Bfv.953/2021/16 – Kúria

(1)bekezdés,

(2)bekezdés

1. b)pont
2. bc)alpont] és ezért őt – halmazati büntetésül – 1 év 6 hónap fogház fokozatú szabadságvesztésre és 2 év közügyektől eltiltásra ítélte azzal, hogy a terhelt legkorábban a Kúria 2.Bfv.953/2021/16 2 szabadságvesztés kétharmad részének kitöltését követően bocsátható feltételes szabadságra. Egyben elrendelte az I. rendű terhelttel szemben a Váci Járásbíróság 3.B.374/2013/15. számú ítéletével kiszabott 1 év 4 hónap és a Pesti Központi Kerületi Bíróság 16.B.14852/2013/13. számú ítéletével kiszabott 4 hónap – eredetileg végrehajtásában próbaidőre felfüggesztett – fogházbüntetések végrehajtását. Az I. rendű terhelttel szemben 447.288 forintra vagyonelkobzást rendelt el. [2] A bíróság ugyanezen ítéletében a II. rendű terheltet 51 rendbeli – 28 esetben társtetteként elkövetett – csalás vétségében [Btk. 373. §

(1),

(2)bekezdés

1. b)pont
2. bc)alpont] mondta ki bűnösnek és ezért halmazati büntetésül, mint többszörös visszaesőt 1 év 8 hónapi börtön fokozatú szabadságvesztésre és 3 év közügyektől eltiltásra ítélte azzal, hogy a terhelt legkorábban a szabadságvesztés háromnegyed részének kitöltését követően bocsátható feltételes szabadságra. A II. rendű terhelttel szemben 164.188 forintra vagyonelkobzást rendelt el. [3] Az ítélet ellen az I. rendű és a II. rendű terhelt tekintetében bejelentett kétirányú fellebbezések nyomán eljárt Miskolci Törvényszék mint másodfokú bíróság a 2020. november 5-én kelt 1.Bf.534/2019/51. számú ítéletével az elsőfokú ítéletet megváltoztatta. A szabadságvesztés tartamát az I. rendű terhelt vonatkozásában 2 évre, a II. rendű terhelt tekintetében 2 év 6 hónapra súlyosította, utóbbi terhelt tekintetében azzal, hogy annak végrehajtási fokozata fegyház és abból a terhelt feltételes szabadságra nem bocsátható. Megállapította, hogy a Váci Járásbíróság 3.B.374/2013/15. számú ítéletében az I. rendű terhelttel szemben kiszabott és jelen ügyben végrehajtani rendelt szabadságvesztés tartama – helyesen – 1 év 2 hónap. A vagyonelkobzás összegét az I. rendű terhelt esetében 292.506 forintra, a II. rendű terhelt esetében 98.495 forintra leszállította, egyebekben azonban az elsőfokú ítéletet mindkét terhelt tekintetében helybenhagyta. [4] II. 1. A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen az I. rendű és a II. rendű terhelt a Miskolci Járásbíróságra 2021. július 29-én, a Kúriára 2021. augusztus 9-én érkezett, az I. rendű terhelt által írt, de mindként terhelt által aláírt beadványában – a tartalma szerint – felülvizsgálati indítványt terjesztett elő, amelyben a felülvizsgálat alapját képező