Bhar.62/2020/13 – Debreceni Ítélőtábla

(2)bekezdés a) pont]. Ezért 90 (kilencven) nap elzárásra ítéli. Kötelezi a vádlottat a harmadfokú eljárásig felmerült 57 055 (ötvenhétezer-ötvenöt) Ft bűnügyi költség viselésére. A harmadfokú eljárásban 7 200 (hétezer-kettőszáz) Ft – a vádlottat terhelő – bűnügyi költség merült fel. Indokolás [1] A Mátészalkai Járásbíróság a

1. április
2. napján meghozott 4.B.427/2017/
3. számú ítéletével vádlott vádlottat bűnösnek mondta ki zaklatás vétségében Debreceni Ítélőtábla 4.Bhar.62/2020/13/III 2 [a Büntető Törvénykönyvről szóló
4. évi C. törvény (továbbiakban Btk.)
5. §

(2)bekezdés a) pont], és ezért 90 nap elzárás büntetésre ítélte, és kötelezte a felmerült bűnügyi költség megfizetésére. [2] Az elsőfokú ítélet ellen a vádlott és a védője kizárólag a büntetés neme és mértéke miatt, enyhítés érdekében jelentettek be fellebbezést. Az ügyész tudomásul vette a járásbíróság döntését. [3] A Nyíregyházi Törvényszék

1. november
2. napján kelt 1.Bf.329/2019/
3. számú ítéletében megváltoztatta az elsőfokú bíróság határozatát és vádlott vádlottat az ellene zaklatás vétsége miatt emelt vád alól felmentette. [4] A másodfokú ítélet ellen az ügyész jelentett be fellebbezést a vádlott terhére, a bűnösség megállapítása és büntetés kiszabása érdekében. [5] A Debreceni Fellebbviteli Főügyészség a Bf.23/2020/1-I. számú átiratában az ügyészi fellebbezést fenntartotta, és a másodfokú határozat megváltoztatására, a bűnösség megállapítására és elzárás büntetés kiszabására, valamint a bűnügyi költség megfizetésére tett indítványt. Álláspontja szerint a másodfokon eljáró törvényszék tévesen foglalt állást a fenyegetés Btk.
4. §-a

(1)bekezdésének

1. pontjában írt fogalmának aktualizálását illetően és az anyagi jogszabály téves alkalmazására került sor. Hivatkozott a törvényszék által felhívott eseti döntéssel szemben a Debreceni Ítélőtábla Bhar.IV.623/2019/
2. számú végzésében írtakra. Kifejtette, hogy a fenyegetés nem eredménybűncselekmény, és a konkrét ügyben a fenyegetési célzat egyértelműen megállapítható. E körben hivatkozott az EBD
3. B.
4. számú elvi döntésre. [6] Az ítélőtábla mint harmadfokú bíróság a büntetőeljárásról szóló
5. évi XC. törvény (továbbiakban Be.)
6. §-a

(2)bekezdésének II. fordulata alapján nyilvános ülést tűzött, figyelemmel a Be.

1. §-a alapján alkalmazandó Be.
2. §-ában írt rendelkezésekre. [7] A nyilvános ülésen az ügyész a fellebbviteli főügyészség átiratában írtakat fenntartotta, míg a védő a törvényszék ítéletének helybenhagyását indítványozta. [8] Az ügyészi másodfellebbezés a Be.
3. §

(1)bekezdése és ugyanezen törvényhely

(2)bekezdés b) pontja értelmében joghatályos, mivel a másodfokú bíróság az első fokon elítélt vádlottat felmentette, ami megnyitotta a harmadfokú felülbírálat lehetőségét és az ügyészi jogorvoslat ezen ellentétes döntést sérelmezte [Be. 615. §

(3)bekezdés a) pont]. Debreceni Ítélőtábla 4.Bhar.62/2020/13/III [9] 3 Az ügyészség fellebbezése alapos. [10] Az ítélőtábla a Be. 618. §-ának

(1)és

(2)bekezdéseiben írtakat alkalmazva bírálta felül a törvényszék másodfokú ítéletét, valamint az azt megelőző első- és másodfokú eljárást. Megállapította, hogy mind a járásbíróság, mind a törvényszék az eljárási szabályokat betartotta. A Be. 607. §

(1)bekezdésében, illetve a Be. 608. §

(1)bekezdés a)-f) pontjaiban rögzített eljárási szabálysértés nem történt, ami kizárná a másodfokú határozat érdemi felülbírálatát. [11] A törvényszék ítéletének indokolásában azt rögzítette, hogy az elsőfokú bíróság ítéletét a Be. 590. §

