A határozat elvi tartalma: A szemlebizottság-vezetői feladatok rendszeres, többletfeladatként, többletfelelősséggel - a kinevezés szerinti beosztáshoz tartozó feladatok ellátása mellett - történő elvégzése megalapozza a megbízási díj iránti igényt. A Kúria mint másodfokú bíróság ítélete Az ügy száma: A tanács tagjai: Kf.VII.40.481/2021/
- Dr. Magyarfalvi Katalin a tanács elnöke Dr. Cséffán József előadó bíró Dr. Farkas Katalin bíró A felperes: felperes neve (felperes címe) A felperes képviselője: Független Rendőr Szakszervezet dr. Tordai Gábor kamarai jogtanácsos (címe) Az alperes: Nógrád Megyei Rendőr-főkapitányság, (alperes címe) Az alperes képviselője: dr. Korill Krisztina kamarai jogtanácsos A per tárgya: megbízási díj kifizetése A fellebbezést benyújtó fél: alperes Az elsőfokú bíróság határozatának száma: Budapest Környéki Törvényszék 24.K.702.831/2020/
- Rendelkező rész A Kúria a Budapest Környéki Törvényszék – a 24.K.702.831/2020/
- számú végzéssel kijavított – 24.K.702.831/2020/
- számú ítéletét helybenhagyja. Kötelezi az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 20.000 (húszezer) forint másodfokú perköltséget. A le nem rótt 43.288 (negyvenháromezer-kétszáznyolcvannyolc) forint fellebbezési eljárási illeték a magyar állam terhén marad. Az ítélet ellen további jogorvoslatnak nincs helye. Kúria VII.Kf.40.481/2021/4 2 Indokolás Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás [1] A felperes
- július 2-tól
- szeptember 1-ig az alperes hivatásos állományú tagja volt, aki a ...án, nyomozó beosztásban teljesített szolgálatot. [2] A felperes a kinevezése szerinti nyomozó beosztásához tartozó, a munkaköri leírásában rögzített feladatainak az ellátása mellett, elöljárói utasításra folyamatosan és rendszeresen végzett a beosztásához nem tartozó szemlebizottság-vezetői feladatokat. [3] A felperes
- június
- napján szolgálati panaszt terjesztett elő megbízási díj megfizetése iránt a
- május 1-től kezdődő időszakra visszamenően. Arra hivatkozott, hogy elöljárója utasítására rendszeresen beosztásába nem tartozó szemlebizottság-vezetői feladatokat látott el, többletfeladatként. Előadta, hogy a szemlebizottság-vezetői feladatok – az eredeti nyomozói beosztásához képest – más kvalifikáltságú, eltérő szakértelmet igénylő, jelentős felelősséggel és fokozott igénybevétellel járó munkát jelentenek, amelyet a munkaköri leírásban is rögzíteni kell. [4] A Rendőrkapitányság kapitányságvezetője a szolgálati panaszban foglaltakkal nem értett egyet, ezért azt felterjesztette az elöljáró parancsnoknak. A Nógrád Megyei Rendőrfőkapitányság vezetője
- augusztus
- napján kelt határozatával a panaszt elutasította. Határozatának indokolásában megállapította, hogy a büntetőeljárások keretében lefolytatandó szemlék végrehajtásáról és a bűnügyi technikai tevékenység egységes szabályozásáról szóló 13/
- (VII. 30.) ORFK utasítás (a továbbiakban: ORFK utasítás)
- pont e) alpontja és
