Gf.30161/2025/4 – Debreceni Ítélőtábla

(1)bekezdése alapján megállapította az alperes – mint a Korlátolt Felelősségű Társaság1 „felszámolás alatt” (Cégjegyzékszám, cím, a továbbiakban: adós) ügyvezetője – felelősségét abban, hogy a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkeztét követően ügyvezetői feladatait nem a hitelezői érdekek figyelembevételével látta el, és ezáltal a hitelezők 636 181 953 Ft összegű követeléseinek a teljes mértékben történő kielégítése más okból meghiúsulhat. A felszámolási bíróság a

1. január 2-án jogerőre emelkedett 2.Fpk.20/2022/
2. számú végzésével az adós felszámolási eljárását befejezte, és az adóst jogutód nélkül megszüntette. A felszámolási eljárásban az adós vagyona nem nyújtott fedezetet a felperes 338 133 547 Ft hitelezői igényének a kielégítésére. [2] A felperes a keresetében a Cstv. 33/A. §

(11)bekezdése alapján kérte az alperes kötelezését 338 133 547 Ft ki nem elégített hitelezői követelés, valamint perköltség (jogtanácsosi munkadíj) megfizetésére. [3] Az alperes az ellenkérelmében nem vitatta a korábbi jogerős ítélet tényét, azonban előadta, hogy az adós iratait a nyomozóhatóság lefoglalta, ezt jelezte a felszámolónak, ezért nem tett eleget az adós a beszámoló közzétételi kötelezettségének. Az alperes a Cstv. szerinti kötelezettségének kizárólag önhibáján kívüli okból nem tudott eleget tenni. Debreceni Ítélőtábla III.Gf.30.161/2025/4 2 [4] Az elsőfokú bíróság a fellebbezett ítéletével kötelezte az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 338 133 547 Ft tőkét, valamint 5 581 335 Ft perköltséget. [5] Az elsőfokú bíróság a keresetet megalapozottnak ítélte. Alkalmazandó jogszabályként megjelölte a Cstv. 33/A. §

(11)bekezdését. Rögzítette, hogy az alperes a védekezésében felelősségének a jogalapját vitatta, amit a bíróság a Cstv. 33/A. §

(1)bekezdése szerinti perben jogerősen elbírált, tehát a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (Pp.) 360. §

(1)bekezdése értelmében a jelen perben már nem tehető vitássá. A jelen perben az alperes csak a követelés összegét vitathatta volna eredményesen, ilyen tartalmú védekezést azonban nem terjesztett elő. A felszámolási eljárást befejező jogerős végzés alapján megállapítható a felperes meg nem térült hitelezői igényének az összege. Mindezek alapján a felperes keresetével egyezően marasztalta az alperest. A Pp. 83. §

(1)bekezdése alapján kötelezte a pervesztes alperest a felperes – a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi munkadíjakról szóló 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 3. §

(2)bekezdés a),

1. b)és
2. c)pontja alapján megállapított – perköltsége (jogtanácsosi munkadíj) megfizetésére. Megállapította, hogy a meg nem fizetett 1 500 000 Ft illetéket a Pp. 102. §

(1)bekezdése és 95. §

(1)bekezdés c) pontja értelmében az állam viseli. [6] Az alperes a fellebbezésében kérte az elsőfokú ítélet megváltoztatását, a kereset elutasítását és a felperes másodfokú perköltség viselésére kötelezését. Előadta, hogy az elsőfokú bíróság álláspontjával ellentétben az eljárás során bizonyította, hogy a beszámoló közzétételi kötelezettségét kizárólag önhibán kívüli okból – az iratoknak a nyomozóhatóság általi lefoglalása miatt – nem tudta teljesíteni, emiatt nem lehet marasztalni a hitelezői igények kielégítésének meghiúsulásával összefüggésben sem. [7] A felperes a fellebbezési ellenkérelmében kérte az elsőfokú bíróság ítéletének a helybenhagyását és az alperes másodfokú perköltségben marasztalását. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság döntése a jogszabályoknak megfelelő. Hivatkozott arra, hogy a kereseti kérelmében előadta és okiratokkal igazolta az elsőfokú bíróság által helyesen megállapított, az alperes jogerős ítélet szerinti felelősségére, az adós jogutód nélküli megszüntetésére és a ki nem elégített hitelezői igényére vonatkozó tényállást. Az alperes a fellebbezésében a marasztalási per során már előadottakra hivatkozott, ez megegyezett a Cstv. 33/A. §

(1)bekezdése szerinti perben megfogalmazott állításával. Szerinte az alperes fellebbezési védekezése nem alapozza meg a mentesülést, hiszen a Cstv 33/A. §