törvényi okot (Be. 649. §) nem jelöltek meg. [5] Az indítvány indokolásában a terheltek kifejtették, a nyomozó hatóság nem tárta fel, a bíróság pedig nem vette figyelembe, miszerint számos adásvételt sikeresen bonyolítottak le. Ez kitűnik a folyószámlák adataiból is, valamint a futárszolgálatnál is nyomának kell lennie. Számos esetben személyesen történt az áruátvétel. Az utánvétes csomagküldésekből származó átutalások alátámasztják a készletezést is és cáfolja azt a megállapítást, miszerint raktárkészlet és forgótőke nem állt a rendelkezésükre. [6] Ekként a terheltek jogtalan haszonszerzési célzatára vont következtetés megalapozatlan és a terheltek szándékossága sem állapítható meg. [7] A folyószámlára számos esetben érkezett munkabér-utalás, de a II. rendű terhelt is többszázezer forintos befizetéseket teljesített. Tanú 1 esetében előbb történt a csomag postázása, mint ahogy annak ellenértéke megérkezett. A feladóvevényeken soha nem került feltüntetésre a csomag tartalma, azonban a posta által rápecsételt felvételi súly alapján arra következtetni lehet. Ha az elkövetés szándékos lett volna, a terheltek utólag ráírták volna a feladóvevényekre a csomag tartalmát. [8] A bíróság nem vette figyelembe, hogy a vádbeli időszak egy részében az I. rendű terhelt veszélyeztetett terhes volt, a II. rendű terheltet pedig kórházban kezelték, így a csomagküldések csúszásának rajtuk kívülálló oka volt. Valójában a szezonális, keresett termékeket mindig előre, nagy tételben vásárolták meg, csak az egyedi és nehezen értékesíthető termékek esetében szerezték be azokat utólag. Kúria 2.Bfv.953/2021/16 3 [9] A bíróság nem volt figyelemmel arra sem, hogy a terhelteket egyidejűleg ítélte végrehajtandó szabadságvesztésre, ezáltal kiskorú, sajátos nevelési igényű gyermekük marad felügyelet nélkül. Azok a bizonyítékok nem kerültek vizsgálatra, amelyek alapján a cselekményük szándékossága kizárható. [10] 2. A Legfőbb Ügyészség a BF.1117/2021/2. számú átiratában a felülvizsgálati indítványt kizártnak tartotta. Álláspontja szerint a terheltek a tényállás felderítetlenségre, iratellenességre, tényből tényre vont téves következtetésre visszavezethető ok miatti megalapozatlanságát, valamint az indokolási kötelezettség téves, illetőleg hiányos teljesítését sérelmezik, továbbá a bizonyítékok bírói mérlegelését támadják. Az indítvány alapján a terheltek kizárólag az általuk indokoltnak tartott, de az irányadó tényállással ellentétes tények elfogadása esetén tekintik cáfolhatónak a jogtalan haszonszerzési célzatukat és anyagi jogszabálysértőnek a bűnösségükre vont következtetést. Kifejtette, hogy a Be. 650. §

