Bhar.24/2025/5 – Pécsi Ítélőtábla

(1)bekezdésében meghatározott és a

(2)bekezdés

1. b)pontjának
2. bc)alpontja szerint minősülő csalás vétsége, valamint 4 rb. a Btk. 373. §

(1)bekezdésében meghatározott és a

(2)bekezdés

1. b)pontjának
2. bc)alpontjára figyelemmel a

(3)bekezdés b) pontja szerint minősülő csalás bűntette miatt – halmazati büntetésül – 2 év 4 hónap szabadságvesztésre, 200 napi tétel pénzbüntetésre és 2 év közügyektől eltiltásra ítélte. A szabadságvesztés végrehajtási fokozatát börtönben, míg a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontját a büntetés kétharmad részének kitöltését követő napban határozta meg. Az előzetes fogvatartásban, illetve a bűnügyi felügyeletben töltött időt a szabadságvesztésbe beszámította. A pénzbüntetés egy napi tételének összegét 1.500 forintban határozta meg, és az ekként kiszabott, összesen 300.000 forint pénzbüntetés megfizetésére a vádlott részére 6 havi részletfizetést engedélyezett. Bármely részlet megfizetése elmulasztásának esetére Pécsi Ítélőtábla III.Bhar.24/2025/5/II [3] [4] [5] [6] 2 rendelkezett a pénzbüntetés vagy annak meg nem fizetett része börtönben végrehajtandó szabadságvesztésre történő átváltoztatásáról. Emellett a vádlottal szemben 329.090 forint erejéig vagyonelkobzást rendelt el. Rendelkezett továbbá a magánfelek által benyújtott polgári jogi igények elbírálásáról; az eljárási illeték megfizetéséről; a zár alá vétel fenntartásáról, illetve feloldásáról; az ügyben lefoglalt bűnjelekről, valamint az eljárás során felmerült bűnügyi költség viseléséről is. A fenti ítélet ellen a vádlott és védője kizárólag a büntetés enyhítése: a szabadságvesztés végrehajtásának felfüggesztése érdekében jelentett be fellebbezést. A fellebbezés folytán eljárt Szekszárdi Törvényszék, mint másodfokú bíróság a

1. február 7-én kihirdetett 8.Bf.195/2023/
2. számú ítéletében az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, és a vádlottat bűnösnek mondta ki további 20 rb. – 16 esetben folytatólagosan elkövetett – a Btk.
3. §-ában meghatározott hamis magánokirat felhasználásának vétségében is. A vádlottal szemben kiszabott szabadságvesztést 2 évre enyhítette, melynek végrehajtását 5 évi próbaidőre felfüggesztette. Egyben megállapította, hogy a szabadságvesztés végrehajtásának elrendelése esetén a büntetés kétharmad részének kitöltését követő napon bocsátható a vádlott legkorábban feltételes szabadságra. Mellőzte a
4. augusztus
5. és
6. december
7. között bűnügyi felügyeletben töltött idő szabadságvesztésbe történő beszámítását, egyben a vádlottal szemben elrendelt vagyonelkobzás összegét 359.090 forintban állapította meg. Rendelkezett továbbá a magánfeleknek megítélt polgári jogi igények esetében a kamatkövetelésről, illetve pontosította a zár alá vétellel kapcsolatos rendelkezéseket. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta azzal, hogy a lefoglalással érintett okirat KBR azonosítója helyesen azonosító szám. A másodfokú bíróság ítélete ellen kizárólag a Tolna Vármegyei Főügyészség jelentett be fellebbezést a vádlott javára enyhítés: a közügyektől eltiltás mellőzése érdekében. [7] II. [8] A védelmi fellebbezés jogalapja a büntetőeljárásról szóló
8. évi XC. törvény (továbbiakban: Be.)
9. §

(1)bekezdése volt, mely szerint a másodfokú bíróság ítélete ellen fellebbezésnek van helye a harmadfokú bírósághoz a másodfokú bíróságnak az elsőfokú bíróságéval ellentétes döntése esetén. Márpedig a

(2)bekezdés c) pontja szerint ellentétes a döntés, ha a másodfokú bíróság a vádlott bűnösségét olyan bűncselekményben állapította meg, amelyről az elsőfokú bíróság nem rendelkezett. Ekként az ügyészség jogorvoslati kérelme joghatályos volt. A harmadfokú bíróság a Be. 618. §

(1)bekezdésének

1. a)és
2. b)pontjai alapján a másodfokú bíróság ítéletének a fellebbezéssel sérelmezett ellentétes döntését, a másodfokú bíróság által az elsőfokú bíróság ítéletének a sérelmezett ellentétes döntéssel összefüggő felülbírálatának eredményeként alkalmazott joghátrányt, valamint az első- és másodfokú bíróság által lefolytatott eljárás törvényességét arra tekintet nélkül bírálta felül, hogy ki, milyen okból fellebbezett. Ennek során a Be. 618. §

