Kf.40572/2021/6 – Kúria

(1)bekezdése alapján a jogviszonyok átalakulásával összefüggő munkáltatói intézkedés nem minősül átszervezésnek, illetve a kinevezés és a hivatásos szolgálati jogviszony egyoldalú módosításának sem. A felperes jogállására a Hszt.

1. január 1-jétől nem alkalmazható. A Kúria mint másodfokú bíróság ítélete Az ügy száma: Kf.VII.40.572/2021/
2. A tanács tagjai: Dr. Farkas Katalin a tanács elnöke Dr. Stumpf-Rádai Ágota előadó bíró Dr. Magyarfalvi Katalin bíró A felperes: felperes neve (felperes címe) A felperes képviselője: dr. Bori László Márk ügyvéd (címe) Az alperes: Nemzeti Adó- és Vámhivatal (alperes címe) Az alperes képviselője: dr. Veres Melinda kamarai jogtanácsos A per tárgya: kinevezési okmány hatályon kívül helyezése A fellebbezést benyújtó fél: felperes A fellebbezéssel érintett határozat: Miskolci Törvényszék 103.K.700.186/2021/
3. Rendelkező rész A Kúria a Miskolci Törvényszék 103.K.700.186/2021/
4. számú ítéletét helybenhagyja. Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 150.000 (százötvenezer) forint perköltséget. A le nem rótt 759.370 (hétszázötvenkilencezer-háromszázhetven) forint fellebbezési eljárási illeték a magyar állam terhén marad. Kúria VII.Kf.40.572/2021/6-II 2 Az ítélet ellen további jogorvoslatnak nincs helye. Indokolás Tényállás [1] A felperes az alperes ... (NAV ...1) állományában főnyomozó munkakörben teljesített szolgálatot pénzügyőr százados rendfokozatban. A
5. december
6. napján benyújtott egyoldalú nyilatkozatában kérte, hogy az alperes a hivatásos szolgálati jogviszonyát felmentéssel szüntesse meg a
7. december 31-én hatályos rendelkezések szerinti átszervezésre tekintettel, mert a pénzügyi státuszú adó- és vámhatósági szolgálati jogviszonyváltásba nem egyezik bele. Előadta, hogy a
8. január 1-jei hatállyal beálló módosítások következtében az általa betöltött beosztás megszűnik, ami teljes jogviszonyváltással jár. A két jogviszony között fennálló lényeges eltérések miatt a NAV-nál
9. december 31-ét követően részére felajánlható bármely munkakört nem fogadja el, mert azok közül egyik sem tölthető be hivatásos szolgálati jogviszonyban. A felmentési időre a szolgálati kötelezettségei alóli mentesítését kérte, továbbá nyilatkozott arról, hogy amennyiben a Nemzeti Adó- és Vámhivatal személyi állományának jogállásáról szóló
10. évi CXXX. törvény (NAV Szj.) nem lép hatályba és munkakörét
11. december 31-ét követően továbbra is hivatásos szolgálati jogviszonyban tudja ellátni, akkor nyilatkozatát visszavonja. A
12. december 17-én tartott személyes meghallgatáson az alperes tájékoztatta a felperest arról, hogy helytelenül értelmezi a jogszabályt, beosztása nem szűnt meg és kérelmére a jogviszonya felmentéssel történő megszüntetéséről nem tud rendelkezni. Felhívták a felperes figyelmét, hogy
13. január 1-je után szolgálati helyén jelenjen meg munkavégzés céljából, mert a NAV Szj. törvény szerint hivatásos szolgálati jogviszonya átalakul pénzügyőr státuszú jogviszonnyá. Az alperes
14. december 21-én írásban ismét tájékoztatta a felperest a meghallgatáson elhangzottakról és felhívta a figyelmét arra, hogy amennyiben
15. január 4-én munkavégzés céljából szolgálati helyén nem jelenik meg, távolléte igazolatlannak minősül és a szolgálati jogviszonyból eredő kötelezettség vétkes megszegése miatt fegyelmi eljárást kell indítani ellene. A felperes nyilatkozatait fenntartotta. [2] A munkáltató
16. december 31-én kelt értesítéssel tájékoztatta a felperest arról, hogy a hivatásos szolgálati jogviszonya
17. január 1-jén hatályba lépő NAV Szj. törvény
18. §-a alapján adó- és vámhatósági szolgálati jogviszonnyá alakul át;
19. január
20. napjától betöltött munkaköre nyomozó I., besorolási osztálya és kategóriája I/B, szervezeti egysége: NAV ...1, munkavégzési helye: cím1, munkáltatói jogkör gyakorlója: a NAV ...1 igazgatója; az értesítés előzetes tájékoztatás, nem minősül munkáltatói intézkedésnek, ellene jogorvoslatra nincs lehetőség; az alperes
21. január 20-ig a jogviszony átalakulásáról szóló kinevezési okmányt állít ki. [3] A felperes
22. január 4-én (első munkanapján) munkahelyén munkavégzés céljából nem jelent meg, majd január 15-én szolgálati panaszt terjesztett elő. [4] Az alperes
23. január 20-án kézbesített kinevezési okmánnyal a felperest
24. január 1-jén kinevezte a NAV ...1 ...2ára, nyomozó I. pénzügyőri munkakörbe, munkavégzési helye: cím2, rendfokozata: százados, besorolási osztálya és kategóriája: I/B azzal, hogy a munkaköri leírása
25. december 31-ig átadásra kerül. A munkáltatói intézkedés tartalmazta Kúria VII.Kf.40.572/2021/6-II 3 egyebek mellett azt is, hogy a munkáltatói intézkedés nem minősül a hivatásos szolgálati jogviszony egyoldalú módosításának, illetve átszervezésnek. [5] Az alperes
26. január 21-én tájékoztatta a felperest a fegyelmi eljárás elrendeléséről. Felperes keresete és az alperes védirata [6] A felperes keresetében a kinevezés hatályon kívül helyezését, illetve megsemmisítését, a fegyelmi eljárás megindításáról szóló intézkedés hatályon kívül helyezését és megsemmisítését, valamint a fegyelmi eljárás megszüntetését kérte. Kérte annak megállapítását, hogy a hivatásos szolgálati jogviszonya nem alakult át, illetve a hivatásos szolgálati jogviszonya nem szűnt meg, valamint azt, hogy a munkáltatója elmulasztott eleget tenni az átszervezés miatti felmentési kötelezettségének. Kérte az alperes kötelezését a felmentés jogkövetkezményeként 4 havi távolléti díj, 6 havi felmentési időre járó távolléti díj és 8 havi végkielégítés, valamint 12 havi távolléti díjnak megfelelő sérelemdíj megfizetésére. [7] Előadta, hogy az alperesnek a Hszt.
27. §
28. pontjában szabályozott átszervezésre tekintettel – kérelmére – felmentéssel meg kellett volna szüntetnie hivatásos szolgálati jogviszonyát a
29. december 31-én hatályos szabályok szerint. Az átszervezést az állománytáblázat módosítása támasztja alá. Az általa betöltött főnyomozó szolgálati beosztás (munkakör)
30. január 1-jével megszűnt, amit kizárólag hivatásos szolgálati jogviszonyban álló személy (pénzügyőr) tölthetett be; a NAV Szj. törvény hatálybalépését követően annak
31. §

