← Magyarország

P.20467/2022/21 – Balassagyarmati Törvényszék

Balassagyarmati Törvényszék 27.P.20.467/2022/21.szám A Balassagyarmati Törvényszék dr. Paróczai Endre Máté (Cím4.) ügyvéd által képviselt Felperes1 (Cím2.) felperesnek – dr. Molnár Arnold (Cím5) ügyvéd által képviselt Alperes1 (Cím1.) alperes ellen személyiségi jog megsértésének megállapítása, kártérítés megfizetése iránt indított perében meghozta az alábbi ítéletet: A törvényszék megállapítja, hogy az alperes azáltal, hogy

  1. május
  2. napjától
  3. szeptember
  4. napjáig,
  5. szeptember
  6. napjától
  7. június
  8. napjáig,
  9. július
  10. napjától
  11. október
  12. napjáig,
  13. október
  14. napjától
  15. november
  16. napjáig,
  17. november
  18. napjától
  19. július
  20. napjáig,
  21. július
  22. napjától
  23. november
  24. napjáig,
  25. december
  26. napjától
  27. január
  28. napjáig, valamint
  29. szeptember
  30. napjától
  31. szeptember
  32. napjáig terjedő időszakban az alperesi BV Intézetben fennállt fogvatartása alatt túlzsúfolt, az embertelen, megalázó bánásmód és büntetés tilalmába ütköző zárkában helyezte el, nem biztosította számára a jogszabályokban megállapított mértékű mozgásteret és életteret, továbbá az elhelyezéssel érintett zárkákban nem gondoskodott a mellékhelyiség megfelelő elkülönítéséről és a megfelelő szellőzés biztosításáról, megsértette a felperes emberi méltóságát. Kötelezi a törvényszék az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperes részére 2.800.000.-Ft (kettőmillió-nyolcszázezer) forintot, valamint ezen összeg után
  33. szeptember
  34. napjától a kifizetés napjáig számított, a késedelemmel érintett naptári félév első napján érvényes jegybanki alapkamattal megegyező mértékű késedelmi kamatot. Ezt meghaladóan a keresetet elutasítja. A feljegyzett 204.480.- (kettőszáznégyezer-négyszáznyolcvan) Ft eljárási illetéket, valamint 272.640.- (kettőszázhetvenkettőezer-hatszáznegyven) Ft fellebbezési illetéket az állam viseli. Kötelezi a törvényszék az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 15 napon belül 140.000.(száznegyvenezer) Ft perköltséget. Az ítélet ellen a kézbesítéstől számított 15 napon belül fellebbezéssel lehet élni, melyet előterjesztése esetén a Balassagyarmati Törvényszéken kell elektronikus úton benyújtani a Fővárosi Ítélőtáblához címzetten. A törvényszék tájékoztatja a feleket, hogy a Fővárosi Ítélőtábla a fellebbezést tárgyaláson kívül bírálja el, kivéve, ha a felek bármelyike tárgyalás tartását kéri, a bíróság azt indokoltnak tartja vagy a tárgyaláson foganatosítható bizonyítást kell lefolytatni. A fellebbező félnek a tárgyalás tartására irányuló kérelmét a fellebbezésben kell előterjesztenie. A Fővárosi Ítélőtábla előtti eljárásban a jogi képviselet kötelező. Indokolás Balassagyarmati Törvényszék 27.P.20.467/2022/21-I 2 [1] A felperes
  35. május
  36. napjától
  37. november
  38. napjáig előzetes letartóztatását,
  39. november
  40. napjától
  41. szeptember
  42. napjáig jogerős szabadságvesztés büntetését töltötte az alperesi BV Intézetben. [2] A felperes 2011.05.18.-2011.10.10-ig az
  43. számú zárkában volt elhelyezve, ahol 8 fő tartózkodott. Az 56-os zárka alapterülete 22,28 m2, annak berendezési tárgyakkal csökkentett alapterülete 15,024 m2 volt. 2011.10.10.-2012.07.02.-ig a 67-es zárkában volt elhelyezve, a 67-es zárka alapterülete 17,45 m2, annak berendezési tárgyakkal csökkentett alapterülete 10,194 m2, abban 8 fő tartózkodott. 2012.07.02.-2012.07.
  44. között a 66-os zárkában volt elhelyezve, a 66-os zárka alapterülete 21,33 m2, annak berendezési tárgyakkal csökkentett alapterülete 14,074 m2 volt, abban 8 fő lett elhelyezve. 2012.07.05.-2013.08.11.-ig a 67-es zárkában volt fogvatartva, ahol 8 fő volt elhelyezve. 2013.08.12.-2013.11.04.-ig a 66-os zárkában tartózkodott, ahol 8 fő volt elhelyezve. 2013.11.05.-2014.12.02.-ig az 57-es zárkában volt elhelyezve, mely zárka alapterülete 17,19 m2, annak berendezési tárgyakkal csökkentett alapterülete 9,934 m2, abban 8 fő tartózkodott. 2014.12.03.-2015.03.15.-ig a 108as zárkában volt elhelyezve, a 108-as zárka alapterülete 17,78 m2, annak berendezési tárgyakkal csökkentett területe 10,524 m2, abban 8 fő tartózkodott. 2015.03.16.-2016.08.04.ig a 106-os zárkában tartózkodott, a 106-os zárka alapterülete 21,14 m2, annak berendezési tárgyakkal csökkentett alapterülete 13,884 m2, abban 8 fő volt elhelyezve. 2016.08.05.2016.09.16.-ig a 30-as zárkában volt elhelyezve, a
  45. számú zárka alapterülete 7,86 m2 volt, annak a berendezési tárgyakkal csökkentett alapterülete 4,03 m
  46. A
  47. számú zárkában
  48. augusztus 5-től szeptember 4-ig két fő tartózkodott, szeptember 5-től szeptember 12-ig 3 fő volt elhelyezve, szeptember 13-tól szeptember 16-ig pedig két fő volt elhelyezve. A zárkákban az illemhely függönnyel volt leválasztva. A nagy zárkákban két darab, a kis zárkában 1 darab sűrű rácsozattal ellátott ablak volt. [3] A fenti terület és létszám adatok alapján az 56-os zárkában az egy főre eső élettér 2,78 m2, az egy főre eső mozgástér 1,87 m2 volt. A 67-es zárkában az egy főre eső élettér 2,18 m2, az egy főre eső mozgástér 1,27 m2 volt. A 66-os zárkában az egy főre eső élettér 2,66 m2, az egy főre eső mozgástér 1,76 m2 volt. Az 57-es zárkában az egy főre eső élettér 2,14 m2, az egy főre eső mozgástér 1,24 m2 volt. A 108-as zárkában az egy főre eső élettér 2,22 m2, az egy főre eső mozgástér 1,31 m2 volt. A 106-os zárkában az egy főre eső élettér 2,64 m2, az egy főre eső mozgástér 1,73 m2 volt. A 30-as zárkában
