A határozat elvi tartalma: A vezető tisztségviselő belső felelőssége miatt a társaság által érvényesíthető kártérítési követelés nem személyhez kötött követelés, nincs akadálya a jogutódlásnak. A Kúria mint felülvizsgálati bíróság ítélete Az ügy száma: Gfv.III.30.124/2022/
- A tanács tagjai: Dr. Farkas Attila a tanács elnöke Dr. Gáspár Mónika előadó bíró Dr. Bajnok István bíró Salamonné dr. Piltz Judit bíró Dr. Zumbók Péter bíró A II. rendű felperes: Magyar Állam A II. rendű felperes képviselője: Dr. Pongrácz Krisztina Ügyvédi Iroda cím1 Az alperes: alperes1 Az alperes képviselője: Dr. Elek József ügyvéd cím2 A per tárgya: kártérítés megfizetése A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: alperes A másodfokú bíróság neve és a jogerős határozat száma: Kúria III.Gfv.30.124/2022/4 2 Budapest Környéki Törvényszék 2.Pf.20.598/2021/
- számú ítélet Az elsőfokú bíróság neve és a határozat száma: Szentendrei Járásbíróság 4.P.20.611/2019/
- számú ítélet Rendelkező rész A Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartja. Kötelezi az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a II. rendű felperesnek 127.000 (százhuszonhétezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget. Kötelezi az alperest, hogy fizessen meg az esedékesség napjáig az államnak – az állami adóés vámhatóság illetékbevételi számlájára – 1.545.700 (egymillió-ötszáznegyvenötezerhétszáz) forint meg nem fizetett felülvizsgálati eljárási illetéket. A felülvizsgálati eljárási illeték megfizetése e határozat jogerőre emelkedését követő
- napon válik esedékessé. Az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye. Indokolás A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás [1] Az alperes
- április
- és a
- május
- között tagja,
- február 14-től kezdődően pedig ügyvezetője volt a jelen perben korábban I. rendű felperesként eljárt É. Kft.nek (a továbbiakban: volt I. rendű felperes). [2] A volt I. rendű felperes felszámolását a bíróság
- június 29-én indította meg. A társaság tartozásai ebben az időpontban 107.157.166 forintot tettek ki. A könyvelésében ugyanakkor „Góman Z” megjelöléssel 15.700.
- forint követelés is szerepelt, amely a volt I. rendű felperes G. L.-val (a továbbiakban: adós) szemben kölcsön jogcímén fennálló követelését jelentette. A követelés összegéből a kölcsönszerződés adósa 10.500.000 forintot
- február 20-ig volt köteles visszafizetni. Az alperes a volt I. rendű felperes felszámolásának megindításáig a követelés érvényesítése érdekében nem intézkedett. Kúria III.Gfv.30.124/2022/4 3 [3] A felszámolási eljárás befejezéseként a bíróság
- február 4-én megszüntette a volt I. rendű felperest. A felszámoló vagyonfelosztási javaslatát akként hagyta jóvá, hogy a vezető tisztségviselő alperessel szembeni 15.700.000 forint és járulékai be nem hajtott követelést a Nemzeti Adó- és Vámhivatal Kelet-budapesti Adóigazgatósága hitelezőnek adta át 15.457.406 forint összegű, a megszüntetett társasággal szembeni követelése kiegyenlítése címén. Az átadott követelés mint köztartozások fejében állami tulajdonba kerülő vagyon a Magyar Állam tulajdonába került. A felperes keresete és az alperes ellenkérelme [4] Az eredetileg a felszámolással megszűnt társaság, a volt I. rendű felperes által megindított perben a II. rendű felperes – jogutódként – keresetében 15.700.000 forint kártérítés és járulékai megfizetésére kérte az alperes kötelezését a gazdasági társaságokról szóló
- évi IV. törvény (a továbbiakban: Gt.)
