Kf.700001/2026/7 – Fővárosi Ítélőtábla

(1)bekezdés c) pontját, valamint

(5)bekezdését jelölte meg. [3] Az alperes védiratában elsődlegesen a kereset elutasítását, másodlagosan a megbízási díjnak a rendvédelmi illetményalap 75 %-os mértékében történő megállapítását kérte. Az elsőfokú bíróság ítélete [4] Az elsőfokú bíróság az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek bruttó 898.610 forint megbízási díjat és annak késedelmi kamatát. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította. A keresetet a Hszt. a 71. §

(1)-

(5)bekezdését, 102. §

(1)bekezdés b) pontját, 163. §

(5)bekezdését, a belügyminiszter irányítása alatt álló rendvédelmi feladatokat ellátó szerveknél a hivatásos szolgálati beosztásokról és a betöltésükhöz szükséges követelményekről szóló 30/

1. (VI. 16.) BM rendelet (a továbbiakban: 30/
2. BMr.)
3. mellékletét, a belügyminiszter irányítása alá tartozó rendvédelmi feladatokat ellátó szervek hivatásos állományát érintő személyügyi igazgatás rendjéről szóló 31/
4. (VI. 16.) BM rendelet (a továbbiakban: 31/
5. BMr.)
6. §

(6)bekezdését, a körzeti megbízotti szabályzatról szóló 26/

1. (XII. 9.) ORFK utasítás (továbbiakban: KMB Szabályzat) 2., 13.,
2. és
3. pontjait felhívva bírálta el, megállapítva, hogy a kereset a teljes perrel érintett időszak tekintetében a Hszt.
4. §

(1)bekezdés c) pontja szerint megalapozott a felperes beosztásához nem tartozó, feladatok rendszeres, nem eseti jellegű, jelentős mértékű ellátásért. Fővárosi Ítélőtábla 2.Kf.700.001/2026/7 3 [5] Rögzítette, hogy a perben nem volt vitatott, hogy a felperes a pertárgyi időszakban működési körzetén, azaz az illetékességi területén kívüli járőri és egyéb feladatokat is ellátott; az ennek igazolására csatolt kimutatást az alperes elfogadta. Az sem volt vitatott, hogy a 30/

1. BMr.
2. számú melléklete szerint a körzeti megbízotti beosztástól a járőri, járőrparancsnoki feladatok külön beosztást képeznek, a különböző munkakörökhöz tartozó feladatokat további jogszabályok és szabályzatok rendezik. A munkáltató a különböző beosztásokhoz tartozó feladatokat nem bővítheti akként, hogy a munkaköri leírásban más munkakörbe tartozó feladatokat is rögzít. [6] A Kúria gyakorlatának felhívásával hangsúlyozta, hogy az alperes csak a kinevezés szerinti munkakörön belül határozhatja meg szabadon a feladatokat, más munkakörbe tartozó feladatokat jogszerűen nem építhet be. Két munkaköri feladat részbeni egyezősége sem eredményezheti különálló státusz ellentételezés nélküli tartós ellátási kötelezettségét. A munkáltatónak az a joga, hogy a felperest a körzeti megbízotti beosztásához tartozó feladatok mellett más munkakörbe tartozó feladatok elvégzésére utasíthatja, nem sértheti az érintett díjazásra való jogosultságát. Megállapította, hogy a perbeli időszakban az alperes a felperest a szolgálati beosztásához nem tartozó, olyan feladatkör ellátásával bízta meg, mely a BM rendelet
3. számú melléklete alapján más, különálló munkakörökhöz tartozik. A KMB Szabályzat
4. pontja alapján a körzeti megbízott csak kivételesen és eseti jelleggel vonható el a körzeti megbízotti működési körzetéből. Az alperes maga sem vitatta, hogy a keresetben megjelölt beosztáshoz nem tartozó feladatellátások közül a járőr szolgálatokban történő feladatellátás a szolgálateljesítés teljes időtartamában zajlott, a felperes körzeti megbízotti területén kívül, ami tartós és rendszeres elvonást jelent a körzeti megbízotti feladatoktól, az nem tekinthető eseti jellegűnek, vagy kivételesnek. A nem eseti jellegű elvonásra az alperes által hivatkozott különleges jogrend sem ad lehetőséget. A KMB Szabályzat
5. és
6. pontja sem értelmezhető úgy, hogy az adott körzeti megbízott a rendőrkapitányság teljes illetékességi területén a beosztásán belüli alapfeladatok ellátására lenne köteles. A Fővárosi Ítélőtábla gyakorlatát felhívva rámutatott, hogy ezen nem változtatott a KMB Szabályzat
7. augusztus 12-i módosítása sem. A jogalkotásról szóló
8. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Jat.)
9. §-a és
10. §

