Mf.30016/2024/4 – Pécsi Ítélőtábla

(1)bekezdés a), illetőleg b) pontja szerint rendkívüli felmentéssel. Így a

1. július 20-i rendkívüli felmentés elkésett. Amennyiben a felperes szóbeli tájékoztatója alapján a munkáltatói jogkör gyakorlója úgy vélte, nincs teljeskörűen mindazon tényeknek az ismeretében, amelyek alapján meggyőződhetne a vétkesség súlyáról és a kötelezettségszegés mértékéről ahhoz, hogy megalapozottan élhessen a rendkívüli felmentés jogával, haladéktalanul intézkednie kellett volna az ehhez szükséges további körülmények megismeréséről és feltárásáról, okiratok beszerzéséről. Pécsi Ítélőtábla Az ügy száma: Mf.I.30.016/2024/4/I. szám A felperes: felperes1 (cím1) A felperes képviselője: Név ügyvéd (cím2) Az alperes: alperes1 (cím3) Az alperes képviselője: Ügyvédi Iroda (ügyintéző: Név1 ügyvéd, Név2) A fellebbezési kérelmet előterjesztő fél: alperes
2. sorszám alatt A per tárgya: közalkamazotti jogviszony megszüntetésének jogkövetkezménye Az elsőfokú bíróság: Pécsi Törvényszék A fellebbezéssel támadott határozat száma: 2.M.70.109/2023/
3. szám Ítélet A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. Kötelezi az alperest, hogy tizenöt napon belül fizessen meg a felperesnek 110.000 (egyszáztízezer) forint másodfokú eljárásban felmerült perköltséget. Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs. Indokolás [1] [2] Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás szerint a felperes
4. január 10-től állt határozatlan idejű közalkalmazotti jogviszonyban az alperesnél óvodapedagógusként, távolléti díja havi 396.921 forint volt.
5. február 13-án éjjel a Nemzeti Adó- és Vámhivatal helység1 Fő utca területén ellenőrizte a felperes által vezetett személygépkocsit, amelynek során 50 kg magyar adó- és Pécsi Ítélőtábla I.Mf.30.016/2024/4/I. [3] [4] [5] [6] 2 zárjegy nélküli, vágott fogyasztási dohányt találtak nála. Még aznap éjjel a Büntető Törvénykönyvről szóló
6. évi C. törvény (a továbbiakban: Btk.)
7. §

(6)bekezdésébe ütköző és az

(1)bekezdés a) pontja szerint minősülő költségvetési csalás bűntett elkövetésének megalapozott gyanúja miatt hallgatták ki a felperest, aki a cselekmény elkövetését elismerte.

1. március 10-én a NAV Facebook oldalán név nélkül megjelent egy tájékoztatás az esetről, amely bejegyzést internetes hírportál is átvett. Az alperes intézményvezetője, Név3 a pletykákból és az internetes cikkből értesült arról, hogy a felperessel szemben eljárás indult.
2. április közepén az intézményvezető kérdésére a felperes szóban tájékoztatta az intézményvezetőt, hogy az ő gépjárműve szerepel az interneten közzétett fényképen, ő vezette a személygépkocsit, közúti ellenőrzés során megállították, és „megfogták 50 kg illegális dohánnyal”, város vitték kihallgatásra, amely miatt pénzbüntetést kellett fizetnie. Az intézményvezető
3. június elején konzultált a fenntartó város1 Közös Önkormányzat jegyzőjével, aminek következményeként
4. június 22-én írásban felhívta a felperest, hogy tájékoztassa a munkáltatót a közalkalmazottak jogállásáról szóló
5. évi XXXIII. törvény (a továbbiakban: Kjt.)
6. §

(2)bekezdése alapján, hogy közöltek-e vele szemben közvádra üldözendő bűntett megalapozott gyanúját, van-e folyamatban ellene bármilyen eljárás, ha igen, küldje meg az azzal kapcsolatos okiratokat. A felperes a

