Bf.339/2024/12 – Szegedi Ítélőtábla

(2)bekezdés c) pont

1. fordulata szerinti aljas célból elkövetettnek minősül. Erre figyelemmel a vádlott a cselekményét a Btk.
2. §
3. fordulata szerinti egyenes szándékkal valósította meg, azaz a cselekményének következményeit kívánta, amellyel az ítélőtábla az elsőfokú ítélet jogi indokolását kiegészítette és helyesbítette (elsőfokú ítélet [26] bekezdés). Nem tévedett az elsőfokú bíróság, amikor azt állapította meg, hogy a 3/
4. BJE határozat II/
5. pontjában foglaltaknak megfelelően az emberölés minősített eseteként szabályozott Btk.
6. §

(2)bekezdés j) pontja szerinti védekezésre képtelennek kell tekinteni azt is, aki helyzeténél vagy állapotánál fogva ideiglenesen vagy véglegesen nem képes ellenállás kifejtésére [Btk. 459. §

(1)bekezdés

1. pont]. Ezen körülmény akkor róható fel, ha a sértett védekezésre képtelen állapotát az elkövető az ölési szándék kialakulását megelőzően, az ölési cselekménytől függetlenül idézte elő. Jelen esetben is ez történt, mivel az irányadó tényállás szerint a vádlott ölési szándék nélkül bántalmazta a sértettet, majd azt követően, látva a sértett mozdulatlan helyzetét, jutott arra az elhatározásra, hogy rágyújtja a házat. Az emberölés különös kegyetlenséggel elkövetettnek minősítése is helyes volt, a vádlott tudata az elkövetéskor átfogta ezt az elkövetési módot. A Szegedi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság a Bf.II.339/
2. számú ügyben Szegeden,
3. január
4. napján megtartott nyilvános ülés alapján meghozta a
5. sorszámú v é g z é s t: Az emberölés bűntette miatt vádlott1 ellen indított büntetőügyben a Kecskeméti Törvényszék
6. március
7. napján kihirdetett 11.B.35/2024/
8. számú ítéletét helybenhagyja azzal, hogy az emberölés bűntettének jogszabályi alapja helyesen: Btk.
9. §

(1)bekezdés,

(2)bekezdés

1. c)pont 2. fordulat,
2. d)és
3. j)pont. Kötelezi a vádlottat a másodfokú eljárás során felmerült 16.800.- (tizenhatezer-nyolcszáz) forint bűnügyi költség megfizetésére az állam javára, a Kecskeméti Törvényszék Gazdasági Hivatalának felhívása szerint. Megállapítja, hogy a vádlott tényleges tartózkodási helye a bv intézet neve. A végzés ellen fellebbezésnek nincs helye. Indokolás [1] A Kecskeméti Törvényszék vádlott1 vádlottat bűnösnek mondta ki emberölés bűntettében [Btk. 160. §

(1)bekezdés,

(2)bekezdés c),

1. d)és
2. j)pont], ezért mint visszaesőt, életfogytig tartó szabadságvesztésre és 10 év közügyektől eltiltásra ítélte. A szabadságvesztés végrehajtási fokozatát fegyházban határozta meg. Megállapította, hogy a vádlott legkorábban 25 év kitöltését követően bocsátható feltételes szabadságra. Az eljárás során felmerült 902.744.-Ft bűnügyi költségből a vádlottat 813.590.-Ft bűnügyi költség megfizetésére kötelezte, a fennmaradó 89.154.-Ft vonatkozásában megállapította, hogy azt az állam viseli. [2] A törvényszék ítélete ellen fellebbezést jelentett be a vádlott és a védője határozott tartamú szabadságvesztés büntetés kiszabása érdekében. Szegedi Ítélőtábla 2.Bf.339/2024/12/v/1 2 [3] A védő a fellebbezésének indokolásában a vádlottnak fel nem róható jelentős időmúlásra, valamint arra figyelemmel, hogy gyermekkora óta gondnokság alatt áll, skizofrén és gyengeelméjű, illetve az egyenes szándékú akarata a holtnak vélt barátja holttestének eltüntetése volt, így a különös kegyetlenség megállapítására nem kerülhet sor, arra sem egyenes, sem eshetőleges szándéka nem terjedt ki, a büntetés lényeges enyhítését indítványozta. [4] A Szegedi Fellebbviteli Főügyészség a Bf.89/2024/6. számú indítványában eljárási szabálysértésre, az elsőfokú ítélet jogi indokolásának helyesbítésére tett észrevételeket és összességében az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását indítványozta. [5] A fellebbezési nyilvános ülésen a védő és a fellebbviteli főügyészség képviselője a fellebbezés indokolásában és az indítványban foglaltakat fenntartották, azzal egyezően adták elő. [6] A vádlott az utolsó szó jogán tett felszólalásában hangsúlyozta, hogy nem akarta megölni a sértettet, a tettét megbánta és a büntetés enyhítését indítványozta. [7] A fellebbezések alaptalanok. [8] Tekintettel arra, hogy a vádlott javára bejelentett fellebbezések bejelentésére kizárólag a büntetőeljárásról szóló 2017. évi XC. törvény (a továbbiakban: Be.) 583. §

