← Magyarország

Kf.700311/2024/7 – Fővárosi Ítélőtábla

A határozat elvi tartalma: Ha a hivatásos állomány tagja rendszeresen végzett a szolgálati beosztásához nem tartozó feladatokat, azok ellátásáért részére megbízási díj jár. A megbízási díj mértékére vonatkozó törvényi és jogszabályi rendelkezéseket figyelembe véve annak felülmérlegelését a másodfokú bíróság nem tartotta indokoltnak. Fővárosi Ítélőtábla Az ügy száma: 7.Kf.700.311/2024/

  1. A felperes: felperes1 (cím1) A felperes képviselője: Tettrekész Magyar Rendőrség Szakszervezete (cím2, ügyintéző: jogi képviselő2 kamarai jogtanácsos) Az alperes: alperes1 (cím3) Az alperes képviselője: jogi képviselő1 kamarai jogtanácsos A fellebbezési kérelmet előterjesztő felek: az alperes (
  2. sorszám alatt) a felperes (
  3. sorszám alatt) A per tárgya: megbízási díj megfizetése Az elsőfokú bíróság: Debreceni Törvényszék A fellebbezéssel támadott határozat száma: 8.K.700.798/2023/
  4. sorszámú ítélet Ítélet A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. Kötelezi az alperest, hogy fizessen meg 15 napon belül a felperesnek 14.000 (tizennégyezer) forint másodfokú perköltséget. Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs. Fővárosi Ítélőtábla 7.Kf.700.311/2024/7 2 Indokolás [1] [2] [3] [4] [5] Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás szerint a felperes a helység1i Rendőrkapitányság közrendvédelmi és Közlekedésrendészeti Osztály Közlekedésrendészeti Alosztályán helyszínelő és balesetvizsgáló munkakörben teljesített szolgálatot.
  5. január
  6. napjától
  7. január
  8. napjáig terjedő időben a szolgálati napjain ellátta a helyszínelő és balesetvizsgáló feladatait, emellett állandó jelleggel rendszeresen és visszatérően járőri, járőrvezetői feladatokat is ellátott. Ezen munkák után járó megbízási díj iránti felperesi szolgálati panaszt az alperes elutasította. A felperes kereseti kérelmében kérte, hogy a bíróság kötelezze az alperest a
  9. január
  10. napjától
  11. január
  12. napjáig terjedő időszakra 1.430.050 forint és ennek kamata megfizetésére. A keresetét a rendvédelmi feladatot ellátó szervek hivatásos állományának szolgálati jogviszonyáról szóló
  13. évi XLII. törvény (Hszt.)
  14. §-ára, a belügyminiszter irányítása alatt álló rendvédelmi feladatokat ellátó szervnél a hivatásos szolgálati beosztásokról és a betöltésükhöz szükséges követelményekről szóló 30/2015.(VI.16.) BM rendelet
  15. számú melléklet III. pontjára, a belügyminiszter irányítása alá tartozó rendvédelmi feladatokat ellátó szervek hivatásos állományát érintő személyügyi igazgatás rendjéről szóló 31/
  16. (VI.16.) BM rendelet 35 §-ára alapította, a megbízási díj mértékét az illetményalap 100%-os mértékében havonta 38.650 forint összegben kívánta érvényesíteni 37 hónapra. Az alperes a védiratában elsődlegesen a kereset visszautasítását kérte a közigazgatási perrendtartásról szóló
  17. évi I. törvény (Kp.)
  18. §

(1)bekezdés e) pontja alapján, arra hivatkozással, hogy a felperes keresete nem felel meg a Kp.