1. július 6-án kelt válaszlevelében úgy nyilatkozott, hogy már szóban tájékoztatta az óvodavezetőt a történtekről, pénzbírsággal sújtották, amelyet kifizetett. Írásban is közölte, hogy költségvetési csalás bűntette miatt indult vele szemben büntetőeljárás, amely folyamatban van, és megjelölte annak konkrét jogszabályhelyét. Érdeklődött, hogy a munkáltató jogosult-e a büntetőeljárással összefüggésben keletkezett különleges adat kezelésére. A munkáltató július 13-i ismételt felhívására július 17-én megküldte a gyanúsítotti kihallgatásáról készült jegyzőkönyvet. Ezt követően az alperes
2. július 20-án rendkívüli felmentéssel megszüntette a felperes közalkalmazotti jogviszonyát azzal az indokkal, hogy szándékosan megszegte a közalkalmazotti jogviszonyból eredő lényeges kötelezettségét, másrészt olyan magatartást tanúsított, amely a közalkalmazotti jogviszony fenntartását lehetetlenné teszi. Részletesen kifejtette, hogy a június 22-i levelében, majd a július 13-án kelt levelében írásbeli tájékoztatást kért a felperessel szemben folyamatban lévő eljárásról az okiratok megküldésével, azonban a felperes csak a második felhívásra küldte meg a gyanúsítotti kihallgatásról készült jegyzőkönyvet. A jegyzőkönyvből tudta meg, hogy a felperes cselekménye megvalósította a jövedéki adóról és a jövedéki termékek forgalmazásának különös szabályairól szóló
3. évi LXVIII. törvény
4. § a) és b) pontjaiban foglaltakat, amelyre figyelemmel a Btk.
5. §

(6)bekezdésébe ütköző és az

(1)bekezdés a) pontja szerint minősülő költségvetési csalás bűntettét követte el, amely cselekmény akár 3 évig terjedő szabadságvesztéssel is büntethető. A Kjt. 20. §

(2c)bekezdése szerint tizennyolcadik életévét be nem töltött személy nevelése, felügyelete, illetőleg gondozása tartozik a munkáltató feladatkörébe. A közalkalmazotti jogviszony tartós jogviszonynak minősül, amelynek szerves része a munkáltató és a közalkalmazott között fennálló bizalmi kapcsolat. Ez a bizalmi kapcsolat megrendült azzal, hogy a felperest szándékos bűncselekmény elkövetésével vádolták, illetőleg a felperessel mint tizennyolcadik életévét be nem töltött személyeket nevelő, felügyelő, gondozó személlyel szemben a NAV dohányáru illegális birtoklása miatt pénzbírságot szabott ki. Ez a bűncselekmény szabadságvesztéssel is büntethető, amely helyzet veszélyeztetheti a gyerekekkel szemben fennálló ellátási kötelezettségét. A felperes szándékosan idézte elő annak a lehetőségét, hogy nem tud eleget tenni munkavégzési kötelezettségének. A felperes továbbá kifejezte a magatartásával, hogy figyelmen kívül hagyja a fenti körülményeket, és a Pécsi Ítélőtábla I.Mf.30.016/2024/4/I. [7] [8] [9] [10] [11] [12] [13] [14] 3 személyiségében sem észlelhető az a korlát, amely meggátolná őt jogellenes cselekmény elkövetésében. A munkáltató nem engedheti meg, hogy ilyen hozzáállással a gyerekek nevelésében részt vegyen, mert veszélyeztetné a felügyelete alatt álló gyermekek értelmi és erkölcsi fejlődését. A felperes e magatartásával megszegte a Kjt. 39. §

(2)bekezdését, a munka törvénykönyvéről szóló

1. évi I. törvény (a továbbiakban: Mt.)
2. §

(2)bekezdését, a 8. §

(2)bekezdését, a

1. §-át és az
2. §

(1)bekezdés d) pontját. A felperes terhére rótta, hogy határidőben nem tett eleget a tájékoztatási kötelezettségének a munkáltatóval szemben; a munkáltató elveszítette benne a bizalmát, ezáltal alkalmatlanná vált az óvodapedagógus munkakör betöltésére. A felperes keresetében a közalkalmazotti jogviszony jogellenes megszüntetése miatt 2.387.526 forint hat havi végkielégítés és 1.989.605 forint, öt hónap felmentési időre járó távolléti díj, valamint ezen összegek után a 2023. július 22-től számított késedelmi kamat, továbbá a perköltség megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Arra hivatkozott, hogy a bűncselekményt szabadidejében követte el, ezért esetében csak a Kjt. 33/A. §

