Pf.20135/2024/8 – Győri Ítélőtábla

(1)bekezdése szerint a bűncselekmény tényállási elemeinek körében a büntetőügyben eljáró bíróság által megállapított tényállást kell alapul venni, ahhoz a polgári Győri Ítélőtábla II/SZ.Pf.20.135/2024/8 4 ügyben eljáró bíróság kötve van. A becsületsértés bűncselekményét megvalósító jogsértő magatartás és a becsülethez való jog megsértését megvalósító személyiségi jogsértés meghatározása nem azonos. Ahhoz, hogy ugyanazon jogsértő magatartás több személyiségi jogot is megsértsen, az érintett személyiségi jogokkal kapcsolatos tényállási többletnek kell megvalósulnia. A sértett testének érintése, támadása kifejezhet akár a sértettel szembeni véleménynyilvánítást is, azonban a perbeli esetben erre utaló körülmény nem merült fel. Az alperes a felperesre támadva nem a felperes becsületének csorbítására törekedett, hanem a felperes testi épségben szándékozott sérelmet okozni. Az alperes magatartása a felperes testi épséghez való jogát sértette, nem sértette azonban a becsülethez való jogát. A testi épséghez való jog megsértésének nem feltétele az, hogy annak milyen nyomai, következményei keletkeztek. A testi épség sérülése, az ebben okozott hátrány mértéke a sérelemdíj meghatározása körében bír jelentőséggel. Az elsőfokú bíróság a bizonyítékként figyelembe vett videófelvétel alapján rögzítette, hogy az alperes, miközben gyermekével a gépjármű felé tartott, tisztán, érthetően és egyértelműen a felperesnek szánta azt a megjegyzést, hogy „büdös csicska vagy te”. A kijelentés célja a felperes lekicsinylése, megalázása volt. A kijelentés semmilyen tényállítást nem tartalmazott, az egyfajta jelző, véleménynyilvánítás volt az alperes részéről. A kijelentés indokolatlanul bántó volta miatt megvalósította a felperes becsülethez való jogának megsértését. [6] A törvényszék a sérelemdíjra vonatkozó igény tekintetében rögzítette, az alperes által elkövetett magatartás részben bűncselekmény, az személyiségi jogsértést valósított meg, így a felperes jogosult a sérelemdíjra. Mindemellett azonban a kimentés körében vizsgálta az alperesi magatartás felróhatóságát. A videófelvételeken látható személyek magatartását két csoporthoz tartozó személy eljárásaként értékelte, az alperesi oldalhoz tartozónak tekintve az alperest és Személy2t, míg a felperesi oldalhoz tartozónak a felperest, Személy3t és Felperes1nét. Kiemelte, hogy a résztvevők a személyiségi jogsértéseket személyükben követhették, követték el, azonban magatartásukat befolyásolták az azonos oldalon álló személyeket ért megjegyzések, sérelmek. A gyermek alperes részére történő átadását követően a videófelvétel készítését már nem a gyermekátadás során történtek rögzítése, hanem a résztvevők egyéb céljai indokolták. Amikor a felperes folytatta a felvételkészítést, szóváltásba keveredett az alperessel és testvérével. A szóváltás során a felperes és Személy2 részéről is különösebb indok nélkül trágár szavak hangzottak el. A felperes magatartását annak ellenére folytatta, hogy őt házastársa és gyermeke is távozásra próbálták bírni. A felperes kérésüknek nem tett eleget, Személy2 felhívására kilépett az utcai járdára. Nemcsak Személy2 magatartása volt kihívó, hanem a felperes mozdulatai, szavainak hangsúlya is. Személy2 közeledése fenyegető volt, a felperes ezt a fenyegetést felvállalva ment ki az utcára és maradt a járdán. Ezt követően a felperes házastársa és gyermeke is bekapcsolódott a szóváltásba, majd ezután indult meg az alperes fenyegető, gyors, egyre gyorsuló léptekkel a felperes felé, majd a felperes elé érve vállával a felperes testének ütközött. Mind az alperes, mind a felperes kihívó magatartást tanúsított, az események úgy jutottak el a tettlegességig, hogy a két oldalon álló személyek hol csitították, hol aktívan provokálták a két a peres felet. Nem