← Magyarország

Bf.270/2022/21 – Fővárosi Ítélőtábla

Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság 6.Bf.270/2022/

  1. A Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság Budapesten, a
  2. november 23., 30., napján megtartott nyilvános ülés alapján meghozta és
  3. december
  4. napján kihirdette a következő í t é l e t e t: A bűnszervezetben, folytatólagosan elkövetett számítástechnikai rendszer és adatok elleni bűncselekmény bűntette és más bűncselekmények miatt terhelt1 I. rendű vádlott és társai ellen folyamatban levő büntetőügyben a Fővárosi Törvényszék
  5. április
  6. napján kihirdetett 14.B.1072/2013/
  7. számú ítéletét terhelt1 I. rendű, Terhelt2 II rendű, Terhelt3 III. rendű, Terhelt4 IV. rendű, Terhelt5 V. rendű, Terhelt6 VI. rendű, terhelt7 VII. rendű, Terhelt8 VIII. rendű és Terhelt9 IX. rendű vádlott tekintetében megváltoztatja. Terhelt6 VI. rendű vádlott közélet tisztasága elleni cselekményét 3 rendbeli vesztegetés bűntettének [
  8. évi IV. törvény
  9. §

(1)bekezdés II. fordulat,
(2)bekezdés I. fordulat – I/1., I/3., II/1., II/2., III/
  1. és III/
  2. tényállási pont], terhelt7 VII. rendű vádlott közélet tisztasága elleni cselekményét 2 rendbeli vesztegetés bűntettének [
  3. évi IV. törvény
  4. §
(1)bekezdés II. fordulat,
(2)bekezdés I. fordulat – I/1., I/2., II/
  1. és II/
  2. tényállási pont], Terhelt8 VIII. rendű vádlott közélet tisztasága elleni cselekményét 3 rendbeli vesztegetés bűntettének [
  3. évi IV. törvény
  4. §
(1)bekezdés II. fordulat,
(2)bekezdés I. fordulat – I/2., I/
  1. és III/
  2. tényállási pont] minősíti, melyet a VIII. rendű vádlott bűnsegédként követett el. Terhelt9 IX. rendű vádlott gyermekek érdekét sértő cselekményének helyes minősítése 3 rendbeli, a Btk.
  3. §
(2)bekezdés a) pontjába ütköző kiskorú veszélyeztetésének bűntette. A terhelt1 I. rendű vádlottal, mint bűnszervezetben elkövetővel szemben halmazati büntetésül kiszabott szabadságvesztést 3 (három) év fegyházbüntetésre enyhíti. Fővárosi Ítélőtábla 6B.Bf.270/2022/21/II 2 A pénzbüntetés kiszabására és annak átváltoztatására vonatkozó ítéleti rendelkezést mellőzi. A Terhelt2 II. rendű vádlottal, mint bűnszervezetben elkövetővel szemben halmazati büntetésül kiszabott szabadságvesztést 2 (kettő) év 6 (hat) hónap börtönbüntetésre, a közügyektől eltiltást 3 (három) évre enyhíti. Az előzetes fogvatartásban töltött időt a kiszabott szabadságvesztésbe akként beszámítja, hogy egy napi szabadságvesztésnek egy napi előzetes fogvatartásban, illetve 4 (négy) nap házi őrizetben töltött idő felel meg. A Terhelt3 III. rendű vádlottal, mint bűnszervezetben elkövetővel szemben halmazati büntetésül kiszabott szabadságvesztést 2 (kettő) év 4 (négy) hónap 6 (hat) nap börtönbüntetésre, a közügyektől eltiltást 3 (három) évre enyhíti. Az előzetes fogvatartásban töltött időt a kiszabott szabadságvesztésbe akként beszámítja, hogy egy napi szabadságvesztésnek egy napi előzetes fogvatartásban, illetve 4 (négy) nap házi őrizetben töltött idő felel meg. A III. rendű vádlottal szemben kiszabott szabadságvesztés büntetést az előzetes fogvatartásban töltött idő beszámításával kitöltöttnek tekinti. A Terhelt4 IV. rendű vádlottal, mint bűnszervezetben elkövetővel szemben halmazati büntetésül kiszabott szabadságvesztést 2 (kettő) év 2 (kettő) hónap 18 (tizennyolc) nap börtönbüntetésre, a közügyektől eltiltást 3 (három) évre enyhíti. Terhelt4 IV. rendű vádlott fogvatartási adatait kiegészíti azzal, hogy
  1. április
  2. napjától
  3. április
  4. napjáig őrizetben volt. Az előzetes fogvatartásban töltött időt a kiszabott szabadságvesztésbe akként beszámítja, hogy egy napi szabadságvesztésnek egy napi előzetes fogvatartásban, illetve 4 (négy) nap házi őrizetben töltött idő felel meg. A IV. rendű vádlottal szemben kiszabott szabadságvesztés büntetést az előzetes fogvatartásban töltött idő beszámításával kitöltöttnek tekinti. Fővárosi Ítélőtábla 6B.Bf.270/2022/21/II 3 A Terhelt5 V. rendű vádlottal, mint bűnszervezetben elkövetővel szemben halmazati büntetésül kiszabott szabadságvesztést 1 (egy) év börtönbüntetésre, a közügyektől eltiltást 2 (kettő) évre enyhíti. Az V. rendű vádlott esetében a pénzbüntetés napi tételeinek száma helyesen 200 (kettőszáz). A Terhelt6 VI. rendű vádlottal, mint bűnszervezetben elkövetővel szemben halmazati büntetésül kiszabott szabadságvesztést 6 (hat) hónap 25 (huszonöt) nap börtönbüntetésre, a közügyektől eltiltást 2 (kettő) évre enyhíti. Az előzetes fogvatartásban töltött időt a kiszabott szabadságvesztésbe akként beszámítja, hogy egy napi szabadságvesztésnek egy napi előzetes fogvatartásban, illetve 4 (négy) nap házi őrizetben töltött idő felel meg. A VI. rendű vádlottal szemben kiszabott szabadságvesztés büntetést az előzetes fogvatartásban töltött idő beszámításával kitöltöttnek tekinti. A VI. rendű vádlott esetében a pénzbüntetés napi tételeinek száma helyesen 200 (kettőszáz). A terhelt7 VII. rendű vádlottal, mint bűnszervezetben elkövetővel szemben halmazati büntetésül kiszabott szabadságvesztést 6 (hat) hónap 25 (huszonöt) nap börtönbüntetésre, a közügyektől eltiltást 2 (kettő) évre enyhíti. Az előzetes fogvatartásban töltött időt a kiszabott szabadságvesztésbe akként beszámítja, hogy egy napi szabadságvesztésnek egy napi előzetes fogvatartásban, illetve 4 (négy) nap házi őrizetben töltött idő felel meg. A VII. rendű vádlottal szemben kiszabott szabadságvesztés büntetést az előzetes fogvatartásban töltött idő beszámításával kitöltöttnek tekinti. A VII. rendű vádlott esetében a pénzbüntetés napi tételeinek száma helyesen 200 (kettőszáz). Fővárosi Ítélőtábla 6B.Bf.270/2022/21/II 4 A Terhelt8 VIII. rendű vádlottal, mint bűnszervezetben elkövetővel szemben halmazati büntetésül kiszabott szabadságvesztést 6 (hat) hónap 25 (huszonöt) nap börtönbüntetésre, a közügyektől eltiltást 1 (egy) évre enyhíti. Az előzetes fogvatartásban töltött időt a kiszabott szabadságvesztésbe akként beszámítja, hogy egy napi szabadságvesztésnek egy napi előzetes fogvatartásban, illetve 4 (négy) nap házi őrizetben töltött idő felel meg. A VIII. rendű vádlottal szemben kiszabott szabadságvesztés büntetést az előzetes fogvatartásban töltött idő beszámításával kitöltöttnek tekinti. A VIII. rendű vádlott esetében a pénzbüntetés napi tételeinek száma helyesen 200 (kettőszáz). terhelt1 I. rendű vádlottat az ellene 2 rendbeli, bűnszervezetben, folytatólagosan elkövetett számítástechnikai rendszer és adatok elleni bűncselekmény bűntettének [
  5. évi IV. törvény 300/C. §
(3)bekezdés a) pont I. fordulata és
(4)bekezdés b) pont] vádja alól (I/1., I/2., I/3., I/4., I/6., I/
  1. tényállási pont) felmenti. Terhelt2 II. rendű vádlottat az ellene 2 rendbeli, bűnszervezetben, folytatólagosan, bűnsegédként elkövetett számítástechnikai rendszer és adatok elleni bűncselekmény bűntettének [
  2. évi IV. törvény 300/C. §
(3)bekezdés a) pont I. fordulata és
(4)bekezdés b) pont] vádja alól (I/1., I/2., I/3., I/4., I/6., I/
  1. tényállási pont) és 1 rendbeli számítástechnikai rendszer és adatok elleni bűncselekmény bűntette kísérletének [
  2. évi IV. törvény 300/C. §
(3)bekezdés a) pont I. fordulata,
(4)bekezdés a) pont] vádja alól (IV. tényállási pont) felmenti. Terhelt3 III. rendű vádlottat az ellene 2 rendbeli, bűnszervezetben, folytatólagosan, bűnsegédként elkövetett számítástechnikai rendszer és adatok elleni bűncselekmény bűntettének [1978. évi IV. törvény 300/C. §
(3)bekezdés a) pont I. fordulata és
(4)bekezdés b) pont] vádja alól (I/1., I/2., I/3., I/
  1. tényállási pont) felmenti. Terhelt4 IV. rendű vádlottat az ellene 2 rendbeli, bűnszervezetben, folytatólagosan, bűnsegédként elkövetett számítástechnikai rendszer és adatok elleni bűncselekmény bűntettének [
  2. évi IV. törvény 300/C. §
(3)bekezdés a) pont I. fordulata és
(4)bekezdés b) pont] vádja alól (I/4., I/6., I/
  1. tényállási pont) felmenti. Terhelt5 V. rendű vádlottat az ellene 2 rendbeli, bűnszervezetben, folytatólagosan, bűnsegédként elkövetett számítástechnikai rendszer és adatok elleni bűncselekmény Fővárosi Ítélőtábla 6B.Bf.270/2022/21/II 5 bűntettének [
  2. évi IV. törvény 300/C. §
(3)bekezdés a) pont I. fordulata és
(4)bekezdés b) pont] vádja alól (I/
  1. tényállási pont) felmenti. Terhelt6 VI. rendű vádlottat az ellene 2 rendbeli, bűnszervezetben, folytatólagosan, bűnsegédként elkövetett számítástechnikai rendszer és adatok elleni bűncselekmény bűntettének [
  2. évi IV. törvény 300/C. §
(3)bekezdés a) pont I. fordulata és
(4)bekezdés b) pont] vádja alól (I/1., I/
  1. tényállási pont) felmenti. terhelt7 VII. rendű vádlottat az ellene 2 rendbeli, bűnszervezetben, folytatólagosan, bűnsegédként elkövetett számítástechnikai rendszer és adatok elleni bűncselekmény bűntettének [
  2. évi IV. törvény 300/C. §
(3)bekezdés a) pont I. fordulata és
(4)bekezdés b) pont] vádja alól (I/1., I/2., tényállási pont) felmenti. Terhelt8 VIII. rendű vádlottat az ellene 2 rendbeli, bűnszervezetben, folytatólagosan, bűnsegédként elkövetett számítástechnikai rendszer és adatok elleni bűncselekmény bűntettének [1978. évi IV. törvény 300/C. §
(3)bekezdés a) pont I. fordulata és
(4)bekezdés b) pont] vádja alól (I/2., I/3., tényállási pont) felmenti. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét terhelt1 I. rendű, Terhelt2 II rendű, Terhelt3 III. rendű, Terhelt4 IV. rendű, Terhelt5 V. rendű, Terhelt6 VI. rendű, terhelt7 VII. rendű, Terhelt8 VIII. rendű, Terhelt9 IX. rendű, Terhelt10 X. rendű vádlott tekintetében helybenhagyja azzal, hogy Terhelt2 II. rendű vádlott lakhelye: cím49 szám, míg tartózkodási helye: cím50 szám, Terhelt3 III. rendű vádlott lakóhelye cím51, jelenlegi tartózkodási helye: cím52 szám, Terhelt5 V. rendű vádlott lakcíme: cím53 szám, levelezési címe: cím8 szám, továbbá, hogy az előzetes letartóztatásának kezdő napja dátum1.; Terhelt6 VI. rendű vádlott anyja neve helyesen: név6; a VII. rendű vádlott neve helyesen: terhelt7, lakóhelye Cím11 szám. A másodfokú eljárás során felmerült 2.669.259 (kettőmillió-hatszázhatvankilencezerkettőszázötvenkilenc) forint bűnügyi költséget az állam viseli. Fővárosi Ítélőtábla 6B.Bf.270/2022/21/II 6 Az ítélet ellen a kézbesítéstől számított 8 (nyolc) napon belül az I., II., III., IV. és VI. rendű vádlottak a Kúriához címzett, de a Fővárosi Ítélőtáblához benyújtandó fellebbezéssel élhetnek. Indokolás [1] A Fővárosi Törvényszék 14.B.1072/2013/592. számú ítéletével a 2022. április 1. napján kihirdetett terhelt1 I. rendű vádlottat bűnösnek mondta ki 2 rendbeli, bűnszervezetben, folytatólagosan elkövetett számítástechnikai rendszer és adatok elleni bűncselekmény bűntettében, mint közvetett tettest [1978. évi IV. törvény 300/C.§
(3)bekezdés a) pont I. fordulata és
(4)bekezdés b) pont], 2 rendbeli, folytatólagosan elkövetett vesztegetés bűntettében, mint felbujtót [1978. évi IV. törvény 254. §
(1)bekezdés I. fordulat] és 14 rendbeli – 8 esetben folytatólagosan elkövetett - nemzetközi kapcsolatban elkövetett vesztegetés vétségében, mint felbujtót [1978. évi IV. törvény 258/C. §
(1)bekezdés
  1. fordulat]. Ezért halmazati büntetésül 7 év fegyházbüntetésre, 300 napi tétel, napitételenként 10.000 forint összegű pénzbüntetésre és 8 évre Magyarország területéről való kiutasításra ítélte, valamint 10 évre eltiltotta a labdarúgás körébe tartozó foglalkozásoktól, különösen a labdarúgói, a játékvezetői, a játékosügynöki tevékenységtől. Megállapította, hogy az I. rendű vádlott feltételes szabadságra nem bocsátható. Rendelkezett az összesen 3.000.000 forint pénzbüntetés meg nem fizetése esetére annak szabadságvesztésre történő átváltoztatásáról; Terhelt2 II. rendű vádlottat bűnösnek mondta ki 2 rendbeli, bűnszervezetben, folytatólagosan elkövetett számítástechnikai rendszer és adatok elleni bűncselekmény bűntettében, mint bűnsegédet [
  2. évi IV. törvény 300/C. §
(3)bekezdés a) pont I. fordulata és
(4)bekezdés b) pont], számítástechnikai rendszer és adatok elleni bűncselekmény bűntettének kísérletében [1978. évi IV. törvény 300/C. §
(3)bekezdés a) pont I. fordulata és
(4)bekezdés a) pont], 6 rendbeli – két esetben folytatólagosan elkövetett - vesztegetés bűntettében, mint társtettest [1978. évi IV. törvény 254. §
(1)bekezdés
  1. fordulat] és 8 rendbeli, folytatólagosan elkövetett nemzetközi kapcsolatban elkövetett vesztegetés vétségében, mint társtettest [
  2. évi IV. törvény 258/C. §
(1)bekezdés
  1. fordulat]. Ezért halmazati büntetésül 7 év fegyházbüntetésre, 300 napi tétel, napitételenként 10.000 forint összegű pénzbüntetésre, 7 év közügyektől eltiltásra ítélte, és 10 évre eltiltotta a labdarúgás körébe tartozó foglalkozásoktól, különösen a labdarúgói, a játékvezetői, a játékosügynöki tevékenységtől. Megállapította, hogy a II. r. vádlott feltételes szabadságra nem bocsátható. Rendelkezett az összesen 3.000.000 forint pénzbüntetés meg nem fizetése esetére annak szabadságvesztésre történő átváltoztatásáról és a II. rendű vádlott által előzetes fogvatartásban és házi őrizetben töltött idő beszámításáról akként, hogy egy napi szabadságvesztésnek egy napi előzetes fogvatartásban, illetve öt napi házi őrizetben töltött idő felel meg. A II. r. vádlottal szemben 43.200.000 forint értékben vagyonelkobzást rendelt el. Ugyanakkor a II. rendű vádlottal szemben 6 rendbeli, bűnsegédként nemzetközi kapcsolatban elkövetett vesztegetés vétsége [
  2. évi IV. törvény 258/C. §
(1)bekezdés
  1. fordulat] miatt indult büntetőeljárást megszüntette; Fővárosi Ítélőtábla 6B.Bf.270/2022/21/II 7 Terhelt3 III. rendű vádlott bűnösségét 2 rendbeli, bűnszervezetben, folytatólagosan elkövetett számítástechnikai rendszer és adatok elleni bűncselekmény bűntettében, mint bűnsegéd [
  2. évi IV. törvény 300/C. §
(3)bekezdés a) pont I. fordulata és
(4)bekezdés b) pont] és 6 rendbeli, két esetben folytatólagosan és társtettesként elkövetett vesztegetés bűntettében, négy esetben, mint bűnsegéd [1978. évi IV. törvény 254. §
(1)bekezdés
  1. fordulat] állapította meg. Ezért halmazati büntetésül 6 év fegyházbüntetésre, 300 napi tétel, napi tételenként 10.000 forint összegű pénzbüntetésre, 7 év közügyektől eltiltásra ítélte, és 10 évre eltiltotta a labdarúgás körébe tartozó foglalkozásoktól, különösen a labdarúgói, a játékvezetői, a játékosügynöki tevékenységtől. Megállapította, hogy a III. rendű vádlott feltételes szabadságra nem bocsátható. Rendelkezett az összesen 3.000.000 forint pénzbüntetés meg nem fizetése esetére annak szabadságvesztésre történő átváltoztatásáról és a III. rendű vádlott által előzetes fogvatartásban és házi őrizetben töltött idő beszámításáról akként, hogy egy napi szabadságvesztésnek egy napi előzetes fogvatartásban, illetve öt napi házi őrizetben töltött idő felel meg. Ugyanakkor a III. rendű vádlottal szemben 6 rendbeli bűnsegédként nemzetközi kapcsolatban elkövetett vesztegetés vétsége [
  2. évi IV. törvény 258/C. §
(1)bekezdés