(1)bekezdés

1. b)pontjának lehetősége áll fenn, az
2. a)pont nem. Álláspontja szerint a rendkívüli felmentés nem részletezte, hogy mi volt az a konkrét körülmény, amely a bizalomvesztéshez vezetett. Emellett a munkáltató elmulasztotta a Kjt. 33/A. §-ban foglalt 15 napos határidőt a rendkívüli felmentés közlésére, hiszen az internetes cikkekből és az ő szóbeli tájékoztatásából a munkáltatói jogkör gyakorlója jóval korábban értesült a történtekről. Az általa elkövetett cselekmény nem tartozik a Kjt. 20. §

(2d)bekezdésében meghatározott bűncselkemények közé, így a 20. §

(2e)bekezdése nem alkalmazható vele szemben, azaz a Kjt. 20. §

(2c)bekezdésére alapított bizalomvesztés sem áll fenn, így az indokolás nem volt okszerű. Kiemelte, hogy a büntetőeljárás még nem fejeződött be, így azt nem lehet tudni, hogy az ügyészség milyen büntetési tételt indítványoz vele szemben. A kiszabott bírságot, jövedéki adót, ÁFÁ-t befizette, az elkövetést elismerte, ezek enyhítő körülmények. Az alperes ellenkérelme a kereset elutasítására és a felperes perköltségben való marasztalására irányult. Kiemelte, hogy a közalkalmazottat a Kjt. 39. §

(2)bekezdése alapján 15 napon belül tájékoztatási kötelezettség terheli, ha közvádra üldözendő bűncselekmény miatt büntetőeljárás indul vele szemben, ennek a felperes nem tett eleget. Csak 2023 áprilisában, a munkáltató által kezdeményezett személyes meghallgatáson tájékoztatta szóban a munkáltatói jogkör gyakorlóját, amely tájékoztatás szerint az ügyet lezárták pénzbüntetéssel. A 2023. július 13-i írásbeli felhívást követően, július 17-én került a munkáltatói jogkör gyakorlója olyan helyzetbe, amikor minden információval rendelkezett, amelynek alapján a rendkívüli felmentésről szóló döntést meg tudta hozni. Az elsőfokú bíróság a keresetet alaposnak találta, és azzal egyezően kötelezte az alperest a végkielégítés, a felmentési időre járó távolléti díj, a kamatok és a perköltség megfizetésére. Ítéletének indokolásában kifejtette, hogy a Kjt. 33/A. §

(3)bekezdése szerinti 15 napos szubjektív határidő a rendkívüli felmentés közlésére akkor kezdődik, amikor a munkáltatói jogkör gyakorlója mindazoknak az ismereteknek a teljeskörű birtokába jut, amelyek alapján a kötelezettségszegés tényéről, a vétkesség súlyáról és a kötelezettségszegés mértékére vonatkozó törvényi feltételek meglétéről képes állást foglalni. A munkáltatói jogkör gyakorlójónak lehetősége van akár a fenntartóval, akár más személlyel konzultálni, azonban ez az intézkedésének törvényi határidejét nem hosszabbítja meg. Mivel a felek ellentétesen nyilatkoztak arról, hogy a felperes mikor tájékoztatta az intézményvezetőt a

