A határozat elvi tartalma: A személyiségvédelem iránt indult perben a kifogásolt közlés tényleges tartalmát nem önmagában, a szövegkörnyezetéből kiragadva, hanem a nyilatkozat többi részével együtt vizsgálva, a közlés lényegi mondanivalóját szem előtt tartva, a laikus olvasó értelmezését is figyelembe véve kell meghatározni. A vélemény tartalma és annak helyes vagy helytelen volta a jóhírnév védelméhez fűződő személyiségi jog megsértése iránti igényt nem alapozza meg. A Kúria mint felülvizsgálati bíróság ítélete Az ügy száma: Pfv.IV.21.273/2021/
- A tanács tagjai: Dr. Kovács Zsuzsanna a tanács elnöke Dr. Dzsula Marianna előadó bíró Dr. Stark Marianna bíró A felperes: felperes (cím) A felperes képviselője: Dr. Czeglédy és Társai Ügyvédi Iroda (cím1, ügyintéző: dr. Fodor Tímea ügyvéd) Az alperes: alperes (cím2) Az alperes képviselője: dr. Tálosi Adrienn ügyvéd (cím3) A per tárgya: Személyiségi jog megsértése A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: A felperes A másodfokú bíróság neve és a jogerős határozat száma: Fővárosi Ítélőtábla 8.Pf.20.304/2021/
- Az elsőfokú bíróság neve és a határozat száma: Fővárosi Törvényszék 65.P.22.644/2020/
- Rendelkező rész A Kúria a jogerős ítéletet – az eljárási költség és illeték viselésére is kiterjedően – hatályon kívül helyezi, az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatja és a keresetet teljes egészében elutasítja. Kúria IV.Pfv.21.273/2021/4 2 Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 29.760 (huszonkilencezer-hétszázhatvan) forint elsőfokú eljárási költséget. A le nem rótt 178.000 (százhetvennyolcezer) forint első-, másodfokú és felülvizsgálati eljárási illetéket az állam viseli. Az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye. Indokolás A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás [1] A felperes egy projekt céggel
- december 23-án tíz évre Szolgáltatási Koncessziós Szerződést (a továbbiakban: szerződés) kötött az önkormányzat törzsvagyonába tartozó, fizető parkolóhely céljára kijelölt közterületi várakozóhelyek parkolási üzemeltetési rendszerben történő működtetésére, amelynek időtartamát
- december 19-én
- június 26-ig meghosszabbították. A szerződés alapján a projekt cég a várakozási díjat és a pótdíjat saját nevére és javára jogosult beszedni, míg a befolyt pótdíj bevétel (az ún. prémiumdíj) a felek közötti elszámolás része. A szerződésben nem rendelkeztek a szerződés megszűnésekor fennálló parkolási pótdíjigényekből származó követelésállomány elszámolásáról. [2] A felperes Képviselő-testülete 114/
- (II. 28.) számú határozatával úgy döntött, hogy a kijelölt közterületi várakozóhelyek parkolás üzemeltetési feladatainak ellátásával
- június 27-tól az név Zártkörűen Működő Részvénytársaságot (a továbbiakban: Zrt.) bízza meg. A felperes, a projekt cég és a Zrt. a szerződéssel kapcsolatos elszámolás és eszköz átadás-átvétel részleteiről
- július 3-án kötött megállapodást. Ennek értelmében a projekt cég a
- június 26-ig keletkezett 752 millió forint pótdíjigényből befolyó, a költségeken felül megtérült díjbevétel 30 %-ával havonta elszámol a felperessel, a felek között létrejött szerződésben foglaltak szerint. [3] Az alperes kiadásában megjelenő origo.hu internetes lapban
- augusztus 8-án „cím4” című cikk (a továbbiakban: cikk) miatt a felperes helyreigazítás közzétételét kérte a szerkesztőségtől, hivatkozással arra, hogy a parkolási pótdíjak beszedésével kapcsolatos közlések nem felelnek meg a valóságnak. Az alperes szerkesztősége nem tett eleget a helyreigazításnak. A kereseti kérelem és az alperes védekezése Kúria IV.Pfv.21.273/2021/4 3 [4] A felperes keresetében kérte annak megállapítását, hogy az alperes megsértette a jóhírnévhez fűződő személyiségi jogát azzal, hogy a cikkben valótlanul állította a következőket: a felperesnek 750 millió forint követelése jött össze a parkolási büntetésekből; úgy döntött, hogy eladja a parkolási büntetésekből fennálló kintlévőségeit egy külsős cégnek; átadta a parkolási büntetésekből fennálló tartozásait egy cégnek, valamint hogy saját maga is behajthatná a 750 millió forint parkolási büntetésből származó követelését. Kérte az alperes kötelezését 600.000 forint sérelemdíj megfizetésére. [5] Az alperes a kereset elutasítását kérte. Állította, hogy a cikkben kifogásolt közlések valós tényekből levont okszerű következtetések, ezért nem sértik a felperes jóhírnév védelméhez fűződő személyiségi jogát. Másodlagosan