- §
(2)bekezdése alapján. Állította, a G. L.-nak nyújtott kölcsön lejárta után a volt I. rendű felperes felszámolásának megindításáig az alperes semmit sem tett a követelés behajtása érdekében, a felszámolás elrendelését követően pedig nem adta át a szükséges iratokat a felszámolónak. Ezekkel a mulasztásaival a társaságnak kárt okozott. [5] Az alperes a kereset elutasítását kérte. A követelés elévülését állította, mert a kölcsön visszafizetése
- február 20-án vált esedékessé, így a perindítás időpontjában az öt éves igényérvényesítési határidő eltelt. Vitatta, hogy felróható magatartást tanúsított, ugyanis az adóstól tartozáselismerő nyilatkozatot kért, a felszámolónak pedig átadta a rendelkezésére álló iratokat. A könyveléssel kapcsolatosan egyéb iratokat amiatt nem tudott az előadása szerint a felszámoló rendelkezésére bocsátani, mert azokat ismeretlen tettesek egy
- évben történt betörés során eltulajdonították. Beszámítási kifogás útján 59.592.496 forint tagi kölcsönkövetelést érvényesített. Az első- és másodfokú ítélet [6] Az elsőfokú bíróság ítéletében 15.457.406 forint és ennek
- június 29-től a kifizetésig járó, a Polgári Törvénykönyvről szóló
- évi IV. törvény (a továbbiakban: régi Ptk.)
- §-a szerinti késedelmi kamata megfizetésére kötelezte az alperest, ezt meghaladóan a keresetet elutasította. [7] Az ítélet indokolásában mindenekelőtt azt állapította meg, hogy a 15.700.000 forint követelés a volt I. rendű felperes követelése volt. [8] Az alperes elévülési kifogását nem találta alaposnak, mert az elévülési időt a kártérítési igény esedékességének időpontjától, azaz a felszámolási eljárás kezdő időpontjától kell számítani. Megállapította, hogy a volt I. rendű felperes kára a felszámolás kezdő időpontjában következett be, az ügyvezető alperes ugyanis eddig az időpontig tehette volna meg a kölcsönkövetelés behajtása érdekében szükséges intézkedéseket. Az alperes felróhatóságának hiányát nem látta bizonyítottnak; álláspontja szerint az alperes a kölcsön Kúria III.Gfv.30.124/2022/4 4 adósához intézett fizetési felszólítás csatolásával vagy peres eljárás megindításának bizonyításával menthette volna ki magát a felelőssége alól. A tartozáselismerő nyilatkozat beszerzése és az egyéb iratok felszámoló részére történő átadása álláspontja szerint a kimentést nem alapozhatja meg. A keresetet összegszerűségében 15.457.406 forint erejéig ítélte alaposnak, mert szerinte a II. rendű felperes a Nemzeti Adó- és Vámhivatal Keletbudapesti Adóigazgatósága hitelező jogutódjaként csak ezen összeg erejéig rendelkezett perbeli legitimációval. Az alperes beszámítási kifogását nem találta alaposnak. [9] Az alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érintette, fellebbezett részét – annak helyes indokaira utalással – helybenhagyta. [10] Az elsőfokú ítélet indokait – részben a fellebbezésre tekintettel - kiegészítette azzal, hogy a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló
- évi XLIX. törvény (a továbbiakban: Cstv.)