1. február 13-i eseményekről, az elsőfokú bíróság az alperes törvényes képviselője által megjelölt legkésőbbi időpontot fogadta el a szóbeli tájékoztatás alapjaként, ez pedig
2. április közepe volt, amikor az irodájába hívatta a felperest. Az alperes az Pécsi Ítélőtábla I.Mf.30.016/2024/4/I. [15] [16] [17] [18] [19] [20] 4 érdemi ellenkérelmében már úgy nyilatkozott, hogy a felperes a személyes meghallgatása során előadta, az internetes cikkben szereplő fényképen az ő gépjárműve látható, ő vezetett, kihallgatás miatt város szállították, csak másnap engedték el, és pénzbírságot szabtak ki vele szemben amiatt, hogy elkapták a közúti ellenőrzés során 50 kg illegális dohánytermékkel. Minden releváns tényről tudomást szerzett tehát a munkáltatói jogkör gyakorlója, így legkésőbb május elejéig volt lehetősége a rendkívüli felmentés közlésére. A cselekmény pontos büntetőjogi minősítésének ismeretére nem volt szükség. A Kjt.
3. §

(2)bekezdése kimondja ugyan, hogy a közalkalmazott köteles 15 napon belül írásban tájékoztatni a munkáltatót arról, ha vele szemben közvádra üldözendő bűntett megalapozott gyanúját közölték, ugyanakkor a

(2a)bekezdés nem teszi kötelezővé a munkáltató számára a rendkívüli felmentés alkalmazását, csupán annak lehetőségét biztosítja. Bizonyos bűncselekmények esetén a Kjt. maga zárja ki a közalkalmazotti jogviszony fennállását [Kjt. 20. §

(2c),

(2d)és

(2e)bekezdése], azonban a felperes ilyen, a taxatív körbe tartozó bűncselekményt nem követett el. A bizalomvesztést sem találta megállapíthatónak az elsőfokú bíróság, mivel a felperes a cselekményt nem munkaidőben, nem az óvodapedagógus munkaköréhez kapcsolódóan követte el, és nem is bizalmi munkakörben dolgozott. Mivel a rendkívüli felmentés jogellenes volt, a Kjt. 2. §

(3)bekezdése folytán alkalmazandó, az Mt. 82. §

(3)és

(4)bekezdése, valamint a Kjt. 33. §

(2)bekezdés c) pontja és 37. §

(6)bekezdés f) pontja alapján a keresettel egyezően kötelezte az alperest a felperes javára hat havi végkielégítés és öt hónap felmentési időre járó távolléti díj, valamint ezen összegek után a késedelmi kamat és a perköltség megfizetésére. E határozattal szemben az alperes terjesztett elő fellebbezést annak megváltoztatása és a kereset elutasítása, valamint a felperes perköltségben való marasztalása érdekében. Álláspontja szerint a tényállást részben iratellenesen állapította meg az elsőfokú bíróság, kirívóan okszerűtlen következtetést vont le a bizonyítékokból, tévesen értelmezte a jogszabályokat és a bírósági határozatokat, ezért az elsőfokú határozat megalapozatlan, amelynek anyagi jogi és eljárásjogi felülvizsgálatát kérte. Hangsúlyozta, hogy a felperes nem tájékoztatta önként a munkáltatói jogkör gyakorlóját semmilyen formában. 2023 áprilisában az intézményvezető hívta az irodájába, amikor a felperes úgy nyilatkozott, hogy az ügy lezárult. Ezzel szemben 2023 júniusában az intézményvezető tudomására jutott, hogy továbbra is folyamatban van az eljárás, ezért hívta fel írásban a felperest, hogy küldje meg az arra vonatkozó okiratokat. A felperes csak a második felhívásnak tett eleget, amikor a gyanúsítotti kihallgatás jegyzőkönyvét megküldte