  1. fordulat] miatt indult büntetőeljárást megszüntette; Terhelt4 IV. rendű vádlott bűnösségét 2 rendbeli, bűnszervezetben, folytatólagosan elkövetett számítástechnikai rendszer és adatok elleni bűncselekmény bűntettében, mint bűnsegéd [
  2. évi IV. törvény 300/C. §
(3)bekezdés a) pont I. fordulata és
(4)bekezdés b) pont] és 8 rendbeli folytatólagosan nemzetközi kapcsolatban elkövetett vesztegetés vétségében, mint társtettes [1978. évi IV. törvény 258/C. §
(1)bekezdés
  1. fordulat] állapította meg. Ezért halmazati büntetésül 5 év fegyházbüntetésre, 200 napi tétel, napitételeként 5000 forint összegű pénzbüntetésre, 6 év közügyektől eltiltásra ítélte, és 10 évre eltiltotta a labdarúgás körébe tartozó foglalkozásoktól, különösen a labdarúgói, a játékvezetői, a játékosügynöki tevékenységtől. Megállapította, hogy a IV. rendű vádlott feltételes szabadságra nem bocsátható. Rendelkezett az összesen 1.000.000 forint pénzbüntetés meg nem fizetése esetére annak szabadságvesztésre történő átváltoztatásáról és a IV. rendű vádlott által előzetes fogvatartásban és házi őrizetben töltött idő beszámításáról akként, hogy egy napi szabadságvesztésnek egy napi előzetes fogvatartásban, illetve öt napi házi őrizetben töltött idő felel meg. Ellenben a IV. rendű vádlottal szemben 6 rendbeli bűnsegédként nemzetközi kapcsolatban elkövetett vesztegetés vétsége [
  2. évi IV. törvény 258/C. §
(1)bekezdés
  1. fordulat] miatt indult büntetőeljárást megszüntette; Terhelt5 V. rendű vádlottat bűnösnek mondta ki 2 rendbeli, bűnszervezetben, folytatólagosan elkövetett számítástechnikai rendszer és adatok elleni bűncselekmény bűntettében, mint bűnsegédet [
  2. évi IV. törvény 300/C. §
(3)bekezdés a) pont I. fordulata és
(4)bekezdés b) pont], folytatólagosan elkövetett vesztegetés bűntettében, mint társtettest [1978. évi IV. törvény 254. §
(1)bekezdés
  1. fordulat] és közokirat-hamisítás bűntettében [
  2. évi IV. törvény
  3. §
(1)bekezdés b) pont]. Ezért halmazati büntetésül 4 év fegyházbüntetésre, 200 napi tétel, napitételenként 5000 forint pénzbüntetésre, 5 év közügyektől eltiltásra ítélte, és 10 évre eltiltotta a labdarúgás körébe tartozó foglalkozásoktól, különösen a labdarúgói, a játékvezetői, a játékosügynöki tevékenységtől. Megállapította, hogy az V. rendű vádlott feltételes szabadságra nem bocsátható. Rendelkezett az összesen 1.000.000 forint pénzbüntetés meg nem fizetése esetére annak szabadságvesztésre történő átváltoztatásáról és az V. rendű vádlott által előzetes fogvatartásban töltött beszámításáról. Ugyanakkor az V. rendű vádlottal szemben 6 rendbeli bűnsegédként nemzetközi kapcsolatban elkövetett vesztegetés vétsége [1978. évi IV. törvény 258/C. §
(1)bekezdés
  1. fordulat] miatt indult büntetőeljárást megszüntette; Fővárosi Ítélőtábla 6B.Bf.270/2022/21/II 8 Terhelt6 VI. rendű vádlott bűnösségét 2 rendbeli, bűnszervezetben, folytatólagosan elkövetett számítástechnikai rendszer és adatok elleni bűncselekmény bűntettében, mint bűnsegéd [
  2. évi IV. törvény 300/C. §
(3)bekezdés a) pont I. fordulata és
(4)bekezdés b) pont] és 6 rendbeli vesztegetés bűntettében, 3 esetben mint társtettes [1978. évi IV. törvény 251. §
(1)bekezdés 2. fordulat és
(2)bekezdés] állapította meg. Ezért halmazati büntetésül 4 év fegyházbüntetésre, 200 napi tétel, napi tételenként 5000 forint összegű pénzbüntetésre, 5 év közügyektől eltiltásra ítélte, és 10 évre eltiltotta a labdarúgó játékvezetői tevékenységtől. Megállapította, hogy a VI. rendű vádlott feltételes szabadságra nem bocsátható. Rendelkezett az összesen 1.000.000 forint pénzbüntetés meg nem fizetése esetére annak szabadságvesztésre történő átváltoztatásáról és a VI. rendű vádlott által előzetes fogvatartásban és házi őrizetben töltött idő beszámításáról akként, hogy egy napi szabadságvesztésnek egy napi előzetes fogvatartásban, illetve öt napi házi őrizetben töltött idő felel meg; terhelt7 VII. rendű vádlottat bűnösnek mondta ki 2 rendbeli bűnszervezetben, folytatólagosan elkövetett számítástechnikai rendszer és adatok elleni bűncselekmény bűntettében, mint bűnsegédet [1978. évi IV. törvény 300/C. §
(3)bekezdés a) pont I. fordulata és
(4)bekezdés a) pont] és 4 rendbeli vesztegetés bűntettében, 3 esetben, mint társtettest [1978. évi IV. törvény 251. §
(1)bekezdés 2. fordulat és
(2)bekezdés]. Ezért halmazati büntetésül 4 év fegyházbüntetésre, 200 napi tétel, napitételenként 5000 forint összegű pénzbüntetésre, 5 év közügyektől eltiltásra ítélte, és 10 évre eltiltotta a labdarúgó játékvezetői tevékenységtől. Megállapította, hogy a VII. rendű vádlott feltételes szabadságra nem bocsátható. Rendelkezett az összesen 1.000.000 forint pénzbüntetés meg nem fizetése esetére annak szabadságvesztésre történő átváltoztatásáról és a VII. rendű vádlott által előzetes fogvatartásban és házi őrizetben töltött idő beszámításáról akként, hogy egy napi szabadságvesztésnek egy napi előzetes fogvatartásban, illetve öt napi házi őrizetben töltött idő felel meg; Terhelt8 VIII. rendű vádlott bűnösségét 2 rendbeli, bűnszervezetben, folytatólagosan elkövetett számítástechnikai rendszer és adatok elleni bűncselekmény bűntettében, mint bűnsegéd [1978. évi IV. törvény 300/C. §
(3)bekezdés a) pont I. fordulata és
(4)bekezdés b) pont] és 3 rendbeli vesztegetés bűntettében, mint bűnsegéd [1978. évi IV. törvény 251. §
(1)és
(2)bekezdés] állapította meg. Ezért halmazati büntetésül 3 év fegyházbüntetésre, 200 napi tétel, napi tételenként 3000 forint összegű pénzbüntetésre, 4 év közügyektől eltiltásra ítélte, és 10 évre eltiltotta a labdarúgó játékvezetői tevékenységtől. Megállapította, hogy VIII. r. vádlott feltételes szabadságra nem bocsátható. Rendelkezett az összesen 600.000 forint pénzbüntetés meg nem fizetése esetére annak szabadságvesztésre történő átváltoztatásáról és a VIII. rendű vádlott által előzetes fogvatartásban és házi őrizetben töltött idő beszámításáról akként, hogy egy napi szabadságvesztésnek egy napi előzetes fogvatartásban, illetve öt napi házi őrizetben töltött idő felel meg; Danyi Márk IX. rendű vádlottat bűnösnek mondta ki 4 rendbeli vesztegetés bűntettében, mint bűnsegédet [Btk. 290. §
(1)bekezdés
  1. fordulat] és 3 rendbeli kiskorú veszélyeztetésének bűntettében [Btk.
  2. §
(1)bekezdés]. Ezért halmazati büntetésül 540 napi tétel, napitételenként 2000 forint összegű pénzbüntetésre ítélte. Rendelkezett az összesen 1.080.000 forint pénzbüntetés meg nem fizetése esetére annak szabadságvesztésre történő átváltoztatásáról. A IX. rendű vádlottal szemben 410.850 forint értékben vagyonelkobzást rendelt el; Fővárosi Ítélőtábla 6B.Bf.270/2022/21/II 9 Terhelt10 X. r. vádlottat bűnösnek mondta ki vesztegetés elfogadása bűntettében [Btk. 291. §
(1)bekezdés 2. fordulat és
(2)bekezdés a) pont], ezért 300 napi tétel, napitételenként 2000 forint összegű pénzbüntetésre ítélte. Rendelkezett az összesen 600.000 forint pénzbüntetés meg nem fizetése esetére annak szabadságvesztésre történő átváltoztatásáról. A X. rendű vádlottal szemben 273.900 forint értékben vagyonelkobzást rendel el; Terhelt11 XI. rendű vádlott bűnösségét információs rendszer felhasználásával elkövetett csalás bűntettében, mint felbujtó [Btk. 375. §
(1)bekezdés I. fordulata] állapította meg, és ezért 200 napi tétel, napitételenként 2000 forint összegű pénzbüntetésre ítélte. Rendelkezett az összesen 400.000 forint pénzbüntetés meg nem fizetése esetére annak szabadságvesztésre történő átváltoztatásáról; Terhelt12 XII. rendű vádlottat bűnösnek mondta ki információs rendszer felhasználásával elkövetett csalás bűntettében [Btk. 375. §
(1)bekezdés I. fordulata], ezért 200 napi tétel, napitételenként 2000 forint összegű pénzbüntetésre ítélte. Rendelkezett az összesen 400.000 forint pénzbüntetés meg nem fizetése esetére annak szabadságvesztésre történő átváltoztatásáról. A nyomozás során a vádlottaktól lefoglalt forintösszegek és külföldi fizetőeszközök vonatkozásában vagyonelkobzást rendelt el. Rendelkezett az eljárás során lefoglalt bűnjelekről és kötelezte I. rendű vádlottat 1.452.684 forint, II. és III. rendű vádlottat személyenként 1.382.247 forint, IV. rendű vádlottat 1.611.412 forint, V. rendű vádlottat 1.358.243 forint, VI. rendű vádlottat 1.460.225 forint, VII. rendű vádlottat 1.358.243 forint, VIII. rendű vádlottat 1.364.243 forint, XI. rendű vádlottat 251.505 forint, XII. rendű vádlottat 211.570 forint bűnügyi költség megfizetésére, míg 56.390 forint bűnügyi költségről megállapította, hogy azt az állam viseli. [2] Az ítélet kihirdetését követően a tárgyaláson jelenlévő ügyész fellebbezést jelentett be terhelt1 I. rendű, Terhelt2 II. rendű, Terhelt3 III. rendű vádlottak terhére súlyosításért, a szabadságvesztés és közügyektől eltiltás tartamának felemelése és végleges hatályú foglalkozástól eltiltás kiszabása; Terhelt4 IV. rendű, Terhelt5 V. rendű és Terhelt8 VIII. rendű vádlottak terhére súlyosításért, végleges hatályú foglalkozástól eltiltás kiszabása; Terhelt6 VI. rendű és terhelt7 VII. rendű vádlottak terhére, egyrészt a vesztegetés kapcsán téves minősítés miatt, a vád szerinti minősítés megállapítása, továbbá súlyosításért, végleges hatályú foglalkozástól eltiltás kiszabása végett, míg Terhelt9 IX. rendű, Terhelt10 X. rendű, Terhelt11 XI. rendű és Terhelt12 XII. rendű vádlott vonatkozásában az ítéletet tudomásul vette. [3] A tárgyaláson jelenlévő Terhelt4 IV. rendű, Terhelt5 V. rendű, Terhelt8 VIII. rendű vádlott az ítélet kihirdetését követően ok megjelölése nélkül fellebbezést jelentett be. Fővárosi Ítélőtábla 6B.Bf.270/2022/21/II 10 [4] Az I-IV. rendű vádlottak védője – az V. rendű vádlott érdekében is eljárva – az I-V. rendű vádlott tekintetében elsődlegesen a vádlottak felmentése, másodlagosan a kiszabott büntetés enyhítése érdekében, az ítélet valamennyi rendelkezését támadva; a VI. rendű vádlott védője az ítélet valamennyi rendelkezésével szemben; terhelt7 VII. rendű vádlott és védője az ítélet valamennyi rendelkezése ellen; a VIII. rendű vádlott védője felmentés érdekében, téves jogi minősítés miatt, másodlagosan enyhítés végett; míg a IX-X. rendű vádlott védője a büntetés enyhítése érdekében fellebbezést jelentett be. [5] A XI. és XII. rendű vádlott védője a nyilatkozattételre három munkanap gondolkodási időt tartott fenn. [6] Az ítéletnek a tárgyalási jelenlét jogáról lemondott vádlottak részére történt kézbesítését követően Terhelt2 II. rendű és Terhelt3 III. rendű vádlott elsődlegesen felmentés, másodlagosan enyhítés érdekében, anyagi és eljárási szabálysértés, hibás jogi minősítés és megalapozatlanság okán az ítélet valamennyi rendelkezése ellen; Terhelt6 VI. rendű vádlott elsődlegesen felmentés, másodlagosan enyhítés érdekében, az ítélet valamennyi rendelkezésével szemben, míg Terhelt9 IX. rendű vádlott enyhítés érdekében fellebbezést jelentett be. [7] Az elsőfokú bíróság ítélete Terhelt11 XI. rendű és Terhelt12 XII. rendű vádlott vonatkozásában
  1. április
  2. napján jogerőre emelkedett. [8] Az ügyészség előterjesztette fellebbezése írásbeli indokolását, amelyben az I. rendű vádlott tekintetében bejelentett fellebbezést a közügyektől eltiltás felemelése tekintetében akként korrigálta, hogy az a kiutasítás felemelésére irányul. Felhívta a figyelmet arra, hogy az elsőfokú bíróság az I., II. és III. rendű vádlott esetében az enyhítő körülményeket, különösen az időmúlást eltúlzott nyomatékkal vette figyelembe, továbbá arra, hogy e vádlottak büntetlen előéletét kisebb súllyal kell értékelni, hiszen annak alig van jelentősége akkor, amikor a büntetlen személy hosszabb időn át sorozatosan követ el bűncselekményeket. Álláspontja szerint e három vádlott esetében a figyelembe veendő súlyosító körülményekre (a bűncselekmények elkövetésében kifejtett kezdeményező, irányító tevékenység, finanszírozó szerep, a többszörös halmazat, a társas elkövetői alakzat, a bűncselekmények haszonélvező voltak, a személyükben rejlő társadalomra veszélyesség) figyelemmel a 11 éves középmértéknél lényegesen enyhébb büntetés nem szolgálja a generális és speciális prevenciót. A foglalkozástól eltiltás vonatkozásában kifejtett álláspontja szerint tévedett az elsőfokú bíróság, amikor az I., II., III., IV. és V. rendű vádlottakat a labdarúgás körébe tartozó valamennyi foglalkozástól nem végleges hatállyal, míg a VI., VII. és VIII. rendű vádlottakat nem a labdarúgás körébe tartozó valamennyi foglalkozástól és nem végleges hatállyal tiltotta el. E körben érvelt azzal, hogy a bűncselekmény jellege, a sport, illetve a széles társadalmi réteget érdeklő, legmagasabb nézettségű sportágat, a labdarúgást érintő manipulációk, illetve az ilyen kísérletek, továbbá a korrupciós bűncselekmények elszaporodottsága miatt felmerülő kiemelkedő generál prevenciós igény elengedhetetlenné Fővárosi Ítélőtábla 6B.Bf.270/2022/21/II 11 teszi a hivatásszerűen labdarúgással foglalkozó és korrupciós bűncselekményt e foglalkozással összefüggésben elkövető, a sportszerűség alapvető normáit megsértő vádlottak végleges eltiltását a labdarúgással kapcsolatos valamennyi foglalkozástól. Mivel a sportrendezvények manipulálása az abban résztvevő személyek közreműködése nélkül nem képzelhető el, ezért e személyek ilyen típusú bűncselekményektől való visszatartása csak közvetlenül érezhető és komoly joghátrány elszenvedésének kilátásba helyezésével valósulhat meg. Álláspontja szerint miután az I-VIII. rendű vádlottak a labdarúgás tekintélyét, a sportszerű játékba vetett bizalmat alaposan megingatták, így méltatlanná váltak a labdarúgással kapcsolatos valamennyi foglalkozás gyakorlására, ezért a végleges eltiltás kiszabása e vádlottak esetében szükséges és indokolt. Észrevételezte, hogy az ítélet nem tartalmazza a határozat írásbafoglalásának napját, valamint a XI. és XII. rendű vádlottak nyomozás során és a bíróság előtt tett vallomásainak lényegi ismertetését. [9] A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség a BF.1190/2013/
  3. számú átiratában az ügyészi fellebbezést az I., VI. és VII. rendű vádlott tekintetében módosított tartalommal tartotta fenn: az I. rendű vádlottal szemben kiszabott szabadságvesztés lényeges súlyosítása és a – helyesen – kiutasítás mellékbüntetés tartamának emelése, míg a VI. és VII. rendű vádlottak esetében kizárólag a büntetésük súlyosítása, végleges hatályú foglalkozástól eltiltás kiszabása érdekében. A védelmi fellebbezéseket az I. rendű vádlott tekintetében a pénzbüntetést érintően részben alaposnak, a II-V. rendű vádlottak tekintetében részben a törvényben kizártnak, míg a többi vádlott esetében nem tartotta alaposnak. Álláspontja szerint az I. rendű vádlott tekintetében a kiutasítás mellett törvénysértő a pénzbüntetés kiszabása, ezért az mellőzendő. A II-V. rendű vádlottakkal szemben az elsőfokú bíróság 6 rendbeli nemzetközi kapcsolatban külföldi gazdálkodó szervezet dolgozójának kötelessége megszegésére irányuló, bűnsegédként elkövetett vesztegetés vétsége miatt indult büntetőeljárást megszüntette. A II-V. rendű vádlottak és védőik az ítélet valamennyi rendelkezése ellen jogorvoslattal éltek, amely a Be.
