Bf.443/2022/10 – Debreceni Ítélőtábla

(1)bekezdés,

(8)bekezdés

1. fordulat] miatt 6 év 6 hónap szabadságvesztésre és 6 év közügyektől eltiltásra ítélte. A szabadságvesztést börtönben rendelte végrehajtani. Megállapította, hogy a vádlott a büntetésből legkorábban a kétharmad rész kitöltése után bocsátható feltételes szabadságra. Az előzetes fogvatartásban töltött időt a szabadságvesztésbe beszámította. Elrendelte a Debreceni Járásbíróság 5.B.931/2018/
2. számú ítéletével jogerősen kiszabott, próbaidőre felfüggesztett 2 év börtönbüntetés végrehajtását. Az elkövetés eszközének minősített szögkivevős kalapácsot elkobozta, rendelkezett a további lefoglalt bűnjelekről és kötelezte a vádlottat 807 982 Ft bűnügyi költség viselésére. [2] Az ítélet ellen egyrészt az ügyészség jelentett be fellebbezést, kizárólag a büntetéskiszabást érintő rendelkezés ellen, a vádlott terhére, a szabadságvesztés és a közügyektől eltiltás súlyosítása érdekében (
3. számú elsőfokú bírósági tárgyalási jegyzőkönyv
4. oldal 4-
5. bekezdés). Indokai szerint a büntetett előéletű, a vádbeli bűncselekményt felfüggesztett szabadságvesztés próbaideje alatt, ittasan, az eszközöket váltva élettársa sérelmére elkövető vádlottal szemben a büntetési célok csak súlyosabb büntetéssel érhetők el (
6. számú elsőfokú bírósági irat). Debreceni Ítélőtábla 1.Bf.443/2022/10/II 2 [3] Másfelől a vádlott és védő a büntetés enyhítése érdekében terjesztettek elő jogorvoslatot (
7. számú jegyzőkönyv (6-
8. bekezdés). [4] A Debreceni Fellebbviteli Főügyészség a Bf.391/2022/
9. számú észrevételében az ügyészi fellebbezést fenntartva a büntetés súlyosítására, egyéb részekben helybenhagyására tett indítványt. Kifejtette, bővebb indokolás nélkül, hogy a cselekmény minősítése az önkéntes eredmény-elhárításra tekintettel törvényes. Utalt rá, hogy a vádlott igen durva tettét kiskorú gyermekei is észlelték, ezen túl a bíróság nem tulajdonított megfelelő nyomatékot a súlyosító tényezőknek, így a szabadságvesztés és a közügyektől eltiltás tartamának felemelése indokolt. [5] A másodfokú bíróság az ügyészség, valamint a vádlott és a védő perorvoslatát a büntetőeljárásról szóló
10. évi XC. törvény (a továbbiakban: Be.)
11. §

(1)bekezdése alapján nyilvános ülésen bírálta el. [6] A nyilvános ülésen az ügyész és a védő a fellebbezésüket fenntartották. A vádlott az utolsó szó jogán megbánását hangoztatta. [7] A fellebbezések alaptalanok. [8] Tekintettel arra, hogy fellebbezést kizárólag a Be. 583. §

(3)bekezdés a) pontja alapján jelentettek be (mértékes fellebbezés), a másodfokú bíróság az ítéletnek csak a fellebbezéssel sérelmezett részét bírálta felül. [9] A Be. 590. §

(5)bekezdésének szabályai azonban a felülbírálatot kiterjesztik a szankciós fellebbezésnél is az eljárási szabályok betartására, az abszolút és súlyos relatív hibából eredő hatályon kívül helyezési okok esetleges fennállására, a bűnösség megállapítására vonatkozó rendelkezésre, ha a vádlottat fel kell menteni, vagy vele szemben az eljárást meg kell szüntetni, valamint a bűncselekmény minősítésére vonatkozó rendelkezésre [Be. 590. §

(5)bekezdés a pont

1. aa)és
2. ab)alpontok -
3. c)pont,

(5a)bekezdés]. Értelemszerűen szankciós fellebbezésnél a büntetés kiszabása a fellebbezés oka és a cél: a büntetésre vonatkozó rendelkezés megváltoztatása, ezért a Be. 590. §