menthető az alperesnek a társadalmi együttélés szabályait semmibe vevő magatartása, azonban a felperes sem tanúsította az ilyenkor elvárható, követendő magatartást. A felperes ahelyett, hogy a gyermekátadás többé-kevésbé mederben tartott folyamatát videóra felvéve elvonult volna lakásába, nekiállt „kakaskodni” az alperessel és Személy2 vel. Szándéka nyilvánvalóan az volt, hogy „beleáll a problémába”. Az egyre jobban felfokozott indulatok által vezérelt magatartássorozatnak a részeként kölcsönösen személyiségi jogsértések történtek. Az elsőfokú bíróság arra az álláspontra helyezkedett, hogy a felperes nem járt el a tőle elvárható módon, a trágár kifejezések, a tettlegesség elkerülése érdekében nem tett meg minden tőle elvárhatót, a jogsértések megtörténtében nem pusztán szenvedő félként, hanem Győri Ítélőtábla II/SZ.Pf.20.135/2024/8 5 aktív, provokatív módon vett részt. Amennyiben a sértett személyiségi joga megsértésére kölcsönös szóváltás során kerül sor, amelyet a sértett provokatív magatartása segít elő, úgy a sértett sérelemdíjra nem tarthat igényt. [7] Emellett kifejtette, hogy a felperes által sérelemként, hátrányként hivatkozott körülmények csak részben hozhatók összefüggésbe az alperes által elkövetett személyiségi jogsértésekkel. A testi sértés következtében felperest ért sérülés, hátrány mértéke minimális. Hátránynak tekinthető azonban a szóváltás és tettlegesség miatti szégyenérzet, megalázottság érzés. A felperes büntetőeljárás alá vonása nem az alperes perbeli jogsértésének a következménye, hanem az alperes által előterjesztett magánvádé. Az események napján történt többszöri orvosi vizsgálat szükségessége, indokoltsága a minimális sérülésekre tekintettel nem állapítható meg. [8] Az elsőfokú bíróság a pernyertesség-pervesztesség arányát a felperesre kedvezőbben 67-33 %-ban határozta meg. Erre figyelemmel rendelkezett a feljegyzett eljárási illeték megfizetéséről és az alperes által felszámított magasabb összegű ügyvédi munkadíjra tekintettel a felperes perköltségfizetési kötelezettségéről. [9] Az elsőfokú ítélet sérelemdíj követelést elutasító része, illetőleg a perköltségről rendelkező része ellen a felperes terjesztett elő fellebbezést, kérve elsődlegesen az elsőfokú határozat megváltoztatását, az alperes kötelezését 300.000,-Ft összegű sérelemdíj és ezen összeg után a határozat jogerőre emelkedésétől járó törvényes késedelmi kamatának megfizetésére. Mindemellett kérte az alperes kötelezését az első- és másodfokú eljárásban felszámított ügyvédi munkadíj, mint perköltség megfizetésére. Másodlagos fellebbezési kérelme az elsőfokú határozat akkénti megváltoztatására irányult, hogy az alperes legyen köteles a perköltség 30 %-ának megfizetésére. Kérte a törvényszék által megállapított tényállásból mellőzni, hogy a felperes és Személy2 kölcsönösen trágár kifejezésekkel illették egymást. Kérte a tényállást kiegészíteni azzal, hogy az alperes korábban nem adta vissza a gyermeket az anyjának, amivel lelkileg kárt okozott a gyermeknek. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a tényállást részben az alperes egyoldalú, nem bizonyított előadása alapján, részben bizonyítékok nélkül, a büntetőeljárás adataival ellentétesen állapította meg. A peres felek magatartása nem értékelhető egyenlően és akként sem, hogy ez kimentést ad az alperesnek a sérelemdíj megfizetése alól. Vitatta, hogy az utcára való kilépéssel kihívó magatartást tanúsított volna, hogy kakaskodás lett volna a szándéka, hogy ne tanúsított volna elvárható magatartást. Trágár szavakat nem használt, nem is tátogott. Ismertette a perbeli eseményeket megelőzően a peres felek, illetve hozzátartozóik, a volt házastársak között történteket. Utalt arra, hogy ezekre vonatkozóan bizonyítékokat azért nem csatolt, mert az elsőfokú bíróság csak a konkrét esetre kívánt