1. július 17-én. A bírói gyakorlat értelmében a 15 napos szubjektív határidő számításának megkezdéséhez a cselekményről, illetve annak jelentőségéről alapos ismeret szükséges annak érdekében, hogy a munkáltató dönthessen a következményekről (BH2000.2.76., BH+2009.8.373., BH+2014.7.319.). Mivel a munkáltatói jogkör gyakorlója a szükséges intézkedéseket folyamatosan megtette, más szervezeti egységgel konzultált, így a 15 napos szubjektív határidő elmulasztása nem állapítható meg. A felperes
2. július
3. napján kelt levelének mellékletében küldte meg a gyanúsítotti kihallgatási jegyzőkönyvet, véleménye szerint ez az időpont számít a közlés időpontjának. A felperes volt az, aki a tájékoztatási kötelezettségének nem tett eleget, és a felperesnek kellett volna bizonyítania a szóbeli tájékoztatás során elhangzottakat. Kiemelte, hogy a felperest óvodapedagógusként alkalmazta, akinek a munkaköri leírása is rögzíti, hogy kötelessége a hivatásához méltó magatartást tanúsítani. Ebbe nem fér bele, hogy büntetőeljárás folyik ellene szándékos bűncselekmény elkövetése miatt. Személyiségéből hiányzik tehát az a korlát, amely meggátolná őt jogellenes cselekmények elkövetésében, és további alkalmazása estén veszélyeztetné a felügyelete alatt álló gyermekek értelmi és Pécsi Ítélőtábla I.Mf.30.016/2024/4/I. [21] [22] [23] [24] [25] [26] [27] [28] 5 erkölcsi fejlődését. Ellátási kötelezettségének sem tud eleget tenni, amennyiben szabadságvesztés büntetésre ítélik. Egyébként sem tanúsíthat olyan magatartást, amely a munkáltató jóhírnevét, jogos gazdasági érdekét, a munkaviszony célját veszélyezteti, és köteles a szükséges bizalomnak megfelelő magatartást tanúsítani. A felmondás indoka nem a bűncselekmény elkövetése, hanem a munkáltató bizalmának elvesztése volt. Releváns anyagi jogi és eljárásjogi jogszabályként hivatkozott a Kjt. 33/A. §

(1)bekezdés

1. a)és
2. b)pontjára, a Kjt. 39. §

(2)bekezdésére, az Mt. 6. §

(1)és

(2)bekezdésére, a 8. §

(1)és

(2)bekezdésére, a 10. §

(1)bekezdésére, az 52. §

(1)bekezdés d) pontjára, a polgári perrendtartásról szóló

1. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.)
2. §

(1),

(2)bekezdésére, a 4. §

(1),

(2),

(3)bekezdésére, az 5. §

(1)bekezdésére, a 265. §

(1)bekezdésére, a 266. §

(1)bekezdésére, a 279. §

(1),

(2),

(3)bekezdésére. A felperes fellebbezési ellenkérelme az elsőfokú határozat helybenhagyására és az alperes perköltségben való marasztalására irányult, lényegében helyes indokai alapján. Kiemelte, hogy az alperes

1. április közepén, a személyes meghallgatás során a lényeges tényekről tudomást szerzett, ezt az alperes ellenkérelmében és intézményvezetője a személyes meghallgatásakor vele egyezően adta elő. Tény, hogy tájékoztatási kötelezettségének csak később tett eleget, de a jogszabály nem írja elő, hogy a büntetőeljárás során keletkezett okiratokat csatolnia kellene. Az alperes mulasztásának tekintette, hogy három hónap eltelte után kérte az okirati bizonyítékokat, így a bírói gyakorlattal ellentétben nem tisztázta a tényállást rövid időn belül. Utalt arra is, hogy a Kjt.
2. §

(2c)bekezdése taxatív felsorolást tartalmaz, amelybe a költségvetési csalás nem tartozik bele, így a rendkívüli felmentés nem volt indokolt. Kifogásolta, hogy a tárgyi költségfeljegyzési jogos perben a személyes illetékmentes alperes előre megfizette a fellebbezési eljárás illetékét, holott ő munkavállalói költségkedvezményben részesült, így illetéket fizetnie pervesztesség esetén sem kell. Az alperes által ügyvédi munkadíjként igényelt óradíjat és időtartamot eltúlzottnak tartotta. A fellebbezés nem alapos. Az alperes 2023. július 20-án kiadott rendkívüli felmentésének oka és alapja a felperes által 2023. február 13-án elkövetetett az a cselekmény volt, hogy 50 kg dohányárut illegálisan, zárjegy nélkül Magyarországra hozott, és birtokolt, ami a nyomozóhatóság alapos gyanúja szerint a Btk. 396. §

