← Magyarország

Mf.30013/2024/9 – Győri Ítélőtábla

A határozat elvi tartalma: A munkavállalót megillető kártérítési járadék egyoldalú csökkentésére, megszüntetésére a munkáltató nem jogosult, ezért a munkavállaló megalapozottan igényelheti a járadék továbbfolyósítását, ha a járadék összegének módosítására vonatkozóan nincs megállapodás vagy a munkáltató a járadék módosítását, megszüntetését kereseti/viszontkereseti kérelemben nem érvényesíti. Győri Ítélőtábla Az ügy száma: Mf.V.30.013/2024/

  1. Felperes: Felperes1 (cím2) Felperes jogi képviselője: dr. Rekeny András ügyvéd (cím4) Alperes: Alperes. (cím1) Alperes jogi képviselője: PK Ügyvédi Iroda (cím6 eljáró ügyvéd: dr. Pete Judit) A per tárgya: kártérítési járadék felemelése Az elsőfokú bíróság neve és a fellebbezéssel támadott határozatának száma: Tatabányai Törvényszék, 54.M.70.020/2022/
  2. A fellebbezést előterjesztő fél és a fellebbezés sorszáma: Felperes:
  3. Csatlakozó fellebbezés: Alperes:
  4. Győri Ítélőtábla V.Mf.30.013/2024/9 2 Í t é l e t: Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatja. Az ítélőtábla az alperes által a felperes részére folyósított kártérítési járadék összegét
  5. március
  6. napjától havi 102.514 (százkétezer-ötszáztizennégy) forint összegre felemeli, és kötelezi az alperest, hogy minden hónapban előre esedékesen, a hónap
  7. napjáig 102.514 (százkétezer-ötszáztizennégy) forint kártérítési járadékot fizessen meg a felperesnek. Az alperes az első felemelt járadékrészt
  8. július
  9. napjáig köteles megfizetni a felperesnek. Az ítélőtábla kötelezi az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek a
  10. március
  11. és
  12. december
  13. közötti időszakra vonatkozóan 4.715.644 (négymillióhétszáztizenötezer-hatszáznegyvennégy) forint lejárt járadék-különbözetet. Az ítélőtábla kötelezi az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg 76.820 (százharmincötezer-háromszázkilencvenöt) forint együttes első- és másodfokú perköltséget a felperesnek. Az ítélőtábla kötelezi az alperest, hogy fizessen meg a „NAV Bírósági határozatban megállapított eljárási illeték bevételi számla” megnevezésű 10032000-01070044-09060018 számú költségvetési számlára 73.810 (száztizenkilencezer-száz) forint feljegyzett elsőfokú eljárási illetéket, továbbá 60.861 (hatvanezer-nyolcszázhatvanegy) forint feljegyzett fellebbezési illetéket és 29.905 (huszonkilencezer-kilencszázöt) forint feljegyzett csatlakozó fellebbezési illetéket. A fizetendő illeték a határozat jogerőre emelkedését követő
  14. napon válik esedékessé. Az illeték megfizetése során közleményként fel kell tüntetni az illetékfizetési kötelezettséget tartalmazó jogerős bírósági határozatot hozó bíróság megnevezését és a bírósági ügyszámot, valamint az alperes adószámát is. Az ítélet ellen nincs helye fellebbezésnek. Indokolás [1] A másodfokú eljárásban irányadó tényállás szerint a felperes az alperessel, illetve annak jogelődjével állt munkaviszonyban
  15. január 2-től bányászati munkakörben. A felperes a munkavégzéssel összefüggésben
  16. május
  17. napján üzemi balesetet szenvedett, melyek során a válla megsérült. Az alperes a kártérítési felelősségét az üzemi balesetben elismerte. A felperes baleseti rokkantsági nyugdíj a
  18. július 4-én kelt Orvosszakértői Intézet neve szakvéleménye szerint 67%, amelyből 40%-os mértékű üzemi baleseti eredetű. [2] A felperes munkaviszonya
  19. október
  20. napjával közös megegyezéssel szűnt meg, a felperes részére III. fokozatú baleseti rokkantsági nyugdíj került megállapításra
  21. Győri Ítélőtábla V.Mf.30.013/2024/9 3 november 1-vel. A felperes munkaviszonyának megszűnését követően a felek a kárfelelősség, kármegosztás tárgyában megállapodást kötöttek, a baleseti eredetű és az össz-szervezeti munkaképesség csökkenésének arányában, 40 % : 67 % = 60 % -ban térítette a keresetveszteséget az alperes. [3] Az alperes
  22. március 31-én kelt 213/
  23. számú egyoldalú intézkedésében a felperest értesítette, hogy
  24. januártól mínusz 33%-os mértékű volt az átlagkereset változása, mely során az addig folyósított havi 102.514 forint összegű járadékot megszüntette. [4] Az alperes a szakszervezettel 2017-ben megkötött megállapodásban 2019-re az átlagos éves bérfejlesztés mértékét 8%-ban határozta meg. Az alperesnél a
  25. évi tényleges átlagkereset-változás mértéke 16,86 %-os volt. 2020-ban az átlagkereset-változás mértéke – korrekció nélkül – mínusz 22,02 %, míg a pandémiás állásidő, pandémiás ügyelet és készenlét, kisgyermekesek részére juttatott pandémiás pótlék, valamint bérmaradvány adataival történő korrekcióval mínusz 32,25%-os mértékű volt. [5] A felperes keresetlevelet terjesztett elő, amelyben kérte, hogy a bíróság kötelezze az alperest
  26. március 1-jétől kezdődően havonta előre esedékesen 102.514 forint keresetveszteségi járadék megfizetésére. Kötelezni kérte továbbá az alperest
  27. március
  28. napjától 102.514 forint havi járadék összeg után
  29. január
  30. napjától a kifizetés napjáig a Polgári Törvénykönyvről szóló
  31. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 6:
  32. § alapján, a késedelemmel érintett naptári félév első napján érvényes jegybanki alapkamattal megegyező mértékű késedelmi kamat megfizetésére, továbbá kérte az alperes perköltségben való marasztalását. [6] A felperes az érvényesíteni kívánt jog körében a Munka Törvénykönyvéről szóló
  33. évi XXII. törvény (a továbbiakban: régi Mt.)
