Pf.20079/2025/5 – Pécsi Ítélőtábla

(3)bekezdése a sérelemdíj összegének meghatározása körében az eset körülményeinek figyelembevételét írja elő a bíróság számára, példálózóan megjelölve az e körben mérlegelendő körülményeket. A szabad belátás szerinti döntés nem lehet önkényes, meg kell felelnie a logikus gondolkodás követelményeinek, a sérelemdíj összegét meghatározó ítélet akkor sérti a jogszabályokat, ha nem mérlegeli az eset összes körülményét, vagy a mérlegelés nem felel meg a logika követelményének (BH

1. 109). Pécsi Ítélőtábla Pf.IV.20.079/2025/
2. szám A felperes: felperes (cím1) A felperes képviselője: Kozma és Szabó Ügyvédi Iroda (cím2, ügyintéző: dr. Kozma Réka ügyvéd) Az alperes: alperes (cím3) Az alperes képviselője: Dr. Bősz Endréné dr. Wéber Aranka ügyvéd (cím4) A fellebbezési kérelmet előterjesztő fél: a felperes (
3. sorszám alatt) A per tárgya: kártérítés megfizetése Az elsőfokú bíróság: Pécsi Törvényszék A fellebbezéssel támadott határozat száma: 45.P.20.401/2024/
4. Ítélet A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek 15 napon belül 160.000 (egyszázhatvanezer) forint másodfokú perköltséget. A felperest képviselő pártfogó ügyvéd díjának viselésére 100%-ban a felperes köteles. Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs. Indokolás [1] Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás szerint a felek évek óta ismerik egymást, az alperes rendszeresen járt P-re a felpereshez, aki pénzért szexuális szolgáltatást nyújtott számára.
5. október 19-én az előzetes megbeszélés szerint az alperes gépkocsijával felvette a felperest, és a P-i úti vasúti sínekhez vitte abból a célból, hogy ott szexuális Pécsi Ítélőtábla IV.Pf.20.079/2025/5 [2] [3] 2 kapcsolatot létesítsenek. A felek között konfliktus alakult ki, mert az alperes a szexuális aktus fejében egy mobiltelefont akart a felperesnek átadni, aki ezt nem fogadta el, 10.000 forintot kért. Az alperes kiabálni kezdett a felperessel, majd a vezetőülés melletti jobb első ülésen ülő felperest jobb kézzel, kézháttal kis erővel arcon ütötte. A felperes a jobb arcfél zúzódását, a jobb oldali szájüreg felső műfogsor tartó pillérfogának törését szenvedte el, arc duzzanatával. A sérülések 8 napon belül gyógyuló sérülésnek minősültek. A felperes szájürege elhanyagolt volt, a pillérfog nagyon rossz állapotban volt, a sérüléshez így kisebb erőhatás is elegendő volt. A bántalmazás után a felperes elmenekült, majd még a délután folyamán, 18 óra 24 perckor megjelent a P-i Tudományegyetem Klinikai Központ Sürgősségi Orvostani Tanszék Sürgősségi Betegellátó Osztályán, ahol a vizsgálatról ambuláns lapot vettek fel, és előzetes egyeztetést követően a Fogászati és Szájsebészeti Klinikára küldték át további ellátásra. A cselekmény miatt az alperessel szemben büntetőeljárás indult, a büntetőeljárásban a felperes polgári jogi igényt érvényesített, az elsőfokú eljárásban 300.000 forint, a másodfokú eljárásban már 800.000 forint erejéig. A Pécsi Járásbíróság a
6. március
7. napján meghozott, 1.B.468/2022/
8. szám alatti ítéletével az alperes bűnösségét testi sértés vétségében állapította meg, és őt megrovásban részesítette. A felperes polgári jogi igényének érvényesítését egyéb törvényes útra utasította. A Pécsi Törvényszék mint másodfokú bíróság a
9. október 5-én meghozott, 2.Bf.82/2023/
10. szám alatti ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét - részben - megváltoztatta, mellőzte az eljárási illeték fizetésre kötelezést, egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. A felperes az eset után másnap,
