel támadott határozat száma: 5.P.20.623/2019/
- számú ítélet Ítélet A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét – fellebbezett részében – részben megváltoztatja, és az alperest sérelemdíj címén terhelő marasztalás összegét 800.000 (nyolcszázezer) forintra és ennek az elsőfokú ítélet szerinti kamataira felemeli, amelynek megfizetésére az alperes tizenöt napon belül köteles. Mellőzi a felperes elsőfokú perköltségben és az állam javára meg nem fizetett eljárási illetékben való marasztalását, és kötelezi az alperest, hogy tizenöt napon belül fizessen meg a felperesnek 50.800 (ötvenezer-nyolcszáz) forint elsőfokú perköltséget. Egyéb fellebbezett részében az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs. Pécsi Ítélőtábla VI.Pf.20.044/2020/4 2 Indokolás [1] [2] [3] [4] [5] A felperest az alperesi büntetés-végrehajtási intézetben töltött jogerős szabadságvesztés büntetése során,
- január
- napján az alperes állományába tartozó két tiszthelyettes bántalmazta. A
- számú zárkában egyikük egy alkalommal tenyérrel arcul ütötte, amitől a felperes földre esett, majd a másik tiszthelyettes a földön fekvő felperest két alkalommal tenyérrel a fején megütötte, és két alkalommal a felső testébe rúgott. A bántalmazástól a felperes látható sérülést nem szenvedett el, annak hatására azonban bevizelt. Az elkövetők büntetőjogi felelősségét a büntetőbíróság jogerősen megállapította, és velük szemben büntetést szabott ki. A felperes módosított keresetében az élethez, testi épséghez és egészséghez fűződő személyiségi joga megsértésének megállapítását, valamint az alperes 3.000.000 forint sérelemdíjban és
- január
- napjától járó késedelmi kamatában való marasztalását kérte. Az alperes a kereset elutasítását kérte, mert álláspontja szerint a felperes nem szerzett olyan sérüléseket, amelyek igényét megalapoznák. Az elsőfokú bíróság ítéletében megállapította, hogy az alperes megsértette a felperes élethez, testi épséghez és egészséghez fűződő személyiségi jogát azzal, hogy
- január
- napján alkalmazottai bántalmazták, kötelezte 500.000 forint sérelemdíj és ennek
- január
- napjától járó késedelmi kamata megfizetésére, míg a felperest marasztalta 75.000 forint perköltségben és 151.200 forint meg nem fizetett kereseti eljárási illetékben. A jogerős büntető ítéletben foglaltak alapján állapította meg a felperes Polgári törvénykönyvről szóló
- évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 2:42.§
(1)és
(2)bekezdése, valamint 2:43.§ a) pontja szerinti személyiségi jogának megsértését, és az őt ért nem vagyoni sérelemért a Ptk. 2:52.§
(1)bekezdése alapján az alperest sérelemdíj megfizetésére kötelezte. A sérelemdíj mértékének meghatározásánál figyelemmel volt arra, hogy a felperest a büntetés-végrehajtás sajátosságából fakadó jogkorlátozottsága folytán a szükségszerű fizikai fájdalmon túl mentális gyötrelem is érte, a bántalmazás következtében megszégyenült, megbélyegzetté vált rabtársai között, ezáltal mindennapjai a többi fogvatartotthoz viszonyítva nehezebbé váltak. A felperes követelését mindezek mellett is eltúlzottnak tartotta, és annak kompenzálására 500.000 forint sérelemdíjat és annak kamatait találta alkalmasnak. A perköltség viseléséről a Polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) 83.§
(2)bekezdése alapján a pernyertesség-pervesztesség aránya alapján rendelkezett. Az elsőfokú ítélettel szemben a felperes nyújtott be fellebbezést, melyben annak részbeni megváltoztatását és a sérelemdíj mértékének 1.000.000 forintra és ennek az elsőfokú ítélet szerinti késedelmi kamataira való felemelését, az eljárási illetékben és a perköltségben való marasztalás során a pernyertesség-pervesztességi arány figyelembevételének mellőzését és az alperesnek első- és másodfokú perköltség megfizetésére kötelezését kérte. Álláspontja szerint a sérelemdíj mértékének meghatározásakor az elsőfokú bíróság nem kellő súllyal értékelte, hogy zárkájában minden előzmény nélkül indokolatlanul fogták közre az alperes alkalmazottai; valójában félreértés történt, mert másik rabtárs ellen irányult volna a testi Pécsi Ítélőtábla VI.Pf.20.044/2020/4 [6] [7] [8] [9] [10] [11] [12] 3 fenyítés; arcát úgy megütötték, hogy a földre esett; földön fekvő helyzetében két alkalommal fejen ütötték, majd további két alkalommal bele is rúgtak; és a bántalmazás hatására bevizelt. Hangsúlyozta, hogy nem is a fizikai sérelmek viselték meg igazán, hanem az a tény, hogy visszaéltek kiszolgáltatott helyzetével. A történteket szégyenében nem merte elmondani, zárkatársai csak a külsérelmi nyomokat észlelték rajta. Tűrnie kellett a bántalmazás következményeit, a megszégyenülést, és ez az állapot az átszállításával sem szűnt meg. Jelenleg is büntetés-végrehajtási intézetben tartózkodik, de a történtek az elhelyezési körülményeire továbbra is hatással vannak. A perköltség megfizetésére és az eljárási illeték viselésére vonatkozó rendelkezés kapcsán sérelmezte a Pp. 83.§
