A határozat elvi tartalma: Ha a fogvatartott fogvatartása alatt nem él panasszal a munkáltatása során kialakított munkarend miatt, e rendes jogorvoslat elmaradása kizárja, hogy utóbb azért terjesszen elő sérelemdíj iránti igényt, mert sérült a szabad levegőn való tartózkodáshoz, egészséghez való joga. Ha a fogvatartott felperes fogvatatása alatt sérelmét nem jelzi, panasszal csak fogvatartása végén él, azzal gyakorlatilag hozzájárul a számára sértő körülmény fennállásához. Szegedi Ítélőtábla Az ügy száma: Pf.II.20.226/2022/
- A felperes: (felperes neve) (lakcíme, tartózkodási helye) A felperes meghatalmazott jogi képviselője: (pártfogó ügyvéd neve) pártfogó ügyvéd (pártf. ügyvéd címe) Az alperes: (X) Országos Büntetés-végrehajtási Intézet (székhelye.) Az alperes meghatalmazott jogi képviselője: (jogtanácsos neve) jogtanácsos (székhelye.) A per tárgya: Személyiségi jog megsértésével kapcsolatos per Az elsőfokú bíróság neve és a megfellebbezett határozatának a száma: Kecskeméti Törvényszék 10.P.21.009/2021/
- A fellebbezést benyújtó fél és a fellebbezés száma: Felperes, 10.P.21.009/2021/
- ÍTÉLET Az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. A le nem rótt 498 000 (négyszázkilencvennyolcezer) Ft fellebbezési eljárási illetéket az állam viseli. Kötelezi a felperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg az alperesnek 10 000 (tízezer) Ft másodfokú eljárási költséget. Megállapítja, hogy a felperes pártfogó ügyvédjének költsége a felperes terhére esik, melyet az állam viseli. Az ítélet ellen nincs helye fellebbezésnek. Szegedi Ítélőtábla II.Pf.20.226/2022/4 2 Indokolás A tényállás [1] A felperes szabadságvesztés büntetését
- január
- napjától
- február
- napjáig az alperesi büntetés-végrehajtási intézetben töltötte. [2]
- január
- és
- március
- napja között az (X) Mezőgazdasági és Kereskedelmi Kft. által üzemeltetett baromfi vágóhídon volt foglalkoztatva,
- április hó
- – és
- június hó
- napja között tanulmányokat folytatott,
- július
- napja és
- szeptember
- napja között ismét az (X) Mezőgazdasági és Kereskedelmi Kft. baromfi vágóhídján volt foglalkoztatva,
- szeptember
- és
- szeptember
- napja között az (X) Rakodó II. munkabrigádba volt beosztva, majd
- szeptember
- és
- december
- napja között intézetfenntartási feladatokat látott el az (X) Objektum körletén. [3] Elhelyezésére
- január 21-től március
- napjáig és
- július 29-től szeptember 12-ig az (X) Objektum „A” körletében,
- szeptember 12-től szeptember 15-ig a „B” körletben, majd
- szeptember 30-tól december 19-ig a „C” körletben,
- december 19-től december
- napjáig a „B” körletben került sor. [4] Az „A” szálláskörlet napirendje akként rendelkezett, hogy a szabad levegőn tartózkodás időtartama délelőtt 9 és 10 óra, illetve délután 16.30 és 17.30, valamint 17.