  4. §
(4)bekezdésére figyelemmel törvényben kizárt. Kifejtett álláspontja szerint a jogorvoslattal érintett vádlottak tekintetében a felülbírálat különböző okoknál fogva teljeskörű. Utalt rá, hogy az elsőfokú bíróság eljárása során a perrendi szabályokat betartotta, hatályon kívül helyezésre okot adó abszolút, illetve relatív eljárási szabálysértést nem követett el. A lehetséges és rendelkezésre álló bizonyítási eszközöket teljeskörűen beszerezte, azokat megvizsgálta, ügyfelderítési kötelezettségének eleget tett. A vád törvényességét vitató védelmi hivatkozásokat alaptalannak tartva felhívta a figyelmet arra, hogy a vádirat hiányosságainak pótlására irányuló felhívás az elsőfokú bíróság részéről az ügyészség felé nem történt; a vádirat minden, az
  1. évi XIX. törvény és a Be. által előírt törvényességi teltételeknek maradéktalanul megfelelt. Nem osztotta az I-IV. rendű vádlott védőjének tanú2 tanúként tett vallomásával kapcsolatos azon álláspontját, hogy a tanúval a finn jogsegély keretében történt kihallgatásakor a megfelelő figyelmeztetéseket nem közölték, ráadásul tanúként hallgatták ki annak ellenére, Fővárosi Ítélőtábla 6B.Bf.270/2022/21/II 12 hogy az akkor rendelkezésre álló adatok alapján már gyanúsítottként lehetett volna bevonni az eljárásba. Álláspontját részletesen kifejtve jutott arra az álláspontra, hogy a finn jogsegély útján beszerzett vallomásai az eljárásban törvényes bizonyítékként felhasználhatóak. A titkos adatszerzés eredményének felhasználhatóságával kapcsolatban utalt az elsőfokú eljárásban elhangzott ügyészi viszonválaszban kifejtettekre, és az elsőfokú ítélet e tárgykörben hivatkozott pertörténeti adatokat tartalmazó [246] bekezdését szükségesnek tartotta pontosítani azzal, hogy a Pesti Központi Kerületi Bíróság 5.TBN.025/79/2010.Tük. számú végzése
  2. szeptember
  3. napján kelt. Kiemelte, hogy az elsőfokú bíróság a tényállást a bizonyítékok okszerű és az iratok tartalmának megegyező értékelésével, döntően megalapozottan állapította meg, amely csekély mértékben szenved a Be.
  4. §
(2)bekezdés c) pontjában írt részbeni megalapozatlanságban, ami azonban a Be. 593. §
(1)bekezdés a) pontja alapján kiküszöbölhető. Szükségesnek tartotta az ítélet személyi részének III. rendű vádlottat érintő részét kiegészíteni e vádlott foglalkozásával, jövedelmi- és vagyoni viszonyával, míg az ítélet [172] bekezdéséből mellőzendőnek tartotta, hogy a VI. rendű vádlott az ígért jogtalan előnyt átvette, mivel a megelőző bekezdés helyesen tartalmazza, hogy a mérkőzés manipulációjában részt vett játékvezetők az ígért pénzösszeget nem kapták meg, hiszen a mérkőzés félbeszakadt a szlovák csapat pályáról történt levonulása miatt. Rámutatott arra is, hogy a törvényszék az indokolási kötelezettségének megfelelően eleget tett. Valamennyi bizonyítékot megfelelően ismertetett, azokat egyenként és összességükben is értékelte, először a vádlottak viszonyára, a bűnszervezet felépítésére, majd a fogadásokkal és a manipulációs technikákkal, végül az egyes tényállási pontokkal kapcsolatos konkrét bizonyítékokat vizsgálta meg. E körben kiemelte, hogy a terhelő bizonyítékok gerincét a IX. és X. rendű vádlottak beismerő vallomása, tanú2, tanú1 és tanú3 vallomásai és a lehallgatási anyagok képezték, melyekhez kapcsolódtak az egyéb tanúk vallomásai, a jogsegély keretében beszerzett iratok és az egyéb okirati bizonyítékok. Ezek közül tanú1 és tanú3 tanúk kapcsán szükségesnek tartotta rögzíteni, hogy e tanúk a nyomozás során tett terhelő vallomásaikat a bírósági eljárásban elfogadható magyarázat nélkül megváltoztatták, így a törvényszék e tanúknak az eljárás egyéb adataival összhangban álló nyomozás során tett vallomását vonta mérlegelési körébe, s ezt kellőképpen meg is indokolta. A törvényszék logikus és ésszerű indokát adta annak, hogy miért vetette el a vádlottak védekezését, s látta megállapíthatónak bűnösségüket, és a bizonyítási indítványok elutasítása körében is teljesítette indokolási kötelezettségét. Felhívta a figyelmet arra, hogy a vádlottak felmentésére csak eltérő tényállás megállapítása mellett lenne lehetőség, azonban erre a felülmérlegelés tilalmára figyelemmel nem kerülhet sor. Az indokolási kötelezettség kapcsán rámutatott arra, hogy a törvényszék tévesen helyezkedett arra az álláspontra, hogy a IX. és X. rendű vádlottak tekintetében a felülbírálat korlátozott, mivel az a Be. 590. §
(10)bekezdésére figyelemmel az az ő vonatkozásukban is teljeskörű. Minderre figyelemmel e vádlottakat érintően sem lett volna helye az ún. rövidített indokolásnak, ahogy azt az elsőfokú bíróság a [601] bekezdésében rögzítette, miközben e vádlottak esetében is számot adott a bizonyíték-értékelési tevékenységéről, így az indokolási kötelezettség megsértéséről a mértékes fellebbezéssel érintett vádlottak tekintetében sem lehet beszélni. Fővárosi Ítélőtábla 6B.Bf.270/2022/21/II 13 Rámutatott arra, hogy az elsőfokú bíróság a megállapított tényállásból okszerűen következtetett a vádlottak bűnösségére, azonban a bűncselekmények minősítése álláspontja szerint helyesbítésre szorul. Hivatkozva a BH1996.
  1. jogesetre kiemelte, hogy az ebben megfogalmazott követelménynek a törvényszék eleget tett, és számot adott arról, hogy a Btk.
  2. §-a alapján mely büntető anyagi jogszabály alkalmazása nyújt kedvezőbb elbírálást a vádlottakra nézve, továbbá helyesen jutott arra a következtetésre, hogy a IX. és X. rendű terheltekre az új büntető törvény alkalmazandó. Álláspontja szerint a bűncselekmények minősítése az anyagi jogszabályoknak megfelel, csupán apróbb helyesbítésekre szorul. Így a VI. rendű vádlott terére rótt 6 rendbeli, a VII. rendű terhére rótt 4 rendbeli, illetőleg a VIII. rendű vádlott terhére rótt vesztegetés bűntettének helyes jogszabályi megjelölése az
  3. évi IV. törvény
  4. §
(1)bekezdés II. fordulat és a
(2)bekezdés I. fordulata, továbbá a IX. rendű vádlott terhére rótt koskorú veszélyeztetése bűntette a Btk. 208. §
(2)bekezdés a) pontjába ütközi és az
(2)bekezdése szerint minősül. A vesztegetés rendbeliségével kapcsolatban, hivatkozva a BH2017.
  1. jogeset III. pontjára és a BH2006.
  2. jogesetre, rámutatott arra, hogy ha különböző ügyekben kéri vagy fogadja el az előnyt, vagy annak ígéretét az elkövető, akár ugyanazon, akár különböző személyektől, a cselekmények az ügyek számához igazodó bűnhalmazatot alkotnak. A vesztegetés rendbelisége a törvényellenes kapcsolatok számához igazodik, ezért a törvényszék helyesen járt el, amikor a különböző személyek vonatkozásában megvalósított korrupciós bűncselekmények között valóságos anyagi halmazatot állapított meg, VI. és VII. rendű vádlottak tekintetében a társtettesi minőség megállapítása ugyancsak törvényes. Kifejtett álláspontja szerint a bűnszervezet tagjai által a fogadóirodák sérelmére jogtalan haszonszerzési céllal elkövetett cselekmény számítástechnikai rendszer és adatok elleni bűncselekményként történt minősítése az ítélet indokolásában írtak szerint ugyancsak megfelel az anyagi jogi szabályoknak. A bűnszervezetben elkövetéssel kapcsolatban, hivatkozva a Kúria Bfv.322/2021/
  3. és Bfv.227/2021/
  4. számú határozataira, érvelt azzal, hogy az nem a bűncselekmény Btk. Különös Részben foglalt minősítő körülménye, az a jogi minősítés szempontjából közömbös, hanem olyan, bármilyen szándékos bűncselekmény elkövetéséhez kapcsolódó többes elkövetői forma, amely megvalósulása esetén a Btk. Általános Részében foglalt jogkövetkezményeket vonja mag után, ezért az ítéletben azt a büntetés kiszabásánál kell feltüntetni. A bűnszervezetre vonatkozó részletes okfejtése alapján rámutatott arra, hogy a törvényszék helyesen állapította meg, hogy az I-VIII. rendű vádlottal szemben, mint bűnszervezetben elkövetőkkel szemben kell kiszabni a büntetést. Kiemelte, hogy a törvényszék a büntetés kiszabása körében irányadó körülményeket hiánytalanul feltárta, azonban álláspontja szerint az I., II. és III. rendű vádlottak esetében azokat nem súlyuknak megfelelően értékelten. Felhívta a figyelmet arra, hogy statisztikai adatokkal is igazolható, hogy a korrupciós bűncselekmények száma 2011 óta, néhány kisebb visszaeséstől eltekintve folyamatosan emelkedő tendenciát mutat, közel háromszorosára ugrott, melyet súlyosító körülményként kell értékelni. Ugyanakkor, egyetértve az ügyészi fellebbezéssel és figyelemmel az
  5. BK vélemény II/
  6. pontjára, a büntetlen előéletnek alig van nyomatéka. Az I-III. rendű vádlottak kezdeményező, vezető szerepére, a többszörös halmazatra, a számítástechnikai rendszer és adatok elleni bűncselekmény folytatólagos elkövetésére, a kitartó szándékra és a társas elkövetésre tekintettel, álláspontja szerint e vádlottakkal szemben a 11 éves közértépmértéket jobban közelítő fegyházbüntetés és hosszabb tartamú mellékbüntetés kiszabása indokolt, figyelemmel arra is, hogy a Fővárosi Ítélőtábla 6B.Bf.270/2022/21/II 14 bűnszervezetben elkövetett, illetőleg a korrupciós bűncselekmények esetén a törvény szigorát kell alkalmazni. Rámutatott arra, hogy II-VIII. rendű vádlottakkal szemben törvényesen került sor a pénzbüntetés kiszabására, annak mértéke tettarányos és kellően individualizált, ugyanakkor tévedett az elsőfokú bíróság, amikor az I. rendű vádlottat kiutasítás mellett pénzbüntetésre is ítélte, mely büntetések együttesen a Btk.
  7. §
(6)bekezdés b) pontja alapján nem szabhatók ki. Felhívta a figyelmet arra, hogy ha mindkét büntetés kiszabásának feltételei fennállnak, kiutasítást kell kiszabni, ezért szükségesnek tartotta az I. rendű vádlottal szemben kiszabott pénzbüntetésre és az átváltoztatására vonatkozó ítéleti rendelkezés mellőzését. Egyetértett a törvényszék azon álláspontjával, hogy a IX. és X. rendű vádlottak esetében intézkedés alkalmazásának nincs helye, az alkalmazott pénzbüntetés megfelelően igazodik az általuk megvalósított bűncselekmények tárgyi súlyához, a személyükben rejlő társadalomra veszélyességhez és a bűnösségi körülményekhez, így a kiszabott büntetés lényeges enyhítésére törvényes alapot nem látott. Felhívta a figyelmet arra, hogy tévedett a törvényszék, amikor az I-VIII. rendű vádlottakkal szemben határozott tartamú foglalkozástól eltiltást szabott ki. Érvelt azzal, hogy a futballmérkőzések manipulációjában részt vevő, többszörös halmazatban álló, korrupciós bűncselekményeket megvalósító vádlottak a sportág alapvető normáit sértették meg, amellyel súlyosan lerombolták a labdarúgás tisztaságába vetett hitet és bizalmat, ezért méltatlanok arra, hogy labdarúgással kapcsolatos foglalkozást gyakoroljanak, így álláspontja szerint a Btk. 57. §
(1)bekezdése alapján attól végleges hatállyal szükséges őket eltiltani. Az ítéletnek az egyszerűsített felülvizsgálat körébe tartozó rendelkezéseit törvényesnek találta, azonban felhívta a figyelmet arra, hogy IV. rendű vádlott esetében a fogvatartásra vonatkozó adatok pontosításra szorulnak, a házi őrizet szabályainak megszegése miatti őrizetbevételének időpontjával. Ugyancsak pontosításra szorulnak a II., III. és VII. rendű vádlott személyes adatai. Mindezek alapján indítványozta, hogy az ítélőtábla a II-V. rendű vádlottak tekintetében az ítélt dolog okából történő eljárást megszüntető rendelkezés elleni védelmi fellebbezéseket a Be. 597. §
(1)bekezdése alapján utasítsa el, majd a törvényszék ítéletét változtassa meg: a bűncselekmények minősítését az átiratának megfelelően helyesbítse, az I-III. rendű vádlottakkal szemben kiszabott fő- és mellékbüntetések tartamát emelje fel, az I-VIII. rendű vádlottakat végleges hatállyal tiltsa el a labdarúgás körébe tartozó foglalkozások gyakorlásától, e vádlottak esetében a bűnszervezetben történt elkövetést a büntetés kiszabásánál tüntesse fel, I. rendű vádlottal szemben kiszabott pénzbüntetésre vonatkozó ítéleti rendelkezést mellőzze, IV. rendű vádlott előzetes fogvatartására vonatkozó, valamint a II-III. és VII. rendű vádlottak személyes adatait helyesbítse, egyebekben pedig az ítéletet hagyja helyben. [10] A vádlottak védői is előterjesztették fellebbezésük írásbeli indokolását. Fővárosi Ítélőtábla 6B.Bf.270/2022/21/II 15 Az I-IV. rendű vádlott védője fellebbezése indokolásában kifejtette, hogy az elsőfokú bíróság a bizonyítási eljárást az eljárási és anyagi jogi szabályok súlyos mértékű megszegésével folytatta el. A megállapított tényállás a Be. 592. §
(2)bekezdés a), b),
  1. c)és
  2. d)pontjában foglalt megalapozatlanságot eredményező hibától és hiányosságoktól szenved, mely a másodfokú eljárásban nem küszöbölhető ki. Rámutatott arra, hogy a nyomozás és az elsőfokú eljárás során beszerzett bizonyítékok nem alkalmasak a vádlottak büntetőjogi felelősségének a kétséget kizáró módon történő megállapítására. Hivatkozott arra e körben, hogy a törvényszék nem vizsgálta, hogy az I. rendű vádlott esetében volt-e a magyar hatóságoknak törvényes joga eljárni az eljárás bármely szakaszában. Az 1978. évi IV. törvény 4. §-át idézve rámutatott arra, hogy a büntető törvény két kritérium megvalósulását írja elő a nem magyar állampolgár magyar bíróság előtti felelősségre vonatása esetére: egyrészt a cselekménynek az elkövetés helyén és a magyar jog szerint is büntetendőnek kell lennie, másrészt pedig az idézett törvényhely
(3)bekezdése a legfőbb ügyész hatáskörébe utalja annak eldöntését, hogy nem magyar állampolgár ellen az általa külföldön elkövetett bűncselekmény miatt induljon-e büntetőeljárás. Előbbi kritérium kapcsán kiemelte, hogy a törvényszék nem derítette fel és állapította meg tényállásában, hogy I. rendű vádiratban leírt cselekménye a helység13i, argentin, török, finn és olasz jog szerint bűncselekménynek minősül-e. A másik kritériummal kapcsolatban pedig hivatkozott arra, hogy a nyomozati iratok között nem található olyan a legfőbb ügyésztől származó okirat, amely I. rendű vádlott vonatkozásában az eljárás lefolytatásáról döntene. Abban az esetben pedig, ha a legfőbb ügyész a büntetőeljárás megindítását megtagadja, vagy arra az 1978. évi IV. törvény 4. §
(3)bekezdése alapján külön nem nyilatkozik, úgy az irányadó joggyakorlat szerint az
  1. évi IV. törvény
  2. § i) pontja szerinti büntethetőséget kizárók ok miatt a büntetőeljárás nem folytatható le az I. r. vádlottal szemben. Megjegyezte, hogy tanú2ra sem magyar állampolgár, így álláspontja szerint az ő tekintetében is azonos eljárást kellett volna lefolytatni ahhoz, hogy a gyanúsítotti vallomása jogszerűen felvételre kerülhessen. Ezért vallomását, mint törvénytelenül beszerzett bizonyítékot kérte kirekeszteni. Mindezek alapán az indítványozta, hogy az ítélőtábla a büntetőeljárást a Be.
