Bf.244/2026/10 – Debreceni Ítélőtábla

(3)bekezdés] miatt 4 hónap – börtön végrehajtási fokozatú – szabadságvesztésre ítélte. A büntetés végrehajtását 1 év próbaidőre felfüggesztette. Megállapította, hogy a vádlott a büntetés végrehajtásának elrendelésekor legkorábban a büntetés kétharmad részének kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra. Az előzetes fogvatartásban és bűnügyi felügyeletben töltött időt a szabadságvesztésbe beszámította. Határozott a lefoglalt bűnjelekről (lefoglalás megszüntetés, kiadás, valamint iratok melletti kezelés) és kötelezte a vádlottat 354 592 forint bűnügyi költség viselésére. [2] Az elsőfokú ítélet ellen az ügyészség jelentett be fellebbezést a nyilatkozattételre fenntartott törvényes határidőben a vádlott terhére, a büntetés súlyosítása, a szabadságvesztés, illetve a próbaidő tartamának felemelése, továbbá pártfogó felügyelet elrendelése érdekében Debreceni Ítélőtábla 1.Bf.244/2026/10/I 2 Álláspontja szerint a vádlottal szemben kiszabott büntetés nem bír kellő visszatartó erővel, ezért annak súlyosítása szükséges, továbbá a hosszabb ideje mentális zavarokkal küzdő, rendszeres gyógyszeres kezelésre szoruló vádlott esetében az egyéni megelőzési célok érdekében pártfogó felügyelet elrendelését is indokoltnak tartotta (vármegye neve Vármegyei Főügyészség B.12../2025/2.,

1. sorszámú elsőfokú irat). [3] A vádlott és a védő tudomásul vették a törvényszék ítéletét (6.B.4./2025/
2. számú tárgyalási jegyzőkönyv 8-
3. oldal). [4] A D.-i Fellebbviteli Főügyészség a Bf.9./2026/
4. számú átiratában az ügyészségi fellebbezést helyes indokaira tekintettel fenntartotta. Utalt arra, hogy az interneten elkövetett hasonló jellegű cselekmények, általában az online térben megvalósuló agressziók ijesztő mértékben elszaporodtak, ezért a büntetés feltétlen súlyosítandó. Kifejtette továbbá, hogy tévedett az elsőfokú bíróság, amikor a bűnjeljegyzék
5. szám alatt rögzített SIM kártyát a lefoglalás megszüntetése után az iratok részeként rendelte kezelni, arra hivatkozva, hogy az a vádlott bűnösségének bizonyítására szolgál. Bizonyítási eszközként ugyanis nem a SIM kártya, hanem az azon tárolt, majd lementett és az eljárás során kielemzett adatok szolgálnak a jelen büntetőügyben. Erre figyelemmel a SIM kártya kiadása indokolt Sz. Z. részére, akitől azt lefoglalta a nyomozóhatóság. Emellett szükségesnek tartotta a bűnjelek átvételével kapcsolatos jogosulti kioktatás feltüntetését, melyet nem szerepeltetett a bíróság a határozatában. Ezen okok miatt az elsőfokú ítélet tanácsülésen történő elbírálása mellett a támadott határozat részbeni megváltoztatására, egyéb részekben helybenhagyására tett indítványt. [5] A védő az ügyészség jogorvoslatára részletes észrevételt tett, melyben a büntetés korlátlan enyhítése mellett érvelt. Érvei szerint e jogintézmény alkalmazásával lehetőség van közérdekű munka kiszabására olyan mértékben, mellyel a büntetés az előzetes fogvatartásban töltött idővel kitöltöttnek tekinthető. Másodlagosan az elsőfokú ítélet helybenhagyását indítványozta az előzetes bírósági mentesítés megfontolása mellett, a pártfogó felügyelet elsőbírósági mellőzését helytállónak találva (
6. sorszámú fellebbezési irat). [6] A másodfokú bíróság az elsőfokú ítélet elleni ügyészségi fellebbezést a Be.
7. §

(2)bekezdése alapján a törvényi előfeltételek maradéktalan teljesülése folytán tanácsülésen bírálta el. [7] Az ügyészi perorvoslat – részben – alapos. [8] Tekintettel arra, hogy az ügyészség a fellebbezését kizárólag a joghátrányt támadva a Be. 583. §

(3)bekezdés a) pontja alapján jelentette be, a másodfokú bíróság az ítéletnek csak a perorvoslatban sérelmezett részét bírálta felül a Be. 590. §

(3)bekezdése szerint. [9] A Be. 590. §

(5)bekezdésének szabályai azonban a felülbírálatot kiterjesztik a szankciós fellebbezésnél is az eljárási szabályok betartására, az abszolút és súlyos relatív hibából eredő hatályon kívül helyezési okok esetleges fennállására, a bűnösség megállapítására, ha a vádlottat fel kell menteni, vagy vele szemben az eljárást meg kell szüntetni, valamint a bűncselekmény minősítésére is [Be. 590. §