(1)-

(3)bekezdéseire, az

(5)bekezdés a),

1. c)és
2. d)pontjaira, valamint a

(7)bekezdésre figyelemmel bírálta felül és határozatát a Be. 591. §

(2)bekezdés a) pontja alapján az elsőfokú tényállásra alapította. Ugyanakkor mellőzte a tényállásból azt, hogy „A vádlott félelemkeltés céljából fenyegette meg a sértettet, miután ez a megállapítás nem ténybeli, hanem jogi következtetésen alapul és ezért azt az elsőfokú bíróság ítélete indokolási részének tekinti”. [12] Az ítélőtábla mellőzi ezt a bekezdést a törvényszék ítéletének indokolásából (2. oldal 3. bekezdés), mivel a törvényszék ezen megállapítása téves és a tényálláshoz kötöttség elvi szabályával sincs összhangban. [13] A Btk. 222. §-ának

(2)bekezdés a) pontja „aki félelemkeltés céljából megfenyeget” megállapítást tartalmaz. A félelemkeltési célzatra vagy annak hiányára utaló tények azonban nem jogi, hanem ún. olyan ún. történeti tudati tények, melyeket a történeti tényállásba kell foglalni, ezért azokra nézve a tényálláshoz kötöttség törvényben írt szabályai irányadók. E tények nélkül nem lehet ugyanis megalapozottan állást foglalni a törvényi tényállás megvalósításáról. [14] Szükséges utalni arra, hogy az elsőfokú határozat elleni jogorvoslat bejelentésére a Be. 583. §-a

(3)bekezdésének a) pontja alapján kizárólag a kiszabott büntetés nemét és mértékét sérelmezve került sor. [15] A törvényszék a másodfokú felülbírálat során nem volt figyelemmel a Be. 591. §

(2)bekezdésének a) pontjában írtakra. Eszerint ugyanis a másodfokú bíróság nem vizsgálja az elsőfokú bíróság ítéletének megalapozottságát, és a határozatát az elsőfokú bíróság által megállapított tényállásra alapítja, ha a fellebbezést kizárólag a Be. 583. §

(3)bekezdés alapján Debreceni Ítélőtábla 4.Bhar.62/2020/13/III 4 jelentették be. Ebből következik, hogy a törvényszék nem vizsgálhatta és nem is módosíthatta volna az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást. A tényálláshoz kötöttség ezen esetben teljes, így a történeti tények részét alkotó tények megváltoztatásának nincs helye. [16] A másodfokú bíróság legfeljebb nyilvánvaló elírásokat korrigálhat a korlátozott felülbírálat során. [17] Jelen esetben a tényállás érdemi módosítására nem volt törvényes lehetősége a törvényszéknek. Erre nem ad lehetőséget a Be. 590. §

(5)bekezdése sem, amelyből a törvényszék a b) pontra hivatkozást tévesen nem hívta fel, holott a bűnösség kérdésében épp e törvényhelyben biztosított jogkörében döntött az elsőfokú bíróságtól eltérően a bűnösségről. [18] Azzal, hogy az ítélőtábla mellőzte a másodfokú ítéletből a 2. oldalának 3. bekezdését, az elsőfokú bíróság által rögzített tényállás vált irányadóvá, figyelemmel a Be. 619. §

(1)bekezdésére. [19] Az irányadó tényállásra figyelemmel a törvényszék tévesen mentette fel a vádlottat az ellene zaklatás vétsége miatt emelt vád alól. Álláspontja szerint a vádlott részéről a személy elleni erőszakos cselekményre utaló fenyegetések csupán dühének verbális kifejezései voltak, ezekkel nem a sértett megfélemlítése, megrémítése volt a célja, hanem saját indulatának levezetése. [20] A Btk. 222. §