hivatkozott arra, hogy amennyiben a sérelmezett közlések valótlan tényállításnak minősülnek, mivel nem sértőek, nem alkalmasak a felperes társadalmi megítélésének hátrányos befolyásolására. Vitatta a sérelemdíj jogalapját és összegszerűségét is. Az első- és másodfokú ítélet [6] Az elsőfokú bíróság ítéletében megállapította, hogy az alperes megsértette a felperes jóhírnévhez fűződő személyiségi jogát azzal, hogy a cikkben valótlanul állította: a felperesnek 750 millió forint követelése jött össze a parkolási büntetésekből, továbbá hogy az önkormányzat úgy döntött, hogy eladja a parkolási büntetésekből fennálló kintlévőségeit egy külsős cégnek, valamint átadta a parkolási büntetésekből fennálló tartozásait egy cégnek és maga is behajthatná a 750 millió forint parkolási büntetésből származó követelést. Kötelezte az alperest 450.000 forint sérelemdíj megfizetésére. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította. [7] Az elsőfokú bíróság abból indult ki, hogy a felperest közszereplőként fokozott tűrési kötelezettség terheli a közéleti tevékenységét érintő kritikák kapcsán, amelynek a bírálata a sajtó jogosultsága és e körben a nyilvánosság tájékoztatása egyben kötelezettsége is. Ennek során azonban a sajtószerv köteles a közszereplők, közintézmények személyiségi jogait, különösen a jóhírnevük tiszteletben tartásával eljárni, a közvélemény formálása körében a politikai szervezetek bírálatát a tevékenységük valós tényeken alapuló bírálatára korlátozni. Egyetértett a felperessel abban, hogy az alperes valótlan tényállításokat fogalmazott meg a parkolási díjbeszedő tevékenységével összefüggésben. A felperes ugyanis igazolta a szerződéssel, hogy abban nem rendelkeztek a megszűnéséig be nem szedett díjak „jogi sorsáról”. A kintlévőség korábban sem volt az ő bevétele, ezért a szerződés módosításával sem érhette el azt, hogy a be nem szedett bevételek 100%-ban őt illessék. Álláspontja szerint nem kötött új szerződést, csupán a korábbi megszűnése miatt rendezte a be nem folyt parkolási díjak „sorsát”, azt, hogy az milyen arányban, kit illessen. A pótdíjigényeket alátámasztó dokumentumokkal pedig csupán a projekt cég rendelkezik, ezért valótlan az a tényállítás is, hogy a felperes a 750 millió forintos kintlévőséget be tudná behajtani. Minderre tekintettel a Polgári Törvénykönyvről szóló
- évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 2:
- §-a, a 2:
- §-a és a 2:
- §
(2)bekezdései alapján a jogsértést megállapította és a Ptk. 2:
- §a alapján az alperest a mérlegeléssel megállapított összegű sérelemdíj megfizetésére kötelezte. [8] Az alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érintette, a fellebbezett rendelkezéseit helybenhagyta. Kúria IV.Pfv.21.273/2021/4 4 [9] A másodfokú bíróság egyetértett az elsőfokú bíróságnak a jogsértés tekintetében elfoglalt álláspontjával. Indokolása szerint a cikk téves és hiányos adatokból kiindulva fogalmazza meg tényállításként azt a következtetést, hogy a felperes nem gazdálkodik felelősen a rábízott vagyonnal. Ezzel szemben a felperes a szerződéssel igazolta, hogy korábban is a pótdíj 30%-ából részesedett, ez a szerződés megszűnését követően kötött háromoldalú megállapodás alapján nem változott. Ezért valótlan az a közlés is, hogy a felperes a követelés külsős cégnek való eladásáról döntött és hogy maga is képes a követelésállomány behajtására, mivel az alperes nem rendelkezik az ehhez szükséges iratokkal. [10] A másodfokú bíróság a sérelemdíj körében kiemelte, hogy annak megítéléséhez a jogsértés tényén kívül további hátrány bekövetkeztének a bizonyítása nem szükséges. Az elsőfokú bíróság helytállóan értékelte a hátrányt megalapozó körülményeket, így az interneten való megjelenés miatt a széleskörű elérhetőséget, a téves tájékoztatás átvételét más lapok által, a felperes gazdasági működésének rossz színben való feltüntetését. Ezek ugyanis alkalmasak arra, hogy az olvasókban a felperesről a valótlan tények közlése miatt negatív előítélet alakuljon ki, ezért a sérelemdíj mértéke arányban áll a jogsértéssel. A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem [11] A jogerős ítélet ellen az alperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, amelyben kérte annak hatályon kívül helyezését, elsődlegesen az elsőfokú bíróság ítéletének a megváltoztatását és a kereset teljes elutasítását, másodlagosan a sérelemdíj leszállítását 100.000 forintra. Megsértett jogszabályként az Smtv.
