← Magyarország

Bf.311/2021/16 – Fővárosi Ítélőtábla

A határozat elvi tartalma: A büntetéskiszabás során irányadó tényezők. Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság 3.Bf.311/2021/

  1. A Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság Budapesten,
  2. március
  3. napján tartott nyilvános ülésen meghozta és kihirdette a következő í t é l e t e t: A szexuális erőszak bűntette és más bűncselekmény miatt Terhelt1 ellen indult büntetőügyben a Fővárosi Törvényszék
  4. szeptember
  5. napján kelt 29.B.27/2021/
  6. számú ítéletét megváltoztatja. A szabadságvesztés büntetés és a közügyektől eltiltás tartamát egyaránt 5-5 (öt) – (öt) évre súlyosítja. A vádlott
  7. június
  8. napjától
  9. szeptember
  10. napjáig állt ingatlan elhagyását tiltó bűnügyi felügyelet alatt. A vádlott lakcíme egyben a kézbesítési címe, tényleges tartózkodási helye: Cím22 Személyazonosító igazolványának száma: igazolványszám1 Az elsőfokú bíróság ítéletét egyebekben helybenhagyja. Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. Indokolás [1] A Fővárosi Törvényszék
  11. szeptember
  12. napján kihirdetett 29.B.27/2021/
  13. számú ítéletével Terhelt1 vádlottat bűnösnek mondta ki a Btk.
  14. §

(1)bekezdésébe ütköző és a
(3)bekezdés a) pontja szerint minősülő folytatólagosan elkövetett szexuális visszaélés bűntettében, és ezért 3 év börtönben végrehajtandó szabadságvesztésre és 3 év közügyektől eltiltásra ítélte, valamint végleges hatállyal eltiltotta minden olyan foglalkozás gyakorlásától vagy egyéb tevékenységtől, amelynek keretében tizennyolcadik életévét be nem töltött személy nevelését, felügyeletét, gondozását, gyógykezelését végzi, Fővárosi Ítélőtábla 3.Bf.311/2021/16-VI 2 illetve ilyen személlyel egyéb hatalmi vagy befolyási viszonyban áll. Rendelkezett a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontjáról, a vádlott által őrizetben és bűnügyi felügyeletben töltött idő szabadságvesztés büntetésbe történő beszámításáról, továbbá a lefoglalt bűnjelekről és a bűnügyi költség viseléséről. Emellett a vádlottat a folytatólagosan elkövetett szexuális erőszak bűntette [Btk. 197. §
(2)bekezdés,
(3)bekezdés b) pont,
(4)bekezdés
  1. a)pont
  2. ab)alpont] miatt emelt vád alól felmentette. [2] Az ítélettel szemben az ügyészség a vádlott terhére súlyosításért, a kiszabott szabadságvesztés és közügyektől eltiltás tartamának felemeléséért, míg a vádlott és védője a büntetés enyhítéséért jelentett be fellebbezést [3] A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség BF.113/2021/7. számú átiratában az ügyészi fellebbezést fenntartotta, a vádlotti és védői fellebbezéseket nem tartotta alaposnak. Rögzítette, hogy az elsőfokú ítélet felülbírálata a Be. 590. §
(3)bekezdése alapján korlátozott. Az elsőfokú bíróság perrendszerű eljárásában ügyfelderítési kötelezettségét teljesítette, a bűnügyben releváns bizonyítékokat vizsgálta, azokat egyenként és együttesen értékelve – a vádlott részleges és ténybeli beismerése mellett – részben mérlegeléssel állapította meg az ítéleti tényállást, amely mentes a Be. 592. §
(1)és
(2)bekezdésében írt megalapozatlansági okoktól, továbbá a bíróság indokolási kötelezettségét is a szükséges terjedelemben teljesítette. A rögzített tényállás alapján okszerűen következtetett a vádlott elkövetéskori tudattartalmára, és azon keresztül szándékára, valamint bűnösségére nézve, továbbá az elkövetett cselekményt törvényesen minősítette. Okszerűen mentette fel a vádlottat bizonyítottság hiányában a folytatólagosan elkövetett szexuális erőszak bűntettének vádja alól. A büntetés kiszabása keretében a vádlott javára és terhére jelentkező bűnösségi körülményeket számba