11. október 20-án jelentkezett a fogorvosnál, ahol panoráma röntgenfelvétel készült és szájvizsgálatra került sor. A kezelőorvos rögzítette a felperes hanyag szájhigiéniáját, illetve azt, hogy a jobb oldali premolaris fog körülbelül az íny szintjében letört, a másik pillérfog, a jobb felső egyes azonban sérülésmentesen, további felhasználásra alkalmas állapotban a szájüregben még jelen volt. Ugyanezen a napon a T. Fogászat és Szájsebészet szakvéleményt állított ki, mely szerint "a felperest egy férfi ököllel megütötte, amelynek következtében a jobb oldali felső hídjának hátsó pillérfoga kitörött, panoráma röntgen alapján más fogtörés, állcsonttörés nem volt igazolható". A felperes ezt követően,
12. február 1-jén jelentkezett kezelőorvosánál, implantátum fogsor után érdeklődött, árajánlatot szeretett volna kérni, de a képalkotó vizsgálatokba nem egyezett bele, ezért ajánlat nem készült. A felperes fogsorának pótlása a mai napig nem történt meg. Aktuálisan az alsó állcsontja teljesen fogatlan, a jobb felső kvadránsban a második premolárisnak megfelelően egy kb. 3 mm nagyságú visszamaradt foggyökér látható. A bántalmazást követő napon készült röntgenfelvételhez képest hiányzik a jobb felső egyes pillérfog, amely akkor még kezelésre alkalmas állapotban volt. A bal oldalon fém kerámia hídpótlása van, a szájhigiéniája hanyag, a meglévő három fogon nagy mennyiségű plakk, supra és subgingivális fogkő, valamint secunder cariesek láthatók a szabaddá vált gyökerek felszínén. A radiológiai kép az évek óta fennálló, kezeletlen, lassan progrediáló paradontitis diagnózisát támasztja alá, valamint a meglévő fogak szekunder cariesét. A felperes jobb felső kisörlő egykori pillérfogának pótlása szakmailag indokolatlan, kizárólag a jobb felső fognegyed vagy a felső fogsor pótlása részeként értelmezhető, részleges fémlemezes fogpótlás alkalmazása lehetséges, költsége mintegy 200-300.000 forint. A felperes a bűncselekményt követően kialakult lelki bántalmak miatt szakemberhez nem fordult, orvosi segítséget nem vett igénybe. A felperes keresetében a bűncselekménnyel okozott kár, illetve sérelemdíj megtérítése iránt indított gyorsított perről szóló
13. évi LXX. törvény (Gyptv.) alapján – személyiségi joga, testi épsége és egészsége megsértésére hivatkozva – 500.000 forint sérelemdíj és 3.000.000 forint vagyoni kártérítés megfizetésére kérte az alperest kötelezni, ez utóbbi igényét a fogpótlással kapcsolatban felmerült káraként jelölte meg. Pécsi Ítélőtábla IV.Pf.20.079/2025/5 [4] [5] [6] [7] [8] 3 Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte, vitatta annak jogalapját és összegszerűségét is. Az elsőfokú bíróság 45.P.20.239/2024/
14. számú ítéletével kötelezte az alperest 3.000.000 forint vagyoni kártérítés és 500.000 forint sérelemdíj megfizetésére. A Pécsi Ítélőtábla Pf.IV.20.051/2024/
15. számú végzésével az ítéletet hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. Az elsőfokú bíróság a megismételt eljárásban hozott, fellebbezéssel támadott ítéletével az alperest 450.000 forint megfizetésére kötelezte, ezt meghaladóan a keresetet elutasította. Megállapította, hogy az alperes megsértette a felperes Polgári Törvénykönyvről szóló
16. évi V. törvény (Ptk.) 2:43.§ a) pontja által nevesített személyiségi jogai közül a testi épségét, mely magatartás következményeként a felperesnek vagyoni kára is keletkezett, ezért az alperes kártérítési felelőssége is fennáll a Ptk. 6:519.§ alapján. A Ptk. 2:52.§