(5)bekezdés d) pontban foglaltak jelen esetben a Be. 590. §

(3)bekezdésében írtaknak feleltethetők meg. Ezen túl a másodfokú bíróság hivatalból döntött a Be. 590. §

(7)bekezdésének előírása szerint az egyszerűsített felülvizsgálat tárgyát képező kérdésekben. [10] A Be. 591. §

(2)bekezdés a) pontja értelmében ugyanakkor a másodfokú bíróság nem vizsgálta az elsőfokú bíróság ítéletének megalapozottságát és a határozatát az elsőfokú bíróság által megállapított tényállásra alapította, mert a fellebbezést kizárólag a Be. 583. §

(3)bekezdése alapján jelentették be. A mértékes fellebbezésnél az első fokon megállapított tényállás rögzül, azaz a tényálláshoz kötöttség teljes. [11] Az ítélőtábla a felülbírálat során megállapította, hogy a törvényszék az eljárást a perjogi szabályok megtartásával folytatta le, nem vétett sem abszolút, sem olyan súlyú relatív hibát, mely az érdemi felülbírálatot kizárná. Hatályon kívül helyezési ok nem volt észlelhető. Debreceni Ítélőtábla 1.Bf.443/2022/10/II 3 [12] Az elsőfokú bíróság törvényesen vont következtetést a vádlott bűnösségére és a cselekmény minősítése is megfelel az anyagi jognak, a másodfokú bíróság a felülbírálat kiterjesztése során nem észlelt olyan körülményt, mely a vádlott felmentését vagy az eljárás megszüntetését tenné szükségessé. [13] Az anyagi jogi kérdéseket és a minősítést érintő indokolás azonban kiegészítést és helyesbítést igényel a következők szerint. [14] A vádlott ügyében a Btk. 2. § rendelkezéseinek megfelelően az elkövetéskor hatályos büntető törvényt kell alkalmazni. A 2020. január 25-i elkövetés után ugyanis a 2021. évi LXXIX. törvény 15. §-a által 2021. július 8. napjától módosultak – lényegesen szigorodtak – a feltételes szabadságra bocsátásra vonatkozó szabályok. A Btk. 38. §

(5)bekezdés b) pontja alapján ugyanis nem bocsátható feltételes szabadságra fő szabályként, akit a hozzátartozója sérelmére elkövetett nyolcévi vagy ennél súlyosabb szabadságvesztéssel fenyegetett személy elleni erőszakos bűncselekmény miatt ítéltek szabadságvesztésre. A Btk. 459. §

(1)bekezdés 26/c) pontja alapján az életveszélyt okozó testi sértés ilyen cselekmény a sértett mint hozzátartozó sérelmére elkövetett bűncselekménynél teljesül a büntetési tétel nagyságához fűződő követelmény is. A vádlott tehát nem lenne feltételes szabadságra bocsátható az új törvény szerint, ezért mellőzhetetlen kitérni az időbeli hatályra. [15] A vádlott cselekménye a Btk. 160. §

(1)bekezdése szerint, figyelemmel a Btk. 10. §

(1)bekezdésére, az emberölés bűntettének befejezett és közeli kísérletét valósította meg. Az emberölésért azonban a Btk. 10. §