(5)bekezdés

1. a)pont,
2. aa)és
3. ab)alpontok –
4. c)pont,

(5a)bekezdés]. Értelemszerűen a szankciós fellebbezésnél a büntetés kiszabása a fellebbezés oka és a cél: a büntetésre vonatkozó rendelkezés megváltoztatása, ezért a Be. 590. §

(5)bekezdés d) pontjában foglaltak jelen esetben a Be. 590. §

(3)bekezdésében írtaknak feleltethetők meg. Ezen túl a másodfokú bíróság hivatalból vizsgálta a Be. 590. §

(7)bekezdésének előírása szerint az egyszerűsített felülvizsgálat tárgyát képező rendelkezéseket. [10] A Be. 591. §

(2)bekezdés a) pontja értelmében ugyanakkor a másodfokú bíróság nem vizsgálhatta és nem is vizsgálta az elsőfokú bíróság ítéletének megalapozottságát és a Debreceni Ítélőtábla 1.Bf.244/2026/10/I 3 határozatát az elsőfokú bíróság által megállapított tényállásra alapította, mert a fellebbezést kizárólag a Be. 583. §

(3)bekezdése alapján jelentették be. Ilyen esetben az elsőfokon megállapított tényállás rögzül, azaz a tényálláshoz kötöttség teljes. Mindez irányadó az úgynevezett objektív (külső) tényekre és az elkövetőnek a cselekményéhez fűződő érzelmiakarati viszonyát jellemző belső, tudati tényekre is. Korlátozott felülbírálat esetén a történeti tényállás kizárólag a kijavítás szabályai szerint érinthető (BH2022. 34. III.). Erre azonban jelen esetben nem volt szükség. [11] A felülbírálat során az ítélőtábla megállapította, hogy a törvényszék a bizonyítási eljárást a perrendi szabályok megtartásával folytatta le. Nem vétett sem abszolút [Be. 608. §

(1)bekezdés a)-h) pont], sem olyan relatív perjogi hibát [Be. 609. §

(1)bekezdés,

(2)bekezdés a)-d) pont], ami az eljárás törvényességét befolyásolva az érdemi felülbírálatot kizárta volna, és az ítélet hatályon kívül helyezését, így az elsőfokú bíróság új eljárásra utasítását eredményezné. [12] Az anyagi jogi kérdések felülbírálata kapcsán elsődlegesen le kell szögezni, hogy a Btk. 2. §

(1)és

(2)bekezdése alapján az elkövetéskor hatályos büntető törvényt kell alkalmazni, mert az elbíráláskori törvény a vádlottra kedvezőbb elbírálást nem eredményez. [13] Az elsőfokú bíróság büntethetőségi akadály hiányában törvényesen vont következtetést a vádlott bűnösségére, és a cselekmény minősítése is megfelel az anyagi jogi szabályoknak. E körben a törvényszék részletes, alapos indokolást adott, melyben foglaltakkal a másodfokú bíróság egyetértett. Nem volt olyan törvényi ok, mely a vádlott felmentését vagy az eljárás megszüntetését tette volna szükségessé. [14] A vádlotti cselekmény valóban a Btk. 160. §

(3)bekezdése szerinti emberölés előkészületének bűntettét valósította meg, figyelemmel a korábbi, részben ellentétes gyakorlatot megszüntető és az ítélkezés egységét biztosító, a bíróságokra kötelező 3/

1. Büntető jogegységi határozatban foglaltakra, valamint a BH2026.
2. számon közzétett precedensképes döntésben kifejtettekre is. [15] A törvényszék a büntetés kiszabása során irányadó bűnösségi körülményeket alapvetően helyesen tárta fel, ugyanakkor a hasonló jellegű, erőszakos, élet elleni cselekmények száma növekszik az ítélőtábla illetékességi területén és annak nyomatékát érdemben nem csökkenti a bűntett előkészítő stádiuma sem. A büntetés kiszabásakor vizsgálandó szempontokat elemző és már hosszú ideje hatályban lévő és követett
3. BK vélemény valóban nem tesz különbséget az emberölés előkészülete során a passzív alany személyét érintően, e körben azonban nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy már kísérleti szakba lépett cselekménynél a hivatalos személy elleni elkövetés súlyosabban minősülő emberölést valósít meg [Btk.
4. §