(6)bekezdésébe ütköző és az

(1)bekezdés a) pontja szerint minősülő költségvetési csalás bűntettét valósította meg. A munkáltató a közalkalmazott jogviszonyát rendkívüli felmentéssel akkor szüntetheti meg a Kjt. 33/A. §

(1)bekezdése alapján, ha a közalkalmazott az

1. a)pont szerint a közalkalmazotti jogviszonyból eredő lényeges kötelezettségét szándékosan vagy súlyos gondatlansággal, jelentős mértékben megszegi, vagy a
2. b)pontja alapján olyan magatartást tanúsít, amely a közalkalmazotti jogviszony fenntartását lehetetlenné teszi. A munkáltató a Kjt. 33/A. §

(3)bekezdése értelmében ezt a jogát az alapul szolgáló okról való tudomásszerzésétől számított 15 napon belül, legfeljebb azonban az ok bekövetkeztétől számított egy éven belül, bűncselekmény esetén a büntethetőség elévüléséig gyakorolhatja. Az elsőfokú bíróság az eljárásban lefolytatott bizonyítás eredményének okszerű mérlegelésével a Pp. 279. §

(1)bekezdése alapján helyesen állapította meg, hogy az alperes intézményvezetője, aki a felperes vonatkozásában egyúttal a munkáltatói jogok gyakorlója is volt, legkésőbb

1. április közepén megtudta a felperes elmondásából, hogy az intézmény óvodapedagógusként dolgozó közalkalmazottjával szemben hatósági intézkedés történt, a NAV nyomozói „megfogták” 50 kg illegális dohányáruval, ami miatt ellene eljárás indult, amelynek keretében kihallgatták. A felperes és az intézményvezető között lezajlott beszélgetésnek ez a tartalma az alperes ellenkérelme és az intézményvezető, Név3 személyes Pécsi Ítélőtábla I.Mf.30.016/2024/4/I. [29] [30] [31] [32] [33] 6 előadása alapján aggály nélkül megállapítható volt. Ebből okszerűen vonta le az elsőfokú bíróság azt a megalapozott következtetést, hogy a munkáltatói jogkör gyakorlója
2. április közepén hivatalosan tudomást szerzett minden fontos tényről, körülményről: arról, hogy a felperest bűncselekmény elkövetésén érték tetten, ismert volt ennek tényszerű mibenléte, illegális dohányáru birtoklása, és az is, hogy emiatt eljárás indult ellene. Ezáltal a munkáltató olyan tények birtokába jutott, amelyek alapos okkal felvetették a felperes közalkalmazotti jogviszonya megszüntetésének a lehetőségét a Kjt. 33/A. §

(1)bekezdés a), illetőleg b) pontja szerint rendkívüli felmentéssel. Amennyiben a felperes szóbeli tájékoztatója alapján a munkáltatói jogkör gyakorlója úgy vélte, nincs teljeskörűen mindazon tényeknek az ismeretében, amelyek alapján meg győződhetne a vétkesség súlyáról és a kötelezettségszegés mértékéről ahhoz, hogy megalapozottan élhessen a rendkívüli felmentés jogával, haladéktalanul intézkednie kellett volna az ehhez szükséges további körülmények megismeréséről és feltárásáról, okiratok beszerzéséről. 2023. április közepén már rendelkezésre állt az a 2023. február 14-én felvett jegyzőkönyv, aminek beszerzését követően 2023. július 20-án az alperes kiadta a rendkívüli felmentést, miután az okirat megküldésére a felperest 2023. június 22-én első ízben felhívta. A jegyzőkönyv szerint a NAV 2023. február 14-én a Btk. 396. §

(6)bekezdésébe ütköző és az

(1)bekezdés a) pontja szerint minősülő költségvetési csalás bűntette miatt gyanúsítottként hallgatta ki a felperest a

