Bf.73/2020/10 – Győri Ítélőtábla

(1)bekezdés,

(8)bekezdés I. fordulat), s ezért őt 2 év börtönben végrehajtandó szabadságvesztés-büntetésre, mellékbüntetésként 500 napi tétel pénzbüntetésre ítélte. A szabadságvesztés végrehajtását 5 év próbaidőre felfüggesztette. A pénzbüntetés egy napi tételének összegét 1.000.- forintban állapította meg. A pénzbüntetés megfizetésére 10 hónap részletfizetést engedélyezett. Rendelkezett a részletfizetés szabályairól, a szabadságvesztés esetleges végrehajtása esetén a feltételes szabadságra bocsáthatóság legkorábbi időpontjáról, a büntetőeljárás során lefoglalt bűnjelek további sorsáról, továbbá kötelezte a vádlottat az eljárás során felmerült bűnügyi költség viselésére. A bejelentett polgári jogi igényt egyéb törvényes útra utasította. [2] A törvényszék fenti határozata ellen az ügyész a vádlott terhére, a kiszabott büntetés súlyosítása végett jelentett be fellebbezést, míg a vádlott és védője felmentés érdekében terjesztett elő jogorvoslati kérelmet. [3] A Győri Fellebbviteli Főügyészség a BF.274/2020/1-I. számú átiratában az ügyész által a vádlott terhére bejelentett fellebbezést fenntartva a terhelt és védője által előterjesztett jogorvoslati kérelmet alaptalannak ítélte. A törvényszék által megállapított tényállást annyiban kérte kiegészíteni, hogy a szakértői vélemény és tanú tárgyaláson tett tanúvallomása alapján a sértett számára a tanú hívott segítséget, értesítette a mentőket, illetve kért segítséget a közelben tartózkodó rendőröktől. A sértettet a kórházba szállították, ahol életmentő műtétet hajtottak rajta végre. A cselekmény minősítéséhez fűzött jogi indokolást azzal kérte kiegészíteni, hogy a bekövetkezett életveszélyes sérülés vonatkozásában a vádlottat tudatos gondatlanság terhelte. A büntetés kiszabása során a súlyosító körülményeket kérte kiegészíteni a bántalmazás méltányolható indok nélküli módjával, illetve azzal, hogy a vádlott orvul, hátulról támadt a mit sem sejtő sértettre. Álláspontja szerint a törvényszék által alkalmazott joghátrány nem áll arányban a terhelt cselekményének tárgyi súlyával. Az ittas vádlott nem csak közvetlenül életveszélyes, de maradandó fogyatékossággal és súlyos egészségromlással járó sérülést okozott a sértettnek. Rámutatott arra, hogy a törvényszék jelentősen túlértékelte a terhelt javára szóló enyhítő Győri Ítélőtábla II.Bf.73/2020/10/2 2 körülményeket, amikor a szabadságvesztés büntetést a különös részi minimumban állapította meg, és ennek végrehajtását próbaidőre felfüggesztette. Összességében a fellebbezéssel támadott határozat a Be. 606.§

(1)bekezdése alapján történő megváltoztatására, a vádlottal szemben kiszabott büntetés tartamának felemelésére, a végrehajtás felfüggesztésére vonatkozó rendelkezés mellőzésére, a vádlottat mellékbüntetésül közügyek gyakorlásának eltiltására és az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás és jogi indokolás, valamint a büntetéskiszabási körülmények korrekcióját követően az elsőfokú ítélet helybenhagyására tett indítványt. [4] A terhelt védője a fellebbezésének írásbeli indokolásában a vádlott felmentésére tett indítványát visszavonta, ugyanakkor a további jogorvoslati kérelmében elsődlegesen az elsőfokú bíróság által kiszabott büntetés enyhítésére, másodlagosan az elsőfokú ítélet helybenhagyására tett indítványt. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a büntetés kiszabása körében nem tárta fel, hogy a vádlott cselekményének mi volt a motivációja. Hangsúlyozta, hogy a konfliktus abból alakult ki, hogy a sértett a pultossal tiszteletlenül beszélt. A tárgyaláson tett szembesítés során mindkét fél elképzelhetőnek tartotta, hogy trágárság hangzott el. Ebből viszont nem lehet arra következtetni, hogy a bántalmazás a vádlott részéről méltányolható indok nélkül történt, így az súlyosító körülményként sem értékelhető. Előadta, hogy az elsőfokú bíróság az enyhítő körülmények között nem értékelte, hogy a vádlott a sértettől elnézést kért, és azt a sértett elfogadta. E körben hivatkozott arra, hogy a vádlott a sértett részére az elsőfokú ítélet meghozatalát követően jóvátétel jogcímén 3.500.000.-Ft összeget fizetett meg. Mindezek olyan új nyomatékos enyhítő körülmények, amelyek az elsőfokú ítélet meghozatala után keletkeztek, így azokat elsőfokú bíróság figyelembe venni a döntése meghozatala során nem tudta. [5] A fellebbviteli nyilvános ülésen megtartott perbeszédében a fellebbviteli főügyészség képviselője fenntartotta az átiratban foglaltakat, kiegészítve azzal, hogy a vádlott cselekménye a tudatos gondatlanság vonatkozásában határesetnek minősül az eshetőleges szándékkal. A jóvátétel körében hivatkozott arra, hogy mivel annak megfizetésére a cselekmény elkövetését követő közel 2 év után került sor, így azt enyhítő körülményként figyelembe venni nem lehet. A terhelt védője a jogorvoslati kérelmét megismételve a kiszabott büntetés enyhítését, illetve az ítélet helybenhagyását kérte. Előadta, hogy az elsőfokú ítéletből nem állapítható meg, hogy a cselekményt a törvényszék tudatos gondatlanságnak minősítette-e, hiányzik a felderíthető ok a konfliktus kialakulására, nyomatékos enyhítő körülményként kérte továbbá értékelni a vádlott életkorát, büntetlen előéletét, a jóvátétel megfizetését, amelyet a sértett el is fogadott. Az utolsó szó jogán tett nyilatkozatában a terhelt a védőjéhez csatlakozott, továbbá megbánásnak adott hangot, kifejezte azon törekvését, hogy lehetőségei szerint a jövőben is támogatni fogja a sértettet. [6] A másodfokú felülbírálat során az ítélőtábla – figyelemmel az ítélettel szemben előterjesztett fellebbezésre, valamint a fellebbezési nyilvános ülésen elhangzottakra - a Be. 590.§