- §
(2)bekezdése alapján az eredetileg pert indító felszámoló taggyűlési határozat nélkül jogosult volt a korábbi I. rendű felperes nevében a keresetet előterjeszteni, mivel a Gt. 30. §
(2)bekezdése és a régi Ptk. 339. §
(1)bekezdése alapján érvényesített igény a gazdálkodó szervezet vagyonával kapcsolatos igénynek minősül. [11] A másodfokú bíróság álláspontja szerint a perbeli követelés nem tekinthető a volt I. rendű felperes személyéhez kötött követelésnek. A Nemzeti Adó- és Vámhivatal mint hitelező kereshetőségi joga a felszámolási eljárást lezáró bírósági határozaton alapult, a II. rendű felperes pedig jogutódként jogosult volt az igényérvényesítésre. A II. rendű felperes nem minősül a Gt. 30. §
(1)bekezdésében írt harmadik személynek. [12] Rámutatott, a Cstv. 33/A. §-a alkalmazásának az ügyben nem volt helye, mert a felperes keresete nem ezen a jogszabályi rendelkezésen alapult. A Cstv. 33/A. §
(1)bekezdésére és a Gt. 30. §
(2)bekezdésére alapított kereset feltételrendszere eltér egymástól; a felszámoló jogosult volt választani, hogy a keresetét mely jogszabályi rendelkezés alapján terjeszti elő. [13] Az elévülési kifogást alaptalannak ítélte, ezzel kapcsolatban a régi Ptk. 4. §
(4)bekezdésére hivatkozással kiemelte, hogy az alperes
- február 20-tól a kölcsön behajtása érdekében annak ellenére nem intézkedett, hogy ő volt az ügyvezető, ezen időponttól az elévülés megszakítására alkalmas cselekményre nem került sor. A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem [14] Az alperes a felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és elsődlegesen az elsőfokú ítélet megváltoztatásával a II. rendű felperes keresetének elutasítását, másodlagosan a másodfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását kérte. [15] Állította, a jogerős ítélet a polgári perrendtartásról szóló
- évi III. törvény (a továbbiakban: régi Pp.)
- §-át,
- §-át,
- §
(1)bekezdését, a Gt. 30. §
(1)–
(3)Kúria III.Gfv.30.124/2022/4 5 bekezdéseit, a régi Ptk. 325. §
(1)bekezdését, 326. §
(1)bekezdését, 328-
- §-ait,
- §
(1)bekezdését, 360. §
(1)bekezdését, a Cstv. 33/A. §
(1)bekezdését, 52. §
(5)bekezdését és 56. §
(2)bekezdését sérti. [16] Eljárási szabálysértésként arra hivatkozott, hogy a jogerős ítélet a régi Pp.
- §-ába ütközően, az okiratok és az adós tanúvallomásának okszerűtlen mérlegelésével kötelezte a marasztalási összegből legalább 10.500.000 forint megfizetésére, ugyanis ezen összeget ő maga természetes személyként bocsátotta a kölcsönügylet adósának rendelkezésére. [17] Állította, a II. rendű felperes nem bizonyította a kár bekövetkezését sem. A kölcsönkövetelés ugyanis tőle engedményezéssel, a volt I. rendű felperessel szemben fennálló, nagyobb összegű tagi kölcsönigénye fejében került a társasághoz, az ügyletből tehát a társaságnak nem kára, hanem előnye származott. A másodfokú bíróság a véleménye szerint a régi Pp.
- §-t megsértve nem bírálta el a kár bekövetkezésének hiányával kapcsolatos védekezését. [18] Kifejtette, a perbeli, a Gt.
- §
(2)bekezdésére alapított kártérítési igény elévülésének kezdő időpontja a régi Ptk. 326. §
(1)bekezdése és 360. §
(1)bekezdése értelmében a kölcsöntartozás esedékességének időpontja, azaz
- február
- napja, az érvényesített igény ugyanis nem függ a felszámolási eljárástól. Utalt e körben a Kúria Gfv.30.266/2015/
- számú határozatában foglaltakra. Álláspontja szerint a jogerős ítélet a régi Ptk.
- §
(1)bekezdésével ellentétesen állapította meg azt is, hogy a régi Ptk. 4. §
(4)bekezdésének a követelés elévülése szempontjából jelentősége van. Az elévülési kifogás előadása nem előnyszerzés, hanem a felperesi követelés bíróság előtti érvényesíthetőségének kizártságára történő hivatkozás. [19] Érvelése szerint a Gt. 30. §
(2)bekezdése a gazdasági társasággal szemben fennálló vezető tisztségviselői kártérítési felelősségről rendelkezik, így ilyen igényt kizárólag a társaság érvényesíthet a vezetővel szemben. A perbeli követelés tehát a volt I. rendű felperes személyéhez kötött követelésnek minősül, függetlenül attól, hogy a társaság megszűnésekor a felszámolási eljárást lefolytató bíróság rendelkezett a vagyonfelosztásról, majd megállapították a perbeli jogutódlást. A régi Ptk. 328. §
(1)bekezdése és
- §-a kizárja a személyhez kötött követelés engedményezését, ezért a Gt.