- pontja alapján a szemlebizottság-vezetői feladatok nem tartoznak konkrét, nevesített beosztáshoz, azokat a hivatásos állomány bármely tagja elláthatja. Hangsúlyozta, hogy ezek a feladatok egyenértékű feladatok bármely más nyomozati cselekménnyel, nem önálló feladatkör, hanem a nyomozati munka része, ami a rendőrség alapfeladatainak egyike, ezért azt el kell látni. A felperes a jelenlegi beosztásából adódó feladatai végzése mellett nem látott el olyan jellegű lényeges többletfeladatokat, amely indokolta volna megbízási díj kifizetését. A felperes keresete és az alperes ellenkérelme [5] A felperes keresetet terjesztett elő a bíróságnál, amelyben a
- május 1-től
- május 31-ig terjedő időszakra 715.025 forint megbízási díj és ennek
- december 5-től számított törvényes kamata, valamint perköltség megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Arra hivatkozott, hogy a kinevezés szerinti beosztásának ellátása mellett többletfeladatot, szemlebizottság-vezetői feladatokat látott el, amelyért megbízási díjat részére az alperes nem fizetett. A megbízási díjat a jogszabály szerinti minimum összegben érvényesítette, az illetményalap 50%-os mértékében, 37 hónapra, havi 19.325 forint összegben. [6] Az alperes védiratában kérte a felperes keresetének az elutasítását. Arra hivatkozott, hogy a felperes munkaköri leírása tartalmazza, hogy az abban meghatározott feladatokon túl Kúria VII.Kf.40.481/2021/4 3 köteles végrehajtani külön nem nevesített, de a Szolgálat tevékenységi körébe feladatköréhez kapcsolódó eseti jellegű feladatokat, amelyek ellátására elméleti felkészültsége, szakmai ismeretei, valamint tapasztalatai alkalmassá teszik. A szemlebizottság-vezetői feladatok nem tartoznak konkrét, nevesített beosztáshoz, ezek a feladatok a nyomozási munka részei, a rendőrség alapfeladatainak egyikét jelentik. Az elsőfokú bíróság ítélete [7] Az elsőfokú bíróság az alperest 541.100 forint megbízási díj, valamint ennek
- december 5-től a kifizetés napjáig járó törvényes késedelmi kamata, továbbá a perköltség megfizetésére kötelezte, ezt meghaladóan a keresetet elutasította. [8] Az elsőfokú bíróság ítéletét a rendvédelmi feladatokat ellátó szervek hivatásos állományának szolgálati jogviszonyáról szóló
- évi XLII. törvény (a továbbiakban: Hszt.)
- §
(1)-
(3)bekezdésében,
(5)-
(6)bekezdésében, a 2017. november 19. napja előtt hatályos ORFK utasítás 2.
- e)és
- f)pontjában, 6. pontjában, 8-11. pontjaiban, a 33/2017. (XI. 16.) ORFK utasítással módosított ORFK utasítás 2017. november 19-től hatályos 6/A. pontjában foglalt rendelkezésekre alapította. [9] Az elsőfokú bíróság szerint a felek között nem volt vitás, hogy a perbeli időszakban a felperes a kinevezés szerinti beosztásától eltérő feladatokat látott el, ezért a bíróságnak a perben azt kellett vizsgálnia, hogy a felperes nyomozói beosztásának ellátásához hozzátartozik-e a szemlebizottság-vezetési feladat. [10] Az elsőfokú bíróság a felperes által becsatolt, a peresített időszakra vonatkozó havi szemleszám kimutatás, valamint a munkaköri leírások és a felperes nyilatkozatának együttes értékelése alapján megállapította, hogy a felperes az alperes egyoldalú utasítása alapján havi rendszerességgel, a munkaidejének egy részében az eredeti beosztásához nem tartozó feladatokat látott el a nyomozói