- és 18.30 óra között vehető igénybe. A napirendhez tartozó magyarázó szöveg szerint a hosszított munkarendben dolgozók a körletre érkezést követően a „C” körlet sétaudvarán vehetik igénybe a szabad levegőn való tartózkodást. [5] A „B” szálláskörletén a szabad levegőn tartózkodás időtartama délelőtt 8 és 9 óra között volt igénybe vehető, a 10-13 zárkák esetében ezentúl délelőtt 9 és 10, valamint 15.30 és 16.30 között, valamint 16.30 és 17.30 között volt igénybe vehető. Az oktatásban résztvevők, PBH., közérdekű munka átváltoztatása, rendbírság helyébe lépő elzárást töltők, illetve a hosszított munkarendben dolgozók részére a körletre érkezést követően 1 óra időtartamban a „C” körlet sétaudvarán volt igénybe vehető ez a tartózkodás. [6] A „C” szálláskörletén a szabad legevőn tartózkodás 9-10 óra, illetve 16.00 - 17.30 között volt igénybe vehető,
- október
- napjáig, majd ezt követően 15.30 – 16.30 között és 16.30 – 17.30 között vehették igénybe az ott elhelyezettek. A zárkafelelősök, takarítók részére igény esetén a munkaidő végeztével a „C” körlet zárt udvarán történt a szabad levegőn tartózkodás. A felperes a szabad levegő biztosítása tárgyában
- február
- napján kelt és
- február
- napján érkezett panaszát az alperes 30503/924-I/
- ált. számú határozatával elutasította. A felperes panasza szerint
- január
- napjától négy hónapon keresztül hétfő, szerda és pénteki napokon a vágóhídról este 18 órára értek a zárkába, majd szeptember
- – december 19-e közötti időszakban körlet takarítóként sem tudta kihasználni a szabad levegőn tartózkodást, az nem került biztosításra a baromfi vágóhídon történt foglalkoztatása miatt, továbbá a körlettakarítói munkaköre esetén szintén mellőzni volt kénytelen azt. [7] Az alperesi határozatban megállapításra került, hogy a szabad levegőn tartózkodás lehetőségét a napi munkavégzés befejezését követően a részére biztosították. A határozat a büntetések, intézkedések, egyes kényszerintézkedések és a szabálysértési elzárás végrehajtásáról szóló
- évi CCXL. törvény (Bvtv.)
- §
(1)–
(5)bekezdésein alapult. Szegedi Ítélőtábla II.Pf.20.226/2022/4 3 A kereset és az ellenkérelem [8] A felperes keresetében annak megállapítását kérte, hogy az alperes megsértette az élethez, testi épséghez és egészséghez fűződő személyiségi jogait, és kérte kötelezni alperest 3 225 000Ft összegű sérelemdíj és annak 2020. február 17. napjától a kifizetés napjáig járó késedelmi kamatai, valamint perköltsége megfizetésére. Keresetének jogalapjaként a Ptk. 2:43. §
- a)pontját, Ptk. 2:52. §-át, Ptk. 6:48. §-át jelölte meg úgy, hogy 75 000 Ft/napban jelölte meg az egy napi szabad levegőn tartózkodás elmulasztásának kompenzálására alkalmas összeget. [9] Állította, hogy az alperesi bv. intézetben végrehajtott szabadságvesztés büntetés időszaka alatt 2019. január 21. – március 31., 2019. július 29. – szeptember 15. napja között húsfeldolgozó munkakörben dolgozott, 2019. szeptember 30. – december 22-e között pedig takarító munkakörben. Állította azt is, hogy amíg a húsfeldolgozó munkakörben dolgozott 2019. január 21. – március 31-e között 12 napon, majd amikor takarító munkát végzett, akkor 31 napon nem volt lehetősége igénybe venni az egy órás szabad levegőn tartózkodást. Ennek oka az volt, hogy a hétfő, szerda és pénteki napokon hosszú műszakban, illetve délutános műszakban volt, ilyenkor 17 óráig, illetve 17.30-ig dolgozott (viszontválaszban foglaltak szerint csak 16 óra után végzett) és ezért nem volt lehetősége arra, hogy a napirendben foglaltak szerinti 1 órát a szabad levegőn tartózkodjon. Miután a munkából visszaért az alperesi intézetbe, rögtön vacsoráért kellett menni, le kellett zuhanyozni, melyre 30 embernek volt 15 perce. Ezt követően már következett a lezárás, így a napi egy óra szabad levegőn való tartózkodást nem tudta igénybe venni. [10] Jogi érveléseként hivatkozott a Bvtv. 122. §