  34. § és
  35. §,
  36. §,
  37. §,
  38. §,
  39. §,
  40. § és
  41. §-okat jelölte meg, valamint a kamatszámítás tekintetében a Ptk. 6:
  42. §-ára hivatkozott. [7] A felperes jogi érvelésében kifejtette, hogy az alperesnél folytatott munkavégzés során üzemi balesetet szenvedett. Az alperes a régi Mt.
  43. §-a értelmében a felperes részére kártérítés jogcímén keresetveszteségi járadék teljesítésére köteles. A keresetveszteségi járadékkal kapcsolatban az alperes a 213/
  44. számú egyoldalú jognyilatkozatot, munkáltatói intézkedést hozott, a felperes keresetveszteségi járadékát csökkentette. [8] A felperes kiemelte, hogy nem munkaviszonyban, hanem a munkáltató kárfelelőssége alapján kártérítési jogviszonyban áll az alperessel, erre figyelemmel nem hozhatott az alperes olyan egyoldalú jognyilatkozatot, melyben egyoldalúan dönt a járadékos keresetveszteségének csökkentéséről, illetőleg megszüntetéséről. A felperes szerint munkaviszonyra vonatkozó szabály nem biztosít az alperesnek jogi lehetőséget arra, hogy a kártérítés tárgyában egyoldalú jognyilatkozatot tegyen, és a keresetveszteségi járadékát csökkentse. A felperes keresetében rögzítette továbbá, hogy az alperes indokolása nem valós, nem valósult meg a munkabér csökkentés. Tévesen értelmezi az alperes keresetveszteségi járadékszámítás módját. Győri Ítélőtábla V.Mf.30.013/2024/9 4 [9] Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását, valamint a felperes perköltségben történő marasztalását kérte. Kifejtette, hogy az elszámolások megküldésével értesítették felperest az éves felülvizsgálatok eredményéről, a járadék változásáról. Az elvégzett felülvizsgálat alapján az alperes továbbra is fenntartja a felperes részére korábban megküldött
  45. és
  46. évekre vonatkozó elszámolásokban foglaltakat, az azokban szereplő járadék összegeket. [10] Munkáltatói döntés alapján a
  47. évi és a várható
  48. évi bérváltozás együttes hatását a
  49. évi kártérítési járadékok felülvizsgálata során, együttesen érvényesítette az alperes. Az elvégzett számítások során a
  50. évi elvesztett jövedelemből kiindulva előbb a
  51. évi + 8 %-os, majd a
  52. évi -33 %-os (összességében: -27,64 %) bérváltozás került érvényesítésre. [11]
  53. december
  54. napjával felmondásra került a Alperes. Kollektív Szerződése, és
  55. január
  56. napjától a társaság munkavállalóira a Villamosenergia-ipari Ágazati Kollektív Szerződés előírásai vonatkoznak. Az alperes kifejtette, hogy a 43/
  57. (XI. 19.) Igazgatósági határozatban a humán folyamatok végrehajtása körében az Igazgatóság felhatalmazta az elnök-vezérigazgatót a munkavállalók munkaszerződéseinek közös megegyezéssel történő módosítására. Ennek során a munkavállalókkal megtörtént a munkaszerződés módosításra vonatkozó egyeztetés, mely eredményeként valamennyi munkavállaló (111 fő) a felajánlott munkaszerződés módosítást elfogadta. A fenti intézkedések eredményeként a megvalósult bérváltozás mértéke
  58. évben – 33 % volt. [12] Az alperes álláspontja szerint a bérváltozás a felperesre is kihatott. A felperes által balesetének időpontjában betöltött munkakör, illetve ezen munkakörhöz tartozó szakmai átlagkereset megszűnt. Az alperesnél a földalatti tevékenység, majd a Bányaüzem, mint önálló szervezeti egység is megszűnt. A munkáltatói döntés értelmében a munkabérváltozás független attól, hogy azt az év elején, közepén, vagy végén hozza meg. [13] Az elsőfokú bíróság ítéletével az alperes által a felperes részére folyósított járadék összegét
  59. március
  60. napjától havi 62.302 forintra felemelte,
  61. január
  62. napjától havi 57.386 forint,
  63. július 1-től 55.795 forint,
  64. január
  65. napjától havi 39.117 forint összegben határozta meg és kötelezte az alperest, hogy minden hónapban előre esedékesen, a hónap
  66. napjáig 39.117 forint kártérítési járadékot fizessen meg felperesnek. Megállapította, hogy
  67. március
  68. és
  69. december
  70. napja között az alperesnek, a felperes javára 2.240.914 forint lejárt járadék-különbözet tartozása keletkezett, melynek 15 napon belüli megfizetésére kötelezte az alperest és
  71. január
  72. napjától a kifizetés napjáig számított törvényes mértékű késedelmi kamat megfizetésére. A felperes kereseti kérelmét ezt meghaladóan elutasította. Rendelkezett arról, hogy az ítélet a lejárt, valamint a folyamatosan fizetendő keresetveszteségi járadék vonatkozásában fellebbezésre tekintet nélkül végrehajtható. A bíróság kötelezte az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 7.055 forint perköltséget. [14] Az elsőfokú bíróság a keresetről a régi Mt.
