A határozat elvi tartalma:

elévülés

igény adóhatóság és bíróság előtti érvényesíthetőségének akadálya. A Kúria mint felülvizsgálati bíróság ítélete

ügy száma: Kfv.V.35.317/2022/7. A tanács tagjai: dr. Darák Péter a tanács elnöke, dr. Stefancsik Márta előadó bíró dr. Kalas Tibor bíró dr. Márton Gizella bíró dr. Demjén Péter bíró A felperes: felperes (cím1) A felperes képviselője: KPMG Legal Tóásó Ügyvédi Iroda (ügyintéző: dr. Németh András ügyvéd) (cím2

alperes: Nemzeti Adó- és Vámigazgatósága Fellebbviteli Igazgatóság (cím3)

alperes képviselője: Csehné dr. Vékás Katalin Ildikó kamarai jogtanácsos A per tárgya: adóügyben hozott határozat ellen indított közigazgatási per A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: felperes A felülvizsgálni kért jogerős határozat: Debreceni Törvényszék

1. május
2. napján kelt 101.K.701.833/2020/
3. számú ítélete Kúria V.Kfv.35.317/2022/7-2 2 Rendelkező rész A Kúria a Debreceni Törvényszék 101.K.701.833/2020/
4. számú ítéletét hatályában fenntartja. Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg

alperesnek 385.000 (háromszáznyolcvanötezer) forint felülvizsgálati perköltséget. Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg

államnak – külön felhívásra – 1.900.000 (egymillió-kilencszázezer) forint felülvizsgálati eljárási illetéket. Indokolás A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás [1] A felperes a Nemzeti Adó- és Vámhivatal Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Adóigazgatóságához (a továbbiakban a NAV Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Adó- és Vámigazgatóságával együtt: elsőfokú adóhatóság)

1. december 30-án érkezett kérelmével a pénzügyileg nem rendezett beszerzésekhez kapcsolódóan visszaigényelt általános forgalmi adó (áfa) késedelmes kifizetése miatt
2. október és
3. július közötti idő időszakra alapkamat (a továbbiakban: áfa-kamat), és

áfa-kamat késedelmes kifizetése miatt kamatos kamat (a továbbiakban: kamatos kamat) kiutalását kérte összesen 15.859.092 Ft összegben

adózás rendjéről szóló

1. évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art.)
2. §

elsőfokú adóhatóság a felperes kérelmének elbírálását felfüggesztette a tárgyidőszakra vonatkozó adóellenőrzés befejezéséig,

ellenőrzési eljárásban a felperessel egyetértésben módosította a kamatfizetés alapjául szolgáló vissza nem igényelt pénzügyileg nem rendezett beszerzésekre jutó áfa összegét és a késedelmes napok számát, majd a

1. március
2. napján kelt 3916246678 iktatószámú határozatával a felperes részére a jegybanki alapkamat mértékével megegyező 6.751.000 Ft áfa-kamatot állapított meg, a felperes kamatos kamatigényét elutasította. A fellebbezés alapján eljárt alperes a
3. május
4. napján kelt 2060832194 iktatószámú határozatával

elsőfokú határozatot helybenhagyta. A felperes a

1. június
2. napján jogerőre emelkedett határozat alapján megállapított áfa-kamat
3. július
4. napján került kiutalásra. [3] Ezen határozattal szemben a felperes közigazgatási pert indított, a Szolnoki Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság a
5. november
6. napján meghozott 12.K.27.254/2016/
7. számú ítéletével a másodfokú határozatot

elsőfokú határozatra is Kúria V.Kfv.35.317/2022/7-2 3 kiterjedően hatályon kívül helyezte és

elsőfokú adóhatóságot új eljárásra kötelezte. Új eljárásra szóló utasítása szerint

áfa-kamat és a kamatos kamat vonatkozásában is

Art. 37. §

alperes felülvizsgálati kérelmében

áfa-kamat mértékét vitatta. A Kúria a

1. október 26-án kelt Kfv.I.35.102/2017/
2. számú ítéletével

elsőfokú ítéletet a per főtárgya tekintetében hatályában fenntartotta,

onban megállapította, hogy

új eljárásban

áfakamat vonatkozásában a bevallási periódusokhoz igazodóan

Art. 124/D. §

Art. 37. §

elsőfokú adóhatóság a Kúria döntése alapján a megismételt eljárásban a 2257690231 iktatószámú határozatával

áfa-kamatot a már kiutalt összeggel egyezően, a kamatos kamatot – a jegybanki alapkamat kétszeresének megfelelő – 2.142.000 Ft összegben határozta meg.

elsőfokú határozattal szemben a felperes

1. január
2. napján fellebbezést nyújtott be, kérte, hogy

adóhatóság a Kúria Kfv.I.35.472/2016/

1. számú ítélete alapján a
2. január –
3. szeptember közötti időszakra is állapítsa meg a kamatokat. [6]

alperes a

1. március
2. napján kelt 2235490523 iktatószámú határozatával

elsőfokú határozatot megváltoztatta,

1. október l. és
2. július
3. közötti időszakra 6.586.000 Ft áfa-kamatot, továbbá 2.090.000 Ft kamatos kamatot állapított meg. A felperes ezen határozat ellen előterjesztett keresetét

elsőfokú bíróság 101.K.701.832/

1. számú ítéletével bírálta el, a felperes kérelme alapján a Kúria előtt Kfv.35.315/
2. szám alatt felülvizsgálati eljárás van folyamatban. [7]

elsőfokú adóhatóság a felperes

1. január
2. napján a a 2257690231 iktatószámú határozat elleni fellebbezésében előterjesztett, a
3. január -
4. szeptember közötti időszakra vonatkozó kamatigényét a
5. április
6. napján kelt 4310349526 iktatószámú határozatával elutasította. A fellebbezés alapján eljárt alperes a
7. június
8. napján kelt 2234326777 számú határozatával

elsőfokú határozatot helybenhagyta. [8] Határozatát

Art. 37. §

5. §.

általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. tv. (a továbbiakban: Áfa tv.) jogharmonizációs módosításáról és

adó-visszaigénylés különös eljárási szabályairól szóló

1. évi CXXIII. törvény (a továbbiakban: Módtv.)
2. §

Európai Unió Bírósága (EUB) C-274/

1. (Bizottság kontra Magyarország) ítéletében, a C654/
2. (Delphi) végzésében, valamint a Kúria Kfv.I.35.472/2016/
3. (EBH2017.18) számú ítéletében foglalt jogértelmezésre alapította. [9] Indokolása szerint a Kúria Kfv.I.35.472/2016/
4. ítélete alapján

adózó a kamatigényét

1. december 31-ig napjáig érvényesíthette, a felperes
2. január 4-i fellebbezésében megfogalmazott
3. január –
4. szeptember közötti időszakra vonatkozó kamatigénye nem volt teljesíthető, mert elévült. [10] A felperes ezen határozattal szemben indította meg a jelen felülvizsgálati eljárás alapjául szolgáló közigazgatási pert, amely tárgyalását

első fokú bíróság felfüggesztette, majd

Európai Unió Bíróság

1. április 23-i C-13/
2. és C-126/
3. (Sole Mizo/Dalmandi) döntését követően a tárgyalást folytatta. Kúria V.Kfv.35.317/2022/7-2 4 A kereseti kérelem és

alperes védekezése [11] A felperes keresetében

alperesi határozat megváltoztatását, a

1. január –
2. szeptember időszakra –

Art. 124/C.