(3)bekezdés szerint mérlegelte az eset körülményeit, utalt a sérelemdíj kettős funkciójára, melyet a sérelemdíj összegének meghatározásakor alperessel szemben alkalmazott büntetőjogi joghátrány önmagában nem zár ki. Értékelte, hogy az alperes által elkövetett cselekmény a társadalmi megítélés legalapvetőbb normáiba ütköző, még akkor is, ha a viszonylag rövidebb, jelen esetben 8 napon belüli gyógytartamú sérüléssel járt. A sérelemdíj összeszerűsége körében kifejtette, hogy a sérülés megnehezíti a rágást, a táplálkozást, azonban értékelte azt is, hogy a felperes alsó állkapcsa teljesen fogatlan, a jobb felső 1-es pillérfog is hiányzik, a radiológiai kép az évek óta fennálló kezeletlen, lassan progrediáló paradontitis diagnózisát támasztja alá, így ugyan kármegosztásnak nincs helye, azonban a vagyoni kár megosztására is alapot adó körülményeket a sérelemdíj összege mérlegelése során is figyelembe kell venni (BDT2024. 4781). Utalt arra, hogy a felperes fogazatának hiányosságai, a nem megfelelő szájhigiénából eredő fogászati betegségei és ezekből fakadó táplálkozásai nehézségei nem kizárólag az alperes magatartásának tudhatók be, ezt a sérelemdíj összegének meghatározásakor kisebb súllyal, de figyelembe kellett venni. Értékelte, hogy a perbelihez hasonló bűncselekmény elszenvedése pszichésen is megterhelő, és együtt jár bizonyos lelki sérelmekkel, azonban a felperes az elszenvedett sérüléssel szokásosan együtt járó pszichés hátrányokat meghaladó hátrány bekövetkezését nem bizonyította. Mindezek alapján a nem vagyoni sérelem kompenzálására 200.000 forint sérelemdíjat talált alaposnak, az ezt meghaladó igényt elutasította. A vagyoni kártérítés összegét a perben kirendelt szakértő véleménye alapján 250.000 forintban állapította meg. Az elsőfokú bíróság ítélete ellen a felperes terjesztett elő fellebbezést, kérte annak megváltoztatását, és a kereset teljesítését. Megsértett jogszabályhelyként a Pp. 263.§

(1)bekezdését, a 279.§

(1)bekezdését, továbbá a Ptk. 2:43.§ a) pontját, illetve a Ptk. 6:519.§-át jelölte meg. Kifejtette, az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg, hogy az alperes megsértette a testi épségét, azonban a bizonyítékokat tévesen értékelte, amikor az egészséghez való joga megsértését az előadott pszichés sérelmek kapcsán nem állapította meg. Utalt arra, hogy szabad szemmel is jól láthatóan szenved a bűncselekmény következményeitől, felső fogsora hiányzik, beszédkészsége jelentősen korlátozott, ami megnehezíti a társas kapcsolataiban való részvételt, mindezek olyan köztudomású tények, amelyek bizonyítást nem igényelnek, és elegendők ahhoz, hogy a bíróság a sérelemdíj iránti igény megalapozottságát elismerje, az, hogy nem vett igénybe pszichológus segítséget, önmagában nem jelenti azt, hogy a pszichés szenvedése nem valós. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság nem vizsgálta kellő mélységben a jogsértés következményeit, az alperesi magatartás felróhatóságát, a társadalmi megítélését, különösen azt, hogy sértett nőként maradandó, pszichés sérülést szenvedett el. Pécsi Ítélőtábla IV.Pf.20.079/2025/5 [9] [10] [11] [12] [13] [14] [15] [16] [17] [18] [19] [20] 4 Az alperes a fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását kérte. Kiemelte, a felperes már a káresemény megtörténtét megelőzően is hiányos fogazattal rendelkezett, nem megfelelő szájhigiénájából eredő fogászati betegsége volt, ezekből fakadó táplálkozási nehézségei nem kizárólag személyiségi jogot sértő magatartásnak tudhatók be, pszichés betegsége pedig – életmódjából adódóan – már az esemény előtt is fennállhatott. A fellebbezés alaptalan. Az elsőfokú bíróság ítélete helyes, nem sérti a fellebbezésben megjelölt jogszabályhelyeket, ezért a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Gyptv. 1. § folytán alkalmazandó Pp. 383.§