  73. §

(1),
(2)és
(5)bekezdése, a 82. §
(2)és
(3)bekezdése, a 152. §
(1)bekezdése, a 174. §
(1)bekezdése, a 177. §
(1)bekezdése, a Győri Ítélőtábla V.Mf.30.013/2024/9 5 178. §
(1)-
(5)bekezdése, 179. §
(1)bekezdése, valamint a 184. §
(1),
(3)és
(4)bekezdései alapján határozott. [15] Az elsőfokú bíróság a felperes járadékigénye tekintetében elsődlegesen azt vizsgálta, hogy az alperesnél a
  1. év tekintetében bekövetkezett munkabércsökkenés a felperes járadékára kihatott-e. Ezzel összefüggésben az elsőfokú bíróság rögzítette, hogy a felperes járadékának éves felülvizsgálata során az alperesnek a nála megvalósult átlagkereset-változást kellett alapul vennie. A munkavállalók átlagkeresetének változása – a régi Mt.
  2. §
(5)és 82. §
(1)bekezdése alapján – a munkaszerződés módosítását jelentette, függetlenül attól, hogy annak írásba foglalására sor került-e, vagy az alperes által foganatosított béremelést a munkavállalók ráutaló magatartással elfogadták. Ennek megfelelően a régi Mt. 184. §
(3)és
(4)bekezdésében meghatározott munkabérnövekedés mögött minden esetben a munkavállalók munkaszerződésének módosítása áll. A régi Mt.
  1. §-a nem írja elő a munkáltató kötelezettségeként, a kártérítés módosításának feltételeként, hogy a munkáltató a járadékosokkal a munkabér változtatásról egyeztessen, azaz önmagában az átlagkereset változása kihat a járadékosokra. Az elsőfokú bíróság hangsúlyozta, hogy a régi Mt.
  2. §-a alapján a Polgári Törvénykönyvről szóló
  3. évi IV. törvény (a továbbiakban: régi Ptk.)
  4. §-ára figyelemmel a munkáltató lényeges körülményeiben bekövetkező változás esetén is kérhető a megállapított kártérítési járadék módosítása. [16] Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy az alperes egyoldalúan nem módosíthatta volna a kártérítési járadék összegét, az alperesnek peres eljárást kellett volna kezdeményeznie a járadék csökkentése érdekében, amennyiben annak mértékét a felperes nem fogadta el. [17] Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a munkavállalók részére kifizetett „egyéb bér” nem a munkaszerződés-módosítás kompenzációjaként került kifizetésre és a felperes járadékának összegére az alperesnél bekövetkezett
  5. és
  6. évi átlagkereset-változás kihatott, azt a járadék összegének számításakor figyelembe kell venni. [18] Az elsőfokú bíróság a
  7. és
  8. évi átlagkereset-változás mértéke, illetőleg az annak meghatározása során követendő módszertan vizsgálata tekintetében a régi Mt.
  9. §
(4)bekezdésének alkalmazásával járt el és megállapította, hogy az alperesnél a felperest a baleset előtt foglalkoztató szervezeti egység megszűnt és a baleset előtti munkakörével azonos munkavállaló nincs, a ténylegesen megvalósult átlagos éves bérfejlesztés (átlagkereset-változás) mértéke irányadó a járadék megállapításakor. Az elsőfokú bíróság kiemelte, hogy a bérfejlesztés mértékét a megvalósult és nem az előre tervezett (a szakszervezettel kötött megállapodásban rögzített) adatok határozzák meg. Az alperes a felperes által megjelölt 16,86%-os ténylegesen megvalósult béremelés mértékét annyiban vitatta, hogy az az általa meghatározott plusz 8%-os létszámváltozásból adódott. Az elsőfokú bíróság az alperes nyilatkozatát akként értelmezte, hogy az alperes álláspontja alapján az átlagkereset-változás 2019/2018 vonatkozásában valóban 16,86 %. [19] Az elsőfokú bíróság kiemelte, hogy a régi Mt. 179. §
(1)bekezdése alapján az elmaradt munkabér összegének megállapításakor a munkajogi átlagkereset számítására vonatkozó szabályok, azaz a régi Mt.