- 124/D. § szerinti 14.000.000 Ft áfa-kamat és

Art. 37. §

igénye alaposságának megállapítása mellett

adóhatóság kamatszámításra kötelezését, harmadlagosan

első- és másodfokú határozat megsemmisítését,

elsőfokú adóhatóság új eljárásra kötelezését kérte. [12]

EUB C-13/

1. és C-126/
2. (Sole Mizo/Dalmandi) döntését követően a polgári perrendtartásról szóló
3. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.)
4. §

adóhatóságnak hivatalból meg kellett volna állapítania

uniós jog tényleges érvényesülésének, valamint egyenértékűségének elve alapján. [14]

alperes a határozatában foglalt indokok alapján a kereset elutasítását kérte. A jogerős ítélet [15]

elsőfokú bíróság jogerős ítéletével a kerestet elutasította. [16] A Kúria Kfv.I.35.472/2016/

1. (EBH2017.K.18.), Kfv.I.35.133/2021/5., Kfv.V.35.577/2021/
2. számú ítéleteire, valamint

Alkotmánybíróság 3040/2021.(II.19.) számú határozatára utalással kifejtette,

Art. 124/C. §

alperest

áfa-kamat hivatalbóli megállapítása, mert csak a kérelem benyújtása alapján tudta felismerni a visszatérítés szükségességét és

ehhez párosuló kamatfizetési kötelezettségét. A felperes kérelmét

adóhatóság nem értelmezhette kiterjesztően

egész elévülési időszakra. A felperesnek

áfa visszatérítésre irányuló kérelme nem volt

1. januártól
2. szeptemberig tartó időszakra
3. január
4. napján benyújtott fellebbezéséig,

elévülési idő bekövetkezéséig csak

1. október és
2. július közötti időszakra terjesztette elő igényét. A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem [17] A felperes felülvizsgálati kérelmében elsődlegesen a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését,

elsőfokú bíróság új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára utasítását kérte annak megállapításával, hogy a pénzügyileg rendezetlen beszerzésekre jutó áfa összegek késedelmes kiutalása okán részére

1. január
2. és
3. augusztus
4. közötti időszakra áfa-kamat, valamint a kiutalás határidejét követő naptól a tényleges kiutalás napjáig Kúria V.Kfv.35.317/2022/7-2 5 kamatos kamat jár. Másodlagosan a jogerős ítélet és

adóhatósági határozatok „hatályon kívül helyezését” és

elsőfokú adóhatóság új eljárásra kötelezését kérte. [18] Álláspontja szerint a jogerős ítélet sérti

új Art. 274/G. §-át, ellentétes a Kúria közzétett határozataival [Kfv.V.35.177/2021/6., Kfv.V.35.159/2021/6., Kfv.V.35.577/2021/8.], valamint

EUB C-13/

1. és C-126/
2. (Sole Mizo/Dalmandi) döntésével. [19] Előadta, hogy a
3. decemberében benyújtott kamatfizetés iránti kérelmében

on teljes időszakot kívánta megjelölni, amely akkori legjobb tudása, valamint

ismert hatósági és bírósági álláspont szerint még nem évült el. A Kúria a

1. novemberében meghozott, sajtóközleményben ismertetett Kfv.I.35.472/2016/
2. számú ítéletében, amelyet 2017-ben EBH2017.K
3. szám alatt elvi határozatként közzé tett, illetve hozzáférhetővé, kifejtette, hogy a kamatra való jogosultság kezdő időpontja nem a bevallási (alperesi érvelés) vagy a kiutalási (felperesi érvelés) határidő, hanem a Módtv. hatályba lépésének napja,

az 2011. szeptember 27-e. Ezzel együtt rögzítette, hogy a kamatigény

ettől

időponttól visszafelé számított

1. naptári év első napjától, tehát
2. január 1-től érvényesíthető, és

elévülési idő záró napja 2016. december 31-e. A Kúria

elvi határozatban foglaltakat követve hozta meg ügyében korábban a Kfv.I.35.102/2017/6. számú ítéletét.

elsőfokú adóhatóság a megismételt eljárásában

onban a Kúria ítéletében foglaltak ellenére kizárólag a

1. október -
2. júliusi időszak tekintetében állapította meg a kamatokat, viszont a
3. január -
4. szeptember időszakra

ok kifizetéséről nem rendelkezett. Ezért nyújtotta be fellebbezését, amely utóbbi időszakra vonatkozó részét

adóhatóság külön eljárásban bírálta el. [20] Sérelmezte, hogy

elsőfokú bíróság ítélete nagyobbrészt a Kúria Kfv.I.35.472/2016/

1. (EBH2017.K.18) számú ítéletén alapul annak ellenére, hogy a Kúria a 2021-ben hozott ítéleteiben [Kfv.V.35.159/2021/6., Kfv.V.35.177/2021/6.] kifejtette, hogy a Kfv.I.35.472/216/
2. (EBH2017.K.18) ítélet megállapításai sem

áfa-kamat mértéke, sem a kamatszámítás módja tekintetében nem tarthatók. Következésképp

elsőfokú bíróság ítéletének jelentős része már meghaladott jogértelmezési alapokra helyezve került meghozatalra annak megállapításakor, hogy „(…) a kamatigényt érvényesíteni szükséges. A kamat nem hivatalból jár, a felperes

t csak jogosult követelni.” Ezzel szemben a Kúria Kfv.V.35.577/2021/

1. számú ítélete szerint a göngyölített áfa-ra jutó kamat hivatalból (lett volna) fizetendő. [21] Állította, hogy a jogerős ítélet ellentétes a Kúria Kfv.V.35.159/2021/
2. és Kfv.V.35.177/2021/
3. számú határozatainak elvi tartalmával is, mely szerint „A pénzügyileg nem rendezett beszerzésekre jutó áfa utáni kamatokról közösségi joggal ellentétes jogértelmezéssel meghozott adóhatósági határozat és jogerős ítélet jogszabálysértő.”

elsőfokú bíróság olyan adóhatósági határozatokat hagyott helyben, melyek nem vették – kronológiailag nem is vehették figyelembe –

EUB C-13/

1. és C-126/
2. (Sole Mizo/Dalmandi) döntést, valamint

annak megfelelően megalkotott,

adózás rendjéről szóló 2017. évi CL. törvény 274/G. § (a továbbiakban: új Art.) rendelkezését.

elsőfokú bíróság ítélete tehát jogszabálysértő, mivel a közösségi joggal ellentétes jogértelmezés alapján kerültek meghozatalra. [22]

alábbiak szerint idézte a Kúria Kfv.V.35.177/2021/

1. számú ítéletben foglaltakat is: „a felperes a
2. december 30-i kérelmében a kamatszámítás időtartamát
3. október
4. és
5. július
6. közötti időszakra jelölte meg,

adóhatóság

on

alapon nem állapíthatta meg jogszerűen

áfa-kamatra vonatkozó igény elkésettségét, hogy a felperes külön kérelme nem tartalmazta a

1. január és
2. szeptember közti időszakot. Ennek oka, hogy a felperes a visszatartott áfa-t (…) bevallásaiban érvényesítette, és a bevallás a Módtv.
3. §

az kérelemnek minősül.