vette, helyesen ismerte fel, hogy a törvénnyel első ízben összeütközésbe került, de az elbírált cselekményét kitartó szándékkal megvalósító vádlottal szemben szabadságvesztés, valamint a Btk. kógens rendelkezésének megfelelő foglalkozástól eltiltás büntetés és közügyektől eltiltás mellékbüntetés kiszabása indokolt. Tévedett azonban a szabadságvesztés büntetés középmértékének meghatározásakor, mert az az elbírált nemi élet szabadsága elleni bűntett esetében 5 év. Erre figyelemmel a kiszabott 3 év szabadságvesztés indokolatlanul enyhe a tartósan beteg leány gyermeke sérelmére bűncselekményt megvalósító vádlottal szemben. A büntetés nem tükrözi a vádlott társadalomra veszélyessége magasabb fokát, és alkalmatlan a büntetési célok maradéktalan elérésére, ezért a szabadságvesztés büntetés – emellett a közügyektől eltiltás mellékbüntetés – tartamának legalább a hivatkozott középmértéket elérő súlyosítását tartotta indokoltnak. [4] A védő fellebbezése írásbeli indokolásában hangsúlyozta, hogy az elsőfokú bíróság a büntetés kiszabása körében irányadó körülményeket nagyrészt feltárta, azonban az enyhítő körülményeket nem maradéktalanul vette számba, illetve azokat nem súlyuknak megfelelően értékelte. Álláspontja szerint a vádlott büntetlen előéletét, az időmúlást, ténybeli beismerő vallomását, valamint azt a tényt, hogy további egy kiskorú gyermeke tartásáról gondoskodik nem súlyának megfelelően értékelte a törvényszék, de nem vette figyelembe azt sem, hogy a vádlott őszintén megbánta tettét és idős beteg szülei ellátásában is segédkezik. Részletezte, hogy gyermekei ellátása körében nagyobbik gyermeke tartására a házassága felbontásakor ötévnyi tartásdíjat – hatmillió forintot – fizetett ki, továbbá az új kapcsolatából született gyermeke nevére babakötvényt nyitott, amelyre havi 25.000 forintot utal. Jelenleg bejelentett munkahelye van, 2021. október 11. napja óta töltőállomás-kezelőként dolgozik. Ezen felül a vádlott pikkelysömör betegségben és kezdődő gerincsérv betegségben szenved. A fenti okokra hivatkozva a kiszabott büntetés jelentős enyhítését indítványozta. [5] A Fővárosi Ítélőtábla a fellebbezést a Be. 599. §
(1)bekezdés alapján nyilvános ülésen bírálta el, melyen az ügyész bejelentésének megfelelően nem vett részt. A Fővárosi Ítélőtábla 3.Bf.311/2021/16-VI 3 védő perbeszédében az írásbelivel egyezően terjesztette elő fellebbezését, amelyhez csatolta a vádlott munkaszerződését, munkáltatói igazolását, új kapcsolatából született gyermeke édesanyjának, valamint a vádlott idős szüleinek nyilatkozatát, továbbá a vádlott betegségére vonatkozó orvosi iratokat, melyek alapján a kiszabott büntetés jelentős enyhítését kérte. [6] A nyilvános ülésen a vádlott hangsúlyozta, hogy tettét megbánta, arra magyarázatot adni nem tudott. Utolsó szó jogán tett felszólalásában a büntetés enyhítését kérte. [7] A bejelentett fellebbezések az alábbi eredményre vezettek. [8] A másodfokú bíróság a fellebbezéssel megtámadott ítéletet a Be. 590. §
(1)bekezdés alapján az azt megelőző bírósági eljárással együtt bírálta felül. [9] Az ügyészség, továbbá a vádlott és a védő a Be. 583. §
(3)bekezdés a) pont alapján kizárólag a kiszabott büntetés mértéke miatt jelentettek be fellebbezést, ezért a másodfokú bíróság a Be. 590. §
(3)bekezdés alapján az ítéletnek csak a fellebbezéssel sérelmezett rendelkezését, illetve részét bírálta felül. A Be. 590.§
(5)bekezdésében foglaltak alapján a korlátozott felülbírálat ezen túlmenően kiterjedt
  1. a)az elsőfokú bírósági eljárásra és ennek során vizsgálta azon eljárási szabályok megtartását, amelyek megsértése esetén
  2. aa)a 607. §
(1)bekezdése, valamint a 608. §
