Kf.700040/2026/5 – Fővárosi Ítélőtábla

(1)bekezdés c) pontját és

(5)bekezdését hivatkozta. Az elsőfokú bíróság ítélete [3] Az elsőfokú bíróság kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 1.236.800 forint megbízási díjat és annak késedelmi kamatát. Megállapította, hogy a felperes a 24 órás szolgálatai során rendszeresen, tartósan, huzamosabb időn át végzett járőri feladatokat, mely feladatok más szolgálati beosztáshoz tartoztak. Rögzítette, a munkáltatónak jogszerű utasítási joga áll fenn a beosztáshoz nem tartozó feladatok végzésére is a hivatásos állományú tagok irányában az eredeti szolgálati beosztáshoz tartozó feladatok mellett, akkor is, ha e feladatok a munkaköri leírásban nem szerepelnek. Ennek ellenére nem sérülhet a felperes kinevezése szerinti beosztása és a beosztásához nem tartozó jogszerű többletmunka végzése esetén a díjazásra, azaz az ellenszolgáltatásra való jogosultsága a többletfeltételek igazolt teljesülése esetén. A felperes a becsatolt kimutatások, okirati bizonyítékok által igazoltan a többletfeladatokat folyamatosan, rendszeresen, a Hszt. 71. §

(6)bekezdése szerinti követelménynek is megfelelve, a beosztásához nem tartozó feladatként látta el, a feladatvégzés a Hszt. 71. §

(3)bekezdése szerinti kritériumnak megfelelt, ezért a felperes igényét a Hszt. 71. §

(1)bekezdés c) pontja alapján megalapozottnak találta. Az ellátott többletfeladatok mennyisége és azok folyamatossága alapján az illetményalap 100%-ában meghatározott megbízási díj arányos ellentételezést jelent. A fellebbezés és a fellebbezési ellenkérelem [4] Az alperes a fellebbezésében az elsőfokú ítélet megváltoztatásával a kereset elutasítását kérte. Érvelése szerint az elsőfokú bíróság téves jogértelmezésre jutott, amikor a felperes keresetének helyt adott, ezáltal megsértette a Hszt. 71. §

(1)bekezdés c) pontját,

(3)Fővárosi Ítélőtábla 3.Kf.700.040/2026/5 3 és

(5)bekezdéseit, valamint a 102. §

(1)bekezdés b) pontjában foglaltakat; továbbá a közlekedési balesetek és a közlekedés körében elkövetett más bűncselekmények esetén követendő rendőri eljárás szabályairól szóló 60/

1. (OT 34.) ORFK utasítás (a továbbiakban: 60/
2. ORFK utasítás) rendelkezéseit. A Hszt.
3. február
4. napi hatályú módosításával összefüggésben figyelemmel kell lenni a
5. §

(1)bekezdés b) pont rendelkezésére, amely meghatározza, hogy mi minősülhet többletdíjazásra jogosító többletfeladatnak. Érvelése szerint a 60/

1. ORFK utasítás a rendőri eljárás szabályait és nem a helyszínelő beosztású személy munkaköri feladatait tartalmazza; a felperes részére a munkaideje kitöltése céljából a kezdetektől elő voltak írva további általános közlekedésrendészeti feladatok. A belügyminiszter irányítása alatt álló rendvédelmi feladatokat ellátó szerveknél a hivatásos szolgálati beosztásokról és a betöltésükhöz szükséges követelményekről szóló 30/
2. (VI. 16.) BM rendelet (a továbbiakban: 30/
3. BM rendelet) valóban felsorolja az alperesnél betölthető munkaköröket, azonban az egyes beosztáshoz kapcsolható, konkrét munkaköri feladatokat egyetlen jogszabály sem határozza meg. Érvelése szerint a baleseti helyszínelői feladatokat folyamatosan, 24 órában el kell látni, így folyamatos szolgálatellátásról kell gondoskodni, azonban – közlekedési baleset hiányában – nem lehet jogsértő az a munkáltatói álláspont, miszerint a rendőrséggel szembeni elvárások és a közbiztonság érdekében a hatékonyság növelésére törekedjen a jogszabályok és egyéb szabályozó eszközök keretei között. [5] A felperes fellebbezési ellenkérelmében – annak indokaival egyetértve – az elsőfokú ítélet helybenhagyását és másodfokú perköltsége megtérítését kérte, melyet 61.800 forintban jelölt meg. A másodfokú bíróság döntése és annak jogi indokai [6] Az ítélőtábla az elsőfokú ítéletet a közigazgatási perrendtartásról szóló
4. évi I. törvény (továbbiakban: Kp.)
5. §