(1)bekezdése ezt kizárja. A pénzügyőr „kifejezés”

1. december 31-ig és azt követően mást jelent. A NAV Szj. törvény
2. §

(4)bekezdése alapján egyoldalú jognyilatkozatára figyelemmel a hivatásos szolgálati jogviszonya nem alakult át adó- és vámhatósági szolgálati jogviszonnyá, a jogviszonyváltásba nem egyezett bele. A munkahelyén 2021-ben azért nem jelent meg, mert a munkaköre megszűnt és annak látszatát is kerülni kívánta, hogy ráutaló magatartással elfogadná vagy beleegyezne a jogviszonyváltásba. A Hszt. 80. §

(1)bekezdés ag) pontja,

(2)bekezdés d) pontja és 86. §

(1)bekezdés 1-

1. pontja alapján megvalósult átszervezésre tekintettel az alperes köteles lett volna felmentéssel megszüntetni a felperes jogviszonyát. [8] A jogsérelem körében hivatkozott a felmentés esetére biztosított jogai csorbulására (felmentési időre járó illetmény, végkielégítés), valamint a jogszerűtlen kinevezése folytán az Alaptörvény XII. cikkébe foglalt munka és foglalkozás szabad megválasztásához fűződő joga megsértésére, és arra, hogy a munkáltató igazolatlan távollétnek minősített időre díjazást nem fizetett, ezzel anyagilag ellehetetlenítette. Az egyenlő bánásmód sérelmével összefüggésben arra hivatkozott, hogy az alperes elvonta a munkakör megszűnése esetén a Hszt.
2. §

(1)bekezdés b) pontjában biztosított felmentéshez való jogát, ezáltal elesett a felmentési időre járó távolléti díjtól és végkielégítéstől is. Hátrányos megkülönböztetésre hivatkozott amiatt is, hogy az alperes

1. január 1-jei hatállyal – más ugyanezen beosztású munkatársaitól eltérően – pénzügyőr státuszú adó- és vámhatósági jogviszonyba nevezte ki. Tisztviselőként megnyílt volna annak a lehetősége, hogy jogosultságot szerezzen végsősoron az átszervezés esetén történő felmentésre vonatkozó szabályok szerinti jogviszony megszüntetésére. [9] Az alperes védiratában a kereset elutasítását kérte. Érvelése szerint a NAV Szj. törvény
2. §

(1)-

(2)bekezdése és a 253. §

(1)bekezdése alapján

1. január 1-jétől a felperes jogviszonya a törvény erejénél fogva átalakult, ami nem minősült sem a hivatásos szolgálati jogviszony egyoldalú módosításának, sem átszervezésnek.
2. december 31-én Kúria VII.Kf.40.572/2021/6-II 4 foglalkoztatott pénzügyőrök egy részének
3. január
4. napjától pénzügyőri, másoknak tisztviselői munkakör került meghatározásra. Akinek pénzügyőri munkakört állapítottak meg a jogviszony átalakulását, valamint a munkakör besorolását és osztályát, illetve kategória megállapítását a jogszabály nem kötötte külön elfogadáshoz. A NAV Szj. törvény
5. §

(2)bekezdése a felperes esetében nem volt alkalmazható figyelemmel arra, hogy pénzügyőri munkakör került a részére meghatározásra. A felperes

