Bf.296/2021/12 – Debreceni Ítélőtábla

(1)bekezdés a) pont) minősítést mellőzi. A vádlott szabadságvesztés büntetését 2 (kettő) év 6 (hat) hónapra, míg közügyektől eltiltás mellékbüntetését 3 (három) évre enyhíti. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. A kiszabott szabadságvesztés büntetésbe a vádlott által az elsőfokú ítélet kihirdetésétől a mai napig eltelt időt is beszámítja. Indokolás [1] A Miskolci Törvényszék 2021. május 7. napján kihirdetett 17.B.35/2020/107. számú ítéletével Terhelt1 vádlottat bűnösnek mondta ki a Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény (a továbbiakban: Btk.) 293. §

(1)bekezdése és

(2)bekezdése alapján 2 rb. hivatali vesztegetés bűntettében, hivatalos személy elleni erőszak bűntettében (Btk. 310. §

(1)bekezdésének a) pontja) és 2 rendbeli becsületsértés vétségében (Btk. 227. §

(1)bekezdésének a) pontja). Ezért halmazati büntetésül 5 év szabadságvesztésre és mellékbüntetésül 5 év közügyektől eltiltásra ítélte. A szabadságvesztést börtön fokozatban határozta meg végrehajtani. Megállapította, hogy a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontja a büntetés kétharmad részének kitöltését követő napon esedékes. Beszámítani Debreceni Ítélőtábla 1.Bf.296/2021/12/IV 2 rendelte a vádlott által előzetes fogva tartásban töltött időt a kiszabott szabadságvesztés büntetésbe. Rendelkezett az eljárás során felmerült bűnügyi költség viseléséről. [2] Az ítélet ellen az ügyészség jelentett be fellebbezést a vádlott terhére, a büntetés súlyosítása végett. A vádlott és védője a korrupciós bűncselekményt és a hivatalos személy elleni bűncselekményt érintően elsősorban felmentés, másodsorban enyhítés, míg a becsületsértés tekintetében elsődlegesen törvénysértő halmazati elbírálás miatt, másodlagosan enyhítés érdekében jelentettek be fellebbezést. [3] A fellebbviteli főügyészség az ügyészség súlyosításra irányuló fellebbezését fenntartotta. Átiratában kifejtette, hogy a törvényszék az eljárási szabályokat megtartva ügyfelderítési kötelezettségének eleget tett, a rendelkezésre álló bizonyítékok mérlegelése során mérlegelési tevékenységében hibát nem vétett, az logikus. Az általa megállapított tényállás megalapozott, a vádlott bűnösségére vont következtetés törvényes. A fellebbviteli főügyészség kifejtette viszont azt az álláspontját, hogy tévedett a törvényszék akkor, amikor a vádlott cselekményét a hivatalos személy elleni erőszak bűntette mellett 2 rendbeli becsületsértés vétségének is minősítette. E körben a védelmi fellebbezés helytálló. Megjelölésre került a fellebbviteli főügyészség által a Magyar Büntetőjog Kommentár a gyakorlat számára

1. oldalán olvasható állásfoglalás, illetőleg BH
2. 338.,
4. számú eseti döntések. Kitért arra a fellebbviteli főügyészség, hogy mivel a hatályos Btk. rendelkezései
5. november
6. napjától szigorodtak, így a Btk.
7. §-ának felhívásával szükséges kitérni arra, miszerint a vádlottal szemben az elkövetés idején hatályban volt büntetőtörvény alkalmazásának van helye. Indítványozta a fellebbviteli főügyészség, hogy az ítélőtábla a törvényszék ítéletét akként változtassa meg, miszerint a 2 rendbeli becsületsértés vétsége minősítést mellőzze, az indokolást a Btk.
8. §-ában írt időbeli hatályára vonatkozóan egészítse ki, a vádlottal szemben kiszabott börtönbüntetést és közügyektől eltiltást hosszabb tartamban állapítsa meg. Egyebekben az elsőfokú ítéletet hagyja helyben. [4] A védő fellebbezésének indokolásában fenntartotta a korábbiakban bejelentett fellebbezését annak célja és iránya szerint. A 2 rendbeli becsületsértés vétsége miatti felelősségre vonás mellőzésére tett indítványt. A vesztegetés bűntette kapcsán változatlanul indítványozta védence felmentését. Védőként jóval nagyobb jelentőségűnek tartja az intézkedés, a felek közötti találkozás első pillanatait, illetve a vádlott tudati oldalát, a szavaiban felmerülő szándékot, célzatot; illetve a felek közötti korábbi büntetőeljárásokra visszavezethető személyes ellentétet. Kifejtette a védő, hogy a bizonyítékok értékelése, és az abból levont bírói következtetések önmagukban nem képezhetik fellebbezés tárgyát. A védelem célja az, hogy a tényállásban nem szereplő, de az iratok tartalma és további esetleges bizonyítás alapján a részben megalapozatlan ítélet a büntetőeljárásról szóló
9. évi XC. törvény (a továbbiakban: Be.)
10. §

