Pf.20328/2020/4 – Fővárosi Ítélőtábla

(2)és

(6)bekezdésére, az Smtv.

1. és
2. §-ára, valamint a
3. §

(1)bekezdésére, a Pp. 495. §

(1)és

(2)bekezdésére, a 496. §

(1)bekezdésére, továbbá a Kúria PK 12., 14., valamint

1. számú állásfoglalásaira. [4] Rögzítette, hogy az alpereseket terhelte a cikk azon sérelmezett állításainak igazolása, miszerint a felperes hetek óta zaklatja tanú, és egy bevásárlóközpontban kétszer is „rajtaütött”, megérintette. A per adatai alapján megállapította, hogy a felperes véletlenül találkozott a tanúként meghallgatott tanú egy bevásárlóközpontban, ezt követően a tanú vette fel a kapcsolatot a felperessel, a tanú jelölte be a felperest a Facebookon ismerősének. Álláspontja szerint egy hivatalos munkakapcsolat kezdeményezése köztudottan nem a Facebookon, nem magánlevelezésben történik. A tanúnak lehetősége volt a felperes ... hivatalos e-mail címére írni és az általa megjelölt témákkal kapcsolatos megbeszélésre időpontot kérni. A tanú ... és ... között a felperes magánjellegű üzeneteire válaszolt, a válaszaiban rendszeresen ún. szmájli jeleket küldött, amikből nem lehet arra a következtetésre jutni, hogy a tanú a levelezést kellemetlennek, vagy tolakodónak tartotta volna. Amennyiben a tanú a levelezést nem kívánta, vagy számára az kellemetlen lett volna, a felperes üzeneteit figyelmen kívül, illetve válasz nélkül hagyhatta volna, vagy jelezhette volna, hogy csak szakmai kérdésekben kívánja a beszélgetést. A tanú által írtakból nem lehet arra következtetni, hogy a felperessel való beszélgetést, az írásbeli kapcsolatteremtési kísérletét kellemetlennek, tolakodónak, vagy zavarónak tartotta. A levelezés alapján arra lehet következtetni, hogy a felperes részéről személyes találkozóra invitáló közeledési kísérlet történt, amit a tanú nem utasított vissza. A tanú azon előadását, miszerint a felperes az ... épületében is kezdeményező magatartást tanúsított vele szemben, nem látta igazoltnak. [5] A Facebook levélváltás alapján nem találta bizonyítottnak azt, hogy a felperes zaklatta a tanút. A tanú a felperes írásaira ...-tól már nem válaszolt és a felperes négy nappal később, ... napján maga is abbahagyta az üzenetküldést. Bár ez alatt a négy nap alatt a felperes üzenetei már kéretlenek voltak, azonban az előzményekre figyelemmel ez nem tekinthető zaklatásnak, tekintettel az üzenetek tartalmára, az érintett időszak hosszára is. Az a körülmény, hogy a bevásárlás során történt második, véletlen találkozás alkalmával a felperes megérintette a tanú vállát és szóban ismételten találkozóra invitálta – a tanú nem elzárkózó, hanem lehetséges válaszára tekintettel – nem tekinthető zaklatásnak. Fővárosi Ítélőtábla 2.Pf.20.328/2020/4 4 [6] Mindezek alapján az alperesek nem bizonyították a sérelmezett közlések valóságát, így helyreigazítás közzétételére kötelezte az I. rendű alperest, melynek szövegét a PK.
2. számú állásfoglalás alapján a belátása szerint határozott meg. [7] A perköltségről a Pp.
3. §

(1)bekezdése alapján határozott. [8] Az ítélettel szemben az alperesek terjesztettek elő fellebbezést, melyben az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatását és a kereset elutasítását kérték. A felülbírálati jogkört a Pp. 369. §

