← Magyarország

Pf.20171/2022/7 – Debreceni Ítélőtábla

DEBRECENI ÍTÉLŐTÁBLA Pf.II.20.171/2022/

  1. szám A Debreceni Ítélőtábla a Dr. Lampé Ügyvédi Iroda (cím, eljáró ügyvéd: dr. Lampé Zoltán) által képviselt Felperes (cím) felperesnek – a dr. Nagy Judit ügyvéd (cím) által képviselt Alperes1 (cím) I. rendű és Alperes2 (cím) II. rendű alperes ellen személyiségi jog megsértése miatt indított perében a Debreceni Törvényszék 7.P.20.429/2021/
  2. számú ítélete ellen a felperes által
  3. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán meghozta a következő ítéletet: Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érinti, fellebbezett részét helybenhagyja. Kötelezi a felperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg egyetemlegesen az I. és a II. rendű alperes részére az általános forgalmi adót is tartalmazó 50 800 (ötvenezer-nyolcszáz) forint másodfokú eljárással felmerült költséget. Megállapítja, hogy a le nem rótt 180 000 (száznyolcvanezer) forint kereseti illeték és 240 000 (kétszáznegyvenezer) forint fellebbezési illeték az állam terhén marad. Ez ellen az ítélet ellen nincs helye fellebbezésnek. Indokolás [1] A felperes bérlőként az I. rendű alperessel mint bérbeadóval, valamint a II. rendű alperessel mint tulajdonossal bérleti szerződést kötött
  4. január 4-én, melynek tárgyát a városi ...-on üzemeltetett büfé képezte. A büfé tisztántartásával kapcsolatban a peres felek között vita alakult ki, melynek során
  5. július 25-én a II. rendű alperes polgármestere, majd ezt követően
  6. július 26-án az élelmiszer-felügyeleti hatóság szemlét végzett, amely utóbbi eredményeképpen a hatóság a higiéniai hiányosság, illetve a büfé tárgyi felszereltségének meg nem felelése miatt a vendéglátóegység tevékenységének felfüggesztéséről rendelkezett. Ezt követően
  7. augusztus 4-én a büfé tisztántartásának elmulasztására hivatkozva a bérleti szerződést az I. rendű alperes
  8. augusztus 15-ére felmondta. [2] A felperes a felmondást nem fogadta el,
  9. szeptember 9-én a büfénél megjelent, ahol a II. rendű alperes polgármestere a vendéglátóipari egység ajtajának üvegezett részét betörte, és így ahhoz hozzáférve a felperes kulcscsomóját elvette. [3] A felperes ezután a felmondás érvénytelenségének megállapítása és a bérlemény birtokba adása, a rendeltetésszerű állapot helyreállítása iránt az alperesekkel szemben keresetet terjesztett elő a Debreceni Járásbíróságon. A bíróság 8.G.40.234/2016/
  10. számú ítéletével megállapította, hogy a bérleti szerződés felmondása érvénytelen, és kötelezte az I. rendű alperest a helyiség rendeltetésszerű használatra alkalmas állapotban 15 napon belül a felperes birtokába adására. Az ítélet indokolása szerint a felmondásra a lakások és helyiségek bérletére, valamint az elidegenítésükre vonatkozó egyes szabályokról szóló
  11. évi LXXVIII. törvény (továbbiakban: Lakás tv.)