(2)bekezdése alapján a felülvizsgálati eljárásban a jogerős ügydöntő határozatban megállapított tényállás nem támadható, s ebből következően nem vitatható a tényállás megalapozottsága és a bizonyítékértékelő tevékenység sem. [11] A Legfőbb Ügyészség álláspontja szerint a terheltek indítványa érdemét tekintve sem alapos. A terheltek a sértetteket jogtalan haszonszerzés végett tévedésbe ejtették, akiknek a tényállásban megjelölt összegű kárt okoztak. A kifejtettekből következően a bíróságok a tényállásból helytállóan következtettek a terheltek bűnösségére és cselekményeik jogi minősítése is törvényes. [12] A kifejtettekre tekintettel a Legfőbb Ügyészség arra tett indítványt, hogy a Kúria a Be. 656. §

(2)bekezdés a) pontja alapján a felülvizsgálati indítványt mindkét terhelt tekintetében utasítsa el. [13]

1. A Legfőbb Ügyészség átiratára az I. rendű terhelt a
2. október 22-én érkezett beadványában azt az észrevételt tette, miszerint a Miskolci Járásbíróság tévesen tekintette korábbi beadványukat felülvizsgálati indítványnak, valójában – ahogy azt az irat megnevezése is tartalmazza – perújítási kérelemmel kívántak élni. Ezért a Legfőbb Ügyészség átiratának figyelmen kívül hagyását és a beadvány felülvizsgálati indítványként való elbírálásának mellőzését kérte azzal, hogy utalt rá, hogy egyidejűleg új felülvizsgálati indítványt is előterjeszt mindkét terhelt tekintetében. [14]
3. E beadvány
4. október 25-én érkezett a Kúriára. A következetesen többes szám első személyben megfogalmazott és szövegezése szerint is az I. rendű és a II. rendű terhelt nevében előterjesztett, de kizárólag az I. rendű terhelt által írt és aláírt indítvány megismételte a csalási szándék és a szándékosság hiányára utaló érveket, kitérve a személyes átvétel lehetőségének biztosításából, a számos sikeres adásvételből, a futárszolgálat adataiból és az átutalások tényéből levonható következtetésekre. [15] Az indítvány szerint az elsőfokú ítélet megalapozatlan, mivel a terhelti védekezést alátámasztó bizonyítékok vizsgálatára nem került sor. Az alapügyben legkevesebb 86 olyan személy vallomása szerepel, akik sikeres adásvételekről számoltak be, illetve nem károsultak. A személyes átvétel lehetőségének biztosítása mellett senkit nem kényszerítettek az előre utalásra. A készletezés hiányát cáfolta tanú 2 vallomása, amelyet az elsőfokú bíróság nem vett figyelembe. A vádirat tévesen tüntetett fel sértettként olyan személyeket, akik elmondták, hogy a kapott termékek minimálisan eltértek a hirdetett termékektől, de nekik így is megfeleltek. Ilyen személy volt pl. tanú 3 vagy tanú
5. A készletezés hiányát cáfolja tanú 5 folyószámlája, amelyen 12 utalás található sikeres kiszállítás eredményeként. Ugyanezt bizonyíthatta volna tanú 6 folyószámlája is, azonban a nyomozó hatóság azt a szükségestől rövidebb időtartamra szerezte be, s a 2015 decemberétől kb. 2016 márciusáig terjedő időre figyelmen kívül maradt. Kúria 2.Bfv.953/2021/16 4 [16] A terheltek anyagi helyzetét, tartozásaikat, életkörülményeiket a cselekmények teljes időtartamára nem tárták fel, a nyomozás nem volt kellően mélyreható. A lakbértartozások 2011 és 2013 között akkor keletkeztek, amikor a II. rendű terhelt büntetés-végrehajtási intézetben volt, az I. rendű terhelt pedig nem lakta a lakást.
6. december