  49. augusztus 5-től szeptember 4-ig és szeptember 13-tól szeptember 16-ig az egy főre eső élettér 3,93 m2, az egy főre eső mozgástér 2,015 m2 volt, szeptember
  50. és szeptember 12 között az egy főre eső élettér 2,62 m2, az egy főre eső mozgástér 1,34 m2 volt. [4] A felperes kártalanítás iránti kérelmet terjesztett elő a Balassagyarmati Törvényszéken a
  51. május
  52. napjától
  53. szeptember
  54. napjáig tartó fogvatartása alatti alapvető jogait sértő elhelyezés miatt, napi 1.600.- Ft összegű kártalanítás megfizetését kérve. Kérelmében kifogásolta a túlzsúfoltságot, hogy a WC mellett kellett étkezni, a WC függönnyel volt leválasztva, hogy a zárkák ajtaja befelé néz, a sűrűn rácsozott ablakon keresztül rossz a szellőzés, így folyamatosan kénytelen volt elviselni a szinten terjengő bűzt, továbbá a poloskák jelenlétét. A Balassagyarmati Törvényszék a ügyirat számú végzésével az alapvető jogokat sértő elhelyezési körülmények miatt
  55. január
  56. és
  57. augusztus
  58. napja közötti időre napi 1.400.- Ft, összesen 98.000.-Ft kártalanítást állapított meg a felperesnek a 3m2 mozgástér hiánya és a mellékhelyiség függönnyel történő leválasztására figyelemmel. [5] A felperes fellebbezése folytán eljáró Balassagyarmati Törvényszék, mint másodfokú bíróság a ügyirat
  59. számú végzésével az elsőfokú bíróság végzését helybenhagyta azzal a pontosítással, hogy az elítélt részére az alapvető jogokat sértő elhelyezési körülmények miatt a
  60. január
  61. napjától
  62. január
  63. napjáig a
  64. február
  65. napjától
  66. február
  67. napjáig, a
  68. április
  69. napjától
  70. április
  71. napjáig, a
  72. május
  73. napjától Balassagyarmati Törvényszék 27.P.20.467/2022/21-I 3
  74. június
  75. napjáig, valamint a
  76. július
  77. napjától
  78. július
  79. napjáig és a
  80. szeptember
  81. napjától
  82. szeptember
  83. napjáig terjedő időszak vonatkozásában állapít meg 98.000.-Ft kártalanítást. A végzés indokolása szerint a bv. bíró helytállóan állapította meg, hogy 70 nap vonatkozásában az elítélt kártalanításra jogosult, mivel sem az előírt 3m2 élettér, sem az illemhely fallal történő leválasztása nem volt biztosított. [6] A felperes keresetet terjesztett elő az alperes által a
  84. május
  85. és
  86. szeptember
  87. között foganatosított fogvatartása során megvalósított személyiségi jogsértés megállapítása, valamint 3.408.000.-Ft kártérítés és kamatai megfizetése iránt. [7] A törvényszék a határozat számú ítéletével megállapította, hogy az alperes azzal, hogy
  88. május
  89. napjától
  90. szeptember
  91. napjáig terjedő időszakban fennállt fogvatartása alatt a felperest túlzsúfolt zárkákban helyezte el, megsértette a felperes emberi méltóságát. Kötelezte az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperes részére 2.500.000.-Ft-ot valamint ezen összeg után
  92. szeptember
  93. napjától a kifizetés napjáig számított, a késedelemmel érintett naptári félév első napján érvényes jegybanki alapkamattal megegyező mértékű késedelmi kamatot. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította. Kötelezte a felperest, hogy fizessen meg az államnak külön felhívásra 61.344.-Ft le nem rótt eljárási illetéket, megállapította, hogy a fennmaradó 143.136.-Ft eljárási illetéket az állam viseli. Kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 15 napon belül 68.160.-Ft perköltséget. [8] A felperes és alperes fellebbezése folytán eljárt Fővárosi Ítélőtábla a 9.Pf.20.565/2022/
  94. sorszám alatti végzésével az elsőfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot új eljárásra, és új határozat hozatalára utasította. Az alperes másodfokú eljárásban felmerült perköltségét 62.500.-Ft-ban, a feljegyzett fellebbezési illeték összegét összesen 272.640.-Ft-ban határozza meg. A Fővárosi Ítélőtábla előírta, hogy az új eljárást a perfelvételi szaktól kezdődően kell lefolytatni, és meg kell követelni a felperestől valamennyi keresetre kiterjedő határozott kereseti kérelem előterjesztését, e körben annak megjelölését, hogy az alperes mely magatartásával pontosan mely időszak tekintetében sértette meg személyiségi jogát, és a megsértett személyiségi jog szubjektív jogkövetkezményeként pontosan mely időszakra, és milyen összegű nem vagyoni kártérítést érvényesít. Ezt követően kell indokolt határozatban dönteni a felperes valamennyi keresetéről, számot adva arról, hogy mely időszakra megállapított jogsértésre, milyen összegű nem vagyoni kártérítés megfizetésére kötelezte az alperest, illetve mire terjed ki a keresetet elutasító rendelkezés. A határozott kereseti kérelem előterjesztését követően kerül az elsőfokú bíróság abba a helyzetbe is, hogy a megjelölt időszakok tekintetében megalapozottan állást foglaljon arról, hogy a
  95. január
  96. és
  97. szeptember
  98. közötti időszakra érdemben elbírált kártalanítási kérelem folytán szükséges -e az eljárás részbeni megszüntetése. [9] A felperes módosított keresetében kérte annak megállapítását, hogy az alperes azáltal, hogy