  1. § -ban meghatározott követelményeknek. Érdemi védekezésében a kereset elutasítását kérte arra hivatkozva, hogy a felperes többletszolgálatot nem látott el, ezért megbízási díjra nem jogosult. A felperest a munkaköri leírásában foglaltak szerint foglalkoztatták, álláspontja szerint az általános rendőrségi feladatellátásra létrehozott szerv bármely hivatásos állományú tagja végezhet járőri, járőrszolgálati feladatokat. A felperes beosztásához is hozzátartozik a TIK küldéses járőrszolgálat. Az elsőfokú bíróság fellebbezéssel támadott ítéletével kötelezte az alperest 1.275.450 forint, ennek
  2. január
  3. napjától számított kamata és perköltség megfizetésére, ezt meghaladóan a keresetet elutasította. Nem értett egyet az alperes alaki védekezésével, álláspontja szerint a felperes a perbeli igényét elévülési időn belül érvényesítette. Ítéletének indokolásában ismertette a Hszt. 71.§
(1)és
(5)bekezdését, a belügyminiszter irányítása alá tartozó rendvédelmi feladatokat ellátó szervek hivatásos állományát érintő személyügyi igazgatás rendjéről szóló 31/2015.(VI. 16.) BM rendelet 35.§
(1)bekezdését és
(6)bekezdését. Rögzítette, hogy a munkáltató az állománytáblában rendszeresített beosztás keretein belül határozhatja meg azokat a ténylegesen ellátandó feladatokat, amelyeket a Fővárosi Ítélőtábla 7.Kf.700.311/2024/7 [6] [7] [8] 3 hivatásos állomány tagja jogosult és köteles ellátni, ez a felperes esetében a helyszínelő és balesetvizsgáló beosztás volt. A következetes bírói gyakorlat szerint a munkakör kiterjesztő értelmezésére nincs lehetőség, így jogellenes az a gyakorlat, amikor a munkáltató a munkakör részének tekint egy másik munkakör feladatainak ellátását (Kúria Kf.VII.39.247/2020/4., Kf.VII.39.389/2021/4.). A felperest a perbeli időszakban rendszeresen, nem eseti jelleggel osztották be a helyszínelő és balesetvizsgálói munkaköre mellett járőrparancsnoki és járőrfeladatok ellátására. A felperes által végzett feladatok, amit a felperes az alperes egyoldalú utasítása alapján hajtott végre, nem a felperes kinevezés szerinti helyszínelő és balesetvizsgáló beosztásához tartozóak. Utalt a Kúria több eseti döntésére, mely szerint, amennyiben a hivatásos szolgálati viszonyban álló, hosszabb időn át a beosztásához nem tartozó feladatkört lát el, többletdíjazásra jogosult (Kúria Kf.VII.39.523/2021/4., Kf.VII.39.525/2021/3.). Kiemelte, hogy a többletfeladatok vizsgálatát a peresített hónapokban a felperes által megjelölt és az alperes által elfogadott mintavételi hónapok alapján vizsgálta. A felperesnek helyszínelő és balesetvizsgáló feladatot kellett ellátnia, ezzel szemben ténylegesen a perrel érintett időszakban rendszeresen és nem pusztán eseti jelleggel látott el járőrfeladatokat. A Hszt. 71.§
(1)bekezdés c) pontjára figyelemmel az alperes utasíthatta a felperest olyan feladatok elvégzésére, amelyek a képzettségéhez, végzettségéhez, szakmai tapasztalatához kapcsolódtak, az a joga azonban, hogy a felperest a helyszínelő és balesetvizsgáló beosztásához tartozó feladatok mellett más feladatok elvégzésére utasíthatja, nem sértheti a felperes kinevezés szerinti beosztását, továbbá az utasítás teljesítése esetén az érintett díjazáshoz való jogosultságát. Megállapította, hogy a felperes a keresettel érintett időszakban megbízási díjra jogosult, a megbízási díj mértékét, az eset valamennyi körülményeinek mérlegelésével állapította