- §-át, a 13.§-át, a Ptk. 2:
- §
(1)bekezdését, a 2:45. §
(2)bekezdését, és a 2:52. §
(3)bekezdését jelölte meg. Hivatkozott az Alaptörvény IX. cikk
(2)bekezdésének és a PK
- és a PK
- számú állásfoglalásnak a megsértésére is. [12] Felülvizsgálati álláspontja szerint az eljárt bíróságok jogszabályt sértve állapították meg a felperes jóhírnévhez fűződő személyiségi jogának a megsértését. Elsődlegesen arra hivatkozott, hogy a kifogásolt közlések valós tényekből levont okszerű következtetések, ezért nem alkalmasak a jóhírnév megsértésére. Álláspontja szerint az eljárt bíróságok figyelmen kívül hagyták az Alkotmánybíróság határozataiban a sajtószabadság érvényesülése körében kifejtett jogértelmezést, amely szerint a sajtónak alkotmányos küldetése, hogy a közügyek alakulására befolyással lévő történéseket, körülményeket, összefüggéseket feltárja és a nyilvánosság tudomására hozza. Nem értékelték megfelelően, hogy a felperes a helyi lakosok által választott kerületi önkormányzat, ezért közszereplőként fokozott tűrési kötelezettség terheli a vele szemben megfogalmazott kritikák, vélemények, értékítéletek miatt. A PK
- számú állásfoglalással szemben a cikket nem a maga egészében vizsgálták, annak egymással összetartozó részeit nem összefüggésükben értékelték és ennek során nem voltak tekintettel a társadalmilag kialakult közfelfogásra. Érvelése szerint a szerződés és a
- július 3-i megállapodás tartalma alapján a sérelmezett közlések kellő ténybeli alappal rendelkeznek. Az elszámolásra vonatkozó megállapodás a projekt céget jogosítja fel a
- június 26-ig felmerült 752 millió forint pótdíj behajtására, a felperest ebből csupán a 30 % illeti meg. Az pedig, hogy az alperes maga is behajthatná a 750 millió forint parkolási büntetésből származó követelést, csupán a véleménye. Amennyiben a közlés mégis tényállítás, akkor pedig azért valós, mert a szerződés VI. 6.
- pontja alapján ennek nincs jogi akadálya. A cikkben nem ferdítette el szándékosan a tényeket, csupán az elszámolás körében született megállapodás Kúria IV.Pfv.21.273/2021/4 5 alapján vonta le a következtetéseit, amelyek - azok helyességére, vagy helytelenségére tekintet nélkül - a véleménynyilvánítási szabadság magasabb szintű oltalmát élvezik. [13] Az alperes másodlagosan arra hivatkozott, hogy ha a kifogásolt közlések valótlan tényállítások, azok nem hordoznak sértő tartalmat, nem alkalmasak a felperes társadalmi megítélésének hátrányos befolyásolására. A közéleti szereplők személyiségi joga és a véleménynyilvánítás szabadsága alapjogi kollíziója esetére kialakított alkotmánybírósági iránymutatás szerint ugyanis a véleménynyilvánítás fokozott védelme mind a közügyekben megfogalmazott értékítéletekre, mind a közügyek körébe tartozó tényállításokra vonatkozik. [14] Az alperes sérelmezte az eljárt bíróságoknak a sérelemdíj jogalapja és összegszerűsége körében tett megállapításait. A felperes ugyanis nem bizonyította, még csak nem is valószínűsítette, hogy a sérelmezett közlés számára nemvagyoni sérelmet okozott, immateriális sérelmeket pedig nem is állított. [15] A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában fenntartását kérte, annak helyes indokai alapján. A Kúria döntése és jogi indokai [16] A felülvizsgálati kérelem a következők szerint alapos. [17] A felülvizsgálati kérelem alapján a Kúriának érdemben azt kellett megítélnie, hogy a jogerős ítélet a Ptk. 2:
- §
(2)bekezdését megsértve állapította-e meg, hogy a kifogásolt közlések sértik a felperes jóhírnév védelméhez fűződő személyiségi jogát. [18] A Ptk. 2:
- § d) pontja szerint a személyiségi jogok sérelmét jelenti különösen a becsület és a jóhírnév megsértése. A Ptk. 2:
- §