- §
(2)bekezdésén alapuló kártérítési igény érvényesítésére a II. rendű felperes nem jogosult. A Gt. 30. §
(1)bekezdésére utalással állította, a II. rendű felperes akkor is a Gt. 30. §
(1)bekezdésében írt harmadik személynek minősül, ha engedményezés folytán a volt I. rendű felperes helyébe lép. A hitelező ugyanis az engedményezéstől függetlenül hitelező marad, nem kerül a társaság pozíciójába, azaz a vezető tisztségviselővel szemben sem lehet kártérítési igénye a Gt. 30. §
(2)bekezdése alapján. Álláspontja szerint a II. rendű felperes kizárólag a Gt. 30. §
(3)bekezdése, illetve a Cstv. 33/A. §-a szerinti eljárást kezdeményezhetett volna az alperessel szemben. [20] A II. rendű felperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában fenntartását kérte. A Kúria döntése és jogi indokai Kúria III.Gfv.30.124/2022/4 6 [21] A Kúria előrebocsátja, hogy a régi Pp. 270. §
(2)bekezdésének és 275. §
(3)bekezdésének együttes értelmezéséből következően az eredményes felülvizsgálat alapja az anyagi jogi jogszabálysértés vagy az ügy érdemi elbírálására lényeges kihatással bíró eljárási jogszabálysértés megvalósulása. A régi Pp. 275. §
(2)bekezdésében foglaltak alapján a Kúria a jogerős ítéletet csak a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálhatja felül. Az érdemi felülvizsgálat kereteit tehát alapvetően a felülvizsgálati kérelem határozza meg, amelynek – a régi Pp. 272. §
(2)bekezdése értelmében – egymással szorosan összefüggő kötelező tartalmi kellékei a jogszabálysértés és a megsértett jogszabályhely megjelölése, valamint annak kifejtése, hogy a fél a határozat megváltoztatását milyen okból kívánja. Ezen együttes törvényi feltételeknek a fél akkor tesz eleget, ha egyrészt a megsértett jogszabályhelyet konkrétan megjelöli, másrészt a hivatkozott jogszabálysértést tartalmilag is körülírja, az arra vonatkozó jogi álláspontját kifejti, vagyis, ha a jogszabálysértésre való hivatkozása indokait is ismerteti. Ha a fél a felülvizsgálati kérelemben több egymástól elkülönülő jogszabálysértésre hivatkozik, valamennyi hivatkozásának rendelkeznie kell az előzőekben meghatározott tartalmi követelményekkel [1/2016. (II. 12.) PK vélemény 3. és 4. pont]. [22] A Kúria mindezek figyelembevételével a jogerős ítéletet a régi Pp. 275. §
(2)bekezdése alapján a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta, és azt az alábbiak szerint nem találta jogszabálysértőnek. [23] A felülvizsgálati eljárásban mint rendkívüli perorvoslati eljárásban a Kúria következetes joggyakorlata értelmében a bizonyítékok felülmérlegelésére nem kerülhet sor. Ha a jogerős ítéletben megállapított tényállás nem iratellenes, nem volt kizárt az, hogy a bíróság a bizonyítás anyagából az általa levont következtetésre jusson, a tényállás megállapításával, a bizonyítékok mérlegelésével kapcsolatban jogszabálysértés nem állapítható meg. Nem ad alapot tehát a bizonyítékok felülmérlegelésére az, hogy az egyes bizonyítékokból a jogerős ítéletben foglaltakhoz képest eltérő következtetés is levonható lett volna, a Kúria nem végezheti el a bizonyítékok újbóli értékelését. Nyilvánvalóan okszerűtlen és így jogszabálysértés megállapítására alkalmas következtetésnek az minősíthető, amikor a bizonyítékokból csak egyfajta, a felülvizsgálattal támadott ítélettől