(1)bekezdése alapulvételével ugyanis a KMB Szabályzat ezzel ellentétes értelmezése a 30/

1. BMr.
2. melléklete, és a Hszt. sérelmére vezetne. Megállapította, hogy a felperes
3. február
4. napját követően is jogosult a módosult Hszt.
5. §

(1)bekezdése c) pontja alapján a megbízási díjra, mivel a becsatolt – az alperes által sem vitatott – kimutatás alapján megállapítható volt a jelentős többletfeladat-ellátás. Az alperes által hivatkozott Hszt. 102. §

(1)bekezdés b) pontja nincs összefüggésben a Hszt.

1. §-ban meghatározott megbízás rendelkezéseivel. [7] A követelés összegszerűsége körében a Hszt.
2. §

(4)-

(5)bekezdései, valamint a 31/2015. BMr. 35. §

(6)bekezdése alkalmazásával megállapította, hogy a felperes rendszeresen ellátott többletfeladatai – az alperes által is elismerten – átlagosan havi 3,58 szolgálati napot tettek ki. Értékelte, hogy a felperes többletfeladatként több beosztáshoz tartozó feladatot is ellátott, amelyek terhe hátrányosan hatott az alapfeladatainak ellátására. A felperes által a perbeli időszakban rendseresen ellátott többletfeladatokért előterjesztett díjigényt – annak jogszabályi mértékére (50-200%) is figyelemmel – a rendvédelmi illetményalap 75 %-ában találta arányban állónak. E körben tekintettel volt arra, hogy a kialakult ítélkezési gyakorlat szerint a felperessel azonos perbeli időszakban a körzeti Fővárosi Ítélőtábla 2.Kf.700.001/2026/7 4 megbízotti beosztásban havi 5-6 szolgálati napot kitevően többletfeladatot ellátók esetében került megállapításra a megbízási díj mértéke az illetményalap 100%-ában. A fellebbezés és a fellebbezési ellenkérelem [8] Az alperes fellebbezésében az elsőfokú ítélet megváltoztatásával a kereset teljes körű elutasítását kérte, a megbízási díjra való jogosultság jogalapját és összegszerűségét egyaránt vitatta. Jogszabálysértésként a Hszt. 71. §

(1)bekezdés c) pontját és

(5)bekezdését jelölte meg, arra az álláspontra helyezkedve, hogy az elsőfokú bíróság jogértelmezési tévedést követett el akkor, amikor a felperes által ellátott feladatokat tévesen a körzeti megbízotti beosztás körén kívül eső, más munkakörhöz tartozó többletfeladatként értékelte. A körzeti megbízotti és a járőri beosztás feladatait a 30/

1. BMr. nem határozza meg, azok érdemben nem különböznek, és a felperes a szolgálatteljesítési idejének legalább 70%-ában egyébként is közterületi tevékenység ellátására köteles, így a hivatkozott feladatok nem róttak rá érdemi többletterhet. A felperes a járőr jellegű feladatait nem más beosztáshoz tartozó többletfeladatként, hanem – a rendőrség szolgálati szabályzatáról szóló 30/
2. (IX. 22.) BM rendelet (a továbbiakban: Szolgálati Szabályzat)
3. §

(1)-

(2)bekezdéseire és 69-

1. §-aira figyelemmel – a körzeti megbízotti munkakörének részeként látta el a Járőrszabályzat alapján. Erre a KMB Szabályzat
2. augusztus
3. napjától hatályos
4. pontja kifejezetten utal, e körben kiterjesztve a körzeti megbízottak feladatellátását a rendőrkapitányság teljes területére. A Szolgálati Szabályzat átjárhatóságot biztosít az egyes szolgálati formák között, a felperes feladatait ezért nemcsak a KMB Szabályzat alapján köteles ellátni; e körben utalt a felperes munkaköri leírására is. A felperest a feladatellátással járó esetleges többletterhelésért a Hszt.
5. §

