A határozat elvi tartalma: I. Az elévülést megszakító jogcselekmények személyhez kötött, címzett jognyilatkozatok. II. A felülvizsgálati kérelemben az azt előterjesztő félnek az álláspontja szerint a másodfokú bíróság által a jogerős ítélet meghozatalakor elkövetett jogszabálysértéseket kell megjelölnie. A Kúria mint felülvizsgálati bíróság ítélete Az ügy száma: Pfv.III.21.151/2022/
- szám A tanács tagjai: Salamonné dr. Piltz Judit a tanács elnöke Dr. Zumbók Péter előadó bíró Dr. Bajnok István bíró Dr. Farkas Attila bíró Dr. Gáspár Mónika bíró A felperes: Felperes1 (Cím2) A felperes képviselője: Dr. Auner Tamás ügyvéd (Cím4) Az alperes: Alperes1 (Cím1) Az alperes képviselője: Burai-Kovács, Perlaki, Stanka, Szikla és Társai Ügyvédi Iroda (Cím5, ügyintéző: dr. Bárdossy Júlia ügyvéd) A per tárgya: kártérítés megfizetése A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: felperes A másodfokú bíróság neve és a jogerős határozat száma: Szolnoki Törvényszék 1.Pf.20.739/2021/
- Az elsőfokú bíróság neve és a határozat száma: Karcagi Járásbíróság 1.P.20.469/2020/
- Rendelkező rész A Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartja. Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 439.534 (négyszázharminckilencezer-ötszázharmincnégy) forint felülvizsgálati eljárási költséget. Megállapítja, hogy az 1.873.000 (egymillió-nyolcszázhetvenháromezer) forint meg nem fizetett felülvizsgálati eljárási illetéket az állam viseli. Az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye. Kúria III.Pfv.21.151/2022/7/2 2 Indokolás A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás [1] A perbeli, major megjelölésű ingatlan egy gazdasági társaság tulajdonában állt. A felperes
- augusztus 31-én az ingatlanon található összes ingóságot és tárgyi eszközt az említett gazdasági társaságtól megvásárolta. A társaság
- szeptember 26-án az ingatlan tulajdonjogát a felperes édesapjára ruházta át. [2] A felperes édesapja az ingatlant
- szeptember 1-jétől használatba adta egy másik gazdasági társaságnak. Mivel az utóbbi gazdasági társaság és a felperes közös gazdasági tevékenységet folytatott, mindez nem érintette a felperesnek az ingatlanban való lakhatását és ingóságainak ott tartását. A szóban forgó gazdasági társaság az ingatlan használatát
- július 5-től a felperesre engedményezte. [3] A felperes édesapja a
- július 8-án kötött adásvételi szerződés alapján az ingatlant eladta az alperesnek. Az alperes
- július 15-én lépett birtokba, és tulajdonjogát
- augusztus 18-án jegyezték be az ingatlan-nyilvántartásba. Az adásvételi szerződés rögzítette az alperesnek azt a kijelentését, hogy az ingatlan minden alkotórészével és tartozékával együtt képezi a vétel tárgyát. Az alperes nyilatkozott arról, hogy az ingatlant ismeri, azt a vétel előtt megtekintette. Emiatt az alperesnek arról is tudomása volt, hogy az ingatlanon található minden ingóság a felperes tulajdonában állt, a felperes erre a szerződő felek figyelmét kifejezetten felhívta. [4] A felperes 2011 novemberének közepén költözött ki az ingatlanból, és csak a személyes szükségleti tárgyait vitte magával. [5] A felperes
- június 20-án arra hivatkozással tett feljelentést az alperes tagjával és két képviselőjével szemben, hogy az ingatlanban található ingóságai eltűntek. A nyomozás megszüntetése után,
- december 7-én a felperes pótmagánvádlóként vádindítványt nyújtott be mindhárom magánszeméllyel szemben, és a büntetőeljárásban polgári jogi igényt érvényesített. A Járásbíróság a
- szeptember 3-án meghozott ítéletével a vádlottakat az ellenük folytatólagosan, társtettesként elkövetett lopás büntette miatt emelt vád alól felmentette, és a polgári jogi igény érvényesítését egyéb törvényes útra utasította. A Törvényszék mint másodfokú bíróság a
- november 8-án kelt végzésével az elsőfokú ítéletet helybenhagyta. A kereseti kérelem és az alperes védekezése [6] A felperes
- március 1-jén indított pert az alperes ellen, és módosított keresetében elsődlegesen az általa megjelölt ingóságok kiadására, másodlagosan – az ingóságok meg nem léte esetén – vagyoni kártérítés megfizetésére, valamint használati díj megfizetésére kérte kötelezni az alperest. [7] Az alperes – az elévülési kifogást is tartalmazó – érdemi ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte. Az első- és másodfokú ítélet [8] Az elsőfokú bíróság – a korábbi ítéletének hatályon kívül helyezése folytán – megismételt eljárásban meghozott ítéletével a keresetet elutasította. Kúria III.Pfv.21.151/2022/7/2 3 [9] Elsődlegesen az alperes elévülési kifogásának megalapozottságának kérdésében foglalt állást. E körben hivatkozott a Polgári Törvénykönyvről szóló
- évi IV. törvény (a továbbiakban: régi Ptk.)