bizonyítást lefolytatni. Kiemelte, hogy a gyermek átadása megtörtént, őt beültették a kocsiba, de az alperes és testvére, ahelyett, hogy elmentek volna, visszajöttek és az alperes erőszakosan lépett fel. Idézte a büntetőbíróság ítéletének megállapítását, miszerint a szóváltás során időnként választ adott, azonban trágár, az alperest és testvérét emberi méltóságában sértő kifejezést nem használt. Büntetőeljárás során készült határozatot, jegyzőkönyvet csatolt annak igazolására, hogy az alperessel szemben milyen eljárások vannak folyamatban. A sérelemdíj iránti igénye körében kifejtette, hogy az esetet követően fájdalmai voltak, s annak megállapítására, hogy egyéb nem látható sérülése keletkezett-e, szükség volt vizsgálatokra. Közvetlenül az alperesi magatartás következménye volt az is, hogy az esetet követő eljárásokban részben vádlottként, részt kellett vennie. Az alperes által használt sértő kifejezés és az alperes támadása nemcsak a személyiségi jogsértést valósította meg, de alapot ad a sérelemdíj követelésére is. Az elsőfokú Győri Ítélőtábla II/SZ.Pf.20.135/2024/8 6 bíróság ítélete azt sugallja, hogy az alperesnek és testvérének mindent lehet, neki és családjának pedig ezt el kell tűrnie, még a lakása ajtaja elé sem mehet ki. [10] Az alperes fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú ítélet fellebbezéssel támadott részének helybenhagyását kérte. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a tényállást helyesen állapította meg és helyes döntést hozott, amikor a felperes sérelemdíj iránti igényét elutasította. Kiemelte, jelen pernek nem az alperes és a felperes lánya közös gyermeke feletti szülői felügyelet a tárgya. Így az, hogy az alperes az előzményekre vonatkozóan hogyan nyilatkozott, nincs relevanciája. A felperes szakértő által meg nem állapított, nem bizonyított eredményt kér rögzíteni ítéletében, amikor azzal kéri kiegészíteni a tényállást, hogy az alperes lelkileg kárt okozott a gyermeknek. Az elsőfokú bíróság mérlegelési körébe tartozott annak megítélése, hogy a kimentés sikeres volt-e. A videófelvétel alapján megállapítható, hogy a felperes részéről is trágár szavak hangzottak el. A videófelvétel alapján megállapítható lényeges tény az is, hogy a felperes magatartása kihívó volt azzal, hogy kilépett az utcára. Az alperes egyetértett az elsőfokú bíróság azon megállapításaival is, hogy a felperest ért sérülés, hátrány mértéke minimális, illetőleg a sérelemként, hátrányként hivatkozott körülmények csak részben hozhatók összefüggésbe az elkövetett személyiségi jogsértésekkel. Hangsúlyozta, a bíróság a kereseti kérelemhez kötve van, a kereseti kérelemmel össze nem függő kérdésekben nem folytathat le bizonyítást, még akkor sem, ha a felperes számos olyan iratot csatolt az elsőfokú eljárásban, amelyek nem kapcsolódnak a per tárgyához, legfeljebb a peres felek peren kívüli személyes viszonyához. A felperes által fellebbezéséhez csatolt okirati bizonyítékok sem tartoznak a per tárgyához, ráadásul egy részük már rendelkezésre állt az elsőfokú eljárás során is, ezekre a felperes már nem hivatkozhat. [11] A felperes a fellebbezési ellenkérelemre az ítélőtábla felhívása nélkül észrevételeket terjesztett elő. Utalt arra, hogy a büntetőügyben eljáró bíróság az alperes és testvére büntetőjogi felelősségét megállapította, míg őt felmentette. A kapun történő kilépése nem volt jogellenes, az indokolt volt annak érdekében, hogy az alperes ne vegzálja a feleségét és lányát. Az alperes eddig tanúsított magatartása, a vele szemben folyamatban lévő eljárások is okot adtak arra, hogy megálljon a kapuja előtt. Előadta, hogy az alperessel szemben folyamatban lévő eljárásban távoltartást rendeltek el az alperessel szemben. Csatolta az ezt alátámasztó bírósági végzést. [12] Az ítélőtábla az elsőfokú ítéletet a Pp. 376. §