(1)bekezdése szerinti hivatásos pótlék és a beosztási illetménye már kompenzálta, így további díjazás nem illeti meg. [9] Az összegszerűség körében vitatta az elsőfokú bíróság bizonyíték-értékelésének helytállóságát, különösen azt a megállapítást, amely szerint a többletfeladatok ellátása hátrányosan befolyásolta a felperes alapfeladatainak teljesítését. A felperes által benyújtott kimutatás 111 szolgálati alkalmat rögzített többletfeladatként, amely átlagosan havi 3,58 alkalomnak felel meg, amit a felperes a rendes, 12 órás szolgálatteljesítési időkeretben látott el. Ebből következően túlszolgálat nem keletkezett, a feladatellátást többletterhet nem jelentett, és a körzeti megbízotti alapfeladatok ellátása sem szenvedett csorbát. A felperes a körzeti megbízotti feladataitól eseti jelleggel, rövid időre került elvonásra, a járőr jellegű feladatok ellátásához széleskörű, komplex szaktudásra nem volt szüksége, a működési körzetén kívül ellátott feladatok időben nem voltak jelentős terjedelműek. Mindezek alapján a megbízási díj minimumösszege iránti jogosultság sem állapítható meg. [10] A felperes a fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte. Álláspontja szerint az alperes nem adott elő olyan körülményt, amelyet az elsőfokú bíróság nem vizsgált és a fellebbezés az ítéleti tényállást nem vitatta. Hangsúlyozta, hogy a körzeti megbízotti és a járőri beosztások különbözőek, és a munkáltató csak egy adott beosztáson belül határozhatja meg a munkaköri feladatokat. A felperes által ellátott – alperes által is elismert – járőri és egyéb feladatok a felperes beosztásába nem tartoztak, azok Fővárosi Ítélőtábla 2.Kf.700.001/2026/7 5 ellátására a felperest a KMB Szabályzat 21. pontja értelmében működési körzetéből nem volt elvonható. Utalva a Fővárosi Ítélőtábla kiforrott gyakorlatára, hangsúlyozta, hogy ezen a KMB Szabályzat 2022. augusztus 12-i módosítása sem változtatott. Az elsőfokú bíróság által megállapított megbízási díj nem tekinthető eltúlzottnak, függetlenül attól, hogy a járőri beosztás a körzeti megbízotténál alacsonyabb, mivel a felperes több különböző típusú feladatot látott el, amelyek időben jelentős terjedelműek voltak és tényleges többletterhelést jelentettek. A másodfokú bíróság döntése és annak jogi indokai [11] A fellebbezés nem alapos. [12] A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú ítéletet a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény (a továbbiakban: Kp.) 108. §

(1)bekezdésében foglaltak alapján a fellebbezés és a fellebbezési ellenkérelem keretei között bírálta felül. A felülbírálati jogkörét illetően a másodfokú bíróság rögzíti, hogy helyesen észlelte a törvényszék, hogy

1. augusztus
2. napján hatályba lépett a KMB Szabályzat – több rendelkezést is érintő – módosítása, továbbá ezt meghaladóan
3. február 1-i hatállyal a Hszt.
4. §

(3)bekezdésének szövege is változott; ez utóbbi értelmezését a fellebbező fél nem tette vitássá, így arra a felülbírálat sem terjedt ki. A másodfokú bíróság figyelemmel volt arra is, hogy az alperes az elsőfokú ítélet keresetet elutasító rendelkezését nem támadta, a tényállás tisztázottsága és az elsőfokú ítéleti indokolás tekintetében eljárásjogi jogszabálysértést nem állított, az ítélet anyagi jogi álláspontjának felülvizsgálatát kérte a másodfokú bíróságtól. Ekként a jogorvoslati eljárás szabta keretek között a másodfokú bíróság megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a releváns jogszabályi rendelkezéseket felhívta, azokat megfelelően alkalmazta, ítéleti indokolásában döntése indokait részletesen kifejtette, amelyekkel a másodfokú bíróság is egyetértett. A fellebbezésben előadottakra tekintettel az alábbiakat emeli ki. [13] A felek közötti jogvita alapvető kérdését a Hszt. 71. §