7. – a II. rendű terhelt szabadulása – után a II. rendű terhelt munkabéréből, s az I. rendű terhelt által kapott ellátásból éltek. Ekkor az áramot is visszakapcsolták, csak az önkormányzat ekkorra már felbontotta a bérleti szerződést, s az ingatlant 2015 áprilisában el kellett hagyni. Kifejtette az I. rendű terhelt, hogy a hiteltartozása jóval korábban, még 2006-ban keletkezett, így az a vizsgált időszakra nem vehető figyelembe. [17] A terheltek gyermeke 2016 márciusában született, s az anyagi nehézségek miatt 2017 augusztusában emelték ki ideiglenesen a családból, ezért a vizsgált időszakra vonatkozóan bizonyítékként ez sem értékelhető. Ugyanakkor nem vette figyelembe a bíróság azt a tényt, hogy a terheltek 2016 júniusától albérletben laktak, s a bérleti díj megfizetése mellett annyi bevételre tettek szert, hogy 2017 júniusában házat vásároltak. Ezen anyagi körülmények és sikeres adásvételek mellett a csalási szándékot nem támasztja alá a tény, hogy 2 év alatt az I. rendű terhelt a terhére rótt bűncselekményekből 292.506 forinttal, a II. rendű terhelt 98.495 forinttal gazdagodott. Ezen értékek eltörpülnek a sikeres adásvételek értéke mellett. [18] Tévesen állapította meg a bíróság, hogy a meghirdetett termékeket az I. rendű terhelt csak az utalás beérkezése után szerezte be, s téves érvelés az is, hogy a hivatkozott piac bezárt, mert az árusok csak átköltöztek a ... szám alatti üzemcsarnokokba. A II. rendű terhelt csak bírói nyomásra tett beismerő vallomást, mivel a bíró a tárgyaláson éreztette vele, hogy amennyiben nem tesz beismerő vallomást, tovább „nyaralhat” a büntetés-végrehajtási intézetben. Sem a bíróságok, sem az I. rendű terhelt védője a jegyzőkönyveket nem küldte meg, így azok kijavítását nem kérhette, azokra észrevételt nem tehetett. A későbbiekben megtekintett jegyzőkönyvekből kiderült, hogy a terhelti nyilatkozatokat helytelenül rögzítették. Nem került értékelésre tanú 6 írásbeli vallomása, valamint az enyhítő körülményeket alátámasztó bizonyítékok sem. Mindezek alapján a felmentésüket vagy a büntetésük lényeges enyhítését kérte. [19] Az ugyanezen beadvánnyal érkezett kiegészítésben az I. rendű terhelt kifogásolta, hogy az elsőfokú bíróság az enyhítő körülmények közül kizárta az időmúlást, holott az a terhelteknek nem volt felróható. Az időmúlás viszont olyan mértékű volt, hogy az az elévülési időt meghaladta, így a cselekmények nagy részében a büntethetőséget kizárta. Nem vette kellő súllyal figyelembe sem az első-, sem a másodfokú bíróság, hogy a terheltek két kiskorú gyermek tartásáról gondoskodtak. Figyelmen kívül maradtak a büntetés kiszabása során az I. rendű terhelt krónikus betegségei is. A nyomozás hiányosságainak ismételt kifogásolása mellett felsorolta azon 51 tanú nevét is, akik kihallgatásuk során sikeres adásvételről számoltak be, így őket kár nem érte. A felülvizsgálati indítványhoz csatolásra került egy a II. rendű terhelt aláírásával ellátott „Nyilatkozat” megnevezésű,
8. szeptember 16-i keltezésű, egy tanú 6 aláírásával ellátott „tanúvallomás” megnevezésű,
9. szeptember 14-i keltezésű irat is. [20]
10. A Legfőbb Ügyészség a BF.1117/2021/
11. számú átiratában – az I. rendű terhelt észrevételét követően – a
12. sorszám alatti nyilatkozatában foglaltakat változatlan tartalommal fenntartotta. [21] III. Az I. rendű és a II. rendű terhelt felülvizsgálati indítványa nem alapos. [22]
13. A Kúria előre bocsátja: az eljárást kezdeményező indítványt az I. rendű és a II. rendű terhelt terjesztette elő, azt mindketten saját aláírásukkal is ellátták. Ugyanakkor a tartalmuk szerint az indítvány visszavonását és más tartalommal való előterjesztését tartalmazó iratokat kizárólag az I. rendű terhelt írta alá, bár azokat következetesen a II. rendű terhelt nevében is előterjesztettnek jelölte meg. Kúria 2.Bfv.953/2021/16 5 [23] A terhelt javára felülvizsgálati indítvány előterjesztésére jogosultakat a Be.
14. §