(4)bekezdés b) pontja értelmében nem büntethető, ezért bűnösségét a Btk. 10. §

(5)bekezdésének megfelelően a szándékos maradékbűncselekményben, a Btk. 160. §

(1)bekezdése és a

(8)bekezdés

1. fordulata szerint kell megállapítani. [16] A 3/
2. Büntető jogegységi határozat I. pontjában írt iránymutatás szerint az elkövető aktuális tudattartalmára, ezáltal szándékára a feltárt alanyi és tárgyi tényezők kapcsán lehet következtetést vonni. A vádlott jelentős mértékű, önhibából eredő és mentesülést nem eredményező ittas állapota miatt a tudattartalom elsődlegesen a tárgyi tényezők alapján vizsgálandó (III. számú Büntető Elvi Döntés). [17] Az elkövetéshez használt eszközök, a bántalmazás kitartó volta, a több, részben életfontos képleteket is érő eszközös támadás, a felsőtest, az arc megszúrása, a máj megsérülése és életveszélyes állapot kialakulása összességében a vádlott eshetőleges ölési szándékát támasztják alá. [18] Az irányadó tényállás alapján megállapítható, hogy a vádlott cselekménye indította el a menők hívása által azt az okfolyamatot, mely végül a kórházi ellátás folytán a sértett halálának elmaradásához vezetett. A követett gyakorlat szerint ilyen formájú elkövetői cselekmény önkéntes eredmény-elhárításnak minősül, függetlenül a jelen ügyben rögzített azon tényektől, hogy a vádlott a sértett kérlelése nyomán hívta a mentőket és a bejelentés során valótlan adatokat szolgáltatott. A lényeges tény az, hogy az eredmény elhárító okfolyamat a vádlott hívása alapján indult meg, ez pedig az emberölés bűntettében Debreceni Ítélőtábla 1.Bf.443/2022/10/II 4 büntethetőségi akadály. A maradék-bűncselekményért, mely befejezett életveszélyt okozó testi sértés bűntette, a vádlott felelősséggel tartozik. (EBH
3. 1756., BH
4. 79). [19] A büntetés kiszabása során irányadó szempontokat az elsőfokú bíróság nagyrészt helyesen feltárta, azonban a súlyosabb eredmény elhárítása nem értékelhető külön enyhítőként, hiszen ez jelen esetben olyan büntethetőségi akadály, mely a jóval enyhébb megítélésű maradék-bűncselekmény megállapításához vezetett. A fellebbviteli főügyészség hivatkozott arra, hogy a kiskorú gyermekek is érzékelték a bántalmazást. Erre azonban nincs adat a tényállásban, mely szerint a felső szinten a sértett a gyermekeket már lefektette a bántalmazás idején. A ténybeli revízió törvényi kizártsága miatt még esetleges megfelelő erővel bíró bizonyíték sem tesz lehetővé olyan ténybeli módosítást, mely alapot adhatna ilyen körülmény figyelembevételére a büntetés kiszabása során. [20] A törvényszék a bűnösségi körülményeket megfelelően értékelve, a büntetési célok elérésére alkalmas, a büntetéskiszabási elvekkel összhangban álló, tettarányos büntetést szabott ki a vádlottal szemben. A büntetési tétel középmértékétől a felső határ felé jelentősebben eltérve meghatározott 6 év 6 hónap szabadságvesztés és az ahhoz igazodó közügyektől eltiltás kifejezi az elbírált bűntett és az elkövető társadalomra veszélyességét, a BH
6. számú precedensképes döntésben is ilyen jellegű, nő sérelmére a családon belül elkövetett durván erőszakos bűncselekmény miatt alkalmazott szigorú joghátrányt a bíróság. A büntetés túl enyhének nem tekinthető, lényeges súlyosítása nem indokolt, mind ahogy túl enyhének sem ítélhető a büntetés, ezért enyhítésére sem volt alap. [21] A törvénynek megfelelnek a szabadságvesztés végrehajtási fokozatára, a feltételes szabadságra bocsáthatóságra, az előzetes fogvatartásban töltött idő beszámítására, a felfüggesztett szabadságvesztés végrehajtásának elrendelésére, a lefoglalt bűnjelekre és a bűnügyi költség viselésére vonatkozó rendelkezések is. [22] Az ítélőtábla a kifejtettekre tekintettel az elsőfokú ítéletet a jogi indokolás módosításával a Be.
7. §

(1)bekezdésének alkalmazásával helybenhagyta. [23] Az elsőfokú ítélet kihirdetése óta a vádlott által letartóztatásban töltött idő beszámítása a Btk.92. §

(1),

(2)bekezdésén alapul. [24] A másodfokú eljárásban a kirendelt védő részvételével kapcsolatban felmerült és a bűnösnek kimondott vádlottat terhelő bűnügyi költséget a Be. 613. §

(1)bekezdése alapján állapította meg. Debrecen,

1. október
2. Dr. Háger Tamás sk. a tanács elnöke, Dr. Bakó József sk. előadó bíró, Dr. Sörös László sk. bíró Debreceni Ítélőtábla 1.Bf.443/2022/10/II 5 Záradék: A Nyíregyházi Törvényszék 1.B.468/2020/
3. számú ítélete a Debreceni Ítélőtábla Bf.I.443/2022/
4. számú végzése által
5. október
6. napján jogerőre emelkedett. Debrecen,
7. október
8. Dr. Háger Tamás sk. a tanács elnöke