1. december 14-i kérelme nem minősül a jogviszony megszüntetésére irányuló jognyilatkozatnak, a felperes kizárólag a szolgálati jogviszonyról való lemondásra lett volna jogosult, azonban a veszélyhelyzetre tekintettel erre nem volt lehetősége, de nem is állt szándékában lemondással megszüntetni a szolgálati jogviszonyát. [10] Megalapozatlanul kérte felperes annak megállapítását, hogy az átszervezés miatt jogviszonyát meg kell szüntetni, mert a felmentésnek taxatív okai lehetnek, amely törvényi feltételek nem teljesültek, a felperes egyoldalú nyilatkozattal nem kényszeríthet ki jogszabályellenes alperesi intézkedést. A felperes – érvelésével szemben – nem a Hszt., hanem a Nemzeti Adó- és Vámhivatalról szóló
2. évi CXXII. törvény (NAV tv.) hatálya alá tartozott, amely Hszt. a NAV tv. háttérjogszabálya. [11] Önmagában abból, hogy változások vannak a munkaköri leírásban, nem következik, hogy a felperes munkaköre megszűnt. Munkavégzés hiányában a felperest távolléti díj nem illeti meg. A felperes nem jelölt meg olyan személyiségi jogát, amelyet az alperes megsértett, és jogszabályban megkövetelt védett tulajdonságát sem. Nem az alperes, hanem a NAV-nál rendszeresített pénzügyőri munkakörökről, a képesítési előírásokról, valamint a munkaköri pótlékról szóló 21/
3. (XII. 30.) PM rendelet (PMr.)
4. számú melléklete határozza meg a pénzügyőrök által betölthető munkaköröket; a felperes részére tisztviselő munkakör meghatározására nem volt jogszerű lehetőség. Az, hogy az alperes a PMr. rendelkezéseit betartotta, személyiségi jogot nem sérthet. Az elsőfokú bíróság ítélete [12] Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította és kötelezte az alperes javára 200.000 forint perköltség megfizetésére. [13] Megállapította, hogy 2020 decemberében a munkáltató részéről eldöntött, meghirdetett, illetve előre jelzett átszervezés vagy a jogviszony egyoldalú módosítására vonatkozó bejelentés nem történt a foglalkoztatottak irányába. Az alperes arról tájékoztatta a foglalkoztatottakat, hogy
5. január 1-jétől hatályba lépő jogszabályváltozás miatt jogviszonyváltás fog bekövetkezni a NAV Szj. törvény
6. §

(1)bekezdése alapján, amely értelmében a jogviszonyok átalakulásával összefüggő munkáltatói intézkedés nem minősül a kinevezés, illetve a hivatásos szolgálati jogviszony egyoldalú módosításának, illetve átszervezésnek. Ezáltal a felperes jogviszonya átalakulásával kapcsolatos intézkedések sem minősültek átszervezésnek, a NAV Szj. törvény rendelkezései alakították át a felperes korábbi jogviszonyát. A jogviszonyváltással kapcsolatos munkáltatói intézkedések (tájékoztatás, kinevezési okirat) elkészítése jogszerű volt, a kinevezési okmány mindenben megfelelt a NAV Szj. törvény vonatkozó rendelkezéseinek, ezért a kinevezés hatályon kívül helyezésére, megsemmisítésére az elsőfokú bíróság nem látott lehetőséget. [14] A felperes átszervezés miatti felmentésére irányuló kérelme azért megalapozatlan, mert a NAV Szj. törvény 249. §

(1)bekezdés b) pontja határozta meg, hogy a NAV-nál

1. december 31-én foglalkoztatott pénzügyőr hivatásos szolgálati jogviszony az új törvény Kúria VII.Kf.40.572/2021/6-II 5 szerinti pénzügyőr státuszú szolgálati jogviszonnyá alakul át. A NAV tv. szabályai
2. december 31-ig voltak irányadóak, amely visszautalt a Hszt.-re mint háttérjogszabályra. A hatályos NAV Szj. törvény nem hivatkozik ott Hszt.-re, mint háttérjogszabályra, az
3. január
4. napjától a NAV valamennyi foglalkoztatottjára vonatkozó, valamennyi szabályt tartalmazza. Emiatt a felperes hivatásos szolgálati jogviszonya további fennállására vonatkozó nyilatkozata téves. [15] Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy a felperes
5. december 14-én benyújtott kérelme egyoldalú jognyilatkozat, ami joghatás kiváltására nem alkalmas, mert az részéről nem minősül lemondásnak vagy azonnali hatályú lemondásnak, az alperes pedig nem élt felmentéssel vagy azonnali hatályú felmentéssel és a felek jogviszony megszüntetésére irányuló megállapodást (közös megegyezés) sem kötöttek. A jogviszony megszüntetésére vonatkozó egyoldalú jognyilatkozat nem volt, a felperes kérelmét a munkáltatónak nem kellett teljesítenie, mert a felmentés törvényi követelményei nem álltak fent. Az egyoldalú jognyilatkozat nem váltotta ki a NAV Szj. törvény
6. §

(4)bekezdésében írt jogkövetkezményt, ennek hiányában a felperes hivatásos szolgálati jogviszonya

1. január 1-jével a NAV Szj. törvény alapján átalakult. Az alperesnek nem volt felmentési kötelezettsége, mert a Hszt-ben meghatározott átszervezés, mint felmentési ok nem következett be. A törvényszék – jogszabályi rendelkezés hiányában – nem értett egyet azzal a felperesi állásponttal, hogy
2. január 1-jét megelőzően a felek megállapodása vagy egyoldalú jognyilatkozat folytán a jogviszony
3. január 1-jével automatikusan megszűnik; a jogviszony megszűnése bekövetkezhet
4. január 1-jét követően is. [16] A felperes tévesen értelmezte a NAV Szj. törvény
5. §

(2)bekezdése és 250. §

(2)bekezdése szerinti munkakör meghatározását, mert a munkáltatónak az ellátott feladatokat kellett vizsgálnia