- §
(1)bekezdésére, 324. §
(1)bekezdésére, 325. §
(1)bekezdésére, 326. §
(1)bekezdésére, valamint 327. §
(1)és
(2)bekezdésére. Megállapította, hogy az elévülés kezdő időpontja
- július
- volt. Ezt azzal indokolta, hogy az alperes az adásvételi szerződés alapján
- július 15-én az ingatlan és – álláspontja szerint – az ingóságok birtokába is lépett; mégpedig függetlenül attól, hogy a felperes az ingatlanban lakott, és személyes használati tárgyait használta, a keresetben megjelölt ingóságainak használatától ugyanis el volt zárva, az alperes azokkal sajátjaként rendelkezett. [10] Vizsgálta, hogy a felperes által
- december 7-én kezdeményezett pótmagánvádas eljárásban a polgári jogi igény érvényesítése az elévülés nyugvásához vagy megszakadásához vezetett-e. A BDT 2017.
- számon közzétett eseti döntésben foglaltakra tekintettel arra az álláspontra helyezkedett, hogy a felperes
- november 8-ig érvényesíthette volna az igényét. Utalt továbbá arra, hogy a büntetőeljárás iratai szerint az ingóságok már nem fellelhetőek. Emiatt a kereset elutasításáról határozott. [11] A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. [12] A fellebbezésben előadottakra figyelemmel mindenekelőtt rámutatott arra, hogy az alperes már az alapeljárásban, a folytatólagos perfelvételi tárgyaláson előterjesztette az elévülési kifogását. Éppen ezért kifejtette, hogy a felperes hivatkozásával ellentétben hivatalból történt észlelésről nem lehetett szó, és helyesnek minősítette az elsőfokú bíróságnak azt az eljárását, hogy elsődlegesen az elévülési kifogás megalapozottságát vizsgálta. [13] Tényként állapította meg, hogy a felperes azokkal az ingóságokkal kapcsolatban tett feljelentést, amelyek természetbeni kiadását a
- március 1-jén indított perben kérte. Kiemelte, hogy a büntetőeljárásban hozott ítélet a vád tárgyává tett valamennyi ingóságról számot adott, és közülük a vasvázas szín és a két silótartály az ingatlan alkotórészének minősültek. Mivel a büntető bíróság által megállapított tényállás helyességét illetően kétsége nem merült fel, ezért azt az ítélkezése alapjául elfogadta. [14] Ezt követően abban a kérdésben foglalt állást, hogy a feljelentés, majd a pótmagánvád benyújtása és a polgári jogi igény érvényesítése milyen joghatást váltott ki. Ezt azért tartotta lényegesnek, mert a felperes a polgári jogi igény érvényesítését a régi Ptk.
