Bf.225/2021/8 – Fővárosi Ítélőtábla

(1)bekezdésébe ütköző emberölés bűntettében. Ezért 10 év börtönbüntetésre és 10 év közügyektől eltiltásra ítélte. Rendelkezett a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontjáról. Az előzetes fogvatartásban töltött időt a szabadságvesztés tartamába beszámította. Rendelkezett az eljárás során lefoglalt bűnjelekről és kötelezte a vádlottat 958.583 forint bűnügyi költség megfizetésére, míg további 5334 forint tekintetében megállapította, hogy az a magyar államot terheli. [2] A tárgyaláson az ügyész fellebbezést jelentett be a vádlott terhére a büntetés súlyosítása érdekében. A vádlott és a védő az elsőfokú ítéletet tudomásul vette. Fővárosi Ítélőtábla 6B.Bf.225/2021/8/II 2 [3] Az ügyész előterjesztette fellebbezése írásbeli indokolását, amelyben az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatására és a kiszabott büntetés súlyosítására tett indítványt. Álláspontja szerint tévesen foglalt állást a törvényszék abban a kérdésben, hogy a vádlott a cselekményét eshetőleges szándékkal követte el. Hivatkozott arra, hogy arra nézve, hogy az elkövető az ölési cselekményét eshetőleges vagy egyenes szándékkal követi el, tehát kívánja-e a sértett halálát vagy csak belenyugszik, hogy ez a magatartásának következménye lesz, egyrészt az elkövetési magatartás célzatából, másrészt magából a magatartásból lehet következtetéseket levonni. Érvelése szerint jelen ügyben a vádlott több percen át fojtogatta a sértettet olyan erővel, hogy ennek során a nyelvcsontja és a pajzsporca is eltört. Magatartásának egyetlen oka az elhagyása miatti dühkitörésének levezetése volt, ezért csak azt a következtetést lehet levonni, hogy cselekvésének célja eleve a sértett halálának előidézése volt, abba nem csupán belenyugodott, hanem azt kívánta is. Ezért indítványozta, hogy a másodfokú bíróság az eshetőleges szándékot a vádlott tekintetében ne tekintse enyhítő körülménynek, és erre figyelemmel szabjon ki hosszabb tartamú börtönbüntetést. [4] A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség a BF.524/2021/4. számú átiratában az ügyészi fellebbezést fenntartotta. Rámutatott arra, hogy az ügyészség csak a büntetés mértékét támadja, a fellebbezés elbírálása során a Be. 590. §

(3)és

(5)bekezdése az irányadó. Hivatkozott arra, hogy a törvényszék az eljárását a perrendi szabályoknak megfelelően folytatta le, az ügyfelderítési kötelezettségének eleget tett, megállapított tényállása megalapozott. Indokolási kötelezettségének eleget tett. A vádlott bűnösségére is okszerűen vont következtetést, cselekményének minősítése törvényes. Kifejtette, hogy a büntetés kiszabása során irányadó körülményeket a törvényszék zömében helyesen tárta fel. A tényállásban írt magatartást figyelembe véve a terhelt egyenes szándékkal cselekedett. Álláspontja szerint ezt erősíti az elkövetés utáni magatartása is. Érvelt azzal is, hogy a beteg hozzátartozó gondozását enyhítő tényezőként figyelembe venni félreérthető. Kiemelte, hogy a terhelt az utolsó szó jogán is úgy nyilatkozott, hogy nem bántotta a sértettet, nem ütötte meg. Ezért indítványozta, hogy a Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú ítéletet a Be. 606. §

(1)bekezdésére figyelemmel változtassa meg; a vádlottal szemben alkalmazzon súlyosabb főbüntetést és ehhez kapcsolódóan az indokolást is pontosítsa; egyebekben hagyja azt helyben. [5] A védő a nyilvános ülésen megtartott perbeszédében hangsúlyozta, hogy a törvényszék mérlegeléssel állapította meg a tényállást, a cselekmény jogi minősítése is törvényes és valamennyi bűnösségi körülményt értékelve megfelelő büntetést szabott ki. Helyesen jutott arra a következtetésre is, hogy a vádlott eshetőleges ölési szándékkal cselekedett, ezért az elsőfokú ítélet helybenhagyására tett indítványt. [6] A vádlott az utolsó szó jogán sajnálkozását fejezte ki a történtek miatt, és az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérve csatlakozott védőjéhez. Fővárosi Ítélőtábla 6B.Bf.225/2021/8/II 3 [7] Az ügyész által bejelentett fellebbezés folytán a Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú ítéletet és az azt megelőző bírósági eljárást a Be. 590. §

(3)bekezdésében írtakra figyelemmel – korlátozottan – bírálta felül, tekintettel arra, hogy a fellebbezést kizárólag a Be. 583. §

(3)bekezdése alapján jelentették be. A felülbírálat ezért kizárólag a vádlottal szemben kiszabott büntetésre vonatkozó sérelmezett rendelkezést, valamint a Be. 590. §

(5)bekezdés c) pontja alapján a cselekmény minősítését érintette. A fellebbviteli bíróság a Be. 591. §

(2)bekezdés a) pontja alapján nem vizsgálta az elsőfokú bíróság ítéletének megalapozottságát és határozatát az elsőfokú bíróság által megállapított tényállásra alapította. [8] A fellebbviteli bíróság a Be. 590. §

(5)bekezdés a) pontjában írtakra figyelemmel az ítélet fellebbezéssel nem érintett része tekintetében is felülbírálta az elsőfokú eljárást. Így vizsgálta azt is, hogy az elsőfokú bíróság nem vétett-e a Be. 508. §