(1)bekezdésében foglaltak alapján a fellebbezés és az ellenkérelem keretei között vizsgálta felül. A másodfokú eljárás terjedelme vizsgálatakor az ítélőtábla figyelembe vette, hogy az alperes a marasztalási összeg mértékére vonatkozó bírói mérlegelést nem támadta, e körben eljárási szabálysértést nem jelölt, így ebben a körben az ítélőtábla nem vizsgálódhatott, az elsőfokú ítélet anyagi jogi álláspontjának felülvizsgálatát kérte a másodfokú bíróságtól. Fellebbezésében kizárólag anyagi jogi jogszabálysértésekre hivatkozott, a tényállást nem támadta, így az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás és bizonyítékértékelés volt irányadó. A fellebbezés keretei között eljárva a másodfokú bíróság megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a helyesen felhívott jogszabályi rendelkezések megfelelő alkalmazásával, az irányadó bírói gyakorlat figyelembevételével megalapozottan és jogszerűen kötelezte az alperest megbízási díj fizetésére. Döntésének helytálló indokaival a másodfokú bíróság – azok megismétlése nélkül – egyetértett, a fellebbezésben foglaltakra figyelemmel az alábbiakra mutat rá. [7] Az elsőfokú bíróságnak a megbízási díjra való jogosultság kapcsán csak azt kellett vizsgálnia, hogy a felperes által ellátott feladatok a beosztásába tartoztak-e vagy sem, figyelemmel arra, hogy a felperest az eredeti, baleseti helyszínelői beosztásához tartozó Fővárosi Ítélőtábla 3.Kf.700.040/2026/5 4 feladatok ellátása alól nem mentesítették; amennyiben az adott szolgálati beosztás mellett, az alól történő mentesítés nélkül rendszeresen elvégzett további tevékenység nem tartozik az adott szolgálati beosztáshoz, az mindenképpen többletfeladatként értékelendő. [8] A másodfokú bíróság is kiemeli, hogy a munkaköri leírás kijelöli azoknak a feladatoknak a körét, amelyeket a munkavállaló külön utasítás nélkül is általában végezni jogosult és köteles a jogviszonya fennállása alatt. A munkakörre vonatkozó előírások azonban csak bizonyos mélységig rögzítik a munkavégzés kereteit. A Kúria kiforrott gyakorlata szerint a munkavállaló általános munkavégzési kötelezettségét konkrét tartalommal a munkáltató utasításai töltik meg; ez azonban csak akkor szabályszerű, ha az utasítás a munkakör kereteit nem lépi túl. Amennyiben jogi norma, így a felperes vonatkozásában a 60/

1. ORFK utasítás egyértelműen meghatározza az ellátandó feladatok körét, a munkáltatónak ehhez kell igazodnia a munkaköri leírás elkészítésekor, az abban foglaltak korlátlanul nem bővíthetők. A végzett többletfeladatok ellátásáért a hivatásos állomány tagja ellenszolgáltatásra jogosult (BH
2. 259.). A 60/
3. ORFK utasítás kellőképpen körülhatárolja a baleseti helyszínelő feladatait, az ellátandó tevékenységek körét, abba a járőrfeladatok semmiképpen sem tartozhatnak bele. [9] A munkáltató esetenként valóban utasíthatja a felperest a beosztásához tartozó feladatok mellett más feladatok elvégzésére is, ezzel azonban nem sértheti a beosztását és a beosztástól eltérő feladat tartós ellátása következtében a díjazásra való jogosultságát. A munkáltató egyoldalú utasítási jogával csak az állománytáblában rendszeresített beosztáson belül határozhatja meg azokat a ténylegesen ellátandó feladatokat, amelyeket a hivatásos állomány tagja köteles ellátni. A munkakör kiterjesztő értelmezésére nincs lehetőség, jogellenesnek számít az a gyakorlat, amikor a munkáltató a munkakör részének tekinti egy másik munkakör – akár átmeneti, akár tartós – feladatainak ellátását (Kf.VII.39.247/2020/4., Kf.VII.39.389/2021/4.). Az irányadó bírói gyakorlatból az következik, hogy a felperes beosztásához igazodóan kell meghatározni a ténylegesen végzett feladatokat, az nem fedhet le több másik beosztást. Enélkül teljesen kiüresedne a besorolásra, az illetményre és a megbízásra vonatkozó szabályozás. Az alperes tehát szabadon csak egy adott beosztáson belül határozhatja meg a felperesi munkaköri feladatokat, a jogszabály által szabályozott besoroláshoz és illetményhez kötve van (Mfv.II.10.179/2011/4.). [10] Alaptalanul érvelt az alperes azzal, hogy a felperes a helyszínelői beosztásán kívüli – járőrszolgálati, valamint az egyéb szolgálati – feladatok teljesítésével a munkakörébe tartozó és többletfeladatnak nem minősülő tevékenységet látott el. Az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg, hogy a felperes által a perrel érintett időszakban a munkáltató egyoldalú utasítása alapján végzett – a feladatkimutatásban megjelölt – feladatok nem a felperes beosztásához tartoztak. A Kúria korábbi határozataiban leszögezte, hogy a Hszt.
4. §