1. január 20-ig. Ezzel összefüggésben a PMr. határozta meg, hogy az egyes munkakörben foglalkoztatottak, milyen munkakört töltenek be
2. január 1-jétől. A PMr.
3. számú melléklet hetedik sora szerint a felperes korábbi munkaköre alapján I. besorolási osztályú munkakört tölthetett be
4. január 1-jétől. Felperes részére tisztviselő munkakört nem lehetett felajánlani, ezért alaptalanul hivatkozott arra, hogy a munkáltató hátrányosabb helyzetbe hozta a pénzügyőr munkakörbe helyezéssel. [17] A fegyelmi eljárás elrendelésének jogszerűségét az elsőfokú bíróság nem vizsgálta. [18] A sérelemdíjra irányuló kereset körében a felperes ugyan megjelölte a munka szabad megválasztásához való jogának sérelmét és az egyenlő bánásmód megsértését, azonban – az elsőfokú bíróság álláspontja szerint – a személyiségi jogsérelem megállapíthatóságához további feltételnek is teljesülnie kell. A munkáltató nem okozott jogsérelmet, és a felperes nem valószínűsítette, hogy rendelkezett olyan védett tulajdonsággal, amely az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról szóló
5. évi CXXV. törvény (Ebktv.)
6. § t) pontjában meghatározott az egyéb helyzet fogalmi körébe tartozik. Az egyenlő bánásmód követelményének megsértésével kapcsolatos munkaügyi perek egyes kérdéseiről szóló 4/
7. (XI. 28.) KMK vélemény
8. pontja alapján az egyéb helyzet, mint védett tulajdonság keretei tágan nem értelmezhetőek. A felperesnek nem saját magatartása, illetve személyisége lényegi vonásához tartozó körülmény az, hogy az alperes
9. január 1-jei hatállyal milyen munkakörbe sorolta. Nem tekinthető egyéb helyzetnek, ha a munkavállaló személyiségén kívüli körülményekre hivatkozik és nem Alaptörvénybe ütköző hátrányos megkülönböztetés az sem, ha a jogi szabályozás különböző tulajdonságokkal járó alanyi körre eltérő rendelkezéseket állapít meg. Senkinek nincs alanyi joga a különböző kedvezményekre (Mfv.III.10.705/2016/3.). [19] A pervesztes felperest az elsőfokú bíróság a közigazgatási perrendtartásról szóló
10. évi I. törvény (Kp.)
11. §-a alapján alkalmazandó a polgári perrendtartásról szóló
12. évi CXXX. törvény (Pp.)
13. §

(1)bekezdése és a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi Kúria VII.Kf.40.572/2021/6-II 6 költségekről szóló 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet (IMr.) 4. §

(1)bekezdés a) pontja és 3. §

(1)és

(6)bekezdése alapján kötelezte mérsékelt összegű 200.000 forint perköltség megfizetésére, figyelemmel arra, hogy alperes a védiraton kívül több beadványt terjesztett elő és a bíróság az ügyben egy tárgyalást tartott, amelyen az alperes megjelent. A fellebbezés és fellebbezési ellenkérelem [20] A felperes fellebbezésében elsődlegesen az elsőfokú ítélet megváltoztatásával a kereseti kérelmének való helytadást, másodlagosan az elsőfokú perköltség összegének a leszállítását kérte a Kp.57. §

(1)-

(2)bekezdése, 62. §

(1)bekezdése, 78. §

(2)és

(5)bekezdései,

1. §-a,
2. §

(1)bekezdése, a Pp. 346. §

(5)bekezdése, továbbá a NAV tv.

1. december
2. napjáig hatályos 34/W §

(4)bekezdése, és a NAV Szj. tv. 257. §

(2)és

(36)bekezdése bíróság általi megsértése miatt. [21] A felperes fenntartotta álláspontját, hogy a bíróságnak a következő kérdésekben kell döntenie: Történt-e átszervezés

1. december 31-ig hatályos szabályok szerint; a munkaköre megszűnt-e; jogviszonyváltás megvalósult-e; a NAV köteles-e felmentéssel megszünteti hivatásos szolgálati jogviszonyát; felmentési kötelezettség fennállása esetén a munkáltató ezt jogszabálysértő módon elmulasztotta-e és e mulasztás folytán jogosult-e távolléti díjra, szabadságra és egyéb juttatásokra; jogszerűen nevezték-e ki felperest új munkakörébe, ellenkező esetben sérült-e a személyiségi joga. Kifogásolta, hogy az elsőfokú bíróság a Kp.
2. §

(1)-

(2)bekezdéseibe ütközően nem a fenti jogkérdésekben foglalt állást. A felperes hivatkozott arra, hogy a NAV tv. 34/W §

(4)bekezdésére alapítottan terjesztette elő keresetét tekintettel arra, hogy a szolgálati panasz elbírálására irányuló eljárást a NAV Szj. törvény 257. §

(36)bekezdése alapján a

1. december 31-én hatályos rendelkezések szerint kellett lefolytatni, ezért a perindításra a
2. december 31-én hatályos rendelkezések voltak az irányadóak. Állította, hogy hivatásos szolgálati jogviszonyában érte a jogsérelem. [22] Az elsőfokú bíróság jogszabálysértően a Kp.
3. §

(2)bekezdés megsértésével állapította meg, hogy a munkáltató részéről 2020 decemberében előre eldöntött, meghirdetett átszervezés, illetve a jogviszony egyoldalú módosítására vonatkozó bejelentés nem történt annak ellenére, hogy az elsőfokú eljárásban a felperes csatolta a NAV vezetőjének a körlevelét a NAV rendészeti, jövedéki, valamint információtechnológiai tevékenységgel foglalkozó szakterületén elrendelt átszervezésről. Nem értékelte az elsőfokú bíróság, hogy a munkáltató a felperest arról tájékoztatta, hogy addigi szolgálatteljesítési helye a miskolci munkavégzési helyről az egri munkavégzési helyre változott. Jogszabálysértően állapította meg, hogy a NAV Szj. törvény tartalmazza a NAV valamennyi foglalkoztatottjára vonatkozó szabályokat, mert a Magyar Rendvédelmi Karra vonatkozó Hszt. 291-307. §-nak rendelkezései kiterjednek a NAV pénzügyőri státuszú foglalkoztatottjaira is. Nem értett egyet azzal a megállapítással sem, hogy a hivatásos jogviszonya megszűnt, mert a NAV Szj. törvény 257. §

