← Magyarország

Kf.700242/2023/5 – Fővárosi Ítélőtábla

A határozat elvi tartalma: Ha a hivatásos állomány szolgálati viszonyban álló tagja hosszabb időszakon át rendszeresen a szolgálati beosztásához nem tartozó feladatokat lát el, az többletfeladatnak minősül, amelynek ellentételezésére jogosult. Fővárosi Ítélőtábla Az ügy száma: 4.Kf.700.242/2023/

  1. felperes (felperes címe.) felperes képviselője (eljáró kamarai jogtanácsos: képviselő; felperesi képviselő címe.) alperes (alperes címe.) A felperes: A felperes képviselője: Az alperes: felperesi Az alperes képviselője: alperes képviselője A per tárgya: megbízási díjjal kapcsolatos közszolgálati jogviszonyból származó közigazgatási jogvita elbírálása A fellebbezést benyújtó fél: alperes (
  2. sorszám alatt) Budapest Környéki Törvényszék 24.K.700.033/2022/
  3. számú ítélete Í t é l e t: A fellebbezéssel támadott határozat: A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. Kötelezi az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 26.000 (huszonhatezer) forint másodfokú perköltséget. A fellebbezési illetéket az állam viseli. Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. Indokolás A fellebbezés alapjául szolgáló tényállás [1] A felperes az alperes hivatásos állományú tagjaként a szolgálati hely állományában körzeti megbízott beosztásban teljesít szolgálatot, működési körzete település 1 Fővárosi Ítélőtábla 4.Kf.700.242/2023/
  4. 2
  5. számú körzete. A
  6. október
  7. napjától
  8. szeptember
  9. napjáig terjedő időszakban (a továbbiakban: a perbeli időszak) a működési körzetén kívül, a rendőrkapitányság teljes illetékességi területén járőri, járőrszolgálati, járőrparancsnoki és egyéb szolgálati (átkísérési, akcióban részvételi, rendezvénybiztosítási, elővezetési, karantén ellenőrzési, vonatkísérési, bűnügyi felügyeletes személy ellenőrzési) feladatokat rendszeresen ellátott. A kinevezése szerinti beosztása melletti ellentételezés nélküli feladatok ellátása miatt előterjesztett szolgálati panaszát az alperes vezetője elutasította. A felperes keresete, az alperes védirata [2] A felperes keresetében az alperest a perbeli időszakra 1.043.550 forint megbízási díj és annak
  10. április
  11. napjától számított késedelmi kamata megfizetésére kérte kötelezni. Keresetét a rendvédelmi feladatokat ellátó szervek hivatásos állományának szolgálati jogviszonyáról szóló
  12. évi XLII. törvény (a továbbiakban: Hszt.)
  13. §

(1)bekezdés
  1. a)és
  2. c)pontjaira,
(2)-
(5)bekezdéseire alapította. A megbízási díj havi mértékét a rendvédelmi illetményalap 75%-ában határozta meg. [3] Az alperes védiratában a kereset elutasítását kérte, annak jogalapját és összegszerűségét is vitatta. Az elsőfokú bíróság ítélete [4] Az elsőfokú bíróság ítéletével a kereseti kérelem szerinti, késedelmi kamattal növelt 1.043.550 forint megbízási díj megfizetésére kötelezte az alperest. Döntését a Hszt. 2. § 25. pontjában, 71. §
(1)-
(6)bekezdéseiben, a belügyminiszter irányítása alatt álló, a rendvédelmi feladatokat ellátó szerveknél a hivatásos szolgálati beosztásokról és a betöltésükhöz szükséges követelményekről szóló 30/