(1)bekezdés c) pontjában meghatározott kritériumok konjunktívak, amelyből következően a felperest megbízási díj illeti meg, amennyiben rendszeresen nem a beosztásához tartozó feladatkört lát el többletfeladatként, ahogyan ez a perbeli esetben megvalósult. A 30/

1. BM rendelet pedig kétségkívül külön beosztásként határozza meg a járőr és a helyszínelő beosztásokat, amely tény eleve más munkaköri feladatokat feltételez. A Hszt.
2. február 1jei módosítása sem rontja le a felperes megbízási díjra jogosultságát, mert a jogalkotó a peresített időszakban a Hszt.
3. §

(1)bekezdés b) pontja mellett megtartotta a 71. §

(1)Fővárosi Ítélőtábla 3.Kf.700.040/2026/5 5 bekezdés c) pontja szerinti szabályt is, amely az előbbihez képest speciális. Azt pedig az – alperes által sem vitatott – peradatok alátámasztották, hogy a felperes folyamatosan és rendszeresen látott el a beosztásához nem tartozó szolgálati feladatokat, így a jelentős mértékű és nem eseti jellegű többletmunkavégzés a megváltozott jogszabályi környezetben is megvalósult. [11] Mindezek okán az elsőfokú bíróság a feltárt tényállás alapján okszerűen vonta le azt a következtetést, hogy a felperes visszatérő, rendszeresen jelentkező, beosztásába nem tartozó többletfeladatokat végzett, amelyet a Hszt. 71. §

(1)bekezdés c) pontja alapján a megbízási díjra való jogosultságát megalapozták. [12] A fentiekre tekintettel a Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a Kp. 109. §

(1)bekezdése értelmében helybenhagyta. [13] A pervesztes alperes a Kp. 35. §

(1)bekezdése folytán alkalmazandó, a polgári perrendtartásról szóló

1. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.)
2. §

(1)bekezdése és 102. §

(1)bekezdése, valamint a jelen ügyre alkalmazandó, a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi és kamarai jogtanácsosi költségről szóló 17/2024. (XII. 9.) IM rendelet 2. §

(3)bekezdés a) pontja, valamint 3. §

(1)bekezdés a) pontja alapján köteles a fellebbezéssel érintett pertárgyértékhez igazodó és a jogi képviselő által kifejtett érdemi munkával arányosan számított, a pernyertes felperest megillető másodfokú perköltség megfizetésére. [14] Az alperes az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.) 5. §

(1)bekezdés c) pontja alapján személyes illetékmentes, ezért az Itv. 39.

(1)bekezdése és 46. §

(1)bekezdése szerinti fellebbezési eljárási illetéket (98.944 forint) a Kp. 99. §

(3)bekezdése és 35. §

(1)bekezdése alapján alkalmazandó Pp. 95. §

(1)bekezdés c) pontjára és a Pp. 102. §

(6)bekezdésére figyelemmel az állam viseli. [15] Az ítélőtábla a fellebbezést a Kp. 99. §

(3)bekezdése folytán alkalmazandó Kp.

1. §-a alapján tárgyaláson kívül bírálta el. [16] Az ítélet elleni fellebbezés lehetőségét a Kp.
2. §

(1)bekezdésében foglalt rendelkezés zárja ki. Záró rész Budapest,

1. április
2. Fővárosi Ítélőtábla 3.Kf.700.040/2026/5 6 dr. Németh Andrea s.k. dr. Kinyó Krisztina s.k. dr. Szeles Balázs György s.k. a tanács elnöke, előadó bíró bíró bíró