(3)bekezdése alapján megállapította, hogy az első- és másodfokú bíróság az eljárása során a büntetőeljárási szabályokat betartotta, nem vétett a Be. 607. §

(1)bekezdésében, illetve a Be. 608. §

(1)bekezdésében rögzítettek szerinti ún. abszolút, továbbá a Be. 609. §

(1)bekezdése szerinti relatív eljárási szabálysértést, mely miatt az ítéletét [9] [10] Pécsi Ítélőtábla III.Bhar.24/2025/5/II [11] 3 hatályon kívül kellett volna helyezni. A másodfokú, vádról rendelkező ügydöntő határozat érdemi felülbírálatának tehát nem volt törvényes akadálya. A harmadfokú bíróság – figyelemmel a Be. 619. §

(1)bekezdésére is – vizsgálta a másodfokú bíróság ítéletének megalapozottságát. E körben pedig arra az álláspontra helyezkedett, hogy a másodfokú bíróság ítélete megalapozott, az mentes a Be. 592. §

(2)bekezdésében meghatározott megalapozatlansági hibáktól és hiányosságoktól, mely ekként a Be. 619. §

(1)bekezdése alapján a harmadfokú bírósági eljárásban is irányadó volt. [12] III. [13] Az irányadó tényállás alapján a másodfokú bírósági eljárásban törvényesen került sor a vádlott bűnösségének további 20 rb. – 16 esetben folytatólagosan elkövetett – hamis magánokirat felhasználásának vétségében történő megállapítására. A vádlott terhére rótt bűncselekmények minősítése is mindenben megfelelt a büntető anyagi jogszabályoknak. Osztotta a másodfokú bíróság a egyéb érdekelt4nek azt az álláspontját is, mely szerint a kiszabható büntetési tételkeret és a próbaidő törvényi minimumában meghatározott, végrehajtásában felfüggesztett szabadságvesztés, valamint a pénzbüntetés együttes alkalmazása alkalmas a Btk. 79. §-ában meghatározott büntetési célok eléréséhez; az szükséges, de egyben elégséges is, mely messzemenően méltányosnak is tekinthető. Elkerülte ugyanakkor a másodfokú bíróság figyelmét, hogy az elsőfokú bíróság a joghátrány megállapításakor a Btk. 61. §

(1)bekezdésében meghatározott közügyektől eltiltás mellékbüntetést is alkalmazott. A Btk. 61. §

(1)bekezdése értelmében pedig a közügyek gyakorlásától el kell tiltani azt, akit szándékos bűncselekmény elkövetése miatt végrehajtandó szabadságvesztésre ítélnek, és méltatlan arra, hogy azok gyakorlásában részt vegyen. A közügyektől eltiltás alkalmazásának tehát feltétele, hogy a terheltet a bíróság végrehajtandó szabadságvesztésre ítélje. Ugyanakkor a másodfokú bíróság a szabadságvesztés végrehajtását felfüggesztette, ekként a mellékbüntetés alkalmazásának a továbbiakban már nem áll fenn valamennyi törvényi feltétele. Erre figyelemmel a közügyektől eltiltás mellékbüntetést mellőzni kellett volna a másodfokú eljárásban, erre azonban nem került sor. A fentiekre figyelemmel a harmadfokú bíróság a Btk. 61. §

(1)bekezdésében meghatározott közügyektől eltiltás mellékbüntetést – mivel annak feltételei nem állnak fenn – mellőzte. A Tolna Vármegyei Főügyészség ezt célzó fellebbezése ezért megalapozott volt. A másodfokú bíróság egyéb rendelkezései is törvényesnek bizonyultak. Mindezekre tekintettel a harmadfokú bíróság a másodfokú bíróság ítéletét a Be. 621. §

(2)bekezdése alapján megtartott tanácsülésen eljárva a mellékbüntetés vonatkozásában megváltoztatta, míg egyéb törvényes rendelkezéseit a Be.

1. §-a alapján helybenhagyta. [14] [15] [16] [17] [18] [19] [20] [21] P é c s,
2. június
3. Pécsi Ítélőtábla III.Bhar.24/2025/5/II 4 Dr. Tóth Sándor s.k. a tanács elnöke, Dr. Hudvágner András s.k. előadó bíró, Dr. Bencze Beáta s.k. bíró A Szekszárdi Törvényszék 8.Bf.195/2023/
4. számú ítélete a Pécsi Ítélőtábla Bhar.III.24/2025/
5. számú ítélete folytán – az abban írt változtatással – a
6. évi június hó
7. napján jogerőre emelkedett. Dr. Tóth Sándor s.k. a tanács elnöke