  1. §-ának alkalmazásával kell eljárni. Ennek megfelelően az átlagkereset meghatározása során az utolsó négy naptári negyedévnek azokat a negyedéveket kell tekinteni, amelyekben a munkavállaló a munkaviszony fennállása alatt a Győri Ítélőtábla V.Mf.30.013/2024/9 6 munkavégzés alapján utoljára munkabérben részesült. Erre tekintettel az alperesnél a
  2. évben foglalkoztatott összes munkavállalót figyelembe kell venni a 2018/
  3. évi bérváltozás számításakor, mert a
  4. év az irányadó időszak és a 2018-as évre vonatkozó összes munkabér/munkavállaló figyelembevételével jön ki a helyes számítás. Ennek megfelelően az alperes által kért korrekciónak a létszámadatok vonatkozásában nincs helye. Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy 2018-ról 2019-re az alperesnél a ténylegesen megvalósult átlagos éves bérfejlesztés mértéke 16,86 % volt. [20] A
  5. év tekintetében az alperes által hivatkozott korrekciós tényezők értékelésével összefüggésben az elsőfokú bíróság a régi Mt.
  6. §
(1)bekezdése szerint az átlagszámítás alapjául szolgáló időszakra (irányadó időszak) kifizetett munkabér időarányosan számított átlagát vette figyelembe. Az alperes 2020-ban a pandémia alatt állásidőre járó juttatást fizetett azon munkavállalóknak, akik a koronavírussal történő megfertőződés lehetősége miatt a munkavégzési kötelezettség alól mentesültek. A „pandémiás ügyelet és készenlét” címén teljesített kifizetések indoka az volt, hogy a pandémiás helyzetre tekintettel 2020. március 16. napjától kezdődően az alperes készenlét teljesítésével bízott meg munkavállalókat, amely időszakra az érintettek 35 %-os bérpótlékban részesültek. Az elsőfokú bíróság a régi Mt. 184. §
(4)bekezdésének alkalmazásával összefüggésben arra vont le következtetést, hogy ezeket a kifizetéseket a keresetváltozás mértékének meghatározásakor számításba kell venni, mert azok munkabérjellegű juttatások voltak, és az alperes egészénél megvalósult átlagkeresetváltozást kellett figyelembe venni. [21] A kisgyermekesek részére juttatott „pandémiás pótlék” tekintetében az elsőfokú bíróság rögzítette, hogy a juttatás célja az volt, hogy az iskolák és óvodák váratlan bezárása miatt az érintett munkavállalók fel tudjanak készülni a gyermekfelügyelet megoldására. A juttatás céljára és tartalmára tekintettel az elsőfokú bíróság arra vont következtetést, hogy ez egyfajta segély, szociális juttatás volt azon munkavállalók számára, akiknek 14 éven aluli gyermek neveléséről, felügyeletéről kellett gondoskodni a közoktatási intézmények bezárása idején. A „pandémiás pótlék” ennélfogva nem tekinthető munkabérjellegű juttatásnak, ezért a járadékszámítás alapjául szolgáló átlagkeresetváltozás mértékének meghatározásakor nem vehető figyelembe. [22] A „bérmaradvány” címén kifizetett juttatás értékelése tekintetében az elsőfokú bíróság nem ítélte alaposnak azt az alperesi hivatkozást, hogy a bérmaradványjuttatás kifizetésére a létszám csökkenéséből adódó többletfeladatok és egyéb eseti jellegű feladatok ellátása miatt került sor, és ezért azt a régi Mt. 178. §
(5)bekezdése alapján nem kell figyelembe venni. A kifizetett juttatás az elsőfokú bíróság megállapítása szerint munkabérnek minősül és azzal a régi Mt. 184. §
(3)és
(4)bekezdése szerint számolni kell. [23] A járadék összegének meghatározásakor az elsőfokú bíróság annak figyelembevételével járt el, hogy az alperes alapvetően a felperes jogi érvelését támadta, így a felperes számítását a bíróság elfogadta. Megállapította ezen számítás alapján, hogy
  1. évben az alperesnél az átlagkereset 22,02 %-os mértékben csökkent, amelyre tekintettel – a rokkantsági ellátás beszámításával – a felperes havi 62.302 forint járadékra lenne jogosult. [24] A bíróság továbbá megállapította, hogy
  2. január
  3. napjától havi 57.386 forintot,
  4. július
  5. napjától havi 55.795 forintot,
  6. január
  7. napjától havi 39.117 forintot Győri Ítélőtábla V.Mf.30.013/2024/9 7 köteles alperes megfizetni kártérítési járadék jogcímén felperes részére. A bíróság a levonások körében figyelembe vette a 2021., 2022., 2023-as évek vonatkozásában felperes által csatolt jövedelemigazolások szerint a megtérülő jövedelmek összegét. [25] Az elsőfokú bíróság a perköltség viseléséről a pernyertesség-pervesztesség (61%39%) arányában az alperesre terhesebben rendelkezett. [26] A felperes törvényes határidőn belül fellebbezéssel élt, kérte, hogy a másodfokú bíróság az elsőfokú ítélet megváltoztatásával kereseti kérelmének teljes egészében adjon helyt, valamint kötelezze az alperest az első- és másodfokú perköltségének megfizetésére. Álláspontja szerint az elsőfokú ítélet sérti a régi Mt.