1. február 13-i tettenéréssel összefüggésben. Nem fogadható el az alperesnek az a fellebbezési érvelése, hogy a személyes beszélgetéskor a felperes elmondásából még nem következtethetett a kötelezettségszegésre, illetőleg nem alakulhatott ki benne a bizalomvesztés, mivel a beszélgetés alapján megállapítható tényekből a tőle mint munkáltatótól elvárható gondos eljárással ugyanazoknak az ismereteknek a teljeskörű birtokába juthatott volna a
2. április közepétől számított 15 napon belül, mint amelyekből a vétkesség súlya és a kötelezettségszegés mértéke alapján
3. július 20-án arra a következtetésre jutott, hogy a felperes közalkalmazotti jogviszonyát rendkívüli felmentéssel megszünteti. Az alperes ezzel szemben a felperes szóbeli tájékoztatását követően az akkor megismert tényekbe belenyugodott, semmiféle intézkedést nem tett egészen
4. június 22-ig, a felperes írásbeli felhívásáig a további információk megadása érdekében. Ez az indokolatlan késlekedés okozta, hogy a rendkívüli felmondás kiadásával, mint ahogy az elsőfokú bíróság helyesen megállapította, a Kjt. 33/A. §

(3)bekezdésében írt 15 napos határidőt elmulasztotta. Ennek a szubjektív határidőnek az elmulasztása pedig azt eredményezte, hogy a felperes közalkalmazotti jogviszonyát rendkívüli felmentéssel joghatályosan már nem tudta megszüntetni, mert a határidő elmulasztása jogvesztéssel járt. A rendkívüli felmentés ebből az okból jogellenes, ezért azok a körülmények, hogy a zárjegy nélküli dohányáru birtoklásához fűződő indokok alapján a munkáltatói intézkedés kielégíti-e a Kjt. 33/A. §

(1)bekezdés a), illetőleg b) pontjában foglalt követelményeket, azaz megvalósult-e az a súlyos kötelezettségszegés, ami a rendkívüli felmentéshez vezethet jogszerűen, illetőleg megalapozottan lehet-e hivatkozni arra, hogy a munkáltatóban bizalomvesztés alakult ki a felperessel szemben, érdemben nem vizsgálhatók. Az alperes a rendkívüli felmentés további okaként felhozta azt is, hogy a felperes megszegte a Kjt. 39. §

(2)bekezdése szerinti tájékoztatási kötelezettségét, amennyiben nem közölte a munkáltatóval, hogy vele szemben közvádra üldözendő bűntett alapos gyanúját, költségvetési csalás bűntettének elkövetését közölték. Amellett, hogy a felperes és a munkáltatói jogkör gyakorlója között

1. április közepén elhangzott beszélgetést követően, az alapján az alperes kellően gondos eljárással a felperesnek erről a mulasztásáról tudomást szerezhetett volna 15 napon belül, az elsőfokú bíróság helytállóan mutatott rá arra, hogy a felperesnek ez a kötelezettségszegése önmagában jogszerűen nem vonhatta maga után a rendkívüli felmentést. Pécsi Ítélőtábla I.Mf.30.016/2024/4/I. [34] [35] [36] [37] 7 A rendkívüli felmentés tehát jogellenes volt, az alperes pedig sem az elsőfokú eljárásban, sem a fellebbezésében nem vitatta a felperes igényei összegszerűségének megalapozottságát. A másodfokú bíróság ezekre az indokokra figyelemmel helybenhagyta az elsőfokú ítéletet a Pp.
2. §

(2)bekezdése alapján. Kötelezte továbbá ennek következtében az alperest a felperes részéről felmerült másodfokú perköltség viselésére a Pp. 83. §

(1)bekezdése és a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi költségekről szóló 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 3. §

(2)bekezdés a) pontja és

(5)bekezdése alapján. A pervesztes alperes, bár a per tárgyi költségfeljegyzési joga jogos volta miatt egyébként sem lett volna erre köteles, az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 5. §

(1)bekezdés c) pontja szerinti személyes illetékmentessége ellenére megfizette a fellebbezési illetéket, amelynek visszatérítését az adóhatóságnál kérheti. Pécs,

1. június
2. Dr. Tolnai Ildikó s.k. tanács elnöke, Dr. Vogyicska Petra s.k. előadó bíró, Dr. Berki Csilla s.k. bíró