tevékenysége mellett, ellentételezés nélkül. [11] Az ORFK utasításban foglalt rendelkezések alapján megállapította, hogy a feladatok ellátása sem a felperes munkaköri leírásából, sem az alperesnél hatályos utasításokból nem következik. Ezek a feladatok akkor sem tartoznak a felperes munkakörébe, ha a munkaköri leírás alapján köteles volt ellátni a munkaköri leírásban meghatározott feladatokon túl a külön nem nevesített, de a Szolgálat tevékenységi körébe feladatköréhez kapcsolódó eseti jellegű feladatokat. A munkaköri leírás értelmében a külön nem nevesített, eseti jellegű feladatok olyan utasítások végrehajtását jelenthetik, amelyek elvégzésével eredeti beosztása nem üresedik ki. A szemlebizottság-vezetői feladatkör ugyanis egy olyan jól elkülöníthető feladatcsoport, amely nem tartozik a felperes munkaköri leírásában rögzített beosztásához tartozó feladatkörbe és azt ellentételezés nélkül felettese utasítására sem kellett volna elvégeznie. Ez a feladatcsoport felperes szolgálati beosztásához nem tartozó feladatkört foglal magába, amelyért a felperest külön díjazás illeti meg. A Hszt. 71. §-ának alkalmazhatósága tekintetében nem a beosztás elnevezésének, hanem az elvégzett feladatoknak van jelentősége (Mfv.II.10.315/2016/4.). [12] Az elsőfokú bíróság szerint a felperes szolgálati beosztása és a szemlebizottságvezetői tevékenység során ellátott eljárásvezetői feladatok az ORFK utasítás és a felperes nyilatkozata alapján a felelősség és irányítói jogkört tekintve jelentősen eltérnek egymástól. A szemlebizottság-vezetői feladat jellemzői a teljes peresített időszakban változatlanok voltak, ezért a Hszt. 71. §
(5)bekezdése szerinti legalacsonyabb összegben, a rendvédelmi illetményalap 50%-ának megfelelő, havi 19.325 forint összegben előterjesztett megbízási díj Kúria VII.Kf.40.481/2021/4 4 iránti igény a bíróság álláspontja szerint nem tekinthető eltúlzottnak. A felperes a
- május 1-től
- május 31-ig terjedő időszakban, 28 hónap időtartamban végzett szemlebizottságvezetői többletfeladatokat, amelyeket az alperes megbízása alapján megbízási díj fizetése nélkül látott el. [13] Az elsőfokú bíróság érvelése szerint a felperes feladata nem eseti jellegű, hanem az rendszeresen ismétlődően felmerülő kötelezettség volt. A feladatok elvégzése a peresített időszakban 37 hónap vonatkozásában 28 hónapon keresztül felmerült. Az ilyen jellegű feladat tartós ellátása nem maradhat ellentételezés nélkül, a munkaköri leírásban nem nevesített rendszeres feladatok az alperes részréről díjazás nélkül nem rendelhetők el (Mfv.II.10.623/2015/
- és Mfv.II.10.304/2017/15.). Az elsőfokú bíróság a felperes megbízási díj iránti keresetét a 28 hónapot meghaladó igény tekintetében elutasította. A fellebbezés és a fellebbezési ellenkérelem [14] Az ítélet ellen az alperes terjesztett elő fellebbezést, amelyben kérte annak megváltoztatását és a felperes keresetének az elutasítását, valamint perköltségben marasztalását. [15] Az alperes fellebbezésében sérelmezte, hogy az elsőfokú bíróság a polgári perrendtartásról szóló
- évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.)