  8. §
(1)bekezdését, a 179. §
(1)bekezdését, valamint a 184. §
(1)és
(3)bekezdését, továbbá a Pp. 279. §
(1)bekezdését is. [27] A felperes fellebbezésében vitatta, hogy
  1. december
  2. napjával felmondásra került a Alperes. Kollektív Szerződése, továbbá, hogy
  3. január
  4. napjától az alperes munkavállalóira a Villamosenergia-ipari Ágazati Kollektív Szerződést kellene alkalmazni, illetve, hogy ezen szerződés rendelkezései alapján az alperes munkavállalóinak átlagkeresete csökkent, amely kihatott a keresetveszteségi járadékának számítására is. Érvelése szerint az „új” kollektív szerződés kondíciói vele szemben nem hatályosak, és ezért a keresetveszteségi járadék számításánál, illetve az elmaradt jövedelem meghatározásánál annak rendelkezéseit figyelmen kívül kell hagyni. Az elsőfokú bíróság figyelmen kívül hagyta, hogy az alperes a bércsökkenést mínusz 33 %-os mértékűnek adta elő, amely azonban valótlan állítás, mert
  5. és
  6. között 16,86 %-kal nőtt, míg
  7. és
  8. között 22,02 (22,05 %) %-kal csökkent az átlagkereset az alperesnél. Erre figyelemmel nem lehet csökkenteni keresetveszteségét, mert az eljárásban beszerzett okirati bizonyítékokból az tűnik ki, hogy a még aktív munkavállalók 33 %-os bércsökkenését más juttatásokkal kompenzálták. [28] Hivatkozott a Kúria Mfv.VIII.10.052/2023/
  9. számú végzésére, mely szerint „[61] Fentiekből következően lehetőség van a kártérítési járadék módosítására, amelynek azonban feltétele, hogy azt már egy korábbi időpontban megállapították. A törvény nem szűkíti ennek lehetőségét arra az esetre, ha a kártérítést a bíróság állapította meg. A kártérítés módjában, időtartamában, mértékében a felek peren kívül is megállapodhatnak, mint ahogy ez jelen esetben is történt. Az alperes által megállapított kártérítési járadékot a felperes elfogadta, a járadék folyósításában és összegszerűségében a felek egyező akaratukat kinyilvánították. Nincs jogi akadálya annak, hogy a megállapodást később közösen módosítsák. Arra is lehetőségük van, hogy az ilyen megállapodás bíróság által történő megváltoztatását kérjék, e módosításra azonban nem egyoldalú intézkedés, csak kérelem alapján kerülhet sor. [62] A Kúria következetes gyakorlata szerint (Mfv.VIII.10.091/2022/5; Mfv.VIII.10.037/2023/4.) ebből következően a munkáltatónak nincs lehetősége arra, hogy a kártérítést egyoldalúan csökkentse vagy megszüntesse. Ebből pedig arra a következtetésre kell jutni, hogy erről vagy újabb megállapodás köthető, vagy módosítás végett a bírósághoz kell fordulni. Az alperes a perben mindvégig arra hivatkozott, hogy a felperesnek nincs mostanra kára, mert öregségi nyugdíjban részesül, erre vonatkozó igényét, vagyis a kártérítési járadék jövőben történő megszüntetését neki kell érvényesíteni.”. [29] A felperes álláspontja szerint az alperes egyoldalú intézkedésével nem módosíthatta a felperes járadékának összegét, arra csak kérelem alapján kerülhet sor. Kérelmet az alperes Győri Ítélőtábla V.Mf.30.013/2024/9 8 viszontkereset formájában nem terjesztett elő, ezért e körben az alperesnek nem volt olyan – a megváltoztatásra irányuló igényével kapcsolatos – kérelme, amely alapján lehetőség lett volna a járadék összegének csökkentésére. Az alperesnek a bírósághoz kellett volna fordulnia, amennyiben a felperessel való egyeztetés nem vezet eredményre. Mivel ez nem történt meg, a járadék csökkentésének nem volt jogalapja. [30] A felperes sérelmezte azt is, hogy az elsőfokú bíróság tévesen rendelkezett a 2021., 2022.,
  10. években folyósított társadalombiztosítási ellátás megtérülésként való figyelembevételéről, ezért az ítélet a régi Mt.