(3)bekezdés a) pontja alapján került sor, a Be. 590. §

(3),

(5),

(5a)és

(7)bekezdéseire, valamint a 606. §

(3)bekezdésében írtakra is figyelemmel a másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet korlátozottan bírálta felül. E felülbírálat során az ítélőtábla megállapította, hogy az elsőfokú bíróság nem valósított meg olyan, a Be. 607. §

(1)bekezdése és a Be. 608. §

(1)bekezdése – abszolút -, illetve a Be. 609. §

(1)bekezdése szerinti – relatív – eljárási szabálysértést, amely hatályon kívül helyezést eredményezne, így az ügy érdemi felülbírálatát kizárná. [9] Osztotta ugyanakkor a fellebbviteli főügyészség álláspontját, hogy relatív eljárási szabályt sértett az elsőfokú bíróság, amikor az elhunyt sértett hozzátartozóját a Be. 500. §

(3)bekezdésében foglaltak ellenére nem értesítette az előkészítő ülésről, továbbá amikor az elsőfokú ítéletet a részére nem kézbesítette. [10] A Be. 52. §

(1)bekezdés a) pontja alapján, ha a sértett akár a büntetőeljárás megindítása előtt, akár azután meghal, helyébe hozzátartozója, törvényes képviselője vagy a sértett által jogszabály, illetve szerződés alapján eltartott személy léphet, és a polgári jogi igény érvényesítését kivéve gyakorolhatja a sértettet megillető jogokat, ideértve a magánvádlóként, vagy pótmagánvádlóként történő fellépést. [11] A Be. 454. §

(2)bekezdése alapján az ügydöntő határozatot a sértettel is közölni kell. Az ügydöntő határozat közlésével egyidejűleg a Be. 51. §

(5)bekezdésében foglalt jogáról a sértettet, illetve a sértett jogutódját tájékoztatni kell. Szegedi Ítélőtábla 2.Bf.339/2024/12/v/1 3 [12] A fellebbviteli főügyészség indítványának megfelelően az ítélőtábla a fenti relatív eljárási szabálysértést kiküszöbölte és az elsőfokú ítéletet megküldte a sértett hozzátartozójának, akit értesített a fellebbezési nyilvános ülés időpontjáról is. [13] A Be. 591. §

(2)bekezdés a) pontja és a Be. 606. §

(3)bekezdése alapján a másodfokú bíróság nem vizsgálta az elsőfokú bíróság ítéletének megalapozottságát, határozatát az elsőfokú bíróság által megállapított tényállásra alapította. [14] Azt a fellebbviteli főügyészségi álláspontot is osztotta az ítélőtábla, hogy mindez azonban nem zárja ki, hogy a másodfokú bíróság szükség esetén kiegészítse, helyesbítse a vádlott korábbi elítéléseire vonatkozó adatokat. Az elsőfokú ítélet [8] bekezdésében az 1./ pontban foglaltakat helyesbítette azzal, hogy a feltételes szabadság

1. június
2. napján telt volna le, és a jogi indokolásba utalta azon megállapítást, hogy a vádlott a feltételes szabadság hatálya alatt követte el a jelen eljárás tárgyát képező bűncselekményt. [15] Kiegészítette továbbá az ítélőtábla az elsőfokú ítélet vádiratra utalását tartalmazó részét is azzal, hogy az ügyészség az előkészítő ülésen mértékes indítványt terjesztett elő, a vádlottal szemben a bűnösség beismerése esetére életfogytig tartó szabadságvesztés kiszabását indítványozta azzal, hogy hogy a törvényszék a vádlottat a feltételes szabadságra bocsátás lehetőségéből ne zárja ki, azaz 25 év kitöltését követően bocsátható feltételes szabadságra. Ezen kiegészítés azért vált szükségessé, mivel ennél súlyosabb büntetés a vádlottal szemben a Be. 565 §.