  3. §
(2)bekezdés a) pontja alapján az I. rendű vádlottal szemben indult büntetőeljárást szüntesse meg, továbbá felhívta a figyelmet arra, hogy e vádlottal szemben további eljárás nem indítható, mert a cselekmények elévültek. Az elsőfokú bíróság indokolási kötelezettségének elmulasztásával kapcsolatban azt rögzítette, hogy az elsőfokú ítélet nem tartalmazza a védői indítványok elutasításának okát, valamint a védői érvelésre sem reflektál. Rávilágított arra, hogy az elsőfokú eljárás során védői indítvány hangzott el az eljárás megszüntetésére, mivel a vádirat nem tartalmazza a részes elkövetői alakzatot, az azt megfogalmaz/kimerítő elkövetési magatartás sem pontos, de még csak megközelítő leírását sem, és e körben az elsőfokú bíróság ítélete nem tartalmaz indokolást. Idézve az 1998. évi XIX. törvény (régi Be.) 2. §-át és a 2017. évi XC. törvény (új Be.) 422. §
(1)bekezdését és utalva a Kúria
  1. BK vélemény 2.b) pontjára, továbbá a 9/
  2. (VI. 29.) LÜ utasítás
  3. §
(3)bekezdésére, rámutatott arra, hogy az elsőfokú bíróság nem hívta fel a vádhatóságot a vádirat hiányosságainak pótlására a Be. 493. §
(1)bekezdése szerint, ehelyett egyes vádirat pontokat nem értelem, hanem szó szerint vette át. A védő kiemelte azt is, hogy az elsőfokú bíróság mind a régi Be., mind pedig az új Be. figyelmeztetési szabályait figyelmen kívül hagyva hallgatta ki az ügyben szereplő valamennyi tanút. Erre figyelemmel álláspontja szerint a tanúvallomások egyike sem vehető figyelembe, azokat a bizonyítékok köréből ki kell rekeszteni. Fővárosi Ítélőtábla 6B.Bf.270/2022/21/II 16 Az I/7. tényállással kapcsolatban kifejtett jogi álláspontja szerint az olasz elítélés miatt nincs jogi lehetősége a magyar bíróságnak arra, hogy ugyanazon kérdésben még egyszer döntsön, hiszen az ítélt dolog, ezért e tényállási pont tekintetében az eljárás megszüntetését indítványozta a Be. 567. §
(1)bekezdés b) pontja alapján. Megjegyezte továbbá, hogy e tényállási pont tekintetében marasztaló ítélet meghozatalának a 2012. évi CLXXX. törvény 111/A. §
(1)bekezdése szerinti megfeleltetés hiánya törvényi akadályát képezi. Hangsúlyozta továbbá, hogy a I/4-
  1. tényállási pontok tekintetében a tényállás teljeskörű felderítése érdekében szükséges lett volna tanú50 és tanú49 grúz tanúk kihallgatása. Utalt arra is, hogy az eljárás során a sértett vonatkozásában semmilyen vizsgálat nem történt: az egyes fogadóirodák nem kerültek megkeresésre, nincs bizonyíték a fogadás megtételére, illetve arra, hogy kár érte-e az irodákat. A bizonyítékok törvényessége tekintetében kiemelte, hogy a finn jogsegély keretében beszerzett kihallgatások, így tanú2 tanúként tett vallomásai sem vehetők figyelembe bizonyítékként, mert a jegyzőkönyvek figyelmeztetést nem tartalmaznak. Emellett törvénytelenül került sor tanúkénti kihallgatására, hiszen önmagára is terhelő vallomást tett, őt az ügyben gyanúsítottként kellett volna megszólítani. Rámutatott arra is, hogy miután tanú2t őrizetbe vették, a fogva lévő terhelt kihallgatására három nappal később került sor törvénysértő módon. Minderre figyelemmel tanú2nak mind a tanúként, mind a gyanúsítottként tett vallomását ki kell rekeszteni a bizonyítékok közül, akár csak a törvénysértő módon beszerzett egyéb tanúvallomásokat. A védő a titkos adatszerzés vonatkozásában is kifejezte aggályát, részletesen felhívva a Terhelt2 II. rendű és Terhelt3 III. rendű vádlottal szemben elrendelt titkos adatszerzés engedélyezésére, illetve hosszabbítására vonatkozó adatokat, határozatokat. Jogi álláspontja szerint a lehallgatás maximális ideje 180 nap lehet, ezért az egyesítés folytán ebben az ügyben a titkos adatszerzés
  2. december
  3. napján vette kezdetét, így a törvényben meghatározott 180 nap
  4. szeptember
  5. napján letelt. Ezen az időponton túl minden lehallgatásra törvénytelenül került sor, ezért valamennyi közlemény és mindazon vallomásrészek kirekesztését kérte a bizonyítékok köréből, amelyek a 180 napon túli beszélgetések elétárása után reagálásként kerültek jegyzőkönyvbe. Hivatkozott arra is, hogy a II. és III. rendű vádlottak cselekménye legfeljebb az
  6. évi IV. törvény szerinti Btk.
  7. §
(1)bekezdésének megállapítására volt alkalmas, amely két évig terjedő szabadságvesztéssel fenyegetett vétség volt, így a titkos adatszerzés
  1. évi XIX. törvény szerinti Be.
  2. §ában meghatározott törvényi feltételei sem álltak fenn. Kifogásolta továbbá az elkövetési érték megállapítását, tekintettel tanú2 azon vallomására, mely szerint az illegális fogadóirodák a feltett pénzösszeg mértékéből tudták azt, hogy az adott mérkőzés manipulált, ezért teljesen nyilvánvaló, hogy ők is megfogadták a mérkőzést, és így akár nyereségre is szert tehettek, nem károsultak. Kifejtette továbbá, hogy az egyéb11 közhasznú társadalmi szervezet, nem pedig gazdálkodó szervezet, ezért a korrupciós bűncselekmény tényállási elem hiányában nem valósulhatott meg. Rámutatott arra is, hogy a törvényszék indokolása nem terjedt ki arra, hogy a finn Fővárosi Ítélőtábla 6B.Bf.270/2022/21/II 17 labdarúgó csapat és a csapat1 csapatának játékosai miért minősülnek gazdálkodó szervezet dolgozóinak. Az informatikai rendszer felhasználásával elkövetett csalás tekintetében hangsúlyozta, hogy az internetes felület rendeltetésszerű használata nem eredményezi ennek a bűncselekménynek a megállapítását. Jelen esetben a valótlan adatbevitel nélküli rendeltetésszerű használat okán tényállási elem hiányában nincs bűncselekmény. Nincs tényadat arra, hogy mekkora összeggel történtek a fogadások, és maga tanú2 is többféle adatot közölt a fogadások volumenét tekintve. Megjegyezte azt is, hogy a közvetlen bizonyítékok hiánya álláspontja szerint egyértelműen kizárja a kétséget kizáróan bizonyítottság lehetőségét. Minderre tekintettel indítványozta, hogy az ítélet eljárási hiányosságainak és a Be.
  3. §-a szerinti megalapozatlansági okok kiküszöbölésére a fellebbviteli bíróság hallgassa ki törvényes figyelmeztetéseket követően a tanúkat, köztük a grúz tanúkat is, keresse meg a vádiratban szereplő sértetteket és hallgassa ki törvényes képviselőiket, továbbá a törvénytelenül beszerzett bizonyítékokat rekessze ki a Be.
  4. §
(5)bekezdése szerint. Amennyiben a másodfokú bíróság az előterjesztett megszüntetési indítvánnyal nem ért egyet, abban az esetben az elsőfokú bíróság ítéletét a Be. 606. §
(1)bekezdése alapján változtassa meg, és a Be. 591. §
(1)bekezdés b) pontja alapján eltérő tényállás megállapítását követően az I., II., III. és IV. rendű vádlottat mentse fel az ellenük emelt vád alól. Másodlagosan a Be. 592. §
(2)bekezdésének a), b),
  1. c)és
  2. d)pontjában írt megalapozatlansági okokra tekintettel a Be. 609. §
(2)bekezdés d) pontja alapján az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezését indítványozta. Harmadlagos indítványa enyhébb büntetés, végrehajtásában próbaidőre felfüggesztett szabadságvesztés kiszabására irányult. [11] Az V. rendű vádlott védője fellebbezése indokolásában a bejelentett fellebbezését annyiban pontosította, hogy az elsősorban részben felmentésre, illetve megszüntetésre és enyhítésre, másodsorban enyhítésre irányul. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a bizonyítási eljárást a szükséges körben folytatta le, tényállását mérlegeléssel állapította meg, mely a Be. 592. §
(2)bekezdés
  1. c)és
  2. d)pontjai alapján részben megalapozatlan, mely részbeni megalapozatlanságot a másodfokú bíróság a Be. 593. §
(1)bekezdés b) pontja alapján ki tudja küszöbölni és eltérő tényállást állapíthat meg, mely alapján V. rendű vádlott felmentésének lehet helye. Az elsődleges indítványával kapcsolatban kifejtette, hogy az ítéleti I/
  1. tényállás tekintetében az eljárás megszüntetésének van helye. Kiemelte, hogy az elsőfokú ítélet e körben nem tartalmaz indokolást, azonban nyilvánvalóan elfogadta a törvényszék a főügyészségi álláspontot, hogy a külföldi bíróság1 tényállása nem feleltethető meg a vádirati tényállásnak a számítástechnikai rendszer és adatok elleni bűncselekmény, valamint a közokirat-hamisítás tekintetében. Álláspontja szerint azonban tévedett az elsőfokú bíróság, amikor ezt magáévá tette, mert ez csak a közokirat-hamisítás tekintetében helytálló. Rámutatott arra, hogy az ügyészség által hiányolt tényállási elemek (a mérkőzésre a szervezet pontosan hol, ki által, milyen fogadóirodáknál mekkora összeggel és milyen módon fogadott) a cremonai ítéletben megtalálhatók, ezen ítélet és a vádirat teljes egészében azonos tényállást tartalmaz, és az olasz Fővárosi Ítélőtábla 6B.Bf.270/2022/21/II 18 Btk.
  2. cikke és annak magyarázata is a csalárd cselekedeteket említi. Felhívta arra is a figyelmet, hogy a tettazonosságot alátámasztja az V. rendű vádlottal szemben a külföldi bíróság1 által kibocsátott nemzetközi elfogatóparancsban rögzített tényállás, amely egyébként a későbbi olasz ítélet tényállásának az alapja, és amely tartalmazza azokat a tényállási részeket, amiket a vádat képviselő ügyészség hiányolt, valamint a Fővárosi Főügyészség nemzetközi elfogatóparanccsal összefüggő NF.9547/2012/
  3. számú indítványa is. Mindezek alapján azt indítványozta, hogy az I/
  4. tényállási pont vonatkozásában az ítélőtábla az V. rendű vádlottal szemben számítástechnikai rendszer és adatok elleni bűncselekmény bűntette miatt indult eljárást a Be.
  5. §
(1)bekezdés b) pontja alapján szüntesse meg. Kiemelte, hogy a III/1-
  1. tényállások tekintetében az V. rendű vádlott felelősségét a törvényszék tanú1nak a
  2. augusztus
  3. napján folytatólagosan tett, lényegi ellentéteket tartalmazó tanúvallomására alapítja. Érvelt azzal, hogy ezen lényegi ellentéteket az ítélet nem oldja fel, a törvényszék csupán önkényesen kiragadta a vallomásból azokat a részeket, amik a vádat alátámasztani látszanak, míg az önellentmondó részekről hallgat, így e körben indokolási kötelezettségének nem tett eleget. Felhívta a figyelmet arra, hogy ezen tényállások tekintetében a hivatkozott tanúvallomásokon kívül pusztán okirati bizonyíték és lehallgatások állnak rendelkezésre, amelyek csupán a manipulációt támasztják alá. Mindezek alapján azt indítványozta, hogy e tényállási pontok tekintetében az ítélőtábla a Be.
  4. §
(1)bekezdés b) pontja alapján a hivatkozott megalapozatlanságot küszöbölje ki, a rendelkezésre álló okiratok, illetve helyes ténybeli következtetések alapján állapítson meg eltérő tényállást, az elsőfokú bíróság ítéletét a Be. 606. §
(1)bekezdés alapján változtassa meg és az V. rendű vádlottat a folytatólagosan elkövetett vesztegetés bűntette miatt emelt vád alól mentse fel. Fellebbezése írásbeli indokolásában a védő foglalkozott azzal is, hogy a felmentés és a megszüntető határozat elmaradása esetén sem lehet az V. rendű vádlott cselekményeit bűnszervezetben elkövetettnek minősíteni. Kiemelve, hogy az V. rendű vádlott bűnszervezetben betöltött szerepével az elsőfokú bíróság ítélete szűkszavúan fogalmaz, rámutatott arra, hogy az ítélet egyrészt általánosságban II-V. rendű vádlottakat együttesen említve írja le, hogy mi volt a feladatuk, másrészt a csapat1-csapat2 mérkőzés kapcsán a bűnszervezeti cselekmény és a pénz kivitele ítélt dolog, harmadrészt pedig arra, hogy az helység19ban megrendezésre került egyéb3 kubai válogatottat érintő mérkőzéseinek manipulálása nem képezi a vád tárgyát. Mindezek alapján, mivel V. rendű vádlott kötődése, részvétele a bűnszervezetben nem igazolható, az ítéleti hivatkozások részben vád tárgyává nem tett mérkőzésre, részben ítélt dologra vonatkoznak, a bűnszervezetben elkövetést, még büntetőjogi felelősség megállapítása esetén is mellőzendőnek tartotta. A másodlagos, enyhítésre irányuló fellebbezése kapcsán azt emelte ki, hogy a törvényszék az enyhítő és súlyosító körülményeket nem súlyuknak és arányuknak megfelelően értékelte. Álláspontja szerint az enyhítő körülményekre, az V. rendű vádlott büntetlen előéletére, rendezett életvitelére és különösen a vádlottaknak nem felróható extrém időmúlásra tekintettel lehetőség van enyhítésre, ezért azt indítványozta, hogy az ítélőtábla az V. rendű vádlottal szemben kiszabott szabadságvesztés büntetést jelentősen enyhítse és a büntetés végrehajtását függessze fel. [12] A VI. rendű vádlott védője fellebbezésének írásbeli indokolásában előre bocsátotta, hogy a törvényszék ítélete a Be. 592. §
(2)bekezdés b),
  1. c)és
  2. d)pontjaiban Fővárosi Ítélőtábla 6B.Bf.270/2022/21/II 19 felsorolt részleges megalapozatlansági okban szenved. Kiemelte, hogy egyetlen olyan vallomás sincs, amely szerint Terhelt6 VI. rendű vádlott tagja lett volna bűnszervezetnek, és olyan vallomás sincs, amely szerint a VI. rendű vádlott tudott volna arról, hogy az őt érintő tényállási pontokban a bűnszervezethez társított mérkőzések bármelyikére is fogadott volna bárki, amellyel a fogadóirodáknak kárt okozott. Érvelése szerint az elsőfokú bíróság túlterjeszkedett tanú2 vallomásán, aki a 2014. június 25. napján megtartott tárgyaláson úgy nyilatkozott a cég4 nevű cég tekintetében, hogy arról a helység8i mérkőzés után hallott először, és annak a cégnek nincs köze szervezethez, míg a bíróság ennek pont az ellenkezőjét állapította meg történeti tényállásában. Kifejtette azt is, hogy az elsőfokú bíróság a kár megállapítása tekintetében jogszabálysértően járt el, mert a bekövetkezett kár összegét az adott fogadással kapcsolatban realizált nyereménnyel tekintette egyenlőnek. A védő hivatkozott arra, ha egy mérkőzéssel kapcsolatos fogadás oddsa 1,2, az azt jelenti, ha valaki 1000 forint összegben fogad, akkor 1200 forintot kap, vagyis a fogadóiroda vagyonában bekövetkezett értékcsökkenés a befizetett összegen felüli rész. Minderre figyelemmel nem lehet pontosan megállapítani a kár összegét, arra is tekintettel, hogy a fogadóügynöknek a hitelkeret terhére ténylegesen be kellett fizetni a fogadás összegét a fogadóirodánál, emellett a fogadóügynök részére jutalék is járt. Miután tanú2 nem volt kapcsolatban a fogadóügynökökkel, a köztük és az I. rendű vádlott közötti egyeztetésekről semmilyen közvetlen információja nem lehetett. Mindezek alapján megalapozatlan az elsőfokú bíróság bűnösséget kimondó döntése a VI. rendű vádlott tekintetében a számítástechnikai rendszer és adatok elleni bűncselekményben. A gazdasági vesztegetéssel kapcsolatos jogi álláspontja szerint hiányzik a minősített alanyiság, a VI. rendű vádlott a egyéb25-szel megbízási szerződést nem kötött, és miután a mérkőzések kívül estek az egyéb11 és a egyéb9 tevékenységi körén, így a vádlott az egyéb11 és a egyéb9 fegyelmi szabályzatában foglaltakat sem szeghette meg. Rámutatott arra is, hogy a vagyonelkobzás megalapozatlan, mert nincs olyan adat, amely igazolná, hogy a lefoglalt összegeket a VI. rendű vádlott a bűncselekmény elkövetése során vagy azzal összefüggésben szerezte volna. A pénzbüntetés tekintetében a napi tételek számát eltúlzottnak tartotta, ugyanakkor megjegyezte, hogy a részletfizetés törvényi feltételei fennállnak. Ugyancsak törvénysértőnek tartotta a fordítói díj megfizetésére kötelezést, utalva arra, hogy a helység11i és az helység18i eseménnyel kapcsolatban keletkezett költségek a védencét nem érintik, az ő cselekvőségéhez nem kapcsolódnak. Mindezek alapján elsődlegesen a VI. rendű vádlott felmentésére tett indítványt. Másodlagosan kérte védence felmentését az információs rendszer felhasználásával elkövetett csalás bűntettében, egyidejűleg indítványozta a kiszabott szabadságvesztés végrehajtási fokozatát börtönre változtatni és annak mértékét csökkenteni úgy, hogy a szabadságvesztés végrehajtásában próbaidőre felfüggeszthető legyen. Az enyhítés indokául megjelölte az időmúlást és azt, hogy a VI. rendű vádlott magatartása csak részesi. Kérte továbbá a közügyektől eltiltás mellékbüntetés és a vagyonelkobzás mellőzését arra figyelemmel, hogy védence 13 éve áll büntetőeljárás hatálya alatt. [13] A VII. rendű vádlott védője fellebbezésének írásbeli indokolásában kifejtette, hogy az elsőfokú bíróság ítélete a Be. 592. §