- §
(1)bekezdésében, valamint 346. §
(5)bekezdésében foglaltakat megsértette, mert a bizonyítékokat nem értékelte kellően, illetve az irányadó jogszabályi rendelkezéseket tévesen értelmezte és helytelen következtetéseket vont le. [16] Az alperes fellebbezésében hivatkozott arra, hogy a szemlebizottság-vezetői feladatok nem tartoznak egy konkrét, nevesített beosztáshoz, azok nem önálló feladatkörök, hanem a nyomozási munka részei, amit a hivatásos állomány bármely tagja el tud végezni. A felperes munkaköri leírása rögzíti, hogy szolgálatteljesítés során köteles ellátni a szolgálati elöljárója külön utasításában eseti jelleggel meghatározott feladatokat. A készenléti szolgálatba beosztás esetén, a készenlét időtartamára készenléti díjazás illette meg, amelyet akkor is megkapott, amikor készenlétben volt, de nem történt eset, amihez ki kellett mennie. Ha a készenlét ideje alatt esethez hívták a felperest helyszínre, túlórát számoltak el részére, ezért ezekben az esetekben sem maradt anyagi ellentételezés nélkül. Mindezeket az elsőfokú bíróság nem vette figyelembe ítélete meghozatalánál. [17] Az alperes fellebbezésében előadta, hogy a felperes feladatait munkaköri feladatként és nem többletfeladatként végezte. A bűnügyi szakághoz tartozó feladatok ellátása felperestől elvárható volt, többletfeladatként nem értékelhetők, ezért megbízási díj nem illeti meg. [18] Ha a szemlebizottság-vezetői feladatkör egy olyan jól elkülöníthető feladatcsoport, amely nem tartozik a felperes munkaköri leírásában rögzített beosztáshoz tartozó feladatkörbe és azt ellentételezés nélkül felettese utasítására sem kellett volna elvégeznie, akkor ezután bármelyik szolgálati ágban, a hivatásos állományban lévők megbízási díj iránti igényt terjeszthetnek elő, bármilyen részfeladat elvégzéséért, amit nem pontosan szabályoztak a munkaköri leírásban. Ezáltal pedig teljesen kiüresedik a megbízási díj fogalma, mert szubjektív lesz annak megállapítása, hogy az adott feladat az adott beosztáshoz tartozik-e vagy sem. [19] A felperes fellebbezési ellenkérelmében kérte az elsőfokú bíróság ítéletének a helybenhagyását, az alperes másodfokú perköltségben marasztalását. Kúria VII.Kf.40.481/2021/4 5 [20] Ellenkérelmében utalt arra, hogy az alperes fellebbezésében anyagi jogi jogszabálysértést nem jelölt meg, ezért fellebbezése kizárólag az elsőfokú bíróság bizonyításra vonatkozó eljárása körében vizsgálható. A fellebbezése azonban ezzel összefüggő, a megbízási díj (Hszt. 71. §) tárgykörében releváns tényállítást nem tartalmaz, ezért a fellebbezés nem felel meg a Kp. 100. §
(2)bekezdésében előírt tartalmi feltételeknek, mert az hiányos, nem tartalmazza a fellebbezést megalapozó jogszabálysértést, a jogszabályhely pontos megjelölését. A Kp 104. §-a alapján a 100. §
(2)bekezdés b) pontja tekintetében továbbá hiánypótlásnak nincs helye. Mindezekre tekintettel elsődlegesen kérte az alperes fellebbezésének a visszautasítását (Kf. VII.40.247/2021/4.). [21] A felperes ellenkérelmében – egyebek mellett – előadta azt is, hogy az elsőfokú bíróság a helyesen megállapított tényállás alapján döntését helyesen, a Kúria iránymutató döntéseivel (Kf.Vll.39.246/2020/4., Kf.Vll.39.753/2020/6.) egyező tartalommal indokolta. A Kúria döntése és a döntés jogi indokai [22] A felperes fellebbezése – az alábbiak szerint – megalapozatlan. [23] A Kúria az elsőfokú bíróság ítéletét a Kp. 108. §
(1)bekezdésében foglaltak alapján kizárólag a fellebbezés és a fellebbezési ellenkérelem keretei között vizsgálta felül. [24] Az alperes fellebbezésében állította, hogy az elsőfokú bíróság megsértette a Pp. 278. §
(1)bekezdésében, valamint 346. §