(2)bekezdése értelmében nem szabható ki. [16] A törvényszék a Be. 504. §

(2)bekezdése szerinti eljárási szabályok megtartásával fogadta el a vádlott bűnösséget beismerő nyilatkozatát. Az irányadó tényállás alapján az elsőfokú bíróság helyesen következtetett a vádlott bűnösségére és nem merült fel olyan körülmény, amely felmentésre vagy az eljárás megszüntetésére vezetne. [17] A vádlott cselekményeit a törvénynek megfelelően, a kialakult bírói gyakorlattal egyezően minősítette az emberölés minősített eseteként szabályozott Btk. 160. §

(1)bekezdés,

(2)bekezdés c),

1. d)és
2. j)pontja szerint. [18] Az irányadó tényállás alapján a vádlott ölési szándék nélkül bántalmazta a sértettet, majd azt követően látva a sértett mozdulatlan helyzetét, jutott arra az elhatározásra, hogy rágyújtja a házat. A bűncselekmény felfedezésének leplezése érdekében valósította meg tehát az ölési cselekményt, amely a Btk. 160. §

(2)bekezdés c) pont

1. fordulata szerinti aljas célból elkövetettnek minősül. Erre figyelemmel a vádlott a cselekményét a Btk.
2. §
3. fordulata szerinti egyenes szándékkal valósította meg, azaz a cselekményének következményeit kívánta, amellyel az ítélőtábla az elsőfokú ítélet jogi indokolását kiegészítette és helyesbítette (elsőfokú ítélet [26] bekezdés). [19] Nem tévedett az elsőfokú bíróság, amikor azt állapította meg, hogy a 3/
4. BJE határozat II/
5. pontjában foglaltaknak megfelelően az emberölés minősített eseteként szabályozott Btk.
6. §

(2)bekezdés j) pontja szerinti védekezésre képtelennek kell tekinteni azt is, aki helyzeténél vagy állapotánál fogva ideiglenesen vagy véglegesen nem képes Szegedi Ítélőtábla 2.Bf.339/2024/12/v/1 4 ellenállás kifejtésére [Btk. 459. §