(2)bekezdése alkalmazásával kiegészítése kerüljön. A rendelkezésre álló okirati bizonyítékok figyelembevételével rögzíthető a vádlottól lefoglalt készpénz összege, az 1725 Ft, továbbá tényként rögzíthető, hogy a vádlottnál pénztárca nem volt. A vádlotti kijelentéseknek a célzata nem az eljárás befolyásolása, és nem a hivatali kötelesség megszegésére való buzdítás volt, sokkal inkább némi kérkedés, vagy a vádlott által Debreceni Ítélőtábla 1.Bf.296/2021/12/IV 3 nem túl jelentősnek tartott szabályszegés miatt felmerülő helyszíni bírság megfizetése volt. tanú3 vallomását fenntartások nélkül kezelte a törvényszék, noha a videófelvétellel is dokumentált vallomása több helyütt téves állításokat tartalmaz. A védő a korábban előterjesztett bizonyítási indítványát továbbra is fenntartotta, védence "agyi térfoglalásai – szervi elváltozásai miatt" és epilepsziás rohamai alapján neurológiai vizsgálatát, szakvélemény írásbeli kiegészítését indítványozta. A szakértői vizsgálat elrendelése esetén a szakértő nyilatkozni tudna arra, hogy védence neurológiai panaszai milyen külső jelekben nyilvánulnak meg, a vádlotti kézmozgás, kéz ökölbe szorítása, megemelése lehet-e epilepsziás tünet, figyelemmel arra is, hogy a tanúk szerint védence imbolygott, értelmetlenül beszélt. A végső soron előterjesztett enyhítést célzó fellebbezése keretében indítványozta a védő a vádlott büntetésének lényeges mértékben történő mérséklését. Enyhítő körülmények között megjelölte azt, hogy a vádlott idős korú, 2 rendbeli becsületsértés vétsége minősítés mellőzése indokolt. A bv. intézetbe kerülését követően a vádlott egészségi állapota megromlott. Vér szerinti, saját gyermeke eltartásáról gondoskodik. A Btk. 38. §

(2)bekezdésében írt ún. "felező kedvezmény" alkalmazására látott lehetőséget a védő. [5] Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét az azt megelőző bírósági eljárással együtt a Be. 590. §

(1)bekezdése,

(2)bekezdése és

(7)bekezdése alapján teljes terjedelmében felülbírálta a Be. 599. §

(1)bekezdése szerinti nyilvános ülésen. [6] A felülbírálat során az ítélőtábla arra a meggyőződésre jutott, hogy az elsőfokú bíróság az eljárási szabályok maradéktalan betartásával ügyfelderítési kötelezettségének hiánytalanul eleget tett, sem abszolút, sem relatív eljárási szabályszegést nem követett el. A törvényszék indokolt bizonyítást vett fel az ügyben, a törvényesen beszerzett szükséges bizonyítékokat a logika szabályainak megfelelően egyenként és összességükben is értékelte. [7] A törvényszék által megállapított tényállás megalapozott és irányadó a másodfokú eljárásban a Be. 591. §

(1)bekezdése értelmében. [8] Megalapozott tényállás esetén a másodfokú eljárásban a bizonyítékok felülmérlegelésének tilalma folytán a felmentésre irányuló fellebbezés eredményre nem vezethet. [9] A vádlott bűnösségére vont következtetés helytálló. [10] A vádlott cselekményeinek minősítése kapcsán azonban az ítélőtábla egyetért a védő és a fellebbviteli főügyészség álláspontjával, miszerint tévedett a törvényszék akkor, amikor a vádlott cselekményét a hivatalos személy elleni erőszak bűntette mellett 2 rendbeli becsületsértés vétségének is minősítette. A Magyar Büntetőjog Kommentár a gyakorlat Debreceni Ítélőtábla 1.Bf.296/2021/12/IV 4 számára, szerkesztő dr. Kónya István, HVG– ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft., Budapest,