  1. (VI. 16.) BM rendelet (a továbbiakban: 30/
  2. BMr.)
  3. számú mellékletében, a körzeti megbízotti szabályzatról szóló 26/
  4. (XII. 09.) ORFK utasítás (a továbbiakban: KMB Szabályzat) 2.,
  5. d), 20-22., 24-25.,
  6. pontjaiban, továbbá a Járőr és Őrszolgálati Szabályzatról szóló 13/
  7. (III. 24.) ORFK utasítás (a továbbiakban: Járőr Szabályzat) 4-5., 10., 60-
  8. pontjaiban foglaltakra alapította. [5] Ítéletének indokolásában rögzítette, hogy a felperesi tevékenységkimutatásban megjelölt feladatellátást vitatása miatt azt kellett vizsgálnia, hogy a perbeli időszakban a felperes munkavégzésének tartalmát mely feladatok tették ki, illetőleg ezen feladatok a beosztásához tartoztak-e. A munkakör kijelöli azoknak a feladatoknak a körét, amelyt a hivatásos állomány tagja külön utasítás nélkül is végezni köteles. Az általános munkavégzési kötelezettséget konkrét tartalommal a munkáltató utasításai töltik meg, az azonban csak akkor szabályszerű, ha az a munkakör kereteit nem lépi túl. A KMB Szabályzat kógens módon meghatározza az ellátandó feladatok körét; a munkáltatónak ahhoz kell igazodnia, az abban foglaltak azonban korlátlanul nem bővíthetők. Amennyiben a hivatásos szolgálati viszonyban álló hosszabb időn át a beosztásához nem tartozó feladatkört lát el, a végzett többletfeladatok Fővárosi Ítélőtábla 4.Kf.700.242/2023/
  9. 3 ellátásáért ellentételezést kell fizetni. (Kúria Mfv.I.10.751/2016/4., Mfv.II.10.304/2017/15., Kf.VII.39.525/2021/
  10. számú ítéletei). A KMB Szabályzatból és a Járőr Szabályzatból levezethetően a körzeti megbízotti és a járőri feladatok egymástól elválnak. A Tevékenységirányítási Központ (a továbbiakban: TIK) általi küldések végrehajtása a járőrök feladata, amely feladatmeghatározás a körzeti megbízottak körzetleírásában nem szerepel, a KMB Szabályzat
  11. pontja csupán annak lehetőségét teremti meg, hogy a körzeti megbízott alapvetően a működési körzetében, járőr vezetőjeként közterületi szolgálat végrehajtására járőrrel közösen beosztható legyen. (Kúria Kf.III.45.090/2021/
  12. számú ítélete). A felperes nyilatkozata, a perben meghallgatott tanú (Prekáczka Zsolt) vallomása, az alperes által csatolt menetlevelek és a TIK küldések adatai alapján megállapította, hogy a felperes a perbeli időszakban a szolgálati hely illetékességi területéhez tartozó valamennyi településen nem eseti jelleggel, hanem rendszerességgel, többnyire nem járőrrel közösen, a munkaidejének nagy részében járőrfeladatokat hajtott végre, illetve olyan feladatok ellátására kötelezték, amelyek a működési körzetén kívül estek, és amelyekkel a beosztásától eltérő többletfeladat ellátás valósult meg. Nem fogadta el az alperes azon hivatkozását, miszerint a menetlevelek önmagukban nem bizonyítanak semmit, ugyanis arra nézve adat nem merült fel, hogy a szolgálati gépjármű nem a szolgálati feladat ellátása céljából hagyta el a működési körzetet. A per iratanyagának részét képező, a 24.K.701.344/
  13. számú ügyben készült, Klujber Attila tanúvallomását tartalmazó tárgyalási jegyzőkönyv alapján megállapította, hogy a perbeli időszakban a járőrlétszám folyamatosan csökkent, a TIK küldések során az ügyeletes a működési körzeten kívüli feladatellátásra is utasította a körzeti megbízottakat. A felperes nemcsak a működési körzetében, hanem azon kívül is ellátott járőri feladatokat. Rögzítette, hogy a felperes körzeti megbízottként fogdaőri és kísérőőri szolgálatba a KMB Szabályzat
  14. a) pontja értelmében nem osztható be, emiatt a kísérőőri beosztás feladatai közé tartozó átkísérési feladatok számára tiltott tevékenységnek minősültek, mint ahogyan a KMB Szabályzat
  15. h) pontjában foglalt bűnügyi felügyelet alatt állók ellenőrzése is. Az alperes a KMB Szabályzat
  16. pont c) és d) alpontjaiban előírtakat, az eseti jellegű elvonás feltételeit – a fokozott ellenőrzésekkel, a TIK küldésekkel és a veszélyhelyzettel összefüggésben – nem tudta alátámasztani. Az irányadó ítélkezési gyakorlatra utalással megállapította, hogy az ellátott feladatok a felperes szolgálati beosztásához nem tartozó többletfeladatoknak minősülnek, amelyek végzéséért a Hszt.