(1)bekezdése alapján az ítéletet hatályon kívül kell helyezni, vagy ab) a 609. §
(1)bekezdése alapján az ítéletet hatályon kívül kell helyezni,
  1. b)a bűnösség megállapítására vonatkozó rendelkezésre, ha a terheltet fel kell menteni, vagy vele szemben az eljárást meg kell szüntetni,
  2. c)a bűncselekmény minősítésére vonatkozó rendelkezésre, továbbá
  3. d)a büntetés kiszabására vagy intézkedés alkalmazására vonatkozó rendelkezésre. Ezen kívül a Be 590. §
(7)bekezdése alapján a másodfokú bíróság hivatalból vizsgálta az egyszerűsített felülvizsgálat tárgyát képező rendelkezéseket is, azonban a felülbírálat a Be. 590. §
(8)bekezdése alapján nem terjedt ki az ítéletnek a felmentő rendelkezésére, miután azt jogorvoslati támadás nem érte. [10] Az eljárási szabályok vizsgálata során a másodfokú bíróság megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a perrendi szabályokat maradéktalanul betartotta, a Be. 607. §
(1)és 608. §
(1)bekezdésében meghatározott, feltétlen hatályon kívül helyezést eredményező, illetve a Be. 609.§
(1)bekezdése alapján hatályon kívül helyezéshez vezető eljárási szabálysértést nem valósított meg. [11] A korlátozott felülbírálat keretében a másodfokú bíróság a Be. 591. §
(2)bekezdés a) pontjára figyelemmel nem vizsgálta az elsőfokú bíróság ítéletének megalapozottságát és határozatát az elsőfokú bíróság által megállapított tényállásra alapította. A Be. 561. §
(3)bekezdése azonban a
  1. b)és
  2. c)pontban külön nevesíti a vádlott személyi körülményeire vonatkozóan megállapított tényeket és a bíróság által megállapított tényállást, ennek következtében a személyi rész nem a tényállás része, így nincs akadálya a másodfokú eljárásban a személyi rész kiegészítésének. Erre tekintettel az ítélőtábla a vádlott személyi körülményeire vonatkozó adatokat pontosítja a nyilvános ülésen tett nyilatkozata és a csatolt iratok alapján a következők szerint: - a vádlott szakközépiskolai érettségivel és felsőfokú OKJ-s szakképesítéssel rendelkezik - jelenleg város1en dolgozik, egy Cég2 benzinkútnál kútkezelő és értékesítő, 180.000 Ft havi jövedelemmel rendelkezik, emellett havi 20.000 Ft körüli összeget kap borravalóként, Fővárosi Ítélőtábla 3.Bf.311/2021/16-VI 4 - pikkelysömör betegségére szteroid tartalmú gélt alkalmaz, ezen kívül gerincsérv betegségben szenved, - egy éves gyermeke tartására babakötvényt nyitott, amelyre havonta 25.000 Ft-ot utal, - édesapja mozgáskorlátozott, teljes ellátásra szorul, a ház körüli munkákban segíti idős szüleit. [12] Az elsőfokú bíróság által megállapított és a másodfokú eljárásban is irányadó tényállás alapján az elsőfokú bíróság okszerűen következtetett a vádlott bűnösségére nézve, továbbá a bűncselekmény minősítése is megfelel az anyagi jogi szabályoknak. [13] A Be. 583. §
(3)bekezdés b) pontjában meghatározott okból bejelentett fellebbezésre tekintettel az elsőfokú bíróság határozatának írásba foglalásakor Be. 562. §
(2)bekezdés szerinti részleges indokolás szabályait megfelelően alkalmazta. [14] A vádlott bűncselekményét a
  1. évi C. tv. hatálya alatt követte el, azonban a büntető törvénykönyv általános részi rendelkezései a cselekmény elkövetése óta a nemi élet szabadsága elleni bűncselekményeket is érintően módosultak, ezért az alkalmazandó büntető törvény vonatkozásában állást kell foglalni az időbeli hatály szabályai szerint. [15] A másodfokú bíróság e vizsgálódás eredményeként megállapította, hogy - a vádlott terhén megállapított bűncselekmény minősítése és büntetési tételkerete az elkövetéskor és az elbíráláskor hatályos büntető törvény szerint is azonos, - az általános részben a feltételes szabadságra bocsátás lehetőségére vonatkozó rendelkezések szigorodtak, így a Btk.