(5)bekezdésében foglaltakat. Erre figyelemmel a Kúria ezeknek a jogszabályi rendelkezéseknek az értelmezése helytállóságát és alkalmazása jogszerűségét vizsgálta. [25] A Kúria elsődlegesen utal arra, hogy a felperes ellenérelmében tévesen utalt a Kúria Kf.VII.40.247/2021/
- végzésében foglaltakra, mert az általa hivatkozott ügyben az alperes a fellebbezésében nem jelölt meg jogszabálysértést a jogszabályhely pontos megjelölésével, kizárólag az ORFK utasítás 6/D. pontját hívta fel, amely a jogalkotásról szóló
- évi CXXX. törvény
- §
(1)bekezdése és 23. §
(4)bekezdése alapján nem jogszabálynak, hanem közjogi szervezetszabályozó eszköznek minősül. Ettől eltérően, ebben a perben az alperes a Kp. 78. §
(1)bekezdése alapján a közigazgatási perben is alkalmazandó Pp. 278. §
(1)bekezdésében, valamint 346. §
(5)bekezdésében foglaltak rendelkezések megsértését sérelmezi, vagyis fellebbezésében megjelölte a Kp. 100. §
(2)bekezdés b) pontjában előírtak szerint a fellebbezését megalapozó jogszabálysértést a jogszabályhely pontos megjelölésével, ezért a fellebbezés visszautasításának törvényi feltételei [Kp. 104. §
(2)bekezdés] nem állnak fenn. [26] A Pp. 278. §
(1)bekezdése szerint a bíróság a felek bizonyítási indítványainak keretei között szabadon állapítja meg a bizonyítás felvételének módját, eszközeit, az egyes bizonyítási cselekmények körét és sorrendjét. [27] A Pp. 346. §
(5)bekezdése értelmében a jogi indokolásban kell az ítélet alapjául szolgáló jogszabályokat és szükség esetén azok értelmezését, a megállapított tényekre vonatkozó bizonyítékokat azokkal a körülményekkel együtt, amelyeket a bíróság a bizonyítékok mérlegelésénél irányadónak vett, a tények megállapításának egyéb körülményeit, továbbá azokat az okokat, amelyek miatt a bíróság valamely tényállítást nem talált bizonyítottnak, vagy amelyek miatt a felajánlott bizonyítást mellőzte. A jogalkotó által meghatározott tartalmi elemek logikai láncolatban követik egymást, hogy a döntés megalapozott indokolással ellátott legyen. Kúria VII.Kf.40.481/2021/4 6 [28] Az alperes fellebbezésében a Pp. 278. §
(1)bekezdésében, illetve a Pp. 346. §
(5)bekezdésében foglalt rendelkezések megsértését állította, a bizonyításfelvétel módját, a bizonyításfelvételi szabadságot, illetve a jogi indokolás követelményeit rögzítő, hivatkozott törvényi rendelkezések perbeli alkalmazásával összefüggő konkrét eljárásjogi jogszabálysértést, illetve anyagi jogi jogszabálysértést azonban nem jelölt meg, ennek alapján a peres ügy érdemi vonatkozásai (a Hszt.
- §-ának alkalmazása) a fellebbezés korlátjaira tekintettel nem vizsgálhatók. [29] A felperes fellebbezésében megalapozatlanul sérelmezte azt, hogy az elsőfokú bíróság ítéletének jogi indokolása nem felel meg az eljárási törvényben meghatározott fenti követelményeknek, mert az ítéletének indokolásban a felek nyilatkozataira, a beszerzett bizonyítékokra utalással ismertette az általa megállapított tényeket; tartalmazza a feleknek a per tárgyára vonatkozó kérelmét, illetve nyilatkozatát, illetve ezekre utalással az ítélet alapjául szolgáló jogszabályokat és azok értelmezését. Az elsőfokú bíróság a jogi indokolásban kitért a tények megállapításának körülményeire (a munkakör tartalmára, a felek nyilatkozataira, az alperes intézkedéseire, a munkavégzés körülményeire stb.), továbbá azokra az okokra – a következetes bírói gyakorlatra utalással –, amelyek miatt a bíróság valamely tényállítást nem talált bizonyítottnak (pl. a felperes többlettevékenységére, többletfelelősségére, szakértelmére vonatkozó alperesi nyilatkozatok tekintetében). [30] A Kúria az „irányadó” jogszabályi rendelkezések téves értelmezésével és helytelen következtetések levonásával kapcsolatos fellebbezési kifogás alapján csupán utal arra, hogy a felperes a Hszt.