  11. § bekezdésébe is ütközik. A perben sem a szakértői bizonyítás, sem az alperes nyilatkozatai alapján nem vált ismertté a
  12. évet követő elmaradt jövedelmek összege, azok változása, ezért a
  13. évet követő megtérülések ez esetben nem vehetőek figyelembe. [31] Mindezekre figyelemmel kérte, hogy a kereseti kérelmének helyt adva a másodfokú bíróság a járadékát
  14. március 1-től 102.512 forint/hó összegre emelje fel, továbbá rendelkezzen a
  15. január 31-ig lejárt járadék 4.818.158 forint összegre való felemeléséről is. [32] Az alperes csatlakozó fellebbezést nyújtott be, elsődlegesen kérte az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatását, a felperes keresetének elutasítását, másodlagosan az ítélet hatályon kívül helyezését, új eljárás lefolytatását, új határozat hozatalát. Az elsőfokú ítélet felülbírálatát a Pp.
  16. §
(3)a),
  1. c)és
  2. d)pontjára figyelemmel kérte. E tekintetben hivatkozott arra, hogy az elsőfokú ítélet nem felel meg a régi Mt. 174. §
(1)bekezdésének, a 177. §
(1)bekezdésének, a 178. §
(1)bekezdésének, valamint a 184. §
(1)bekezdésének, az régi Ptk.
  1. §-nak, a BH 2005.5.191-ben, az MK
  2. állásfoglalásában foglaltaknak sem. Az elsőfokú eljárás szabályszerűségének felülbírálatát a Pp.
  3. §
(1)bekezdésére utalva kérte, mert álláspontja szerint az ítélet sérti a Pp.
  1. §,
  2. § és
  3. §-ait. [33] Az alperes hivatkozott a BH2005.5.
  4. számú eseti döntésre, valamint az MK
  5. számú állásfoglalásban foglaltakra, mely szerint a perbeli esetben korrekciót kell végrehajtani az általa szolgáltatott béradatok vonatkozásában, mert a pandémia, valamint a létszámcsökkentésből eredő többletfeladatok miatt kifizetett összegek nem minden munkavállalót érintettek. A felperest továbbfoglalkoztatása esetén munkaköréből kifolyólag, vagy ha nem éri baleset, akkor sem érintették volna ezen kifizetések, ez pedig nem hagyható figyelmen kívül a régi Mt.
  6. §
(4)bekezdésének értelmezésekor sem. Az alperes álláspontja szerint a járadékos nem hozható kedvezőbb helyzetbe, mint azon munkavállaló, aki még mindig aktívan az alperessel áll munkaviszonyban. A pandémiás időszakban kifizetett juttatások csak az aktív munkaviszonyban állókat érintették és nem minden munkavállalót. A bérmaradvány összege is hasonló kifizetés és kizárólag a létszámváltozásból fakadóan az aktív munkavállalók részére került kifizetésre. Az alperesnél a korrekciós tételekkel együtt
  1. évre vonatkozóan 22,02 %-os bércsökkenés valósult meg, a korrekciós tételek figyelmen kívül hagyásával 32,25 %-os a bércsökkenés. Nem lehet megalapozott egy olyan járadék megállapítása, amely a járadékosokat előnyösebb helyzetbe hozza, mint akik jelenleg munkát végeznek. Győri Ítélőtábla V.Mf.30.013/2024/9 9 [34] A felperes a csatlakozó fellebbezési ellenkérelemben kifejtette, hogy az alperes csatlakozó fellebbezése nem alapos, az elsőfokú ítéletnek sem a megváltoztatása, sem a hatályon kívül helyezése nem indokolt. [35] A felperes fellebbezése megalapozott, az alperes csatlakozó fellebbezése nem alapos. [36] A másodfokú bíróság a Pp.
  2. §
(1)alapján a fellebbezést tárgyaláson kívül bírálta el, megállapította, hogy a Pp.
  1. §-ban, illetve a
  2. §-ban írt kötelező hatályon kívül helyezési ok a perbeli esetben nem merült fel. [37] A másodfokú bíróság az alperes csatlakozó fellebbezésben foglaltakra figyelemmel elsődlegesen azt vizsgálta, hogy a Pp.
  3. §
(2)bekezdése alapján indokolt-e az ítélet hatályon kívül helyezése, felmerül-e az elsőfokú eljárás megismétlésének szükségessége. A másodfokú bíróság azt állapította meg, hogy az elsőfokú bíróság a Pp.
  1. § és
  2. § rendelkezéseit nem sértette meg, nem állapítható meg eljárási szabálysértés, ami indokolttá tenné az elsőfokú eljárás megismétlését. [38] A másodfokú bíróság megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a felperes egészségkárosodásának bekövetkezése, valamint a felek közötti munkaviszony megszüntetésének időpontjára tekintettel helyesen foglalt állást a tekintetben, hogy a kereset elbírálása során kizárólag a régi Mt. kártérítésre vonatkozó rendelkezései alkalmazandók. [39] Hangsúlyozza a másodfokú bíróság, hogy a felperes módosított kereseti kérelmében
  3. március 1-től változatlanul 102.514 forint összegű havi kártérítési járadék megfizetésére kérte kötelezni az alperest, és ezen marasztalásra irányuló kereseti kérelem jogalapjaként feltüntette a régi Mt.