(2)bekezdés
  1. a)és
  2. d)pontja alapján részben megalapozatlan, mert a törvényszék a tényállást hiányosan állapította meg, illetőleg a megállapított tényekből további tényre helytelenül következtetett, továbbá nem tett eleget indokolási kötelezettségének a jogi minősítés és a büntetés kiszabása tekintetében sem. Rámutatott, hogy az elsőfokú bíróság tévesen állapította meg a VII. rendű vádlott büntetőjogi felelősségét úgy a korrupciós, mint ahogy a számítástechnikai rendszer és adatok elleni Fővárosi Ítélőtábla 6B.Bf.270/2022/21/II 20 bűncselekmény tekintetében. E körben, citálva a Btk. (nyilvánvalóan az 1978. évi IV. törvény) 251. §-ában írottakat érvelt azzal, hogy a tényállási elemek közül nem nyert bizonyítást sem a jogtalan előny vagy ígéret elfogadása, sem pedig a kötelességszegés. Felhívta a figyelmet arra, hogy a törvényszék az ítéletben nagyvonalúan átugorja, hogy a VII. rendű vádlott tekintetében nincs bizonyíték sem arra, hogy jogtalan előnyt elfogadott vagy átvett, sem arra, hogy annak tudatában lépett játékvezetőként a pályára, hogy a mérkőzéseket manipulálja. Kiemelte, hogy kétségtelen tény, hogy a VII. rendű vádlott gazdálkodó szervezet tagjának minősül, mert a régi Btk. értelmező rendelkezései az egyéni vállalkozót annak minősíti, azonban nem tisztázott, hogy mikor, hol, kitől és milyen összeget vett át vagy ígéretét fogadta el, és erre vonatkozóan sem tanú1, sem más nem tett terhelő vallomást, csupán annyi derült ki, hogy terhelt7 II. és III. rendű vádlottat ismerte, nekik alkalmanként öregfiúk mérkőzést vezetett, volt, hogy azonos településen tartózkodtak és egy alkalommal egy repülőgépen utaztak. Felhívta a figyelmet arra, hogy az elsőfokú ítélet szerint a jogtalan előnyt általában a mérkőzések után kapták meg az érintettek, azonban erre konkrét bizonyíték nem áll rendelkezésre, az egyetlen gyanúra okot adó terhelő vallomás – ha a vallomásból származó bizonyíték törvényes és figyelembe vehető – tanú1é, aki egzakt nyilatkozatot nem tett arra nézve, hogy tanúja lett volna, hogy a VII. rendű vádlott kitől, mikor, hol és milyen összeget fogadott el jogtalan előnyként, csupán feltételezéseinek adott hangot. A kötelességszegés kapcsán arra hivatkozott, hogy maga az elsőfokú bíróság fogalmaz úgy az ítéletben, hogy a játékosok vagy játékvezetők által megvalósított konkrét tevés vagy mulasztás mibenlétét megállapítani nem lehetett, mert az akaratlanul vagy szándékosan ejtett hibák egymástól nem voltak elkülöníthetők. Felhívta a figyelmet arra, hogy a bírósági mérlegelési jogköre arra terjed ki, hogy a rendelkezésre álló bizonyítékokat egyenként és összességében mérlegelje, arra nem, hogy feltételezéseket tényként szögezzen le. Rámutatott, hogy az VII. rendű vádlottal szemben a nyomozás során titkos adatszerzés nem folyt, telefonbeszélgetéseit nem hallgatták le, nincs hang-, video- vagy fényképfelvétel. Kifejtett álláspontja szerint bár az elsőfokú bíróság a régi Ptk. 474. §
(2)bekezdés, az egyéb11 Fegyelmi szabályzatának 1. §
(1)bekezdése és a egyéb9 Fegyelmi Kódex 62. pont
(1)és
(2)bekezdés, valamint a 69. pont
(1)bekezdésében foglaltak megsértését rótta a VII. rendű vádlott terhére, azonban ezek egyikét sem sértette meg, hiszen az argentin és helység13i mérkőzésekre nem terjed ki az egyéb11 Alapszabályának hatálya, így a régi Ptk. 474. §
(2)bekezdés és az egyéb11 Fegyelmi szabályzatának megsértése kizárt, míg a hazai mérkőzések kapcsán a egyéb9
  1. pontjának megsértése sem valósulhatott meg, míg a
  2. pontra nézve vizsgálni kellett volna, hogy a VII. rendű vádlott szövetkezett-e bárkivel a mérkőzés befolyásolására vagy követett-e el konkrét szakmai szabályszegést, azonban ez az elsőfokú eljárás során nem történt meg. Hangsúlyozta, hogy abból, hogy terhelt7 egy alkalommal egy repülőn utazott a II. és III. rendű vádlottal, valamint abból, hogy V. rendű vádlott egyszer egy benzinkútról megnézett egy olyan mérkőzést, amit a VII. rendű vádlott vezetett, nem következik, hogy velük szövetkezett volna, további sem a titkos adatszerzés, sem az egyéb bizonyítékok nem tartalmaznak információt arra vonatkozóan, hogy a VII. rendű vádlott ténylegesen szövetkezett-e mérkőzés befolyásolására. Felhívta a figyelmet arra is, hogy az annak megállapítására vonatkozó többszöri védői indítványokat, hogy a vád alá helyezett játékvezetők a mérkőzésen milyen magatartást tanúsítottak, ténylegesen szegtek-e szabályt, az elsőfokú bíróság rendre elutasította, és még akkor sem vizsgálta ezt, amikor tanú1 azt vallotta, hogy a
  3. december 18-i helység12-helység13 mérkőzésen
  4. percben született gól kapcsán terhelt7 – akinek a térfelén történt a gólszerzés – nem jelzett lest, azt kizárólag a tanú ítélte annak. A védő álláspontja szerint, amennyiben a VII. rendű vádlott szándéka az volt, hogy a mérkőzés eredményét az elvártak szerint manipulálja, akkor ennél a gólnál lest jelzett volna, de ilyen nem történt. Szakértői bizonyítás okán ugyancsak elmaradt Fővárosi Ítélőtábla 6B.Bf.270/2022/21/II 21 annak vizsgálata, hogy a VII. rendű vádlott az csapat9helység43 és a csapat11helység40 mérkőzéseken követett-e el kötelességszegést annak ismeretében, hogy mindkét mérkőzésen a hosszabbítást cserék, szabálytalanságok, sérülések indokolták. A számítástechnikai rendszer és adatok elleni bűncselekmény tekintetében kifejtett jogi álláspontja szerint a VII. rendű vádlott nem tört fel számítástechnikai rendszert, oda a fogadási ügynökök saját azonosítójukkal, jelszavukkal léptek be, melynél fogva az elkövetési magatartás megvalósulása kizárt. Érvelése szerint terhelt1 I. rendű vádlott közvetett tettese volt e bűncselekménynek, vele a VII. rendű vádlott soha nem találkozott, ezért nem is erősíthette a bűncselekmény elkövetésére kialakult szándékát. A feltételezett tettesi és bűnsegédi magatartások között olyan távoli az összefüggés, hogy az nem alkalmas büntetőjogi felelősség megállapítására. Rámutatott arra is, hogy az elsőfokú bíróság által megállapított kár bizonyítatlan, becslésből ered, melyre büntetőjogi felelősséget alapítani nem lehet. Hangsúlyozta továbbá, hogy az elsőfokú bíróság adós maradt azzal is, hogy pontosan ki, mikor, mekkora összegű kárt szenvedett. Minthogy a terminál vagy a szerver fizikai helye és a bekövetkezett kár helye is külföldön, helység23ban található, ezért a védő álláspontja szerint kérdéses a magyar joghatóság az ügyben. Minderre tekintettel indítványozta, hogy a fellebbviteli bíróság terhelt7 VII. rendű vádlottat a Be.
  5. §
(1)bekezdése alapján mentse fel az ellene emelt vád alól. [14] A VIII. rendű vádlott védője fellebbezésének írásbeli indokolásában az ítélet kihirdetését követően bejelentett fellebbezését azzal tartotta fenn, hogy az a bűnszervezet megállapításának mellőzésére is irányul. Kifejtette, hogy a törvényszék ítélete részben megalapozatlan, mert helytelen ténybeli következtetéseket tartalmaz és részben felderítetlen, azonban e megalapozatlanság álláspontja szerint a másodfokú eljárás során kiküszöbölhető. Kiemelte, hogy Terhelt8 VIII. rendű vádlottal kapcsolatos érdemi bizonyíték tanú1 tanú vallomása, akinek a vallomásai közül, ha a törvényszék ítéletet hozó tanácsa előtt tett vallomásait fogadja el a bíróság, akkor az bizonyítottság hiánya miatti felmentést eredményez, míg ha a tanú korábbi vallomásait fogadja el, úgy vizsgálni kell azt, hogy a vádbeli cselekményeknek külön-külön fennáll-e a Btk.-ban rögzített összes törvényi tényállási eleme, továbbá vizsgálandó az egyes bűncselekménynél a bűnszervezetben történő elkövetés megléte vagy ennek hiánya. A számítástechnikai rendszer és adatok elleni bűncselekmény különösen nagy kárt okozó minősített esete kapcsán kiemelte, hogy megfoghatatlan tényállási elem az elkövetési érték, vagyis a fogadóirodák kára, melyet az ügyészség is elismert vádbeszédében. Utalt rá, hogy a vagyon elleni bűncselekmények esetén pusztán személyi jellegű bizonyítékokra alapítani a kárértéket nem elegendő, hiszen az értékhatárhoz eltérő büntetési tételek kapcsolódnak, jelen ügyben ráadásul a bűncselekmény minősítéséhez kapcsolódik a bűnszervezet megállapításának lehetősége is. Idézve az elsőfokú ítéletet rámutatott, hogy a törvényszék két forrást említ a kárérték meghatározása kapcsán, tanú2 és tanú3 tanút, amely álláspontja szerint nem elégséges bizonyítás e körben és részbeni felderítetlenséget eredményez a kárértéket illetően. Álláspontja szerint nem állapítható meg a bűnszervezeti elkövetés, amivel egyébként az elkülönített büntetőeljárásokban nem is próbálkozott az ügyészség, és mindezek alapján felmentésnek van helye elsődlegesen. Másodlagosan pedig rámutatott arra, hogy kétséget kizáróan nem nyert bizonyítást, hogy azzal a három mérkőzéssel, amelyhez részesi magatartásával kapcsolódott a VIII. rendű vádlott, 50 millió forintot meghaladó kár keletkezett volna. Ez esetben enyhébb minősítésnek van helye. Ehhez kapcsolódóan érvelt Fővárosi Ítélőtábla 6B.Bf.270/2022/21/II 22 azzal is, hogy miután tettesi alapcselekmény nem nyert bizonyítást, ezért a VIII. rendű vádlott büntetőjogi felelőssége járulékos magatartásban sem állapítható meg. Mindezek alapján indítványozta, hogy a fellebbviteli bíróság a VIII. rendű vádlottat mentse fel az ellene emelt vádak alól, amennyiben a vádlott bűnössége megállapítható 2 rendbeli folytatólagosan, bűnsegédként elkövetett számítástechnikai rendszer és adatok elleni bűncselekményben, úgy azt minősítse az 1978. évi IV. törvény 300/C. §
(3)bekezdés a) pont I. fordulatába ütköző cselekménynek, és egyidejűleg a bűnszervezetben történő elkövetés megállapítását mellőzze. Ez esetben pedig indokolt a büntetés enyhítése – végrehajtásában felfüggesztett szabadságvesztés kiszabása - a jelentős időmúlásra, a vádlott megromlott egészségi állapotára és járulékos magatartására tekintettel. [15] A IX. és X. rendű vádlott védője fellebbezése írásbeli indokolásában hivatkozott arra, hogy e vádlottak az eljárás elejétől beismerték a terhükre rótt bűncselekmény elkövetését, önmagukra és társaikra nézve is terhelő vallomást tettek. Rámutatott az elkövetés óta eltelt több mint 11 éves időmúlásra, arra, hogy míg a nyomozás során
  1. életévüket be nem töltött gyanúsítottakkal szemben az ügyészség megrovást alkalmazott, addig a X. rendű vádlottal szemben, aki mindössze 5 hónappal múlt el 18 éves, vádemelésre került sor. Felhívta a figyelmet arra, hogy IX. rendű vádlott az eljárás alatt felsőfokú végzettséget szerzett, jelenleg is dolgozik. A IX. és X. rendű vádlott eljárás alatti életvitelére, jelenlegi anyagi helyzetükre és különösen az eljárás elhúzódására tekintettel úgy ítélte meg, hogy a IX. és X. rendű vádlottal szemben kiszabott pénzbüntetés eltúlzott, ezért annak jelentős enyhítését kérte mindkét vádlott tekintetében. [16] A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség képviselője a másodfokú nyilvános ülésen megtartott perbeszédében a fellebbezése irányát és annak írásbeli indokolását változatlanul fenntartotta. Azt szükségesnek látta kiegészíteni a törvényes vád hiányával kapcsolatban azzal, hogy az elsőfokú ítélet [507]-[509] bekezdéseiben e körben kifejtettekkel maradéktalanul egyetért. Az I. rendű vádlottat érintően kifejtett joghatóság hiányával kapcsolatban rámutatott arra, hogy a legfőbb ügyész kezdeményező határozata a bírósági iratok között rendelkezésre áll. Az olasz ítélet elismerése tekintetében hangsúlyozta, hogy a megfeleltetés intézményét a
  2. évi XXXIX. törvény
  3. §-a iktatta be az Európai Unió tagállamaival folytatott bűnügyi együttműködésről szóló
  4. évi CLXXX. törvény
  5. §aként. A törvény miniszteri indokolása szerint a tagállami ítélet érvényének vizsgálatánál a terhelt azonos cselekményét szigorúan kell értelmezni, a történeti tényállás alapján, annak azonossága kell a tettazonosság megállapításához. Álláspontja szerint az olasz bíróság által megállapított ítéleti tényállás nem feleltethető meg a vádirati tényállásnak, sem a számítástechnikai rendszer és adatok elleni bűncselekmény bűntette, sem kizárólag az V. rendű vádlottat érintő közokirat-hamisítás bűntette vonatkozásában. Kiemelte, hogy a tanúkkal közölt figyelmeztetések mind a régi, mind az új Be. rendelkezéseinek megfeleltek, azok törvényesek voltak. tanú2 vallomásának felhasználhatósága tekintetében visszautalt a Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség BF.1190/2013/
  6. számú átirata
  7. oldalán az ezzel kapcsolatban kifejtettekre. A titkos adatszerzés törvényességével kapcsolatban fenntartotta az ügyészi viszonválaszban részletesen kifejtetteket, csatlakozva az elsőfokú ítélet [261] bekezdésében kifejtettekhez. Rámutatott arra is, hogy a titkos adatszerzés közleményei nem önálló bizonyítékok. Hangsúlyozta, hogy az ítéleti tényállás döntően megalapozott, a részbeni megalapozatlanság kiküszöbölhető a személyi rész kiegészítésével a II. és III. rendű vádlottak Fővárosi Ítélőtábla 6B.Bf.270/2022/21/II 23 tekintetében. Kiemelte, hogy a bíróság az indokolási kötelezettségének eleget tett, megindokolta, hogy azon tanúk esetében, akik a tárgyalás során megváltoztatták a vallomásaikat, miért a terhelő vallomásokat fogadta el. Ezzel kapcsolatban hivatkozott az ügyészi perbeszéd