(2)bekezdése alapján annak hatálybalépésekor (

1. január 1.) a folyamatban lévő szolgálati jogviszony megszüntetése esetén a
2. december 31-én hatályban lévő szabályokat kellett alkalmazni. Emiatt jogszabálysértően állapította meg azt is az elsőfokú bíróság, hogy a NAV Szj. törvény hatálybalépésével a felperesre a Hszt. már nem alkalmazható és jogviszonya átalakult, mert a NAV Szj. törvény hatálybalépésekor a felperesi jogviszony megszüntetésének (felmentésének) már folyamatban kellett lennie, ezért a
3. december 31-én hatályos NAV törvényben és Hszt-ben foglalt szabályok alkalmazásával kellett alperesnek a felperes jogviszonyát megszüntetnie. Kúria VII.Kf.40.572/2021/6-II 7 [23] Az elsőfokú bíróság a Kp.
4. §-ának megsértésével elmulasztotta vizsgálni, hogy
5. december 31-én hatályos szabályok (Hszt.) szerint megvalósult-e az átszervezés az alperesnél, ezért tévesen következtetett arra, hogy felperesnek a
6. december 14-i kérelme nem alkalmas joghatás kiváltására. Az elsőfokú bíróságnak nem azt kellett vizsgálnia, hogy a felperes a NAV Szj. törvény
7. §

(4)bekezdése alapján kérhette-e a felmentését, ugyanis a felperes nem erre a jogszabályra alapítottan, hanem a

1. december 31-én hatályos Hszt. és NAV törvény rendelkezései alapján. [24] Az elsőfokú bíróság tévesen állapította meg, hogy az alperesnek nem volt felmentési kötelezettsége, e körben a kereseti kérelmében foglalt indokokat fenntartotta azzal, hogy azok vizsgálatát az elsőfokú bíróság jogszabálysértően mellőzte és tévesen jutott arra a következtetésre, hogy a felperes jogviszonya átalakult. [25] A felperes álláspontja szerint a munkaköre
2. december 31-ét követően lényegesen megváltozott, amely a
3. december 31-én hatályos és azt követően készült állománytáblázatok összehasonlításából, a munkaköri leírásokból, továbbá a szolgálatteljesítési hely változásából is következett; a korábbi pénzügyőr munkaköre a
4. január 18-án kinevezésre kerülő pénzügyőr munkakörrel nem egyezett meg, ennek értékelését is elmulasztotta az elsőfokú bíróság. A Pp.
5. §

(5)bekezdésének megsértésével az ítélet jogi indoklása nem tér ki arra, hogy az elsőfokú bíróság miért mellőzte a felperes e körben felajánlott bizonyítási indítványa teljesítését. [26] A felperes érvelése szerint a munkakör 2021. január 1-jétől történő meghatározása során nem a korábbi munkaköri feladatokat kellett figyelembe venni, mert a NAV Szj. törvény 250. §

(2)bekezdéshez fűzött miniszteri indokolás alapján a munkakör meghatározásánál a

1. január 1-jét követően ellátandó feladatok az irányadóak. Hivatkozott két olyan munkatársára, akik a felperessel azonos munkakörben látták el a feladatukat
2. december 31-éig, de
3. január 1-jétől ténylegesen nem főnyomozói, hanem szakértői munkakörbe kerültek besorolásra. Nem a PM rendelet, hanem a NAV Szj. törvény
4. §

(2)bekezdése határozza meg, hogy a foglalkoztatottaknak milyen munkakört kell betölteni. [27] A felperes nem tanúsított rosszhiszemű magatartást, együttműködési kötelezettségének eleget tett. Sérelmezte az elsőfokú bíróság ítélete [83] pontjában és a [89] és [90] pontjaiban foglalt megállapításokat is. [28] A sérelemdíjjal kapcsolatos elsőfokú bírósági megállapításokat amiatt vitatta, mert a felperesnek

1. január
2. után nem lehetett tudomása arról, hogy a munkáltató kinek a részére, milyen munkakört állapított meg. Álláspontja szerint az elsőfokú ítéletben említett kúriai döntés társadalombiztosítási határozat felülvizsgálata tárgyában született, amely jelen ügyben nem irányadó. [29] A perköltség leszállítását arra hivatkozással kérte, mert az alperesi képviselő az alperes állományában dolgozik és a NAV ...3a határozta meg a NAV ...1 részére, hogy milyen tartalmú jogi álláspontot közöljön a felperessel
3. december 14-én benyújtott kérelmében foglaltakra. Ezzel kapcsolatban új álláspontot kialakítania a perben nem kellett. A jogtanácsosnak a tárgyaláson való részvétele a munkaidejében és az alperes által rendelkezésre bocsátott gépjárművel történt. [30] Az alperes fellebbezési ellenkérelmében elsődlegesen a Kp.
4. §

(1)bekezdése és 102. §

(1)bekezdés c) pontja alapján elkésettség miatt, másodlagosan a Kp. 100. §

(2)bekezdés b) pontjába ütközés miatt kérte a fellebbezés visszautasítását, harmadlagosan az elsőfokú ítélet helyben hagyását kérte helyes indokai alapján. [31] Az alperes álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a tényállást feltárta, a jogszabályokat helyesen értelmezte, a felperes keresetéről teljes körben jogszerű és okszerű Kúria VII.Kf.40.572/2021/6-II 8 döntést hozott; iratellenesség vagy más hatályon kívül helyezésre okot adó hiba nem merült fel. A felperes NAV tv. 34/W §