(1)bekezdésében írt, az ítélet abszolút hatályon kívül helyezését eredményező eljárási szabálysértést. [9] A Fővárosi Ítélőtábla a korlátozott felülbírálat során megállapította, hogy a törvényszék az eljárási szabályokat betartotta, nem vétett olyan eljárási szabálysértést, amely megalapozná az ítélet hatályon kívül helyezését. Mint ahogyan arra a fellebbviteli főügyészség az átiratában rámutatott, az nem akadálya a másodfokú eljárásnak, hogy az előkészítő ülést követően megváltozott az eljáró bíró személye, hiszen az ítéletet hozó bíró előtt megtörtént a vád ismertetése, és a terhelt nyilatkozott az előkészítő ülésen tett nyilatkozatával összefüggésben is. A bizonyítási indítványokat a törvényszék figyelembe vette, a terhelti védekezésre figyelemmel a nyomozati szakban eljárt orvosszakértőt meghallgatta, majd kiegészítő igazságügyi orvosszakértői véleményt szerzett be. Ügyfelderítési kötelezettségének tehát eleget tett. [10] A törvényszék a módosított vádirati tényállással egyezően az ítélet [19]-[41] bekezdésében terhelő tartalmú történeti tényállást rögzített. Az elsőfokú bíróság a váddal egyezően, törvényesen minősítette a vádlott élet elleni bűncselekményét. Megjegyzi a fellebbviteli bíróság a Kúria 3/

1. számú jogegységi határozata alapján, hogy a szándék kialakulása során szerepet játszanak az elkövető személyi tulajdonságai is, ezért a személyiségvizsgálat a szándék megismerése szempontjából nagyon fontos. Jelen ügyben a vádlott fokozottan indulatvezérelt személyiségszerkezetű, így amikor a cselekményt kiváltó indító okkal, azaz élettársa elköltözésének szándékával szembesült, a sértettet hirtelen kialakult szándékkal bántalmazta és fojtotta meg. A fellebbviteli bíróság álláspontja szerint amikor az akaratelhatározás, valamint az elkövetés között alig van időköz, és a vádlottat a féltékenysége motiválja, akkor e szándék az emberölésre irányuló eshetőleges szándékként értékelendő, hiszen az elkövető a halálos eredményt nem kívánta, de abba belenyugodott. A fellebbviteli bíróság tehát elfogadta az elsőfokú bíróság álláspontját. [11] Megjegyzi a másodfokú bíróság, hogy az elsőfokú bíróság indokolási kötelezettségének a Be.
2. §

(2)bekezdése figyelembe vételével – a jogszabályi rendelkezéseknek megfelelően - tett eleget. Fővárosi Ítélőtábla 6B.Bf.225/2021/8/II [12] 4 A súlyosításra irányuló ügyészi fellebbezés nem alapos. [13] A Budapest Környéki Törvényszék ítélete [59]-[63] bekezdéseiben helyesen sorolta fel a büntetés kiszabása során figyelembe vehető körülményeket. [14] Nem tévedett az elsőfokú bíróság, amikor a cselekmény tárgyi súlyára, a vádlott alanyi bűnösségének fokára, valamint az enyhítő és súlyosító körülményekre is figyelemmel a vádlottal szemben a rendelkező részben írt 10 év börtön fokozatú szabadságvesztést – a büntetés középmértékét - szabta ki. A törvényszék - helyesen - az elkövetőt a szabadságvesztéssel arányos tartamban a közügyek gyakorlásától is eltiltotta, mert cselekményével annak gyakorlására méltatlanná vált. A szabadságvesztés végrehajtási fokozatára, a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontjára, valamint az előzetes fogvatartásnak a szabadságvesztés tartamába történő beszámítására vonatkozó ítéleti rendelkezések is törvényesek. [15] Összességében az elsőfokú bíróság által kiszabott szabadságvesztés büntetés és mellékbüntetés megfelelően szolgálják a Btk. 79. §-ában írt büntetési célokat, így az ügyésznek a súlyosításra irányuló fellebbezése eredményre nem vezethetett. [16] A Budapest Környéki Törvényszék ítéletének egyéb rendelkezései is törvényesek, ezért azokat a másodfokú bíróság – helyes indokai alapján – helybenhagyta. [17] A Fővárosi Ítélőtábla a vádlott által az elsőfokú ítélet kihirdetésétől a másodfokú jogerős határozat kihirdetéséig előzetes fogvatartásban töltött időt a kiszabott szabadságvesztés tartamába beszámította a Btk. 92. §

(1)és

(2)bekezdései alapján. [18] A másodfokú bíróság a vádlottat kötelezte a másodfokú eljárásban kirendelt védői díjként felmerült bűnügyi költség megfizetésére a Be. 613. §

(1)bekezdése alapján. [19] A Fővárosi Ítélőtábla végzése a Be. 605. §

(1)és

(4)bekezdésén alapszik. Budapest,

1. október
2. Dr. Ruzsás Róbert s.k. Fővárosi Ítélőtábla 6B.Bf.225/2021/8/II 5 a tanács elnöke Dr. Szabó Éva s.k. Dr. Belovai Henriette s.k. előadó bíró bíró A Budapest Környéki Törvényszék 15.B.65/2020/
3. számú ítélete a Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság 6.Bf.225/2021/
4. számú végzése folytán
5. október
6. napján jogerőre emelkedett és végrehajthatóvá vált. Budapest,
7. október
8. Dr. Ruzsás Róbert s.k. a tanács elnöke