1. év.,
2. kiadás
3. oldalán rögzítettek értelmében az élet és a testi épség ellen elkövetett erőszakos bűncselekmények – emberölés, testi sértés, hivatalos személy elleni erőszak stb. – megvalósítása során az ugyanazon sértett emberi méltóságát sértő kifejezések használata folytán megvalósult becsületsértés a látszólagos alaki halmazat következtében beleolvad az erőszakos bűncselekménybe. Eljárásjogi szempontból azonban e tekintetben – látszólagos alaki halmazat – nincs helye külön felmentő rendelkezésnek, mert ez a halmazatban álló bűncselekmények körének szűkítése a bűncselekmény minősítésének fogalmába (és nem a bűnösség körébe) tartozik (BH
4. 338.,
5. 130.). Az előbbiekből következőleg a másodfokú bíróság a 2 rendbeli becsületsértés vétsége minősítést mellőzte. [11] A védőnek a vesztegetés bűntettét érintően kifejtett álláspontjával ellentétben az ítélőtábla rámutat arra, hogy az ítélet [11] bekezdésében nagyon is konkrét ajánlat hangzott el a vádlott részéről. „Adok pénzt, elmentek, és nem történik semmi.” „Mennyi pénz kell? Odaadom és eltűntök innen!” Helyesen rögzítette az elsőfokú bíróság, miszerint a vádlott pénzt azért ajánlott fel az intézkedő rendőröknek, hogy intézkedési kötelezettségüknek ne tegyenek eleget. A vádlott bűnösségére vont következtetés tehát helytálló, cselekményének hivatali vesztegetés bűntetteként minősítése kifogástalan. [12] A hivatalos személy elleni erőszak bűntettéhez kapcsolódóan szükséges felhívni a Kúria
6. BK véleményét, mely szerint a több hivatalos személy ellen elkövetett erőszak nem válik több bűncselekménnyé, ha azokat egységes eljárás keretében követik el, a bűnhalmazat megállapítását a hatósági eljárás egysége kizárja. [13] Az ítélőtábla egyetértett a fellebbviteli főügyészséggel abban is, hogy a hatályos Btk.-nak a feltételes szabadságra bocsátásra, valamint a pártfogó felügyelet alkalmazására vonatkozóan szigorodtak a szabályai
7. november
8. napjától. Erre figyelemmel a Btk.
9. §-ában meghatározott időbeli hatály tekintetében megállapítható, hogy a vádlottal szemben az elkövetés idején hatályban volt büntetőtörvény alkalmazásának van helye. [14] A büntetés kiszabása során irányadó alanyi és tárgyi bűnösségi körülményeket a törvényszék túlnyomórészt feltárta. A Kúria
10. BK véleményének II./
11. pontja értelmében az idős kor – a vele rendszerint együtt járó testi és szellemi hanyatlás, valamint tűrőképesség csökkenés miatt – enyhítő körülmény; általában a nyugdíjkorhatárt meghaladó életkort lehet így értékelni. [15] A büntetés kiszabása során az ítélőtábla tekintettel volt arra, hogy a halmazatban álló bűncselekmények száma csökkent, az eljárás több mint egy éves időtartama alatt a vádlott végig kényszerintézkedés hatálya alatt állt, letartóztatásban volt. A rendelkezésre álló adatok szerint a bv. intézetben egészségi állapota tovább romlott. [16] Az ítélőtábla arra az álláspontra helyezkedett, hogy a büntetés kiszabása során a törvényszék indokolatlanul nagy jelentőséget tulajdonított a súlyosító körülményeknek, így az Debreceni Ítélőtábla 1.Bf.296/2021/12/IV 5 általa kiszabott büntetés eltúlzott, nem tükrözi kellően a hasonló jellegű ügyekben kialakult bírói gyakorlatot, ezért az ítélőtábla a vádlott szabadságvesztés büntetését és közügyektől eltiltás mellékbüntetését is enyhítette. [17] Az enyhítés végett is bejelentett jogorvoslat eredményre vezetett. [18] Az ítélet egyéb rendelkezései helyesek és törvényesek. [19] A másodfokú bíróság a védelem által az igazságügyi orvosszakértői vélemény kiegészítése iránt előterjesztett bizonyítási indítványt elutasította, mivel az adott szakvélemény megalapozott, az eljárás során semmiféle olyan adat nem merült fel, amely a vádlott epilepsziás rohamának lehetőségét alátámasztotta volna. [20] A kifejtettek folytán az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a Be.
12. §

(1)bekezdése alapján a rendelkező részben foglaltaknak megfelelően megváltoztatta, míg egyebekben helybenhagyta azt a Be. 605. §

(1)bekezdése értelmében. [21] A vádlott által az elsőfokú ítélet kihirdetésétől előzetes fogva tartásban töltött idő szabadságvesztés büntetésbe történő további beszámítása a Btk. 92. §

(1)és

(2)bekezdésén alapul. [22] Az ítélőtáblán az ítélet meghozatalára tanácsülésen, a veszélyhelyzet megszűnésével összefüggő átmeneti szabályokról és a járványügyi készültségről szóló 2020. évi LVIII. törvény 210. §

(7)bekezdése alkalmazásával került sor. A másodfokú bíróság az ügydöntő határozatot a Be. 452. §

(1)bekezdése szerint foglalta írásba, mely teljeskörűen tartalmazza a Be. 561. §

(3)bekezdésében foglaltakat, annak közlése kézbesítés útján történik. Debrecen,

1. szeptember
2. Dr. Balla Lajos s.k. a Dr. Diószegi Attila s.k. bíró tanács elnöke, Dr. Nagy Éva s.k. előadó bíró, Záradék: A Miskolci Törvényszék 17.B.35/2020/
3. számú ítélete az ítélőtábla jelen határozatával a mai napon jogerős. Debreceni Ítélőtábla 1.Bf.296/2021/12/IV Debrecen,
4. szeptember
5. Dr. Balla Lajos s.k. a tanács elnöke 6