(1)bekezdés c) pontjában foglalt feltételek teljesülése jelentette. Az alperesnél a felperes körzeti megbízotti beosztása az állománytáblában rendszeresített és a kinevezésében rögzített szolgálati beosztás (munkakör). A felperes által a perbeli esetben végzett járőrszolgálati és egyéb feladatok, mint a munkáltató egyoldalú utasítása alapján teljesített feladatok, nem a kinevezése szerinti beosztáshoz tartoztak; ezért az elsőfokú bíróság a becsatolt, és az alperes által sem vitatott kimutatás szerint a többletfeladat ellátására helyesen következtetett. [14] Az elsőfokú bíróság az ítéletében helytállóan mutatott rá, hogy a munkáltató az állománytáblában rendszeresített beosztásokhoz tartozó feladatokat a munkaköri leírásban egyoldalú utasításával rögzítheti; azok meghatározása azonban nem lehet önkényes. A következetes bírói gyakorlat (Kf.VII.39.247/2020/4. [K-KJ-2020-487], Kf.VII.39.389/2021/4. [K-KJ-2021-685]) szerint a munkakör kiterjesztő értelmezésére nincs lehetőség, így ezen elvi Fővárosi Ítélőtábla 2.Kf.700.001/2026/7 6 alapból eredően jogellenes az olyan gyakorlat, amikor a munkáltató a munkakör részének tekinti egy másik munkakör – akár átmeneti, akár tartós – feladatainak ellátását. [15] A Kúria határozataiban (pl. Kf.VII.39.525/2021/3. [K-KJ-2021-680]) kimondta, hogy a Hszt. 71. §

(1)bekezdésének c) pontjában meghatározott kritériumok konjunktívak, abból következően a felperest akkor illetheti meg a megbízási díj, ha nem a kinevezése szerinti beosztáshoz tartozó feladatkört látott el, többletfeladatként. Ezzel összefüggésben nem azon van a hangsúly, hogy a többletfeladat okozott-e többletterhelést vagy annak elvégzésére a szolgálati időn túl került-e sor, hanem azon, hogy a feladat a kinevezés szerinti beosztáshoz tartozónak tekinthető-e. Amennyiben a rendszeresen elvégzett tevékenység nem az adott szolgálati beosztáshoz tartozik, az mindenképpen többletfeladatként értékelendő. A Kúria következetes gyakorlata szerint, amennyiben a hivatásos állomány szolgálati viszonyban álló tagja (a körzeti megbízott) a beosztásához nem tartozó feladatkört a körzeti megbízotti működési körzetén kívül nem eseti, hanem napi rendszerességgel ellátja, többletszolgálatnak minősül, annak ellentételezésére jogosult (Kf.VII.45.076/2022/4. [K-KJ2022-1036], Kf.VII.45.006/2022/4. [K-KJ-2022-917]). [16] Az alperes fellebbezésében alaptalanul hivatkozott arra, hogy a KMB Szabályzat 2022. augusztus 12. napjától hatályos rendelkezése a felperes munkakörének a járőri munkakörrel történő bővítésére alapot teremtett. Az Országos Rendőr-főkapitányság (a továbbiakban: ORFK) mint központi államigazgatási szerv vezetője a Jat. 23. §

(4)bekezdés

1. c)pontjában szabályozott jogkörénél fogva normatív utasításban szabályozhatja a vezetése, irányítása vagy a felügyelete alá tartozó szervek szervezetét és működését, valamint tevékenységét, így normatív utasításban határozhatja meg a körzeti megbízottak feladatellátását, tevékenységi körét, azaz az egyes munkaköri feladatait. A KMB Szabályzat 2022. augusztus 11. napjáig hatályos rendelkezései a 30/2015. BMr. 2. mellékletével konform módon értelmezhetően rögzítették, hogy a körzeti megbízott mely sajátos körülmények mellett láthat el és milyen illetékességi területen járőri, járőrszolgálati feladatokat, azaz nem tekintette a munkakör részének egy másik munkakör – akár átmeneti, akár tartós – feladatainak ellátását, csak részfeladatok ellátásáról rendelkezett. Ezzel szemben az ORFK vezetője a KMB Szabályzat 2022. augusztus 12. napjától hatályos módosításával, annak 2. pont b)-
2. c)alpontjai és 44. pontja értelmében – a 25. pontban tett kivétellel –, arra utasította az alárendelt szerveket, hogy a rendőrkapitányság teljes illetékességi területén tekintsék a körzeti megbízotti munkakör részének a Szolgálati Szabályzat szerinti feladatok ellátását, tehát a járőri, járőrszolgálati feladatok majdnem teljes körének elvégzését. E vonatkozásban a két beosztás munkaköri feladatai között minimális distinkciót a KMB Szabályzat 2. pont
3. a)alpontja és 25. pontja szerinti feladatok jelentenének. Ennélfogva az alperes a 30/2015. BMr. 1. §
4. a)pontja és 2. melléklet 3. pontjába ütközően a körzeti megbízotti beosztás részének tekintette a járőri beosztás feladatainak ellátását. A Jat. 23. §-a szerinti közjogi szervezetszabályozó eszköz a Jat. 24. §