  99. május
  100. napjától
  101. szeptember
  102. napjáig,
  103. szeptember
  104. napjától
  105. június
  106. napjáig,
  107. július
  108. napjától
  109. október
  110. napjáig,
  111. október
  112. napjától
  113. november
  114. napjáig,
  115. november
  116. napjától
  117. július
  118. napjáig,
  119. július
  120. napjától
  121. november
  122. napjáig,
  123. december
  124. napjától
  125. január
  126. napjáig, valamint
  127. augusztus
  128. napjától
  129. szeptember
  130. napjáig terjedő időszakban az alperesi BV Intézetben fennállt fogvatartása alatt folyamatosan túlzsúfolt, az embertelen, megalázó bánásmód és büntetés tilalmába ütköző zárkában helyezte el, ahol nem biztosította számára a jogszabályokban megállapított mértékű mozgásteret és életteret, továbbá az elhelyezéssel érintett zárkákban nem gondoskodott a mellékhelyiség elkülönítéséről és a megfelelő szellőzés biztosításáról, megsértette a személyiségi jogai körébe tartozó emberi méltóságát. Erre tekintettel a megjelölt időszakokra kérte az alperest Balassagyarmati Törvényszék 27.P.20.467/2022/21-I 4 napi 2.000.-Ft összegű, összesen 3.324.000.-Ft kártérítés, valamint ezen összeg után
  131. szeptember
  132. napjától a kifizetés napjáig terjedő időszakra számítottan, a késedelemmel érintett naptári félév első napján érvényes, jegybanki alapkamattal megegyező mértékű késedelmi kamata megfizetésére, valamint perköltsége megfizetésére. A megismételt eljárásban tartott perfelvételi tárgyaláson a felperes a keresetét akként tartotta fenn, hogy a Balassagyarmati Törvényszék ügyirat
  133. szám alatti végzésben foglaltak alapján a
  134. január
  135. napjától
  136. szeptember
  137. napjáig terjedő időre nem kíván kártérítési igényt érvényesíteni. [10] Keresetét az Alaptörvény II. Cikkére, III. Cikk

(1)bekezdésére, XX. Cikk
(1)bekezdésére, XXI. Cikk
(1)bekezdésére, a Rómában
  1. november 4-én kelt egyezmény és nyolc kiegészítő jegyzőkönyv kihirdetéséről szóló
  2. évi XXXI. törvény
  3. cikkére, továbbá a régi Ptk.
  4. §-ra,
  5. §-ra,
  6. §-ra, valamint
  7. §-ára alapította. A kamatkövetelés iránti igényét a régi Ptk.
  8. §-ára alapította. Hivatkozott rá, hogy a fegyintézetben történt elhelyezésére folyamatosan a kínzás, kegyetlen, embertelen, megalázó bánásmód és büntetés tilalmába ütköző, túlzsúfolt zárkákban került sor. Az elhelyezését embertelenné és elviselhetetlené tette a zárkák jelentős túlzsúfoltsága, nem biztosították az emberhez méltó mozgásteret és az egy fogvatartottra eső életteret sem. Megsértette továbbá az alperes az emberi méltósághoz való jogait azzal, hogy az elhelyezés során a mellékhelyiség a zárkán belül csak függönnyel került elválasztásra, így mivel a WC szellőzése nem volt megoldva a zárkán belül, kénytelen volt minden nap elviselni az elhelyezéséül szolgáló zárkákban terjengő bűzt, amely a WC használatából fakadt. Hivatkozott rá, hogy az EJEB joggyakorlata következetesen elfogadja a CPT ajánlását, mely 4 m2-t ír elő, mint minimálisan elfogadható területet, mely az Egyezmény
  9. cikkével már összeegyeztethető. Mivel az alperes nem biztosította a nemzetközi kötelezettségvállalás szerinti 4 m2 mozgásteret, valamint a WC elkülönítését a zárkán belül, megsértette az Alaptörvény II., III., XX. cikkében, az
  10. évi XXXI. törvény
  11. cikkében, valamint a rPtk.
  12. §-ában meghatározott személyhez fűződő jogait, emberi méltóságát. Hivatkozott továbbá a 6/
  13. (VII.12.) IM rendelet
  14. §
(1)és 239. §
(1)bekezdésére, illetve a
  1. január
  2. napjától hatályos 16/
  3. (XII.19.) IM rendelet
  4. §
(1)és 186. §
(2)bekezdésére. A kártérítés összege körében hivatkozott két kúriai döntésre, melyben 14 napig tartó túlzsúfoltságra 100.000.- Ft, illetve 5 és fél hónapig tartó túlzsúfoltságra 700.000.- Ft kártérítést állapítottak meg. Hivatkozott rá, hogy
  1. január
  2. napján lépett hatályba a
  3. évi CX. törvény
  4. §-a, mely bevezette az alapjogokat sértő elhelyezés miatti panaszt. A keresettel érvényesített időszakban azonban nem volt számára olyan hatékony jogorvoslat, amely alkalmas lett volna az általa elszenvedett sérelem orvoslására. [11] A felperes személyes meghallgatása során a m2 -t és a WC függönyös elválasztását sérelmezte. Ők nem fértek el olyan kis helyen annyian, a WC kapcsán pedig hallják egymást, érzik is, ezt az ablakok kinyitása sem oldotta meg. Naponta sokszor kellett a WC használatából eredő szagot elviselni, sok idő volt az, amíg a szag távozott, 80x60-as volt kb. az ablak. Az egyik asztal közvetlenül a WC mellett volt. A jogerős büntetés alatt a zárkaajtók nyitva voltak, onnan is tudtak szellőztetni, a folyosót azonban csak közlekedésre lehetett használni. Másik zárkába át lehetett menni, de nem jártak át, a többi zárkában is hasonló számú fogvatartott volt. [12] Az alperes a személyiségi jogsértés megállapítására és kártérítés megfizetésére vonatkozó kereset elutasítását, valamint jogtanácsosi költsége megállapítását kérte. Hivatkozott rá, hogy egyértelműen állami feladat az, hogy olyan befogadó képességű büntetés-végrehajtási intézeteket hozzanak létre, amelyeknek a befogadóképessége az előírt mozgásteret/életteret mindenkor biztosítani tudja a fogvatartottak számára. Balassagyarmati Törvényszék 27.P.20.467/2022/21-I 5