  17. §
(1)bekezdés c) pontja alapján megbízási díj jár. Rögzítette továbbá, hogy a rendőrkapitányságon a perbeli időszakban folyamatosan több járőri, járőrvezetői, járőrparancsnoki státusz betöltetlen volt, ezért az alperes a rendelkezésre álló járőri létszámmal a járőrszolgálati feladatokat nem tudta ellátni, így a felperes igénye a Hszt. 71. §
(1)bekezdés a) pontja alapján is megalapozott. A megbízási díj havi összegét a kereseti kérelemnek megfelelően a rendvédelmi illetményalap 75 %-ában határozta meg, mert a többletszolgálat három éven keresztül folyamatosan, a munkaidő jelentős részében kifejtett tevékenység volt, amely során a felperes tilalmazott feladatokat is végzett. A fellebbezés és a fellebbezési ellenkérelem [6] Az alperes fellebbezésében az elsőfokú ítélet megváltoztatását és elsődlegesen a kereset elutasítását, másodlagosan a megbízási díj 50%-os mértékre történő mérséklését kérte. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a megállapított tényállásból téves következtetést vont le, a jogszabályokat helytelenül alkalmazta, az elsőfokú ítélet jogalapjával, valamint az abból levont következtetéssel nem értett egyet. Az elsőfokú bíróság jogsértő módon értelmezte és alkalmazta a Hszt. 71. §
(1)-
(6)bekezdéseiben foglaltakat, a KMB Szabályzat egyes Fővárosi Ítélőtábla 4.Kf.700.242/2023/5. 4 rendelkezéseit, különösen annak 21. pontját és az általános rendőrségi feladatok ellátására létrehozott szerv tevékenység-irányítási központjai, egyes rendőri szervek ügyeleti, valamint a segélyhívásokat fogadó központok egységes működéséről szóló 57/2013. (XII. 21.) ORFK utasítás (a továbbiakban: TIK utasítás) rendelkezéseit. A felperes saját működési körzetében a közterületen a beosztásához tartozó feladatokat látta el; a saját és a KMB csoport működési körzetén kívül pedig a TIK küldéseket a TIK utasítás 24. és 46/A. pontjaiban foglaltak, valamint a KMB Szabályzat 21. pont
  1. c)és
  2. d)alpontjai alapján eseti jelleggel, a különleges jogrendhez, valamint késedelmet nem tűrő rendőri intézkedésekhez kapcsolódóan végezte. Az elsőfokú bíróság nem indokolta azon megállapítását, miszerint a felperes rendszeresen és nem eseti jelleggel járőr feladatokat hajtott végre, illetve olyan feladatok ellátására kötelezték, amelyek a működési körzetén kívül estek. Kifogásolta, hogy az ítélet az eseti jelleg és a rendszeresség elhatárolásáról indokolást, valamint a rendszeresség alátámasztására konkrétumokat nem tartalmaz. A saját működési körzetén kívül, de a KMB csoport működési körzetében teljesített feladatellátás nem alapozza meg a megbízási díj kifizetését. Eltúlzottnak tartotta a megbízási díj 75 %-os mértékét, az ellátott tevékenységek jellegére és gyakoriságára tekintettel kérte azt 50 %-ra mérsékelni. [7] A felperes a fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte. Kiemelte, hogy az alperes fellebbezésében az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást nem, csupán a jogkövetkeztetést vitatta; nem adott elő olyan körülményt, amelyet az elsőfokú bíróság nem vizsgált. Rámutatott, hogy e tárgykörben (a körzeti megbízott által ellátott járőrszolgálat kapcsán) kiforrott bírói gyakorlat alakult ki, a bíróságok következetesen helyt adnak a kereseteknek, elutasító ítélet nem ismert. A TIK küldések – függetlenül azok helyszínétől – többletfeladatnak minősülnek, a felperes járőr- és egyéb szolgálatai rendszeresek, nem eseti