(2)bekezdése taxatíve felsorolja. Ezek között a terhelt-társ egyáltalán nem, az élettárs pedig csak kényszergyógykezelés elrendelése esetén szerepel. Következésképp az I. rendű terhelt a II. rendű terhelt nevében sem, mint terhelt-társ, sem, mint élettárs nem jogosult felülvizsgálati indítvány előterjesztésére, értelemszerűen annak visszavonására és tartalmának módosítására sem. [24] Ebből következően a Kúria a terhelti beadványokat az alábbiak szerint értékelte. [25] Az I. rendű terhelt a járásbíróságra

1. július 29-én érkezett indítványában a saját tekintetében joghatályos felülvizsgálati indítványt terjesztett elő, amit azonban a
2. október
3. és
4. napjain érkezett beadványaiban – legalábbis formailag – a korábbi indokolás visszavonása mellett új tartalommal töltött meg. Ezért az I. rendű terhelt tekintetében a Kúria ez utóbbi iratot tekintette a felülvizsgálat alapjának. [26] A II. rendű terhelt a bíróságra
5. július 29-én érkezett indítványában a saját tekintetében ugyancsak joghatályos felülvizsgálati indítványt terjesztett elő, ami kapcsán a II. rendű terhelt tekintetében eljárni nem jogosult I. rendű terhelt által tett további nyilatkozatok hatálytalanok. Ezért azokat a Kúria figyelmen kívül hagyta és a felülvizsgálatot a II. rendű terhelt tekintetében a saját kezű aláírásával is ellátott és a jogosult által vissza nem vont indítvány alapján végezte el. [27]
6. Ki kell még térni arra, hogy a terheltek első, közös beadványát – perújítási kérelemként való megnevezése ellenére – a Miskolci Járásbíróság helyesen tekintette a tartalma szerint felülvizsgálati indítványnak. A Kúria a következetes gyakorlatának megfelelően a felülvizsgálati indítványt a tartalma szerint vizsgálja és így jár el abban az esetben is, ha a felülvizsgálati indítvány előterjesztője nem jelöli meg az eljárási törvény azon rendelkezéseit, amelyek alapján a megtámadott határozatok felülvizsgálatát kezdeményezi {Bfv.II.1320/2018/
7. számú végzés [10] bekezdés, Bpkf.II.1712/2017/
8. számú végzés [9] bekezdés, 3227/
9. (XII. 12.) AB végzés indokolás [14], BH 2003.355., BH 1999.294.}. [28] Jelen esetben az állapítható meg, hogy a szóban lévő beadvány – a II. rendű terhelt tekintetében is – egyaránt tartalmaz a jogerős ítélettel szemben ténybeli és – ugyan kisebb számban, de – jogi kifogásokat is. E jogi kifogások (a jogtalan haszonszerzési szándék és azon keresztül a szándékosság hiánya) a felülvizsgálatban, az arra vonatkozó eljárási szabályok szerint elbírálhatók, ezért az indítvány a tartalma szerint felülvizsgálatra (is) irányul. Így az azt joghatályosan előterjesztő és vissza nem vonó II. rendű terhelt tekintetében felülvizsgálati eljárás alapja lehet. [29] 3.
10. A felülvizsgálat rendkívüli jogorvoslat, ami a Be.
11. §-a alapján csak a bíróság vádról rendelkező jogerős ügydöntő határozata ellen, kizárólag a Be.
12. §-ában megjelölt anyagi és eljárásjogi okokra hivatkozással vehető igénybe. A felülvizsgálati okok törvényi köre nem bővíthető, ezért az azon kívül eső anyagi vagy eljárásjogi kérdések a felülvizsgálatban közömbösek. [30] A Be.
13. §

(1)bekezdés

1. a)pont
2. aa)alpontja alapján valóban felülvizsgálati ok, ha a bíróság a terhelt büntetőjogi felelősségét a büntető anyagi jogi szabályok megsértésével állapította meg. [31] Ugyanakkor a felülvizsgálatban megkerülhetetlen szabály, hogy a Be. 650. §

(2)bekezdése szerint a felülvizsgálati indítványban a jogerős ügydöntő határozat által megállapított tényállás nem támadható. Ennek megfelelően a Be. 659. §