  8. oldalától kezdődően kifejtettekre is. Érvelése szerint a törvényszék okszerűen következtetett a vádlottak bűnösségére és az átiratában írt pontosításokkal a vádlottak cselekményeinek minősítése is törvényes. A bűnszervezet megállapíthatósága tekintetében csatlakozott az ítéletben kifejtett jogi indokoláshoz. A büntetés kiszabása tekintetében hangsúlyozta, hogy az I. és II. rendű vádlottakkal szemben a kezdeményező, vezető szerepükre, a társas elkövetésre és a számítástechnikai rendszer és adatok elleni bűncselekmény folytatólagos elkövetésére indokolt a középmértéket közelítő tartamú fegyházbüntetés kiszabása. Kiemelte továbbá, hogy I-VIII. rendű vádlottak tekintetében indokoltnak tartja a végleges hatályú foglalkozástól eltiltást. Az I. rendű vádlott tekintetében utalt arra is, hogy a kiutasítás mellett nem szabható ki pénzbüntetés, ezért a pénzbüntetésre és annak átváltoztatásra vonatkozó valamennyi ítéleti rendelkezést mellőzni kell. Indítványozta tehát az elsőfokú ítélet megváltoztatását, a bűncselekmények minősítésének helyesbítését, a kiszabott szabadságvesztés büntetés tartamának felemelését az I. és II. rendű vádlott tekintetében és az I-VIII. rendű vádlottak végleges hatályú foglalkozástól eltiltását. [17] Az I-IV. rendű vádlott védője a másodfokú nyilvános ülésen megtartott perbeszédében mindenben fenntartotta bejelentett fellebbezését és annak írásbeli indokolását. Előre bocsátotta, hogy határozott álláspontja szerint az elsőfokú ítélet felülbírálatra alkalmatlan. A területi hatályt érintően kiemelte, hogy az I. rendű vádlottól 2013-ban kapott meghatalmazást az ügyvédi irodájuk, amennyiben a legfőbb ügyész kezdeményező határozata rendelkezésre állt volna, úgy addig kirendelt védő látta volna el az I. rendű vádlott védelmét, de erre az eljárásban nem került sor. Utalt arra is, hogy nem teljesítette a törvényszék az indokolási kötelezettségét, miután nem reagált a védőbeszédekben elhangzott kifogásokra. Fenntartotta azon álláspontját is, hogy a tanúk figyelmeztetése nem volt törvényes. Az olasz ítélet tekintetében kihangsúlyozta, hogy az eljárás megszüntetésének van helye az I/
  9. tényállási pont tekintetében. Rámutatott arra is, hogy miután az I/4-I/
  10. tényállási pontok a grúz tanúk vallomásán alapulnak, ezért nem mellőzhető az ő tanúkénti kihallgatásuk. Határozott álláspontja szerint a sértett tudattartalmának vizsgálata nélkül nincs bűncselekmény, hiszen az is lehet, hogy kár sem következett be. A bizonyítékok törvényességét érintő kifogásait is fenntartva, elsődlegesen az I. rendű vádlottal szemben az eljárás megszüntetésére, másodlagosan az I-IV. rendű vádlottak felmentésére, harmadlagosan az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezésére tett indítványt, felmentés hiányában pedig enyhébb büntetés, végrehajtásában felfüggesztett szabadságvesztés kiszabását indítványozta, utalva arra, hogy a kiszabott fegyházbüntetések mértéke 13 év után nem felelnek meg sem a speciális, sem a generális prevenciónak. [18] Az V. rendű vádlott védője a másodfokú nyilvános ülésen megtartott perbeszédében fenntartotta fellebbezését és annak írásbeli indokolását. Az olasz ítélet kapcsán rámutatott arra, hogy a közokirat-hamisítás bűntette tekintetében nincs tettazonosság, de a vádiratban szereplő többi tényállás és bűncselekmény tekintetében fennáll a tettazonosság, hiszen az olasz ítéletben is szerepel az ázsiai honlap, az odds és a fogadás ténye. Megjegyezte, hogy az V. rendű vádlott tekintetében kiadott európai elfogatóparancs is tartalmazta a teljes tényállást. Ezért álláspontja szerint a számítástechnikai rendszer és adatok elleni bűncselekmény tekintetében az eljárás megszüntetésének van helye. Határozott Fővárosi Ítélőtábla 6B.Bf.270/2022/21/II 24 álláspontja szerint az indokolási kötelezettségének nem tett eleget a bíróság, mert nem adott magyarázatot arra, hogy tanú1 három eltérő korábbi vallomásainak ellentmondó nyilatkozatai közül miért a vádlottakat terhelő vallomást fogadta el. Minderre figyelemmel részben az eljárás megszüntetésére, részben felmentésre tett indítványt, másodlagosan pedig a kiszabott büntetés enyhítését kérte. [19] A VI. rendű vádlott védője a másodfokú nyilvános ülésen megtartott perbeszédében a fellebbezését és annak írásbeli indokolását változatlanul fenntartotta. A végleges hatályú eltiltással kapcsolatban kifejtett álláspontja szerint a labdarúgás tekintélyét nem rombolták le a vádlottak, ennek nincs érdemi indoka. Érvelt azzal is, hogy a VI. rendű vádlott 13 éve esett ki a magyar labdarúgásból, oda visszatérésre már nincs reális lehetősége. Elsődlegesen a VI. rendű vádlott felmentésére, másodlagosan a kiszabott büntetés enyhítésére tett indítványt az ügyészi indítvány elutasítása mellett. [20] A VII. rendű vádlott védője a másodfokú nyilvános ülésen megtartott perbeszédében fellebbezését és annak írásbeli indokolását változatlanul fenntartotta. Azt annyiban egészítette ki, hogy tanú110 tanú a bíróság előtti kihallgatása során a védő kérdésére több alkalommal megtagadta a válaszadást, emiatt a tanút a bíróság nem figyelmeztette, nem bírságolta, így több kérdés nyitva maradt. Felhívta az ítélőtábla figyelmét arra, hogy a védő kérdésére a tanú nem tagadhatta volna meg a választ, arra törvényes oka nem volt. [21] A VIII. rendű vádlott védője a másodfokú nyilvános ülésen megtartott perbeszédében a bejelentett fellebbezését és annak indokolását változatlanul fenntartotta. Kiemelte, hogy amennyiben a bíróság tanú1 tanúnak a megváltoztatott vallomását fogadta volna el a tényállás alapjául, úgy a VIII. rendű vádlottat fel kellett volna menteni a vádak alól. Megismételte, hogy a számítástechnikai rendszer és adatok elleni bűncselekmény bűntette csak ebben az ügyben merült fel, az elkülönített ügyekben nem. Fenntartotta azon álláspontját is, hogy kétséget kizáróan nem lehet megállapítani, hogy a kár az 50 millió forintot meghaladta volna, ezért az alapesetet kell megállapítani. A vesztegetés tekintetében kiemelte, hogy kellett egy tettes, akinek elkövetési magatartásához a VIII. rendű vádlott, mint partjelző magatartása bűnsegédként kapcsolódott, azonban az írásbeli indokolásban kifejtettek szerint a bűnsegédi felelőssége sem állapítható meg. Elsődlegesen felmentésre tett indítványt, másodlagosan a VIII. rendű vádlott rossz egészségügyi állapotára, daganatos megbetegedésére, az esetleges eltérő jogi minősítésre tekintettel végrehajtásában felfüggesztett szabadságvesztés, akár enyhítő szakasz alkalmazásával pénzbüntetés kiszabását indítványozta. [22] A IX. és X. rendű vádlott védője a másodfokú nyilvános ülésen tartott perbeszédében fellebbezését és annak indokolását változatlanul fenntartotta annak kifejtésével, hogy a kiskorú veszélyeztetése bűntettének helyes jogi minősítése a IX. rendű vádlott esetében a Btk.
  11. §
(1)és
(2)bekezdés a) pontja. A fellebbezése indokolásában írtakra figyelemmel mindkét vádlott tekintetében enyhítésre tett indítványt. Fővárosi Ítélőtábla 6B.Bf.270/2022/21/II 25 [23] Terhelt2 II. rendű vádlott az utolsó szó jogán hangsúlyozta, hogy 30 évig focizott hat országban profi labdarúgóként. Három évet töltött előzetes letartóztatásban, 2 évet házi őrizetben, 1 évig lakhelyelhagyási tilalom alatt állt. Ez idő alatt elvált, majd a házi őrizet alatt megismerkedett jelenlegi élettársával, akivel egy 16 és egy 18 éves fiút nevelnek közösen, mindkét gyermek élsportoló, azonban tanulási nehézségeik vannak. Utalt arra, hogy játékosügynöki tevékenységből él, mert a futballtársadalom visszafogadta. Jelenleg három ghánai játékost menedzsel. Hangsúlyozta, hogy az elsőfokú ítéletben kiszabott büntetés eltúlzott, az eljárás nem csak őt, hanem a családját is megviselte. Rámutatott arra, hogy a számítástechnikai rendszer és adat elleni bűncselekménnyel csak az iratismertetésnél találkozott, korábban csalás volt a gyanúsítás tárgya. Minden más ellene folytatott eljárásban vesztegetés miatt ítélték el. Kiemelte, hogy a számítástechnikai rendszer és adatok elleni bűncselekményt nem követte el, hiszen az ítéletben megjelölt fogadóirodák nem is léteznek, ráadásul létezik tétplafon, ekkora tétekkel nem is lehet fogadni, például a létező egyéb4 fogadóirodánál. Érvelt azzal, hogy tetteiért már megfizetett, hasznos tagja a társadalomnak, és kifogásolta, hogy egy olyan ember vallomása alapján ítéljék el, aki jelenleg is embercsempészés miatt van házi őrizetben Magyarországon. Érvelése szerint a törvényszék nem adott magyarázatot arra, hogy tanú2nak miért a ránézve terhelő vallomását vette figyelembe, holott - példákat felidézve mutatott rá arra, hogy - a vallomása önellentmondásos. Álláspontja szerint a két grúz tanú az ő vallomását igazolta volna, ezért sérelmezte, hogy tanúkihallgatásukra nem került sor. Az olasz ítélettel kapcsolatban megjegyezte, hogy nem tett beismerő vallomást, de bűnösnek vallotta magát, hogy befejeződjön az eljárás egy olyan tényállás alapján, amely miatt Magyarországon ismét elítélték. [24] Terhelt3 III. rendű vádlott az utolsó szó jogán maga is hangsúlyozta, hogy a fogadási csalásra nincs bizonyíték, a sporteredmény tiltott befolyásolása pedig csak
  1. óta létező tényállás. Nincs semmilyen adat arra, hogy ki, mikor, hol fogadott. Nem létezik bűnszervezet sem. Az olasz hatóságok előtt megegyezés született, már a felfüggesztés próbaideje is lejárt, mire Magyarországon megszületett az elsőfokú ítélet. Szabadlábra kerülése óta dolgozik, felépítette a vállalkozását. Egy 6 és egy 3 éves gyermeket nevel a feleségével közösen, és támogatja az édesanyját és az anyósát. Kérte, hogy csak abban ítélje el őt a bíróság, ami minden kétséget kizáróan bizonyított. [25] Terhelt4 IV. rendű vádlott az utolsó szó jogán kiemelte, hogy idős szüleivel él együtt, maga is komoly, gyógyíthatatlan szembetegséggel küzd. Féléve sikerült bejelentett munkára szert tennie. Felidézte, hogy hosszan tartó előzetes letartóztatás van mögötte, 10 hónapot töltött egy perui börtönben elmondhatatlan körülmények között. Kiemelte, hogy az eljárás miatt nincs családja, hiszen az elmúlt közel 12 év alatt szülők, barátok, feleségek, gyermekek sérültek meg az eljárás miatt. Eltúlzottnak tartotta az elsőfokon kiszabott büntetést és rámutatott arra, hogy nincs olyan közvetlen személyi bizonyíték, aki őt terhelte volna az eljárás során. Méltányos és igazságos ítélet hozatalát kérte a bíróságtól. [26] Terhelt5 V. rendű vádlott az utolsó szó jogán hangsúlyozta, hogy nem bűnszervezet tagja. A történeti tényállásban szereplő mérkőzéseken nem volt ott, tanú2t, tanú1t, terhelt1et nem ismeri. Érvelt azzal is, hogy a törvényszéken meghallgatott telefonhívások nem támasztják alá a bűnösségét, és senki nem tett rá terhelő vallomást. Fővárosi Ítélőtábla 6B.Bf.270/2022/21/II 26 Hangsúlyozta, hogy 35 éve dolgozik a futballvilágban, jelenleg helység1en edző NB III-ban, emellett gyerekeket edz, előadásokat, bemutatókat tart. [27] Terhelt6 VI. rendű vádlott az utolsó szó jogán kiemelte, hogy a mérkőzéseken játékvezetői asszisztensként tevékenykedett, ő maga ezekre a mérkőzésekre nem fogadott. Álláspontja szerint nem állapítható meg a számítástechnikai rendszer és adatok elleni bűncselekmény. Kifejtette, hogy gyermekvállalásra az eljárás miatt nem került sor, pánik-, szorongásos depressziós betegként került előzetes letartóztatásba, ahol elég sok időt töltött, mert nem tudott terhelőt mondani a társaira. A egyéb34t vezette, játékvezetőként ellehetetlenült. Jelenleg testvére cégében kisbuszok bérbeadásával foglalkozik, ügyfelei megelégedésére. A tevékenységi körét a COVID-időszak alatt ózongenerátorok eladásával és szervízelésével bővítette. [28] terhelt7 VII. rendű vádlott az utolsó szó jogán kifejezte abbéli reményét, hogy 12 év után igazságos ítélet születik. Az eljárás során cukorbeteg lett és magas vérnyomás alakult ki nála. Kifogásolta, hogy az ügyben igazságügyi szakértő nem került bevonásra. Jelenleg mérkőzéseket vezet, 15 éve párkapcsolatban él, szülei csapat14ségnél dolgoztak. Kihangsúlyozta, hogy nem szeretne visszakerülni a börtönbe. [29] Terhelt8 VIII. rendű vádlott az utolsó szó jogán ártatlanságát hangsúlyozta. Kiemelte, hogy minden alkalommal tett vallomást és manipulációról, fogadásról nem volt szó. Soha nem volt tagja bűnszervezetnek. A vádlottak közül csak a játékvezető kollégáit ismerte. Kiemelte, hogy a telefon-lehallgatások sem hozhatók vele összefüggésbe, jóhiszeműen működött közre partjelzőként. Az elsőfokon kiszabott büntetést eltúlzottnak tartotta. Rámutatott arra, hogy személye nem veszélyes a társadalomra: idős szüleivel él egy háztartásban, akiket támogat, miközben maga is súlyos betegséggel küzd. [30] Az ügyész, a vádlottak és a védők által bejelentett fellebbezések tartalmára figyelemmel a Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú ítéletet és az azt megelőző bírósági eljárást az I-VIII. rendű vádlottak tekintetében a Be.
  2. §
(1)és
(2)bekezdései, terhelt1 I. rendű vádlott esetében a Be. 750. §
(4a)bekezdése alapján is, míg IX-X. rendű vádlottak vonatkozásában a Be. 590. §
(10)bekezdése értelmében teljeskörűen bírálta felül. Ebből következően a másodfokú bíróság vizsgálta az ügyben az eljárási szabályok megtartását, az ítélet megalapozottságát, az ítéletnek a bűnösség megállapítására, a bűncselekmény minősítésére, a büntetés kiszabására vonatkozó rendelkezéseit, valamint az indokolás helyességét. A felülbírálat nem terjed ki az ítélet Terhelt11 XI. rendű és Terhelt12 XII. rendű vádlottakra vonatkozó részére, mivel e vádlottak tekintetében az elsőfokú ítélet
  1. április
  2. napján jogerőre emelkedett. [31] A Fővárosi Ítélőtábla a felülbírálat során megállapította, hogy az elsőfokú bíróság eljárása perrendszerű volt. A vádirat még a büntetőeljárásról szóló
  3. évi XIX. törvény (továbbiakban régi Be.) hatálya alatt, közel tíz éve,
  4. május
  5. napján érkezett Fővárosi Ítélőtábla 6B.Bf.270/2022/21/II 27 meg a Fővárosi Törvényszékre, amely a régi Be. 554/K. §
(1)bekezdésében és az 554/L. §
(1)bekezdésében meghatározott soronkívüliségre vonatkozó rendelkezéseket betartotta. Az ügy
  1. szeptember
  2. napján történt átszignálására figyelemmel, tanácsváltás miatt, törvényesen került sor az eljárás megismétlésére, részben a tárgyalási jegyzőkönyvek ismertetésével, részben a vádlottak és a tanúk ismételt kihallgatásával. A törvényszék a hirdetményi kézbesítésre vonatkozó szabályokat helyesen alkalmazta az I. rendű vádlott tekintetében, annak szabályszerűsége iránt kétség nem merült fel. Ugyancsak törvényesen járt el a törvényszék, amikor ülnökváltozás miatt megismételte az eljárást. A Be. hatályba lépését követően pedig a Be.