- §
(1)bekezdésében taxatív módon felsorolt, az elévülés megszakítására okot adó cselekmények közül a követelés bírósági úton való érvényesítésének tekintette. Ezzel szemben – a régi Ptk. 360. §
(1)bekezdésére utalással – azt állapította meg, hogy a felperes már
- július 11-én, de a pótmagánvád benyújtásakor is mindazon ismeretek birtokában volt, amelyek lehetővé tették számára az igényének az alperessel szemben polgári peres eljárásban való érvényesítését. Emiatt nem osztotta a felperesnek azt az álláspontját, hogy a büntetőeljárás megindításával, a polgári jogi igény érvényesítésével az elévülés megszakadt. A bírói gyakorlatra hivatkozással kifejtette, hogy az elévülés megszakítására csak az anyagi jogosult javára szóló teljesítésre felszólítás, perindítás alkalmas. Ehhez képest rögzítette, hogy a felperes ilyen jogi aktust az alperes vonatkozásában igazolni nem tudott. Hangsúlyozta, hogy a büntetőeljárás a magánszemélyekkel szemben indult, és a bíróság a bejelentett polgári jogi igényt nem bírálta el, azt egyéb törvényes útra utasította. Mivel pedig a felperes kezdettől nem volt elzárva attól, hogy az igényét az alperessel szemben érvényesítse, ezért az elévülés nyugvását sem tartotta megállapíthatónak. Mindezek miatt azt állapította meg, hogy a felperes kötelmi igénnyé átfordult követelése az alperessel szemben a
- július 11-től számított öt év elteltével elévült. Kúria III.Pfv.21.151/2022/7/2 4 [15] A fellebbezésben továbbra is kiadni kért vasvázas szín és két takarmánysiló vonatkozásában egyetértett az alperesnek azzal a hivatkozásával, hogy az említett ingóságok a régi Ptk.
- §
(1)bekezdése szerinti alkotórésznek minősültek, és ezt a büntetőeljárás iratai alapján is megerősítettnek tartotta. A keresetet ezért ebben a részében sem találta megalapozottnak. [16] A felperesnek az anyagi pervezetés hiányosságaival kapcsolatos fellebbezési álláspontját sem osztotta. Megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a megismételt eljárásban a másodfokú végzés utasításainak eleget tett, és a perfelvételi tárgyalástól ismételte meg az eljárást. Miután pedig az elévüléssel összefüggő érveit mindkét fél fenntartotta, azt állapította meg, hogy az elsőfokú bíróságot a polgári perrendtartásról szóló
- évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.)
- §-a szerinti kötelezettség nem terhelte. [17] Emellett a felperesnek azt az eljárását, hogy bár az ingatlanból való kiköltözést
- október 10-ig vállalta, e kötelezettségének mégsem tett eleget, nem tartotta a régi Ptk.
- §ának maradéktalanul megfelelőnek. A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem [18] A jogerős ítélet ellen a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, amelyben annak a fellebbezési kérelmében foglaltakkal egyező „megváltoztatását” kérte. [19] Teljes egészében megismételte a fellebbezésében előadottakat. Ennek megfelelően továbbra is hivatkozott arra, hogy a másodfokú bíróság a korábbi hatályon kívül helyező végzésében nem határozta meg, hogy az eljárást mely szaktól kell megismételni, és erről az elsőfokú bíróság sem adott tájékoztatást. Az anyagi pervezetés körében a bizonyítási teherről adott tájékoztatást is hiányolta. Állította, hogy mivel az alperes ellenkérelme eredetileg csak alaki védekezést tartalmazott, ezért a Pp.
- §
(3)bekezdése és 203. §
(2)bekezdése szerint bírósági meghagyást kellett volna kibocsátani. Kiemelte, hogy a régi Ptk. 204. §
(3)értelmében az elévülés hivatalból nem vehető figyelembe, és ehhez képest az alperes csak az elsőfokú bíróságtól kapott „kitanítás” után hivatkozott az elévülés nyugvására. [20] Rámutatott: az elsőfokú bíróság ítéletében megjelölt eseti döntésen kívül nincs olyan bírósági határozat, amely szerint a polgári jogi igény előterjesztése nem az elévülés megszakítását, hanem annak nyugvását eredményezi. E körben utalt a régi Ptk. 326. §
(2)bekezdéséhez fűzött kommentárra. Emiatt fenntartotta azt az álláspontját, hogy a polgári jogi igény mint követelés előterjesztése az elévülést megszakítja, és a megszakítás után a határidő újra kezdődik. Felhívta a régi Ptk. 327. §
(1),
(2)és
(3)bekezdését. Mindezekre figyelemmel előadta, hogy
- november 8-án, a büntetőügyben eljárt másodfokú bíróság határozatának meghozatalakor az elévülés határideje újrakezdődött, és mivel a keresetét
- március 1-jén benyújtotta, ezért a követelés nem évült el. [21] Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében az ingók természetbeni kiadására irányuló kérelem, valamint a korábbi elsőfokú ítéletet hatályon kívül helyező másodfokú végzés és a bizonyítási teherrel kapcsolatos tájékoztatás körében állított jogszabálysértés tekintetében a felülvizsgálati kérelem visszautasítását, míg egyebekben a jogerős ítélet hatályában fenntartását kérte. A Kúria döntése és jogi indokai [22] A felülvizsgálati kérelem nem megalapozott. [23] A Kúria a Pp.
