A határozat elvi tartalma: A munkáltató által kiadott azonnali hatályú felmondás jogszerű, amennyiben a munkavállaló két napon keresztül nem végez munkát, erről nem tájékoztatja a munkáltatót, és nincs keresőképtelen állományban. Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság 1.Mf.31.263/2022/
- A Fővárosi Ítélőtábla, mint másodfokú bíróság a Bölcskei Zsolt Ügyvédi Iroda ( Cím8, ügyintéző: dr. Bölcskei Zsolt ügyvéd) által képviselt Felperes1 (Cím1.) felperesnek, a Almásyné dr. Péterfi Éva jogtanácsos által képviselt alperes (Cím2) alperes ellen munkaviszony megszüntetése iránt indított perében a Fővárosi Törvényszék 1.M.70.574/2021/
- számú ítélete ellen a felperes
- sorszámú fellebbezése folytán – tárgyaláson kívül – meghozta az alábbi í t é l e t e t: A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 22.495 (huszonkétezernégyszázkilencvenöt) forint másodfokú perköltséget. A perben felmerült 73.424 (hetvenháromezer-négyszázhuszonnégy) forint fellebbezési illetéket az állam viseli. Az ítélet ellen további fellebbezésnek nincs helye. Indokolás Az elsőfokú bíróság által megállapított ítéleti tényállás [1] A felek
- október
- napján létesítettek határozatlan idejű munkaviszonyt gépjármű kárrendezői munkakörre. A munkaszerződést
- július
- napján módosították, Fővárosi Ítélőtábla 1.Mf.31.263/2022/5 2 melyben rögzítették, a járvány miatt alkalmazott intézkedések következtében a munkavégzés vegyes rendszerben történik. Egyes munkanapokon a munkáltató irodáiban, más napokon a felperes által bejelentett címen végezte a munkát a munkáltató által biztosított informatikai eszközök segítségével. A vegyes rendszerű munka során is elérhetőnek kellett lennie a munkavállalónak telefonon, e-mailen és webexen is. [2] A felperesnek
- április
- és
- napján távmunkát kellett végeznie, azonban munkavégzésre nem jelentkezett be. A mulasztást csoportvezető nemzetközi gépjármű kárrendezési csoportvezető észlelte
- április
- napján, és telefonon megkereste a felperest, mely nem volt eredményes. A felperes mulasztását jelezte igazgató kárrendezési igazgató felé. A felperes
- április
- napján SMS üzenetben tájékoztatta csoportvezetőot, hogy nincs munkaképes állapotban, előreláthatólag csak
- április
- napján tud munkába lépni. [3] A felperes azonban
- április
- napján sem kezdte meg a munkát a rendes munkaidőben, csak délután 13.00 óra körül kapcsolódott a rendszerre. A felperes munkakezdését észlelve csoportvezető telefonon felhívta, és arról tájékoztatta, hogy a mulasztása miatt igazgató kárrendezési igazgató webex megbeszélést kezdeményezett, amire este fél 6 körül kerül sor. [4] A webex megbeszélésen a felperes a mulasztásait azzal indokolta, hogy a munkáltató által elrendelt home office munkavégzés, és az azzal együtt járó bezártság lelkileg annyira megviselte, hogy képtelen volt a munkavégzésre. Arra azonban nem adott választ, hogy a
- április
- és
- napján történt mulasztást hogyan kívánja igazolni. [5] A felperes a megbeszélést követően hívta fel a háziorvosát, aki telefonon keresztül
- április
- napjától keresőképtelen állományba vette, amely május
- napjáig tartott. Erről a tényről a munkáltatóját a felperes
- április
- napján tájékoztatta. [6] Az alperes a
- május
- napján kelt, és kézbesített azonnali hatályú felmondással megszüntette a felperes munkaviszonyát. A felmondás indokolása szerint
- április
- napján a felperest közvetlen felettese a törzsidő megkezdését követően felhívta és a hol létéről szeretett volna érdeklődni, de nem tudta elérni. Ezt követően a felperes csak
- április 23-án délután egy SMS-ben reagált, hogy nincs munkaképes állapotban. A felperessel folytatott webex megbeszélésen elismerte, hogy
- április 22-ei és április 23-ai munkanapokon a munkaszerződésében rögzített és előírt munkaidőt szándékosan nem töltötte le, valamint ezen napokról egyéb igazolásokkal sem rendelkezik. A munkáltató
- április
