Pfv.20454/2020/5 – Kúria

A határozat elvi tartalma:

1. A bizonyítékok felülmérlegelésének csak kivételesen van helye, ha a jogerős határozat iratellenes, nyilvánvalóan okszerűtlen megállapításokat tartalmaz.
2. A kegyeleti jog megsértésének minősül a kegyeleti jog jogosultjainak hozzájárulása nélkül, más sírhelyén urnafülkét magába foglaló síremlék létesítése. A Kúria mint felülvizsgálati bíróság ítélete Az ügy száma: Pfv.III.20.454/2020/
3. szám A tanács tagjai: Salamonné dr. Piltz Judit a tanács elnöke Dr. Farkas Antónia előadó bíró Dr. Zumbók Péter bíró A felperes: Felperes1 (Cím2) A felperes képviselője: Dr. Nagy Zita Ibolya ügyvéd (Cím4) Az alperes: Alperes1 (Cím1) Az alperes képviselője: Dr. Bethlendy Mária ügyvéd (Cím5) A per tárgya: kegyeleti jog megsértése A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: Kúria III.Pfv.20.454/2020/5 2 alperes A másodfokú bíróság neve és a jogerős határozat száma: Debreceni Ítélőtábla Pf.I.20.356/2019/
4. Az elsőfokú bíróság neve és a határozat száma: Debreceni Törvényszék 6.P.21.169/2018/
5. Rendelkező rész A Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartja. Kötelezi az alperest, hogy fizessen meg 15 napon belül a felperesnek 30.000 (harmincezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget, valamint a Magyar Államnak – az illetékes állami adóhatóság külön felhívására – 70.000 (hetvenezer) forint felülvizsgálati eljárási illetéket. Az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye. Indokolás A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás [1] A V-i Köztemető része az ún. „régi temető”, amely a V-i Református Egyházközség tulajdona, de
6. március
7. napja óta a V-i Községi Önkormányzat kezelésében és fenntartásában áll. Ebben a temetőben 1968 óta nem létesítettek új sírhelyet, a meglévő sírhelyek használati ideje szabályozatlan, a sírhelyek használatára jogosult személyekről nyilvántartást nem vezetnek. [2] Az ún. „régi temetőben” nyugszik az 1952-ben eltemetett E.Iné B.Á., valamint házastársai. A sírt semmi sem jelzi, 2012-ben a három fából készült fejfa is eltűnt, a sírhely 2016-ra a környező terepszinttel egy magasságba került, fű nőtte be, amelyet a fenntartó Önkormányzat kaszáltatott. [3] A felperes – E.Iné dédunokája – kegyeleti jogai gyakorlása érdekében a sírhelyet rendszeresen látogatta. Emellett E.Iné unokahúga, B.Lné, valamint lányai, B.E. és Sz.Zné, továbbá B.Lné öt testvére és B.K. családtagjaival együtt látogatják a sírhelyet. [4] Az alperes házastársa 2016 szeptemberében elhunyt, őt az alperes urnafalban elhelyezett urnában kívánta végső nyugalomra helyezni, ezért síremléket létesített, amelynek helyét a temető gondnoka – V. polgármesterének hozzájárulásával – éppen E.Iné és házastársai sírhelyének területén jelölte ki. A temető gondnoka abban a hiszemben volt, hogy azon a területen nincs sírhely, vagy ha esetleg volt is, a kegyeleti jogok gyakorlásával már mindenki felhagyott. Kúria III.Pfv.20.454/2020/5 3 [5] A sírhely kivitelezésének már a megkezdésekor E.Iné unokahúgának leányai mind a saját nevükben, mind a felperes nevében kifogásolták az építkezés helyét, jelezték, hogy az alperes által emelni kívánt síremlék E.Iné és házastársai sírhelyén helyezkedik el. [6] Az alperes fiával történő egyeztetés után azonban B.E. és Sz.Zné hozzájárultak ahhoz, hogy az alperes házastársát az előre meghirdetett időpontban e síremlékbe temethesse, a síremlék temetés után történő áthelyezésének a kikötése mellett. [7] Noha B.Lné és öt testvére az alperes férjének a temetése után emléktáblát állíttattak E.Iné és házastársai sírhelyének megjelölése céljából, az alperes által emeltetett síremlék továbbra is zavarja a felperest és a sírhelyet korábban látogató személyeket kegyeleti jogaik gyakorlásában. [8] A V-i Közös Önkormányzat Hivatal jegyzője – B.Lné és öt testvére, valamint B.E. birtokvédelmi kérelmére – határozatával kötelezte az alperest arra, hogy az általa építtetett síremléket a saját költségére bontassa el a korábban ott lévő sírhant eredeti állapotba történő visszaállítása mellett. Az alperes keresete folytán azonban a Berettyóújfalui Járásbíróság ítéletével a jegyzői határozatot megváltoztatta, és B.E. birtokvédelmi kérelmét elutasította, amelyet a fellebbezés folytán eljárt Debreceni Törvényszék helybenhagyott. A kereseti kérelem és az alperes védekezése [9] A felperes keresetében annak megállapítását kérte, hogy az alperes megsértette néhai E.Inéhez fűződő kegyeleti jogát. Kérte, hogy a bíróság kötelezze az alperest az általa emeltetett síremlék saját költségen történő áthelyezésére és E.Iné nyughelyéül szolgáló sírhant eredeti állapotba történő visszaállítására. Emellett 500.000 forint sérelemdíj megfizetésére is kérte az alperes kötelezését. [10] Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte. Vitatta, hogy az általa emeltetett síremlék néhai E.Iné sírhelyére esik. Állítása szerint az erre jogosultak egyébként is felhagytak kegyeleti joguk gyakorlásával, továbbá Sz.Zné és B.E. – mind saját nevükben, mind a felperes képviseletében – feltétel nélkül