- §
(1)bekezdése szerint a felülvizsgálati kérelem keretei között eljárva, a felülvizsgálati eljárás eredményeként azt állapította meg, hogy a jogerős ítélet a felperes által megjelölt és érdemben vizsgálható okokból nem jogszabálysértő. Kúria III.Pfv.21.151/2022/7/2 5 [24] A Pp. 413. §
(1)bekezdés b) pontja szerint a felülvizsgálati kérelemnek a beadványokra vonatkozó általános szabályok mellett tartalmaznia kell a jogszabálysértés pontos megnevezésével, a jogszabályhely megjelölésével azt az eljárási, illetve anyagi jogi jogszabálysértést, amely kihatott az ügy érdemi eldöntésére, valamint annak indokait, hogy a fél az új határozat hozatalát vagy a határozat hatályon kívül helyezését milyen okból kívánja. Az 1/
- Polgári jogegységi határozat értelmében a Pp. alkalmazása körében is megfelelően irányadó 1/
- (II. 5.) PK vélemény (a továbbiakban: PK vélemény)
- pontja szerint a felülvizsgálati kérelem egymással szorosan összefüggő kötelező tartalmi kellékei a jogszabálysértés és a megsértett jogszabályhely megjelölése, annak kifejtése, hogy a fél a határozat megváltoztatását milyen okból kívánja. Ezen együttes törvényi feltételeknek a fél akkor tesz eleget, ha egyrészt a megsértett jogszabályhelyet konkrétan megjelöli, másrészt pedig a hivatkozott jogszabálysértést tartalmilag is körülírja, az arra vonatkozó jogi álláspontját kifejti, vagyis, ha a jogszabálysértésre való hivatkozása indokait is ismerteti. A PK vélemény
- pontja tartalmazza, hogy ha a fél a felülvizsgálati kérelmében több, egymástól elkülönülő jogszabálysértésre hivatkozik, valamennyi hivatkozásának rendelkeznie kell az előző pontban meghatározott tartalmi követelményekkel. [25] A felülvizsgálat a fellebbezés alapján meghozott jogerős ítélet jogkérdésben állított hibájának az orvoslására szolgáló rendkívüli perorvoslat (Kúria Pfv.III.21.045/2020/8.). A felülvizsgálati kérelemben az azt előterjesztő félnek az álláspontja szerint a másodfokú bíróság által a jogerős ítélet meghozatalakor elkövetett jogszabálysértéseket kell megjelölnie [Kúria Pfv.V.20.797/2016/
- (BH 2017.232.)]. [26] Mindezeknek az adott esetben azért volt a felülvizsgálati kérelem érdemi elbírálhatóságát meghatározó jelentőségük, mert a felperes a felülvizsgálati kérelmében teljes egészében megismételte a fellebbezésében előadottakat: a Kúria döntésére vonatkozó kérelme a fellebbezési kérelmével egyezett, és a korábbiaktól különböző jogi érvet sem hozott fel. A másodfokú bíróság ugyanakkor az elsőfokú bíróság ítéletét túlnyomó részben eltérő jogi indokolással hagyta helyben. Ebből következően a felülvizsgálati kérelemmel szemben támasztott, a fentiekben ismertetett tartalmi követelmények kizárólag ott teljesülhettek, ahol a felperes a jogerős ítéletben is megjelent jogi álláspontot vitató, a megsértett jogszabályhely megjelölését tartalmazó indokokat adott elő. A fellebbezésben állított eljárási szabálysértéseknek, vagyis az elsőfokú bíróság részéről történt tájékoztatás elmaradásának, az anyagi pervezetés hiányosságának és a bírósági meghagyás kibocsátása mellőzésének vizsgálatára ezért a felülvizsgálat nem terjedhetett ki. Érdemben az egyes ingók természetbeni kiadása iránti kereseti kérelmet elutasító jogerős ítéleti rendelkezés jogszabályszerűsége sem volt vizsgálható. A másodfokú bíróság ugyanis ezt a döntését – az elsőfokú bíróságtól eltérően – a régi Ptk.