(11)bekezdése a perindítás feltételeként kizárólag a felszámolási eljárás jogerős lezárásáról hozott határozatnak a Cégközlönyben való közzétételét, az alperesnek a Cstv 33/A. §

(1)bekezdése szerinti eljárásban jogerősen megállapított felelősségét, valamint azt határozza meg, hogy a volt ügyvezető az okozott vagyoni hátrány erejéig a felszámolási eljárásban nyilvántartásba vett, de ott meg nem térült követelésének kifizetésére kötelezhető. Az alperes a fellebbezésében nem állított olyat, amely e jogszabályi követelmények bármelyikének a teljesülését cáfolná, vagy megkérdőjelezné. E tekintetben bizonyítási indítványt sem tett. Debreceni Ítélőtábla III.Gf.30.161/2025/4 3 A fellebbezésben szereplő állítást (az iratok lefoglalását) az első- és a másodfokú bíróság a Cstv. 33/A. §

(1)bekezdése szerinti perben vizsgálta, és annak ismeretében állapította meg az alperes felelősségét. [8] A fellebbezés megalapozatlan. [9] Az ítélőtábla a fellebbezés elbírálása során a Pp. 370. §

(1)bekezdése alapján nem lépte át a fellebbezési kérelem és ellenkérelem korlátait, olyan eljárási szabálysértést vagy téves anyagi pervezetést ugyanis, amely erre okot adott volna, nem észlelt [Pp. 370. §

(2)és

(3)bekezdései]. [10] Az alperes a fellebbezésében – hasonlóan a felek között a felelősség megállapítása iránt folyamatban volt és a Debreceni Ítélőtábla Gf.III.30.256/2024/

1. számú ítéletével jogerősen befejezett perben előterjesztett fellebbezéséhez – lényegében röviden megismételte az ellenkérelmében előadott érvelését. Ezzel eleget tett a fellebbezés tartalmával szemben a Pp.
2. §

(1)bekezdés d) pontjában meghatározott követelménynek, mert beazonosíthatóvá tette azt az anyagi jogszabálysértést, amelyet – álláspontja szerint – az elsőfokú bíróság elkövetett, így a fellebbezés érdemben elbírálható volt. A fellebbezés ilyen módon történő előterjesztése azonban – a felek között folyamatban volt megállapítási perrel egyezően – lehetővé tette azt, hogy az ítélőtábla – további kiegészítés vagy szükségtelen ismétlések nélkül – kizárólag visszautaljon az elsőfokú ítélet indokaira, amennyiben azok helyes válaszokat adtak az ellenkérelemben foglalt érvelésre. Mivel a jelen esetben ez történt, az ítélőtábla a Pp. 383. §

(2)és 386. §

(4)bekezdései alapján az elsőfokú ítéletet – az ítélet [8] bekezdése szerinti, az ellenkérelmet megcáfoló, helyes indokaira visszautalással – helybenhagyta azzal, hogy ezeket az indokokat a fellebbezési érvelésre tekintettel sem kellett kiegészíteni vagy tovább pontosítani. [11] A másodfokon is pervesztes alperes köteles a felperes jogi képviselői munkadíjból álló másodfokú perköltségének a megfizetésére [Pp. 83. §

(1)és 102. §

(1)bekezdései]. A felperes ennek az összegét a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi költségekről szóló 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 3. §

(5)bekezdésére hivatkozással 2 790 667 Ft-ban számította fel. A fellebbezés benyújtási időpontjára (2025 május 22.) és a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi és kamarai jogtanácsosi költségről szóló 17/

1. (XII. 9.) IM rendelet (IM rendelet)
2. és
3. §-ára figyelemmel a jelen másodfokú eljárásban ezt a jogszabályt kellett alkalmazni. A téves jogszabályi hivatkozás a perköltségben marasztalásnak nem volt az akadálya. Az ítélőtábla a jogtanácsosi munkadíj összegét – a felszámítottal egyezően – határozta meg, mivel az IM rendelet
4. §

(1)bekezdés c) pontja szerint annak az összege 5 581 335 Ft, és indokolt mérséklési kérelem esetén is, az IM rendelet 4. §

(5)bekezdése szerint az igényeltnél alacsonyabb összegben nem lehetett megállapítani, erre pedig nem számított fel általános forgalmi adót, mert a felperest jogtanácsos képviselte. Az alperes költségmentessége folytán a feljegyzett 2 500 000 Ft fellebbezési illetéket a Pp. 95. §

(1)bekezdés c) pontja és 102. §

(1)bekezdése alapján az állam viseli. Debrecen,

1. június
2. Dr. Görög Attila s.k. a tanács elnöke, Dr. Riczu András s.k. bíró, Dr. Szűcs Lajos s.k. bíró Debreceni Ítélőtábla III.Gf.30.161/2025/4 4