(3)bekezdés c) pontjára alapították. [9] Előadták, hogy az elsőfokú bíróság a tanúvallomást és az okirati bizonyítékot nem megfelelően értékelte, azokból téves jogi következtetést vont le. A tanú kellő indokát adta annak, hogy a munkájából kifolyólag vette fel a felperessel a kapcsolatot. Az üzenetváltásból pedig megállapítható, hogy a tanú egyetlen alkalommal sem kezdeményezte a beszélgetést, míg a felperes napi szinten több üzenetet küldött részére, azok tartalmát tekintve egyértelműen magánjellegű célból. A tanú ... napjáig ún. szmájlival, vagy rövid, egy-két szavas válaszokkal reagált. Ezek alapján megállapítható, hogy a felperes kommunikációja teljes mértékben egyoldalúnak tekinthető, az egyáltalán nem volt kölcsönös a két fél között. Hangsúlyozták, hogy a tanú elmondása alapján a közös munkahelyükön több alkalommal is találkoztak és ott is magánjellegű találkozóra hívta a felperes a tanút. [10] Azt helytállóan állapította meg az elsőfokú bíróság, hogy a ...-a után küldött üzenetek kéretlenek voltak, azonban helytelenül vonta le azt a következtetést, hogy az előzményekre tekintettel ez nem tekinthető zaklató jellegűnek. Az üzenetek és a személyes találkozások során a felperes részéről tett kijelentések, illetve a tanú megérintése a tanú mindennapi életvitelébe önkényesen beavatkozó jellegű magatartásnak tekinthetők, ezenkívül azok rendszeressége, tartóssága igazolt, amelyet a tanú egyértelműen zaklatásként élt meg. Azzal, hogy a tanú ...-a után már nem válaszolt a felperes üzeneteire, egyértelműen kifejezésre juttatta a felperes számára, hogy nem kíván vele kommunikálni. [11] Hangsúlyozták, hogy a felperes tevékenységét zaklatónak jellemezni értékítélet, azaz véleményalkotás. A „hetek óta” és a „kétszer is rajtaütött” kijelentések pedig a helyreigazítást kérő személyének megítélése szempontjából olyan pontatlanságok, lényegtelen tévedések, melyek nem adnak alapot a helyreigazításra. [12] A felperes fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását kérte. Fővárosi Ítélőtábla 2.Pf.20.328/2020/4 5 [13] Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság helyesen értékelte és minősítette a sérelmezett közléseket. Az írás szexuális jellegű zaklatás elkövetőjeként láttatja, amely nem igaz, így helyreigazításnak van helye. A „hetek óta” és a „kétszer is rajtaütött” közlések nem tekinthetők pontatlanságnak, ezek a valótlan magatartások képezték a cikk megírásának lényegét. [14] Álláspontja szerint a tanú szavahihetősége megdőlt, a rendelkezésre álló bizonyítékok cáfolják az általa elmondottakat. Nincs annak nyoma, hogy a tanú jelzett volna felé olyat, hogy hagyja abba az üzengetést. Az üzenetváltásban a tanú nem szakmai ügyben kereste meg, a kapcsolatot ráadásul ő vette fel, és elfogadta a meghívását is. [15] Az alperesek fellebbezése nem megalapozott. [16] A Fővárosi Ítélőtábla a Pp. 380. §-ában megjelölt, az elsőfokú ítélet kötelező hatályon kívül helyezésére okot adó körülményt nem észlelt, ilyen körülményre egyébként a fellebbező alperesek sem hivatkoztak. A másodfokú bíróság ezért a Pp. 383. §

(1)bekezdésének megfelelően az ügy érdemében határozott és az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 383. §

(2)bekezdése alapján – pontosításokkal – helybenhagyta. A másodfokú bíróság Pp. 370. §

(1)bekezdése értelmében a felülbírálati jogkörét a fellebbezési kérelem és az ellenkérelem korlátai között gyakorolta. [17] A jogvitában alkalmazandó jogszabályi rendelkezéseket az elsőfokú bíróság részletesen ismertette, így azokra a másodfokú bíróság csupán visszautal. [18] A sérelmezett közléseket tartalmazó írásnak a PK.