(1)bekezdése alapján jogszabállyal, így a 30/

1. BMr., vagy a Hszt.-vel ellentétben nem állhat. Helytállóan utalt tehát az elsőfokú bíróság arra, hogy amennyiben a KMB Szabályzatnak olyan értelmezést tulajdonítana, miszerint a körzeti megbízotti beosztás magában foglalja a járőri beosztás majdnem valamennyi feladatát, úgy a 30/
2. BMr. szolgálati beosztásra vonatkozó szabályai, valamint azzal együtt a Hszt.-nek a besorolásra (114-
3. §), valamint az illetmény meghatározására (154-
4. §) szolgáló szabályai sérülnének. Ezzel teljesen kiüresedne a körzeti megbízotti beosztás tényleges és lényeges tartalma, amely elsősorban a KMB Szabályzat
5. pont a) alpontja szerinti területen Fővárosi Ítélőtábla 2.Kf.700.001/2026/7 7 az ott meghatározott feladatok ellátása. Erre figyelemmel a KMB Szabályzat módosítása a körzeti megbízott beosztásához esetlegesen hozzátartozó, korábban megbízási díj megfizetése nélkül teljesítendő járőri, járőrszolgálati részfeladatokat azonosíthatatlanná tette. Mindezek tükrében – a Hszt. és a 30/
6. BMr. sérelme nélkül – nem lehet olyan értelmezésre jutni, hogy a körzeti megbízotti beosztás magában foglalná a járőri beosztás majdnem valamennyi feladatát. [17] A Szolgálati Szabályzatnak az egyes szolgálati formák közötti átjárhatósággal összefüggésben kifejtett fellebbezési érv sem megalapozott. A Szolgálati Szabályzat
7. §

(2)bekezdésében foglaltak sem jelentik azt, hogy a járőrszolgálat ellátása a körzeti megbízott feladatai közé illeszkedne. Ezen rendelkezés a szolgálati elöljárónak csupán arra ad lehetőséget, hogy egy adott (azaz eseti jellegű) feladat meghatározott szolgálati formában történő végrehajtását rendelje el, és nem arra, hogy a járőrszolgálat feladatait visszatérően, rendszeresen a körzeti megbízotti beosztás részeként kezelje; ilyen törekvés a jogszabály szövegéből („a feladat”) sem olvasható ki. A hivatásos állomány tagjaira vonatkozó rendelkezések kógensek, eltérést nem engednek (EBH2010.2259.). Ezzel szemben az alperes a fellebbezésében az előírásnak kiterjesztő értelmet tulajdonít, mely a Szolgálati Szabályzat 67. §

(1)bekezdésében foglalt rendelkezésből sem következik. Lényeges továbbá, hogy az eldöntendő kérdés nem az volt, hogy az alperes jogszerűen utasíthatta-e a felperest, hanem az, hogy ezekért a többletfeladatokért ellentételezésre jogosult-e. Az elsőfokú bíróság tehát megalapozottan állapította meg a Hszt. 71. §

(1)bekezdés c) pontja alapján a felperes megbízási díjra való jogosultságát. [18] A másodfokú bíróság nem fogadta el az alperes hivatásos pótlékkal kapcsolatos azon érvelését sem, miszerint őt a megbízási díj az e pótlékban való részesülése okán sem illeti meg. E körben utal arra, hogy hivatásos pótlékra a hivatásos állomány valamennyi – még a beosztásához nem tartozó többletfeladatokat el nem látó – tagja is jogosult; e juttatás, mint javadalmazási forma, a megbízási díjtól elkülönül, a kettő külön jogcímen érvényesíthető. Ugyanezen okból nem osztotta az alperes túlszolgálat hiányával összefüggő okfejtését sem, hiszen annak, hogy a felperes a perbeli időszakban a beosztásához nem tartozó feladatokat a szolgálati idejében vagy azon túlmenően teljesítette-e, jelentősége szintén nem volt; a megbízási díj túlszolgálat ellentételezésével egyébként sem pótolható. [19] Az alperes azt is állította, hogy a felperes többletfeladatai után még a minimális összegű megbízási díjra sem jogosult. E körben a másodfokú bíróság az alperes által felhívott anyagi jogi rendelkezésre – a Hszt. 71. §

(5)bekezdésére – tekintettel azt vizsgálta, hogy az elsőfokú bíróság jogszerűen állapította-e meg a megbízási díj összegét. Az ítélőtábla hangsúlyozza, hogy az az ellátandó munkaköri feladatokhoz köthető, a díjazás azért jár, mert a rendvédelmi szerv tagja az eredeti munkaköri feladatoktól eltérő többletfeladatot végez és ezt a többletterhet a Hszt. 71. §

