Bf.3/2023/18 – Fővárosi Ítélőtábla

(1)bekezdésébe ütköző és a

(2)bekezdés I. fordulata szerint minősülő hivatali vesztegetés bűntettében, ezért 2 év szabadságvesztés büntetésre és 100 napi tétel pénzbüntetésre ítélte. A szabadságvesztés végrehajtási fokozatát börtönben határozta meg és annak végrehajtását 5 évi próbaidőre felfüggesztette. A szabadságvesztés végrehajtása esetére megállapította, hogy a vádlott legkorábban a büntetés kétharmad részének kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra. A pénzbüntetés egynapi tételének összegét 5.000,forintban határozta meg és rendelkezett az így kiszabott 500.000,- forint pénzbüntetés meg nem fizetése esetén napi tételenként egy-egy napi szabadságvesztésre való átváltoztatásáról. Kötelezte továbbá, hogy fizessen meg az államnak 45.000,- forint bűnügyi költséget. [2] A kihirdetett elsőfokú ítélettel szemben az ügyész a XIII.r. vádlott terhére, a minősítés megváltoztatása és a pénzbüntetés súlyosítása végett, míg a XIII.r. vádlott és védője a pénzbüntetés enyhítése érdekében jelentett be fellebbezést. [3] A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség BF.754/2022/12. számú átiratában az ügyészi fellebbezésnek a pénzbüntetés súlyosítására irányuló részét nem tartotta fenn, a fellebbezés céljaként kizárólag a vádlott terhére megállapított bűncselekmény eltérő rendbeliségének megállapítását jelölte meg. [4] A vádhatóság szerint a XIII.r. vádlott esetében az elsőfokú ítélet felülbírálata teljeskörű, mert a terhére bejelentett ügyészi fellebbezés nem kizárólag a Be. 583. §

(3)bekezdésére alapítottan került előterjesztésre. Megítélése szerint az elsőfokú bíróság a perrendi szabályokat megtartotta, a XIII.r. vádlott beismerő vallomását törvényesen fogadta el, majd a tényállást és a minősítést is a vádirattal egyezően állapította meg. Az alkalmazott minősítés azonban anyagi jogszabálysértő, mert nincs összhangban a Kúria

1. évi
2. számú és
3. évi
4. számú eseti döntései által töretlennek tekinthető bírói gyakorlattal, amely szerint a vesztegetés annyi rendbeli bűncselekményt valósít meg, ahány személynek adják, vagy ígérik a jogtalan előnyt. A történeti tényállás szerint a XIII.r. vádlott tudattartalma 3 hivatalos személy megvesztegetését fogta át, ezért a korrupciós bűncselekmény 3 rendbelinek minősül. [5] A fellebbviteli főügyészség szerint a törvényszék az enyhítő és súlyosító körülményeket feltárta és azokat megfelelően értékelte, amikor a büntetlen előéletű XIII.r. vádlottat végrehajtásában próbaidőre felfüggesztett szabadságvesztésre és pénzbüntetésre ítélte, amelyek tartamával is egyetértett, így a XIII.r. vádlott és védőjének a pénzbüntetés enyhítését célzó fellebbezését nem tartotta alaposnak. Utalt arra is, hogy a XIII.r. vádlott nem érdemes a Btk.
5. §

(1)bekezdésében szabályozott előzetes mentesítésre sem. [6] Mindezek alapján indítványozta, hogy a másodfokú bíróság akként változtassa meg a törvényszék ítéletét, hogy a XIII.r. vádlott terhére megállapított korrupciós bűncselekményt Fővárosi Ítélőtábla 1.Bf.3/2023/