1. számú állásfoglalás szerinti értelmezése alapján az állapítható meg, hogy a cikk közlései alapján a felperes hosszabb ideje zaklatja a tanút, melynek célja egyértelműen szexuális indíttatású. Ezt az értelmezést eredményezik az írás azon fordulatai, amely szerint tanú a „..szexuális kalandra semmiféle érdeklődést nem mutat..”, a felperes „..méhkaptár körül döngicsélő hereként levakarhatatlanul várakozott..”, „..felperes neve nem tud uralkodni vágyain ”, „ leállítani a dúvadként nyomuló felperes neve”. [19] Mindezek alapján helytállóan vizsgálta az elsőfokú bíróság, hogy a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján valósak-e a felperes által sérelmezett közlések, illetve azok rendelkeznek-e kellő ténybeli alappal. Szintén helytállóan értékelte e körben az elsőfokú bíróság a becsatolt üzenetváltás alapján azt, hogy az online beszélgetés kezdeményezője a tanú volt, valamint azt is, hogy több napon keresztül válaszolt a felperestől kapott üzenetekre. A felperes személyes találkozó iránti kérését nem utasította vissza, sőt erre vonatkozóan inkább pozitív válaszokat adott: a „lehet”, „a mai nap már biztos nem, de a hát második fele szóba jöhet” ún. szmájli jellel, „kakaó, igen jöhet”, ezt követően szmájli jellel, „süti, ami diétás” szintén szmájli jellel. Ezen válaszok alapján az állapítható meg, hogy a tanú nem Fővárosi Ítélőtábla 2.Pf.20.328/2020/4 6 tiltakozott a felperes magánjellegű közeledése ellen, hanem éppen ellenkezőleg, bátorította is őt a válaszai jellegével, tartalmával. [20] ...-ét követően a tanú már nem reagált a felperes üzeneteire, így ezen időszakot az elsőfokú bíróság helytállóan értékelte akként, hogy innentől kezdve a felperes üzenetei kéretlenek voltak. A másodfokú bíróság rámutat, hogy passzivitással, akár hallgatással is ki lehet fejezni egy kapcsolattartás lezárását, annak a továbbiakban való nem kívánását, azonban miután a felperes mindössze ...-ig, azaz csupán néhány napon át küldött további üzeneteket a tanú részére, ezen időszak egyoldalú levelezését sem lehet a szó köznapi értelmében zaklatásnak tekinteni. [21] A vásárlás során való megérintés tényét helytállóan értékelte az elsőfokú bíróság, e körben a Fővárosi Ítélőtábla csupán az indokolásban írtakra utal vissza. [22] A másodfokú bíróság rámutat, hogy a fentiek következtében a felperes üzeneteit, magatartását a szó köznapi értelmében véve, okszerűen zaklatásnak minősíteni nem lehet. Az alperesi írás szerinti szexuális jellegű zaklatásként való ábrázolás, leírás pedig egyértelműen valótlan tények híresztelésének minősül. [23] A felperes, valamint a tanú közös munkahelyén kifejtett állítólagos felperesi magatartással kapcsolatban kizárólag az érintett tanú tett nyilatkozatot, vallomása részben ellentétben áll a csatolt üzenetek tartalmával, jellegével. Ezt meghaladóan az alperesek további bizonyítékot, bizonyítási indítványt nem terjesztettek elő a közlések valóságtartalmának alátámasztására. Mindezek alapján megalapozottan igényelt helyreigazítást a felperes. [24] Az elsőfokú bíróság ítéletének rendelkező része pontosításra szorult. Az elsőfokú ítélet rendelkező részében nem került rögzítésre, hogy mely alperes köteles közzétenni a helyreigazító közleményt. Helyreigazításra az I. rendű alperes köteles a Pp.
2. §

(1)bekezdése alapján, ahogyan azt az elsőfokú bíróság ítéletének indokolása már tartalmazza is. [25] A helyreigazítással érintett írás címét érintően is pontosítani volt szükséges az elsőfokú ítéletet, ugyanis – bár a felperes családi neve helyesen „...”-vel végződik – a sérelmezett közléseket tartalmazó írás címében a felperes családneve „...”-végződéssel került feltüntetésre. Az ítéletben a helyreigazítással érintett cikk címére történik az utalás, így a határozat rendelkező részének is követnie kell a cikk címében található elírást. A másodfokú bíróság megjegyzi, hogy a valótlan tények körében már indokolt, hogy a felperes családi neve helyesen kerüljön feltüntetésre. Fővárosi Ítélőtábla 2.Pf.20.328/2020/4 7 [26] Az alperesek fellebbezése nem vezetett eredményre, ezért a másodfokú bíróság a II. rendű alperest kötelezte a Pp. 499. §

(1)bekezdése folytán a perköltség megfizetésére, melynek mértékét a 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 3. §

(3)és

(5)bekezdése, valamint a 4/A. §-a alapján állapította meg. [27] A II. rendű alperes köteles viselni a személyek polgári jogi védelmével kapcsolatos perekben érvényesülő tárgyi illetékfeljegyzési jog folytán le nem rótt, az Itv. 39. §

(3)bekezdés c) pontja és 46. §

(1)bekezdése alapján számított 48.000 forint összegű fellebbezési eljárási illetéket a 30/

1. (XII. 27.) IM rendelet
2. §-ában foglaltak szerint. Budapest,
3. június
4. Dr. Hercsik Zita s.k. a tanács elnöke Dr. Fintha-Nagy Péter László s.k. előadó bíró Dr. Virág Csaba s.k. bíró