- §
(1)bekezdése c) pontjában foglalt rendelkezésre hivatkozással terjesztette elő a megbízási díj iránti követelését, ezért az elsőfokú bíróságnak a perben azt kellett vizsgálni, hogy melyek a felperes nyomozó szolgálati beosztáshoz (a munkaköréhez) tartozó feladatok. A perbeli bizonyítékok alapján az elsőfokú bíróság helytállóan állapította meg a felperes nyomozó szolgálati beosztásához (a munkaköréhez) tartozó feladatokat és ehhez képest okszerűen jutott arra a következtetésre, hogy a szemlebizottság-vezetői tevékenység nem tartozik a felperes munkaköri feladatai közé, illetve az irányadó bírói gyakorlat alapján (Kf.VII.39.246/2020/4., Kf.VII.39.707/2020/6., Kf.VII.39.753/2020/6., Kf.VII.39.369/2021/4., stb.) a szemlebizottság-vezetői feladatok rendszeres, többletfeladatként, többletfelelősséggel – a kinevezés szerinti beosztáshoz tartozó feladatok ellátás mellett történő – elvégzése megalapozza a megbízási díj iránti igényt. [31] A fentiekre figyelemmel a Kúria az elsőfokú bíróság ítéletét – a Kp. 109.
(1)bekezdése alapján – helybenhagyta. Elvi tartalom [32] A szemlebizottság-vezetői feladatok rendszeres, többletfeladatként, többletfelelősséggel – a kinevezés szerinti beosztáshoz tartozó feladatok ellátás mellett – történő elvégzése megalapozza a megbízási díj iránti igényt. Záró rész Kúria VII.Kf.40.481/2021/4 7 [33] A pervesztes alperes a Kp. 35. § útján alkalmazandó a Pp. 83. §
(1)bekezdés és 102. §
(1)bekezdése, valamint a 32/
- (VIII. 22.) IM rendelet
- §
(1)bekezdés a) pontja, 3. §
(5)bekezdése alapján köteles a fellebbezéssel érintett pertárgyérték (541.100 forint) és a jogi képviselő által kifejtett munkával arányosan számított, a pernyertes felperest megillető másodfokú perköltség megfizetésére. [34] Az alperes az illetékről szóló 1990. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.) 5. §
(1)bekezdés c) pontja alapján teljes személyes illetékmentességben részesül, ezért a le nem rótt fellebbezési eljárási illeték a Kp. 35. §
(1)bekezdés alapján alkalmazandó 95. §
(1)bekezdés c) pontja, és a Pp. 102. §
(6)bekezdésére figyelemmel az állam terhén marad. Az Itv. 46. §
(1)bekezdése értelmében az illeték alap után az illeték mértéke ítélet elleni fellebbezés esetében 8%. Az illeték alap a pertárgy értéke (541.100 forint), a fellebbezési eljárás illetéke ennek 8%-a (43.288 forint). [35] A Kúria a fellebbezést a Kp. 99. §
(3)bekezdése alapján alkalmazandó Kp. 77. §
(1)bekezdése alapján tárgyaláson kívüli bírálta el. [36] A Kúria ítélete ellen sem fellebbezésnek, sem felülvizsgálatnak nincs helye [Kp. 99. §
(1)bekezdése,
- § d) pontja]. Budapest,
- december
- Dr. Magyarfalvi Katalin s. k. a tanács elnöke, Dr. Cséffán József s. k. előadó bíró, Dr. Farkas Katalin s. k. bíró