  3. §
(3)bekezdése értelmében a törvényszék törvényesen járt el a továbbiakban egyesbíróként. [32] A törvényszék az elsőfokú eljárást a bizonyítás törvényességére vonatkozó szabályoknak megfelelően folytatta le, a vádlottak és védőik az eljárásban törvényes jogaikat maradéktalanul gyakorolhatták, az eljárásban résztvevő személyek – a vádlottak és tanúk – figyelmeztetése a törvényi előírásoknak megfelelően történt. Az elsőfokú bíróság a lehetséges és rendelkezésre álló, a tényállás megállapítása szempontjából jelentőséggel bíró bizonyítási eszközöket teljeskörűen beszerezte és megvizsgálta, ügyfelderítési kötelezettségének a Be. 163. §
(2)és
(3)bekezdéseiben meghatározottak szerint eleget tett. A vád, valamint a vádlottakat terhelő bizonyítékok törvényességét vitató, az I-IV. rendű vádlottak védőjének hivatkozásaira figyelemmel a fellebbviteli bíróság szükségesnek tartja a következőket rögzíteni: [33] A területi és személyi hatályt érintő védelmi kifogásokat illetően a fellebbviteli bíróság megjegyzi, hogy a bírósági iratok 369. naplószáma alatt található az a tárgyaláson is ismertetett, 2017. december 7. napján – valóban nem a nyomozás elrendelése előtt - kelt BF.343/2015/2-I. számú legfőbb ügyészi határozat, amelyben a Btk. 4. §
(1)bekezdésének a) pontja alapján, figyelemmel a 4. §
(3)bekezdésére, a helység7i Köztársaságban megvalósított bűnszervezetben, folytatólagosan elkövetett számítástechnikai rendszer és adatok elleni bűncselekmény különösen nagy kárt okozó bűntette; a ország1 területén elkövetett nemzetközi kapcsolatban külföldi gazdálkodó szervezet dolgozójának kötelessége megszegésére irányuló vesztegetés vétsége, valamint az ország2 területén elkövetett nemzetközi kapcsolatban külföldi gazdálkodó szervezet dolgozójának kötelessége megszegésére irányuló vesztegetés vétsége miatt terhelt1 (helység7, dátum2 anyja neve: név1, lakcíme: cím
  1. szám, helység7i állampolgár) tekintetében a Magyarország területén lefolytatandó büntetőeljárást elrendelte. A fellebbviteli bíróság álláspontja szerint a legfőbb ügyész határozata rendelkezésre állt, így az I. rendű vádlottal szemben a büntetőeljárás lefolytatásának törvényi akadálya nem volt. Megjegyzi a fellebbviteli bíróság, hogy jelen ügyben a nem magyar állampolgár tanú2 tanú és nem terhelt, a vonatkozásában fel sem merülhetett a legfőbb ügyész határozatának szükségessége. [34] A titkos adatszerzést érintő védelmi kifogásokat illetően a fellebbviteli bíróság osztja az ügyészség álláspontját. A titkos adatszerzéssel érintett időszak Terhelt2 II. rendű vádlott vonatkozásában összesen 328 nap, melyből a Kecskeméti Városi Bíróság által Bny.1089/2009., 1090/2009., 86/
  2. és 88/
  3. szám alatt engedélyezett 48 nap, jelen ügyben 180 nap volt. Terhelt3 III. rendű vádlott vonatkozásában összesen 508 nap, melyből a Kecskeméti Városi Bíróság által engedélyezett eljárásban 148, jelen ügyben 366 nap volt. A Fővárosi Ítélőtábla 6B.Bf.270/2022/21/II 28 titkos adatszerzés elrendelése az
  4. évi IV. törvény
  5. §
(1)bekezdésébe ütköző és a
(2)bekezdés szerint minősülő gazdálkodó szervezet dolgozója által, bűnszövetségben és üzletszerűen elkövetett vesztegetés bűntette, illetve az 1978. évi IV. törvény 318. §
(1)bekezdésébe ütköző és az
(5)bekezdés b) pontja szerint minősülő csalás bűntette miatt történt. A titkos adatszerzés eredménye valamennyi elkövetővel szemben és a lehallgatás teljes időszakát tekintve felhasználható, akárcsak ezen hanganyagok érintettek elé tárása vonatkozásában keletkezett jegyzőkönyvek és vallomások. A vonatkozó iratokból kétségtelenül megállapítható, hogy bár a lehallgatással érintett bűncselekmények elnevezése ugyanaz volt a kecskeméti ügyben és az alapügyben is, azonban a lehallgatások elrendelésére, meghosszabbítására különböző tényállások miatt került sor. Mivel az ügyben bűnszervezetben elkövetett sorozatjellegű cselekmények folyamatos elkövetése merül fel, így nem egy bűncselekményről, hanem bűncselekmények sorozatáról, különböző tényállásokról volt szó. A titkos adatszerzés elrendelésének a Be. 201. §
(1)bekezdés
  1. a)és
  2. b)pontjára figyelemmel a törvényi feltétele fennállt. Az ügyek egyesítésére utóbb az elkövetői kör azonosságára figyelemmel került sor. A fellebbviteli bíróság álláspontja szerint az ügy fogalma a titkos adatszerzéssel érintett személyek és tényállás, az elkövetők cselekményének együttlétét jelenti, így ha az újabb titkos adatszerzés nem ugyanazon tényállásra vonatkozik, amellyel kapcsolatban korábban titkos adatszerzés folyt, akár azonos típusú bűncselekmény miatt is folytatható. Az ítélőtábla álláspontja szerint tehát a titkos adatszerzés elrendelésére, hosszabbítására törvényesen került sor, és az annak során beszerzett közlemények pedig törvényes bizonyítékként vehetők figyelembe. [35] A vád törvényességének hiányára utaló védői érveléssel kapcsolatban a fellebbviteli bíróság megjegyzi, hogy a hatályos szabályozás szerint a vád törvényességének alaki feltétele, hogy azt vádlói legitimációval rendelkező személy emelje. A vádirat törvényes elemeit pedig a Be. 422. §
(1)bekezdése tartalmazza. Az új eljárási törvényben törvényes vád fogalmának elhagyása szükségszerűen vezetett oda, hogy az eljárás megszüntetésének okai [Be. 492. §
(1)és
(2)bekezdés] között a törvényes vád hiánya nem szerepel. A vádirat hiányosságának észlelése esetén a Be.
  1. §-a ad felhatalmazást a bíróságnak, hogy az ügyészséget megkeresse a hiányosság kiküszöbölése érdekében. Az eljárás nem ügydöntő végzéssel történő megszüntetésére a hatályos szabályok szerint akkor kerülhet sor, ha a vádat nem az arra jogosult emelte, vagy a vádirat hiányosságainak pótlására irányuló felhívás ellenére nem vagy hiányosan tartalmazza a Be.
  2. §
(1)bekezdésében írt törvényes elemeket és emiatt a vád érdemi elbírálásra alkalmatlan, illetőleg, ha a vádirat nem tartalmazza a vád tárgyává tett cselekményekkel, illetve részcselekményekkel összefüggő, rendelkezésre álló bizonyítási eszközök megjelölését. Megállapítható, hogy az ügyben benyújtott vádirat minden, az
  1. évi XIX. törvény és a Be. által előírt törvényességi (alaki, legitimációs és tartalmi) feltételeknek maradéktalanul megfelelt, mivel az alanyi, tárgyi és büntetőjogi meghatározottság, valamint a személyre konkretizáltság követelményei teljesültek. Minderre tekintettel a vád törvényességét kifogásoló védelmi hivatkozások alaptalanok. A fellebbviteli bíróság tehát maradéktalanul egyetért a fellebbviteli főügyészség átiratában, valamint a törvényszék ítélete [507] – [509] bekezdésében írtakkal. [36] Az I-IV. rendű vádlottak védőjének a törvényes tanúfigyelmeztetések hiánya tekintetében előadott kifogására a fellebbviteli bíróság szintjén osztja a fellebbviteli főügyészség azon álláspontját, mely szerint a bíróság előtt elhangzott tanúzási figyelmeztetések és kioktatások törvényesek voltak. Az
  2. évi XIX. törvény
  3. §
(1)Fővárosi Ítélőtábla 6B.Bf.270/2022/21/II 29 bekezdés b) pontjára, illetve a Be. 172. §
(1)bekezdés b) pontjára is ki lettek oktatva a tárgyaláson kihallgatott tanúk, a relatív mentességi jogra történő figyelmeztetés és a tanúnak az arra adott válasza a tárgyalási jegyzőkönyvekben hiánytalanul szerepel. Ott, ahol a törvényszöveg nem került idézésre, a tárgyalási jegyzőkönyv a törvényhelyet rögzítette. [37] Nem helytálló az a védői álláspont sem, mely szerint tanú2 tanúként tett vallomása nem vehető figyelembe törvényes bizonyítékként, mivel a finn jogsegély keretében történt kihallgatásakor a megfelelő figyelmeztetéseket nem közölték vele, ráadásul nevezettet tanúként hallgatták ki annak ellenére, hogy az akkor rendelkezésre álló adatok alapján már csak gyanúsítottként lehetett volna bevonni az eljárásba. A fellebbviteli bíróság osztja a fellebbviteli főügyészség e körben kifejtett álláspontját. 2011 májusában, a nyomozás akkori állása szerint az volt megállapítható, hogy a két finn labdarúgó csapat 8 játékosának megvesztegetése miatt helység11ban gyanúsítottként kihallgatott tanú2 a tevékenységét egy kiterjedt nemzetközi bűnszervezet tagjaként követte el, melynek a gyanú szerint magyar állampolgárságú tagjai is voltak. Ezért valószínűsíthető volt, hogy e személyekről és cselekményeikről tanú2 információt tud a magyar hatóságok rendelkezésére bocsátani (finn társhatóságokhoz címzett jogsegély kérelem – nyomozati irat
  1. kötet
  2. oldal). Konkrét bűncselekmény személyre szabott, megalapozott gyanúja az eljárás adataiból tanú2 vonatkozásában ekkor még nem merült fel. A már hivatkozott jogsegély kérelem megjelölte azt is, hogy nevezett tanúkihallgatását kérik a magyar hatóságok, az
  3. évi XIX. törvény szerinti figyelmeztetéseket maga a jogsegély kérelem is tartalmazta (nyomozati irat
  4. kötet 15-
  5. oldal). Ennek ellenére tanú2t elsőként a finn hatóságok
  6. május
  7. napján hallgatták ki más státuszú személykénti megjelöléssel. Ekkor a jegyzőkönyv tartalma szerint a meghallgatottnak felolvasták a jogait és kötelezettségeit, és felhívták a figyelmét arra, hogy nincs igazmondási kötelezettsége (nyomozati irat
  8. kötet
  9. oldal). Ezt követően a nemzetközi nyomozó csoport tagjaként a magyar ügyészség
  10. október
  11. és
  12. napján a magyar büntetőeljárásról szóló törvény rendelkezései alapján tanúként hallgatta ki tanú2t, aki e kihallgatásai alkalmával a megfelelő figyelmeztetések ismeretében fenntartotta a jogsegély kérelem végrehajtása során más státuszú személyként előadott vallomását (nyomozati irat
  13. kötet
  14. oldal). A
  15. április
  16. napján kelt folytatólagos tanúkihallgatási jegyzőkönyv szintén azt tartalmazta, hogy nevezett a helység11i kihallgatásain tett vallomásait fenntartja a hamis tanúzás és a hamis vád tilalmának ismeretében is (nyomozati irat
  17. kötet
  18. oldal). Mindezek alapján tanú2 finn jogsegély útján beszerzett tanúvallomásai az eljárásban törvényes bizonyítékként aggálytalanul felhasználhatók. [38] A játékvezetők, játékosok jogviszonyát érintő védői kifogásokat illetően a fellebbviteli bíróság – osztva a törvényszék ítélete [523]-[526] bekezdésében kifejtett jogi indokolását – hangsúlyozza, Terhelt8 VIII. rendű vádlott és tanú1 a mérkőzések játékvezetőiként/partjelzőiként a gazdálkodó szervezet dolgozójának tekintendő Terhelt6 VI. rendű vádlottnak és a gazdálkodó szervezet tagjának tekintendő terhelt7 VII. rendű vádlottnak kötelességük megszegéséhez nyújtottak szándékosan segítséget. E tekintetben nincs jelentősége annak, hogy az egyéb11, illetve az egyes szervezeti egységei (például a egyéb25) nem gazdálkodó szervezetek, hanem társadalmi szervezetek. Éppen ezért annak sincs jelentősége, hogy a korrupciós cselekmények törvényi tényállásaiban a társadalmi szervezet, mint törvényi tényállási elem hogyan változott a jogszabályi módosítások alkalmával, hiszen ennek nincs kihatása a cselekmények jogi minősítésére. Fővárosi Ítélőtábla 6B.Bf.270/2022/21/II 30 [39] A nemzetközi kapcsolatban elkövetett vesztegetés vétségét illetően, a finn játékosok vonatkozásában az I-IV. rendű vádlottak védőjének felvetésére reagálva utal arra a másodfokú bíróság, hogy a nyomozati iratok
  19. kötet 373-
  20. oldala tartalmazza a finn játékosoknak a csapat6 Football Club-bal kötött munkaszerződését és azok általános szerződési feltételeit. Ez utóbbi
  21. pontja a szerencsejátékról szóló részében tartalmazza azt, hogy a játékos köteles tájékoztatni a munkaadóját és a egyéb15, amennyiben megkeresés vagy kérés jut tudomására a mérkőzés kimenetelével kapcsolatban a mérkőzés manipulálására. [40] Az iratokból megállapíthatóan az e tényállási pontban érintett vádlottak egy sportegyesület – külföldi gazdálkodó szervezet – dolgozóiként fenti kötelességük megszegéséért jogtalan előnyt, illetve annak ígéretét fogadták el. A Büntető Törvénykönyvről szóló
  22. évi IV. törvény 258/G. §-a szerint e cím alkalmazásában külföldi gazdálkodó szervezet az a szervezet, amely a személyes joga szerint jogi személyiséggel rendelkezik, és az adott szervezeti formában gazdasági tevékenységre jogosult. A csatolt finn jogsegély iratai között fellelhető szerződések alapján kétséget kizáró tény, hogy a sportegyesület olyan társadalmi szervezet, amely jogképes, azaz a saját nevében jogok és kötelezettségek alanyává válhat, így jogi személy. A szponzori támogatás keresése pedig gazdasági tevékenységet feltételez, így a csapat6 Football Club megfelel mind a régi Btk., mind a Btk. külföldi gazdálkodó szervezet fogalom meghatározásának. Kiemeli az ítélőtábla, hogy a régi Btk.-ban nevesített „költségvetési szerv és az egyesület” kifejezések a Btk.-ban már nem szerepelnek nevesítve, mivel a Btk.
  23. §
(1)bekezdés
  1. pontja és a Ptk.
  2. § c) pontja alapján mindkettőt lefedi a gazdálkodó szervezet fogalma. [41] A fellebbviteli bíróság egyetért azzal az elsőbírói állásponttal, hogy az I/
  3. tényállási pontban írtak – a számítástechnikai rendszer és adatok elleni bűncselekmény és a közokirat-hamisítás bűntette kivételével – ítélt dolognak minősülnek a II-V. rendű vádlottak tekintetében, és ennek megfelelően az elsőfokú bíróság a velük szemben 6-6 rendbeli bűnsegédként, nemzetközi kapcsolatban elkövetett vesztegetés vétsége [
  4. évi IV. törvény 258/C. §
(1)bekezdés I. fordulata] miatt indult büntetőeljárást megszüntette. [42] A Schengen-i megállapodás végrehajtásáról szóló
  1. június 14-i Egyezmény (továbbiakban SMVE)
  2. Fejezete szól a kétszeres büntetés tilalma (ne bis in idem) elvének alkalmazásáról. Az
  3. cikk értelmében az ellen a személy ellen, akinek a cselekményét a Szerződő Felek egyikében jogerősen elbírálták, ugyanazon cselekmény alapján nem lehet egy másik Szerződő Fél területén büntetőeljárást indítani, amennyiben elítélés esetén a büntetést már végrehajtották, végrehajtása folyamatban van, vagy az ítélet meghozatalának helye szerinti Szerződő Fél jogszabályainak értelmében azt többé nem lehet végrehajtani. A ne bis in idem elve feltételezi a részes államok egymás büntető igazságszolgáltatási rendszerébe vetett bizalmát és azt, hogy minden részes állam elismeri a más részes államban hatályban lévő büntető szabályokat. Az ugyanazon cselekmény vonatkozásában a kialakult bírósági gyakorlat szerint egyedüli jelentősége a történeti tényállásnak van, nem pedig a jogtárgysérelem vagy a jogi minősítés azonosságának. A „már végrehajtották” vagy Fővárosi Ítélőtábla 6B.Bf.270/2022/21/II 31 „végrehajtása folyamatban” van kitétel vonatkozik arra az esetre is, ha a vádlottat szabadságvesztésre ítélték, de a végrehajtást próbaidőre felfüggesztették. [43] Az Európai Unió tagállamaival folyatatott bűnügyi együttműködésről szóló
  4. évi CLXXX. törvény VIII. Fejezete szól a tagállami ítélet érvényéről, amely
  5. január
  6. napjától hatályos rendelkezés. Az Eutv.