- napján, a megbeszélés végén teljes bizonyosságot nyert, hogy a felperes munkaszerződésben rögzített és előírt munkaidejét többször nem töltötte le, ennek okáról pedig egyszer sem tájékoztatta az alperest, valamint egyéb igazolást sem adott át. Ezzel a felperes a munkaviszonyból származó lényeges kötelezettségét szándékosan jelentős mértékben megszegte, valamint olyan magatartást tanúsított, amely a munkaviszony rendkívüli felmondására adott okot. Kereset Fővárosi Ítélőtábla 1.Mf.31.263/2022/5 3 [7] A felperes a keresetében a munkaviszony jogellenes megszüntetésére tekintettel 562.800 forint elmaradt munkabér és 355.000 forint végkielégítés megfizetésére kérte kötelezni az alperest. [8] Elsődlegesen a felmondás elkésettségére hivatkozott, figyelemmel arra, hogy igazgató tanúvallomása alapján már
- április 19-én is elmulasztotta a munkavégzést, amely álláspontja szerint az azonnali hatályú felmondás írásba nem foglalt mögöttes indoka. Ennek következtében a keresetindítási határidőt
- április 19-étől kell számítani. [9] A felmondás indokolásával kapcsolatban érdemben előadta, hogy az valótlan, mivel tájékoztatta a munkáltatót a keresőképtelen állapotáról és a webex megbeszélésen sem tett olyan kijelentést, hogy szándékosan nem töltötte le a munkaidőt. A
- április
- napján megtartott videókonferencián nem kapott a munkáltatójától felhívást, hogy
- április
- és
- napokat igazolnia szükséges, azonban jelezte a feletteseinek szorongásos, pszichés zavarát, ami ezen napokra a keresőképtelenségét megalapozta. [10] A felperes az azonnali hatályú felmondást okszerűtlennek is tartotta, mivel a több mint hároméves munkaviszonya során egy alkalommal sem alkalmaztak vele szemben munkáltatói szankciót, és ezen mulasztás miatt rögtön a legsúlyosabb jogkövetkezmény alkalmazása aránytalan. A munkából való kiesése nem okozott hátrányt a munkáltatónak, mert a munkateher átstruktúrálásával az az adott napokon áthidalható volt. Az okszerűtlenség körében arra is hivatkozott, hogy munkatárs1 és munkatárs2 nevű kolléganői esetében a munkáltató hasonló mulasztás esetére az azonnali hatályú felmondás helyett más eljárást alkalmazott. [11] A felperes az egyenlő bánásmód sérelmére történt hivatkozást is előterjesztett, ahol védett tulajdonságaként a pszichés betegségét jelölte meg. Az alperes ellenkérelme Az alperes a kereset elutasítását kérte, álláspontja szerint a felmondás okszerű és arányos volt. A felperes a munkavégzési kötelezettségét
- április
- és
- napján elmulasztotta, melyet nem jelzett előzetesen a munkáltató felé, így a felettese nem tudta, hogy számíthat-e a munkájára. A felperes nem kért szabadságot, és keresőképtelen betegségét sem igazolta. [12] Az egyenlő bánásmód sérelmével kapcsolatban előadta, hogy a felperes a védett tulajdonságát nem valószínűsítette. Az elsőfokú bíróság döntése és jogi indokai Fővárosi Ítélőtábla 1.Mf.31.263/2022/5 [13] 4 Az elsőfokú bíróság a keresetet elutasította. [14] Megállapította, hogy a munkáltató az azonnali hatályú felmondás indokául a munkavállaló
- április
- és
- napján történt mulasztását rögzítette, így intézkedését
- május
- napján határidőben közölte a felperessel. A határidő megtartása szempontjából annak nem volt jelentősége, hogy a felperes szerint korábban, a 15 napos határidőn túl is történt – az írásbeli indokolásban nem rögzített – egyéb hasonló jellegű mulasztás. [15] Álláspontja szerint az indokolásban rögzített 2 napi mulasztás önmagában megalapozza a felperessel szemben alkalmazott azonnali hatályú felmondást, ezért a per eldöntése szempontjából nem annak volt jelentősége, hogy a felperes más napokon mulasztott-e, illetve a
- április 26-ai munkanap már az igazolt keresőképtelenség idejére esett. A felperes a
- április
- és 23-ai napok vonatkozásában a keresőképtelen állapotát nem tudta bizonyítani és a háziorvosától sem kért a keresőképtelenségre vonatkozó visszamenőleges igazolást. [16] Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a munkavégzési kötelezettség a felmondásban megjelölt két napon egyáltalán nem teljesült, így a munkavállaló kötelezettségét súlyosnak minősítette. A felperes a munkavégzési kötelezettségét legalább súlyos gondatlansággal mulasztotta el, így a Munka törvénykönyvéről szóló
- évi I. törvény (Mt.)