(1)bekezdése alapján tárgyaláson kívül, a fellebbezés és az arra előterjesztett fellebbezési ellenkérelem korlátai között (Pp. 370. §

(1)bekezdése, 371. §

(1)bekezdése) bírálta felül, így az nem érintette a felperes becsülethez való jogának és testi épséghez való jogának megsértését megállapító ítéleti rendelkezést, illetőleg az arra vonatkozó elutasító rendelkezést, hogy az alperes vállával a felperes testének ütközése a becsülethez való jog sérelmét nem valósította meg. [13] A fellebbezés az alábbiak szerint túlnyomórészt alapos. [14] A felperes által fellebbezéséhez csatolt azon okirat, amely már rendelkezésre állt az elsőfokú eljárás idején is, nem minősül új bizonyítéknak, figyelembevételét a Pp. 373.§

(3)bekezdése kizárja. Egyébiránt az alperessel szembeni távoltartás elrendelése, az alperessel szemben folyamatban lévő eljárások száma irreleváns a felperesi sérelemdíj igény megalapozottsága szempontjából. Győri Ítélőtábla II/SZ.Pf.20.135/2024/8 7 [15] Az elsőfokú bíróság a döntéséhez szükséges mértékben a tényállást feltárta, azt nagyobb részben helyesen állapította meg, azonban a rendelkezésre álló videófelvétel, mint bizonyíték téves értékelésével foglalt állást a felperes cselekvősége kérdésében és állapított meg terhére oly mértékű közrehatást, amely a sérelemdíj igényt megalapozatlanná teszi. [16] Az ítélőtábla mellőzi az elsőfokú határozat tényállásából azon megállapítást, hogy a felperes Személy2t trágárt kifejezésekkel illette a perbeli időpontban, ilyen megállapítást a büntetőeljárásban született határozat sem tartalmaz, sőt, ezzel ellentétesen foglal állást. A peranyag részét képező videófelvételből megállapítható, hogy a gyermek átadás-átvétele során történteket a kölcsönös bizalmatlanság jegyében nem csak a felperes rögzítette videókamerával, hanem az alperes jelenlévő testvére is mobiltelefonnal. Ekkor a felperes még a kerítésen belül, a háza mellett tartózkodott. A peranyag részét képező videófelvétel sem támasztja alá azt, hogy a felperes trágár kifejezést használt volna a szóváltás során az alperessel szemben. A felperes még mindig a háza mellett állt, amikor a gyermekkel távozóban lévő alperestől megkapta a „büdös csicska” kifejezést. A felperes az alperes testvérének heccelésére, felhívására lépett ki a kapun az utcára, azonban a kapuajtóban maradt, fenyegető mozdulatot nem tett, trágár kifejezést továbbra sem használt. Amikor Személy2 fenyegetőleg elindult felé, akkor csatlakozott hozzá házastársa és lánya. A felperes részéről sértő kifejezés ekkor sem hangzott el. A videófelvételen látható, hogy az alperes már azt megelőzően elindult a felperes irányába, mielőtt a felperes lánya az alperes testvére között szóváltás alakult volna ki. Az alperes egyre gyorsuló léptekkel közeledett, majd nekiszaladt a felperesnek. [17] A sérelemdíj igény előterjesztése esetén sem zárható ki a sérelmet elszenvedett személy esetleges közrehatásának a vizsgálata, a jogintézmény jellegére figyelemmel azonban kármegosztásnak nincs helye. A vagyoni kár megosztására alapot adó körülményeket viszont a sérelemdíj összegének mérlegelése során figyelembe kell venni (BDT 2024.4781.). A sérelemdíj összegét befolyásoló tényező azonban csak a nemvagyoni hátrányt elszenvedő, sérelemdíj iránti igényt előterjesztő fél magatartása, közrehatása lehet, tehát az estleges közrehatást, annak mértékét a személyiségi jogsértést okozó és a sérelmet elszenvedő viszonylatában lehet értékelni. Életszerű és jelen esetben a videófelvétellel is igazolható az elsőfokú bíróság azon megállapítása, hogy az érintett felek magatartását befolyásolja a velük azonos oldalon álló, azonos érdekkörbe tartozó személyek viselkedése, adott esetben az őket ért megjegyzések, sérelmek. Amennyiben a fél hozzátartozója jogsértést valósít meg, akkor azért személyében felel a jogsértést elszenvedő személlyel szemben, azonban magatartása „nem tudható be” az ugyanazon időpontban személyiségi jogsértést elszenvedő félnek, illetve nem mentesítik az utóbbi félnek sérelmet, nem vagyoni hátrányt okozó személyt. A személyiségi jogsértés elkövetésekor az addig abszolút szerkezetű jogviszony relatív szerkezetűvé válik és mind a jogsértést, mind annak következményeit az ezen jogviszonyban részes felek viszonylatában kell vizsgálni. A konkrét esetben tehát Személy3 viselkedése még abban az esetben sem eshet a felperes terhére, amennyiben Személy3 személyiségi jogsértést követett el Személy2 vel szemben, utóbbi megítélése nem képezte a per tárgyát. [18] Az ítélőtábla utal arra, hogy a felperes azt követően lépett ki az utcára kamerával, hogy becsülethez való joga sérült. A gyermek