jellegűek voltak, túlnyomórészt azonnali rendőri intézkedést sem igényeltek. Az állománytáblázat és a személyzeti kimutatás alapján megállapítható, hogy a perbeli időszak végére a rendőrkapitányságon a járőri létszám nagymértékben lecsökkent, gyakorlatilag meg is szűnt. A bírói gyakorlat következetes abban, hogy a munkáltató csak adott beosztáson belül határozhatja meg a munkaköri feladatokat. Kiemelte, hogy a körzeti megbízotti és a járőri szolgálatok különbözőek, általában egymás mellett, egyidőben hajtják végre a feladataikat. A felperes rendszeresen körzeti megbízotti működési körzetén kívül is látott el rendőri feladatokat, jellemzően járőrszolgálatot, melynek szabályozása teljesen hiányzik a rá irányadó KMB Szabályzatból. A bírói gyakorlat a KMB csoport működési körzetére való hivatkozás kapcsán is kikristályosodott, ebből következően nincs jelentősége annak sem, hogy az alperes szabályszerűen kihirdette-e a KMB csoport létrehozásáról szóló normáját. Átkísérési feladatokat valóban csekély számban végzett, azonban ez a körzeti megbízottak számára kifejezetten tiltott feladat, így azt a megbízási díj körében értékelni kell; kimutatásában csak azokat az eseteket tüntette fel, amikor fogvatartottak kísérését végezte, nem értette bele az előállításokat, előállítottak őrzését, őrizetesek kísérését; ezt az alperes kifejezetten nem is vitatta. A 75 %-os összegszerűséget arányosnak tartotta, az a jogszabályi minimum közelében van. A fellebbezés ebben a körben a vitatás ténybeli indokait és a megsértett jogszabályhelyeket nem jelölte meg. A Fővárosi Ítélőtábla döntése és annak jogi indokai [8] A fellebbezés nem alapos. Fővárosi Ítélőtábla 4.Kf.700.242/2023/5. 5 [9] A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény (a továbbiakban: Kp.) 108. §
(1)bekezdése szerint a fellebbezés és a fellebbezési ellenkérelem keretei között bírálta felül. Megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a tényállást a rendelkezésre álló peradatok alapján túlnyomórészt helyesen rögzítette, az abból levont jogi következtetése és érdemi döntése helytálló; azzal az ítélőtábla egyetértett. A fellebbezésben foglaltakkal összefüggésben a következőket emeli ki. [10] Az alperes fellebbezésében a tényállás tisztázottsága és a bizonyítékok értékelése tekintetében állított eljárásjogi jogszabálysértést, illetőleg az elsőfokú ítélet anyagi jogi megállapításainak felülvizsgálatát kérte. Az alperes hivatkozott egyrészt a KMB Szabályzatban és a TIK utasításban foglalt rendelkezések megsértésére, másrészt a megsértett jogszabályhely pontos megjelölése nélkül részletesen érvelt az elsőfokú ítélet jogszabálysértő jellegének altámasztására. A másodfokú bíróság az alperes ilyen irányú érvelésére az alábbi indokolást adja. [11] A fellebbezés elbírálása során annak van jelentősége, hogy a másodfokú bíróság a fellebbezéssel támadott határozatot a Kp. 108. §
(1)bekezdésének megfelelően a fellebbezés keretei között, az abban felhozott indokok alapulvételével vizsgálhatja felül. A Kp. 99. §
(1)bekezdése, 100. §
(2)bekezdés b) pontja és 104. §