  12. §

(5)bekezdésében foglalt határidők megsértésével került sor. A Debreceni Törvényszék 2.Gf.41.035/2017/
  1. számú ítéletével az elsőfokú ítélet fellebbezett részét helybenhagyta. [4] A jogerős ítéletben foglaltaknak az I. rendű alperes nem tett eleget – ezzel szemben
  2. november 8-án az alperesek a bérleményt kiürítették –, ezért a felperes az ítélet végrehajtását kezdeményezte. Az alperesek
  3. december
  4. napján kelt levelükkel a közüzemi Debreceni Ítélőtábla II.Pf.20.171/2022/7/II 2 díjtartozás előzetes felszólítás után való meg nem fizetésére hivatkozással a felperessel kötött bérleti szerződést
  5. január
  6. napjára ismét felmondták. Az I. rendű alperes ennek alapján a végrehajtás megszüntetése iránt keresetet terjesztett elő, mely folytán indult perben a Debreceni Járásbíróság 8.P.22.768/2018/
  7. számú ítéletével a keresetet elutasította. Indokolása szerint a felmondást megelőző felszólításban írt közüzemi díjtartozás nem állt fent, ezért a felmondás érvénytelen volt. [5] A felperes a keresetében kérte annak a megállapítását, hogy az alperesek a büfé üzemeltetését érintő, a tényállásban részletezett több mozzanatból álló részcselekmények sorozatával, különös tekintettel a polgármester őt megszégyenítő és megfélemlítő eljárására, megsértették az egészséghez fűződő személyiségi jogát és kérte az alperesek egyetemleges kötelezését 3 000 000 forint sérelemdíj megfizetésére. [6] Az alperesek a személyiségi jogsértés hiányára hivatkozva a kereset elutasítását kérték. [7] Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította, kötelezte a felperest, hogy fizessen meg 15 napon belül az alpereseknek mint együttes jogosultaknak 76 200 forint perköltséget. Az ítélet indokolása a Polgári Törvénykönyvről szóló
  8. évi V. törvény (továbbiakban: Ptk.) 2:
  9. §
(1),
(2)bekezdéseinek és
  1. § a) pontjának a felhívásával úgy ítélte meg, hogy a felperes a személyiségi joga alperesek általi megsértésére alappal nem hivatkozhat. Hangsúlyozta, hogy a felperes egyrészt a büfé elvesztését, másrészt a polgármester fellépését tartotta személyiségét bántónak. A büfé elvesztéséhez tartozó kérdés a bérleti jogviszony felmondása, a jogerős bírósági ítélet önkéntes teljesítésének elmaradása. A felmondás önmagában nem tekinthető a személyiségi jogot sértő magatartásnak akkor sem, ha annak érvénytelenségét a bíróság jogerős ítélete kimondta. Nem hagyható azonban figyelmen kívül, hogy a bérlet felmondásához vezetett – a Debreceni Járásbíróságon 8.G.40.234/2016/
  2. szám alatt csatolt fényképfelvételek, valamint az élelmiszerlánc-felügyeleti hatóság ellenőrzésének eredményeként született határozat által bizonyítottan – az, hogy a büfé higiéniájával kapcsolatosan a felperes részéről mulasztás állt fenn. Felhívta, hogy a Debreceni Járásbíróság ítéletének indokolása szerint a felmondás érvénytelenségének oka kizárólag az volt, hogy a bérbeadó nem tartotta be a Lakás tv.
  3. §
(5)bekezdésében foglaltakat, a felmondás alapjául szolgáló felperesi magatartást azonban a bíróság nem vizsgálta. Nem azt állapította tehát meg, hogy a bérbeadó által hivatkozott okok nem álltak fenn vagy azokra felmondás nem volt alapozható, pusztán a felmondás eljárási szabályaira alapította határozatát. Ebből következően, bár a felmondás formálisan jogszerűtlen volt, a perben vizsgálandó személyiségi jogi nézőpontból ennek nem volt jelentősége. [8] Tény, hogy a jogerős bírósági ítéletet az I. rendű alperes önként nem hajtotta végre, ezért a felperesnek végrehajtási eljárást kellett indítania, ennek azonban azért nem volt jelentősége, mert a tevékenység folytatását az élelmiszerlánc-felügyelet felfüggesztette, az újbóli üzemelés megkezdését írásban kellett volna kezdeményezni, amelyre a perben nem merült fel adat. Ezzel kapcsolatban