Kúria V.Kfv.35.317/2022/7-2 6 adóhatóságnak így meg kellett volna vizsgálnia, hogy a felperes melyik, elévülési időn belül benyújtott bevallása tartalmazott visszatartott áfa iránti igényt, és ennek megfelelően rendelkeznie kellett volna nem csak

áfa visszatérítéséről (levonhatóságának elismeréséről), hanem

áfa-kamat megállapításáról is.” [23] Összefoglalásként előadta, hogy

új Art. 274/G. § és

EUB C-13/

1. és C-126/
2. (Sole Mizo/Dalmandi) döntésére is figyelemmel

áfa-kamat mértékét a mindenkori jegybanki alapkamat két százalékponttal növelt mértékével, a kamatos kamatot pedig a mindenkori jegybanki alapkamat kétszeres mértékével kell megállapítani.

áfa-kamat és a kamatos kamat – mivel kérelmében, valamint

abból eredő eljárásokban mindvégig kinyilvánított szándéka kifejezetten ezen teljes, elévülésen belüli időszak megjelölésére irányult, továbbá

érintett teljes időszakot lefedve, folyamatosan szerepeltette

áfa-kamat alapjául szolgáló áfa összegeket a bevallásaiban, a külön erre a célra rendszeresített soron –

elévüléssel nem érintett teljes, tehát a

1. január
2. és
3. augusztus
4. közötti időszakra vonatkozóan jár. [24]

alperes a felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte hangsúlyozva, hogy a kamatigény érvényesítésére a felperesnek

elévülési időben volt lehetősége. A Kúria döntése és jogi indokai [25] A felülvizsgálati kérelem alaptalan. [26] A jogerős ítélettel szemben jogszabálysértésre, illetve a Kúria közzétett határozatától jogkérdésben való eltérésre hivatkozással van helye felülvizsgálatnak, felülvizsgálati kérelmet a jogerős ítélet közlésétől számított 30 napon belül kell előterjeszteni [Kp. 115. §

eljárásban bizonyítás felvételének nincs helye, a Kúria a felülvizsgálati kérelem elbírálása során a jogerős határozat meghozatalakor rendelkezésre álló iratok és bizonyítékok alapján dönt [Kp. 120. §

adóhatóság külön eljárásban döntött, amely ellen indított közigazgatási perben hozott jogerős ítélet a Kfv.35.315/

1. számú felülvizsgálati eljárás tárgya. Ennek következtében a Kúria jelen eljárás keretei között kizárólag a
2. január –
3. szeptember időszakra vonatkozó kamatigény érvényesíthetőségét vizsgálta, és megállapította, hogy

elsőfokú bíróság lényegében helytálló indokolással utasította el a keresetet, döntése megfelel a jogszabályoknak, illetve a Kúria közzétett gyakorlatának. [28] A Kúria

elsőfokú bíróság ítélete, valamint a felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem tartalma alapján szükségesnek látta, hogy a göngyölített áfa után járó kamatra való jogosultságra vonatkozóan

alábbi, általános megállapításokat rögzítse. Kúria V.Kfv.35.317/2022/7-2 7 [29]

Európai Bizottság keresetére

Európai Unió Bírósága a

1. július 28-i C274/
2. (Bizottság kontra Magyarország) ügyben hozott ítéletében megállapította, hogy a levonható HÉA (áfa) alapjául szolgáló ügylet fejében járó ellenérték megfizetettségére vonatkozó feltétel nem minősülhet olyan szabálynak, amelyet a 2006/112 irányelv
3. cikke értelmében a tagállamok a levonható HÉA-különbözet visszatérítésére határozhatnak meg [ítélet
4. pont]. Ezért a Magyar Köztársaság – mivel arra kötelezi

okat

adóalanyokat, akiknek

adóbevallásában valamely adómegállapítási időszakban a közös hozzáadottértékadó-rendszerről szóló,

1. november 28-i 2006/112/EK tanácsi irányelv
2. cikke értelmében különbözete van, hogy a különbözetet vagy annak egy részét átvigyék a következő adómegállapítási időszakra, hacsak

adóalany meg nem fizette a szállítójának

adott vásárlás teljes összegét, és – mivel e kötelezettség miatt egyes adóalanyok, akiknek

adóbevallásában rendszeresen szerepel különbözet, kénytelenek lehetnek

ilyen különbözetet több mint egy alkalommal átvinni a következő adómegállapítási időszakra – nem teljesítette

ezen irányelvből eredő kötelezettségeit. [30] A nemzeti jog

Art 124/C.

és 124/D. §-ában ekkor már tartalmazott önálló rendelkezéseket a közösségi jog megsértésével beszedett adók visszatérítésére, áfa adónemben

adó visszatérítése iránti igényt tartalmazó önellenőrzés előterjesztésére

európai bírósági döntés közzétételétől (kézbesítésétől) számított 180 napos határidőt tűzött [Art. 124/D. §

adózónak

önellenőrzéssel helyesbített elszámolása eredményeként a befizetendő adója csökkenése vagy a – levonási jog keletkezése időpontjában hatályos általános forgalmi adóról szóló törvénynek a negatív elszámolandó adó visszaigénylési feltételeit is figyelembe véve keletkezett – visszaigényelhető összegnek a növekedése miatt visszatérítési igénye keletkezik,

adóhatóság a visszatérítendő adó után

önellenőrzéssel érintett bevallás(ok)ban meghatározott befizetési kötelezettség, illetve igénylési jogosultság esedékessége napjától – vagy ha

későbbi,

adó megfizetésének napjától –

önellenőrzés benyújtásának napjáig a jegybanki alapkamattal

onos mértékű kamatot fizet. A visszatérítést – amelyre a költségvetési támogatás kiutalására vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni –

önellenőrzés benyújtásának napjától számított 30 napon belül kell kiutalni [Art. 124/D. §

adózó visszatérítési igénye megalapozott,

adóhatóság –

adó visszatérítésével egyidejűleg – a visszatérítendő adó után

adó megfizetésének napjától a visszatérítés teljesítéséről szóló határozat jogerőre emelkedésének napjáig a jegybanki alapkamattal

onos mértékű kamatot fizet. A visszatérítés a teljesítését elrendelő határozat jogerőre emelkedésének napján esedékes, a visszatérítést

esedékesség napjától számított 30 napon belül kell kiutalni.

e §-ban szabályozott visszatérítésre – a 37. §

állam a kötelezettségszegési eljárásban meghozott ítélet alapján

onban 2011. szeptember 27-én hatályba léptette

általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény jogharmonizációs módosításáról és

adó-visszaigénylés különös eljárási szabályairól szóló 2011. CXXXIII. törvényt (a továbbiakban: Módtv.), amellyel hatályon kívül helyezte a kifogásolt megfizetettségi feltételre vonatkozó rendelkezéseket, valamint különös,