  7. §
(1)bekezdése értelmében a büntetőügyben hozott tagállami ítélet a magyar bíróság ítéletével azonos érvényű, és azt a tagállami ítélet meghozatalát követően indult büntetőeljárásban az eljáró bíróság figyelembe veszi, míg a 111. §
(2)bekezdése értelmében a tagállami ítélet megfeleltetésére akkor kerülhet sor, ha a tagállami ítélet figyelembe vehető. Egyébként az
(1)bekezdés értelmében a megfeleltetés célja, hogy a büntetőügyben hozott tagállami ítélet egyes rendelkezései, az abban kiszabott büntetés vagy alkalmazott intézkedés, valamint ezek jogkövetkezményei összeegyeztethetőek legyenek a magyar törvénnyel. [44] A fenti törvényi rendelkezések összevetése alapján megállapítható, hogy azok a tagállami ítélet meghozatalát követően indult büntetőeljárásban irányadók. [45] A jelen büntetőeljárásban az ítélőtábla álláspontja szerint azonban az olasz ítélet csak részben fedi le az I/
  1. tényállási pontban írtakat, mivel a számítástechnikai rendszer és adatok elleni bűncselekmény vonatkozásában az olasz ítéletek nem tartalmaznak sem tényállást, sem e vonatkozásban kiszabott büntetést. Erre tekintettel – egyetértve az ügyészségi állásponttal – nem állapítható meg tettazonosság, ítélt dolognak csupán az e mérkőzéshez köthető korrupciós cselekmény minősül. A számítástechnikai rendszer és adatok elleni bűncselekmény, továbbá Terhelt5 V. rendű vádlott terhére rótt közokirat-hamisítás bűntette vonatkozásában az olasz ítéletek nem feleltethetők meg a történeti tényállásnak, lényeges tényállási elemeket, így hogy e mérkőzésre ki, hol, mely fogadóirodáknál, mekkora összeggel és odds-szal fogadott, nem tartalmaznak. Erre figyelemmel a számítástechnikai rendszer és adatok elleni bűncselekmény tekintetében az eljárás megszüntetésének törvényi akadálya van. terhelt1 I. rendű vádlott tekintetében pedig nem áll rendelkezésre külföldi jogerős ítélet. [46] Az elsőfokú bíróság széleskörű bizonyítási eljárást folytatott le, a lehetséges bizonyítékokat, köztük az olasz jogsegély iratait beszerezte, azokat értékelte. A tárgyaláson kihallgatta a vádlottakat. Terhelt2 II. rendű vádlott az eljárás során bűnösségét mindvégig tagadta, a nyomozás során élt a vallomásmegtagadás jogával, a tárgyaláson részletes vallomást nem tett, azonban a tanúvallomásokra és a lejátszott hanganyagokra észrevételeket terjesztett elő. Védekezésének lényege szerint boszorkányüldözés áldozata, bűnszervezetnek nem tagja, senkit nem vesztegetett meg, a egyéb41 nevű fogadóiroda létezését is vitatta. Terhelt3 III. rendű vádlott a terhére rótt bűncselekményekben nem ismerte el a bűnösségét, a nyomozás során nem tett vallomást, a tárgyaláson tett vallomásában pedig tagadta, hogy bárkit megvesztegetett volna vagy pénzt küldött volna játékosok megvesztegetésére, és tagadta, hogy bűnszervezet tagja lenne, illetve nemzetközi fogadásokat tett volna meg. Terhelt4 IV. rendű vádlott következetesen tagadta bűnösségét, a nyomozás során nem tett vallomást, a tárgyaláson előadott védekezésében pedig kiemelte, hogy bűnszervezetnek nem Fővárosi Ítélőtábla 6B.Bf.270/2022/21/II 32 volt tagja, senkinek nem adott és nem is vett át vesztegetési pénzt, futár sem volt. Terhelt5 V. rendű vádlott a nyomozás során az I/
  2. tényállási ponttal kapcsolatban tett vallomást, a bűnösségét tagadva kijelentette, hogy nézőként volt kinn a mérkőzésen, de semmilyen csomagot nem vitt és senkivel nem beszélt. A bíróság előtt élt a vallomásmegtagadás jogával. Terhelt6 VI. rendű vádlott sem a nyomozás során, sem a bíróság előtt nem tett vallomást. terhelt7 VII. rendű vádlott a nyomozás során élt a vallomástétel megtagadásának jogával, a tárgyaláson tett vallomásában pedig tagadva a bűnösségét, azzal védekezett, hogy játékvezetőként, illetve asszisztensként ott volt a mérkőzéseken, de bűnszervezetnek nem volt tagja, neki senki nem ajánlott fel pénzt és nem is befolyásolt mérkőzéseket. A nemzetközi tornákon való közreműködéséért kapott alkalmanként 1000 dollárt. Terhelt8 VIII. rendű vádlott nyomozati vallomásában a tényeket nem vitatta, így azt, hogy az érintett mérkőzéseken asszisztensként közreműködött, de állította, hogy nem manipulálta azokat. Terhelt9 IX. rendű és Terhelt10 X. rendű vádlottak pedig az eljárás során mindvégig önmagukat is terhelő beismerő vallomást tettek, mellyel terhelték társaikat, II. és III. rendű vádlottakat is. A törvényszék törvényesen ismertette a vádlottak nyomozás, illetve tárgyalás során tett vallomásait. [47] A törvényszék a vádlottak védekezésének leellenőrzése és a tényállás tisztázása érdekében számos tanút hallgatott ki, hangfelvételt játszott le, a releváns okirati bizonyítékokat ismertetéssel tette a bizonyítás részévé. Az elsőfokú bíróság ítéletének indokolásában részletesen és kellő alapossággal értékelte az általa megismert bizonyítékokat. A vádlottak terhére rótt közélet tisztasága elleni bűncselekmények és a bűnszervezet létével összefüggésben logikus, meggyőző magyarázatát adta annak, hogy miért nem a vádlottak védekezését fogadta el a tényállás alapjául. A korrupciós bűncselekmények és a bűnszervezet létével összefüggésben a logika szabályainak megfelelő következtetés útján helyes érvekkel fejtette ki, hogy a bűnösséget tagadó vádlotti védekezésekkel szemben a tényállást miért kiemelten tanú2, az ő vallomását részleteiben alátámasztó és azt kiegészítő tanú1, valamint tanú3 tanúk vallomására, továbbá Terhelt9 IX. rendű és Terhelt10 X. rendű vádlottak beismerő vallomásaira és az általuk előadottakat igazoló titkos adatszerzés adataira, továbbá az ismertetett tanúvallomásokra és okirati bizonyítékokra alapította. A törvényszék e tekintetben a logika szabályai szerint, ellentmondásmentesen értékelte a bizonyítékokat, a fellebbviteli bíróság álláspontja szerint indokolási kötelezettségének eleget tett ítélete [178][506] bekezdésében, és mérlegeléssel [57]-[177] bekezdésében terhelő történeti tényállást állapított meg. tanú1 és tanú3 tanúk tekintetében rögzíteni kell, hogy a nyomozás során tett terhelő vallomásaikat a bírósági eljárásban utóbb megváltoztatták, ugyanakkor erre elfogadható magyarázattal nem szolgáltak, így a törvényszék ítélkezése alapjául a tanúk nyomozás során tett – és az eljárás egyéb adataival is összhangban álló – vallomását vonta mérlegelési körébe, és ezt kellőképp meg is indokolta. Helyesen fejtette ki, hogy miért nem volt elfogadható az a hivatkozása a tanúknak, hogy az általuk elmondottak csak kitalációk, hiszen a nyomozati vallomásuk részletekben is egyezést mutatott egyéb terhelő bizonyítékokkal. [48] Itt utal arra az ítélőtábla – osztva a fellebbviteli főügyészség ezirányú álláspontját -, hogy a perbíróság Terhelt9 IX. rendű és Terhelt10 X. rendű vádlottak vonatkozásában rövidítetten indokolt (ítélet [601] bekezdése). Az indokolási kötelezettség teljesítése kötelezettség, amely a felülbírálat terjedelméhez igazodik (BH2017.395.). Az elsőfokú bíróság tehát tévesen helyezkedett arra az álláspontra, hogy IX. és X. rendű Fővárosi Ítélőtábla 6B.Bf.270/2022/21/II 33 vádlottak tekintetében a felülbírálat korlátozott, mivel a Be.
  3. §
(10)bekezdésére figyelemmel – függetlenül attól, hogy a terheltekre nézve csak a joghátrányt sérelmező fellebbezést jelentettek be – az ő vonatkozásukban is teljeskörű másodfokú felülbírálatot kell lefolytatni, ezért e vádlottakat érintően sem lett volna helye az ún. rövidített indokolásnak. Valójában a perbíróság a IX-X. rendű vádlottakat érintően is számot adott a bizonyítékértékelő tevékenységéről: idézte a terheltek vallomásait (ítélet [217]-[220] bekezdése), részletesen foglalkozott a IX-X. rendű vádlottakat érintő tényállási ponttal kapcsolatban rendelkezésre álló bizonyítékokkal, és azokat egymással is összevetette (ítélet [480]-[491] bekezdés). Így az indokolási kötelezettség megsértéséről a mértékes fellebbezéssel érintett vádlottak tekintetében sem beszélhetünk. [49] A II., III. és VI. rendű vádlottaknak, valamint az I-V. rendű és a VIII. rendű vádlottak védőinek eltérő tényállás megállapítására és felmentésre irányuló fellebbezése részben alapos, az I-IV. rendű védő hatályon kívül helyezésre, illetve az eljárás megszüntetésére irányuló fellebbezése nem megalapozott. [50] A fellebbviteli bíróság álláspontja szerint a törvényszék által mérlegelési jogkörében megállapított tényállás a Be. 592. §
(2)bekezdés a),
  1. c)és
  2. d)pontja alapján részben megalapozatlan, mivel hiányos, ellentétes a bíróság által lefolytatott bizonyítást érintő ügyiratok tartalmával, továbbá az elsőfokú bíróság a megállapított tényekből további tényekre helytelenül következtetett. [51] Ezért a másodfokú bíróság a Be. 593. §
(1)bekezdés a) pontja alapján – a fellebbviteli főügyészségi indítvánnyal egyezően – az ítélet személyi részének III. rendű vádlottat érintő részét kiegészíti azzal, hogy Terhelt3 III. rendű vádlott a cím54 szám alatti bár1-et üzemelteti, melyből havonta 300-500.000 forint jövedelme származik, továbbá vagyonát képezi a cím37 szám alatti ingatlan, amelynek értéke 50-60 millió forint (14.B.1072/2013/
  1. sorszámú tárgyalási jegyzőkönyv). [52] Kiegészíti a tényállás bevezető részét (ítélet
  2. oldal III. pont) az alábbiakkal: „II-V., továbbá IX. rendű vádlottakat az ítélet személyi részében nevesített ítéletekkel jogerősen jelen eljárás alapját képező hasonló bűncselekmények miatt ítélték el. E jogerős ítéletekben megállapított tényállások lényege szerint II., III. és IV. rendű vádlottak szervezett keretek között, haszonszerzés céljából társaikkal labdarúgó mérkőzések eredményének jogellenes befolyásolására törekedtek, s ennek érdekében játékosokat és játékvezetőket kerestek, kerestettek meg, és nekik pénzt ajánlva igyekeztek befolyásolni a mérkőzéseket abból a célból, hogy fogadóirodáknál fogadásokat kössenek és abból bevételre tegyenek szert.” [53] Helyesbíti továbbá az elsőfokú az ítéletet akként, hogy az I/
  3. tényállási pontra vonatkozó [130] bekezdésében nem terhelt7 VII. rendű, hanem Terhelt8 VIII. rendű vádlott volt Terhelt6 VI. rendű vádlott mellett tanú1 asszisztense; illetve Fővárosi Ítélőtábla 6B.Bf.270/2022/21/II 34 a [172] bekezdéséből mellőzi azt a ténymegállapítást, hogy a VI. rendű vádlott az ígért jogtalan előnyt átvette, mivel a megelőző bekezdés helyesen tartalmazza, hogy a mérkőzés manipulációjában részt vett játékvezetők az ígért pénzösszeget nem kapták meg, hiszen a mérkőzés félbeszakadt a szlovák csapat pályáról történt levonulása miatt. [54] A számítástechnikai rendszer és adatok elleni bűncselekmény vonatkozásában a vádlottak bűnösségének megállapítása alapvetően tanú2 vallomásain alapul. E tanú vallomása azonban közvetett bizonyíték, az e bűncselekményt érintő tudomása részben hallomáson, részben feltételezésen alapul. A másodfokú bíróság álláspontja szerint a közvetett bizonyíték tényből tényre következtetés, ami feltételezi a ténybeli következtetés helyességének vizsgálatát. A közvetett bizonyítékok zárt láncolatának szükségessége kétségtelen, a hangsúly a zártságon van, ami a két végpontot összekapcsolja. A két végpont között minden egyes láncszemnek tény-, illetve tárgyszerűnek kell lennie, nem lehet spekulatív (BH2021.35.). A fellebbviteli bíróság álláspontja szerint tanú2 vallomásának azon részére, amely az I. rendű vádlotthoz köthető fogadásokra, azok tétjére, odds-ára, illetve az okozott kárra vonatkoznak, önmagában nem alapítható kétséget kizáró bizonyossággal marasztaló tényállás, és ez alapján bűnösség megállapítása. A tanúnak e tényekről közvetlen tapasztalata, észlelése nem volt, vallomásának erre vonatkozó része az I. rendű vádlott közlésén, illetve azon következtetésén alapul, hogy a manipulált mérkőzések után mekkora részesedést szokott kapni az I. rendű vádlottól. Állítását e körben más bizonyítékok nem támasztják alá. Vallomásának hitelességét a fellebbviteli bíróság nem vitatja, azonban a zárt láncolat fennállását nem tartja megállapíthatónak, hiszen maga a tanú is elmondja, hogy azért tartott meg magának 300.000 eurót a finn csapatnak küldött szponzori pénzből, mert úgy érezte, hogy az argentin tornából őt kihagyták, ezért az neki járt. Arra vonatkozóan is többféleképpen nyilatkozott, hogy hány felé került szétosztásra a tiszta nyeremény. Mint ahogyan azt sem tudta pontosan megmondani, hogy az I. rendű vádlott a fogadóügynökökön keresztül a tényállási pontokban írt mérkőzésekhez kapcsolódóan hol, mikor, mekkora összegekkel és milyen odds-okkal fogadott. Éppen ezért kétséget kizáróan az egyes fogadóirodáknál jelentkező kár bekövetkezte, illetve mértéke sem meghatározható. A jogsegély útján megkeresett, legálisan működő sziget1-i cég21 ügyvezetője a 188BET adatbázisra vonatkozóan a jogsegélyben felsorolt személyekkel, részletes sportfogadási adatokkal (ideértve a fogadási eseményt, a fogadási összeget, az adott fogadási esemény kapcsán meghatározott esélyeket és a nyereményeket) a
  4. és 2012 novembere közötti időszakban az ügyben érintett személyekre és mérkőzésekre vonatkozóan érdemi adatokat nem tudott szolgáltatni, fogadásokat nem tudott azonosítani (nyomozati irat
  5. kötet 565-
  6. oldal). A tényállás megállapítása szempontjából a közvetett bizonyíték valamely tény bizonyítására akkor alkalmas, ha a bizonyítandó tényen kívül minden más tény lehetősége kizárt. A fellebbviteli bíróság álláspontja szerint tanú2 vallomása önmagában nem zárja ki a másként történés lehetőségét (fogadóirodák, mint sértettek, illetve a kár tekintetében). [55] A fellebbviteli bíróság az előzőekre figyelemmel, mivel az elsőfokú bíróság tényből további tényre helytelenül következtetett, a Be.
  7. §
(1)bekezdés b) pontja alapján helyesbíti Fővárosi Ítélőtábla 6B.Bf.270/2022/21/II 35 az I/
  1. tényállási pontra vonatkozóan a [107]-[108] bekezdésében írtakat azzal, hogy e mérkőzés esetében a bűnszervezet vezetője, terhelt1 I. rendű vádlott jogtalan haszonszerzés céljával fogadásokat kötött a fogadó ügynökein keresztül oly módon, hogy a nevezett fogadóirodák számítógépes rendszere útján közölt kínálatból kiválasztotta az általuk manipulált fogadási eseményt – miszerint a mérkőzésen legalább 4 gól esik-, majd a fogadási ügynökein keresztül – az adott fogadóiroda számítógépes rendszerébe történtő adatok bevitelével – megjátszotta, azonban ítéleti bizonyossággal nem lehet megállapítani sem a fogadás összegét, sem az odds-okat, sem az okozott kárt; az I/
  2. tényállási pontra vonatkozóan a [120]-[121] bekezdésében írtakat azzal, hogy e mérkőzés esetében a bűnszervezet vezetője, terhelt1 I. rendű vádlott jogtalan haszonszerzés céljával fogadásokat kötött a fogadó ügynökein keresztül oly módon, hogy a nevezett fogadóirodák számítógépes rendszere útján közölt kínálatból kiválasztotta az általuk manipulált fogadási eseményt az adott fogadóiroda számítógépes rendszerébe történtő adatok bevitelével megjátszotta, azonban ítéleti bizonyossággal nem lehet megállapítani sem a fogadás összegét, sem az odds-okat, sem az okozott kárt, pedig tanú1, mint játékvezető, illetve terhelt7 VII. rendű és Terhelt8 VIII. rendű vádlottak, mint játékvezető asszisztensek – az elvárásoknak megfelelően – kötelességüket megszegve befolyásolták a mérkőzés eredményét, így az a bűnszervezet elvárásainak megfelelően alakult; az I/
  3. tényállási pontra vonatkozóan a [132]-[133] bekezdésében írtakat azzal, hogy e mérkőzés esetében a bűnszervezet vezetője, terhelt1 I. rendű vádlott jogtalan haszonszerzés céljával fogadásokat kötött a fogadó ügynökein keresztül oly módon, hogy a nevezett fogadóirodák számítógépes rendszere útján közölt kínálatból kiválasztotta az általuk manipulált fogadási eseményt az adott fogadóiroda számítógépes rendszerébe történtő adatok bevitelével megjátszotta, azonban ítéleti bizonyossággal nem lehet megállapítani sem a fogadás összegét, sem az odds-okat, sem az okozott kárt, holott tanú1, mint játékvezető, illetve Terhelt6 VI. rendű és Terhelt8 VIII. rendű vádlottak, mint játékvezető asszisztensek kötelességüket megszegve befolyásolták a mérkőzés eredményét, így az a bűnszervezet elvárásainak megfelelően alakult; az I/
  4. tényállási pontra vonatkozóan a [140]-[141] bekezdésében írtakat azzal, hogy e mérkőzés esetében a bűnszervezet vezetője, terhelt1 I. rendű vádlott jogtalan haszonszerzés céljával fogadásokat kötött a fogadó ügynökein keresztül oly módon, hogy a nevezett fogadóirodák számítógépes rendszere útján közölt kínálatból kiválasztotta az általuk manipulált fogadási eseményt az adott fogadóiroda számítógépes rendszerébe történtő adatok bevitelével megjátszotta. A megállapodás és a pénz átvétele ellenére a mérkőzésen nem a kívánt eredmény született, így a játékosok másnap csapat6-ben, az szórakozóhely1-ban visszaadták Terhelt2 II. rendű, terhelt4 IV. rendű vádlottaknak és tanú2-nak a 80.000 eurót, akik mind a nyolc játékosnak 1000-1000 eurót fizettek a jövőbeni együttműködés előlegezéseként, ekként ítéleti bizonyossággal nem lehet megállapítani sem a fogadás összegét, sem az odds-okat, sem az okozni kívánt kárt; az I/
  5. tényállási pontra vonatkozóan a [147]-[148] bekezdésében írtakat azzal, hogy e mérkőzés esetében a bűnszervezet vezetője, terhelt1 I. rendű vádlott jogtalan haszonszerzés céljával fogadásokat kötött a fogadó ügynökein keresztül oly módon, hogy a nevezett fogadóirodák számítógépes rendszere útján közölt kínálatból kiválasztotta az általuk manipulált fogadási eseményt az adott fogadóiroda számítógépes rendszerébe történtő adatok Fővárosi Ítélőtábla 6B.Bf.270/2022/21/II 36 bevitelével megjátszotta. A megállapodás ellenére a mérkőzésen nem a kívánt eredmény született. Ítéleti bizonyossággal nem lehet megállapítani sem a fogadás összegét, sem az oddsokat, sem az okozni kívánt kárt; az I/
  6. tényállási pontra vonatkozóan a [153]-[154] bekezdésében írtakat azzal, hogy e mérkőzés esetében a bűnszervezet vezetője, terhelt1 I. rendű vádlott jogtalan haszonszerzés céljával fogadásokat kötött a fogadó ügynökein keresztül oly módon, hogy a nevezett fogadóirodák számítógépes rendszere útján közölt kínálatból kiválasztotta az általuk manipulált fogadási eseményt az adott fogadóiroda

🔗 Hivatalos forráshoz

MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.