felhívta, hogy a felperes maga nyilatkozott úgy, hogy a működési engedély ismételt kiadásához szükséges feltételeket nem tudta teljesíteni, továbbá, hogy a kulcsokat visszakapta, azaz a szükséges intézkedések mellett elvileg volt lehetőség a büfé esetleges további üzemeltetésére. [9] Összegezve mindezeket, az elsőfokú bíróság arra a következtetésre jutott, hogy a büfé elvesztéséhez éppen a felperes saját magatartása vezetett. Az, hogy az alperesek a jogviszonyt felmondták, a helyiséget birtokba vették, a felmondásról szóló jogerős ítélet ellenére azt nem adták ismét birtokba, bár a felperesben szubjektíve jelentős sértettséget okozott, külső objektív mércével mérve nem érte el azt a szintet, ami a jogvédelmet indokolttá tenné. [10] A felperes a személyiségi jogát sértő másik okként a polgármester viselkedését jelölte meg. A II. rendű alperes védekezése tekintetében az elsőfokú bíróság kifejtette, hogy a közhatalmat gyakorló szervek jellegüknél fogva a vele szolgálati, alkalmazotti jogviszonyban Debreceni Ítélőtábla II.Pf.20.171/2022/7/II 3 álló természetes személyek útján fejthetik ki tevékenységüket, ezért a természetes személyek magatartása a jogi személynek tudható be. A polgármester a büfé helyiség felmondásával kapcsolatban az önkormányzat nevében járt el és nem magánszemélyként, mindebből következően a per tárgyává tett cselekmények a II. rendű alperesnek tudhatók be. Ezzel kapcsolatban a polgármester magatartásait nem találta személyiségi jogot sértőnek. A felperes állítása szerint
  1. július 25-én a strandon a polgármester végig üvöltött, őrjöngött, kiabált, ezzel megszégyenítette a fürdőzők előtt. A lefolytatott bizonyítási eljárás alapján azonban az elsőfokú bíróság úgy találta, hogy nem állapítható meg, hogy magatartása olyan durván bántó vagy sértő lett volna, amely személyiségi jogi szempontból védelmet igényel. A felperes sértőnek találta, hogy a polgármester a büfé kulcsait úgy vette magához, hogy annak megszerzése érdekében egy szerszámmal beütötte az ajtó üvegezett részét, miközben a felperes a büfénél tartózkodott. Mindez tényszerűen megvalósult és ez kelthetett ugyan félelmet a felperesben, az egyéb peradatokkal együtt értékelve azonban ez sem vezetett a személyiségi jogi védelemhez. Egyrészt a hivatkozott magatartás nem kifejezetten és közvetlenül a felperessel szemben nyilvánult meg, másrészt a felperes megsértett személyiségi jogaként az egészséghez való jogot jelölte meg, ennek alátámasztásául pedig a pszichiátriai kezelésére vonatkozó ambuláns lapokat csatolt, amelyek tanúsága szerint munkahelyi problémáira és a járásbírósági perre hivatkozott, a polgármester cselekményeit meg sem említette. [11] Mindezen túl a felperes arra is hivatkozott, hogy megviselte, amikor az ingóságait kipakolták a büféből. Önmagában azonban a helyiség kiürítésének a ténye az elsőfokú bíróság szerint személyiségi jogvédelmet nem alapozott meg, ez szintén a felperes szubjektív sértettségének körébe tartozott. [12] Mindezek alapján tehát az elsőfokú bíróság a felperes által részcselekmények sorozataként megnevezett mozzanatokat sem egyenként, sem összességükben nem értékelte olyanoknak, mint amelyek személyiségi jogsértés megvalósítására alkalmasak lettek volna, ezért a jogsértés megállapítása iránti keresetet elutasította, személyiségi jogsértés hiányában pedig elutasította a sérelemdíj megfizetése iránti keresetet is. A felperes által indítványozott orvosszakértői bizonyítást, mint szükségtelent, mellőzte. A pervesztes felperest kötelezte az alperesek jogi képviseletével felmerült ügyvédi munkadíj megfizetésére. [13] Az ítélettel szemben a felperes terjesztett elő fellebbezést, amelyben elsődlegesen kérte annak megváltoztatását és az alperesek egyetemleges kötelezését 3 000 000 forint sérelemdíj