  5. december 31-ig a 6/
  6. (VII.12.) IM rendelet nem tette az zárkákban elhelyezhető fogvatartottak létszámánál kötelezővé a 3 m2 mozgásteret, hanem lehetőség szerinti biztosítást határozott meg. Az alperes az építészeti adottságai miatt önhibáján kívül, tőle független objektív körülmények miatt nem tudta a jogszabályokban lehetőség szerinti, illetve kötelezően meghatározott mértékű mozgásteret biztosítani. Az alperesi intézetnek a jelentős mértékű túltelítettsége következtében nem volt lehetősége a jogszabályi előírásoknak megfelelő mozgástér biztosítása. Ez pedig a befogadási kötelezettségre tekintettel az alperesi intézetnek nem róható fel. Erre tekintettel kártérítési kötelezettsége az alperesnek nincs. A felperes fogvatartása alatt nem vitatottan függönnyel elválasztott illemhelyű zárkákban volt elhelyezve. A zárkákon belüli elkülönített illemhelyek kiépítésére 2017-ig nem volt anyagi fedezete az intézetnek, ezáltal e jogszabálysértés sem felróható magatartás az intézetnek. Hivatkozott rá, hogy a zárkákban ablakokon keresztül, illetve egy betekintő nyíláson keresztül történt a zárka légterének a szellőztetése. Továbbá a felperes büntetés-végrehajtási fokozata alapján
  7. december 3-tól a felperes elhelyezéséül szolgáló zárkák ajtajai hétköznapokon reggel 8-tól 18 óra 30-ig, hétvégeken 8-12 óráig a kötelező zárásokon kívül nyitva voltak, így a nyitott ajtókon keresztül is történt levegőcsere. A zárka asztalok nem voltak lerögzítve, azok az étkezések idején áthelyezhetőek voltak a zárka adottságainak megfelelően. A felperes továbbá
  8. december 15-től szabadításáig dolgozott, így munkanapokon a reggeli munkába történt levonulástól a szabadlevegőn tartózkodás utáni felvonulásig nem tartózkodott a körletépületben. A felperes állításával ellentétben nem kellett minden nap elviselnie az elhelyezéséül szolgáló zárkákban a WC használatából fakadó általa állított bűzt. A zárkák jól átszellőztethetőek voltak, azokban a WC használatából eredő bűz nem volt. Arra nincs egyértelmű jogszabályi kötelezettsége az alperesi intézetnek, hogy a műemléki védelem alatt álló körletépületben az épület külső szerkezeti egységét megbontva, önálló szellőzését biztosítsa a zárkák illemhelyeinek. Hivatkozott rá, hogy a felperes az intézeti fogvatartása alatt nem panaszkodott az elhelyezési körülményei miatt. Amennyiben a személyiségi jogainak megsértéseként élte meg azt, hogy zsúfolt, függönnyel, önálló szellőzés nélküli zárkákban volt elhelyezve, akkor panaszt tehetett volna. Így nem életszerű az, hogy a sérelmezett körülményeket valóban sérelemdíjra alapot adó hátrányként élhette meg. Az alperesi felróható magatartás megállapítása esetére a keresetben igényeltnél alacsonyabb összegben kérte a kártérítési összeg megállapítását. Kérte továbbá, hogy ne állapítson meg a bíróság késedelmi kamatot arra figyelemmel, hogy a felperes az elévülési határidő végén nyújtotta be a keresetet, mely azért történt, hogy marasztalás esetén az intézet magasabb összeget fizessen a felperes részére. A késedelmi kamat megállapítása abból a szempontból is hátrányosan érintené az alperest, hogy a felperes önhibájából a keresetét
  9. szeptember 15-én úgy nyújtotta be a bíróság részére, hogy az elbírálásra alkalmatlan volt. Az alperes nem vitatta a felperes módosított keresetében kimunkált adatokat, így nem vitatta, hogy mely időszakban, mely zárkában volt elhelyezve a felperes, a zárkáknak mennyi volt az alapterülete, mennyi mozgástér állt rendelkezésre, illetve a 30-as zárka kivételével azt sem vitatta, hogy hány fő volt a zárkákban elhelyezve. A 30-as zárka kapcsán úgy nyilatkozott, hogy
  10. augusztus 5-től szeptember 4-ig 2 fő, szeptember 5-től szeptember 12-ig 3 fő, és szeptember 13-től szeptember 16-ig két fő volt elhelyezve a zárkában. Hivatkozott rá, hogy a börtön statisztikai szemle alapján
  11. évben volt olyan BV Intézet, ahol csak 102%- os volt a telítettség, az alperesi intézet 165,4%-os túlterheltségével szemben. Ez a BV Intézet volt. 2015-ben az alperesi intézetben 155%-os volt a telítettség, ott pedig csak 89%-os. Így ez a BV Intézet fogadhatott volna olyan fogvatartottakat, aki panaszolta, hogy nincs megfelelő élet- illetve mozgástér biztosítva. Balassagyarmati Törvényszék 27.P.20.467/2022/21-I 6 Ellenkérelmében hivatkozott rá, hogy a felperes az elévülési határidő végén nyújtotta be a keresetet amiatt, hogy marasztalás esetén az intézet magasabb összeget fizessen részére. A perfelvételi tárgyaláson elévülési kifogást terjesztett elő arra hivatkozva, hogy már