meg az illetményalap 75%-os mértékében. Utalt arra, hogy a felperes több különböző beosztás feladatait látta el, a beosztásán kívüli feladatok a szolgálatteljesítési idejének jelentős részét tették ki, a vizsgált hónapokat a követeléssel érintett hónapokra vetítve nem volt olyan hónap és ilyenre az alperes sem hivatkozott, amikor a felperes ne látott volna el járőri feladatokat. Értékelte a mérték körében, hogy a felperesi helyszínelő és balesetvizsgáló beosztás egy szakképzettebb és magasabb besorolási, emeltebb összegű illetményére jogosító munkakört jelent, így a felperes által igényelt 100%-os mérték helyett 75%-ban találta arányosnak a felperesnek járó megbízási díj havi összegét. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította. Az elsőfokú bíróság ítélete ellen a felperes és az alperes is fellebbezést terjesztett elő. A felperes a fellebbezésében kérte az elsőfokú bíróság ítéletének részbeni megváltoztatását és az alperest terhelő marasztalási összeg keresetben megjelölt 1.391.400 forintra történő felemelését. Megsértett jogszabályhelyként a 30/2015.(VI. 16.) BM rendelet 2. számú melléklet 3. pontját, a 13/2017.(III. 24.) ORFK utasítást és a Hszt. 71.§
(5)bekezdését jelölte meg. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a többletfeladat nagyságának, mint szempontnak a vizsgálata során nem kellően értékelte a beosztáshoz nem tartozó, két külön beosztásba tartozó járőrbeosztást, mint beosztást, és nem vette figyelembe a feladat mennyiségét és minőségét. A végzett többletfeladat a helyszínelői és balesetvizsgálói beosztáshoz képest, az elvégzett feladatokat értékelve nagyobb veszéllyel járó feladatkörbe tartozik, hisz ilyen helyzeteknél intézkedő járőr esetleg más személyek általi életet veszélyeztető fenyegetésnek van kitéve. Azt sem értékelte kellő súllyal, hogy a beosztásán kívüli feladatok a szolgálatteljesítés idejének jelentős részét tették ki. A perbeli időszakban nem volt olyan hónap, amikor nem látott volna el a felperes járőri feladatokat, így az elsőfokú bíróság által megítélt 75%-os mérték mindezzel nem áll arányban. Az illetményalap 100%-os mértékű megbízási díj a Hszt. 71.§
(5)bekezdésében meghatározott 50-200%-os keretre tekintettel nem tekinthető eltúlzottnak. Fővárosi Ítélőtábla 7.Kf.700.311/2024/7 [9] [10] [11] [12] [13] [14] [15] [16] 4 Az alperes a fellebbezésében az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatását és a kereset teljes elutasítását kérte. Megsértett jogszabályhelyként a Kp. 78.§
(2)bekezdését, a Pp. 279.§
(1)bekezdését és 346.§
(5)bekezdését, illetve a Hszt. 71.§
(1)bekezdés c) pontját jelölte meg. Az elsőfokú bíróság a perben jelentős tényeket nem értékelt kellő súllyal, így a megállapított tényállásból nem helytálló jogi következtetést vont le, amikor úgy foglalt állást, hogy a felperes többletfeladatellátása okán megbízási díjra jogosult. A helyszínelő és balesetvizsgáló helyszínelési, ügyiratfeldolgozási és balesetvizsgálati tevékenység hiányában a részére meghatározott módon közlekedésrendészeti járőri feladatokat láthat el, ezért a munkaköri leírása helyesen tartalmazza a járőrszolgálattal kapcsolatos feladatokat, kötelezettségeket, jogosultságokat, tekintettel arra, hogy a közlekedésrendészeti járőr is a járőrszolgálat egyik formája. A helyszínelő és balesetvizsgáló olyan szolgálati beosztás, amelynek munkaköri követelményeibe továbbra is