megfizetésére, másodlagosan kérte az elsőfokú bíróság ítéletének hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára kötelezését. A megváltoztatásra irányuló fellebbezés körében előadta, hogy tévedett az elsőfokú bíróság, amikor úgy ítélte meg, hogy a személyiségi joga alperesek általi megsértésére alappal nem hivatkozhat. Ezzel szemben az alperesek magatartásai: úgymint törvénytelen bérleti szerződés felmondása, bérlemény tőle történő önkényes átvétele, jogerős ítélet alapján bérlemény birtokába adásának megtagadása, a bérlemény kizárólag végrehajtói intézkedés alapján történő birtokba adása a végrehajtó második eljárása során, amikor már rendőri közreműködés volt szükséges, megalapozatlan perindítás ellene díjtartozás, költségek igénylése miatt – arra utalnak, hogy az alperesek a jogszabályi előírások és a bírósági ítéletek semmibevétele mellett jártak el jogtalanul vele szemben több mint öt éven keresztül. [14] Felhívta, hogy az elsőfokú bíróság a terhére értékelt olyan körülményeket, amelyeket nem vehetett volna figyelembe, így a bérlemény nem megfelelő tisztántartását, amellyel kapcsolatban részletes bizonyítás felvételére a felmondás érvénytelenségének megállapítása iránti perben kerülhetett volna sor, amennyiben jogszerű határidővel történik a felmondás. Mivel azonban a felmondásban a határidőket nem tartották meg, a bíróság további bizonyítás felvételét nem találta indokoltnak. Debreceni Ítélőtábla II.Pf.20.171/2022/7/II 4 [15] Kiemelte, hogy a II. rendű alperes részéről vele szemben a személyiségi jogait sértő módon jártak el, amikor lepecsételték a büfét, elzárták az áramot, majd a helyiségbe a polgármester az üvegajtó betörésével jutott, elvitte a kulcscsomójáról az engedélye nélkül a büfé kulcsát, amikor személyes dolgait kipakolták az udvarra, a bútorait engedély nélkül használták, bevonatták a működési engedélyét, alaptalanul vádolták tartozással, aránytalan áramemelést eszközöltek, a büfé újranyitását meggátolták és visszautasították a működési engedély iránti kérelmét. Mindezek a cselekmények személyiségi jogait súlyosan sértették és korlátozták. [16] A hatályon kívül helyezés indokaként előadta, hogy az ügyben igazságügyi szakértő kirendelése lett volna indokolt, amelyet az elsőfokú bíróság elmulasztott. Amennyiben a bizonyítást a másodfokú eljárásban nem lehet megismételni, úgy az ítélet hatályon kívül helyezése indokolt. [17] Az alperes a fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte. Előadta, hogy az elsőfokú bíróság a tényállást a rendelkezésre álló bizonyítékok és a felek nyilatkozatai alapján helyesen állapította meg, a megjelölt jogszabályi rendelkezésekből helyes jogi következtetésekre jutott. Rámutatott, hogy a határozatlan időre kötött bérleti szerződés a bérbeadó által egyoldalúan megszüntethető volt. Pusztán az a körülmény, hogy az I. rendű alperes az őt megillető felmondási jogot nem a jogszabályban előírt eljárásrendben, a jogszabály által előírt határidő betartása mellett gyakorolta, okszerűen az általános élettapasztalat szerint nem okozhatott a felperesnek egészségkárosodást. Ha a felperest valóban az általa előadottak szerinti mértékben megviselte a bérleti jogviszonyának megszüntetése, ennek indoka az a tévedése lehetett, mely szerint a bérbeadó soha nem szüntetheti meg egyoldalúan a bérleti jogviszonyt. Mindezen túl a felperes bérleti jogviszonyának megszüntetése az élelmiszerlánc-felügyeleti hatóság határozata által is indokoltan szükséges lépés volt. Kiemelte, hogy a II. rendű alperes polgármesterének személyiségi jogsértő magatartását a felperes másként jelölte meg az elsőfokú eljárásban és másként a másodfokú eljárásban. A két indokcsoport között még részben sincs átfedés, így a fellebbezésben előadottak új tényállításként értelmezhetők, amely a Pp.