  4. §-át,
  5. §-át,
  6. §
(1)bekezdését és a
  1. §-át. A felperes kifejtette a jogi érvelését, csatolta okirati bizonyítékait. [40] A másodfokú bíróság álláspontja szerint a felperes fellebbezési kérelmében helyesen hivatkozott arra, hogy a bíróságnak abban a kérdésben kellett dönteni, hogy az alperes a felek által peren kívüli megállapodással a felperes javára megállapított, az alperest terhelő kártérítési járadékfizetési kötelezettséget, illetve annak teljesítését egyoldalúan jogosult volt-e csökkenteni vagy sem. [41] Megállapítható, hogy a felperes, valamint az alperes között megállapodás jött létre a felperes kártérítési járadéka tárgyában, amelynek tartalmát az alperes a perben nem vitatta, illetve amelyre nézve a felperes okirati bizonyítékokat csatolt. A másodfokú bíróság arra vont le következtetést, hogy a felperes a releváns tényeket a perben bizonyította, az alperes alaptalanul hivatkozott a Pp.
  2. §
(1)bekezdésének a megsértésére. [42] A másodfokú bíróság figyelemmel volt a régi Mt. 184. §
(1)bekezdésére, amely szerint, ha a kártérítés megállapítása után változás következik be a sérelmet szenvedő munkavállaló lényeges körülményeiben, mind a károsult, mind a munkáltató, illetőleg felelősségbiztosítás alapján nyújtott kártérítés esetén a biztosító a megállapított kártérítés módosítását kérheti. Győri Ítélőtábla V.Mf.30.013/2024/9 10 [43] A régi Mt. 184. §
(1)bekezdése lehetőséget biztosít a kártérítési járadék módosítására, amennyiben azt egy korábbi időpontban már megállapították, függetlenül attól, hogy a munkáltató járadékfizetési kötelezettsége a bíróság jogerős határozatán vagy a felek megállapodásán alapul. Ezen jogszabályi rendelkezés értelmében nincs jogi akadálya annak, hogy a felek a megállapodást utóbb módosítsák, illetve bármelyik fél annak bíróság által történő módosítását kérje. A régi Mt. 184. §
(1)bekezdése alapján a munkáltatónak nincs lehetősége arra, hogy a megállapodásban meghatározott kártérítési járadékot egyoldalúan csökkentse vagy megszüntesse. [44] A másodfokú bíróság hangsúlyozza továbbá, hogy a régi Mt. 184. §
(1)bekezdése értelmében a korábban megállapított kártérítés módosításának feltétele a sérelmet szenvedett munkavállaló lényeges körülményeiben a kártérítés megállapítása után bekövetkezett változás. [45] A felek között 2018. évben létrejött megállapodásra tekintettel a régi Mt. 184. §
(1)bekezdése alapján az alperesnek nem volt lehetősége arra, hogy a kártérítési járadék összegét egyoldalúan csökkentse. [46] A másodfokú bíróság az összegszerűség tekintetében hangsúlyozza, hogy az alperes által nem volt vitatott, hogy
  1. január 1-én 102.514 forint volt a havi járadék összege,
  2. márciusig ezt az összeget folyósította az alperes. A felperest
  3. március 1-től
  4. december 31-ig terjedő időszakra az alperes által folyósított járadék beszámításával 4.715.644 forint lejárt járadék különbözet illeti meg. A felperes a régi Mt. 174.§
(1)bekezdése, illetve 177. §
(1)bekezdése szerinti kártérítési járadékfizetés (továbbfolyósítás) iráni igénye az alperessel létrejött megállapodáson alapul, a perben a kár összegének további bizonyítása nem volt szükséges. Az alperes nem hivatkozott az elsőfokú eljárás során arra, hogy a felperes körülményeiben változás történt, azt adta elő, hogy az alperesnél munkabér csökkentésre került sor 2020-ban, és álláspontja szerint ez hat ki a felperes járadékának összegére is. [47] Az alperes a fentiekben kifejtettek szerint a felperest megillető kártérítési járadék egyoldalú csökkentésére nem volt jogosult és ezért a felperes megalapozottan terjesztette elő a járadék továbbfolyósítása iránti igényét az alperessel szemben. Hangsúlyozandó, hogy az alperes a régi Mt. 184. §
(1)bekezdése alapján a felek közötti megállapodáson alapuló járadék megváltoztatása iránt igényérvényesítéssel a bíróság előtt nem élt, illetve a felperes által indított perben a Pp. 204. §
(1)bekezdése szerinti viszontkeresetet sem terjesztett elő ezen igénye érvényesítése érdekében. [48] A másodfokú bíróság rámutat arra, hogy a Pp. 204. §
(1)bekezdése szerint az alperes a felperes ellen – a keresettel érvényesíteni kívánt joggal azonos jogviszonyból eredő joga iránt – írásban előterjesztett viszontkereset-levéllel viszontkeresetet indíthat. A viszontkereset-levelet – az
(5)bekezdésben foglalt kivétellel – a kereset közlésétől számított negyvenöt napon belül vagy a bíróság által az ellenkérelem előterjesztésére meghosszabbított határidőn belül, de legkésőbb az írásbeli ellenkérelem, illetve beszámítást tartalmazó irat előterjesztésével egyidejűleg kell benyújtani. Győri Ítélőtábla V.Mf.30.013/2024/9 11 [49] A Pp. 204. §
(1)bekezdése alapján az alperesnek a felperes által indított perben volt lehetősége, hogy a jövőre nézve a kártérítési járadék leszállítása, illetve megszüntetése iránt viszontkeresettel éljen a felperessel szemben. A Pp. 204. §
(1)bekezdése értelmében az erre nyitva álló határidő a perben
  1. október 26-án járt le. Mivel ezen eljárásjogi lehetőséggel az alperes nem élt, a kártérítési járadék megállapításának megfizetésére irányuló kereset vagy viszontkereset hiányában arról a Pp.