(3),

(5)és

(7)bekezdéseiben, illetőleg a Be. 583.§

(3)bekezdés a/ és b/ pontjaiban foglaltak szerint korlátozott felülbírálatot folytatott le, e körben megállapítható volt, hogy a vádlott bűnösségének megállapítására vonatkozó rendelkezés helyes volt, felmentésére, vagy vele szemben az eljárás megszüntetésére nem volt ok, és a cselekmény minősítése is a büntető anyagi jog szabályainak megfelelő. [7] Az elsőfokú bíróság az eljárási szabályokat megtartva, megfelelő körben és törvényesen folytatta le a bizonyítási eljárást, az ítélőtábla nem észlelt olyan eljárási szabálysértést, amely akadályát képezte volna az ítélet másodfokú felülbírálatának. Győri Ítélőtábla II.Bf.73/2020/10/2 3 [8] Az ítélet felülbírálata során megállapítást nyert, hogy az elsőfokú bíróság a megalapozott tényállásból helytállóan vont következtetést a vádlott bűnösségére, a vádlott megindította az okfolyamatot azzal, hogy a sértettet megütötte, amelynek következtében a sértettnek, az elsőfokú eljárásban megalapozottan megállapított életveszélyes sérülése keletkezett. A másodfokon eljáró bíróság egyetértett a bűncselekmény jogi minősítésével és az ahhoz fűzött jogi indokolással is. Megállapítható, hogy az első fokon eljárt törvényszék helytálló szempontrendszer alapján vizsgálta a terhelt büntetőjogi felelősségének feltételeit, az ítélőtábla sem jutott attól eltérő következtetésre. [9] A törvényszék ítéletének jogi indokolását azzal egészíti ki az ítélőtábla, hogy a vádlott elkövetési magatartása vonatkozásában a testi sértés okozása egyenes szándékú volt, míg a bekövetkezett eredmény tekintetében a vádlottat gondatlanság terheli. A vádlott a sértett testi sérüléseiben megnyilvánuló következmények lehetőségét előre látva, mindazokat kifejezetten kívánva tanúsította magatartását, a cselekménye életveszélyes következményeit pedig azért nem volt képes felmérni, mert a tőle elvárható körültekintést elmulasztotta. [10] A büntetés kiszabása körében a másodfokon eljáró bíróság is vizsgálta és értékelte a törvényszék által feltárt bűnösségi és büntetéskiszabási tényezőket, ennek keretében a vádlott büntetlen előéletét, magasabb életkorát, igazolt betegségét, emellett az is enyhítő körülményként értékelendő, hogy a terhelt a sértett részére jóvátételt fizetett. Mindezekkel szemben a vádlott személyiségének komoly társadalomra veszélyességét jelző tényezőként kellett értékelni azt a körülményt, hogy a bántalmazásra méltányolható indok nélkül került sor, illetve, hogy a vádlott orvul, hátulról támadt a mit sem sejtő sértettre. [11] Az enyhítő és súlyosító körülmények együttes értékelése mellett az ítélőtábla arra az álláspontra helyezkedett, hogy az elsőfokú bíróság által alkalmazott joghátrány igazodik a vádlott által elkövetett bűncselekmény tárgyi súlyához, valamint a vádlott személyiségében rejlő társadalomra veszélyességhez, és megfelelően szolgálja a speciális és a generális prevenció céljait is. Az ítélőtábla a büntetés további enyhítésére nem látott törvényes lehetőséget, a nagyobb mértékű enyhítés ugyanis a büntetés céljának elérését veszélyeztetné, a kisebb megváltoztatást pedig a Be. 371. §

(2)bekezdése zárja ki. [12] A fentiekre figyelemmel az ítélőtábla a Be. 599.§

(1)bekezdése alapján nyilvános ülésen eljárva bírálta el az előterjesztett fellebbezéseket, s ennek keretében a Székesfehérvári Törvényszék fellebbezéssel támadott határozatát a Be. 606.§

(1)bekezdése alapján helybenhagyta. Győr,

1. február
2. Dr. Zólyomi Csilla sk. a tanács elnöke Dr. Németh Balázs sk. előadó bíró Dr. Vajda Edit sk. bíró Záradék: Ezzel a végzéssel a Székesfehérvári Törvényszék
3. szeptember
4. napján kelt 31.B.5/2020/
5. számú ítélete a mai napon jogerőre emelkedett. Győr,
6. február
7. Dr. Zólyomi Csilla sk. Győri Ítélőtábla II.Bf.73/2020/10/2 4 a tanács elnöke