  2. §
(2)bekezdésébe ütközik, mivel nem az elsőfokú ítélet meghozatalát megelőző tárgyalás berekesztését követően jutottak a felperes tudomására vagy következtek be. Összességében az elsőfokú bíróság okszerű és helytálló következtetésre jutott annak megállapításával, hogy az alperesek magatartása nem sértette meg a felperes egészséghez való személyiségi jogát. [18] Az ítélőtábla fellebbezés hiányában a Pp. 370. §-ának
(1)bekezdése értelmében nem érintette az egészséghez fűződő személyiségi jog megsértésének megállapítása iránti keresetet részben elutasító ítéleti rendelkezést, a fellebbezést a Pp. 376. §
(1)bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el és azt a következők szerint nem találta alaposnak: [19] Az elsőfokú bíróság a tényállást a jogvita eldöntéséhez szükséges mértékben teljes körűen feltárta, és azt a bizonyítékok logikus és okszerű mérlegelése alapján, helytállóan állapította meg, a jogszabályi rendelkezéseket megfelelően hívta fel és a jogvita elbírálásához helytállóan alkalmazta, az ebből levezetett érdemi döntése is helyes, amelynek jogi érveit az ítélőtábla döntő részében osztotta, azokat csupán a fellebbezésben előadottakra tekintettel tartja szükségesnek kiegészíteni és kisebb részben pontosítani. [20] Az elsőfokú bíróság által is helytállóan hivatkozottak szerint a sérelemdíj alapja a Ptk. 2:52. §
(1)bekezdése, amely értelmében akit személyiségi jogában megsértenek, sérelemdíjat követelhet az őt ért nem vagyoni sérelemért. [21] A sérelemdíj a személyiségi jog megsértésének általános pénzbeli szankciója. Alkalmazásának feltételei – a Ptk. 2:52. §-a
(2)bekezdésének utaló szabálya figyelembevételével: 1./ a személyiségi jog megsértése, 2./ nem vagyoni sérelem bekövetkezése (azzal, hogy a Ptk. a bírói gyakorlat által kimunkált köztudomás-klauzula Debreceni Ítélőtábla II.Pf.20.171/2022/7/II 5 jogszabályi szintre emeléséből következően megdönthető vélelem szól amellett, hogy a személyiségi jogi jogsértés nem vagyoni sérelmet okoz a sértettnek), 3./ okozati összefüggés a személyiségi jogsértés és a nem vagyoni sérelem között, valamint 4./ az alapul fekvő szerződésen kívüli vagy szerződésszegéssel okozott kár megtérítéséért való felelősségi alakzat kimentési okának hiánya. Bármely feltétel megvalósulásának elmaradása esetén a sérelemdíj megítélésének nincs helye. [22] Egyetértett az ítélőtábla az elsőfokú bíróság jogi álláspontjával abban, hogy a felperes által állított, az egészséghez való személyiségi jog sérelmének megvalósulása nem bizonyított, tehát hiányzik a sérelemdíj megítélésének a személyiségi jog megsértésében jelentkező feltétele; ebből következően a további feltételek – így, hogy az állított jogsértés okozott-e a felperesnek legalább köztudomású nem vagyoni sérelmet, hogy volt-e okozati összefüggés a nem vagyoni sérelem és az állított jogsértő magatartás között, és hogy az alperesek részéről úgy jártak-e el, ahogy az adott helyzetben általában elvárható – vizsgálata szükségtelen. [23] A Ptk. 2:42. §
(2)bekezdése értelmében az emberi méltóságot és az abból fakadó személyiségi jogokat mindenki köteles tiszteletben tartani. A Ptk. 2:
  1. §-ának a) pontjában meghatározott – nevesített – személyiségi jog az élet, a testi épség és az egészség megsértése. A Ptk. generálklauzula rendelkezése általános jelleggel védi – a 8/