beletartozik a felperes által többletfeladatként megjelölt járőrözési tevékenység, melyet az alperes azzal kompenzál, hogy a helyszínelő balesetvizsgáló beosztás magasabb fizetési fokozatba került a járőrparancsnoki fizetési fokozathoz képest. A felperes fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú bíróság ítélete fellebbezéssel érintett része helybenhagyását kérte. Az alperes a fellebbezési ellenkérelmében is a fellebbezése teljesítését kérte. A felperes és az alperes fellebbezése nem megalapozott. A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Kp. 108.§
(1)bekezdése alapján a fellebbezés és a fellebbezési ellenkérelem keretei között vizsgálta felül. A másodfokú bíróság először az alperes – a keresetet teljes egészében elutasítani kérő – fellebbezését vizsgálta, amelyet alapvetően a Hszt. 71.§
(1)bekezdésének megsértésére alapított. A Hszt. 71.§
(1)bekezdése rendelkezik a hivatásos állomány tagjainak átmeneti megbízásáról, ami az ideiglenes megüresedett vagy betöltetlen szolgálati beosztás ellátásának és a tartósan akadályozott személy helyettesítésének (
  1. a)és
  2. b)pont) esetei mellett kiterjedhet a szolgálati beosztáshoz nem tartozó feladatkör ellátásával, mint többletfeladattal történő megbízásra is (
  3. c)pont). A Kúria iránymutató gyakorlata szerint (Kf.VII.39.525/2021/3., Kf.VII.37.642/2020/5.) a Hszt. 71.§
(1)bekezdés c) pontja alapján a felperest akkor illeti meg megbízási díj, ha a kinevezése szerinti beosztáshoz nem tartozó feladatkört többletfeladatként lát el. A fentiekből következően a felperesi díjigény elbírálása során a baleseti helyszínelő és balesetvizsgáló beosztáshoz tartozó feladatkör mibenlétéből kell kiindulni. A Kúria következetes gyakorlata alapján nem annak van jelentősége, hogy az adott feladat szerepel-e a felperes munkaköri leírásában, hanem annak, hogy megfeleltethető a felperes kinevezésében meghatározott szolgálati beosztásnak. Az, hogy bizonyos feladatok a felperes kinevezés szerinti beosztásához tartozónak minősülnek-e, független attól, hogy e feladatokat az alperes rögzítette a munkaköri leírásában vagy sem (Kf.III.39.369/2021/5., Kf.VII.45.117/2022/4.). A munkaköri leírás – amit nem kizárt, hogy a hivatásos állományú személy csak a szolgálati viszony létesítését követően kap meg – a munkáltató egyoldalú nyilatkozata, a munkáltató azonban egyoldalú utasítási jogával csak a kinevezés szerinti beosztás (munkakör) keretein belül határozhatja meg a munkaköri leírásban ténylegesen ellátandó feladatokat (Mfv.I.10.751/2016/4., Kf.VII.39.389/2021/4.). A belügyminiszter irányítása alá tartozó rendvédelmi feladatokat ellátó szerveknél a hivatásos szolgálati beosztásokról és a betöltésükhöz szükséges követelményekről szóló 30/2015.(VI. 16.) BM rendelet
  1. melléklete külön-külön beosztásként nevesíti a helyszínelő és balesetvizsgálót (
  2. melléklet
  3. számú táblázat
  4. pontja), valamint a járőrt (
  5. pont). Fővárosi Ítélőtábla 7.Kf.700.311/2024/7 [17] [18] [19] [20] [21] [22] [23] [24] [25] [26] 5 Arra helyesen hivatkozott az alperes, hogy a közlekedési balesetek és a közlekedés körében elkövetett bűncselekmények esetén követendő rendőri eljárás szabályairól szóló 60/2010.(OT 34.) ORFK utasítás tárgyánál fogva a közlekedési balesetek és a közlekedés körében elkövetett bűncselekmények esetén a baleseti helyszínelés során ellátandó feladatokat nevesíti, de nem határozza meg egyértelműen és kógens módon a helyszínelő és a balesetvizsgáló által ellátandó munkaköri feladatokat. Egyetért a másodfokú bíróság azzal is, hogy a járőr- és őrszolgálati szabályzat