(1)bekezdése rögzíti, hogy a felülvizsgálati eljárásban a jogerős ügydöntő határozatban megállapított tényállás az irányadó, a bizonyítékok ismételt egybevetésének, eltérő értékelésének, valamint bizonyítás felvételének nincs helye. Kúria 2.Bfv.953/2021/16 6 [32] A tényállás irányadó jellege azt jelenti, hogy a felülvizsgálat során nemcsak maga a tényállás, hanem mindaz, ami a tényállás megállapításához vezetett, támadhatatlan. Következésképp a tényállás megalapozottsága, a bizonyítékok mikénti mérlegelése sem külön-külön, sem pedig egymás viszonyában nem vizsgálható. [33] A felülvizsgálat során tehát a jogerős határozatban megállapított tényállás megalapozottsága, a bizonyítékok mikénti mérlegelése nem vizsgálható, az eljárt bíróságok által levont jogi következtetések – így a bűnösség megállapításának és a cselekmény jogi minősítésének – helyessége kizárólag az irányadó tényállás alapulvételével bírálható el (BH 2004.102.). [34] Nincs lehetőség a bíróság bizonyítékokat értékelő tevékenységének, s ezen keresztül a bűnösség kérdésének, valamint a – minősítéssel kapcsolatos, vagy más büntető anyagi jogi szabály sérelme nélkül – kiszabott büntetés, illetve annak mértéke vitatására. [35] Ebből következően a felülvizsgálat során a tényállás helyessége, az ítélet megalapozottsága, a bizonyítékok értékelése nem bírálható felül. A jogerős ítéletben rögzített tényállás nem változtatható meg. [36] Jelen esetben az indítvány és annak kiegészítése is jelentős részében további bizonyítékok beszerzését, illetve újraértékelését célozza. E körben a felülvizsgálat – a korábban vázolt eljárásjogi szabályozás értelmében – törvényben kizárt. [37] Az indítványoknak a csalás miatti büntetőjogi felelősség megállapítását kifogásoló, annak anyagi jogszabálysértő voltát állító kifogásai ugyanakkor – a jogerős ítéletben megállapított tényállás alapulvételével – elbírálható. [38] 3.2. Itt tér ki a Kúria arra, hogy a felülvizsgálat elvégzése kapcsán nem volt jelentősége annak, hogy a korábban vázolt perjogi helyzetben az I. rendű és a II. rendű terhelt tekintetében formailag más-más indítványt bírál el. Mindkét indítvány jelentős részében a bíróság jogerős ítéletében megállapított tényállást támadja, és ekként – ezen részeikben – egyaránt figyelmen kívül maradnak. Ugyanakkor mindkét indítvány tartalmazza a jogtalan haszonszerzési szándék és azon keresztül a szándékosság hiányára vonatkozó, a jogerős ítéleti tényállás alapján elbírálható kifogásokat is. [39] 3.3. A Btk. 373. §

(1)bekezdése szerint, aki jogtalan haszonszerzés végett mást tévedésbe ejt, vagy tévedésben tart, és ezzel kárt okoz, csalást követ el. [40] A törvényi tényállás megvalósulásának három, egymást kiegészítő tényállási elem és az azok közötti okozati összefüggés megléte a feltétele. A megtévesztő magatartásnak kell előidéznie a passzív alany tévedését, ehhez képest arra alkalmasnak, szándékosnak (és értelemszerűen más által elkövetettnek) kell lennie. E tévedésnek kell kiváltania a megtévesztett személy vagyonjogi rendelkezését. Végül a megtévesztett személy vagyonjogi rendelkezése és a bekövetkezett kár között szintén okozati összefüggésnek kell fennállnia. A csalás esetében tehát a kárt nem közvetlenül az elkövető megtévesztő magatartása, hanem a megtévesztett sértett vagyonjogi rendelkezése okozza. A tevéssel megvalósítható tévedésbe ejtés, a hamis tudattartalom tettes általi kialakítása a passzív alanyban történhet legális jellegű polgári jogi ügylet alapján, valamilyen megvásárolt termék megküldésének valótlan állításával is. A jogtalan haszonszerzés a megtévesztő magatartás célzata. A célzott haszon tényleges megszerzése azonban már nem tartozik a tényállás keretei közé, azon túlnyúlik, s ezért a csalás miatti bűnösség megállapítása szempontjából közömbös. [41] Az irányadó tényállás az I. rendű és a II. rendű terhelt – részben önállóan, részben egymással társ-tettességben megvalósított – tévedésbe ejtésben megnyilvánuló elkövetési magatartását, jogtalan haszonszerzési célzatát és az ezzel okozati összefüggésben bekövetkezett kárra vonatkozó tényeket egyértelműen tartalmazza. Kúria 2.Bfv.953/2021/16 7 [42] Az interneten feladott fényképes hirdetésekben I. rendű és II. rendű terheltek különböző termékeket, így különösen sportcipőket, gyermek jelmezeket, társasjátékokat, különféle játékokat, szabadidő ruhákat, papucsokat hirdettek eladásra oly módon, hogy a képen általuk bemutatott tárgyakkal nem rendelkeztek. Amikor a vevővel megállapodtak – nehéz anyagi helyzetük miatt – nem volt reális esélyük a szóban létrejött adás-vételi szerződések teljesítésére (elsőfokú ítélet