(2)bekezdése alapján, utalással a Pp. 386.§

(4)bekezdésére – helyes indokaira tekintettel – helybenhagyta. A fellebbezéssel összefüggésben a másodfokú bíróság az alábbiakra utal: A másodfokú bíróság a Pp. 370.§

(1)bekezdése értelmében az elsőfokú bíróság ítéletét a fellebbezési kérelem és ellenkérelem korlátai között bírálhatja felül, ezt a korlátot a fellebbezés tartalma, így egyrészt maga a kérelem, másrészt annak indokai jelölik ki. A felperes a fellebbezésében az elsőfokú bíróság által megállapított 200.000 forint sérelemdíj 500.000 forintra történő felemelését kérte arra hivatkozva, hogy az elsőfokú bíróság nem vette figyelembe a jogsértés összes körülményét, és azt a köztudomású tényt sem, hogy a bűncselekmény következében pszichikai, lelki sérülést is szenvedett. A Ptk. 2:52.§

(3)bekezdése a sérelemdíj összegének meghatározása körében az eset körülményeinek figyelembevételét írja elő a bíróság számára, példálózóan megjelölve az e körben mérlegelendő körülményeket. A szabad belátás szerinti döntés nem lehet önkényes, meg kell felelnie a logikus gondolkodás követelményeinek, a sérelemdíj összegét meghatározó ítélet akkor sérti a jogszabályokat, ha nem mérlegeli az eset összes körülményét, vagy a mérlegelés nem felel meg a logika követelményének (BH2024. 109). Az elsőfokú bíróság a felperest ért személyiségi jogsértés súlyának megítélésekor helyesen alkalmazta a Ptk. 2:52.§

(3)bekezdésének szabályait, mérlegelése nem jogszabálysértő és helyesen látta azt is, hogy a perbelihez hasonló bűncselekmény elszenvedése pszichésen is megterhelő, együtt jár bizonyos lelki sérelmekkel, az elszenvedett sérüléssel szokásosan együtt járó pszichés hátrányokat meghaladó hátrány bekövetkezését bizonyítottság hiányában értékelni nem lehet. A felperes a fellebbezése – tartalma szerint – a vagyoni kártérítés összegének a felemelésére is kiterjedt, azonban e fellebbezési kérelmét nem indokolta meg, ezért a Pp. 370.§

(1)bekezdésére tekintettel a másodfokú bíróság nem volt abban a helyzetben, hogy a vagyoni kár összege körében az elsőfokú bíróság ítéletét érdemben felülbírálja. A felperes fellebbezése eredménytelen volt, erre tekintettel a Pp. 83.§

(1)bekezdése alapján az alperes másodfokú eljárásban felmerült költségét köteles megtéríteni, mely áll az alperes jogi képviselője által felszámított ügyvédi munkadíjból. Az eljárás során a felperes személyes költségmentességben részesült, így a Gyptv. 4.§ szerint feljegyzett meg nem fizetett fellebbezési eljárási illeték a Pp. 102.§

(1)és

(6)bekezdése alapján az állam terhén marad. A felperest pártfogó ügyvéd képviselte, a másodfokú bíróság a Pp. 101.§

(3)bekezdése alapján a díj összegének meghatározása nélkül csupán annak megállapításáról rendelkezett, hogy a 100%-os mértékben pervesztes felperes köteles a pártfogó ügyvédi díj viselésére. Pécs,

1. szeptember
2. Pécsi Ítélőtábla IV.Pf.20.079/2025/5 5 Dr. Kovács Ildikó s.k. a tanács elnöke, Dr. Berki Csilla s.k. előadó bíró, Dr. Gyöngyösiné dr. Antók Éva s.k. bíró