Art.-ban szereplőtől eltérő eljárási szabályokat határozott meg annak érdekében, hogy

adóalanyok

adó összegéhez hozzájuthassanak. A Módtv. 1. §

on összeget, amelyre

adózó e törvény hatálybalépését Kúria V.Kfv.35.317/2022/7-2 8 megelőzően utoljára esedékes, benyújtott áfa bevallásában kizárólag a pénzügyileg nem rendezett beszerzésekre jutó adóként szerepeltetett összeg miatt visszaigénylési jogát nem érvényesíthette, jogvesztő határidő alatt – 2011. szeptember 27-től 2011. október 20. napjáig –

állami adóhatósághoz

erre a célra rendszeresített nyomtatványon benyújtott, bevallásnak minősülő kérelemben igényelhette vissza (ezt nevezte a Kúria rendkívüli kérelemnek), vagy e határidőtől függetlenül a rá vonatkozó szabályok szerinti bevallásában a fizetendő adót csökkentő tételként elszámolhatta, illetve bevallásában visszaigénylési jogát érvényesíthette. A Módtv. tehát kizárólag

utolsó bevallásban szerepeltetett, a közösségi joggal ellentétes szabályozás miatt nem visszaigényelhető összeg vonatkozásában írta elő kérelem előterjesztésének kötelezettségét a jogvesztő, a törvény

1. szeptember 27-i hatálybalépését követő első áfa-bevallás időpontjához igazodó (Art.
2. számú melléklet 2.2.
3. és 2.2.
4. pontjai) határnapig, továbbá rendelkezett arról, hogy a hatályba lépését megelőzően pénzügyi rendezettségi feltétel miatt vissza nem igényelhető adót utóbb

adóalanyok áfabevallásaikban levonásba helyezhették, illetve visszaigényelhették. [33] A jogalkotó

ügy sajátosságaira figyelemmel tehát sajátos szabályokat alkotott

EUB C-274/10. (Bizottság kontra Magyarország) ítéletére figyelemmel, a Mód. tv.

onban arról nem rendelkezett, hogy a közösségi joggal ellentétes szabályozásból eredően milyen szabályok szerint jár kamat

adózóknak amiatt, hogy több, mint egy bevallási időszakban nem élhettek

őket megillető adólevonási jogukkal, így nem tért ki arra sem, hogy a Módtv. hatályba lépése előtt a megfizetettségi feltétel miatt göngyölített, majd annak teljesülését követően elszámolt adó után milyen szabályok szerint jár a kamat. [34] A korábbi időszakokra nézve a megfizetettségi feltétel nem teremtett adóvisszatérítési jogosultságot, mert

adóhoz

adóalanyok hozzájutottak, csak nem a közösségi jog által előírt időpontban, hanem később.

adóalanyok

onban kamatigénnyel éltek a korábban levonni nem engedett áfát illetően.

adóhatóság nem találta alkalmazhatónak a közösségi jogsértés kompenzálását szabályozó Art. 124/C. - 124/D. §-át, így a kamatigényeket elutasította. Egy ilyen határozat ellen indított közigazgatási perben fordult a Szombathelyi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság

Európai Unió Bíróságához, amely a

1. július 17-i C-654/
2. (Delphi) végzésében kimondta, hogy „

uniós jogot és különösen a közös hozzáadottértékadó-rendszerről szóló,

1. november 28-i 2006/112/EK tanácsi irányelv
2. cikkét úgy kell értelmezni, hogy

zal ellentétes

alapügyben szereplőhöz hasonló tagállami szabályozás és gyakorlat, amely kizárja a késedelmi kamat fizetését

on hozzáadottérték-adó összege után, amelyet

uniós joggal ellentétesnek nyilvánított nemzeti szabályozás folytán nem lehetett ésszerű határidőn belül visszaigényelni.

Európai Unió vonatkozó szabályozása hiányában a nemzeti jog feladata, hogy

egyenértékűség és a tényleges érvényesülés elvének tiszteletben tartásával meghatározza

ilyen kamatok kifizetésére vonatkozó szabályokat, amelyek nem lehetnek kedvezőtlenebbek a belső jog megsértésén alapuló

on keresetekre alkalmazandó szabályoknál, amelyek

uniós jog megsértésén alapuló keresetekhez hasonló tárggyal és jogalappal rendelkeznek, illetve a gyakorlatban nem tehetik lehetetlenné vagy rendkívül nehézzé

uniós jogrend által biztosított jogok gyakorlását, aminek vizsgálata

ügyet elbíráló kérdést előterjesztő bíróság feladata. A nemzeti bíróságok kötelessége, hogy adott esetben eltekintsenek a nemzeti jogszabályok uniós joggal ellentétes rendelkezéseinek alkalmazásától.” [35]

EUB tehát egyértelműsítette, hogy a magyar állam kamat fizetésére köteles

után

áfa után, amelyet

adózók

uniós joggal ellentétes magyar szabályozás után nem tudtak megfelelő időben visszaigényelni. [36] A kamat mértékére és érvényesíthetőségére vonatkozó közösségi szabályozás hiányában

onban csak

t

iránymutatást adta, hogy a nemzeti jog

egyenértékűség és a tényleges érvényesülés elvének tiszteletben tartásával határozhatja meg

áfa-kamat Kúria V.Kfv.35.317/2022/7-2 9 kifizetésére vonatkozó szabályokat, amelyek nem lehetnek kedvezőtlenebbek,

uniós jog megsértésén alapuló igényekkel hasonló tárgyú és jogalapon álló belső szabályok megsértésének esetére alkalmazandóknál, és nem tehetik gyakorlatilag lehetetlenné vagy rendkívül nehézzé

uniós jog által biztosított jogok gyakorlását. [37]

EUB joggyakorlata hosszabb idő óta következetesen rögzíti

egyenértékűség és a tényleges érvényesülés elveinek a héa területén kialakított tartalmát. [38] A tényleges érvényesülés elve megtiltja a tagállamok számára, hogy

uniós jogrend által biztosított jogok gyakorlását gyakorlatilag lehetetlenné vagy rendkívül nehézzé tegyék. Ezen elv megköveteli, hogy különösen

esetlegesen fizetendő kamatok számítására vonatkozó nemzeti szabályok ne fosszák meg

adóalanyt a héa tartozatlan megfizetése által okozott veszteségek megfelelő megtérítésétől [C-591/10 ( Littlewoods) 28-29. pont, C-565/11 (Irimie) 26. pont]. [39]

egyenértékűség elve folytán a közösségi jog megsértéséből eredő igények érvényesítésére vonatkozó szabályok nem lehetnek a belső jog rendelkezésein alapuló hasonló kérelmek feltételeinél kedvezőtlenebbek,

onban

nem kötelezi a tagállamokat arra, hogy a legkedvezőbb belső jogi szabályozásukat terjesszék ki egy bizonyos jogterületre vonatkozó valamennyi keresetre [C-591/10 ( Littlewoods) 27. és 31. pont]. [40]