- §
(1)bekezdés a) pontja szerinti feltételek fennálltak. A felperes nem hivatkozhatott alappal arra, hogy a munkáltató aránytalanul gyakorolta az azonnali hatályú felmondás jogát. A felperes korábbi kifogástalan munkavégzése sem alapozhatja meg a munkaviszonyból származó lényeges kötelezettség súlyos sérelmét. [17] A felperesnek munkatárs1 és munkatárs2 vonatkozásában tett érvelése sem volt alapos. A meghallgatott munkavállalók előadták, ha rendkívüli eset történt, a munkavégzésben akadály merült fel, azt haladéktalanul jelentették a munkáltató számára és a mulasztás nem maradt igazolatlan. Ebből következően nem volt a munkáltatónál olyan általános gyakorlat, hogy a felperes terhére rótt mulasztások esetén nem alkalmazza az azonnali hatályú felmondást. A felperes továbbá alaptalanul hivatkozott arra, hogy az azonnali hatályú felmondás azért lett jogellenes, mert nem ajánlotta fel a munkáltató részére a közös megegyezés lehetőségét. A munkaviszony közös megegyezéssel történő megszüntetése kétoldalú megállapodást igényel, ezért a munkáltatónak nincs jogszabályi kötelezettsége arra, hogy a munkaviszonyt kizárólag közös megegyezéssel zárja le. [18] Az egyenlő bánásmód megsértésével kapcsolatban az elsőfokú bíróság megállapította, hogy a felperes az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról szóló 2003. évi CXXXV. törvény (Ebktv.) 19. §
(1)bekezdés b) pontjában foglalt valószínűsítési kötelezettségének nem tett eleget. A felperes csak állította, de nem valószínűsítette védett tulajdonságként a pszichés megbetegedését. Személyes meghallgatása során maga nyilatkozott arról, hogy orvosi vizsgálaton nem vett részt, de háziorvosa tanácsára kerülte a bezártságot és a kéthetes táppénzes állomány végére tünetei elmúltak és azóta sem tértek vissza. Erre tekintettel sem a háziorvos által kilátásba helyezett klinikai szakpszichológust, sem egyéb orvosi segítséget nem vett igénybe. Fővárosi Ítélőtábla 1.Mf.31.263/2022/5 5 [19] Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint ezért a felperes által megjelölt betegség nem tekinthető az önazonosságát, identitását meghatározó lényegi tulajdonságnak, azaz az Ebk. törvény által biztosított különleges védelmet nem alapozza meg. A védett tulajdonság valószínűsítésének hiányában az alperest nem terhelte a kimentés körében bizonyítás, tehát az egyenlő bánásmód megsértését nem lehetett megállapítani. Fellebbezés [20] Az ítélet ellen a felperes terjesztett elő fellebbezést, amelyben az elsőfokú ítélet megváltoztatását, keresetének történő helytadást, és az alperes perköltség megfizetésére kötelezését kérte. [21] Hivatkozott arra, hogy az elsőfokú bíróság megsértette az Mt. 64.§
(2)bekezdését. Előadta, hogy az alperes az elsőfokú eljárás során megváltoztatta a felmondás indokolását annak érdekében, hogy a megjelölt
- április