  2. (IV. 23.) AB határozat által is kifejtettek szerint – az emberi méltóságból mint anyajogból eredő, csak egyes kiemelt jogok esetén törvényi szinten is nevesített, de a bírói gyakorlat által fejleszthető – személyiségi jogokat, és abszolút jellegű jogviszonyt teremt a jogalany testi, lelki, fizikai egységének sérthetetlensége által konkretizált jogosult és vele szemben valamennyi más kötelezett között. [24] Bár a törvény a példálózó felsorolás alapján maga sem kívánja szűkíteni a személyiségi jogvédelmet meghatározott nevesített személyiségi jogokra, a jogvédelem nem lehet parttalan, személyiségvédelmi igény érvényesítésére csak olyan jogsértés adhat alapot, ami a személy lényegét alkotó tulajdonságok miatt, az emberi létből és méltóságból levezethető jogosultságok sérelméből eredően történt. Más jogterületre – így különösen vagyoni jogviszonyokra – tartozó viták azonban önmagukban nem alapoznak meg személyiségi jogvédelmet még akkor sem, ha az érintett jogosultságainak megsértését jogerős bírósági ítélet megállapította; ahhoz az szükséges, hogy a jogsértésre kifejezetten az érintett személyiségének ismérvét alkotó tényezőkre tekintettel kerüljön sor. A szubjektív sértettség érzete – mivel az abszolút jellegű jogviszonyt nem alapoz meg – nem alkalmas a személyiségi jogi szankciók alkalmazhatóságára. (Ez az értelmezés következik a BH
  3. 222, BDT
  4. 4152 számon közzétett döntésekből, amelyek érveit az ítélőtábla is osztotta.) [25] Kétségtelen, hogy a peres felek érintettségével egy több éves múltra visszatekintő, de alapvetően vagyonjogi természetű vita alakult ki. A felek különböző pozíciókban peres, illetve peren kívüli, vagyoni tárgyú, jogszabályi előírások által rendezett vitákban álltak egymással, amelyek nyilvánvalóan olyan konfliktusokat is generáltak, melyek a felperesre és az alperesek részéről eljárt természetes személyekre is valamilyen mértékben negatív hatást gyakoroltak. Csakhogy a büfé bérleti jogviszonyával kapcsolatos jogviták az azokkal összefüggésben indult egyes peres és nemperes eljárások éppen a felek között kialakult viták rendezésének eszközei. Ezek azok az eszközök, amelyek az esetlegesen a peres felek jogviszonyában megbomlott rendet hivatottak helyreállítani. A büfé felperes részéről történt elvesztése és az ahhoz kapcsolódó különböző – az elsőfokú eljárásban is általános jelleggel hivatkozott és ebben a körben a másodfokú eljárásban is ehhez kapcsolódóan részletezett, ezáltal a Pp.
  5. §
(2)bekezdésébe nem ütközően előadott – alperesi magatartások, a szintén Debreceni Ítélőtábla II.Pf.20.171/2022/7/II 6 kapcsolódó módon indult hatósági eljárások és az azokban elszenvedett felperesi érdeksérelem mind olyan körülmények, amelyek jogszerűtlenségük esetén a reparációt a vagyoni jogviszonyt rendező törvényi rendelkezések útján, az egyébként a felperes által meg is indított peres és nemperes eljárásokban kaphatnak. Ezek a körülmények azonban nem a felperes személyiségének ismérveit jelentő tényezők ellen irányultak, ezáltal nem teremthetnek a személyiségi jogsértés megállapítására és azon keresztül sérelemdíjban való marasztalásra kellő okot. [26] A személyiségi jogvédelem feltételeinek a megállapíthatósága szempontjából nincs jelentősége a vagyoni jogviszonyokban tanúsított, de személyiséget nem érintő magatartások értékelésének, ezért az ítélőtábla mellőzi az indokolásból azt az elsőfokú ítéleti megállapítást, hogy a felperes magatartása volt az oka a büfé elvesztésének. [27] Egyetértett az ítélőtábla az elsőfokú bíróság a Ptk. 2:52. §-a
(2)bekezdésének utaló szabálya folytán a 6:540. §-ának