EUB gyakorlata értelmében

adóvisszatérítési kötelezettség magában foglalja

abból eredő veszteségeket is, hogy

adó nem állt

adóalany rendelkezésére [C-591/10 ( Littlewoods) 25. pont]. A szabályoknak lehetővé kell tenniük, hogy

adóalany megfelelő feltételek mellett a héakülönbözetből eredő teljes követelését visszakapja, ami

t jelenti, hogy a visszatérítésre észszerű időn belül, készpénzben vagy ezzel egyenértékű módon kerül sor, és hogy a visszatérítés elfogadott módja semmiképpen nem jelenthet pénzügyi kockázatot

adóalany számára [C-107/10 (Enel Maritsa)

1. pont]. A héasemlegesség elve megköveteli, hogy a héakülönbözet észszerű időn túl történő visszatérítése következtében keletkezett pénzügyi veszteségeket késedelmi kamatok fizetése egyenlítse ki [C-331/
2. (Ilie)
3. pont, C-387/16 (Nidera)
4. pont, C-446/18 (Agrobet CZ)
5. pont, C-844/19 (Cs.) 38-
6. pont, C-654/
7. (Delphi) 31-
8. pont]. Uniós szabályozás hiányában a nemzeti jogalkotó feladata a közösségi elveknek is megfelelő jogszabályok megalkotása, és annak vizsgálata, hogy ez valóban megvalósult-e, a nemzeti bíróság feladata. [41] Kifejezett nemzeti szabályozás hiányában a C-654/
9. (Delphi) végzés alapján a Kúria

utóbb levonásba helyezett, illetve visszaigényelt áfa utáni kamat megállapításának feltételeit a Kfv.I.35.472/216/5. (EBH2017.K.18) számú ítéletében rögzítette. (

ítélet utóbb több, eltérő számozással került közzétételre. Jelen ítéleti hivatkozások a Bírósági Határozatok Gyűjteményében (BHGY) közzétett határozat számozását követik). A döntés kifejezett célja

volt, hogy a közösségi jog egyenértékűsége és a tényleges érvényesülése elvének tiszteletben tartásával meghatározza a kamatszámítás módját [27. pont]. [42] Lefektette, hogy

adóalanyok nemcsak a visszatartott áfára, hanem annak késedelmi kamataira is igényt tarthatnak, amennyiben észszerű időn belül nem tudták visszaigényelni a megfizetettségi feltétel miatt

adót [34. pont]. Követelmény, hogy

adóalany „legalább annyi kamatot ténylegesen kapjon, amennyi hasonló helyzetben számára járna. A hasonló helyzetet a szabályozás tárgya és jogalapja szempontjából kell értékelni” [35. pont]. Vizsgálta a kamatigény érvényesítése szempontjából

elévülés kérdését, és rögzítette, hogy a kamat kifizetésére alkalmazni kell a költségvetési támogatás kiutalására vonatkozó szabályokat, így

elévülésre vonatkozó rendelkezéseket is. Ezek értelmében

adóalanyok joga

áfa és a kamat igényléséhez nem

eredeti esedékességekor, hanem – mivel a megfizetettségi feltétel miatt a levonási jogukkal eddig

adóalanyok nem élhettek – a Módtv. hatályba lépésekor (2011. szeptember 27.) nyílt meg, ezért

adóalany a kamatigényét

1. december 31-től számított ötödik év utolsó napjáig, tehát
2. december 31-ig érvényesítheti.

ezt Kúria V.Kfv.35.317/2022/7-2 10 megelőző időszakra a Módtv. szerinti rendkívüli visszaigénylési kérelemébe, vagy ha ezzel nem, illetve nem teljes egészében élt, amennyit jogszerűen beállított a rá vonatkozó szabályok szerinti bevallásába.

elévülési időszakon belül

adóalany annyi kamatra tarthat igényt, amennyi arra a visszatartott áfára jut, amelyet jogszerűen beállított a Mód.tv. szerinti rendkívüli visszaigénylési kérelemébe vagy ha ezzel nem, illetve nem teljes egészében élt, amennyit jogszerűen beállított a rá vonatkozó szabályok szerinti bevallásába, vagyis annyi kamat érvényesíthető

elévülési időszakon belül, amennyi arra a visszatartott áfára jut, amelynek visszaigénylési joga rendkívüli kérelem esetében annak benyújtása évétől, bevallás esetén annak benyújtása évétől visszafelé számolva

ötödik naptári év első napján vagy

t követően nyílt volna meg a megfizetettségi feltétel hiányában [37-40. pontok]. A kamat mértékét illetően a Kúria arra

álláspontra helyezkedett, hogy a kamatfelszámítás időszakát két részre szükséges bontani:

első időszakban

adóalany a közösségi jogba ütköző feltétel miatt nem jutott hozzá időben

őt megillető áfa-hoz,

adóhatóság viszont nem volt mulasztásban, ezért nem

Art. 37. §

Art. 124/D. §

onos kamat) alkalmazandó minden olyan időszakra, amely le volt fedve olyan bevallással, amely tartalmazott visszatartott áfa-t. Emellett a Kúria a bevallás sajátosságaira figyelemmel úgy találta, hogy a kamat a bevallási periódusok szerint számolandó. A kamatperiódus kezdete

adott bevallási határidő utolsó napját követő nap, vége a következő bevallási határidő utolsó napja

zal, hogy a fentiek értelmében a visszatartott áfát tartalmazó bevallással le nem fedett napokra kamat nem jár,

onban

ügyintézési időszakra is jár kamat. A kamatszámítás második szakasza a költségvetési támogatásnak minősülő kamat kiutalására vonatkozó ügyintézési határidő adóhatóság általi túllépésével kezdődik, vagy – ha

előbbi – akkor, amikor

adóhatóság a kiutalást kamatok kifizetése nélkül teljesíti. Erre a második időszakra

Art. 37. §

időszak első részéhez tárgyban és jogalapban leginkább hasonló szabályt

Art. 124/C.

- 124/D. § szakaszai tartalmaznak, ugyanis ezen szakaszokon alapuló visszatérítési igénynek kifejezetten

a jogalapja, hogy

EUB (vagy

Alkotmánybíróság, vagy a Kúria) döntése alapján támad joga

adózónak

állammal szemben követelést támasztani.