1. oldal
2. bekezdés). [43] Amennyiben vevő jelentkezett a hirdetéseikre, minden alkalommal az ún. előre utalásos fizetési módot alkalmazták, amikor a vevő banki átutalással, esetlegesen csekkfizetéssel, vagy pénztári befizetéssel előre fizeti ki az eladónak a kialkudott vételárat (elsőfokú ítélet
3. oldal
4. bekezdés). [44] A banki átutalásokhoz/befizetésekhez a terheltek bankszámlaszámokat adtak meg (elsőfokú ítélet
5. oldal
6. bekezdés). [45] A terhelteknek nem is állt szándékában a vevő által megrendelt és kifizetett terméket megküldeni (az elsőfokú ítélet tényállási pontjában az érintett terhelt vagy terheltek tekintetében). [46] Az I. rendű és a II. rendű terhelt tévedésbe ejtette a sértettet, aki erre tekintettel tett vagyonjogi rendelkezést – átutalta a kialkudott összeget –, ezáltal kár érte, mivel a megrendelt terméket az érintett terhelt vagy a terheltek nem küldték meg (az elsőfokú ítélet valamennyi tényállási pontjában). [47] Az ítéleti tényállás 1-
7. pontja tartalmazza azon cselekmények pontos leírását is, melyek során az egyes konkrét sértettek – a fent írt körülmények között – konkrét árukat megrendeltek, annak ellenértékét átutalták, az árut azonban nem kapták meg. [48] A fentiek alapján rögzíti a Kúria, hogy a tényállás tartalmazza a terhelt jogtalan haszonszerzésre irányuló célzatát, a tévedésbe ejtő magatartását. A kár bekövetkezése, illetve ennek a tévedésbe ejtő magatartással való ok-okozati összefüggése sem lehet kétséges a jogerős ítéletben megállapított tényállás alapján. [49] Megjegyzi a Kúria, hogy a csalás rendbelisége – mint minden vagyon elleni bűncselekmény esetében – a sértettek számához igazodik, az egyes cselekmények pedig értelemszerűen külön-külön ítélendők meg. A jogerős ítéleti tényállás nem tartalmazza, hogy a vádbeli időszakban a terheltek legális, teljesített ügyleteket bonyolítottak-e és ha igen, milyen nagyságrendben. A jogerős ítélet ténymegállapításai az ítélet tényállási részében rögzített, összesen 116 cselekményre vonatkoznak, ezek tekintetében állnak fenn a csalás tényállási elemei és került megállapításra a terheltek büntetőjogi felelőssége, ami ekként a törvénynek megfelel. [50]
8. Az I. rendű terhelt indítványában hivatkozott a terhére rótt bűncselekmények elévülésére is. A Btk.
9. §

(1)bekezdés a) pontja értelmében a büntethetőség elévül a büntetési tétel felső határának megfelelő idő, de legalább öt év elteltével. [51] A jelen ügyben megállapított tényállás alapján az I. rendű terhelt terhére rótt bűncselekmény a Btk. 373. §

(1)bekezdésében meghatározott és a

(2)bekezdés

1. b)pont
2. bc)alpontja szerint minősülő csalás vétsége, amely bűncselekmény büntetési tételének felső határa ugyan 2 év, az elévülés azonban így 5 év elteltével következik be. A Btk. 27. §
3. a)pontja szerint az elévülés kezdő napja a befejezett bűncselekmény esetén az a nap, amikor a törvényi tényállás megvalósul. A Btk. 28. §

