Bf.301/2024/11 – Fővárosi Ítélőtábla

(1)bekezdés

(2)bekezdés

1. b)pont
2. bb)alpont,

(3)bekezdés

1. b)pont
2. ba)alpont], ezért őt 6 hónap, börtön végrehajtási fokozatú szabadságvesztésre ítélte, melynek végrehajtását 2 év próbaidőre függesztette fel. Megállapította, hogy a vádlott a szabadságvesztés végrehajtása esetén legkorábban a büntetés kétharmad részének kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra, továbbá kötelezte a vádlottat az eljárás során felmerült bűnügyi költség egy részének megfizetésére. [2] Az elsőfokú ítélet ellen az ügyész a vádlott terhére a szabadságvesztés súlyosítása céljából jelentett be fellebbezést. [3] A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség BF.625/2024/3. számú átiratában az ügyészi fellebbezést fenntartotta. [4] Megállapította, hogy az elsőfokú bíróság eljárása perrendszerű volt, a törvényszék az előkészítő ülésen hozott végzésében a jogszabályoknak megfelelően fogadta el a vádlott beismerő nyilatkozatát, indokolási kötelezettségének eleget tett, a tényállás alapján a cselekmény minősítése törvényes. Fővárosi Ítélőtábla 2.Bf.301/2024/11-II. 2 [5] Tévedett ugyanakkor a büntetés tartamának meghatározásakor. Az ügyészi álláspont szerint a generális minimumhoz közeli tartamban kiszabott szabadságvesztés olyan méltányos, amely a vádlott beismerése mellett is ellenkezik a büntetési célokkal. Kiemelte, hogy a vádlott büntetett előélete mellett három másik - ugyancsak vagyon elleni bűncselekmény miatt folyamatban lévő büntetőeljárás hatálya alatt állt az elkövetéskor és az azt megelőző két éven belül szabálysértési felelősséget is megállapították. [6] Észrevételezte, hogy az törvényszék nem tért ki annak megindokolására, hogy miért tért el a vád szerinti, az ügyészség által megállapított mértéktől. [7] A büntetés súlyosítása szükségessége körében az elsőfokú ügyészi fellebbezés írásbeli indokolásában foglaltakat fenntartotta. A kerületi ügyészség álláspontja szerint a büntetett előéletű és számos más büntetőeljárás hatálya alatt álló vádlott számára az, hogy hosszabb időn keresztül állt a büntetőeljárás hatálya alatt, a folyamatban lévő számos más eljárásra is tekintettel önmagában lelki terhet nem jelentett és egyebekben az időmúlás a büntethetőség elévülési idejét nem közelítette meg, így az időmúlás enyhítő körülményként figyelembe venni nem lehet. Súlyosító körülményként hivatkozott továbbá arra, hogy elkövetését megelőző 2 éven belül tulajdon elleni szabálysértés miatt a vádlott szabálysértési felelősségét megállapították. Enyhítő körülményként merülhet fel, hogy a lopással okozott kár a szabálysértés szabálysértési értékhatárt csak csekély mértékben haladta meg. [8] Mindezek alapján indítványozta, hogy a Fővárosi Ítélőtábla a Fővárosi Törvényszék ítéletét a büntetés kiszabása körében akként változtassa meg, hogy a szabadságvesztés mértékét emelje fel, egyebekben az elsőfokú ítéletet hagyja helyben. [9] vádlott III.r. vádlott védője írásbeli észrevételében az ügyészi fellebbezés elutasítását kérte. [10] Álláspontja szerint az ügyészi fellebbezés a büntetés kiszabási körülmények tekintetében téves érvelést tartalmaz, az elsőfokú bíróság mind az időmúlást, mind a beismerést indokoltan vette figyelembe enyhítő körülményként. [11] A védő utalt arra is, hogy a védence azóta munkát vállalt, életkörülményei rendeződtek. [12] A rendelkezésre álló adatok a kiszabott büntetés lényeges súlyosítását nem indokolják, ezért az elsőfokú ítélet helyben hagyását kérte. [13] A másodfokú bíróság az ügyészi fellebbezést a Be. 598. §

(5)bekezdés alapján védői indítványra - nyilvános ülésen bírálta el. [14] A nyilvános ülésen a védő felszólalásában az ügyészi fellebbezésben foglaltakkal szemben hivatkozott arra, hogy az elsőfokú bíróság a bűnösségi körülményeket helytállóan megállapítva, azokat súlyuknak megfelelően értékelte. További enyhítő körülményként a Fővárosi Ítélőtábla 2.Bf.301/2024/11-II. 3 bűncselekményi értékhatárhoz közeli elkövetési értéket kérte figyelembe venni és az ügyészi fellebbezés elutasítása mellett az elsőfokú ítélet helyben hagyását indítványozta. [15] Az ítélőtábla a vádlott terhére bejelentett fellebbezést nem tartotta alaposnak. [16] Az elsőfokú bíróság előkészítő ülésen a terhelt bűnösségét beismerő nyilatkozatát a Be. 504. § alapján elfogadva hozta meg az ítéletet. [17] A bűnösség elismerésének elfogadása esetén az 580. §