gépjárműhöz vitelét követően a szóváltás alapvetően a felperes és az alperes testvére között zajlott, a felperes az utcára való kilépésével – mellyel a videófelvétel alapján valószínűleg azt próbálta kifejezni, hogy nem fél a saját Győri Ítélőtábla II/SZ.Pf.20.135/2024/8 8 házánál – legfeljebb abba „nyugodott bele”, azzal kellett számolnia, hogy a szóváltás egy ideig még folytatódik közte és Személy2 között. Nem kellett számolnia a gyermekkel már az autónál lévő alperes tettlegességével. Az eleve fenyegetőleg közeledő Személy2 nem szorult az alperes védelmére. Előterjesztett igény hiányában az sem képezhette a per tárgyát, hogy a felperes utcán történő kamerázása megvalósított-e személyiségi jogsértést. Amennyiben igen, a válaszreakció akkor sem a felperesi jogsértés rögzítése és a vele szembeni igényérvényesítés volt, hanem a személye elleni fizikai támadás, a testi sértés kísérletét, egyben személyiségi jogsértést megvalósító felperesi magatartás. [19] A fentiek alapján nem volt megállapítható a felperes részéről olyan mértékű közrehatás, amely a személyiségi jogsértések megállapítása mellett az érvényesített sérelemdíj igényt mellőzhetővé tette volna, illetve az összegszerűségét befolyásolta volna. Ahogyan az elsőfokú bíróság egyébként helyesen rögzítette, az alperes által elkövetett személyiségi jogsértések miatt a felperes jogosult a sérelemdíjra. [20] A sérelemdíj összegét érintően az ítélőtábla rögzíti, hogy a felperes sem a keresetlevélben, sem a perfelvétel során nem jelölte meg, hogy egyes személyiségi jogsértések esetében, külön-külön milyen összegű sérelemdíjat követel, az elsőfokú bíróság erre irányuló felhívása is elmaradt. Ennek jelen esetben azonban túlzott jelentősége azért nincs, mert az egyes személyiségi jogsértések térben és időben közeliek, lényegében egyetlen eseménysorhoz köthetőek. Az ítélőtábla álláspontja szerint a két jogsértés miatt érvényesített 300.000,-Ft összegű sérelemdíj igény nem eltúlzott. A becsülethez való jog sérelmét eredményező kifejezés a felperes lakókörnyezetében, a nyílt utcán, mások számára is hallhatóan hangzott el. Ugyanitt sértette meg az alperes a felperes testi épséghez való jogát, melynek inkább lelki és kevésbé fizikális következményei emelendők ki. A törvényszék kompetencia, orvosszakértői vélemény hiányában minősítette szükségtelennek a felperes orvosi vizsgálatokon való részvételét. Az semmiképpen nem róható a felperes terhére, hogy az esetet követően az esetleges komolyabb következmények (repedés, bevérzés) kizárása érdekében vizsgálatokon vett részt. Az pedig nem a felperes döntésén, hanem az őt vizsgáló szakorvos megítélésén múlt, hogy milyen képalkotó vizsgálatokat ír elő. Azt az elsőfokú bíróság helyesen rögzítette, hogy a felperest ért hátránynak tekinthető a szóváltás és tettlegesség miatti szégyenérzet és megalázottság érzés. Azon megállapítása is helyes, hogy nem az alperesi perbeli jogsértés közvetlen következménye, a sérelemdíj összegszerűségét befolyásoló körülmény, hogy a felperest büntetőeljárás alá vonták, ez az alperes által előterjesztett magánvád következménye. Mindezekre figyelemmel is azonban a felperes által igényelt sérelemdíj összege szükséges, de egyben elégséges is a felperest ért nem vagyoni sérelem kompenzációjához. [21] A felperesre vonatkozó, fentebb hivatkozott tényállásbeli megállapítás mellőzésén túl szükségtelen volt a felperes által fellebbezésében megjelölt ítéleti indokolás részek mellőzése. Az ítélőtábla az elsőfokú bíróságétól részben eltérő álláspontja okán az elsőfokú határozatot a fellebbezéssel érintett részében megváltoztatta, amelyre vonatkozóan a törvényszéktől eltérő jogi indokolást adott, a jogerős ítélet indokolását ezen rész képezi, így nem szükséges az elsőfokú határozat ezzel ellentétes elemeinek egyenkénti mellőzése. Az elsőfokú határozat kereseti kérelmet, ellenkérelmet és a felek perbeli nyilatkozatait tartalmazó részében az elsőfokú bíróság nem saját álláspontját ismertette, így még akkor is indokolatlan az alperesi nyilatkozat egyes részeinek mellőzése (pl. három hónapig nála volt elhelyezve a gyermek), hogy ha azok esetleg nem fedik a valóságot. Azzal pedig helyesen érvelt az alperes fellebbezési ellenkérelmében, hogy a tényállás nem egészíthető ki a per tárgyát nem képező, Győri Ítélőtábla II/SZ.Pf.20.135/2024/8 9 szakértői bizonyítással alá nem támasztott azon felperesi megállapítással, hogy az alperes nem adta vissza a gyermeket az anyjának és ezzel lelki károkat okozott a gyermeknek. [22] Mindezekre figyelemmel az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének fellebbezett rendelkezését a Pp. 383. §