(1)bekezdése alapján a közigazgatási bírósági eljárásban a fellebbezési kérelem egymással szorosan összefüggő kötelező tartalmi kellékei a jogszabálysértés és a megsértett jogszabályhely megjelölése, valamint annak kifejtése, hogy a fél milyen bírósági döntést kér. Ezen együttes törvényi feltételeknek a fél akkor tesz eleget, ha egyrészt a megsértett jogszabályhelyet konkrétan megjelöli, másrészt pedig a hivatkozott jogszabálysértést tartalmilag is körülírja, az arra vonatkozó jogi álláspontját kifejti, vagyis, ha a jogszabálysértésre való hivatkozása indokait is ismerteti. A tartalmi elemek hiánya vagy fogyatékossága esetén a másodfokú bíróság szintén nem kerül abba a helyzetbe, hogy egzakt módon megismerhesse azt az okot vagy okokat, amelyek miatt a fél a jogerős határozatot jogszabálysértőnek tartja. Emellett a fellebbezési kérelem e tartalmi elemei meghatározzák a fellebbezési eljárás tartalmi és perjogi kereteit (Kf.VII.39.673/2020/7.). A pontos jogszabályhely megjelölése, ekként a felülbírálat kereteinek meghatározása a fellebbező fél kötelezettsége. A Kp. 2. §
(2)bekezdésében foglalt tisztességes, koncentrált és költségtakarékos eljárás követelményéből sem vezethető le a bíróság olyan kötelezettsége, hogy a támadott határozat jogszerűségéről pusztán a fellebbezésben előadott indokok alapján a jogszabálysértés és a megsértett jogszabályhely fél által történő megjelölése hiányában döntsön (Kpkf.X.38.049/2019/2.). Nem a bíróság feladata annak kitalálása, hogy a fellebbező fél mit sérelmez, mit kíván megfellebbezni és milyen okból. (Kpkf.VI.39.905/2021/2.). [12] Magyarország Alaptörvénye T. cikk
(2)bekezdése taxatíve rögzíti mely normák minősülnek jogszabálynak; ekként jogszabály a törvény, a kormányrendelet, a miniszterelnöki rendelet, a miniszteri rendelet, a Magyar Nemzeti Bank elnökének rendelete, az önálló szabályozó szerv vezetőjének rendelete és az önkormányzati rendelet. Az alperes fellebbezésében az általa állított anyagi jogszabálysértéseket a jogszabályhely pontos Fővárosi Ítélőtábla 4.Kf.700.242/2023/5. 6 megjelölésével részben határolta be. Az általa hivatkozott ORFK utasítások (KMB Szabályzat, TIK utasítás) nem minősülnek az Alaptörvényben rögzített jogszabályoknak. Az ORFK utasítás a jogalkotásról szóló 2010. évi CXXX. törvény 1. §
(1)bekezdése és a 23. §
(4)bekezdése alapján nem jogszabály, hanem közjogi szervezetszabályozó eszköz, ahogyan ezt a Kúria több korábbi határozatában (Kf.VII.45.188/2021/2; Kf.VII.39.052/2021/4; Kf.VII.39.890/2021/4; Kf.VII.40.247/2021/4.) kifejtette. Így a másodfokú bíróság a fellebbezésben állított indokolási hiányosságokkal kapcsolatos, valamint a felperes beosztásához nem tartozó feladatokkal összefüggésben tett ítéleti megállapításokat támadó érvelést érdemben nem vizsgálhatta. [13] Az alperes azt sem fejtette ki pontos jogszabályhely megjelölése mellett, hogy az elsőfokú ítélet mely okból és mennyiben sértette meg a KMB Szabályzat és a TIK utasítás rendelkezéseit, így a másodfokú bíróság e körben a vizsgálatot a jelen ítéletben írt tartalmi érvelés hiányára figyelemmel sem tudta lefolytatni és e körben a fellebbezést elbírálni. [14] A perbeli esetben a fellebbezésben az elsőfokú bíróság által megsértettként megjelölt egyetlen jogszabályhely a Hszt. 71. §
(1)-
(6)bekezdései. [15] Az ítélőtábla rögzíti, hogy megalapozatlan volt az elsőfokú bíróság azon megállapítása, miszerint a perbeli időszakban a szolgálati helyon rendszeresített járőri, járőrvezetői, járőrparancsnoki státuszok 40-75%-a betöltetlensége miatt a meglévő járőrállománnyal a járőrszolgálati feladatokat nem lehetett ellátni. A másodfokú bíróság rámutat, hogy a Hszt. 71. §