(3)bekezdés a) pontja alapján jelentette be, a másodfokú bíróság az 590. §

(3)bekezdés alapján az ítéletnek csak a fellebbezéssel sérelmezett rendelkezését, illetve a részét bírálta felül. [20] A Be. 590. §

(5)bekezdése alapján a felülbírálat kiterjedt azon eljárási szabályok betartására, amelynek megsértése esetén a 607. §

(1), a 608. §

(1)illetve a 609.§

(1)bekezdés alapján az ítéletet hatályon kívül kell helyezni, a bűnösség megállapítására vonatkozó rendelkezésre - ha a vádlottat fel kell menteni, vagy vele szemben az eljárást meg kell szüntetni -, a bűncselekmény minősítésére, és az 590.§

(7)bekezdés előírása szerint az egyszerűsített felülvizsgálat tárgyát képező kérdésekre is. [21] A Be. 591. §

(2)bekezdés a) pontja értelmében a másodfokú bíróság nem vizsgálhatta a perorvoslattal támadott ítélet megalapozottságát és határozatát ezért az elsőfokú bíróság által megállapított tényállásra alapította, mert a fellebbezést kizárólag az 583. §

(3)bekezdés alapján jelentették be. [22] A korlátozott felülbírálat keretében az ítélőtábla megállapította, hogy a törvényszék eljárását a jogszabályoknak megfelelően folytatta le, nem vétett az ítélet hatályon kívül helyezését eredményező eljárási hibát, erre az eljárás résztvevői nem is hivatkoztak. [23] A Be. 504. §

(2)bekezdés

1. a)-
2. c)pontjában szabályozott perrendi feltételek megvalósulása mellett törvényesen fogadta el a III.r. vádlott bűnösségét beismerő nyilatkozatát előkészítő ülésen, majd ítéletében a 562. §.

(2)és

(4)bekezdésben foglaltakra figyelemmel a szükséges mértékben indokolási kötelezettségének is eleget tett. [24] A vádlott bűnösségének megállapítása vádirati tényállást alapul véve törvényes, nem merült fel olyan körülmény, amely a felmentését vagy az eljárás megszüntetését indokolná, büntethetőségi akadályt másodfokú bíróság nem észlelt. Fővárosi Ítélőtábla 2.Bf.301/2024/11-II. 4 [25] A cselekmény minősítése megfelel a büntető anyagi jogszabályoknak, annak indokolását (

1. o. utolsó, 4.o. első bekezdés) az ítélőtábla mellőzi, ehelyett megállapítja, hogy az ítéleti minősítés helytálló, mert a tényállás - egyezően a váddal - tartalmazza bűncselekmény törvényi tényállási elemeit, a lopás bűntette tényállásának ténybeli alapjait. [26] Az elsőfokú bíróság a büntetés kiszabását meghatározó enyhítő és súlyosító körülményeket hiánytalanul feltárta, és azokat súlyuknak megfelelően értékelte. [27] A törvényi középmértéktől való eltérést a beismerő vallomás, a tárgyalásról lemondás és az időmúlás kellően indokolta. Szemben az ügyészi állásponttal az állandó bírói gyakorlat az elkövetés óta eltelt hosszabb időt a vádlott személyétől függetlenül büntetést befolyásoló tárgyi körülménynek tekinti, minél súlyosabb a bűncselekmény, annál hosszabb az az idő, amely enyhíti nőként értékelhető (56/20007.BK vélemény III/10.). Ehhez képest a
2. áprilisában elkövetett kis tárgyi súlyú bűncselekmény
3. május
4. napján történő elbírálása indokolttá teszi az időmúlást enyhítő körülményként figyelembe venni. [28] Helytállóan hivatkozott arra a kerületi ügyészség és a védő, hogy további enyhítő körülmény, miszerint az okozott kár a minősítést megalapozó értékhatárt alig haladja meg (III/4.). [29] Figyelemmel arra, hogy a bíróság a vádlott büntetett előéletét és a vele szembeni büntetőeljárások tényét súlyosító körülményként értékelte, a szabálysértési eljárást további súlyosító körülményként nem indokolt figyelembe venni. [30] Az elsőfokú bíróság a
5. októberében benyújtott vádiratban tárgyalásról lemondás esetén indítványozott egyévi szabadságvesztés tartamától nem jelentős mértékben tért el a vádlott javára, az általa meghatározott tartam - figyelemmel a másodfokú eljárás miatti további időmúlásra is - megfelelő, annak súlyosítása nem indokolt. [31] Az ügyészség alaptalanul sérelmezte az ügyészi indítványban foglalt büntetéstől való eltérés indokolásának elmaradását. A Be.
6. §.