1. 3 3 rendbelinek minősítse és a büntetést halmazati büntetésként kiszabottnak tekintse, míg egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét hagyja helyben. [7] A XIII.r. vádlott védője a bejelentett fellebbezés írásban előterjesztett indokolásában kifejtette, hogy a Fővárosi Törvényszék nem értékelte kellő súllyal az enyhítő körülményeket, így a jelentős időmúlást, a beismerő vallomást, a büntetlen előéletet, valamint azt a körülményt, hogy védence nemcsak kiskorú gyermekkel rendelkezik, hanem családfenntartó is. Kiemelte továbbá, hogy a XIII.r. vádlott folyamatos és állandó gyógyszeres kezelést igényel és megbánta az inkriminált cselekményt. Véleménye szerint a XIII.r. vádlott szerény anyagi körülményei megalapozzák a pénzbüntetés enyhítését, továbbá hangsúlyozta, hogy az ügyészség által felsorolt súlyosító tényezők jelentősége megjelenik a kiszabott szabadságvesztés és a próbaidő mértékében. Mindezekre tekintettel indítványozta az elsőfokú bíróság által kiszabott pénzbüntetés mérséklését. [8] A nyilvános ülésen a Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség képviselője – az átiratban előzetesen bejelentettek szerint – nem vett részt. [9] A vádlott védője a nyilvános ülésen fenntartotta és tartalmilag megismételte az írásban kifejtett érveit. [10] Az ellentétes irányú fellebbezések mindegyike alapos az alábbiak szerint. [11] A Fővárosi Ítélőtábla az iratanyagból megállapította, hogy az elsőfokú bíróság törvényesen alkalmazta a büntetőeljárásról szóló
2. évi XC. törvénynek (Be.) a bűnösséget beismerő vádlott esetében a tárgyaláshoz való jogáról lemondás intézményét. [12] A törvényszék a XIII.r. vádlott előkészítő ülésen tett beismerő nyilatkozatára tekintettel helytállóan vette figyelembe a Be.
3. §

(1)-

(3)bekezdését, melynek keretében a Be. 504. §

(3)bekezdése alapján törvényesen fogadta el a bűnösséget beismerő nyilatkozatát. A korlátozott felülbírálatra tekintettel a másodfokú bíróságnak kizárólag a Be. 590. §

(5)bekezdés a) pontjában írt eljárási szabálysértések vizsgálatára volt törvényes lehetősége, melynek során megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a perrendi szabályokat megtartotta. [13] Az elsőfokú ítéletnek a Be. 504. §

(6)bekezdésének alkalmazásával történt meghozatalára tekintettel az ítélőtábla a bejelentett fellebbezések alapján eljárva – utalva a Be. 580. §

(2)bekezdés

1. a)és
2. b)pontjára – nem vizsgálta az elsőfokú ítélet megalapozottságát, így jelen határozatát az elsőfokú bíróság által megállapított tényállásra alapította. Fővárosi Ítélőtábla 1.Bf.3/2023/18. 4 [14] A tényálláshoz kötöttség ugyanakkor nem képezi akadályát az elírásra visszavezethető hibák korrigálásának, ezért az ítélőtábla az elsőfokú ítélet 3. oldalán a [13] bekezdés első mondatában az „engedik el” értelemzavaró szavakat a vádirattal egyezően az „ott tartják” szavakra helyesbíti. [15] A korlátozott felülbírálat a Be. 590. §

(5)bekezdés c) pontja értelmében magában foglalja a bűncselekmény minősítésére vonatkozó rendelkezés felülbírálatát is, így tévedett a fellebbviteli főügyészség, amikor az előkészítő ülésen kihirdetett ítélet kapcsán a vádiratban rögzített rendbeliségtől történt elsőbírói eltérés miatt teljeskörű felülbíráltra hivatkozott. [16] A tényállásból a törvényszék okszerűen vont következtetést Terhelt13 XIII.r. vádlott bűnösségére és cselekményének minősítése ugyan megfelel a büntető anyagi jogi rendelkezéseknek, azonban a fellebbviteli főügyészség alappal kifogásolta, hogy a törvényszék jogi érvelésével ellentétben a XIII.r. vádlott terhére megállapított korrupciós bűncselekmény nem 1 rendbeli, hanem a hivatalos szermélyek, illetve az annak vélt személyek számához igazodóan többrendbeli, amint azt a Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság jelen büntetőügyben Terhelt14 XIV.r. és Terhelt15 XV.r. vádlott vonatkozásában a