Art. 124/D. §

áfa utáni kamatról is [42. pont], tehát

a perbeli tényálláshoz leginkább hasonló tényállásra tartalmaz szabályt. Erre figyelemmel a kamatszámítás első szakaszában

Art. 124/D. §

egyenértékűség és a tényleges érvényesülés követelményeivel ellentétes helyzethez vezetne, mint amilyen például

önellenőrzés megkövetelése [43. pont]. [43] Kiemelendő, hogy

önellenőrzés volt a közösségi joggal ellentétesen beszedett adó visszaigénylésének Art. 124/D. §

az

adóalany e formában volt köteles a közösségi joggal ellentétesen beszedett áfa visszatérítése iránti igényét érvényesíteni. Jelen ügyben viszont a göngyölített áfa összegét a megfizetettségi feltétel hatálya alatt benyújtott bevallások tartalmazták. A Kúria döntése alapján a kamatok megállapításának feltétele a göngyölített áfát is tartalmazó bevallás benyújtása volt, és a kamat csak a bevallással lefedett, elévüléssel nem érintett időszakokra járhatott.

adóhatóságnak hivatalos tudomása volt arról, hogy egy adott időszakra benyújtott-e bevallást

adóalany, illetve

abban szereplő göngyölített áfa összegéről is. Ennek ellenére

adóalanyok részére önként

állam nem rendelkezett a visszatartott áfa után kamat kifizetéséről és nem került megalkotásra a kamatigénylés módjáról, a kamat mértékéről szóló jogszabály sem, amely meghatározta volna, hogy

adóalanyok milyen eljárási rendben érvényesíthetik

állammal szemben ezen igényüket. Kúria V.Kfv.35.317/2022/7-2 11 [44] A Kúria Kfv.I.35.472/216/5. (EBH2017.K.18) számú döntése alapján kialakult adóhatósági gyakorlat miatt kezdeményezett előzetes döntéshozatali eljárásban

EUB kifejezetten a tárgyi kamatok mértékével és igénylésük eljárási szabályaival foglalkozott a

1. április 23-i C-13/
2. és C-126/
3. (Sole Mizo/Dalmandi) ítéletében. [45]

EUB egyrészt vizsgálta, hogy úgy kell-e értelmezni

uniós jogot, különösen pedig a héairányelv 183. cikkét, továbbá a tényleges érvényesülés és

egyenértékűség, valamint a közvetlen hatály és

arányosság elvét, hogy

okkal ellentétes-e

a tagállami gyakorlat, amely

állam által

uniós jog megsértésével

észszerű határidőt meghaladóan visszatartott levonható héatúlfizetések után járó kamatok kiszámítására a jegybanki alapkamatnak megfelelő kamatmértéket alkalmazza [33. pont]. [46] A Kúria Kfv.I.35.472/216/5. (EBH2017.K.18) ítéletében foglaltakkal egyezően rögzítette, hogy

Art. 124/C. és 124/D. §-ának és a 37. §-ának

EUB vagy valamely magasabb szintű nemzeti bíróság olyan ítélete szolgál alapul, amely visszamenőleges hatállyal megállapítja valamely adófizetési kötelezettséget előíró nemzeti jogszabálynak valamely magasabb szintű jogszabályba ütközését. Ezzel szemben

Art. 37. §-ának

adóhatóság

előírt határidőn belül nem adott helyt valamely héa-visszatérítés iránti kérelemnek. E rendelkezés következésképpen

on határidő adóhatóság által való be nem tartását szankcionálja, amelyen belül

köteles volt valamely általa fizetendő összeg visszatérítésére. Emellett

Art. 37. §

adóalany által benyújtott kérelem időpontját követő időszakra alkalmazandó, míg

Art. 124/C.

és 124/D. §-a szerinti kamatot

ilyen kérelmet megelőző időszakra kell alkalmazni [41 – 42. pont]. [47] Közösségi jogi szempontból tehát a kamatszámítás két szakaszra bontása nem esett kifogás alá, mert

áfa közösségi joggal ellentétes visszatartása miatt csak

állam felelhet, a nevében eljáró adóhatóság pedig a rá irányadó ügyintézési határidő túllépése miatt köteles kamat fizetésre.

állam uniós jogot sértő magatartásának (

az

uniós joggal ellentétes nemzeti szabály megalkotása, illetve hatályban tartása) szankciójának jogalapja tehát nem

onos

adóhatóság ügyintézési késedelme alapján járó szankció jogalapjával. [48]

EUB a tényleges érvényesülés és

adósemlegesség szempontjából vizsgálta

ilyen módon két kamatszámítási időszakra alkalmazott kamatmértéket, valamint a kamatokkal lefedett időszakot is. [49] Rögzítette, hogy

ítélete alapjául fekvő ügyek tényállása szerint a megfizetettségi feltétel miatt vissza nem téríthető adókülönbözet után járó kamatok összege megállapításának időpontja és e kamatok tényleges kifizetésének időpontja között több év telt el, amely időszakra semmilyen kamatot nem írtak elő annak érdekében, hogy ellensúlyozzák

adóalany számára

idő múlása által okozott,

érintett összeg értékét befolyásoló monetáris értékvesztést. Ez pedig nem tartja tiszteletben a tényleges érvényesülés elvét, továbbá nem alkalmas arra, hogy ellensúlyozza a jogosulatlanul visszatartott adóösszegek által jelentett gazdasági terhet, ami ellentétes

adósemlegesség elvével [indokolás 47-

1. pontok, rendelkező rész
2. pont]. [50] A Kúria emlékeztet arra, hogy

áfa-kamatot a Kfv.I.35.472/216/5. (EBH2017.K.18) számú döntése alapján a nemzeti gyakorlat egy bevallási időszakra állapítja meg, amely a tipikus bevallási gyakoriság alapján 1 vagy 3 hónapos (negyedéves) időtartamot jelent, viszont amennyiben

adóalany a következő bevallásában is szerepeltetett göngyölített áfát, ezen bevallás is megteremtette a jogalapot a kamatigényére, ennek következtében mindaddig, amíg göngyölíteni kényszerült, tehát nem igényelhette vissza, vagy nem helyezhette levonásba

adóalany a bevallásában

áfát, annak kamata részére jár. Kúria V.Kfv.35.317/2022/7-2 12 [51]

EUB

igényérvényesítés rendjét illetően

t is kimondta, hogy

uniós joggal, különösen a tényleges érvényesülés és

egyenértékűség elvével nem ellentétes a nemzeti gyakorlat, amely a kamatok kifizetése iránti kérelmek tekintetében ötéves elévülési időt határoz meg úgy, hogy a kamatfizetés iránti kérelmet legkésőbb a visszatartott levonható héatúlfizetés visszatérítését lehetővé tevő törvénymódosítás

1. szeptember 27-i hatálybalépését követő ötödik naptári év utolsó napjáig, vagyis
2. december 31-ig kellett benyújtani [indokolás 52-60 pont, rendelkező rész
3. pont]. A Kúria Kfv.I.35.472/216/
4. (EBH2017.K.18) számú döntésében meghatározott elévülési idő számítását tehát megfelelőnek ítélte. [52]

EUB kifejezetten

Art. 37. §

adóhatóság ügyintézési késedelme (mint jogalap) miatt járó kamat érvényesítésével kapcsolatban [lsd. 62. pont] – a tagállamok uniós jog megsértésével beszedett adók összege után járó kamatok kifizetésére vonatkozó eljárási feltételek meghatározásával kapcsolatos eljárási autonómiára figyelemmel – kimondta, hogy nem ellentétes a tényleges érvényesülés elvével annak megkövetelése, hogy

adóalany kérelmet nyújtson be

on késedelmi kamat megfizetési iránt, amely

uniós jog tagállam általi megsértéséből eredő követelésnek

adóhatóság által való megfizetése körében bekövetkező késedelem esetén jár, még ha egyéb esetben

ilyen kamat megállapítása hivatalból történik is [indokolás 61-69 pont, rendelkező rész

1. pont]. [53] A jogalkotó a C-13/
2. és C-126/
3. (Sole Mizo/Dalmandi) döntést követően a visszatartott áfa-kamatra új szabályokat alkotott,
4. július 15-én hatályba lépett

adózás rendjéről szóló

1. évi CL. törvény (új Art.) 274/G. §-a, továbbá a Kúria is fejlesztette joggyakorlatát. [54] Kimondta, hogy a Módtv. szerinti bevallás a közösségi joggal ellentétesen visszatartott áfa iránti igényérvényesítésnek (kérelemnek) minősül {Kfv.I.35.253/2021/
2. ítélet [30] bekezdés, Kfv.I.35.472/2016/
3. ítélet [25] bekezdés, Kfv.I.35.117/2021/
4. [27] bekezdés, Kfv.I.35.118/2021/
5. [28] bekezdés, Kfv.35.177/2021/
6. [39] bekezdés}. A Módtv. speciális előírásai folytán

Art. 124/C-124/D.