- nap, amely napon a felperes már keresőképtelen állapotban volt. igazgató tanú úgy nyilatkozott, hogy egy korábbi hétfői nap (április 19.) is közrejátszott a felmondásban, továbbá, hogy a felperes munkateljesítménye romló tendenciát mutatott. Az elsőfokú bíróság önmaga is érzékelte az alperesi jogsértést, azonban hibás jogértelmezés következtében rossz végkövetkeztetésre jutott. Továbbra is hivatkozott arra, hogy a felmondás valódisága során értékelni kellett a felmondásban nem szerepeltetett, április
- napjára vonatkozó mulasztást, illetve a felmondásban valótlanul szerepeltetett
- április
- napjára vonatkozó mulasztást. Tekintettel arra, hogy az alperes indokolásából a felmondás során figyelembe vett, de az indokolásban nem szerepeltetett, továbbá a felmondásban valótlanul mulasztásként szerepeltett napot is feltüntetett, továbbá az eljárás során több alkalommal is hivatkozott a felperes romló munkateljesítményére, csupán részben teszi valóssá a felmondás indokát. [22] Nem vitatott tény, hogy a felperes egészségügyi állapota miatt
- április
- napján részben, illetve alacsony hatékonysággal végezte a munkáját. Az sem vitatott tény, hogy az alperestől nem kért szabadságot, illetve a keresőképtelenségét nem tudta megfelelő módon igazolni. Hivatkozott arra, hogy az alperes jogszerűtlenül élt az azonnali hatályú felmondással, mivel igénybe vehette volna a rendes felmondás jogi lehetőségét is. Fellebbezési ellenkérelem [23] Az alperes a fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú ítélet helybenhagyását és a felperes perköltség megfizetésére kötelezését kérte. Hivatkozása szerint az elsőfokú ítélet azon indokolása, miszerint önmagában az a tény, hogy a felperes vezetői az indokolástól eltérő egyéb mulasztásokat is tapasztaltak, nem jelenti, hogy a felmondásnak joggal visszaélő mögöttes szándéka volt, vagy az írásba foglalt indokok valótlanok, azonban ezen egyéb indokokra a per során az alperes az azonnali hatályú felmondás indokaként már nem Fővárosi Ítélőtábla 1.Mf.31.263/2022/5 6 hivatkozhatott. Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a kétnapi mulasztás önmagában megalapozza a felperessel szemben az azonnali hatályú felmondást. Az eljárás során bebizonyosodott, hogy a felperes
- április 22-én és 23-án munkát nem végzett, előzetesen nem jelezte ezen tényt a munkáltatónak és a távollét jogszerűségét sem tudta igazolni. A felmondásban szereplő indokok valósak voltak és a mulasztás súlya megállapítható volt, melynek alapján a munkáltató jogszerűen szüntette meg a jogviszonyt azonnali hatályú felmondással. [24] A felperes állításával ellentétben a felmondásban nem a munkaviszony megszüntetésének okaként szerepelt a
- április 26-ai nap történése, pusztán rögzítésre került, hogy mi történt április 26-án. A másodfokú bíróság döntése és jogi indokai [25] A felperes fellebbezése megalapozatlan. [26] A másodfokú bíróság a fellebbezés elbírálása során megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a tényállást helyesen tárta fel, döntését a peradatok okszerű mérlegelésével, helytálló következtetéssel, a helyes jogszabályok alkalmazásával hozta meg és a szükséges tartalommal, terjedelemben indokolta. Döntésével, annak indokaival egyetértett, ezért azt a Polgári perrendtartásról szóló
- évi CXXX. törvény (Pp.)