1. április
2. napján kihirdetett 2.Bf.360/2022/
3. számú ítéletének [41] bekezdésében már kifejtette. [17] Az ítélkezési gyakorlat szerint a hivatali vesztegetés bűntette esetén bűnhalmazat létesül, ha az elkövető az ajánlatot több személynek teszi meg. A bűncselekmények rendbeliségét pedig az határozza meg, hogy hány hivatalos személyt érintően hangzik el az ajánlat (ÍH
4. 4.). [18] Amint azt az elsőfokú bíróság is helyesen állapította meg ítéletében, a XIII.r. vádlott tudata kiterjedt arra, hogy a passzív oldalon álló személyek hivatalos, vagy legalábbis általa annak vélt személyek, akiknek e minőségükben való közreműködésükre tekintettel adta át a kért összeget. Az elsőfokú bíróság rendbeliséget érintő jogi érvelése arra vonatkozólag helytálló, hogy ugyanannak a személynek ugyanazon elkövető által több ügyben történő előny vagy ígéret adása bűnhalmazatot képez, ezzel szemben ugyanazon ügyben ugyanannak a hivatalos személynek akár többszöri előny ígérése vagy adása egység. A törvényszék azonban figyelmen kívül hagyta, hogy több hivatalos – vagy annak tudott – személy előnyben részesítése akár egyetlen vagy több ügyben bűnhalmazatot képez (BH
6. és BH
7. 178.). Az elsőfokú bíróság tévesen értelmezte a Kúria
8. évi
9. számú eseti döntését, mert ítélete [31] és [32] bekezdésében a passzív vesztegetői oldallal összefüggésben hivatkozott az ügyek számához igazodó bűnhalmazatra, azonban figyelmen kívül hagyta, hogy jelen esetben Terhelt13 XIII.r. vádlott nem passzív, hanem aktív vesztegető volt, aki a jogtalan előnyt valóban egyetlen ügyben adta, azonban abban a tudatban, hogy három hivatalos személy, Terhelt1 I.r., Terhelt2 II.r. és Terhelt6 VI.r. vádlott szegi meg hivatali kötelezettségét. A XIII.r. vádlott, mint aktív vesztegető esetében a rendbeliség meghatározása szempontjából tehát nem az ügyek, hanem a hivatalos személyek száma bírt jelentőséggel. Fővárosi Ítélőtábla 1.Bf.3/2023/
10. 5 [19] Mindezekre tekintettel a másodfokú bíróság a XIII.r. vádlott terhére megállapított hivatali vesztegetés bűntettét – a vádirattal egyezően – 3 rendbelinek minősítette, ezért a bűnhalmazat megállapítására tekintettel szükséges feltüntetni a Btk.
11. §

(1)bekezdését. [20] A joghátrány megválasztása körében az elsőfokú bíróság a büntetéskiszabás során értékelhető tényezőkről szóló

1. BK véleményben írtakat szem előtt tartva szinte hiánytalanul vette számba a vádlott terhére és javára szóló alanyi és tárgyi bűnösségi körülményeket, azonban a fentebb kifejtettekre tekintettel további súlyosító körülmény a kettőnél több bűncselekmény halmazata (
2. BK vélemény III./6.). [21] Az elsőfokú bíróság a büntetéskiszabási körülményeket a súlyuknak megfelelően értékelte, amikor úgy ítélte meg, hogy a bűncselekmény jellegére és a másodfokú bíróság által megállapítottak szerint a többszörös halmazatra is tekintettel a vádlottal szemben szabadságvesztés büntetés kiszabása indokolt. [22] A másodfokú bíróság a vád tárgyává tett cselekmény összes körülményére, a vádlott büntetlen előéletére, az elkövetése óta eltelt és a vádlott terhére nem róható 4 évet meghaladó időmúlásra, valamint a már hivatkozott 2.Bf.360/2022/
3. számú másodfokú ítéletben jogerősen kiszabott szabadságvesztés büntetések tartama alapján a belső arányosságra is figyelemmel, a vádlott személyében és cselekményében megnyilvánuló társadalomra veszélyességgel arányban állónak az enyhébb tartamú szabadságvesztést találta, ezért annak mértékét 1 év 6 hónapra enyhítette. [23] A büntetlen előéletű vádlott vonatkozásában a büntetés célja a másodfokú bíróság megítélése szerint is elérhető a szabadságvesztés próbaidőre való felfüggesztésével. A próbaidő törvényi maximummal megegyező időtartama az előző bekezdésben felsorolt tényezőkre tekintettel eltúlzott, ezért azt az ítélőtábla 3 évre mérsékelte. [24] A szabadságvesztés büntetés börtön fokozata, továbbá annak végrehajtása esetén a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontjára vonatkozó rendelkezés is törvényes, az elsőfokú bíróság helyesen tüntette fel ítéletében, hogy ezen rendelkezések mely törvényi előírásokon alapulnak. [25] Az elsőfokú bíróság ügydöntő határozata a pénzbüntetésre ítélés vonatkozásában önellentmondásos, mert a [48] bekezdésben azt rögzítette, hogy a vádlottnak a pénzbüntetés szempontjából megfelelő vagyona van, azonban a [49] bekezdésben már azt állapította meg, hogy vagyontalan, aki a családban egyedül rendelkezik jövedelemmel, ráadásul hiteltartozását is törleszti. Mindezek alapján az ítélőtábla a pénzbüntetésre ítélést mellőzte, mert a vádlottnak az elsőfokú ítélet [49] bekezdésében irathűen feltüntetett személyi körülményei nem indokolták a Btk.
4. §