(5)bekezdésében a jogalkotó az illetményalap 50-200%-áig terjedő összeggel kompenzálja. A követendő bírói gyakorlat szerint (Kfv.VII.37.780/2020/

1. [K-KJ-2021-1281]) a munkáltató mérlegelési jogkörébe tartozó kérdés, hogy az eredeti munkakör mellett ellátott többletfeladatokra tekintettel a megbízási díjat milyen mértékben határozza meg. A mérlegelés szempontjait a munka bonyolultsága, az eredeti munkaköri feladatokhoz viszonyított időigénye, annak gyakorisága, az arra előírt többlettudás birtokában kell meghatározni. Valamennyi szempontot összességében kell mérlegelni, továbbá a Fővárosi Ítélőtábla 2.Kf.700.001/2026/7 8 rendvédelmi szerv tagja által elvégzett feladatok egyedi vizsgálata alapján kell arról dönteni, hogy a ténylegesen ellátott többletfeladatért milyen mértékű megbízási díj jár. Mivel az alperes nem állapított meg, és nem fizetett megbízási díjat, azt az elsőfokú bíróság mérlegelési jogkörben határozhatta meg. Az alperes fellebbezésében az elsőfokú ítéleti tényállást nem támadta, a bizonyítékok értékelését nem kifogásolta, olyan tényszerű, és nem általánosságban megfogalmazott körülményre nem hivatkozott, mely az elsőfokú bíróság mérlegelését okszerűtlenné, iratellenessé, vagy alaptalanná tette volna. Az elsőfokú bíróság a rendvédelmi illetményalap 75 %-ában történő meghatározással a megbízási díj mértékére vonatkozó jogszabályi rendelkezéseket nem sértette meg, a mérlegelés törvényben biztosított kereteit nem lépte túl, mérlegelése okszerű. Az elsőfokú bíróság figyelemmel volt a többletfeladatok ellátásával kapcsolatos munka időigényére és gyakoriságára, a feladatellátással járó többletteherre, valamint a kialakult ítélkezési gyakorlatra. A Hszt.
2. §

(5)bekezdésének megsértése ezért nem állapítható meg. [20] Az alperes a fellebbezésében nem adott elő olyan érvelést, amely az elsőfokú ítéletben foglaltak megdöntésére alkalmas lenne, ezért a Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a Kp. 109. §

(1)bekezdése alapján helybenhagyta. [21] A másodfokú bíróság a Kp. 99. §

(3)bekezdése értelmében a 35. §

(1)bekezdése szerint alkalmazandó, a polgári perrendtartásról szóló

1. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.)
2. §

(1)bekezdése alapján kötelezte a pervesztes alperest a felperes másodfokú eljárásban felmerült perköltségének megfizetésére, amelynek mértékét a Pp. 81. §

(1)-

(2)bekezdéseire, 82. §

(3)bekezdésére, valamint a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi és kamarai jogtanácsosi költségről szóló 17/2024. (XII. 9.) IM rendelet 2. §

(3)bekezdés a) pontjára, 3. §

(1)bekezdés a) pontjára és

(4)bekezdésére figyelemmel a felszámítással egyezően állapította meg, tekintettel arra is, hogy annak mérséklését az alperes nem kérte. [22] Az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.) 39. §

(1)bekezdésében és 46. §

(1)bekezdésében meghatározott (71.889 forint összegű) fellebbezési illeték az alperes Itv. 5. §

(1)bekezdés c) pontjában biztosított teljes személyes illetékmentessége folytán a Kp. 99. §

(3)bekezdése értelmében a 35. §

(1)bekezdése szerint alkalmazandó Pp. 96. §

(1)bekezdés b) pontja, 102. §

(1)és

(6)bekezdései alapján az állam terhén marad. [23] A Fővárosi Ítélőtábla a fellebbezést a Kp. 99. §

(3)bekezdése szerint alkalmazandó

1. §-a értelmében tárgyaláson kívül bírálta el. [24] Záró rész Az ítélet elleni fellebbezés lehetőségét a Kp.
2. §

(1)bekezdése zárja ki. Fővárosi Ítélőtábla 2.Kf.700.001/2026/7 9 Budapest,

1. május
2. dr. Szőke Mária s.k. dr. Bendli Attila József s.k. dr. Bíró Péter s.k. a tanács elnöke előadó bíró bíró