- ea)pontjára. Előadta, több hónapig nem tudta igénybe venni a szabad levegőn tartózkodást, az ismétlődő jellegű volt, jelentősen megnehezítette életkörülményeit, szellemi, testi egészségének fenntartását. Az alperesi zárt intézetben való tartózkodás a fogvatartottak részére egyébként is megterhelő helyzetet teremt testileg és lelkileg is, és az a jog megilleti, hogy napi 1 órát szabad levegőn tartózkodjon. Az, hogy az alperes ennek nem tett eleget, azzal a következménnyel járt, hogy szellemi és testi állapota rosszabbodott. Utóbbi romlását orvosi dokumentációval nem tudta igazolni, azonban szellemi állapotromlása megállapítható. [11] A „C” körletben való tartózkodása alatt, amikor szállítási nap volt, előfordult, hogy csak 21 órakor szállították vissza a rabokat, ennek okán sem volt lehetőség a szabad levegőn tartózkodás igénybevételére. [12] Okirati bizonyítékként csatolta szabadulási igazolását, és a 2020. március 3-án kiadmányozott elutasító határozatot panaszára vonatkozóan. [13] Alperes ellenkérelme a kereset elutasítására és a felperes perköltségekben való marasztalására irányult. Vitatta, hogy jogellenesen járt el, és azt, hogy ténylegesen a felperesnek sérelme származott. A kereset összegszerűségét is eltúlzottnak tartotta. Az általa csatolt napirendek alapján előadta, a felperesnek mindig volt lehetősége a szabad levegőn tartózkodás igénybevételére. Utalt arra is, nem kötelező a fogvatartottaknak a szabad levegőn tartózkodás lehetőségével élni, valamint hogy a felperes túlnyomórészt munkáltatott volt, tanulmányokat is folytatott benntartózkodása alatt, ezért a napi egy óra séta nem befolyásolta a testi, lelki egészségét. Ebből következően nem szenvedett sérelmet az élete, testi épsége, egészsége, illetve a felperes ezt nem bizonyította. A felperes oldalán sérelem nem következett be és annak veszélye sem állt fenn. A felperes nem kérte, hogy a szabad levegőn való tartózkodás joga biztosított legyen az általa hivatkozott időszakban és az sem bizonyított, hogy azokon a napokon, amikor maga sem vitatta, hogy lehetősége volt ennek Szegedi Ítélőtábla II.Pf.20.226/2022/4 4 igénybevételére, akkor azt igénybe vette. Levezetése szerint abban az időszakban, amikor a felperes húsfeldolgozóként dolgozott, 35 – 40 perc alatt ért vissza a bv. intézetbe, aminek felszámításával is volt lehetősége igénybe venni a szabad levegőn való tartózkodást. Hivatkozott arra is, hogy a szabad levegőn való tartózkodással kapcsolatban korábban a felperes panaszt nem terjesztett elő. Az elsőfokú bíróság ítélete [14] Az elsőfokú bíróság ítéletében a keresetet elutasította és kötelezte felperest, hogy fizessen meg az alperesnek 100 000 Ft perköltséget. Megállapította, hogy a felperes pártfogó ügyvédjének képviseletével felmerült költség a felperes terhére esik, azt a felperes költségmentessége folytán a Magyar Állam viseli. Megállapította továbbá, hogy a le nem rótt 373 500 Ft eljárási illeték a Magyar Állam terhén marad. [15] Ítéletének indokolásában az alperes által csatolt és a felperes által nem vitatott munkahelyi, illetve napirendi kimutatásokból, valamint a felperes személyes előadása, a perben meghallgatott tanúk ((tanú 1., 2. és 3. neve)) vallomásai összevetéséből arra a következtetésre jutott, hogy a keresetben megjelölt időszakban (napokon) a felperesnek lehetősége volt a szabad levegőn való tartózkodást a napirend szerinti időpontokban igénybe venni, illetve a felperes kötelezettsége volt, hogy az általa megjelölt időszakokban konkrét napokra vonatkozva, bizonyítsa ennek ellenkezőjét [Pp. 265. §