(1)bekezdése szerint az elévülést félbeszakítja a bíróságnak, az ügyészségnek, a nyomozó hatóságnak, illetve nemzetközi vonatkozású ügyekben az igazságügyért felelős miniszternek vagy a külföldi hatóságnak az elkövető ellen a bűncselekmény miatt foganatosított büntetőeljárási cselekménye. A félbeszakítás napján az elévülés határideje ismét elkezdődik. Kúria 2.Bfv.953/2021/16 8 [52] Jelen esetben a tényállásban meghatározott bűncselekmények elkövetési ideje

1. márciusa és
2. áprilisa közé esik. Az ügyben a Miskolci Járási és Nyomozó Ügyészség
3. október
4. napján emelt vádat, az elsőfokú bíróság
5. június 18-án hirdette ki ítéletét, így az elévülés – minden más eljárási cselekmény figyelmen kívül hagyása mellett – sem merülhet fel. [53]
6. Az I. rendű terhelt kifogásolta a kiszabott büntetés nemét és mértékét is, annak lényeges enyhítését kérve, de a II. rendű terhelt tekintetében elbírált első indítvány is sérelmezi az enyhítő körülmények feltárásának elmaradását. [54] E körben a Kúria utal arra, hogy a jogerős ítéletben kiszabott büntetés felülvizsgálatát a Be.
7. §

(1)bekezdés

1. b)pont
2. ba)alpontja nem önmagában, hanem csak akkor teszi lehetővé, ha a büntetés a cselekmény téves minősítésének következménye, vagy önmagában a Btk. más – bírói mérlegelést nem tűrő – kötelező szabályát sérti. Ilyen törvénysértést azonban egyik terhelt sem jelölt meg. [55] Az pedig felülvizsgálat tárgyát nem képezheti, hogy a bíróság a büntetéskiszabás során a Btk. 79. és 80. §-ának előírásait, a súlyosító és enyhítő körülményeket, illetve az 56/2007. BK véleményt miként veszi figyelembe (BH 2016.264.II., BH 2012.239., EBH 2011.2387.II., BH 2005.337.III.), és azok alapján, azok mérlegelésével a büntetés nemét és tartalmát a büntetési tételkereten belül – ide értve a büntetési tétel alsó és felső határának áttörését lehetővé tevő rendelkezéseket is – miként állapítja meg. [56] Az eljárt bíróságok nem valósítottak meg a Be. 649. §

(2)bekezdésében meghatározott és a Be. 659. §

(6)bekezdése szerint hivatalból vizsgálandó, más eljárási szabálysértést sem. [57] A fentiekre tekintettel a Kúria az I. rendű és a II. rendű terhelt felülvizsgálati indítványának nem adott helyt, hanem a támadott határozatokat – a Be. 660. §

(1)bekezdésének főszabálya alapján tanácsülésen, a Be. 655. §

(1)bekezdésének főszabálya szerinti összetételben eljárva – a Be. 662. §

(1)bekezdése alapján I. rendű és II. rendű terheltek tekintetében hatályában fenntartotta. [58] IV. A Be. 6. §

(4)bekezdése értelmében a Kúria határozatával szemben fellebbezésnek helye nincs; felülvizsgálatát a Be. 650. §

(1)bekezdés b) pont második fordulata zárja ki. [59] A Be. 652. §

(6)bekezdése szerint minden jogosult csak egyszer nyújthat be felülvizsgálati indítványt, kivéve, ha az újabb felülvizsgálati indítvány benyújtása a Be. 649. §

(3)-

(5)bekezdésén alapul. Az említett törvényhely

(7)bekezdése szerint felülvizsgálati indítvány ugyanazon tartalommal csak egyszer nyújtható be. A Be. 656. §

(4)bekezdése pedig akként rendelkezik, hogy az ugyanazon jogosult által ismételten előterjesztett, illetve az azonos tartalommal ismételten előterjesztett indítványt a Kúria érdemi indokolás nélkül elutasíthatja. Budapest, 2022. július 6. Dr. Somogyi Gábor s.k. a tanács elnöke, Dr. Boros Tibor s.k. előadó bíró, Dr. Metzing Márton s.k. bíró