← Magyarország

Bpkf.204/2025/8 – Debreceni Ítélőtábla

Debreceni Ítélőtábla Bpkf.II.204/2025/

  1. A Debreceni Ítélőtábla Debrecenben, a
  2. június
  3. napján megtartott tanácsülésen meghozta a következő v é g z é s t: A rágalmazás vétsége miatt Terhelt1 ellen indult büntetőügyben a Miskolci Törvényszék
  4. március
  5. napján meghozott 1.Bf.345/2024/
  6. számú – magánvádló1 magánvádló igazolási kérelmét elutasító – végzését helybenhagyja. A végzés ellen nincs helye további fellebbezésnek. Indokolás [1] A Miskolci Törvényszék az 1.Bf.345/2024/7-I. számú végzésével a Mezőkövesdi Járásbíróság 3.B.80/2023/
  7. számú ítéletét hatályon kívül helyezte és Terhelt1 vádlottal szemben rágalmazás vétsége miatt indult büntetőeljárást megszüntette. A másodfokú határozattal szemben jogi képviselője útján a magánvádló egy ’fellebbezés’ megnevezésű, de tartalma és a csatolt orvosi igazolás alapján a határnap elmulasztásával kapcsolatos igazolási kérelmet terjesztett elő, melyet a törvényszék a rendelkező részben megjelölt végzésével elutasított. [2] Az igazolási kérelmet elutasító /
  8. számú végzéssel szemben törvényes határidőn belül jogi képviselője útján a magánvádló nyújtott be fellebbezést. Jogorvoslati indokolásában megismételte az igazolási kérelemben előadottakat, illetve kitért arra, hogy a törvényi határidő megtartásra került az igazolási kérelem benyújtása tekintetében. Érthetetlennek tartotta, hogy miután a bíróság megkereste a magánvádló háziorvosát, és igazolásra került betegsége, a törvényszék miért utasította el az igazolási kérelmet. Hivatkozott arra, hogy az igazolási kérelmet méltányosan kell elbírálni. Részletesen kifejtette, hogy álláspontja szerint miért nem volt elvárható a magánvádlótól, hogy a bíróságot előzetesen értesítse távolmaradásáról. Előadta, hogy a magánvádló az eljárás egésze alatt egyszer sem mulasztott, minden eljárási cselekményen jelen volt. Mindezek alapján kérte a távolmaradást kimentettnek tekinteni, a végzést hatályon kívül helyezni és az igazolási kérelemnek helyt adni, a törvényszéket pedig az eljárás folytatására kötelezni. [3] A Debreceni Ítélőtábla a büntetőeljárásról szóló
  9. évi XC. törvény (a továbbiakban: Be.)
  10. §