(1)bekezdés]. [16] Döntése indokaként hivatkozott arra is, hogy a bírói gyakorlat szerint, ha a fogvatartott nem él panasszal a munkáltatása során kialakított munkarend miatt, e rendes jogorvoslat elmaradása kizárja, hogy utóbb azért terjesszen elő sérelemdíj iránti igényt, mert sérült a szabad levegőn tartózkodáshoz, egészséghez való joga (Debreceni Ítélőtábla Pf.I.20.137/2021/6., Pf.I.20019/2020/3., Győri Ítélőtábla Pf.I.20.215/2018/5.). Abban az esetben, ha a fogvatartott a sérelmét nem jelzi, és csak a fogvatartás végén él panasszal, azt jelenti, hogy gyakorlatilag hozzájárult a számára sértő körülmény fennállásához, ami a kereset elutasítását eredményezi. A sérelemdíj szempontjából ugyanis annak van jelentősége, hogy a bekövetkezett nemvagyoni sérelem a sértett életvitelében, személyiségének kibontakozásában, belső lelki egyensúlyában milyen hátrányos változásokat idézett elő [Bvtv. 21. §
(1)–
(2)bekezdés, Bvtv. 142. §
(1)bekezdés, Győri Ítélőtábla Pf.I.20.019/2019/12., Fővárosi Ítélőtábla 5.Pf.20.225/2020/6.]. [17] Lényeges az a felperesi előadás, hogy a szabad levegőn való tartózkodás lehetőségét akkor sem vette mindig igénybe, amikor arra lehetősége volt, így ha nem érezte jól magát, ha mellékhelyiségben tartózkodott, vagy várta, hogy a feleségével beszéljen, mert telefonhívása volt, illetve a konditeremben tartózkodott. Lényeges továbbá, hogy a felperes testi állapotromlásra hivatkozott, azonban azt orvosi dokumentációval nem tudta igazolni. [18] A bizonyítékokat összegezve arra a következtetésre jutott, hogy az alperes a felperes fogvatartása során biztosította az előírt napi egy óra szabad levegőn tartózkodást, ezért az élethez, testi épséghez, egészséghez fűződő személyiségi jogsértés nem történt, azt a felperes bizonyítani nem tudta. Azt sem bizonyította felperes, hogy ezeken a napokon kifejezetten kérte a szabad levegőn tartózkodás biztosítását, és erre ennek ellenére arra nem volt lehetősége. A fellebbezés és a fellebbezési ellenkérelem Szegedi Ítélőtábla II.Pf.20.226/2022/4 5 [19] Az ítélet ellen a felperes terjesztett elő fellebbezést, amelyben annak megváltoztatásával kereseti kérelmének történő helytadást, valamint az első- és másodfokú eljárásban felmerült költségei marasztalására kérte kötelezni az alperest. Fenntartotta, hogy fogvatartása ideje alatt a
- február
- – március
- közötti időszakban 12 nap és
- szeptember
- – december 22-e között 31 nap vonatkozásában az alperes nem biztosította a részére a szabad levegőn tartózkodás lehetőségét napi egy óra időtartamban. [20] Érvelése szerint a bizonyítás eredményeként megállapítható, hogy keresete megalapozott. Az alperes által csatolt okirati bizonyítékokat (körletekre lebontott napirendek, munkahelyeken történő jelenléti kimutatások) nem vitatta, azonban azok csak azt igazolják, hogy az alperes a meghatározott napirendek alapján köteles volt biztosítani a szabad levegőn tartózkodást napi egy óra időtartamban a fogvatartottaknak, azt azonban nem, hogy azt részére ténylegesen is biztosította. [21] Személyes előadását (
- december 7-i tárgyalási jegyzőkönyv) (tanú
- és
- neve) tanúk vallomásai is alátámasztották, mely szerint a hosszított munkanapokon olyan időpontban értek vissza a körletükbe, amikor a napirendben foglalt egyéb feladatok elvégzését követően már nem volt lehetősége a napi egy órán szabad levegőn tartózkodás igénybevételére. [22] Az elsőfokú bíróság nem vette figyelembe azt a személyesen tett nyilatkozatát sem, hogy fogvatartása alatt azért nem élt panasszal, mert attól tartott, ha panaszt nyújt be, akkor hátrányok fogják érni. Ezért az elsőfokú bíróság a Pp.