(3)bekezdése alkalmazásának mellőzését, mert megítélése szerint követelése nem volt nyilvánvalóan eltúlzott, a személyiségi jogsértés megállapítására irányuló kereseti kérelme eredményes volt, az alperes pedig az ellenkérelem benyújtásáig a jogalapot sem ismerte el, a perre tehát okot adott. Az alperes fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte. A fellebbezés részben alapos. A fellebbezési eljárásban a jogsértés ténye, annak körülményei nem voltak vitatottak, így a másodfokú bíróságnak a Pp. 369.§
(3)bekezdés d) pontja szerinti felülbírálati jogkörében kizárólag abban a kérdésben kellett döntenie, hogy a felperest ért nem vagyoni sérelemre tekintettel indokolt-e az elsőfokú bíróság által megítélt sérelemdíj összegének felemelése. A Ptk. 2:52.§
(1)bekezdése szerint akit személyiségi jogában megsértenek, sérelemdíjat követelhet az őt ért nem vagyoni sérelemért. A
(3)bekezdés értelmében a sérelemdíj mértékét a bíróság az eset körülményeire – különösen a jogsértés súlyára, ismétlődő jellegére, a felróhatóság mértékére, a jogsértésnek a sértettre és környezetére gyakorolt hatására – tekintettel egy összegben határozza meg. A sérelemdíj mint a személyiségi jogsértés egyik lehetséges szankciójának funkciója kettős: egyrészt kompenzációs szerepet tölt be a személyiségi jogsértés tekintetében, emellett magánjogi büntetésnek is tekintendő a hasonló jogsértések megelőzésének céljával. Mindezen körülmények együttes figyelembevételével kell az adott esetben a fél javára megítélhető sérelemdíj mértékéről határozni. A sérelemdíj mértékének meghatározásakor a jogintézmény büntető funkciójára a sértettnek okozott hátrány nagyságától függetlenül figyelemmel kell lenni, így a bíróság a sérelemdíj mértékében akkor is kifejezésre juttathatja a társadalom rosszallását, ha a sértettnek okozott hátrány nem jelentős (Kúria Pfv.IV.20.432/2019/5.). Az elsőfokú bíróság helyesen indult ki abból, hogy bár a felperes sérülései nem voltak súlyosak, a bántalmazás körülményei, a felperesnek a büntetés-végrehajtási intézet hierarchikus rendszeréből következő kiszolgáltatottsága magát a jogsértést különösen súlyossá tették. A büntetés-végrehajtási őrök hatalmi pozíciójukat kihasználva, többen akarategységben bántalmazták a felperest, aki nem volt abban a helyzetben, hogy a bántalmazással szemben védekezzen, azt megszégyenülten kellett tudomásul vennie. Azzal sem lehetett tisztában, hogy az eset a többi fogvatartottból milyen reakciót vált ki, az kiközösítettségéhez, részükről esetleges további bántalmazáshoz vezet-e. A másodfokú bíróság figyelembe vette azt is, hogy az alperes alkalmazottai olyan bűncselekmény elkövetésében vettek részt, amelynek megakadályozása lett volna a feladatuk. Nem tulajdonított jelentőséget ugyanakkor annak a felperesi hivatkozásnak, hogy tévedésből vált áldozattá, ez még valósága esetén sem teszi súlyosabbá a cselekményt, a felperes jelenlegi elhelyezési körülményeire és azoknak a bántalmazással való összefüggésére pedig adat nem áll rendelkezésre. Mindezen körülményeket egybevetve, a jogsértés súlyát, annak a felperesre és a környezetére gyakorolt hatását hangsúlyosan értékelve, a másodfokú bíróság a sérelemdíj összegét 800.000 Pécsi Ítélőtábla VI.Pf.20.044/2020/4 4 forintra és annak az elsőfokú ítéletben írt kamataira felemelte, és ennyiben az elsőfokú bíróság ítéletét – fellebbezett részében – a Pp. 383.§
(2)bekezdése alapján megváltoztatta, míg az ítélet indokolásából következően ezt meghaladóan elutasítottnak tekintett részében helybenhagyta. [13] [14] [15] [16] Észlelte a másodfokú bíróság, hogy az elsőfokú bíróság a teljesítési határidőről nem rendelkezett, ezért a Pp. 344.§
(1)bekezdése szerinti határidő megállapításával ezt a hiányosságot pótolta. A másodfokú bíróság döntése folytán a felperes követelése nem volt nyilvánvalóan eltúlzottnak tekinthető, ezért a Pp. 83.§
(3)bekezdése és 102.§
(1)bekezdése alapján mellőzte a felperesnek elsőfokú perköltségben és eljárási illetékben való marasztalását, és az alperest kötelezte a felperes által felszámított díj figyelembevételével a terhére megállapított marasztalási összegnek megfelelő perköltség megfizetésére. A másodfokú eljárásban a felperes költségeit a Pp. 81.§
(5)bekezdésében meghatározott módon nem számította fel, ezért arról rendelkezni nem kellett, az alperes pedig a Pp. 83.§
(3)bekezdésére figyelemmel másodfokú perköltségre nem tarthat igényt. A feljegyzett fellebbezési illeték az alperes illetékmentessége okán az állam terhén marad az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 4.§
(1)bekezdéséből, az 5.§
(1)bekezdés c) pontjából, valamint a Pp. 102.§
(6)bekezdéséből következően. A másodfokú bíróság határozatát a Pp. 376.§
(1)bekezdése szerint eljárva tárgyaláson kívül hozta meg. Pécs,
- szeptember
- Dr. Kutasi Tünde s.k. a tanács elnöke, Dr. Vogyicska Petra s.k. előadó bíró, Gáspárné dr. Baranyabán Judit s.k. bíró