(1)bekezdésének alkalmazásával, a
(3)bekezdésben foglalt hatáskörében, a
(4)bekezdés szerinti tanácsülésen bírálta el a törvényszék nem ügydöntő végzése elleni fellebbezést. [4] A magánvádló fellebbezése alaptalan. [5] A felülbírálat során az ítélőtábla megállapította, hogy a törvényszék az irányadó jogszabályok helyes alkalmazásával, megalapozottan utasította el a magánvádló igazolási kérelmét. [6] A mulasztáshoz kapcsolódó igazolásra vonatkozó általános szabályokat a Be. 139-140. §ai tartalmazzák. A Be. 139. §
(2)bekezdése alapján az igazolási kérelmet az elmulasztott határnaptól számított nyolc napon belül lehet előterjeszteni. Miként azonban azt a törvényszéki végzés is kiemelte, a magánvádas eljárás szabályai szigorúbbak a mulasztás igazolása terén. Debreceni Ítélőtábla 2.Bpkf.204/2025/8 2 [7] A Be. 762. §
(1)bekezdése kimondja, hogy az eljárási törvény – általános – rendelkezéseit a magánvádas eljárásban a Magánvádas eljárásról szóló CIV. Fejezetben foglalt eltérésekkel kell alkalmazni. [8] Ekként a magánvádas eljárásra vonatkozó speciális szabály, hogy a Be. 776. §
(2)bekezdés b)pontjának ba) alpontja szerint a bíróság az eljárást ügydöntő végzéssel megszünteti, ha a magánvádló jelenléte a tárgyaláson kötelező és nem jelenik meg, és magát alapos okkal, előzetesen, haladéktalanul nem mentette ki, illetve elérhetetlenné vált. [9] A magánvádas másodfokú eljárásra vonatkozó Be. 779. §
(2)bekezdés c) pontja visszautal az imént idézett törvényhelyre, amikor úgy rendelkezik, hogy a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét tanácsülésen hatályon kívül helyezi, és az eljárást ügydöntő végzéssel megszünteti a Be. 776. §
(2)bekezdés b)–d) pontjában meghatározott esetben. [10] A mulasztás igazolása kapcsán a magánvádas eljárásra vonatkozó szigorúbb szabályozás abban nyilvánul meg, hogy a törvény a magánvádas szabályoknál eltér az általános rendelkezésektől, a Be. 776. §
(2)bekezdés
  1. b)pont
  2. ba)alpontjában ugyanis a kimentést csak alapos okkal, előzetesen, haladéktalanul engedi meg. [11] A magánvádas eljárásban tehát nincs lehetőség az általános szabályok szerinti, utólagos (8 napon belüli) kimentésre. A magánvádlónak a kimentését előzetesen, az akadály felmerülését követően haladéktalanul meg kell tennie ahhoz, hogy távolmaradása igazolt lehessen. [12] Az ítélőtábla itt tér ki arra, hogy a törvényszék által hivatkozott Be. 116. §
(1)bekezdése az idézéssel szembeni mulasztás következményeit szabályozza, amikor kimondja, hogy ha az idézett az idézés ellenére nem jelenik meg, és ezt előzetesen, mihelyt az akadály a tudomására jut, haladéktalanul nem menti ki, vagy ha ez már nem lehetséges, az akadály megszűnése után nyomban, alapos okkal nem igazolja, a terhelt esetében előállítása, a tanú esetében elővezetése rendelhető el, az eljárásban részt vevő egyéb személyek pedig rendbírsággal sújthatók. A törvényszék által felhívott rendelkezés ugyan előírja, hogy a távolmaradást – amennyiben az előzetesen nem történik meg – utólagosan, az akadály megszűnése után nyomban ki kell menteni, de e szabály nem az igazolási kérelemre vonatkozik. A Be. 116. §
(1)bekezdése az eljárási cselekményen való meg nem jelenés következményeit taglalja, úgymint az előállítást, elővezetést, rendbírságot. Az utólagos, azonnali bejelentési kötelezettség teljesítése az előbb felsorolt következmények elkerülését szolgálja; e törvényhely az igazolási kérelem kapcsán nem értelmezhető. [13] A magánvádas eljárásban az utólagos, akár az akadály megszűnése után nyomban történt kimentés iránti bejelentés sem megfelelő a Be. 776. §
(2)bekezdés
  1. b)pont
  2. ba)alpontja fényében, kizárólag az előzetes, haladéktalanul bejelentett igazolás fogadható el. [14] Az utólagosan előterjeszthető igazolási kérelem kizártságát támasztja alá a másodfokú tárgyalással kapcsolatos azon rendelkezés is, miszerint a tárgyalás elmulasztása miatt nincs helye igazolásnak [Be. 600. §
(4)bekezdés]. E törvényhelyhez fűzött jogalkotói indokolás szerint „a törvény a tárgyaláson hozott határozatok jogerejének védelméhez fűződő érdekből kizárja az igazolási kérelem előterjesztésének lehetőségét az elmulasztott tárgyalással szemben.” [15] Az ítélőtábla a teljesség igényével megjegyzi, hogy a BH
  1. számú eseti döntés látszólag megengedné az igazolási kérelem általános szabályok szerinti (utólagos) előterjesztését. E határozat szerint „magánvádas büntetőügyben a magánvádlónak a személyes meghallgatásról való távolmaradása miatt az eljárás megszüntetése tárgyában hozott végzés kézhezvételétől számított 8 napon belül benyújtott olyan tartalmú orvosi igazolását, amely szerint a magánvádló a személyes meghallgatás időpontjában betegállományban volt, és ezért kifogásolja az eljárást megszüntető végzést: nem a végzés Debreceni Ítélőtábla 2.Bpkf.204/2025/8 3 elleni fellebbezésként, hanem igazolási kérelemként az elsőfokú bíróságnak kell érdemben elbírálnia a méltányosság törvényi követelményének szem előtt tartása mellett”. Fontos azonban kiemelni, hogy ez a döntés még a büntetőeljárásról szóló
  2. évi I. törvény hatálya alatt született, melynek
  3. §-a akként fogalmazott, hogy „ha a magánvádló a tárgyaláson nem jelenik meg és kellően nem menti ki magát, […] úgy kell tekinteni, hogy a vádat elejtette”. A jelenleg hatályos Be. ennél szigorúbb szabályokat állít fel a magánvádlóval szemben – a BH
  4. számú eseti döntés tehát ezért nem bírt relevanciával jelen ügyben –, merthogy már nem elegendő a kellő kimentés (amely az általános szabályok szerint utóbb is történhetett), hanem szükséges az alapos okkal, előzetesen, haladéktalanul történő kimentés. [16] Az elsőfokú indokolás fenti pontosításával az ítélőtábla megállapította, hogy a törvényszék helytállóan jutott arra a következtetésre, hogy a magánvádló a törvényi feltétel (az előzetes kimentés) hiányában terjesztette elő igazolási kérelmét, amelyet a bíróság ennélfogva megalapozottan utasított el. [17] Az ítélőtábla megjegyzi, hogy amennyiben a magánvádlónak volt lehetősége telefonon a háziorvosával konzultálni, nem elfogadható azon érvelés, miszerint az előzetes kimentésre a megbetegedése miatt nem volt módja, illetve hogy magát előzetesen kimenteni nem volt képes. Az orvosi dokumentummal igazolt megbetegedését semmiképp sem lehet olyannak tekinteni, amely kizárta volna annak a lehetőségét, hogy bármely rövid úton (akár telefonon, akár e-mailen keresztül) a bíróságot előzetesen értesítse távolmaradásáról. [18] A kifejtettekből következőleg a fellebbezés eredményre nem vezethetett, ezért az ítélőtábla a törvényszék végzését a Be.
  5. §
(3)bekezdése folytán alkalmazandó Be. 605. §
(1)bekezdése alapján helybenhagyta. Debrecen,
  1. június
  2. Dr. Elek Balázs sk. a tanács elnöke, Dr. Toma Attila sk. előadó bíró, Dr. Sörös László sk. bíró Záradék: A Miskolci Törvényszék 1.Bf.345/2024/
  3. számú végzése a másodfokú határozat által a mai napon véglegessé vált. Debrecen,
  4. június
  5. Dr. Elek Balázs sk. a tanács elnöke

🔗 Hivatalos forráshoz

MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.