- §
(1)bekezdése szerinti mérlegelése során tévesen jutott arra a következtetésre, hogy az alperes biztosította számára a napi egy óra szabad levegőn való tartózkodást. Hangsúlyozta, a napi legalább egy óra szabad levegőn tartózkodás joga a jogszabályban biztosított olyan joga, melyet testi és szellemi állapotának fenntartása, fejlesztése érdekében kell biztosítani számára és az nem helyettesíthető és pótolható a nap során végzett egyéb tevékenységekkel, akkor sem, ha az a szabad levegőn történik, mert ez ellentétes a jogalkotó szándékával. [23] Az alperes fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú bíróság ítéletének helyes indokai alapján történő helybenhagyását és a felperes másodfokú eljárási költségeiben történő marasztalását kérte az IM r. 3. §
(2)bekezdés a) pontja alapján. [24] Kiemelte, hogy az általa csatolt munkahelyekre és körletelhelyezésre vonatkozó okiratokat, a körletek napirendjét a felperes nem vitatta. [25] A felperes által előterjesztett panasz kapcsán nem életszerű, hogy a sérelmezett körülményeket nemvagyoni hátrányként élte meg. Fogvatartása alatt semmi nem akadályozta meg abban, hogy a sérelem felmerülésekor panaszt terjesszen elő. Helyesen hivatkozott arra az elsőfokú bíróság, hogy miután csak fogvatartása végén élt a felperes panasszal, ezzel gyakorlatilag hozzájárult a számára sértő körülmények fennállásához. [26] A testi állapotromlásra történő hivatkozását a felperes orvosi dokumentációval igazolni nem tudta. [27] A felperes is úgy nyilatkozott, hogy gyakran saját elhatározásából nem vette igénybe a szabad levegőn való tartózkodást. [28] Egyébként a fogvatartottak részére biztosítandó napi egy órás szabad levegőn tartózkodás joga nem személyiségi jog. Az ítélőtábla döntése és annak indokai [29] A fellebbezés nem alapos. Szegedi Ítélőtábla II.Pf.20.226/2022/4 6 [30] A Pp. 375. §
(1)bekezdése alapján a másodfokú bíróság felülbírálati jogkörét az erre irányuló fellebbezési kérelemre, csatlakozó fellebbezésre, ellenkérelemre, azok korlátai között gyakorolja. Ilyen korlátnak minősülnek a fellebbezés Pp. 371. §
(1)bekezdés
- a)–
- d)pontjában megjelölt tartalmi követelmények körében előadottak. E jogszabályi rendelkezésből következően korlátot nem csak az képez, hogy a fellebbező fél milyen tartalmú másodfokú döntést kér, hanem az is, hogy ezt milyen indokkal teszi, melyik eljárási vagy anyagi jogszabály megsértésére hivatkozik, továbbá, hogy a felülbírálati jogkörök közül melynek, vagy melyeknek a gyakorlását kéri a másodfokú bíróságtól. [31] A felperes fellebbezésében előadottak szerint az elsőfokú bíróság a Pp. 279. §
(1)bekezdése szerinti bizonyítás eredményének mérlegelése során jutott tévesen arra a következtetésre, hogy az alperes biztosította számára a jogszabályban előírt napi egy óra szabad levegőn való tartózkodást, és ezzel összefüggésben az élethez, testi épséghez, egészséghez fűződő személyiségi jogát megsértette. [32] Az ítélőtábla előrebocsátja, hogy a felperes keresetét a Bvtv. 122. §
- ea)pontjának megsértésére alapította, azzal okozati összefüggésben az élet, testi épség, egészséghez fűződő személyiségi jogsértést állította, és terjesztette elő kereseti kérelmét, amely részben a jogsértés megállapítására, és ahhoz kapcsolódóan sérelemdíj megfizetésére kötelezésre irányult [Ptk.: 2:43. §
- a)pontja, 2:51. §
(1)bekezdés a) pontja, 2:
- §]. Tehát az alperes hivatkozásával szemben nem a szabad levegőn való tartózkodás joga, mint személyiségi jogsértés volt a per tárgya, hanem a keresetben megjelölt élet, testi épség, egészséghez fűződő nevesített személyiségi jog megsértése. [33] Az elsőfokú bíróság a keresetet több okból utasította el. [34] A periratokból megállapíthatóan a felperes nem vitatta azt az alperesi előadást, illetőleg ítéleti ténymegállapítást, hogy a szabad levegőn való jog megsértésével kapcsolatosan panaszát
- február
- napján terjesztette elő az alperesnél szabadulását (
- február 17.) megelőzően pár nappal, azt megelőzően ilyen tartalmú panasszal nem élt. [35] Az elsőfokú bíróság ítéletében – utalva az e körben kialakult bírói gyakorlatra – kifejtette, hogy e rendes jogorvoslat elmaradása kizárja, hogy a felperes utóbb azért terjesszen elő sérelemdíj iránti igényt, mert sérült a szabad levegőn tartózkodáshoz, egészséghez való joga. Utalt arra is, hogy a Bvtv.