  2. §
(5)bekezdése értelmében nem bocsátható feltételes szabadságra az sem, akit tizennyolcadik életévét be nem töltött személy sérelmére elkövetett, nyolcévi vagy ennél súlyosabb szabadságvesztéssel fenyegetett nemi élet szabadsága és a nemi erkölcs elleni bűncselekmény miatt ítéltek végrehajtandó szabadságvesztésre [38. §
(5)bekezdés c) pont]. [16] A fentiekre figyelemmel megállapítható, hogy – miután a vádlottal szemben reálisan szabadságvesztés büntetés kiszabása merült fel – a bűncselekmény elbírálásakor hatályos rendelkezések a vádlott esetében a cselekmény szigorúbb elbírálását eredményeznék, ezért a Btk. 2. §
(1)bekezdésében rögzített főszabály szerinti, azaz az elkövetésekor hatályos büntető törvénykönyv alkalmazása indokolt. [17] A Btk. 80. §
(1)bekezdés értelmében a büntetést céljának szem előtt tartásával a törvényben meghatározott keretek között úgy kell kiszabni, hogy igazodjék a bűncselekmény tárgyi súlyához, a bűnösség fokához, az elkövető társadalomra veszélyességéhez, továbbá az egyéb súlyosító és enyhítő körülményekhez. [18] A büntetés kiszabásánál irányadó körülményeket az elsőfokú bíróság nagyrészt hiánytalanul feltárta, súlyuknak megfelelően értékelte, ezek értékelésről részletesen számot adott. További enyhítő körülményként értékelte a másodfokú bíróság a vádlott megbánást tanúsító magatartását, valamint azt a körülményt, hogy idős szüleit támogatja. [19] Mint ahogyan a büntetéskiszabás során értékelhető tényezőkről szóló 56/
  1. számú BK vélemény is rögzíti, a bíróság által megállapított minősítéshez kapcsolódó büntetési keret – figyelembe véve a Btk. Általános Része rendelkezéseit is – büntetést meghatározó alapvető tényező. Ez jelöli ki azokat a határokat, amelyek között a súlyosító és enyhítő – összefoglalóan a büntetést befolyásoló – körülmények a büntetést alakíthatják. A büntetést befolyásoló körülményeket tehát nem elvont általánosságban, nem mechanikusan, hanem a konkrét ügy tényeire vonatkoztatva, egymással egybevetve, összefüggésükben kell értékelni, és a határozatban megindokolni. Nem a számuk, hanem az adott esetben meglévő hatásuk a döntő a büntetés meghatározásánál. Az elkövetett bűncselekmény tárgyi súlya, a vádlott személyében rejlő társadalomra veszélyesség, az enyhítő és súlyosító körülmények Fővárosi Ítélőtábla 3.Bf.311/2021/16-VI 5 együttes értékelése mellett kell megválasztani a vádlottal szemben az adott ügyben a büntetési célok elérését biztosító joghátrányt. [20] A feltárt büntetéskiszabási körülmények alapján az elsőfokú bíróság helyesen választotta meg a Btk.
  2. §-ában írt büntetési céloknak, valamint a Btk.
  3. §-a szerinti büntetéskiszabási elveknek egyaránt megfelelő szabadságvesztés büntetést, és közügyektől eltiltás mellékbüntetést, továbbá törvényesen alkalmazta a Btk.