(1)bekezdés

1. pont]. Ezen körülmény akkor róható fel, ha a sértett védekezésre képtelen állapotát az elkövető az ölési szándék kialakulását megelőzően, az ölési cselekménytől függetlenül idézte elő. Jelen esetben is ez történt, mivel az irányadó tényállás szerint a vádlott ölési szándék nélkül bántalmazta a sértettet, majd azt követően, látva a sértett mozdulatlan helyzetét, jutott arra az elhatározásra, hogy rágyújtja a házat. Az emberölés különös kegyetlenséggel elkövetettnek minősítése is helyes volt, a vádlott tudata az elkövetéskor átfogta ezt az elkövetési módot. A - védői állásponttal szemben - vádlott az elkövetés valamennyi körülménye alapján tisztában volt a cselekménye súlyosságával és azzal, hogy amennyiben a magatehetetlen sértettre rágyújtja a házat, majd onnan távozik, akkor a halálos eredmény bekövetkezése elkerülhetetlen, az a sértett számára többletgyötrelemmel jár. [20] A büntetés kiszabása körében felmerült súlyosító és enyhítő körülményeket a törvényszék maradéktalanul értékelte. A védői állásponttal szemben az ítélőtábla a vádlott betegségét enyhítő körülményként értékelni nem tudta, figyelemmel arra, hogy a személyi körülményeiben rögzített azon körülmény, hogy napi rendszerességgel szed nyugtató hatású gyógyszert, de a nyomozás során készült igazságügyi elmeorvos szakértői vélemény szerint nem gyengeelméjű. [21] Az irányadó bűnösségi körülményekre figyelemmel a törvényszék helyesen járt el, amikor az ügyészség mértékes indítványának megfelelő életfogytig tartó szabadságvesztést szabott ki a három minősítő körülmény szerint is súlyosabban minősülő emberölést feltételes szabadság hatálya alatt, visszaesőként elkövetett vádlottal szemben. [22] A vádlott terhére rótt minősített emberölés büntetési tétele 10 évtől 20 évig terjedő vagy életfogytig tartó szabadságvesztés. Osztotta az ítélőtábla a törvényszék álláspontját, hogy a bűncselekményt visszaesőként, feltételes szabadság hatálya alatt elkövető vádlott esetében a büntetési célok kizárólag életfogytig tartó szabadságvesztés büntetés kiszabása mellett érhetőek el, illetve, hogy nem szükséges a vádlott kizárása a feltételes szabadságra bocsátás lehetőségéből - az az ügyészség előkészítő ülésen tett indítványára figyelemmel nem is volt lehetséges - és a legkorábbi időpontjának a törvényi minimumban, 25 évben történő megállapítása is elégséges, különös tekintettel az előkészítő ülésen tett bűnösség beismerésére. [23] A büntetés kiszabása körében az elsőfokú ítélet [28] bekezdés utolsó előtti mondatát ugyanakkor az ítélőtábla mellőzte, mint az ítélet indokolásába nem illő megjegyzést. [24] Az ítélőtábla az elsőfokú ítélet jogi indokolását kiegészítette továbbá az életfogytig tartó szabadságvesztés és a fegyház végrehajtási fokozata kapcsán a Btk.
2. §-ára és a Btk.
3. §

(1)és

(2)bekezdésére való hivatkozással, továbbá az ítélet [31] bekezdését akként helyesbítette, hogy az ott írt rendelkezés a Btk. 43. § helyesen

(1)bekezdésén alapul. [25] A törvényszék törvényesen tiltotta el a vádlottat a közügyektől, amelynek a törvényi maximumban meghatározott tartamát a bűncselekmény konkrét tárgyi súlyára és jellegére, valamint a vádlott személyiségére is figyelemmel arányosan határozta meg. Szegedi Ítélőtábla 2.Bf.339/2024/12/v/1 5 [26] A fentiekre figyelemmel az enyhítésre irányuló védelmi fellebbezések alaptalannak bizonyultak. [27] A fentebb kifejtettekre figyelemmel az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét mindenben törvényesnek találta, ezért azt a Be. 605. §

(1)bekezdése alapján helybenhagyta. [28] A Kúria

1. számú BK véleménye 3 a.) pontja alapján az elkövetési magatartás azonos büntetési tétellel fenyegetett alakzatait a fordulattal kell meghatározni. Miután a vádlott az emberölés bűntettét - a korábban kifejtettek szerint – aljas célból és nem aljas indokból követte el [Btk.
2. §

(1)bekezdés,

(2)bekezdés

1. c)pont 2. fordulat,
2. d)és
3. j)pont], az emberölés bűntettének jogszabályi alapját helyesbítette az ítélőtábla. [29] A másodfokú eljárás során a kirendelt védő díjával felmerült bűnügyi költség megfizetésére a másodfokú bíróság a Be. 613. §

(1)bekezdése és a Be. 574. §

(1)bekezdése alapján kötelezte a vádlottat. [30] Megállapította, hogy a vádlott tényleges tartózkodási helye a bv intézet neve. [31] A végzéssel szemben a Be. 579. §

(3)bekezdése alapján alkalmazandó Be. 615. §

(1)és

(2)bekezdése értelmében nincs helye fellebbezésnek. Szeged,

1. január
2. Dr. Kiss Dániel s.k. Dr. Halász Edina s.k. Dr. Mezőlaki Erik s.k. a tanács elnöke előadó bíró bíró A Szegedi Ítélőtábla Bf.II.339/2024/
3. számú végzése és a Kecskeméti Törvényszék 11.B.35/2024/
4. számú ítélete a jelen végzés folytán a mai napon jogerőre emelkedett. Szeged,
5. január
6. Dr. Kiss Dániel s.k. a tanács elnöke