- §
(1)és
(2)bekezdése alapján e panasztételi jog elmulasztásának akkor van jelentősége, ha panasz alkalmas a sérelem elhárítására. Kifejtette azt is, ha az elítélt csak a fogvatartás végén élt panasszal, azzal gyakorlatilag hozzájárul a számára sértő körülmény fennállásához, ami a kereset elutasításához vezet. [36] Az alperes fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú bíróság keresetet elutasító döntésének erre az okra alapított hivatkozását is kiemelte. [37] Nem vitásan a perrel érintett időszakban (
- január
- –
- február 17.) a felperesnek objektíve lehetősége volt arra, hogy az általa állított elszenvedett sérelmet rendes jogorvoslattal (panasszal) elháríthassa. A sérelem elhárítására – elvben – alkalmas rendes jogorvoslati eszköz, a Bvtv. 114/B. §-ában foglalt speciális panaszjog
- január
- napján lépett hatályba, így ettől nyílt lehetősége az elítéltnek arra, hogy az alapvető jogot sértő elhelyezési körülményt más módon, akár másik büntetés-végrehajtási intézetben való áthelyezéssel, akár a sérelem egyéb úton történő ellensúlyozásával megszüntethesse (Debreceni Ítélőtábla Pf.I.20.130/2020/3.). [38] Nem vitásan fogvatartása alatt a felperes nem élt panaszjogával, és mert az alperes a fogvatartás során közigazgatási jogkörben jár el, emiatt sérelme iránti igény érvényesítése esetén egyszerre kell teljesülnie a Ptk. 2:
- §-a szerinti – a sérelemdíj alkalmazásához szükséges – feltételeknek, és annak a követelménynek, hogy a felperes merítse ki a közigazgatási szerv (jelen esetben az alperes) jogellenes tevékenységével, vagy mulasztásával Szegedi Ítélőtábla II.Pf.20.226/2022/4 7 okozati összefüggésben keletkező nemvagyoni hátrány elhárítására alkalmas és rendelkezésre álló rendes jogorvoslati lehetőségét. E rendes jogorvoslat – a perrel érintett időszakban hatályos – Bvtv.
- §
(1)bekezdése szerinti panasz. A panaszjog gyakorlásának elmaradása akkor minősül a kártérítési vagy sérelemdíj iránti igény érvényesítését kizáró körülménynek, ha alkalmas a kár, illetve a nemvagyoni sérelem (hátrány) elhárítására. [39] Mivel a felperes panaszt fogvatartása alatt nem terjesztett elő, ezért azt kellett megvizsgálni, hogy az adott esetben a panasz az általa állított hátrány (nemvagyoni sérelem) elhárítására alkalmas lehetett-e. Az ítélőtábla álláspontja szerint ha a felperes fogvatartása alatt megalapozott panaszt terjeszt elő, akkor az alperesnek lehetősége lett volna a felperes által állított munkarend megváltoztatásával, a házirend módosításával, adott esetben másik büntetés-végrehajtási intézetbe történő átszállítással a felperes által állított sérelem elhárítására (orvoslására). Ez azt jelenti, hogy mivel a felperes panaszt nem terjesztett elő, ami a panasz elhárítására nyitva álló határidő után bekövetkezett hátrányok kapcsán a felperes igényérvényesítését kizárja. [40] Az elsőfokú bíróság ítéletében vizsgálta azt a felperesi előadást is, hogy mely okból nem terjesztett elő a felperes a fogvatartása alatt panaszt (elsőfokú ítélet [42] bekezdés). A felperes személyes előadása és a perben lefolytatott tanúbizonyítás ((tanú 1. és 2. neve) vallomása) egybevetésével, azok mérlegelésével jutott arra a következtetésre, hogy a felperes azon indoka, hogy nem akarta egzisztenciáját elveszíteni a panasz benyújtásával, illetőleg hátrányt szenvedni, nem fogadható el, az a panasz előterjesztésének akadályát nem jelentette. [41] A felperes fellebbezésében ezt a döntést a Pp. 279. §
(1)bekezdése alapján támadta, amikor arra hivatkozott, hogy az elsőfokú bíróság az e körben rendelkezésre álló bizonyítékokat tévesen mérlegelte [Pp. 369. §