  4. §
(3)bekezdése szerinti, kötelezően alkalmazandó foglalkozástól eltiltás büntetést is. [21] Az elsőfokú bíróság megfelelő indokát adta annak is, hogy a szabadságvesztés büntetés tartamának meghatározásakor a Btk. 80. §
(2)bekezdésében írt középmérték szerinti büntetés alkalmas a büntetési célok elérésére. A másodfokú bíróság osztotta a törvényszék ezen megállapítását a további enyhítő körülmények mellett is, ugyanis a vádlott személyében rejlő fokozott társadalomra veszélyességet jelzi a hosszú időn keresztül, kitartó szándékkal megvalósított bűncselekmény, amelynek elkövetési magatartása a súlyosabb megítélésű szexuális cselekmények közé tartozik. A vádlott terhén megállapított jelentős tárgyi súlyú bűncselekmény tekintetében a feltárt súlyosító és enyhítő körülmények mellett a büntetlen előéletű vádlottal szemben is a középmérték szerinti szabadságvesztés büntetés szükséges a büntetési célok, a vádlott és más személyek jogkövető magatartásának eléréséhez, a társadalom védelme érdekében annak megelőzéséhez, hogy a vádlott vagy más bűncselekményt kövessen el. [22] Az elsőfokú bíróság tévedett azonban a középmérték meghatározásakor, ugyanis az irányadó minősítéshez tartozó büntetési tételkeret alapján a Btk. 80. §
(2)bekezdésében meghatározottak szerint számított középmérték öt év. Ezért a másodfokú bíróság a vádlottal szemben kiszabott szabadságvesztés tartamát – és ezzel összefüggésben a közügyektől eltiltás mellékbüntetés tartamát is – öt évre súlyosította. [23] A szabadságvesztés végrehajtási fokozatára, a feltételes szabadságra bocsáthatóságra, valamint az előzetes fogvatartásban és bűnügyi felügyeltben töltött idő szabadságvesztés büntetés tartamába történő beszámítására vonatkozó rendelkezések törvényesek. A vádlott ingatlan elhagyását tiltó bűnügyi felügyelete az elsőfokú bíróság ügydöntő határozatának kihirdetéséig volt meghosszabbítva, azt az ügydöntő határozat kihirdetését követően a törvényszék nem tartotta fenn, ezért a bírói engedélyes kényszerintézkedés megszüntetésének időpontjára vonatkozó adatot is feltüntette a másodfokú bíróság. [24] Az egyszerűsített felülvizsgálat tárgyát képező további rendelkezések – bűnjelekről és a bűnügyi költség viseléséről szóló rendelkezések – is megfelelnek a hatályos jogszabályi rendelkezéseknek. [25] Az ítélet rendelkező részében a másodfokú bíróság a Be. 561. §
(2)bekezdés b) pont szerint rögzítette a Be. 184. §
(2)bekezdés
  1. e)és
  2. f)pontjában írt személyes adatokat, azaz a vádlott lakcímét, amely egyben a tényleges tartózkodási helye és kézbesítési címe is, valamint a vádlott személyazonosító okmányának számát. [26] Az ítélőtábla a fenti indokokra figyelemmel – a Be. 599. §
(1)bekezdés szerint nyilvános ülésen eljárva – a Be. 606. §
(1)bekezdés alapján az elsőfokú bíróság ítéletét a rendelkező rész szerint megváltoztatta, míg egyéb, törvénynek megfelelő rendelkezéseit a Be. 605. §
(1)bekezdés alapján helybenhagyta. [27] A Fővárosi Ítélőtábla ítélete elleni fellebbezést a Be. 615. §
(1)és
(2)bekezdés zárja ki. Fővárosi Ítélőtábla 3.Bf.311/2021/16-VI 6 Budapest,
  1. március
  2. Dr. Szalai Géza s.k. a tanács elnöke Nagyné dr. Drahos Ibolya s.k. előadó bíró Dr. Sárecz Szabina Martina s.k. bíró A Fővárosi Törvényszék
  3. szeptember
  4. napján kelt 29.B.27/2021/
  5. számú ítélete a Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság 3.Bf.311/2021/
  6. számú ítéletével
  7. március
  8. napján jogerőre emelkedett. Budapest,
  9. március
  10. Dr. Szalai Géza s.k. a tanács elnöke A kiadmány hiteléül:

🔗 Hivatalos forráshoz

MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.