- §
(2)bekezdése alapján helyben hagyta. [27] A Pp. 370.§
(1)bekezdése szerint a másodfokú bíróság felülbírálati jogkörét a
(2)-
(4)bekezdésben foglalt eltéréssel – az erre irányuló fellebbezési kérelemre, csatlakozó fellebbezésre, ellenkérelemre - azok korlátai között gyakorolja. Ilyen korlátnak minősülnek a 371.§
(1)bekezdés
- a)–
- d)pontjában megjelölt tartalmi követelmények körében előadottak. [28] A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 386. §
(4)bekezdése alapján helyes indokai alapján hagyta helyben, ezért a másodfokú bíróság a fellebbezés kapcsán kizárólag az alábbiakra mutat rá. Szubjektív határidő [29] A felperes munkaszerződése alapján, a munkáltatói jogkört a munkáltató elnökvezérigazgatója gyakorolta. Az irányadó jogszabályi rendelkezések és a bírói gyakorlat szerint az azonnali hatályú felmondás jogának szubjektív határideje abban az időben kezdődik, amikor a munkáltatói jogkör gyakorlója teljeskörűen tudomást szerez az azonnali felmondásban megjelölt indokról. Az Mt. kommentárja rögzíti, hogy a tudomásszerzés időpontjának azt kell tekinteni, amikor az azonnali hatályú felmondás okáról a munkáltatói jogkör gyakorlóját tájékoztatták. A Kúria BH.2003.
- számú eseti döntésében kimondta, Fővárosi Ítélőtábla 1.Mf.31.263/2022/5 7 hogy a munkáltató a rendkívüli felmondás alapjául szolgáló kötelezettségszegésről akkor szerez tudomást, ha ismert az elkövető személye, vétkessége és a kötelezettségszegés súlya. [30] A másodfokú bíróság álláspontja szerint az azonnali hatályú felmondás indokolása rögzítette, hogy a munkáltató számára
- április
- napján történt megbeszélés során szerzett bizonyosságot arról, hogy a felperes a munkaszerződésében rögzített és előírt munkaidőt nem töltötte le, erről pedig egyszer sem tájékoztatta a munkáltatóját. A
- április 26-ai megbeszélésen a felperes mellett csoportvezető és igazgató vettek részt, akik nem voltak munkáltatói jogkörgyakorlók. Nyilvánvalóan ezen a megbeszélésen azonban a felperes sem a betegállományáról nem beszélt, sem szabadságon nem volt. A megbeszélést követően történt egyeztetés igazgató, igazgatósági tag, Hr vezető és elnök-vezérigazgató, mint munkáltatói jogkörgyakorló között. Ezt követően született meg a döntés a felperes jogviszonyának megszüntetéséről. A munkáltatói jogkör gyakorlója, tehát a megbeszélést követően szerzett tudomást a felperes kötelezettségszegéséről és annak súlyáról. A másodfokú bíróság rámutat arra, hogy a felperes csak másnap
- április
- napján tájékoztatta csoportvezetőot, hogy az orvos
- április
- napjától keresőképtelen állományba vette. Ennek következtében a munkáltatói jogkör gyakorlója nyilvánvalóan a felperes kötelezettségszegését nem tudta értékelni mindaddig, amíg a keresőképtelen állomány kezdő időpontjáról nem szerzett tudomást. Ez pedig minden kétséget kizáróan
- április
- napja volt. [31] A másodfokú bíróság rámutat arra, hogy a felperes tévesen állította, miszerint a munkaviszony megszüntetésének okaként a felmondásban a
- április 26-ai nap történései került rögzítésre, figyelemmel arra, hogy ennek ellenkezőjét tartalmazza a felmondás, miszerint ekkor nyert teljes bizonyosságot, hogy a felperes nem töltötte le a munkaidejét és annak okáról nem tájékoztatta a munkáltatóját. A felmondás egyértelműen tartalmazta, hogy
- április 22-én és április 23-án történt mulasztással kapcsolatban adta ki a felmondást a munkáltató. E körben pedig nincs jelentősége annak, hogy a felmondásban nem szerepeltetett április