(3)bekezdés a) pontja]. [42] Az ítélőtábla álláspontja szerint az elsőfokú bíróság azonban az e körben rendelkezésre álló valamennyi bizonyítékot egybevetette, azokat a logika szabályai szerint és okszerűen mérlegelte. A felperes fellebbezésében is csak a saját személyes előadása körében előadottakra hivatkozott, annak részletes indokát azonban nem adta, hogy azt a mérlegelési körbe vont és az elsőfokú bíróság által értékelt tanúvallomások mely okból támasztják alá. [43] Ezért az elsőfokú bíróság helyesen döntött, amikor a panasz, mint rendes jogorvoslati eszköz igénybevételének elmulasztása miatti okból utasította el a keresetet. [44] Érdemben helyes az elsőfokú bíróság döntése, amikor a keresetet abból az okból is elutasította, hogy a felperes nem bizonyította, hogy az általa keresetében állított 31 túlmunkával érintett napon az alperes a napi egy óra szabad levegőn tartózkodást nem biztosította a számára. A felperes fellebbezésében az elsőfokú bíróság e körben végzett mérlegelését támadta, állította, hogy a bizonyítékok mérlegelésével az elsőfokú bíróság tévesen jutott arra a következtetésre, hogy az alperes fenti jogszabályi kötelezettségének eleget tett. [45] Az elsőfokú bíróság ítéletében a rendelkezésre álló bizonyítékokat (az alperes által csatolt okiratokat a munka- és házirendre, (tanú 1.,
- és
- neve) tanúvallomásait) és a felperes személyes előadását egybevetette, azokat okszerűen mérlegelte, és abból helyes következtetésre jutott. [46] Az elsőfokú bíróság mérlegelésével az ítélőtábla egyetért, azt megismételni nem kívánja. [47] Az ítélőtábla rámutat, hogy a rendelkezésre álló és felperes által nem vitatott házi- és körletrendek szerint a hosszított műszakban dolgozók a „C” körlet sétaudvarán vehették igénybe a napi egy óra szabad levegőn való tartózkodást. Ebből következően a felperesnek objektíve lehetősége volt arra, illetve a felperesnek kellett bizonyítania, hogy azt mégsem tudta igénybe venni. A felperes személyes előadása sem támasztja alá, hogy élni kívánt ezen Szegedi Ítélőtábla II.Pf.20.226/2022/4 8 jogával, mert saját maga adta elő, hogy akkor sem mindig élt azzal, amikor lehetősége volt rá, illetve (tanú
- neve) vallomásában azt nyilatkozta, hogy a felperes nem panaszkodott amiatt, hogy a sétát nem vehette igénybe, a „főtörzs kétszer-háromszor megkérdőjelezte akarunk-e sétálni, de nem ment senki”. Itt mutat rá az ítélőtábla arra, ha a felperes a rendelkezésre álló panaszjogával élt volna azokban az esetekben, amikor állítása szerint ezen joga sérült, akkor az alperesnek a kivizsgálás során bizonyítási eljárást kellett volna lefolytatnia, s ezek az adatok jelen eljárásban is – adott esetben – hozzájárulhattak volna a felperes állításának alátámasztására. [48] Összességében tehát az elsőfokú bíróság a rendelkezésre álló bizonyítékok helyes egybevetésével okszerűen jutott arra a következtetésre, hogy a felperes nem bizonyította, hogy az alperes nem tette lehetővé számára a jogszabályban biztosított napi egy óra szabad levegőn való tartózkodást. [49] A fentiek alapján az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp.
- §
(2)bekezdése alapján helybenhagyta. [50] A pervesztes felperes teljes költségmentességben részesült, ezért a feljegyzett fellebbezési eljárási illeték és a pártfogó ügyvédi munkadíj az állam terhén marad [Pp. 364. §, 101. §]. [51] A felperes pervesztessége folytán a Pp. 83. §
(1)bekezdése alapján köteles a pernyertes alperes perköltségének megfizetésére, melynek összegszerűségét a bíróság az IM r. 3. §
(2)bekezdés a) pontja és
(5)bekezdése alapján állapította meg. [52] Az ítélőtábla a fellebbezést a Pp.
- §-a alapján tárgyaláson kívül bírálta el. Szeged,
- december
- Dr. Béri András sk. a tanács elnöke Zanóczné dr. Ocskó Erzsébet sk. előadó bíró Dr. Kiss Gabriella sk. táblabíró