  6. pontja nem zárja ki, hogy a járőrön kívül más szolgálati beosztású személy is végezhessen járőri feladatokat. A szolgálati beosztás kereteit azonban már annak elnevezése meghatározza, ugyanis a szolgálati beosztás a Hszt. 45.§
(1)bekezdése szerint a kinevezés kötelező tartalmi eleme, amit a szolgálati viszonyt létesítőnek a Hszt. 44.§
(1)bekezdése értelmében el kell fogadni ahhoz, hogy a jogviszony létrejöjjön, és azt a felek a Hszt. 52.§
(1)bekezdése és az 53-56.§ értelmében csak közös megegyezéssel módosíthatják. Az ORFK utasítás, valamint a járőr- és őrszolgálati szabályzat a rendőrség két működési területét külön szabályozza, egyúttal két működési terület elkülönültségét is deklarálja. Az érintett működési területek egyike a közlekedési balesetek és a közlekedés körében elkövetett bűncselekmények esetén követendő rendőri eljárás, amelynek része a baleseti helyszínelés, a másik a járőr és őrszolgálat, amely magában foglalja a járművek, járművezetők ellenőrzése körében a sebességellenőrzést, illetve az egyéb járőri feladatok ellátását. Erre tekintettel elnevezésük alapján a helyszínelő és balesetvizsgáló szolgálati beosztás az előbbi, míg a járőrszolgálati beosztás az utóbbi működési területhez rendelhető. Konkrét jogi norma, közjogi szervezetszabályozó eszköz, belső norma, tehát direkt módon valóban nem határozza meg sem a helyszínelő és balesetvizsgáló, sem a járőrszolgálati beosztások tartalmát, munkaköri feladatait, ugyanakkor azzal, hogy a szabályzat és az utasítás a helyszínelői tevékenységet és a járőrszolgálat feladatait elkülönülten szabályozza, korlátot teremt az egyes szolgálati területekhez sorolandó szolgálati beosztásokhoz rendelhető munkaköri feladatok tekintetében. Ilyen módon vannak hatással az egyes szolgálati beosztásokhoz tartozó munkaköri feladatokra, ilyen módon határozzák meg azokat, ezért nem hivatkozhat eredménnyel az alperes arra, hogy a járőri feladat nem egy külön beosztáshoz tartozó feladatkör. A fentiekre tekintettel a helyszínelő és balesetvizsgáló beosztású felperes által végzett járőri tevékenység a szolgálati beosztásához nem tartozó feladatellátásnak minősül, amely tevékenység a perbeli időszak minden hónapjában rendszeres volt. Ezért helyesen jutott az elsőfokú bíróság arra a következtetésre, hogy a felperes a Hszt. 71.§
(1)bekezdés c) pontja alapján megbízási díjra jogosult. A fentiekre tekintettel a másodfokú bíróság az alperesi fellebbezési érvelést nem tartotta megalapozottnak, így az elsőfokú bíróság ítéletét ebben a körben helybenhagyta. A felperes a fellebbezésében a megbízási díj mértékét vitatta, és a keresetben megjelölt, az illetményalap 100%-ában kérte azt megállapítani, és az elsőfokú bíróság által meghatározott marasztalási összeget a keresetben megjelölt összegre kérte felemelni. A másodfokú bíróság a nem ért egyet a felperes megbízási díj mértékére előterjesztett fellebbezési érvelésével. A megbízási díj azért jár, mert a hivatásos állomány tagja az eredeti munkaköri feladatoktól eltérő többletfeladatot végez, amit a Hszt. 71.§
(5)bekezdésében a jogalkotó az illetményalap 50-200%-áig terjedő összeggel kompenzál. A mérlegelés szempontjait a 33/2015. (VI.16.) BM rendelet 10. §