hozzájárultak a férje emlékére készíttetett síremlék felépítéséhez. Az első- és másodfokú ítélet [11] Az elsőfokú bíróság ítéletével megállapította, hogy az alperes megsértette a felperesnek néhai E.Iné dédszülőjéhez fűződő kegyeleti jogát azzal, hogy néhai E.Iné sírhelyére az elhunyt házastársának temetése céljából urnafülkét magában foglaló síremléket létesíttetett. Kötelezte arra, hogy 60 napon belül a saját költségére az urnafülkét magában foglaló síremléket a jelenlegi helyéről bontassa el és helyeztesse át, egyben az érintett síremlék helyét állíttassa vissza a síremlék létesítését megelőző állapotába oly módon, hogy az a környező terepszinttel azonos magasságban és építési törmelékektől mentes, a környező talajjal azonos állapotba kerüljön. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította. [12] Határozata indokolásában kifejtette, hogy a tanúvallomások alapján pontosan megállapítható volt E.Iné sírhelyének elhelyezkedése, amelyet hozzávetőlegesen lefed az alperes által létesített síremlék. [13] Utalt arra, hogy az elhunyt személyek emlékének megőrzése és hozzátartozóikat megillető kegyeleti jog biztosítása magában foglalja – egyebek mellett – a sírhely megközelíthetőségének, az elhunyt földi maradványai tiszteletben tartásának követelményét. [14] Megállapította, hogy hozzávetőlegesen tíz távolabbi leszármazó – köztük a felperes – látogatta rendszeresen E.Iné és házastársai sírhelyét. Kúria III.Pfv.20.454/2020/5 4 [15] Rámutatott arra, hogy az elhunyt személy sírhelyére történő hozzájárulás nélküli rátemetés és ezzel egyidejűleg az elhunyt sírhelyének megszüntetése objektíve, a felróhatóságtól függetlenül sérti a rátemetéssel érintett és egyben megszüntetett sírhelyben nyugvó személyek hozzátartozóinak kegyeleti jogát. [16] Érvelése szerint a birtokvédelmi eljárás kezdeményezése is azt erősíti, hogy a távolabbi leszármazók kegyeleti jogaikat a jövőben is gyakorolni kívánják, és ebben őket az alperes által létesített síremlék zavarja. [17] Kifejtette, hogy a kegyeleti jog objektív szankciói alól az alperesnek csupán a felperesnek az építkezéshez történő hozzájárulása biztosítana mentesülést. Kiemelte, hogy a hozzájárulásnak világosan kinyilvánítottnak és feltétel nélkülinek kell lennie, amely a perbeli esetben nem volt megállapítható, azt az alperes bizonyítani nem tudta. [18] A felperes sérelemdíj iránti igényét azonban nem tartotta megalapozottnak, mivel a perben nem nyert bizonyítást az a tény, hogy az alperesnek a létesítendő síremlék helyének a meghatározásakor tudomása lett volna arról, hogy a tervezett síremlék helye olyan más személyek sírhelyére esik, amelyre vonatkozó kegyeleti jogaik gyakorlásával valamennyi kegyeleti jogosult még nem hagyott fel. [19] Az alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érintette, a fellebbezett részét pedig helyes indokai alapján helybenhagyta. [20] Érvelése szerint nem azért állapítható meg a jogsértés ténye és nem azért kellett objektív szankciót alkalmazni, mert az alperes tudott, vagy – kellő gondosság mellett – tudnia kellett volna arról, hogy az urnafalat E.Iné sírhelyén létesítette. Kifejtette, hogy ezen – felróhatóságtól független – jogkövetkezmények alkalmazására már önmagában az urnafal E.Iné sírhelyén történő felépítésének a ténye okot adott, hiszen ezzel megsértette az erre jogosult személyek kegyeleti jogát. [21] Rámutatott arra, hogy az elsőfokú bíróság helyszíni tárgyalás alapján állapította meg E.Iné sírhelyének beazonosíthatóságát, amelyet többek között K.Ané, M.Fné és B.Lné tanúk vallomásai is megerősítettek. Utalt arra is, hogy ezt a tényt erősítette az is, hogy kezdetektől fogva azok a személyek tiltakoztak az urnafal létesítése ellen, akik E.Iné emlékét kívánták ápolni. [22] Kifejtette, hogy a perben nem volt ügydöntő jelentősége az E.Iné sírhelyét látogatók számának, ugyanis az elhunyt személy emlékének ápolásához fűződő kegyeleti jog egy olyan személyiségi jog, amely nem enyészik el akkor, ha azt huzamosabb időn keresztül nem gyakorolják. [23] Utalt arra is, hogy a felperesnek mint a kegyeleti jog jogosultjának két esetben kellett volna eltűrnie E.Iné sírhelyének rátemetés útján történő megszüntetését: akkor, ha lejárt volna a sírhelyhasználati jog, amelyre azonban az alperes nem hivatkozott, vagy akkor, ha feltétel nélkül és egyértelműen hozzájárult volna az urnafal létesítéséhez, amelyet azonban az alperes nem tudott bizonyítani. [24] Megjegyezte azt is, hogy jelen per alperese és B.E. között folyamatban volt birtokperben született jogerős ítélet nem kötötte sem a feleket, sem pedig a bíróságot, hiszen jelen per más felek között, eltérő jogcím alapján indult. A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem [25] A jogerős ítélet ellen az alperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, amelyben – tartalmilag – annak hatályon kívül helyezését és a keresetet elutasító új határozat meghozatalát kérte. Kúria III.Pfv.20.454/2020/5 5 [26] Megsértett jogszabályként a polgári perrendtartásról szóló
8. évi III. törvény (a továbbiakban: régi Pp.)
9. §