  12. augusztus 12-én elkezdődött az elévülés, erre figyelemmel a kereset visszautasítását kérte. Az érdemi tárgyalási szakban az alperes eltérő jogi érvelést adott elő és arra hivatkozott, hogy a felperes az eredeti keresetet 2 nappal az elévülési határidő letelte előtt nyújtotta be, azonban az abban hozott határozatot a Fővárosi Ítélőtábla hatályon kívül helyezte, így az nem minősült érdemi határozatnak. Így az nem szakította meg az elévülést, a módosított keresetet pedig az elévülési időn túl nyújtotta be a felperes. Hivatkozott rá, hogy a befogadási kötelezettségre figyelemmel az alperes nem tudott felróható magatartást tanúsítani, így perbeli legitimációja sincs az alperesnek. Másrészt kártérítést csak akkor lehet megállapítani, ha a károsult a jogorvoslati lehetőségét kimerítette. Álláspontja szerint amennyiben a felperes kérte volna az áthelyezését a túlzsúfoltságra hivatkozva, úgy a kérelmét elbírálták volna és átszállításra került volna. Ez a fogvatartott beleegyezésével okozott kárnak minősül, továbbá az alperes kárfelelősségének megállapítása esetére 90%10%-os kármegosztást kell alkalmazni a felperesre terhesebben, mert a megfelelő mozgástér biztosítására és áthelyezésre irányuló kérelem elmulasztásával hozzájárult ahhoz, hogy őt kár érje. Kamat szintén nem ítélhető meg részére, mert nem úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben tőle elvárható. Hivatkozott eseti döntésekre, ahol a keresetet elutasította a bíróság arra hivatkozva, hogy az illemhely fallal történő leválasztása csak lehetőség. Nem bizonyította továbbá a felperes, hogy bűz terjengett a zárkában, a fogvatartotti etikett alapján amikor valaki étkezett, más nem ment a WC-re. [13] tanú1 tanú nyilatkozata szerint a szellőztetés úgy történik, hogy az ablakokat a fogvatartottak ki tudják nyitni, illetve amikor a zárkaajtók nyitva vannak, azon keresztül is szellőzik. Ő bűzt nem tapasztalt a zárkákban. Az ablakokon kilátást gátló van, ami 4-5 mm vastag fémszálakból álló sűrű rácsozat. Amennyiben a kilátásgátlót a fogvatartottak tisztán tartják, úgy biztosított a levegő áramlás. [14] Az alperes elévülési kifogására tekintettel a bíróság elsődlegesen azt vizsgálta, hogy a felperes által előterjesztett igény elévült -e. E körben az alperes arra hivatkozott, hogy a felperes az eredeti keresetet 2 nappal az elévülési határidő letelte előtt nyújtotta be, azonban az abban hozott határozatot a Fővárosi Ítélőtábla hatályon kívül helyezte, így az nem minősült érdemi határozatnak. Így az nem szakította meg az elévülést, a módosított keresetet pedig az elévülési időn túl nyújtotta be a felperes. [15] A felperes által hivatkozott jogsértés kezdő időpontjára figyelemmel irányadó polgári törvénykönyvről szóló
  13. évi IV. törvény (régi Ptk.)
  14. §
(1)bekezdése szerint a követelések 5 év alatt elévülnek, ha jogszabály másként nem rendelkezik. A régi Ptk. 327. §
(1)bekezdése alapján a követelés teljesítésére irányuló írásbeli felszólítás, a követelés bírósági úton való érvényesítése, továbbá megegyezéssel való módosítása, végül a tartozásnak a kötelezett részéről való elismerése megszakítja az elévülést. A
(2)bekezdés szerint az elévülés megszakadása, illetőleg az elévülést megszakító eljárás jogerős befejezése után az elévülés újból megkezdődik. [16] A felperes az általa előterjesztett eredeti keresettel az igényét bírósági úton érvényesítette, ami a fentiek alapján az elévülést megszakítja. Utal rá a törvényszék, hogy a határozat számon meghozott ítélete érdemi döntésnek minősül, azonban a régi Ptk. nem is tartalmaz olyan előírást, hogy csak érdemi döntés szakítja meg az elévülést a bíróság előtti igényérvényesítés esetén. [17] Ezek alapján a törvényszék a keresetet érdemben vizsgálta. Balassagyarmati Törvényszék 27.P.20.467/2022/21-I 7 [18] A törvényszék a rendelkezésre álló iratok, felek nyilatkozatai, meghallgatott tanú vallomása alapján megállapította, hogy a felperes keresete jogalapjában teljes egészében, összegszerűségében túlnyomórészt alapos. [19] A személyhez fűződő jogok védelmére, megsértésük esetén irányadó szabályokra a régi Ptk. tartalmaz rendelkezéseket. [20] A régi Ptk. 75.§
(1)bekezdése alapján a személyhez fűződő jogokat mindenki köteles tiszteletben tartani, e jogok a törvény védelme alatt állnak. A 76.§ szerint a személyhez fűződő jogok sérelmét jelenti különösen az egyenlő bánásmód követelményének megsértése, a lelkiismereti szabadság sérelme és a személyes szabadság jogellenes korlátozása, a testi épség, az egészség, a becsület és az emberi méltóság megsértése. A 84.§
(1)bekezdés a.) pontja értelmében akit személyhez fűződő jogában megsértenek, követelheti a jogsértés megtörténtének bírósági megállapítását, míg az e.) pont szerint kártérítést követelhet a polgári jogi felelősség szabályai szerint. A 339.§
(1)bekezdése szerint, aki másnak jogellenesen kárt okoz, köteles azt megtéríteni. Mentesül a felelősség alól, ha bizonyítja, hogy úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható. [21] Az Alaptörvény III. Cikk
(1)bekezdése szerint senkit nem lehet kínzásnak, embertelen, megalázó bánásmódnak vagy büntetésnek alávetni. [22] Az
  1. évi XXXI. törvény (EJEE)
  2. cikke alapján senkit nem lehet kínzásnak, vagy embertelen, megalázó bánásmódnak, vagy büntetésnek alávetni. [23] A felperes befogadásakor hatályos, a szabadságvesztés és az előzetes letartóztatás végrehajtásának szabályairól szóló 6/
  3. (VII.12.) IM rendelet (R1)
  4. §
(1)bekezdése alapján a zárkában elhelyezhető létszámot úgy kell meghatározni, hogy minden elítéltre lehetőleg 6 m3 légtér, és lehetőség szerint a férfi elítéletek esetén 3 m2 mozgástér jusson. A
(2)bekezdés alapján a mozgástér meghatározása szempontjából a zárka alapterületéből az azt csökkentő berendezési és felszerelési tárgyak által elfoglalt területet figyelmen kívül kell hagyni. A 135.§