  2. §
(1)bekezdése alapján a bíróságnak nincs lehetősége dönteni, mivel az érdemi döntés nem terjeszkedhet túl a kereseti kérelmen, az ellenkérelmen. A másodfokú bíróság hangsúlyozza, hogy a Kúria Pfv.III.21.315/2019/
  1. számú ítéletével ezzel egyezően foglalt állást a nyugdíjpótló járadék érvényesíthetőségének eljárásjogi feltétele tekintetében, továbbá ugyanezt az álláspontot rögzíti az Mfv.VIII.10.091/2022/5., az Mfv.VIII.10.137/2022/6., az Mfv.VIII.10.052/2023/
  2. és az Mfv.V.10.003/2024/
  3. számú ítélet is. [50] A fentiekre figyelemmel, mivel a felperes kereseti kérelme a kártérítési járadék megállapítására irányuló megállapodásban foglaltak szerinti járadék megfizetésére irányult, az alperes által előadott jogi érvelés mentén, a járadék leszállítására vonatkozó alperesi viszontkereset előterjesztése nélkül a bíróság nem határozhat a járadék módosításáról. Az alperes igénye viszontkereset előterjesztése hiányában nem kerülhetett elbírálásra, a másodfokú bíróság érdemben nem vizsgálta az alperes csatlakozó fellebbezési kérelemben az összegszerűség vonatkozásában előterjesztett érveit. A másodfokú bíróság ezzel összefüggésben megjegyzi, hogy az alperes ugyanakkor továbbra sincs elzárva attól, hogy a régi Mt.
  4. §
(1)bekezdése alapján keresettel éljen a felperessel szemben a megállapodás alapján folyósított járadék módosítása iránt. [51] A fentiekben részletezettek szerint a másodfokú bíróság egyrészt megállapította, hogy lényeges eljárási szabálysértés hiányában a Pp.
  1. §-a alapján nem volt helye az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezésének. A másodfokú bíróság megállapította, hogy az elsőfokú bíróság az anyagi jogszabályokat csak részben alkalmazta helyesen, a régi Mt.
  2. §
(1)bekezdésében foglaltak alkalmazásával nem értett egyet. A másodfokú bíróság megállapította továbbá, hogy az elsőfokú bíróság a Pp.
  1. §-át is megsértette, mert az alperes nem bizonyította, hogy jogosult volt a kártérítési járadék egyoldalú csökkentésére. A másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet a Pp.
  2. §
(2)bekezdésére utalva részben megváltoztatta. [52] A másodfokú bíróság a Pp. 83. §
(1)bekezdése szerint kötelezte a fellebbezési eljárásban is pervesztes alperest a felperes jogi képviseletével összefüggésben felmerült ügyvédi munkadíjának megfizetésére, amelynek összegét a 32/2003. (VIII.22.) IM rendelet 3. §
(2)bekezdés a) pontjának és
(5)és
(6)bekezdésének alkalmazásával az elsőfokú- és másodfokú eljárásra együttesen 76.820 forintban állapította meg. [53] A másodfokú eljárással összefüggésben a Pp. 21. §
(3)bekezdés a) pontja és az
(5)bekezdése, valamint az illetékekről szóló
  1. évi XCIII. törvény
  2. §
(1)bekezdése és 46. §
(1)bekezdése alapján 73.810 forint feljegyzett elsőfokú és 38.603 forint feljegyzett fellebbezési illeték és 29.905 forint csatlakozó fellebbezési illeték merült fel, amelynek megfizetésére a másodfokú bíróság a Pp. 83. §
(1)bekezdése és a 102. §
(1)bekezdése szerint a pervesztes alperest kötelezte. Győri Ítélőtábla V.Mf.30.013/2024/9 12 [54] Az ítélet ellen a Pp. 365. §
(2)bekezdésében foglaltak szerint nincs helye fellebbezésnek. Győr,
  1. május
  2. Dr. Bartus Erika sk. Dr. Mózsa Gábor sk. Dr. Molnár Andrea sk. a tanács elnöke előadó bíró bíró

🔗 Hivatalos forráshoz

MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.