(2)bekezdés

1. a)pontja szerint, aki félelemkeltés céljából mást vagy rá tekintettel hozzátartozóját személy elleni erőszakos vagy közveszélyt okozó bűncselekmény elkövetésével fenyeget, vétség miatt 2 évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő. Ez a bűncselekmény kizárólag egyenes szándékkal követhető el. A második bekezdésben írt cselekmény esetén az elkövető célzata a félelemkeltés. [21] Az irányadó tényállás alapján – egyetértve a járásbíróság jogi álláspontjával – a törvényi tényállás elemei maradéktalanul megvalósultak. A vádlott személy elleni erőszakos bűncselekmény elkövetésével fenyegette meg a sértettet („kicsinállak, nyakadat kitöröm, a családodat is kicsinálom, kinyírom, megdöglesz te is.”). Az ítélőtábla álláspontja az, hogy ezek a vádlotti fenyegetések alkalmasak voltak arra, hogy sértett-ban komoly félelmet keltsenek. Jelen esetben nem vitásan személy elleni erőszakos bűncselekménnyel fenyegetésről van szó, figyelemmel a Btk. 459. § 26. pont
2. c)pontjában foglaltakra. A zaklatásnál a törvény – szemben a terrorcselekménnyel [Btk. 314. §

(4)bekezdés] – nem nevesíti ugyan személy elleni erőszakos bűncselekményeket, de az értelmező rendelkezésekben taxatív módon felsorolja azokat. Az emberöléssel és a (súlyos) testi sértéssel fenyegetés ezért tényállásszerű elkövetési magatartást jelent. Debreceni Ítélőtábla 4.Bhar.62/2020/13/III 5 [22] A vádlott célja egyértelműen a sértett megfenyegetése volt, amit gesztusaival is nyomatékosított, ezért a másodfokú bíróság tévesen mentette fel bűncselekmény hiányában a vádlottat az ellene zaklatás vétsége miatt emelt vád alól. [23] A fenyegetésnek arra kell alkalmasnak lennie, hogy a megfenyegetettben komoly félelmet keltsen, és nem feltétele a törvényi tényállásnak a sértett érzete, a félelem valós kialakulása (EBH2019.B. 14). A zaklatás bűncselekményének lényege az, hogy a kilátásba helyezett súlyos következményekkel való fenyegetettség nyugtalanságot kiváltó lelki teherként nehezedik az azt elszenvedőre. A zaklatás tehát akkor is megállapítható, ha a sértettben nem vált ki komoly félelmet a fenyegetés. Jelen esetben a megállapított tényállásból viszont az következik, hogy a fenyegetés sértett sértettben félelmet és nyugtalanságot keltett, amely lelki terhet is jelentett számára. A jogkérdés kapcsán utal az ítélőtábla a Bhar.IV.623/2019/6. számú határozatában foglaltakra is. [24] A kifejtettekre figyelemmel a harmadfokú bíróság vádlott vádlottat bűnösnek mondta ki a Btk. 222. §

(2)bekezdés a) pontjába ütköző és büntetendő zaklatás vétségében. [25] Az elsőfokú bíróság maradéktalanul feltárta a vádlott javára és terhére szóló bűnösségi körülményeket. A büntetett előéletű vádlottal szemben az ítélőtábla a büntetési célok érvényre juttatása érdekében a rendelkező részben írt maximális tartamú elzárás büntetést szabta ki a Btk. 46. §

(1)bekezdését alkalmazva. A kiszabott büntetés tettarányos, összhangban van a bűnösségi körülményekkel, elegendő, egyben szükséges a Btk.

1. §-ában írt büntetési cél – az egyéni és általános megelőzés – érdekében. [26] Tekintettel arra, hogy a vádlott büntetőjogi felelőssége megállapításra került, ezért az ítélőtábla kötelezte vádlott-t a harmadfokú eljárásig felmerült bűnügyi költség megfizetésére a Be.
2. §-ának

(1)bekezdése alapján, míg a Be.

1. §-ára figyelemmel a Be.
2. §-ának

(1)bekezdését alkalmazva döntött a másodfokú eljárásban felmerült bűnügyi költségről. [27] Az ügyészi fellebbezés ekként alapos volt, ezért a harmadfokú bíróság a másodfokú bíróság ítéletét a Be. 624. §-ának

(1)bekezdését alkalmazva a rendelkező részben írtak szerint megváltoztatta. Debreceni Ítélőtábla 4.Bhar.62/2020/13/III 6 Debrecen,

1. június
2. Dr. Háger Tamás sk. a tanács elnöke, Dr. Diószegi Attila sk. előadó bíró, Dr. Bakó József sk. bíró Záradék: A Nyíregyházi Törvényszék 1.Bf.329/2019/
3. számú ítélete a Debreceni Ítélőtábla Bhar.IV.62/2020/
4. számú ítéletében írt változtatással a mai napon jogerőre emelkedett. Debrecen,
5. június
6. Dr. Háger Tamás sk. a tanács elnöke