(1)bekezdés a) pontja szerinti esetkör vizsgálata legfeljebb annak az alperes által sem vitatott, azonban ezen jogalap megállapításához nem elegendő ténynek a megállapítását tette lehetővé, hogy a szolgálati helyon a perbeli időszakban rendszeresen több járőri és járőrvezetői státusz időszakosan nagyobb számban betöltetlen volt; az ezt meghaladóan tett megállapítás olyan – az alperes működési körébe tartozó – munkaszervezéssel kapcsolatos kérdés, amely a per tárgyán túlmutat. A másodfokú bíróság az elsőfokú ítélet indokolásban ezzel összefüggésben szereplő [62] bekezdést mellőzte; mivel a felperes által ellátottként hivatkozott ideiglenesen megüresedett vagy betöltetlen szolgálati beosztások konkretizálása és valamennyi felperesi többletfeladathoz hozzárendelése nem történt meg, így további bizonyítási eljárás lefolytatása nélkül a Hszt. 71. §
(1)bekezdés a) pontjában foglaltak fennállása a státuszok huzamos betöltetlenségéből okszerűen nem következett. Figyelemmel azonban arra, hogy az elsőfokú bíróság a megbízási díj jogalapja körében a Hszt. 71. §
(1)bekezdés c) pontjára is alapította döntését, amikor a huzamosabb időn át, rendszeresen, nem eseti jelleggel a működési körzetén kívül ellátott, a felperes szolgálati beosztásába nem tartozó járőri és egyéb feladatokat hangsúlyozta, így az a körülmény, hogy emellett a Hszt. 71. §
(1)bekezdés
  1. a)pontja szerinti esetkört kellő mélységben nem vizsgálta, és e körben téves következtetésre jutott, az ügy érdemére nem hatott ki. [16] Nem volt vitatott, hogy a körzeti megbízott és a járőr két külön beosztást jelent. A Kúria a körzeti megbízott által működési körzetén kívül végzett járőri feladatokkal összefüggésben több határozatában kimondta, hogy amennyiben a körzeti megbízott hosszabb Fővárosi Ítélőtábla 4.Kf.700.242/2023/5. 7 időszakon át rendszeresen a beosztásához nem tartozó feladatkört lát el, a járőrfeladatokat a saját és a körzeti megbízotti csoport működési körzetén kívül nem eseti, hanem napi rendszerességgel végzi, az többletszolgálatnak minősül és annak ellentételezésére jogosult (Kf.VII.45.176/2021/4., Kf.VII.45.184/2021/4.). Az elsőfokú bíróság ezzel egyezően helytállóan mutatott rá, hogy a KMB Szabályzat egyértelműen meghatározza, hogy a körzeti megbízott járőrfeladatokat milyen szűkítésekkel hajthat végre, vagyis csak járőrvezetői feladatot láthat el a szolgálat végrehajtására beosztott járőrrel közösen, a körzeti megbízotti körzetén belül. Ebből az következik, hogy amennyiben ettől eltérően teljesíti a járőri feladatokat, ellentételezésre jogosult. Az pedig, hogy az ellátott többletfeladatok mennyisége miként alakul, nem a helyettesítési díjra való jogosultság, hanem annak mértéke megítélésénél vehető figyelembe. [17] A felperes által ellátott feladatokkal kapcsolatosan az elsőfokú bíróság az alábbiak szerint helyesen jutott arra a következtetésre, hogy a felperes saját és a KMB csoport működési körzetén kívüli járőri, járőrszolgálati és egyéb feladatok ellátása a beosztásához képest olyan többletfeladat-ellátást jelentettek, amely alapján a felperes megbízási díjra vált jogosulttá. [18] Az elsőfokú bíróság helytállóan rögzítette, hogy a felperes járőrfeladatokat a saját körzeti megbízotti és a KMB csoport működési körzetén kívül nem eseti jelleggel, hanem visszatérő rendszerességgel látta el, amelyre nem adott alapot a KMB Szabályzat 24. pontja, valamint 21.
  2. c)és
  3. d)alpontjai, mert ezek a feladatok nem a felperes kinevezés szerinti beosztásához tartoznak. A 21.