(1)bekezdéséből következően, az elsőfokú ítéleti érveléssel szemben azonban nem a közjogi jogviszonyt teremtő közhatalom gyakorlásával, hanem a magánjogi jogviszonyt létrehozó tulajdonosi jogosultságok érvényesítésével kapcsolatban, a II. rendű alperes törvényes képviselője a II. rendű alperes felelősségét megalapozó – és ugyanezen jogszabályi rendelkezések alapján az I. rendű alperes felelőssége szempontjából figyelmen kívül hagyandó – magatartásának betudásával kapcsolatban kifejtett álláspontjával. Egyetértett azonban azzal is, hogy a polgármester által tanúsított heves és indulatos magatartások, bár a jogvita tartalmát és terjedelmét tekintve indokolatlanok voltak, azonban azok túlzó jellege sem volt alkalmas a személyiségi jogvédelem megállapításához, mert nem a felperes személye ellen irányultak, hanem a vagyoni jogviszonyokban kialakult igény érvényesítésével álltak kapcsolatban. [28] Mindezen felül még az sem alapozhatná meg a sérelemdíj alkalmazását, amennyiben a II. rendű alperes törvényes képviselőjének magatartására visszavezethető lenne – a perben csatolt orvosi iratok tartalmával egyébként ellentétesen – a felperes egészségkárosodása. A személyiségi jogsértésekre is irányadó, mint az okozatosság feltételének elválaszthatatlan része, a Ptk. 6:
  1. §-ában írt előreláthatósági klauzula, amely szerint nem állapítható meg az okozati összefüggés azzal a kárral kapcsolatban, amelyet a károkozó nem látott előre és nem is kellett előre látnia. Mint ahogy arra a Fővárosi Ítélőtábla PJD
  3. számon közzétett 1.Pf.20.194/2015/3/II. számú ítélete rámutatott: a Ptk. 6:
  4. § szerinti előreláthatósági követelményt – mint az oksági kapcsolat feltételét – a sérelemdíj megállapítása körében is vizsgálni kell. Márpedig a BH
  5. 45 számú döntésben is kifejtett, az ítélőtábla által is osztott kiterjesztő értelmezés mellett sem látható előre egy vagyoni vitában az igény érvényesítésével kapcsolatban kifejtett heves, indulatos magatartással a helyiség birtokbavétele céljából tanúsított önhatalmú tevékenység egészségkárosításra alkalmas hatása. [29] Az alperesek állított magatartásának a személyiségi jogsértésre az előzőekben részletezett alkalmatlansága miatt nem sértett eljárási szabályokat az elsőfokú bíróság, amikor a felperes indítványa ellenére nem rendelte el a szakértői bizonyítást, mert az a sérelemdíj alkalmazhatósága feltételeinek a hiányában a Pp.
  6. §-ának
(5)bekezdése alapján szükségtelen volt; ezért nem volt alapos a felperesnek az ítélet hatályon kívül helyezésére és az elsőfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára kötelezésére irányuló kérelme. Debreceni Ítélőtábla II.Pf.20.171/2022/7/II 7 [30] A kifejtett okok miatt az ítélőtábla elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 383. §-ának
(2)bekezdése alapján, az előzőek szerinti pontosításokkal, helybenhagyta. [31] A felperes fellebbezése nem vezetett eredményre, ezért köteles a Pp. 83. §-ának
(1)bekezdése és 102. §-ának
(1)bekezdése alapján köteles az alperesek másodfokú perköltségének megfizetésére. Az alperesek perköltségként a jogi képviselőjének munkadíját számították fel, amelynek összegét az ítélőtábla a 32/2003. (VIII.22.) IM rendelet 3. §-a
(2),
(5)és
(6)bekezdései alapján az általános forgalmi adót is tartalmazó 50 800 forintban állapította meg, figyelemmel arra, hogy ez az összeg áll arányban a másodfokú eljárás során az ügy bonyolultságára is tekintettel kifejtett jogi képviseleti tevékenységgel és a fellebbezett értékkel. [32] Az ítélőtábla a felperes részére az eljárás terjes időtartamára teljes személyes költségmentességet engedélyezett, következésképpen az első- és másodfokú eljárásban felmerült eljárási illeték az állam terhén marad a 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 14. §-a alapján. Debrecen, 2022. június 2. Dr. Pribula László s.k. a tanács elnöke, Dr. Répássy Árpád s.k. előadó bíró, Dr. Gárdosi Judit s.k. bíró

🔗 Hivatalos forráshoz

MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.