- napján is történt mulasztás a felperes részéről. Azonnali hatályú felmondás [32] A felperes hivatkozott arra, hogy az alperes az eljárás során több alkalommal is hivatkozott a felperes romló munkateljesítményére, illetve a felmondásban szereplő tények nem voltak valósak. [33] A másodfokú bíróság teljeskörűen egyetértett az elsőfokú bíróság indokolásával, miszerint az alperes nem hivatkozott ellenkérelmében az indokolást bővítő egyéb indokokra, illetőleg önmagában az a tény, hogy a felperes vezetői az indokolástól eltérő egyéb mulasztásokat is tapasztaltak, nem jelenti, hogy a felmondásnak mögöttes indoka volt, vagy az írásba foglalt indokok valótlanok. Az azonnali hatályú felmondás világosan tartalmazta, hogy a munkaviszony megszüntetését a
- április 22-ei és 23-ai napon történt mulasztás indokolta. A felperes pedig egyértelműen nyilatkozott a személyes meghallgatása során, hogy ezen napokon munkát nem végzett, nem jelentkezett be a munkáltatóhoz és semmilyen Fővárosi Ítélőtábla 1.Mf.31.263/2022/5 8 formában nem tájékoztatta a munkáltatót a távollétéről, valamint keresőképtelen állományban sem volt. [34] A Kúria joggyakorlat-elemző csoportjának a felmondások és az azonnali hatályú felmondások gyakorlatáról szóló összefoglaló vélemény rögzíti, hogy a régi Mt. 96.§
(1)bekezdés
- a)és
- b)pontja és az új Mt. 78. §
(1)bekezdés
- a)és
- b)pontja tényállási elemeik azonosak, ezen elemek teljességét jelenti az okszerűség, azonban az
- a)és
- b)pontban előírt tényállási elemek egyenkénti vizsgálata nem váltható ki az okszerűségre összefoglalóan hivatkozással. Az
- a)pontra (akár csak tartalmilag) hivatkozó megszüntető jognyilatkozat jogszerűsége értékelésekor az együttes feltételeket külön-külön, vagy azokat összevetve kell vizsgálni. Így nem mellőzhető annak önálló vizsgálata, mely szerint: · a munkaviszonyból származó kötelezettségszegés lényeges volt-e és · a másik fél a lényeges kötelezettségét szándékosan vagy gondatlanul szegte-e meg és · a kötelezettség megszegése jelentős mértékű volt-e (ezek együttes feltételek). [35] Egymagában az okszerűség vizsgálata (a valóság mellett) a rendes felmondásnál értelmezhető, így
- a)pont szerinti kötelezettségszegéssel indokolt rendkívüli felmondásnál/azonnali hatályú felmondásnál, valamint a
- b)pont szerinti magatartásnál az okszerűség vizsgálata szükségtelen, a tényállási elemek együttes vizsgálta teszi lehetővé a jognyilatkozatok jogszerűsége vagy jogellenessége jogkövetkezményei alkalmazását. Az okszerűség többlettényállási elemet jelenthet az
- a)és
- b)pontban előírt konjunktív feltételek mellett (de nem helyett). [36] A fentiek alapján az elsőfokú bíróság helytállóan jutott arra a következtetésre, hogy a felperes a munkaviszonyból származó kötelezettségszegése lényeges volt, amely jelentős mértékű volt, súlyosan gondatlanul megszegte a munkaviszonyból származó kötelezettségét. Ennek következtében a munkáltató által kibocsátott azonnali hatályú felmondás arányos volt a felperesi kötelezettségszegéssel. [37] A másodfokú bíróság álláspontja szerint, amennyiben az azonnali hatályú felmondás jogszerű indokai fennállnak, akkor a munkáltatónak nem kötelessége felmondással megszüntetni a munkavállaló jogviszonyát, hanem lehetősége van az azonnali hatályú felmondás jogát gyakorolni. Záró rész [38] A Fővárosi Ítélőtábla a fellebbezési eljárásban pervesztes felperest kötelezte másodfokú perköltség megfizetésére a Pp. 81.§-a alapján, figyelemmel a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi költségekről szóló 32/2003.(VIII.22.) IM rendelet 3.§
(5)bekezdésére. Fővárosi Ítélőtábla 1.Mf.31.263/2022/5 9 [39] A felperes munkavállalói költségkedvezményre jogosult, így a fellebbezési illetéket a Pp.102. §-a alapján az állam viseli. [40] A másodfokú bíróság a fellebbezést a Pp. 376.§
(1)bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el. [41] A fellebbezést a Pp. 365. §
(2)bekezdése zárja ki. Budapest,
- február
- dr. Bicskei Ildikó s.k. a tanács elnöke dr. Kovács Edit s.k. előadó bíró dr. Vajas Sándor s.k. bíró