(3)bekezdésének alkalmazását, vagyis a szabadságvesztés mellett pénzbüntetés kiszabását is. Fővárosi Ítélőtábla 1.Bf.3/2023/

1. 6 [26] Az ítélőtábla a vádlottal szemben fennmaradt szabadságvesztés büntetést a bűncselekmény többrendbeliségére tekintettel a Btk.
2. §

(2)és

(3)bekezdése alapján halmazati büntetésként tekintette kiszabottnak. [27] Az Alkotmánybíróság a 8/2015. (IV. 17.) AB határozata szerint az Alaptörvény XXVIII. cikkének

(1)bekezdéséből fakadó alkotmányos követelmény, hogy a bíróság a szabadságvesztés végrehajtásának felfüggesztése esetén hivatalból vizsgálja az előzetes bírósági mentesítés lehetőségét, és arról ítéletében rendelkezzen. [28] Az ítélkezési gyakorlat szerint az előzetes bírósági mentesítésre való érdemesség megítélésénél az elkövető személyiségét, az életvitelét, a bűncselekmény jellegét, az elkövetés körülményeit és annak indítóokát összevetve kell értékelni (BJD 9986). [29] A Kúria az EBH

1. B.
2. számú határozatában ezzel kapcsolatban rögzítette, hogy az érdemesség szempontjából a bűncselekmény jellegén, a büntetés mértékén túlmenően, alapvetően a vádlott személyének jövőbeni társadalomra veszélyessége mérlegelendő, vagyis azt szükséges eldönteni, hogy a kiszabott büntetés mellett a társadalom védelme igényli-e a személyére háruló, a büntetett előélethez fűződő hátrányos következményeket is. [30] Mindezen szempontokat figyelembe véve az ítélőtábla arra a következtetésre jutott, hogy a végrehajtásában felfüggesztett szabadságvesztésre ítélt vádlott terhére olyan korrupciós bűncselekmény került megállapításra, amely a személyében rejlő kockázatot is mutatja, így nem érdemes az előzetes mentesítésre. [31] Az elsőfokú bíróság ítéletének egyéb rendelkezései törvényesek voltak. [32] Mindezekre tekintettel a Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság a Fővárosi Törvényszék ítéletét a Be.
3. §

(1)bekezdése alapján megtartott nyilvános ülésen, a Be. 606. §

(1)bekezdése alapján részben megváltoztatta, míg egyéb rendelkezéseit a Be. 605. §

(1)bekezdése alapján helybenhagyta. [33] A másodfokú eljárásban felmerült bűnügyi költség megállapításáról és viseléséről a Be. 613. §

(1)bekezdése értelmében a Be. 613. §

(2)bekezdés a) pontjának II. fordulata és a Be. 576. §

(1)bekezdés b) pontja alapján rendelkezett. Fővárosi Ítélőtábla 1.Bf.3/2023/

1. 7 Budapest,
2. év szeptember hó
3. napján Dr. Rédei Géza s.k. a tanács elnöke Dr. Patassy Bence s.k. előadó bíró Dr. Kertész Andrea s.k. bíró A Fővárosi Törvényszék 43.B.276/2022/
4. számú ítélete a Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság 1.Bf.3/2023/
5. számú ítélete által
6. év szeptember hó
7. napján jogerőre emelkedett. Budapest,
8. év szeptember hó
9. napján Dr. Rédei Géza s.k. a tanács elnöke