§-a szerinti önellenőrzés, illetve kérelem szabályai nem érvényesültek a tárgyi esetben,

onban ez eltérő szabályozás hiányában ez nem jelenti

t, hogy

adóhatóság kamatfizetési kötelezettségét előíró 124/C. §

Art. 124/C. §-ának

adóösszeghez, illetve

után járó kamathoz

adózó visszaigénylési jogának érvényesítésével juthat.” Ugyan

Art. 124/D. §

EUB C-13/

1. és C126/
2. (Sole Mizo/Dalmandi) ítélet szerint – nem felel meg a közösségi jogi előírásoknak,

onban

adóhatóság kamatfizetési kötelezettsége irányadó maradt. [55] A Kúria a felperes felülvizsgálati kérelmében szereplő jogkérdésben,

az a kamatok hivatalból vagy kérelemre történő megállapításának kötelezettségéről is több döntésében kifejtette álláspontját, és a felperes által a döntések között fennálló vélt ellentmondások tartalma alapján nem állapítható meg. (Még ha láthatólag egyes határozatok elvi tartalmának megfogalmazásából ennek ellenkezője is alátámasztható lenne). A döntések jogi indokolásából

onban megállapítható a tartalmi egyenlőség a következők alapján. [56]

irányadó tényállások szerint

adóalany – miként a felperes a

1. január –
2. szeptember közötti időszakban – a Módtv. hatályba lépése előtti bevallásaiban göngyölített áfát szerepeltetett, amelyet a megfizetettségi feltétel bekövetkeztét követően benyújtott bevallásaiban el is számolt (levonásba helyezett vagy visszaigényelt). Kúria V.Kfv.35.317/2022/7-2 13 [57] A közösségi jog tényleges érvényesülése érdekében a nemzeti szabályok értelmében a bevallása benyújtásával nem csak

áfára, hanem a késedelem idejére kamatra is jogosulttá vált. [58] A Kúria a

1. május 13-i Kfv.I.35.133/2021/
2. számú határozatának elvi tartalmaként

t rögzítette, hogy „

áfa visszatérítésére benyújtott kérelem hiányában

adóhatóságot nem terhelte

Art. 124/D. §

ezt követően benyújtott kérelme elkésett, a követelése elévült.” Jogi álláspontját

zal indokolta, hogy „[62](...)

Art. 124/C-D.

§-i kifejezetten előírják

adózói visszatérítési kérelem szükségességét,

Art. 124/C. §

alperest

áfakamat hivatalbóli megállapítása, mert csak a kérelem benyújtása alapján tudta felismerni a visszatérítés szükségességét és

ehhez párosuló kamatfizetési kötelezettségét. [63] Mivel a felperesnek ilyen áfa visszatérítésre irányuló kérelme nem volt, ezért kizárólag külön kérelem alapján érvényesíthette volna

Art. 124. /D. §

t rögzítette, hogy „

áfa kamat csak

uniós jog megsértésén alapuló visszatérítési igényre vonatkozó kérelem alapján állapítható meg, a kétszeres kamatra vonatkozóan pedig

adózónak kifejezetten erre irányuló kérelmet kell benyújtani. Megfelelő kérelem nélkül

adóhatóságnak nincs sem áfa kamat, sem kétszeres kamat megállapítási kötelezettsége.” A jogi indokolás [27] és [28] –

onos szövegezésű – pontjai szerint „A Módt.tv. fentiekben hivatkozott 1.§ kizárólag a pénzügyileg nem rendezett beszerzésekre jutó adóként szerepeltetett összeg miatt adott lehetőséget arra, hogy

adózó a rá vonatkozó szabályok szerint bevallásában elszámolhassa

érintett összeget a fizetendő áfá-t csökkentő tételként, vagy pedig jogvesztő határidőn belül, a célra rendszeresített nyomtatványon benyújtott önálló – egyébként szintén bevallásnak minősülő – kérelemben kérje a korábban göngyölített áfa visszatérítését. Áfa adónemben benyújtott alapos visszatérítési kérelem esetén beáll

adóhatóság 124/D.§

az végső soron

egyszeres áfa kamat is csak erre irányuló kérelmen alapulhat. A kamatos kamat esetében pedig

EUB és

Alkotmánybíróság ténylegesen kimondta magára a kamatra vonatkozó kérelemnek a szükségességét.

uniós jog megsértésen alapuló visszatérítési kérelemhez kapcsolódó kamatot érintő eljárás tehát nem

adóigazgatási eljárás általános szabályai szerint folyik, a kamat kérelem függő,

adóhatóságnak egyik kamat típus esetben sincs hivatalból eljárási kötelezettsége.” [60] Ezen határozataira utalt vissza a Kúria a 2021. június 24-i Kfv.I.35.253/2021/5. számú határozatában, ahol szintén

t hangsúlyozta, hogy a közösségi joggal ellentétesen beszedett adó visszatérítése iránti alapos kérelem alapján áll be

áfa-kamatfizetési kötelezettség,

az végső soron

egyszeres jegybanki alapkamatnak megfelelő mértékű áfa-kamat is csak erre irányuló kérelmen alapulhat. [61] A Kúria a

1. november 4-i Kfv.V.35.177/2021/
2. számú határozatában – utalva egyebek mellett a Kúria fenti határozataira – rögzítette, hogy „

EUB döntését követően a Kúria már több ítéletében foglalkozott

áfa-kamat, illetve a kamatos kamat érvényesíthetőségének eljárásjogi kérdéseivel, a kimunkált elvek

alábbiak szerint foglalhatók össze:

áfa adóhatóság általi visszatérítése kérelemhez kötött Kúria V.Kfv.35.317/2022/7-2 14 {Kfv.I.35.253/2021/5. [30] bekezdés}, kérelemnek tekintendő

áfa kiutalási kérelmet tartalmazó bevallás is (Kfv.I.35.472/2016/5. ítélet [25] bekezdés – Megj: BHGY szerinti számozás alapján [40] bekezdés). Kérelem előterjesztése esetén

áfa-kamat a göngyölített áfa-t tartalmazó bevallási időszakra jár, ennyiben tehát