- §
(1)bekezdésére alapította, és az érintett ingók alkotórészi minőségével indokolta. A felülvizsgálati kérelem azonban ezzel kapcsolatos jogi okfejtést nem tartalmazott, és – a fellebbezésben foglaltak megismétlése miatt – nem is tartalmazhatott, a felperes a másodfokú bíróság által felhívott jogszabályhely megsértésére nem hivatkozott. [27] Ehhez képest egyedül a régi Ptk. 327. §
(1)és
(2)bekezdésének sérelmén nyugvó felülvizsgálati támadás érdemi vizsgálatára volt lehetőség. Ennek oka, hogy a másodfokú bíróság a fellebbezés alapján állást foglalt az elévülés megszakadásának kérdésében, és arra a következtetésre jutott, hogy a konkrét esetben a polgári jogi igénynek a büntetőeljárásban történt érvényesítése a peresített kártérítési követelés megszakítására nem volt alkalmas. Az Kúria III.Pfv.21.151/2022/7/2 6 eldöntendő kérdés tehát a fellebbezésben kifejtettekkel szemben már nem az volt, hogy a polgári jogi igény érvényesítése általában az elévülés nyugvását vagy annak megszakadását eredményezi-e. A jogerős ítéletnek – az elsőfokú bíróság ítéletétől e tekintetben ugyancsak eltérő – indokolásának lényege szerint a felperes a polgári jogi igényét nem az alperessel szemben érvényesítette, ezért az az elévülést nem szakíthatta meg. Ez az álláspont helytálló volt, és megfelelt az alperes és a másodfokú bíróság által egyaránt hivatkozott bírói gyakorlatnak. A szerint a természetes személy alperesekkel szembeni büntetőeljárás kezdeményezése, velük szemben polgári jogi igény érvényesítése és a büntetőeljárás cselekményei a felperes e természetes személyek érintettségével működő társasággal szembeni kártérítési igénye elévülését nem szakítják meg (Kúria Pfv.V.21.792/2012/4.). Ennek magyarázata, hogy a régi Ptk. 327. §
(1)bekezdése szerinti elévülést megszakító jogcselekmények személyhez kötött, címzett jognyilatkozatok (az 1/
- Polgári jogegységi határozat
- pontjához fűzött indokolás). A jogerős ítélet ezért nem sértette a régi Ptk.
- §
(1)és
(2)bekezdését. [28] A Kúria a kifejtettekre figyelemmel, a Pp. 424. §
(1)bekezdése alapján a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta. [29] A Kúria a Pp. 83. §
(1)bekezdése szerint, a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi költségekről szóló 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 3. §
(2)bekezdés b) pontjára és
(5)bekezdésére, valamint 4/A. §
(1)bekezdésére tekintettel kötelezte a felülvizsgálati eljárásban pervesztes felperest az alperes részéről felszámított – az általános forgalmi adót is tartalmazó ügyvédi munkadíjból álló – felülvizsgálati eljárási költség megfizetésére. [30] A felperes teljes személyes költségmentessége miatt meg nem fizetett, az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 39. §
(1)bekezdése és 50. §
(1)bekezdése alapján meghatározott mértékű felülvizsgálati eljárási illetéket a Pp. 102. §
(6)bekezdése értelmében az állam viseli. [31] A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 405. §
(1)bekezdése folytán alkalmazott Pp. 376. §
(1)bekezdés a) pontja szerint – a felperes kérelmére – tárgyaláson bírálta el. [32] Az ítélet elleni felülvizsgálatot a Pp. 407. §
(1)bekezdés d) pontja zárja ki. A döntés elvi tartalma [33] I. Az elévülést megszakító jogcselekmények személyhez kötött, címzett jognyilatkozatok. [34] II. A felülvizsgálati kérelemben az azt előterjesztő félnek az álláspontja szerint a másodfokú bíróság által a jogerős ítélet meghozatalakor elkövetett jogszabálysértéseket kell megjelölnie. Budapest,
- szeptember
- Salamonné dr. Piltz Judit s.k. a tanács elnöke, Dr. Zumbók Péter s.k. előadó bíró, Dr. Bajnok István s.k. bíró, Dr. Farkas Attila s.k. bíró, Dr. Gáspár Mónika s.k. bíró A kiadmány hiteléül: Kúria III.Pfv.21.151/2022/7/2 bírósági ügyintéző 7