(2)bekezdése és a 31/2015.(VI.16.) BM rendelet 35. §
(6)bekezdése szabályozza, mely szerint a díjazás mértékét a feladattal, valamint a feladat ellátására beosztottak számával arányosan kell Fővárosi Ítélőtábla 7.Kf.700.311/2024/7 [27] [28] [29] [30] [31] [32] [33] 6 megállapítani és a többletfeladat nagysága, a megbízással járó többletterhek, a helyettesített szolgálati besorolás alapján kell meghatározni. Az irányadó bírói gyakorlat szerint (Kf.VII.37.780/2020/5.) a munkáltató mérlegelési jogkörébe tartozó kérdés, hogy az eredeti munkakör mellett ellátott többletfeladatokra tekintettel a megbízási díjat milyen mértékben határozza meg. A mérlegelés szempontjait a munka bonyolultsága, az eredeti munkaköri feladatokhoz viszonyított időigénye, annak gyakorisága, az arra előírt többlettudás birtokában kell meghatározni. Valamennyi szempontot összességében kell mérgelni, továbbá a rendvédelmi szerv tagja által elvégzett feladatok egyedi vizsgálata alapján kell arról dönteni, hogy a ténylegesen ellátott többletfeladatért milyen mértékű megbízási díj jár. Az elsőfokú bíróság a rendvédelmi illetményalap 75%-ában a fenti szempontok alapján helyesen határozta meg a felperest megillető megbízási díjat. Az elsőfokú bíróság által végzett mérlegelési szempontok tehát megfelelnek a BM rendelet 35.§, a 31/2015.(VI. 16.) BM rendelet 35.§
(6)bekezdésében foglaltaknak. Nem sértette meg a megbízási díj mértékére vonatkozó jogszabályi rendelkezéseket, nem lépte túl a mérlegelés törvényben biztosított kereteit. A megbízási díj mértékére vonatkozó törvényi és jogszabályi rendelkezéseket figyelembe véve annak felülmérlegelését a másodfokú bíróság nem tartotta indokoltnak. A mérlegelés akkor okszerű, ha valamennyi mérlegelési szempont a döntés meghozatalánál figyelembevételre kerül. Az elsőfokú bíróság mérlegelte azt, hogy a felperes a több, különböző beosztás feladatait látta el, amelyek a szolgálatteljesítési idejének rendszeresen jelentős részét tették ki, amely értékelési szempontokra a fellebbezés ellenérveket nem hozott fel, azokat nem döntötte meg. A másodfokú bíróság a fentiekre tekintettel az elsőfokú bíróság ítéletét a Kp. 109.§
(2)bekezdése alapján helybenhagyta. A felek fellebbezései sikertelenek voltak, a felperes fellebbezési pertárgyértéke 318.862 forint volt, míg az alperesé 1.072.538 forint, így a pervesztesség-pernyertesség arányát a pertárgyérték alapulvételével figyelembe véve a Kp. 35.§
(1)bekezdése folytán alkalmazandó Pp. 83.§
(2)bekezdése alapján az alperes köteles a felperesnek 14.000 forint másodfokú részperköltséget fizetni, figyelemmel a 32/2003.(VIII.22.) IM rendelet 3. §
(2)és
(5)bekezdésére. Az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (Itv.) 5.§
(1)bekezdés c) pontja alapján az alperest teljes illetékmentesség illeti meg, míg a felperes munkavállalói költségkedvezményre jogosult, teljes költségmentesség illeti, ezért a másodfokú eljárásban feljegyzett fellebbezési illeték a Pp. 102.§
(1)és
(6)bekezdése értelmében az állam terhén marad. A másodfokú bíróság a fellebbezéseket a Kp. 99.§
(3)bekezdése alapján alkalmazandó Kp. 77.§
(1)bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el. Pécs,
  1. február
  2. Dr. Zóka Ferenc s.k. a tanács elnöke, dr. Berki Csilla s.k. előadó bíró, dr. Hrubi Adrienn s.k. bíró

🔗 Hivatalos forráshoz

MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.