(2)bekezdése alapján megváltoztatta és a Pp. 344. §

(1)bekezdése szerinti teljesítési határidővel kötelezte az alperest 300.000,-Ft sérelemdíj megfizetésére. [23] Mellőzte azonban az ítélőtábla az alperes késedelmi kamatokban történő marasztalását. A felperes az ítélet jogerőre emelkedésétől kezdődően kérte az alperes kötelezését a késedelmi kamat megfizetésére. Ezen nyilatkozata tartalmilag azt jelenti, hogy a sérelemdíj összegét az ítélet hozatala kori ár-érték viszonyok alapján kérte meghatározni. Ennek okán az alperes a bíróság által meghatározott teljesítési határidő elteltéig nem eshet késedelembe, ezen időpontig késedelmi kamat megfizetésére nem kötelezhető. [24] A másodfokú bíróság elsőfokú határozatot megváltoztató döntése következtében a felperes teljes mértékben pernyertes, ezért az ítélőtábla a perköltség viseléséről a Pp. 83. §

(1)bekezdése alapján határozott. A pervesztes alperes a Pp. 102. §

(1)bekezdése értelmében viseli az elsőfokú eljárás feljegyzett 54.000,-Ft illetékét és a másodfokú eljárás tárgyának értéke (300.000,-Ft) alapján feljegyzett 24.000,-Ft fellebbezési illetéket. Mindemellett az alperes köteles megfizetni a felperesnek a 32/2003. (VIII.22.) IM rendelet 2. §

(1)bekezdés a) pontja szerint, a csatolt megállapodás alapján felszámított 140.000,-Ft elsőfokú és 60.000,-Ft másodfokú perköltséget. Győr,

1. január
2. Dr.Szalay Róbert s.k. a tanács elnöke Dr.Konarik Attila s.k. előadó bíró Dr.Mészáros Zsolt s.k. bíró