(2)bekezdés e) pont

1. fordulat]. Ebből is következik, hogy a hivatalos személy, különösen az egyik hatalmi ág (végrehajtó hatalom) vezető hivatalos személye, a miniszterelnök sérelmére elkövetett emberölés előkészületének tárgyi súlya fokozott, melyet nem lehet figyelmen kívül hagyni a joghátrány alkalmazásakor. A Kúria testületi véleményében foglaltak szilárd alapját képezik a büntetéskiszabási gyakorlatnak, de a vélemény jellegénél fogva minden bűnösségi körülményre nem tér ki és nem is térhet ki. Nincs ezért akadálya olyan szempontok értékelésének sem, melyeket az nem sorol fel. [16] Az elsőfokú bíróság a vádlottal szemben túl enyhe büntetést szabott ki, mely nem alkalmas a büntetési célok elérésére. A vádlott kóros elmeállapota és a beszámítási képesség korlátozottsága folytán a másodfokú bíróság egyetértett az úgynevezett feltételes elítéléssel, azaz a szabadságvesztés büntetés végrehajtásának próbaidőre történő felfüggesztésével, de a büntetés tartamának és ehhez igazodóan a próbaidőnek a súlyosítása is szükséges a büntetéskiszabási elvek érvényre juttatásához. Az ítélőtábla ezért a szabadságvesztést és a próbaidő tartamát a vádiratban rögzített mértékes indítványnak megfelelően felemelte. E Debreceni Ítélőtábla 1.Bf.244/2026/10/I 4 büntetés már tettarányos és kifejezi az egyéniesítést is, figyelemmel arra, hogy a vádlott az előkészítő ülésen a vádirattal egyezően teljeskörű beismerő vallomást tett, amit az elsőfokú bíróság a terhelt mentális állapotára tekintettel nem fogadott el és – helyesen – tárgyalást tartott. [17] A cselekmény kétségtelenül jelentős tárgyi súlyú bűntett, ugyanakkor a már részletezett alanyi oldali tények miatt helyes a szabadságvesztés végrehajtásának próbaidőre történő felfüggesztése, ami a jövőre nézve biztosítja, hogy az egyébként alapvetően rendezett életvitelű vádlott tartózkodjon újabb bűncselekmény elkövetésétől. [18] A vádlottal szemben a próbaidő eredményes elteltének biztosításához – egyetértve e körben is a vádhatósággal – a pártfogó felügyelet elrendelése szükséges, mivel a mentális betegségére is tekintettel rendszeres figyelemmel kísérése nem mellőzhető, ezért azt az ítélőtábla a Btk.
2. §

(1)bekezdés e) pontját alkalmazva az intézkedést elrendelte. A pártfogó felügyelet ugyanis a próbaidő eredményes elteltét mindenképp elősegíti a terhelti életvitel pártfogó általi kontrollja által. A Btk. 70. §

(1)bekezdés c) pontja értelmében a pártfogó felügyelet tartama azonos a szabadságvesztés felfüggesztésének próbaidejével. [19] A szabadságvesztés végrehajtásának felfüggesztése miatt az alkotmányos követelményeknek megfelelően [8/

1. (IV.17.) AB határozat] vizsgálandó volt, hogy a vádlott méltó-e az előzetes mentesítésre, ugyanis ezt az elsőfokú bíróság elmulasztotta. A válasz nemleges, ezt a bűncselekmény jellege egyértelműen kizárja. A fontos közjogi méltóság ellen ölést tervező elkövető nem méltó az előzetes bírósági mentesítésre. [20] A szabadságvesztés végrehajtási fokozatára, a feltételes szabadságra bocsáthatóságra, az előzetes fogvatartás beszámítására vonatkozó – egyszerűsített felülvizsgálat tárgyát képező –rendelkezések örvényesek. [21] Az ítélőtábla egyetértve a fellebbviteli főügyészség észrevételében írt indokokkal, azok megismétlése nélkül az eljárás során lefoglalt és a bűnjeljegyzék
2. szám alatti SIM kártyát is kiadni rendelte Sz. Z. részére. Feltüntette továbbá a Be.
3. §

(5a)bekezdése alapján azt a figyelmeztetést, ami a kiadni rendelt bűnjelek átvételének elmulasztása esetére tartalmaz jogkövetkezményt. [22] A kifejtettek alapján a másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet a szükséges részekben a Be. 606. §

(1)bekezdése alapján megváltoztatta, míg a törvényes rendelkezéseit a Be. 605. §

(1)bekezdését alkalmazva helybenhagyta. [23] Ellentétes döntés hiányában a másodfokú ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye [Be. 615. §

(1)és

(2)bekezdés]. Debrecen,

1. július
2. Dr. Háger Tamás sk. a tanács elnöke, Dr. Diószegi Attila sk. előadó bíró, Dr. Bakó József sk. bíró Záradék: Az Egri Törvényszék 6.B.49/2025/
3. számú ítélete a Debreceni ítélőtábla Bf.I.244/2026/
4. számú ítéletében írt változtatással a mai napon jogerőre emelkedett. Debrecen,
5. július
6. Dr. Háger Tamás sk. Debreceni Ítélőtábla 1.Bf.244/2026/10/I a tanács elnöke 5