eltérő következtetésre lehet jutni (BH2013.119., Gfv.VII.30.026/2020/9.). [24] Az ügyben eljárt bíróságok jogszabálysértés nélkül állapították meg, hogy a perbeli kölcsönkövetelés jogosultja a korábbi I. rendű felperes volt, az elsőfokú ítéletben rögzített és a másodfokú bíróság által helyesnek ítélt tényállás szerint azért, mert az eredetileg általa természetes személyként kötött kölcsönszerződésből eredő követelését az alperes a társaságra engedményezte. Ez a megállapítás összhangban áll az alperes saját, az elsőfokú eljárás során tett személyes előadásával (4.P.20.611/2019/11. sz. jkv. 4. o.) és a testvére, a volt I. rendű felperes könyvelője által tett tanúvallomással (4.P.20.611/2019/23. sz. jkv. 5. o.). A bíróságok következtetése tehát levonható volt a bizonyítás anyagából. A felülvizsgálati kérelem 3.2.1. b) pontjában egyébként az alperes szintén utal a követelés engedményezésére. Az engedményezés alapvető joghatása pedig a régi Ptk. 329. §
(1)bekezdéséből következően az, hogy az engedményes a követelés vonatkozásában az eredeti jogosult (az engedményező) pozíciójába kerül. Azzal tehát, hogy az alperes a kölcsönszerződésből eredő követelését a volt I. rendű felperesre engedményezte, a társaság vált a követelés jogosultjává. Kúria III.Gfv.30.124/2022/4 7 [25] Az elsőfokú eljárás során beszerzett könyvszakértői véleményből kitűnően a kölcsönkövetelés utóbb sem szűnt meg, az a volt I. rendű felperest mindvégig megillette. Az pedig, hogy a követelést a társaság esetlegesen visszterhesen, az alperessel szemben tagi kölcsön címén fennálló tartozása kiegyenlítéseként szerezte meg az alperestől, a G. L.-val szembeni kölcsönkövetelés behajtásának elmulasztása miatt az alperessel mint vezető tisztségviselővel szemben érvényesített kártérítési igény megítélése szempontjából közömbös, az e jogellenes magatartásból eredő kár bekövetkezését nem zárhatta ki. Nem lehet szó e körben – az alperes álláspontjával ellentétben – kétszeres igényérvényesítésről sem. A kár bekövetkezése után a volt I. rendű felperes jogosult volt a károkozó alperessel szemben fellépni. Ha időközben az egyébként elévült kölcsönkövetelés kötelezettje önkéntesen teljesített volna a volt I. rendű felperes vagy jogutódja részére, a teljesítés az alperes által okozott kárt és így a vele szembeni kártérítési követelést is megszüntette volna. [26] A Kúria teljes mértékben egyetért a másodfokú bíróság álláspontjával, amely szerint a Gt. 30. §
(2)bekezdése alapján a felszámolás alatt álló I. rendű felperes nevében a felszámoló jogosult volt az alperessel szemben kártérítési igény érvényesítésére. A Gt. 30. §
(2)bekezdése a jogi személyek számára önálló jogcímet teremt a vezető tisztségviselővel szembeni fellépésre, a jogi személy által ilyen per a vezető tisztségviselővel szemben a felszámolási eljárás alatt is indítható. Ugyanerre mutatott rá a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (új Ptk.) hasonló tartalmú rendelkezését, a 3:24. §
(1)bekezdését értelmezve a Kúria Gfv.VI.30.242/2021/
- számú határozatában. A Kúria mindezeket jelen ügyben is irányadónak tekinti, mivel nincs olyan jogszabályi rendelkezés, amely kizárná, hogy a felszámolás alatt álló gazdálkodó szervezet nevében a felszámoló a vezető tisztségviselővel szemben a Gt.