(4)bekezdésére és a NAV Szj. törvény 257. §

(2)és

(36)bekezdésére hivatkozása értelmezhetetlen. Az elsőfokú bíróság helytállóan állapította meg, hogy a felperes szolgálati beosztása nem szűnt meg a NAV Szj. tv. hatálybalépésével, a felperes jogviszonya a törvény erejénél fogva szűnt meg. [32] Az alperes hangsúlyozta, hogy a NAV-nál

1. december
2. előtt átszervezés nem történt, a jogszabály ilyet nem rendelt el. A NAV foglalkoztatottak jogviszonyát a NAV Szj. törvény rendelkezései alakították át új jogviszonnyá. A NAV Szj. tv.
3. §

(1)bekezdése egyértelműen rögzíti, hogy a jogviszony átalakulása nem minősül átszervezésnek. Átszervezés hiányában a felperes által hivatkozott további feltételek vizsgálata szükségtelen volt, a felperes által csatolt körlevél relevanciával nem bírt. Az értesítésben a munkavégzés helyeként felperes szervezeti egységének székhelye és nem a szolgálatteljesítési helye került feltüntetésre, ebből a munkakörének megszűnése nem következett. A felperes kinevezési okmányán a munkavégzés helyeként az addigi szolgálatteljesítési helye szerepel. Hivatkozott arra, hogy a felperes erre a tényre korábban nem, kizárólag a fellebbezésében hivatkozott, ezért a fellebbezés visszautasítását kérte. [33] Az elsőfokú bíróság helytállóan jutott arra a következtetésre, hogy a felperes 2020. december 14-i kérelme nem alkalmas joghatás kiváltására. A felperes által kért intézkedés, a jogviszony felmentéssel történő megszüntetésének törvényi feltételei nem álltak fenn, ezáltal az alperesnek felmentési kötelezettsége sem volt. A NAV Szj. tv. 250. §

(2)bekezdéséből következően egyértelmű, hogy a munkáltatói jogkör gyakorlója a munkakört a ténylegesen ellátott feladatok alapján állapítja meg. A PM rendelet tartalmazta, hogy az egyes munkakörben foglalkoztatottak esetén, milyen munkakört kell meghatározni. Emiatt a felperes részére nem lehetett volna tisztviselői munkakört felajánlani, csak pénzügyőr munkakört. A felperes az elsőfokú eljárásban nem csak a fellebbezésében hivatkozott a szakértői munkakör felajálhatóságára. [34] A sérelemdíj iránti kereset és a hátrányos megkülönböztetésre irányuló felperesi igény megalapozatlan, ugyanis nem a munkáltató döntésén múlott, hogy melyik foglalkoztatott kerül tisztviselői és melyik pénzügyőri munkakörbe. Nem volt olyan munkavállaló, aki a felperessel azonos munkakörben dolgozott és tisztviselői munkakörbe került, ilyet a felperes sem tudott megjelölni. [35] A perköltség leszállítására irányuló fellebbezés megalapozatlan. [36] A felperes észrevételében előadta, hogy fellebbezése nem ütközik a Kp. 100. §

(3)bekezdésébe, mert már a keresetlevelében, illetve az elsőfokú eljárás során is utalt arra, hogy a szolgálatteljesítési helye megváltozott és hivatkozott arra, hogy más munkakör is felajánlható lett volna a számára, a fellebbezésében csupán példálózó jelleggel említette meg a szakértői munkakört. [37] A felperes a perköltség leszállítására irányuló fellebbezésben a perköltség jogalapját nem, csak annak a mértékét vitatta. A fellebbezési ellenkérelemben felszámított alperesi perköltséget is eltúlzottnak tartotta, arra figyelemmel, hogy az alperes a fellebbezési ellenkérelmében túlnyomó részben az elsőfokú eljárásban tett megállapításait ismételte meg. A Kúria döntése és jogi indokai [38] A felperes fellebbezése megalapozatlan az alábbiak szerint. Kúria VII.Kf.40.572/2021/6-II 9 [39] A Kúria az elsőfokú bíróság ítéletét a Kp. 108. §

(1)bekezdésben foglaltak alapján kizárólag a fellebbezés és a fellebbezési ellenkérelem keretei között vizsgálta felül. [40] A Kúria elsődlegesen a felperes által megjelölt eljárási szabályszegések körében vizsgálódott. A felperes – Kp. számos rendelkezésének {[21] bekezdésben felsorolt} a bíróság általi megsértésére hivatkozott a fellebbezésében, azonban részletes indokolást, azaz a megsértett jogszabályhelyhez kapcsolódó tartalmi körülírást csupán a Kp. 78. §

(2)bekezdése és

1. §-a megsértése körében adott elő. A tartalmi elemek hiánya miatt a Kúria nem került abba a helyzetbe, hogy egzakt módon megismerhesse azt az okot vagy okokat, amelyek miatt a felperes az elsőfokú ítéletet jogszabálysértőnek tartotta. Megállapított, hogy az elsőfokú bíróság a felperes kereseti kérelme és a védirat keretei között eljárva teljeskörűen elbírálta a keresetet, a fegyelmi eljárás megindítása iránti munkáltatói intézkedés hatályon kívül helyezésére irányuló pert jogerősen megszüntette. Állást foglalt minden felperes által felvetett jogkérdésben, így az átszervezés, a munkakör megszűnése, a jogviszonyváltás, a jogviszonyának fennállása, a munkáltató mulasztása, illetve a felperes marasztalásra irányuló kereseti kérelmei tekintetében is, ezért a Kp.
2. §

(1)-

(2)bekezdéseibe ütköző mulasztás nem állapítható meg. Az elsőfokú bíróság az ítéletét kellően megindokolta a Pp. 346. §