(1)alapján a közügyek szabad vitatását biztosító alapjogok gyakorlása a közéleti szereplő személyiségi jogainak védelmét szükséges és arányos mértékben, az emberi méltóság sérelme nélkül korlátozhatja; azonban az nem járhat a magán- és családi életének, valamint otthonának sérelmével. [19] A Ptk. 2:45. §
(2)bekezdése szerint a jóhírnév megsértését jelenti különösen, ha valaki más személyre vonatkozó és e személyt sértő, valótlan tényt állít vagy híresztel, vagy valós tényt hamis színben tüntet fel. [20] E rendelkezések értelmében a jóhírnév sérelmének megállapítására az olyan valótlan és a személy hátrányos megítélését kiváltó közlés alkalmas, amely valamely tényt határozottan vagy burkoltan tartalmaz. Ezért mindenekelőtt abban a kérdésben kellett állást foglalni, hogy a kifogásolt közlések tényállításnak vagy véleménynek minősülnek-e. [21] A Kúria a sérelmezett közlések megítélése körében abból indult ki, hogy Alkotmánybíróság már megállapította a véleménynyilvánításhoz való jog tekintetében a bírói mérlegeléshez szükséges alkotmányos szempontrendszert: a véleményt kifejező nyilvános közlés közérdekű vitában kifejtett álláspontot tükröz-e; a nyilvános közléssel érintett személy közszereplői minőségben jelenik-e meg; tényállítást vagy értékítéletet foglal-e magában és sérti-e az érintett személy emberi méltóságát vagy jó hírnevét (becsületét) {3145/
- (V. 7.) AB határozat, Indokolás [38]} és meghatározta ennek mérlegeléséhez az alkotmányos alapelveket {13/
- (IV.18.) AB határozat, Indokolás [39]-[41]}. [22] A Kúria - a fenti szempontok vizsgálata és értékelése alapján – irányadónak tekinti a peres felek között a cikkben sérelmezett közlések tárgyában indult sajtó-helyreigazítási perben hozott Pfv.IV.20.685/2021/
- számú ítélete [21]-[22] pontjaiban kifejtett Kúria IV.Pfv.21.273/2021/4 6 jogértelmezését. E szerint: „a szerző a sérelmezett közlésekben közéleti vitában kifejtett véleményét, értékelését, kritikáját fogalmazta meg. A megállapodás közpénz felhasználását érinti, miután közterületek használatával, hasznosításával kapcsolatos 752 millió forint kintlévőségről, illetve az ebből befolyó összegek jövőbeni felosztásáról rendelkezik, a sérelmezett közlések a felosztás arányát, módját kritizálják. A kritika arra irányul, hogy a várható bevételből a felperes nem megfelelő arányban részesül majd, a megállapodás a projekt cég számára indokolatlanul előnyös. A szerző részletesen kifejti, hogy a kialakult gyakorlat szerint az ilyen követelések megtérülési aránya viszonylag magas, ezért szerinte a felperes részéről előnytelen megállapodást kötöttek a keletkező bevétel felosztásának arányairól. A vita lényege egyértelműen a közpénz kezelését, az azzal való gazdálkodást érinti, ezért az ezzel kapcsolatos álláspont szabadon kifejthető. Nincs jelentőségre annak, hogy a korábban létrejött és meghosszabbított szerződést a cikk szerzője jogilag mennyiben értékeli helytállóan. A parkolási helyzet, a parkolási díjak nagysága és beszedése, a beszedett összeg felosztása és felhasználása közügyet érintő, kiemelt közfigyelemmel kísért kérdés. A felperes a megállapodással erről hozott érdemi döntése a véleménynyilvánítás szintjén szabadon kritizálható, attól függetlenül, hogy a kifejtett álláspont jogilag vagy közgazdaságilag mennyiben helytálló. Kifogásolható az a körülmény is, hogy a szerződésben miért nem rendezték megfelelően a megszűnés időpontjára nézve az estlegesen még be nem hajtott díjak behajtás utáni felosztásának módját, arányait. Ebben a közéleti vitában a sérelmezett közlésekben kifejtett álláspont, kritika nem lépi túl a közügyekben lehetséges szabad véleménynyilvánítás lehetséges kereteit, figyelemmel arra is, hogy ilyen esetekben