- §
(2)bekezdése alapján kártérítési pert indítson. Ezt az alperes álláspontjával ellentétben a Gt. 30. §
(3)bekezdése vagy a Cstv. 33/A. §-a sem zárja ki. [27] Az alperessel szembeni kártérítési igény azon alapult, hogy az alperes vezető tisztségviselőként semmilyen megfelelő intézkedést nem tett a volt I. rendű felperes G. L.-val szemben fennálló kölcsönkövetelésének behajtása érdekében, és a társaság felszámolásának elrendelését követően – a Cstv. 31. §
(1)bekezdése szerinti kötelezettségeit megszegve – a követeléssel kapcsolatos iratokat sem adta át a felszámoló részére (így pedig nyilvánvalóan a felszámoló sem tudta a követelést behajtani). Az e jogellenes magatartással okozott kár az alperes téves álláspontjával ellentétben nem a kölcsönkövetelés esedékessé válásával, hanem abban az időpontban következett be, amikor a követelés bíróság előtti érvényesíthetőségének lehetősége – az elévülés szabályaira figyelemmel – megszűnt. A kártérítési követelés elévülése pedig a régi Ptk. 360. §
(1)bekezdése és 326. §
(1)bekezdése értelmében a károsodás bekövetkezésével kezdődött meg. [28] A kártérítési igény elévülési idejét tehát nem a kölcsönszerződés lejártától kell számítani, mivel a volt I. rendű felperesnek nem ekkor okozott kárt az alperes, hiszen vezető tisztségviselőként lehetősége volt arra, hogy a kölcsönügylet adósával szemben fennálló követelés esedékességétől számított, a régi Ptk. 324. §
(1)bekezdésében írt elévülési időn belül a jogi személy rábízott vagyonának megőrzése, a követelés érvényesítése érdekében a szükséges intézkedéseket megtegye. Az I. rendű felperesnek az alperes okozta károsodása akkor következett be, amikor a kölcsöntartozást az esedékességétől számított öt éves elévülési idő eredménytelen eltelte miatt már nem lehetett behajtani. Kúria III.Gfv.30.124/2022/4 8 [29] A kár bekövetkeztétől számított öt éven belül pedig a volt I. rendű felperes megindította keresetét az alperessel szemben, a kártérítési követelés elévüléséről tehát nem lehet szó. A Kúria erre figyelemmel csupán megjegyzi, a régi Ptk. 4. §
(4)bekezdésében foglaltaknak nem volt jogi jelentőségük az elévülési idő számítása során. [30] A Kúria egyetért a másodfokú bíróság a körben kifejtett álláspontjával is, hogy a perbeli követelés nem minősül személyhez kötött követelésnek. A régi Ptk. 328. §
(2)bekezdése valóban kizárja a jogosult személyéhez kötött követelés engedményezhetőségét. Kizárt ugyanis azon követelések engedményezhetősége, amelyeknek az átruházása a kötelem tartalmának megváltoztatását jelentené, ez pedig jellemzően így van az engedményező személyéhez köthető, természetben teljesítendő szolgáltatások esetében. Amint arra a Kúria a Pfv.I.20.688/2018/
- számú közbenső ítéletében rámutatott, a kötelmi követelések dogmatikailag kétfélék lehetnek: főszabály szerint van helye jogutódlásnak, ritkább esetben viszont a jogutódlás nem megengedett. Az utóbbi, csak személyesen érvényesíthető követelések az ún. célkötelmek, amelyek jogszabályból fakadóan a jogosulthoz kötődő célt szolgálnak. A személyhez kötött követelés esetében (pl. tartási szerződés megszüntetése esetén) az arra jogosultnak kell megindítania az igényérvényesítés iránti eljárást, és a jogosult által már megindított eljárásba a jogutód (pl. örökös) beléphet. [31] A Gt.