(2)bekezdése szerint, a zárka az elítéltek elhelyezésére szolgáló olyan helyiség, amelynek ajtaja, ablaka, (a továbbiakban nyílászárók) a külön rendelkezésekben meghatározott biztonsági követelményeknek megfelel. A zárkában folyó vízzel ellátott mosdót, illetve - az ön, vagy közveszélyes magatartást tanúsító elítéltek elhelyezésére kialakított zárka kivételével - elkülönített, lehetőség szerint önálló szellőzésű WC-t kell létesíteni. [24] Az Alkotmánybíróság a 137. §
(1)bekezdése vonatkozásában megállapította, hogy az nemzetközi szerződésbe és az Alaptörvénybe ütközik, ezért azt
  1. március 31-ei hatállyal megsemmisítette. Határozatában kifejtette, hogy a többszemélyes zárkában fogvatartottak részére biztosított élet, illetve mozgástérnek minden esetben el kell érnie azt a minimális mértéket, amely biztosítja számukra az emberi méltósághoz való alapjogok sérelme nélküli elhelyezést valamely büntetésvégrehajtási intézetben. E minimális élet, illetve mozgástér biztosítása nélkül olyan túlzsúfoltság jön létre, amely megakadályozza az érintettekkel való emberhez méltó, és őket adottságaiktól függetlenül megillető bánásmódot, így embertelen, megalázó bánásmódnak, büntetésnek minősül. [25] A
  2. január 1-jén hatályba lépő, a felperes szabadulásának napján is hatályos, a szabadságvesztés, az elzárás, az előzetes letartóztatás és a rendbírság helyébe lépő elzárás végrehajtásának részletes szabályairól szóló 16/
  3. (XII.19.) IM rendelet (R2)
  4. §
(1)bekezdése szerint a zárkában, vagy a lakóhelyiségben elhelyezhető létszámot úgy kell Balassagyarmati Törvényszék 27.P.20.467/2022/21-I 8 meghatározni, hogy minden elítéltre 6 m3 légtér, és férfi elítélt esetén legalább 3 m2 mozgástér jusson. A
(2)bekezdés szerint a mozgástér meghatározása szempontjából a zárka vagy a lakóhelyiség alapterületéből az azt csökkentő berendezési és felszerelési tárgyak által elfoglalt területet figyelmen kívül kell hagyni. A 120. §
(2)bekezdése szerint a zárkában - az ön, vagy közveszélyes magatartást tanúsító elítéltek elhelyezésére kialakított zárka kivételével – folyó vízzel ellátott mosdót és elkülönített, lehetőség szerint önálló szellőzésű WC-t kell létesíteni. [26] A törvényszék a [3] bekezdésben rögzített élettér, illetve mozgástér adatok alapján megállapította, hogy az alperes a
  1. május
  2. napjától
  3. szeptember
  4. napjáig,
  5. szeptember
  6. napjától
  7. június
  8. napjáig,
  9. július
  10. napjától
  11. október
  12. napjáig,
  13. október
  14. napjától
  15. november
  16. napjáig,
  17. november
  18. napjától
  19. július
  20. napjáig,
  21. július
  22. napjától
  23. november
  24. napjáig,
  25. december
  26. napjától
  27. január
  28. napjáig, valamint
  29. szeptember
  30. napjától
  31. szeptember
  32. napjáig terjedő időszakban nem biztosította a felperes részére az R1
  33. §
(1)bekezdésében és az R2 121. §
(1)bekezdésében előírt 3m2 mozgásteret, amely önmagában alkalmas az emberi méltóság megsértésére és megalapozza a felperes kártérítés iránti igényét. [27] A kártalanítási eljárásban a Bv. bíró azt állapította meg, hogy
  1. szeptember 13-tól szeptember 16-ig biztosított volt a felperes számára a 3m2 élettér, emiatt az illemhely elkülönítésének hiányából eredő sérelmeket érdemben nem is vizsgálta. Ugyanis a
  2. évi CCXL. törvény (Bv. tv.) 10/A. § alapján a kártalanítást minden esetben a kínzás, kegyetlen, embertelen vagy megalázó bánásmód tilalmába ütköző zsúfolt elhelyezési körülmény alapozza meg, ennek hiányában a kapcsolódó sérelmek önmagukban nem alapoznak meg kártalanítást. Így ez erre vonatkozó igényt érdemben nem bírálta el. [28] A kártalanítási ügyben eljáró bíróságok továbbá a mozgástér, illetve élettér fogalmakat szinonímaként használták – az elsőfokon eljárt bíróság 3m2 mozgástér, a másodfokon eljárt bíróság ugyanazon jogszabályi előírás alkalmazásával 3m2 élettér hiányát állapította meg - és a 3m2 mozgástérre vonatkozó előírást mint élettér vették figyelembe tekintettel arra, hogy az R1 és
  3. december
  4. napjáig az R2 a mozgástér méretére vonatkozó előírást tartalmazott, a Bv. Tv. 10/A alapján azonban a jogszabályban előírt élettér biztosítását, illetve annak hiányát kellett vizsgálniuk. Emellett a Bv. bírónak mérlegelés nélkül kizárólag a beszerzett iratok – egyebek mellett a PKTTR táblázat – alapján kellett a döntést meghoznia. [29] Jelen perben azonban a bíróság az Alaptörvény III. Cikk
(1)bekezdése és EJEE
  1. Cikke alapján vizsgálta, hogy mekkora mértékű élettér felel meg ezen előírásoknak. Habár a perbeli időszakban az R1 és R2 nem rögzítette az élettér kötelező minimális nagyságát, annyi megállapítható, hogy a mozgástér meghatározásánál a zárka alapterületéből le kellett vonni az azt csökkentő berendezési és felszerelési tárgyak által elfoglalt területet és az így számított területnek kellett legalább 3 m2-t elérnie egy főre vonatkozóan. Ezek alapján ahhoz, hogy a minimum 3 m2 mozgástér biztosítva legyen, az élettér ettől jóval nagyobb méretű kellett, hogy legyen a berendezési és felszerelési tárgyak által elfoglalt terület figyelembevételével. [30] A CPT fogvatartottként 4 m2 életteret írt elő minimálisan elfogadható területként, ami az EJEE
  2. Cikkével már összeegyeztethető. [31] A jogalkotó pedig
  3. január
  4. napjával az R2
  5. §
(1)bekezdését úgy módosította, hogy a zárkában elhelyezhető létszámot úgy kell meghatározni, hogy minden elítéltre hat köbméter légtér és személyenként legalább négy négyzetméter élettér jusson. A