(5)bekezdésébe foglaltaknak az indokolása megfelel. Önmagában, hogy a felperes az indokolással nem ért egyet, nem eredményezi az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezését. [41] A Kúria túlnyomó részben osztotta az elsőfokú bíróság megállapításait. Az elsőfokú bíróság az irányadó és releváns jogszabályok helyes alkalmazásával és értelmezésével, jogszerű következtetést vont le a felperes keresetének a megalapozatlanságáról. A Kúria a következőket emeli ki: Helyesen mutatott rá az elsőfokú bíróság, hogy a felperest is érintően a NAV Szj. tv. 253. §

(1)bekezdése az automatikus átalakulás elvét követte a jogviszonyok átalakulása kapcsán, azaz a pénzügyőr hivatásos szolgálati jogviszonya az érintett, illetve a munkáltató akaratától függetlenül alakult át pénzügyőri státuszú szolgálati jogviszonnyá

1. január 1-jével. Ezt a folyamatot felperes nem „akaszthatta meg” egy olyan nyilatkozattal, hogy nem kéri az átalakulást, helyette átszervezés miatt mentsék fel. Az automatikus átalakulás alól csak azok a pénzügyőrök jelentettek kivételt, akiknek a munkáltató tisztviselői munkakört ajánlott fel, ami a jelen ügyre nem irányadó, és felperes fellebbezésében maga is kifejezetten úgy nyilatkozott, hogy keresetét nem erre a jogszabályhelyre alapította. A felperesnek – nyomozóként – csak pénzügyőri munkakör volt adható. Felperes átszervezéssel kapcsolatos előadásai alaptalanok. Egyrészt maga a jogszabály rögzíti, hogy a jelen jogállásváltoztatás nem jelent átszervezést, másrészt az automatikus átalakulásból következik, hogy nem a munkáltató által, saját hatáskörben meghozott szervezeti döntésről van szó. [42] Mindezek alapján az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg, hogy a felperes azon kérelmének, hogy a hivatásos szolgálati jogviszonya átszervezésére tekintettel felmentéssel kerüljön megszüntetésre, nem volt jogszabályi alapja. A
2. január 1-jétől bekövetkezett jogviszonyátalakulás nem minősült átszervezésnek; a felmentésnek a Hszt-ben írt taxatív okai nem álltak fenn; jogszabályba ütköző alperesi intézkedés kiváltására a felperes egyoldalú jognyilatkozata nem volt alkalmas. Az alperesnek felperes kérelme alapján nem volt felmentési kötelezettsége, mivel a Hszt-ben meghatározott felmentési okok közül az átszervezés felmentési ok nem következett be. [43] A NAV Szj. törvény
3. §

(1)bekezdése alapján a jogviszonyok átalakulásával összefüggő munkáltatói intézkedés nem minősül átszervezésnek, illetve a kinevezés és a hivatásos szolgálati jogviszony egyoldalú módosításának sem. Jogszerűen mellőzte az elsőfokú bíróság a felperesi bizonyítási indítványokat, tekintettel arra, hogy jogszabály írta elő

1. január 1-jétől az új állománytábla kialakítását, emiatt annak tartalmából önmagában Kúria VII.Kf.40.572/2021/6-II 10 nem következik az, hogy alperesnél átszervezés lett volna, és alkalmatlan volt az átszervezés bizonyítására a NAV vezetőjének intézkedése is. [44] A megtévesztő munkavégzési hely kapcsán megállapítható, hogy a munkáltató
2. december 31-én átadott értesítése nem eredményezte a felperes munkakörének vagy a munkavégzési helyének a megváltozását, a kinevezési okiratot – az értesítéstől eltérő tartalommal – a munkáltató később adta át. A felperes által
3. január 20-án átvett kinevezési okmány szerint a felperes munkavégzésének helye nem változott. Az is peradat, hogy
4. december 14-i meghallgatáson felhívták a felperes figyelmét, hogy
5. január 1-jét követően szolgálati helyén jelenjen meg, ekkor nem kapott a munkavégzés helyére vonatkozó eltérő tájékoztatást, és később írásban sem az egri munkavégzési helyen való megjelenésre kötelezték. [45] Az elsőfokú ítélet [68] pontjában foglaltakat a Kúria akként pontosítja, hogy a NAV foglalkoztatottak jogállására vonatkozó szabályozást
6. január 1-jétől a NAV Szj. törvény, mint új jogállási törvény tartalmazta. Az elsőfokú bíróság megállapításával, amely szerint a NAV állományába tartozó pénzügyőrök jogállásának a szabályozására a Nav Szj. törvényben kerül sor, a Kúria egyet értett. Az elsőfokú bíróság jogszabálysértés nélkül állapította meg, hogy a felperes jogállására a Hszt. rendelkezései
7. január 1-jétől nem alkalmazhatóak, mivel a Hszt.
8. §-a által meghatározott személyi hatály rendelkezései között a NAV nem szerepel. A felperes tévesen hivatkozott arra, hogy a NAV Szj.
9. §

(2)bekezdése alapján a felperes jogviszonyára

1. december 31-én hatályban lévő szabályok, tehát a NAV törvény és annak háttérjogszabályát képező Hszt. lenne alkalmazandó, mert a felperes jogviszonyának megszüntetése nem volt folyamatban. a NAV Szj. törvény
2. §