  4. d)alpont vonatkozásában az alperes a fellebbezésében előadott azon állítását, miszerint a TIK küldésekre késedelmet nem tűrő rendőri intézkedések miatt került sor, semmivel nem támasztotta alá, ezért azt a másodfokú bíróság nem vizsgálhatta. A munkáltató az állománytáblában rendszeresített beosztás keretein belül határozhatja meg azokat a ténylegesen ellátandó feladatokat, amelyeket a hivatásos állomány tagja jogosult és köteles ellátni, ez a felperes esetében a körzeti megbízotti beosztás volt. A következetes bírói gyakorlat szerint a munkakör kiterjesztő értelmezésére nincs lehetőség, így ezen elvi alapból eredően jogellenes az olyan gyakorlat, amikor a munkáltató a munkakör részének tekinti egy másik munkakör feladatainak ellátását; erre a Kúria egységesen és következetesen már több határozatában rámutatott (Kf.VII.39.247/2020/4., Kf.VII.39.389/2021/4.). [19] Az alperes megalapozatlanul hivatkozott arra is, hogy a különleges jogrend időszakában a körzeti megbízott működési körzetén kívüli járőri tevékenysége a megbízási díjra nem ad alapot. Az elsőfokú bíróság helytállóan állapította meg, hogy a veszélyhelyzet miatti személyi átcsoportosítások a felperes eredeti szolgálati beosztása mellett ellátott többlettevékenysége ellentételezése alóli mentesülésre nem alkalmasak. A Kúria e tekintetben kialakított gyakorlatát az ítélőtábla is irányadónak tekintette (Kf.VII.45.184/2021/4., Kf.VII.45.176/2021/4.). Az ítélőtábla hangsúlyozza, önmagában az a körülmény, hogy valamely időpontban és területre vonatkozóan különleges jogrend van kihirdetve, nem lehet kellő indoka annak, hogy a körzeti megbízottat egyébként azzal össze nem függő feladatra igénybe vegyék. A felperest a peresített időszakban rendszeresen, nem eseti jelleggel osztották be a körzeti megbízotti működési körzetén kívül járőri feladatokra, ezért a működési körzeten kívüli járőri tevékenysége a különleges jogrend időszakában is megbízási díjra jogosította. Fővárosi Ítélőtábla 4.Kf.700.242/2023/5. 8 [20] A Kúria korábbi döntéseiben (Kf.VII.39.642/2020/5., Kf.VII.39.525/2021/3.) kimondta, hogy a Hszt. 71. §
(1)bekezdésének c) pontjában meghatározott kritériumok konjunktívak, ebből következően a felperest akkor illetheti meg a megbízási díj, ha nem a kinevezés szerinti beosztásához tartozó feladatkört látott el többletfeladatként. Amennyiben nem tartozik az adott szolgálati beosztáshoz a rendszeresen végzett további tevékenység, az többletfeladatként értékelendő. A rendvédelmi szerveknél, így az alperesnél ellátandó beosztások kógensek, azok besorolása jogilag rendezett; ugyanígy azt is, hogy a felperes által felsorolt, a munkáltató egyoldalú utasítása alapján végzett feladatok nem a felperes kinevezése szerinti beosztásához tartozóak voltak. Alaptalanul érvelt az alperes azzal, hogy a KMB csoport tagjaként a felperes körzeti megbízotti működési körzete a KMB csoport körzeti megbízottjainak összeadódott működési területére bővült, mert helytállóan állapította meg az elsőfokú bíróság azt, hogy a felperesnek a munkaköri leírásban szereplő feladatait a saját működési körzetében kellett ellátnia, nem pedig a KMB csoport működési körzetében. [21] A Kúria következetes gyakorlata szerint a munkáltató utasítása alapján a hivatásos állomány tagja esetenként köteles ellátni a beosztása szerinti tevékenységhez nem tartozó feladatokat, ugyanakkor az ilyen jellegű feladat tartós ellátása nem maradhat ellentételezés nélkül (Kf.VII.39.525/2021/3.). [22] Mindezekre tekintettel az előfokú bíróság a feltárt tényállás alapján okszerűen vonta le azt a következtetést, hogy a felperes, rendszeresen visszatérően jelentkező, a beosztásába nem tartozó többletfeladatokat végzett, amelyek a megbízási díjra való jogosultságát – a Hszt. 71. §
(1)bekezdés c) pontja alapján – megalapozták. [23] Az irányadó ítélkezési gyakorlat szerint a munkáltató mérlegelési jogkörébe tartozó kérdés, hogy az eredeti munkakör mellett ellátott többletfeladatokra tekintettel a megbízási díjat milyen mértékben határozza meg (Kf.VII.37.780/2020/5.). Az alperes nem állapított meg és nem fizetett megbízási díjat a felperesnek, ezért a megbízási díjat a bíróság mérlegelési jogkörében határozhatta meg. Az elsőfokú bíróság a rendvédelmi illetményalap 75%-ában történő meghatározással a megbízási díj mértékére vonatkozó jogszabályi rendelkezéseket nem sértette meg, a mérlegelés törvényben biztosított kereteit nem lépte túl. Amennyiben az alperes az elsőfokú bíróság ítéleti mérlegelését nem tartotta megfelelőnek, fellebbezésében – eljárásjogi szabálysértésre hivatkozással – be kellett volna mutatnia, hogy az ítélet ezen álláspontja (az összegszerűségi meghatározás), milyen konkrét érvek és igazolt tények alapján minősül jogszerűtlennek. Azt kellett volna kimunkálnia, hogy az elsőfokú bíróság hol vétett mérlegelési hibát, melyek azok az elemek, körülmények, amelyeket nem vett figyelembe és amelyek – az értékelt körülmények figyelembevételével – más összegszerűségi eredményre vezettek volna. Mindezek hiányában a jogsértés tényének (a fellebbezésben felhívott jogszabályi rendelkezésből beazonosíthatóan a megbízási díj aránytalan mértékének) alperes általi kategorikus, általános tartalmú állítása az elsőfokú bíróság ítéletét (mérlegelését) jogszerűtlenné nem tehette. Fővárosi Ítélőtábla 4.Kf.700.242/2023/5. 9 [24] Mindezek alapján a Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a Kp. 109. §
(1)bekezdése alapján helybenhagyta. [25] A másodfokú bíróság a Kp. 99. §
(3)bekezdése alapján a 35. §
(1)bekezdése szerint alkalmazandó, a polgári perrendtartásról szóló
  1. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.)
  2. §
(1)bekezdése értelmében kötelezte a pervesztes alperest a felperes másodfokú eljárásban felmerült perköltségének megfizetésére, amelynek mértékét a Pp. 81. §
(1)-
(2)bekezdéseire, 82. §
(3)bekezdésére, valamint a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi költségekről szóló 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 4. §
(1)és 3. §
(2),
(5),
(6)bekezdéseire tekintettel, a pertárgy értékét, az ügy kevésbé bonyolult jellegét, az ügytípus gyakoriságát, a felperes által benyújtott fellebbezési ellenkérelem elkészítésének munka- és időigényét, valamint az ügy tárgyaláson kívül történő elbírálását is figyelembe véve a felperes által felszámított összeghez képest mérsékelt összegben állapította meg. [26] Az alperes az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.) 5. §
(1)bekezdés c) pontja alapján személyes illetékmentes, ezért az Itv. 39. §
(1)bekezdésében és 46. §
(1)bekezdésében meghatározott mértékű fellebbezési illetéket a Kp. 35. §
(1)bekezdése alapján alkalmazandó Pp. 102. §
(1),
(6)bekezdéseire figyelemmel az állam viseli. [27] Az ítélőtábla a fellebbezést a Kp. 99. §
(3)bekezdése alapján alkalmazandó Kp.
  1. §-a alapján tárgyaláson kívül bírálta el. [28] Az ítélet elleni fellebbezés lehetőségét a Kp.
  2. §
(1)bekezdésében foglalt rendelkezés zárja ki. Záró rész Budapest,
  1. december
  2. dr. Kecskés Zsófia s.k. dr. Kincsesné dr. Szalai Kornélia s.k. dr. Szeles Balázs György s.k. a tanács elnöke előadó bíró bíró

🔗 Hivatalos forráshoz

MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.