(2)bekezdés szerint az élettér kiszámításakor a zárka alapterületéből az illemhely és a mosdó által elfoglalt területet – függetlenül attól, hogy ezek leválasztása megtörtént -e – figyelmen kívül kell hagyni. Balassagyarmati Törvényszék 27.P.20.467/2022/21-I 9 Ez a jogszabály módosítás ugyan a perbeli időszakot követően lépett hatályba, nem ezen jogszabályhelyre alapítja a bíróság az ítéletét, azonban ez a módosítás is megerősíti azt, hogy 3m2 mozgástér biztosítására vonatkozó előírás esetén az élettérnek szükségszerűen legalább a 4m2-t el kell érnie ahhoz, hogy az Alaptörvény III. Cikk
(1)bekezdésével és EJEE
  1. Cikkével összeegyeztethető legyen. [32] Ezek alapján a bíróság megállapította, hogy a felperes által megjelölt időszakokban az alperes nem biztosította a megfelelő életteret a felperes számára, amely önmagában alkalmas az emberi méltóság megsértésére és megalapozza a felperes kártérítés iránti igényét. [33] A befogadási kötelezettségre hivatkozással pedig az alperes a felelősség alól nem mentheti ki magát, mert a büntetés-végrehajtási intézetben az alperes kötelezettsége a jogszabályok betartása, a fogvatartott megfelelő elhelyezéséről való gondoskodás. Amennyiben a büntetés-végrehajtási intézet a fogva tartás során irányadó kötelezettségét nem teljesíti, azzal felróható magatartást tanúsít. [34] Az tény, hogy a túlzsúfoltság miatt a felperes nem terjesztett elő panaszt, azonban önmagában a panasz benyújtásának hiánya nem jelenti azt, hogy az alperes magatartása jogszerű volt, és nem következik belőle, hogy a felperes az általános elévülési időn belül nem érvényesíthetne igényt. Másrészt az EJEB több döntésében megállapította, hogy a perbeli időszakban rendelkezésre álló panasz intézménye nem felelt meg a hatékony jogorvoslat követelményének, így nem állt rendelkezésre hatékony jogorvoslati lehetőség (Varga és Mások kontra Magyarország). Jelen esetben is a panasz benyújtása alkalmatlan lett volna a sérelem enyhítésére, orvoslására, mivel a BV Intézetek túlzsúfoltságára figyelemmel panasz esetén sem tudta volna elhelyezni a felperest úgy, hogy biztosítva legyen a megfelelő mozgástér, élettér, továbbá hogy az illemhely megfelelően le legyen választva. [35] Azt az alperes nem vitatta, hogy az illemhelyek az érintett időszakban csak függönnyel voltak leválasztva. Az illemhely ilyen módon történő leválasztása azonban sérti a fogvatartottak emberi méltóságát, figyelemmel arra, hogy mindenki hallja, illetve érzi, ha valaki éppen az illemhelyen van. Azt a meghallgatott tanú is alátámasztotta, hogy az ablakokon sűrű rácsozat volt. Abból a körülményből, hogy amikor a tanú a munkája elvégzése során bement a zárkába és akkor nem tapasztalt bűzt, nem következik az, hogy a zárkákban egyáltalán nem volt bűz. Az nem vitatható, hogy az illemhely használatából eredően bűz keletkezik. Azzal, hogy a sűrűn rácsozott ablakot a fogvatartottak kinyitják, illetve a zárkaajtó is nyitva van, a szag nem távozik el azonnal, ez nem tekinthető megfelelő szellőzési lehetőségnek. Amennyiben étkezések alkalmával a fogvatartottak nem is használják az illemhelyet, a korlátozott szellőztetési lehetőségek miatt a szag hosszú ideig megmarad. A zárkák kis méretére figyelemmel ezen az asztalok étkezés idejére történő áthelyezése sem segít. Az alperes kötelezettsége a fogvatartott megfelelő elhelyezéséről való gondoskodás. Amennyiben a büntetés-végrehajtási intézet a fogva tartás során irányadó kötelezettségét nem teljesíti, azzal felróható magatartást tanúsít. Így az alperes nem menteheti ki magát arra hivatkozással, hogy nem volt anyagi fedezete az illemhelyek fallal történő leválasztására. [36] Azzal, hogy az alperes a felperest olyan zárkában helyezte el, ahol nem biztosította az illemhely megfelelő – fallal történő – leválasztását és a hatékony szellőztetést, megsértette a felperes emberi méltóságát és megalapozza a felperes kártérítés iránti igényét. [37] Mindezekre figyelemmel a törvényszék a régi Ptk.
  2. §
(1)bekezdés a) pontja alapján megállapította, hogy az alperes megsértette a felperes emberi méltóságát azzal, hogy a perbeli időszakban (
  1. május
  2. napjától
  3. szeptember
  4. napjáig,
  5. szeptember
  6. napjától
  7. június
  8. napjáig,
  9. július
  10. napjától
  11. október
  12. napjáig,
  13. október
  14. napjától
  15. november
  16. napjáig,
  17. november
  18. napjától
  19. július
  20. napjáig,
  21. július
  22. napjától
  23. november
  24. napjáig,
  25. december
  26. napjától
  27. január
  28. napjáig, valamint
  29. szeptember
  30. napjától
  31. szeptember
  32. Balassagyarmati Törvényszék 27.P.20.467/2022/21-I 10 napjáig) nem biztosította számára a zárkákban a megfelelő életteret, mozgásteret, valamint a fallal leválasztott illemhelyet és megfelelő szellőzést. [38] Az alperes magatartásával a felperesnek okozott hátrány folytán a felperest a személyiségi joga megsértéséből eredően sérelem érte. A felperes számára megalázó volt, hogy mindenki hallja, illetve érzi, ha valaki az illemhelyet használja, illetve a túlzsúfolt körülmények közötti fogvatartás is a megalázottság érzését kelti. Ez a sérelem összefüggésben áll az alperes jogellenes, felróható, emberi méltóságot sértő magatartásával, így az a régi Ptk.