(4)bekezdéséből fakadó megállapodás és egyoldalú jognyilatkozat sem keletkezett

1. január
2. előtt. A felperes
3. december 14-i kérelme nem volt alkalmas joghatás kiváltására. A felperes hivatásos szolgálati jogviszonya
4. január 1-jével átalakult, így az nem volt fennállónak tekinthető; a felperes hivatásos szolgálati jogviszonya
5. december 31-én megszűnt. [46] A felperes azt, hogy
6. december 31-ét megelőzően a munkakörét érintő átszervezés történt volna, nem bizonyította, az állománytáblázat beszerzésére irányuló indítványai a fentebb kifejtettekre figyelemmel megalapozatlanok voltak. [47] A sérelemdíj vonatkozásában a Kúria kiemeli, hogy az alperes jogellenes magatartásának hiányában a felperes személyiségi jogsérelme nem valósulhatott meg, továbbá a felperes azt sem bizonyította, hogy a munka szabad megválasztásához való jog sérült. Az Alaptörvény Szabadság és felelősség című alapjogi fejezet XII. cikkének

(1)-

(2)bekezdése kimondja, hogy mindenkinek joga van a munka és a foglalkozás szabad megválasztásához, valamint a vállalkozáshoz. Az Akotmánybíróság a 3380/2012 (XII. 30.) AB határozatában kifejtetteket erősítette meg a 3134/

1. (VII. 2.) AB határozatában, amikor kimondta, hogy „a munka és foglalkozás szabad megválasztásához való alapjog azonban nem alanyi jogot garantál meghatározott foglalkozás folytatásához, tevékenység végzéséhez. Másként fogalmazva senkinek sincs abszolút joga a meghatározott foglalkozás, illetve valamely foglalkozásnak az általa kiválasztott formában történő gyakorlásához.” [48] A Kúria az elsőfokú bíróságnak a felperes hátrányos megkülönböztetés sérelmével kapcsolatban tett megállapításaival egyetért. A felperes nem valószínűsítette a személyiség lényegéhez tartozó olyan tulajdonságát, amelyre tekintettel a munkáltató hátrányosan megkülönböztette, a pénzügyőr I. munkakörbe történő besorolása még jogszabálysértés esetén sem minősül a személyiség lényegi vonatkozásának. [49] Helytállóan kifogásolta a felperes, hogy eltérő tényállása miatt a Kúria Mfv.III.10.705/2016/
2. számú döntése jelen ügyben nem irányadó, ezért a Kúria az elsőfokú ítélet [88] pontjában foglaltakat mellőzi. A felperes alappal nem hivatkozhatott arra, hogy amennyiben a munkáltató tisztviselői munkakörbe sorolja, úgy a NAV Szj. törvény
3. §

(2)Kúria VII.Kf.40.572/2021/6-II 11 bekezdése alapján kérhette volna a pénzügyőri munkakör felajánlását és annak nem léte esetén kérelmére az alperesnek fel kellett volna mentenie, mert ezek a körülmények nem tartoznak a felperes személyiségéhez, másrészt feltételezéseken alapulnak. [50] A felperes a perköltség leszállítása iránti kérelme azért megalapozatlan, mert a felperes keresettel érvényesített igénye alapján a Kp. 130. §

(1)bekezdése alapján alkalmazandó Pp. 512. §

(1)bekezdése alapján a pertárgy értéke 9.492.136 forint, melynek 5%-ához képest jelentősen mérsékelt összegben megállapított – 200.000 forint elsőfokú perköltség nem tekinthető eltúlzottnak, ezért annak leszállítása nem indokolt. Az elsőfokú bíróság által megállapított perköltség összege megfelel a kamarai jogtanácsosokra is alkalmazandó a bíróság eljárásban megállapítható ügyvédi költségekről szóló 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet (IMr.) 1. §

(1)bekezdése, 3. §

(1)bekezdése,

(2)bekezdés a) pontja és

(6)bekezdése, valamint

1. §-a rendelkezéseinek. A döntés elvi tartalma [51] A NAV foglalkoztatottak jogállására vonatkozó szabályozást
2. január 1-jétől a Nemzeti Adó- és Vámhivatal személyi állományának jogállásáról szóló
3. évi CXXX. törvény (NAV Szj. törvény), mint új jogállási törvény tartalmazza. A NAV Szj. törvény
4. §

(1)bekezdése alapján a jogviszonyok átalakulásával összefüggő munkáltatói intézkedés nem minősül átszervezésnek, illetve a kinevezés és a hivatásos szolgálati jogviszony egyoldalú módosításának sem. A felperes jogállására a Hszt.

1. január 1-jétől nem alkalmazható. Záró rész [52] A másodfokú eljárásban pernyertes alperes mérsékelt összegű – a felmerült jogi képviseleti munkával arányos – költségét a felperes viseli a Kp.
2. §

(1)bekezdése alapján alkalmazandó Pp. 83. §

(1)és

(2)bekezdése, 102. §

(1)bekezdése, valamint az IMr. 4. §

(1)bekezdés a) pontja, 3. §

(5)-

(6)bekezdése alapján. [53] A le nem rótt fellebbezési eljárás illeték összegét a Kúria az illetékről szóló 1990. évi XCIII. törvény 45. §

(1)bekezdése alapján állapította meg, amelyet a felperes személyes munkavállalói költségkedvezményére, tekintettel a Kp. 35. §

(4)bekezdése és a Pp. 102. §

(6)bekezdésére figyelemmel, az állam visel. [54] Az ítélet elleni felülvizsgálat lehetőségét a Kp.

1. § d) pontja, a fellebbezés lehetőségét a Kp.
2. §-a zárja ki. [55] A Kúria a fellebbezést a Kp.
3. §

(1)bekezdése alkalmazásával alapján tárgyaláson bírálta el. Budapest,

1. december
2. Kúria VII.Kf.40.572/2021/6-II 12 Dr. Farkas Katalin s. k. a tanács elnöke, Dr. Stumpf-Rádai Ágota s. k. előadó bíró, Dr. Magyarfalvi Katalin s. k. bíró