(2)bekezdés szerint, ha a bíróság a bűnösséget elismerő nyilatkozatot az előkészítő ülésen fogadta el, nem szabhat ki hátrányosabb büntetést, illetve nem alkalmaz hátrányosabb intézkedést, mint amelyet a vádirat, illetve az ügyészi indítvány tartalmaz. A bíróságnak az ettől eltérő, enyhébb büntetés kiszabására sem a bűnösség beismerésére vonatkozó Be 504.§, sem az általános szabályok (Be 451.§) szerint sincs külön indokolási kötelezettsége. [32] Az elsőfokú bíróság által kiszabott szabadságvesztés büntetés végrehajtásának próbaidőre felfüggesztéséről az elsőfokú bíróság törvényesen és indokoltan döntött, annak a törvényi minimumhoz közeli időtartamban történő meghatározása is helytálló. [33] Az Alkotmánybíróság 8/2015. (IV.15.) határozata megállapítja, hogy az alaptörvényből fakadó alkotmányos követelmény, miszerint a bíróság a szabadságvesztés végrehajtásának felfüggesztése esetén hivatalból vizsgálja az előzetes bírósági mentesítés lehetőségét és arról rendelkezzen. Fővárosi Ítélőtábla 2.Bf.301/2024/11-II. 5 [34] Az elsőfokú bíróság e kötelezettségének nem tett eleget, ezért az előzetes mentesítés esetleges alkalmazásának kötelező vizsgálatát a másodfokú bíróság végezte el az alábbiak szerint: [35] A Btk. 102.§

(1)bekezdés szerint a szabadságvesztés végrehajtásának felfüggesztése esetén a bíróság az ügydöntő határozatban előzetes mentesítésben részesítheti az elítéltet, ha arra érdemes. Az érdekesség fogalmát, annak tartalmát a jogalkotó nem határozta meg, a fogalom valóságos tartalmát a bírói gyakorlat munkálta ki. Eszerint az érdemesség vizsgálatánál különösen az elkövető személyét, életvitelét, a bűncselekmény tárgyi súlyát, jellegét, az elkövetés körülményeit és motívumait kell értékelni (EBH 1986.92., BH1983.221.). Az ítélkezési gyakorlat szerint az előzetes mentesítésben részesítést olyan körülmények is megalapozhatják, amelyeket a bíróság a büntetés kiszabása körében enyhítő körülményként vagy pedig olyan tényezőként értékelt, amelyek kiszabott szabadságvesztés végrehajtásának felfüggesztését indokolttá tette. Az eljárás során feltárt enyhítő körülmények, a beismerés és időmúlás, valamint a bűncselekmény kisebb tárgyi súlya még a mentesítésre nem ad okot, és figyelemmel a vádlott előéletére és arra, hogy vele szemben az elkövetés óta is több büntetőeljárás van folyamatban az ítélőtábla álláspontja szerint a vádlott az előzetes mentesítésben részesítésre nem érdemes. [36] Az elsőfokú bíróság ítéletének egyéb - az egyszerűsített felülvizsgálat körébe tartozó -rendelkezései törvényesek. [37] Minderre figyelemmel a Fővárosi Ítélőtábla a törvényszék ítéletét a Be. 605. §

(1)bekezdés alapján helybenhagyta. [38] A másodfokú eljárásban védői díjjal felmerült bűnügyi költséget az ügyészi fellebbezés eredménytelen voltára tekintettel a Be. 613.§

(2)bekezdés b) pont alapján az állam viseli. [39] Az ítélőtábla felhívja az elsőfokú bíróságot arra, hogy a bíróságok egységes iratkezelési szabályzatáról szóló 17/2014.(XII.23.) OBH utasítás a határozatokkal szembeni formai követelményeket meghatározó 27/A. §

(3)és

(13)bekezdésben írtakra, eszerint a határozaton fel kell tüntetni az oldalszámot arab számmal, továbbá a határozat szövegének bekezdéseit sorszámmal kell ellátni. Budapest,

1. év március hó
2. napján dr. Magócsi István a tanács elnöke dr. Kósa Zsuzsanna előadó bíró dr. Fatalin Judit bíró A Fővárosi Törvényszék 401.B.404/2023/
3. számú ítélete a Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság 2.Bf.301/2024/
4. számú végzése folytán
5. március
6. napján jogerőre emelkedett. Fővárosi Ítélőtábla 2.Bf.301/2024/11-II. Budapest,
7. év március hó
8. napján dr. Magócsi István a tanács elnöke 6