  33. §. §,
  34. §
(1)bekezdés e.) pontja alapján megalapozza a felperes nem vagyoni kártérítés iránti igényét. [39] Az a körülmény, hogy a felperes a fogvatartása alatt nem terjesztett elő panaszt, nem tekinthető úgy, hogy a felperes beleegyezett volna a károkozásba. A kárenyhítési kötelezettség sem állapítható meg a felperes részéről. A perbeli időszakban nem volt olyan hatékony jogorvoslat, amely igénybevételével a felperest ért sérelmek elháríthatóak, csökkenthetőek lettek volna. Bár az alperes visszavonta azon nyilatkozatát, hogy minden BV Intézet túlzsúfolt volt, azt a CPT is megállapította, hogy a magyarországi BV Intézetek túlzsúfoltak voltak. Abból az alperes által hivatkozott körülményből, hogy egyetlen BV Intézet esetében az egyik évben nem volt megállapítható túlzsúfoltság, nem következik az, hogy éppen a felperest oda áthelyezték volna erre irányuló kérelem esetén. Másrészt az alperes által hivatkozott adat egyetlen évre
(2015)vonatkozik, 2014 évben ez a BV Intézet is túlzsúfolt volt. Ezek alapján az alperes teljes kártérítési felelőssége fennáll. Utal rá a törvényszék, hogy nem vagyoni kártérítésnél a kármegosztás intézménye egyébként sem alkalmazható. Az alperes által hivatkozott egyedi döntések nem kötik a törvényszéket, a bíróságnak kizárólag a Kúria Bírósági Határozatok Gyűjteményében közzétett jogkérdésben hozott határozatát kell figyelembe vennie. [40] A régi Ptk. 84. §
(1)bekezdés e) pontja alapján a felperesnek járó, az elszenvedett hátrányokkal arányban álló nem vagyoni kártérítés összegét a törvényszék mérlegeléssel állapította meg. Nagy súllyal vette figyelembe, hogy a WC függönnyel való elválasztására tekintettel megalázó volt a fogvatartottak számára a szükségletük elvégzése, nagyon zavaró a terjengő szag, illetve megalázó, hogy ilyen körülmények között kell a WC mellett étkeznie a fogvatartottaknak. Figyelembe vette, hogy volt szellőzési lehetősége a zárkáknak (nyitható rácsos ablak, nyitott zárkaajtó), azonban az nem volt alkalmas arra, hogy a WC használatából eredő szag rövid időn belül eltűnjön. Értékelte továbbá a törvényszék, hogy az előírtnál kisebb mozgástér szükségtelenül és indokolatlanul növelte a fogvatartással egyébként is együtt járó hátrányokat, továbbá a jogsértés folyamatosságát, az emberi méltóságot sértő körülmények között történő fogvatartás hosszú időtartamát (54 hónap). Kis súllyal vette figyelembe azt, hogy a felperesnek
  1. december
  2. napjától a jogerős szabadságvesztés büntetés letöltése során nem kellett a nap 24 órájában a zárkában tartózkodnia, mivel a folyosót csak közlekedésre lehetett használni, ott hosszabb ideig tartózkodni nem lehetett, a többi zárka pedig szintén túlzsúfolt volt. Emellett figyelembe vette, hogy
  3. december 15től a szabadulásáig munkanapokon napi 8 órában munkát végzett, így ekkor nem tartózkodott a zárkában, azonban ezen időpontot megelőzően a napi szabad levegőn tartózkodást leszámítva folyamatosan a zárkában kellett tartózkodnia. A kártérítés összegének megállapítása körében a törvényszék nem értékelte külön azt, hogy a felperes zárkatársai egy része dolgozott, tekintettel arra, hogy a felperes nyilatkozata alapján a zárkatársaival azonos munkaidőben dolgoztak. Azt pedig már értékelte, hogy a felperes a fogvatartási időszak egy részében napi 8 órában dolgozott. [41] Ezek alapján az elszenvedett hátrányokkal arányban álló, a hátrányok kompenzálásához szükséges és elegendő nem vagyoni kártérítés összegét 2.800.000.-Ft-ban állapította meg. Balassagyarmati Törvényszék 27.P.20.467/2022/21-I 11 [42] Utal rá a törvényszék, hogy nem vagyoni kártérítés megfizetése iránti perben a bíróság nem napi tételben állapítja meg a kártérítés összegét. A nem vagyoni kártérítést maga a személyiségi jogsértés alapozza meg, a jogsértés folyamatosságát, időtartamát pedig az összeg meghatározása során értékeli a bíróság. Erre figyelemmel jelen perben nincs jelentősége a felperes által hivatkozott két kúriai döntésben rövid fogvatartásokra megállapított összegnek, hiszen a kártérítési igényt önmagában a személyiségi jogsértés alapozza meg, annak időtartama csak az összeg meghatározásánál értékelendő körülmény. Azonban az ezen két döntésből is megállapítható, hogy nem napi tétel alapján állapították meg a kártérítést. [43] A régi Ptk.
  4. §
(1)bekezdése szerint a kártérítés a károsodás bekövetkeztekor nyomban esedékes, erre figyelemmel a felperes keresetének megfelelően a károsodás bekövetkezésének időpontját figyelembe véve kötelezte a törvényszék az alperest a régi Ptk.
  1. § szerinti kamat megfizetésére, függetlenül attól, hogy a felperes mikor terjesztette elő a keresetét és mióta folyik az eljárás. [44] A felperes két kereseti kérelmet terjesztett elő. A bíróság a keresetben megjelölt jogsértés megtörténtét megállapította. Emellett a felperes által megjelölt összegtől kevesebb nem vagyoni kártérítést ítélt meg mérlegelés alapján, azonban a követelt összeg nem tekinthető nyilvánvalóan eltúlzottnak, ezért a törvényszék a polgári perrendtartásról szóló
  2. évi CXXX. törvény (Pp.)
  3. §
(3)bekezdése alapján mellőzte a részleges pernyertességre vonatkozó előírás alkalmazását. Így a perköltségviselés szempontjából a felperes a Pp. 83. §
(2)–
(3)bekezdése alapján pernyertesnek tekintendő. [45] Erre figyelemmel a törvényszék a Pp. 83. §
(2)–
(3)bekezdése alapján az alperest kötelezte a felperes perindítással felmerült perköltségének megfizetésére, melyet a 32/2003. (VIII.22.) IM rendelet 3. §
(2)bekezdés a) pontja alapján a megítélt 2.800.000.- Ft 5%-ában, 140.000.- forintban állapított meg. [46] Az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (Itv.) 39. §
(1)bekezdés és 42. §
(1)bekezdés a.) pontja alapján a tárgyi illetékfeljegyzési jogra tekintettel feljegyzett eljárási illetéket, valamint felperesi fellebbezési illetéket a Pp. 102. §
(1)bekezdése alapján az állam viseli. Az alperes részére feljegyzett fellebbezési illeték az alperes személyes illetékmentessége folytán az állam terhén marad. [47] Az ítélet elleni fellebbezés lehetősége a Pp. 365. §
(2)bekezdés a) pontján alapul. Balassagyarmat,
  1. június
  2. dr. Barsi Ildikó s.k. bíró

🔗 Hivatalos forráshoz

MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.