a különböző érdekek összemérése esetén a szabad véleménynyilvánításhoz fűződő érdek élvez elsőbbséget”. [23] A valós tények közlése és a vélemény megfogalmazása a jóhírnév és a becsület megsértését nem teszi megállapíthatóvá (Kúria Pfv.IV.21.743/2017/4., megjelent: BH2019.13.), akkor sem, ha azok az erőteljes kritikai hangvétel miatt a felperes számára sérelmesek. A szerző a szerződés és az azt módosító megállapodás alapján fogalmazta meg a felperes parkolási tevékenységét érintő véleményét. Ezt a bírálatot, kritikát, illetve vele szemben megfogalmazott esetleges elmarasztaló véleményt a felperes – közszereplőként, a közpénz felhasználására tekintettel - fokozottabban tűrni köteles. A vélemény tartalma és annak helyes vagy helytelen volta a személyiségvédelmi igényt nem alapozza meg (PK
- számú állásfoglalás III. pont). Az Alkotmánybíróság mércéje szerint az értékítéletet és személyes meggyőződést közvetítő vélemények ugyanis mindaddig, amíg összefüggésben állnak a közügyekkel, attól függetlenül élvezik a véleményszabadság alkotmányos oltalmát, hogy helyes vagy helytelen, tetsző vagy nem tetsző, egyes megítélések szerint értékes vagy éppen értéktelen gondolatot tartalmaznak. Ezt kívánja meg a nézőpontsemleges véleménynyilvánítási fórum szabadságának értéke is {3052/
- (II. 11.) AB határozat, Indokolás [55]}. [24] A személyiségi jogsértés jogalapjának a hiánya pedig kizárja a felperes által igényelt jogkövetkezmények alkalmazását. [25] Mindezekre tekintettel a Kúria úgy ítélte meg, hogy a jogerős ítélet sérti a felülvizsgálati kérelem alapján vizsgált jogszabályokat, ezért azt a Pp.
- §
(3)bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, a Pp. 405. §
(1)bekezdésének alkalmazásával a Pp. 383. §
(2)bekezdése alapján az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta és a teljes keresetet elutasította. Az alkalmazott jogszabályok és az alkalmazott joggyakorlat Kúria IV.Pfv.21.273/2021/4 7 [26] 2013. évi V. törvény 2:44. §
(1)bekezdés, 2:45. §
(2)bekezdés Alaptörvény IX. cikk
(1)-
(2)bekezdés PK.
- számú állásfoglalás A döntés elvi tartalma [27] A személyiségvédelem iránt indult perben a kifogásolt közlés tényleges tartalmát nem önmagában, a szövegkörnyezetéből kiragadva, hanem a nyilatkozat többi részével együtt vizsgálva, a közlés lényegi mondanivalóját szem előtt tartva, a laikus olvasó értelmezését is figyelembe véve kell meghatározni. A vélemény tartalma és annak helyes vagy helytelen volta a jóhírnév védelméhez fűződő személyiségi jog megsértése iránti igényt nem alapozza meg. Záró rész [28] Az alperes a fellebbezésében és a felülvizsgálati kérelmében a Pp.
- §
(1)-
(2)és
(5)bekezdése szerint a perköltségét nem számította fel, ezért a Kúria a pervesztes felperest a Pp. 83. §
(1)bekezdése alapján csupán az alperes által az elsőfokú eljárásban az ellenkérelmében felszámított, az ügyvédi képviseletével felmerült és a 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 3. §
(2)és
(5)bekezdései, valamint a 4/A. §
(1)bekezdése szerint megállapított költségének a megfizetésére kötelezte. [29] Az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (Itv.) 62. §
(1)bekezdés
- b)és
- f)pontjai alapján a tárgyi illetékfeljegyzési jog folytán le nem rótt felülvizsgálati eljárási illeték a Pp. 102. §
(6)bekezdése alapján a felperes illetékmentessége folytán [Itv. 5. §
(1)bekezdés b) pont] az állam viseli. [30] A Kúria a felperes felülvizsgálati kérelmét a Pp. 405. §
(1)bekezdése alapján megfelelően alkalmazandó Pp. 376. §
(1)bekezdés alapján tárgyaláson kívül bírálta el. Budapest,
- április
- Dr. Kovács Zsuzsanna s.k. a tanács elnöke, Dr. Dzsula Marianna s.k. előadó bíró, Dr. Stark Marianna s.k. bíró