áfa-kamat is kérelemhez kötött {Kfv.I.35.117/2021/

1. [27] bekezdés, Kfv.I.35.118/2021/
2. [28] bekezdés}. A kamatos kamat iránt

onban

adózónak kifejezett kérelmet kell előterjesztenie {Kfv.I.35.253/2021/

1. [30] bekezdés, Kfv.I.35.118/2021/
2. [28] bekezdés}.” Ennek tükrében rögzítette, hogy „[38] A felperes a megfizetettségi feltétel hatályban léte alatt bevallásaiban szerepeltetett pénzügyileg nem rendezett beszerzésekre jutó áfa-t, és

t a Módtv. hatályba lépését követően bevallásaiban levonásba is helyezte. A Kúria joggyakorlatából és

EUB C-13/

1. és C126/
2. (Sole Mizo/Dalmandi) ítéletében foglaltakból a jelen ügyet érintően

következik, hogy függetlenül attól, hogy a felperes a

1. december 30-i kérelmében a kamatszámítás időtartamát
2. október
3. és
4. július
5. közötti időszakra jelölte meg,

adóhatóság

on

alapon nem állapíthatta meg jogszerűen

áfa-kamatra vonatkozó igény elkésettségét, hogy a felperes külön kérelme nem tartalmazta a

1. január és
2. szeptember közti időszakot. Ennek oka, hogy a felperes a visszatartott áfa-t a Módtv. hatályba lépését követően bevallásaiban érvényesítette, és a bevallás a Módtv.
3. §

az kérelemnek minősül.

adóhatóságnak így meg kellett volna vizsgálnia, hogy a felperes melyik, elévülési időn belül benyújtott bevallása tartalmazott visszatartott áfa iránti igényt, és ennek megfelelően rendelkeznie kellett volna nem csak

áfa visszatérítéséről (levonhatóságának elismeréséről), hanem

áfa-kamat megállapításáról is.” [62]

előző időpontokkal,

onban ugyanezzel a szövegezéssel született meg a

1. november 18-i Kfv.V.35.237/2021/7., a
2. május 19-i Kfv.V.35.155/2022/
3. és Kfv.V.35.139/2022/
4. számú határozat is. Habár ezekben a határozatokban a Kúria

áfakamat befejezett hivatalból történő megállapítási kötelezettségét rögzítette,

onban a Kfv.I.35.133/2021/5., Kfv.I.35.117/2021/

1. és Kfv.I.118/2021/
2. számú határozataitól való eltérés csak látszólagos. Még utóbbi határozatai indokolásában a kérelemre való áfa-kamat megállapítását a Kúria abból vezette le, hogy

áfa-kamat megfizetésének a feltétele

alapos adóvisszatérítési kérelem, és végső soron így ez a kamatfajta is kérelemhez kötött, addig a Kfv.V.35.177/2021/6., Kfv.V.35.237/2021/7., Kfv.V.35.155/2022/7. és Kfv.V.35.139/2022/7. határozataiban tényként kezelte, hogy a felperesek

adó kiutalása iránti bevallásukat már előterjesztették, és erre tekintettel indokolta határozatait

zal, hogy ezt követően

adóhatóságot

áfa-kamatfizetési kötelezettség hivatalból terhelte, míg a kamatos kamat érvényesítése kifejezett kérelem alapján volt lehetséges. A Kúria valamennyi döntésében egyezően foglalt állást foglalt, hogy a tárgyi kamatokat érintő eljárás nem

adóigazgatási eljárás általános szabályai szerint folyik, arra nem a közigazgatási eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény 37. §-a, hanem – kifejezett szabályok hiányában –

analógiaként részben alkalmazott Art. 124/C-124/D. §-ai szerint kellett eljárni. Tartalmi eltérés tehát a Kúria döntései között nincs, annál is inkább, mert valamennyi ügyben

volt

eldöntendő kérdés, hogy a kamatigény érvényesítésére megszabott határidő utolsó napján (2016.december 31.) követően beadott kérelmek alapján a felperesi igények teljesíthetőek-e. [63] E kérdést illetően a Kúria következetesen rögzítette, hogy

EUB C-13/

1. és C126/
2. (Sole Mizo/Dalmandi) döntésével is helytállónak ítélt Kfv.I.35.472/216/
3. (EBH2017.K.18) számú ítéletében meghatározottak szerint

uniós joggal ellentétesen visszatartott áfa kamatait

adóhatóság hosszabb időn keresztül a felpereseknek nem fizetett, Kúria V.Kfv.35.317/2022/7-2 15 akik (amelyek) így a Módtv. hatályba lépésére tekintettel számított 5 éves elévülési időn belül,

az 2016. december 31-ig érvényesíthették igényüket. Ennek indoka, hogy a kamatra

Art. 124/C. §

Art. 37. §

Art. 164. §

utolsó napjától számított 5 év elteltével évül el, amelyben

annak igényléséhez való jog megnyílt.

elévülés

igényérvényesítés időmúlás miatti korlátja, amely

uniós jogból eredő igényekre is alkalmazandó. A megfizetettségi feltétel közösségi jogba ütközését

EUB a

1. július 28-i C-274/
2. (Bizottság kontra Magyarország) ügyben mondta ki, amikor

Art. áfa visszatérítésre, kamatfizetésre vonatkozó 124/C - 124/D. §-ai hatályban voltak. A felperes perbeli, 2006. január - 2009. szeptember közötti időszakra vonatkozó kamatigényét

onban 2018. január 4-ig annak ellenére nem érvényesítette, hogy ahhoz nem jutott hozzá.

időmúlás

érvényesíthetősége jogának megszűnését eredményezte. Elévülés folytán a felperes így

adóhatóság előtt, illetve bírói úton a kamatigényét sikerrel már nem érvényesítheti. [64] A Kúria rögzíti továbbá, hogy a felperes

elsőfokú bírósági eljárásban nem igényelt

új Art. 274/G. §-a alapján 2%-kal megemelt összegű áfa-kamatot,

elsőfokú bíróság döntése tehát ilyen igényre, így a Kúria érdemi vizsgálata e jogszabályhely megsértésére nem terjedhetett ki. [65] Mindezen indokok alapján a Kúria megállapította, hogy a jogerős ítélet nem sérti a felülvizsgálati kérelemben megjelölt jogszabályi rendelkezést,

új Art. 274/G. §-át, továbbá jogkérdésben nem tér el a közzétett gyakorlatától, így

t a Kp. 121. §

elévülés

igény adóhatóság és bíróság előtti érvényesíthetőségének akadálya. Záró rész [67] A Kúria

alperest megillető, a perköltség felszámítására szolgáló költségjegyzékről szóló 31/

1. (XII.27.) IM rendeletnek megfelelően igazolt, és a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi költségekről szóló 32/
2. (VIII.21.) IM rendelet
3. §

illetékekről szóló

1. évi XCIII. törvény (Itv.)
2. §

ítélet ellen a felülvizsgálat lehetőségét a Kp. 116.§ d) pontja zárja ki. Budapest,

1. november
2. dr. Darák Péter s.k. a tanács elnöke dr. Stefancsik Márta s.k. előadó bíró dr. Demjén Péter s.k. s.k. bíró dr. Kalas Tibor s.k. bíró dr. Márton Gizella bíró