- §
(2)bekezdésén alapuló kártérítési igény azonban nem célkötelem, mert a kártérítés mint pénzkövetelés rendeltetése, célja közömbös. Önmagában az, hogy a Gt. hivatkozott szabálya meghatározza a kártérítési igény érvényesítésére jogosult alanyi kört, nem teszi a kártérítési követelést célhoz kötött kötelemmé. A kötelmek személyes jellegét tehát az említettekből következően a szolgáltatások tárgya, nem pedig a szerződés alanya határozza meg. A kártérítés címén érvényesített igény a régi Ptk. 355. §
(2)bekezdése szerint főszabályként pénzkövetelés, de mindenképpen vagyoni igény. Miután ez a követelés nem személyhez kötött, nincs olyan jogszabályi rendelkezés, amely kizárná a jogutódlást. [32] Helytállóan állapította meg ezért a jogerős ítélet, hogy a II. rendű felperes a volt I. rendű felperes különös jogutódjaként jogosult volt az alperessel szemben a követelést érvényesíteni, perbeli legitimációja alappal nem vitatható. Annak, hogy a II. rendű felperes egyébként a korábbi I. rendű felperes hitelezője volt, e vonatkozásban nincs jelentősége, a jogutódlást nem zárta ki. Az alperes Gt. 30. §
(1)bekezdésére alapított okfejtése nem helytálló. [33] Nem tért el a másodfokú bíróság a Kúria Gfv.30.266/2015/
- számú határozatától sem, a jogerős ítélet az ott kifejtettekkel összhangban áll. [34] Mindezek értelmében a Kúria a felülvizsgálati kérelemben megjelölt okokból nem jogszabálysértő jogerős ítéletet a régi Pp.
- §
(3)bekezdése alapján hatályában fenntartotta. Záró rész Kúria III.Gfv.30.124/2022/4 9 [35] Az alperes felülvizsgálati kérelme alaptalan volt, ezért a régi Pp. 270. §
(1)bekezdése folytán alkalmazandó régi Pp. 78. §
(1)bekezdése alapján köteles megfizetni a II. rendű felperes felülvizsgálati eljárással kapcsolatban felmerült költségét, amely a II. rendű felperes jogi képviseletével felmerült ügyvédi munkadíjból áll. A kifejtett munkával arányos ügyvédi munkadíj áfával növelt összegét a Kúria a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi költségekről szóló 32/2003. (VIII.22.) IM rendelet 3. §
(2)bekezdésének a)-c) pontja,
(5)-
(6)bekezdése, és a 4/A. §
(1)bekezdése alapján állapította meg. [36] Az alperes a személyes illetékfeljegyzési jog kedvezménye folytán meg nem fizetett 1.545.700 forint felülvizsgálati eljárási illetéket a régi Pp. 270. §
(1)bekezdése folytán alkalmazandó régi Pp. 78. §
(1)bekezdése és a bírósági eljárásban költségmentesség alkalmazásáról szóló 6/1986. (VI.26.) IM rendelet 13. §
(2)bekezdése szerint köteles megfizetni a Nemzeti Adó- és Vámhivatal 10032000-01070044-09060018 számú illetékbevételi számlájára. Az illeték megfizetése során az alperesnek közleményként fel kell tüntetnie a Kúria megnevezését és a jelen határozatának számát (Gfv.III.30.124/2022/4.), valamint a saját adóazonosító jelét. Az illetékfizetési határidő elmulasztása esetén az adóhatóság késedelmi pótlékot szab ki. [37] A Kúria tárgyaláson kívül hozta meg ítéletét. Budapest, 2023. február 21. Dr. Farkas Attila s.k. a tanács elnöke, Dr. Gáspár Mónika s.k. előadó bíró, Dr. Bajnok István s.k. bíró, Salamonné dr. Piltz Judit s.k. bíró, Dr. Zumbók Péter s.k. bíró A kiadmány hiteléül: