Kbf.6/2024/9 – Fővárosi Ítélőtábla

(1)bekezdés], ezért őt 300 napi tétel, napi tételenként 1.000 forint pénzbüntetésre, 2 év közúti járművezetéstől eltiltásra, valamint lefokozásra ítélte. Az így kiszabott összesen 300.000 forint pénzbüntetés meg nem fizetése esetére rendelkezett annak szabadságvesztésre történő átváltoztatásáról. Kötelezte továbbá a vádlottat az eljárás során felmerült 134.338 forint bűnügyi költség megfizetésére. [2] A tárgyaláson jelenlévő katonai ügyész az ítélet kihirdetését követően a jogorvoslati nyilatkozat megtételére 3 munkanapot tartott fenn, majd a törvényes határidőben az ítéletet tudomásul vette. A vádlott a bizonyítékok megalapozatlanságára tekintettel, míg a védő elsődlegesen felmentés, másodsorban a kiszabott büntetés enyhítése érdekében, a járművezetéstől eltiltás tartamának enyhítése és a lefokozás miatt jelentett be fellebbezést. [3] A vádlott védője a fellebbezése indokolásában kifejtette, hogy álláspontja szerint egyértelműen megállapítható, hogy a vád tárgyává tett bűncselekmény elbírálásához szükséges bizonyítékok a büntetőeljárásról szóló

1. évi XC. törvény (továbbiakban: Be.), a mérésügyről szóló
2. évi XLV. törvény (továbbiakban: Mérésügyi törvény), a mérésügyről szóló törvény végrehajtásáról rendelkező 127/
3. (X.9.) Kormányrendelet Fővárosi Ítélőtábla 6K.Kbf.6/2024/9-II. 2 (továbbiakban: Végrehajtási rendelet), valamint az ügyészség által is meghivatkozott, a helység1 Országgyűlése által a közúti közlekedés biztonságáról hozott 02/L-
4. számú törvény releváns jogszabályhelyei alapján nem értékelhetőek a büntetőeljárásban, a használt légzési alkoholmérő pedig nem képes joghatás kiváltására. Erre figyelemmel az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezésére és a vádlott felmentésére tett indítványt. [4] A védő hangsúlyozta, hogy az egyéb13 által készített 0161/
5. számú irat nem tartalmazza a Be.
6. §

(1)és

(3)bekezdése szerinti kioktatásokat és figyelmeztetéseket, ezért az bizonyítékként nem használható fel, figyelemmel arra is, hogy a cselekmény során a vádlottnak nem biztosították az anyanyelv használatához fűződő jogát sem. Miután az elsőfokú katonai tanács a meghallgatási jegyzőkönyvet bizonyítékként értékelte, olyan eljárási szabályt sértett, amely miatt indokolt az ítélet hatályon kívül helyezése. Az igazságügyi orvosszakértői véleményt pedig arra figyelemmel kérte kirekeszteni a bizonyítékok köréből, hogy az szintén a törvénysértő módon értékelt meghallgatási jegyzőkönyvben foglaltakat vette alapul. Érvelt azzal is, hogy az egyéb18 Egyezmény egyáltalán nem a hitelesítési bizonyítványok kölcsönös elfogadásáról szól. Érvelésének alátámasztására csatolta a vádlott által BFKH-tól időközben megszerzett állásfoglalásokat, amelyek lényege szerint az ügyben felhasznált Dräger Alcotest 7110 MK III A típusú légzési alkoholmérő nem rendelkezik magyar típusengedéllyel, így ez Magyarországon hitelesítésre nem mutatható be, ebből következően Magyarországon joghatással járó mérésre nem használható fel. tanú1 tanúvallomását a mérésügyi törvény és az ítélet jogi indokolásának hiányossága tükrében kifogásolta, hangsúlyozva, hogy az egyéb16 ajánlások műszaki kritériumokat fogalmaznak meg, az ítélet indokolása pedig nem támasztotta alá, hogy az egyéb16 ajánlásokra való hivatkozás jogilag helytálló-e. A BFKH-tól kapott állásfoglalásból kiemelte, hogy az egyéb18 megállapodás a nemzeti etalonok, a mérési képességek és a kalibrálási bizonyítványok kölcsönös elismerésére vonatkozik, a hitelesítési bizonyítványokra nem alkalmazható, hiszen a mérőeszköz hitelesítésére vonatkozó szabályok megalkotása nemzeti hatáskörbe tartozik. Érvelése szerint e hivatalos állásfoglalások alátámasztják a fellebbezése bevezetőjében írt álláspontját és indítványát. Végül felhívta a figyelmet arra, hogy a vádlott az eljárás során nem tett beismerő vallomást, és nem teljesült a helység1 Országgyűlése által a közúti közlekedés biztonságáról hozott 02/L-

1. számú törvény 227.
2. pontja, mely szerint orvosilag ellenőrzött módon történik a szervezetben lévő alkoholkoncentráció meghatározása, az 1 literben lévő alkohol mennyiségének mérése levegőkilégzés útján, hiszen - álláspontja szerint - az iratanyag egyetlen adatot sem tartalmaz az orvosi ellenőrzés tényére vonatkozóan. [5] A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség a BF.889/2023/
3. számú átiratában a védelmi fellebbezéseket nem tartotta alaposnak. Előre bocsátotta, hogy az elsőfokú katonai tanács eljárása perrendszerű volt, hatályon kívül helyezést eredményező abszolút vagy relatív eljárási szabálysértést nem vétett. A perbíróság helyes indokok mentén utasította el a egyéb7 egyéb13 okiratok, valamint az alkoholszondás ellenőrzés eredményének a bizonyítékok köréből történő kirekesztésére irányuló védői indítványt. A törvényszék katonai tanácsa tehát megalapozott történeti tényállást állapított meg és indokolási kötelezettségét is megfelelően teljesítette. Álláspontja szerint a vádlott felmentésére irányuló indítvány a felülmérlegelés tilalmába ütközik. Érvelt azzal, hogy az elsőfokú bíróság okszerűen következtetett a vádlott bűnösségére és törvényesen minősítette a vádlott által elkövetett bűncselekményt. A büntetés kiszabása tekintetében hangsúlyozta, hogy a kiszabott pénzbüntetés, illetve a közúti Fővárosi Ítélőtábla 6K.Kbf.6/2024/9-II. 3 járművezetéstől eltiltás tartama törvényesen került megállapításra, és a lefokozás katonai büntetéssel együtt megfelelően szolgálják a büntetési célokat. Minderre figyelemmel az elsőfokú ítélet helybenhagyására tett indítványt. [6] A vádlott és a védő által bejelentett fellebbezés tartalmára figyelemmel a Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsa az elsőfokú ítéletet és az azt megelőző eljárást a Be.
4. §

(1)és

(2)bekezdés alapján teljeskörűen bírálta felül. Ebből következően a másodfokú bíróság vizsgálta az ügyben az eljárási szabályok megtartását, az ítélet megalapozottságát, az ítéletnek a bűnösség megállapítására, a bűncselekmény minősítésére, a büntetés kiszabására vonatkozó rendelkezéseit, valamint az indokolás helyességét. A másodfokú bíróság a Be. 598. §

(2)bekezdése alapján tanácsülésen járt el. [7] A Fővárosi Ítélőtábla a felülbírálat során megállapította, hogy a Fővárosi Törvényszék Katonai Tanácsa eljárása során a perrendi szabályokat jórészt megtartotta. A másodfokú katonai tanács álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a tárgyalás során a bizonyítás törvényességére vonatkozó szabályokat is betartotta, a vádlott és védő az eljárásban törvényes jogaikat maradéktalanul gyakorolhatták, az eljárásban résztvevő személyek – a vádlott, a tanú és a szakértő – figyelmeztetése a törvényi előírásoknak megfelelően történt. [8] A törvényszék az ügyben a 2023. május 9. napján tartott előkészítő ülést 2023. július 11. napján szabályszerűen megismételte, figyelemmel arra, hogy az első előkészítő ülés végén jelezte a védő, hogy nem kapta meg a vádiratot. Ezt követően – mivel a vádlott nem tett vallomást és a bűnösségét nem ismerte el – az elsőfokú katonai tanács a Be. 505. §

(4)bekezdése alapján törvényesen nyomban tárgyalásra tért át. [9] Az ítélet hatályon kívül helyezésére irányuló védői fellebbezés nem alapos. [10] A törvényszék katonai tanácsa a tényállást mérlegelési jogkörében állapította meg. Ennek során a tényállás megállapításához szükséges bizonyítási eljárást lefolytatta, a bizonyítékokat megfelelően értékelte és indokolási kötelezettségének is maradéktalanul eleget tett. Az elsőfokú bíróság a tárgyaláson kihallgatta a vádlottat, aki élt a hallgatás jogával és nem tett vallomást, bűnösségét nem ismerte el. Rövid érdemi védekezése arra irányult, hogy sebességtúllépés nem történhetett, mert erre hiteles mérőeszközzel nyomtatott bizonyíték nem áll rendelkezésre. [11] Az elsőfokú katonai tanács a vádlott védekezésének leellenőrzése és a tényállás tisztázása érdekében tanúként hallgatta ki tanú1 metrológust, egyéb16 kapcsolattartót, továbbá meghallgatta dr. Torma Albert igazságügyi orvosszakértőt, aki fenntartotta írásban előterjesztett szakértői véleményét és annak kiegészítését. Ismertette továbbá a releváns okirati bizonyítékokat, különösen a MH egyéb7 Kontingens parancsnokának feljelentését, a Fővárosi Ítélőtábla 6K.Kbf.6/2024/9-II. 4 koszóvói közlekedés biztonságáról szóló törvény kivonatát, az ügyben használt alkoholteszter hitelesítési dokumentumát, a egyéb20 egyéb7 egyéb13 jelentéseit. [12] A Fővárosi Ítélőtábla álláspontja szerint a törvényszék katonai tanácsa minden releváns és rendelkezésre álló bizonyítékot megvizsgált. A másodfokú katonai tanács jórészt egyetértett a perbíróság és a Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség azon álláspontjával, hogy a egyéb7 egyéb13 okiratok, valamint az alkoholszondás ellenőrzés eredménye bizonyítékként törvényesen felhasználható. A Be. 167. §

(1)bekezdése alapján a büntetőeljárásban szabadon felhasználható a törvényben meghatározott minden bizonyítási eszköz és szabadon alkalmazható minden bizonyítási cselekmény. A hivatkozott jogszabályhely

(5)bekezdése értelmében kizárólag az olyan bizonyítási eszközből származó tény nem értékelhető bizonyítékként, amelyet a bíróság, az ügyészség, a nyomozó hatóság vagy a

(2)bekezdésben meghatározott hatóság bűncselekmény útján, más tiltott módon vagy a résztvevők büntetőeljárási jogainak lényeges sérelmével szerzett meg. A konkrét ügyben megállapítható, hogy a nyomozás elrendelésére

1. november
2. napján került sor, mely során a Központi Nyomozó Főügyészség a egyéb7hez címzett, a Be.
3. §-ában meghatározott adatkérések útján intézkedett a vádlottal szembeni intézkedésekről szóló egyéb20 egyéb7 egyéb13 iratok beszerzése iránt, így az ügyészség eljárása minden tekintetben törvényes volt. A másodfokú katonai tanács álláspontja szerint is töretlen az ítélkezési gyakorlat a tekintetben is, hogy az elöljáró által végzett parancsnoki kivizsgálás során felvett meghallgatási jegyzőkönyvek – annak ellenére, hogy nem szerepelnek bennük a büntetőeljárás során közlendő figyelmeztetések – a később meginduló katonai büntetőeljárás során törvényes bizonyítékként felhasználhatók. Jelen esetben az egyéb13 által a katonai szolgálat során észlelt rendkívüli esemény kapcsán folytatott – büntetőeljárásnak nem minősülő – kivizsgálás és intézkedés a fentiekkel azonos megítélés alá esik, így a egyéb7 egyéb13 által megküldött iratok – köztük a vádlott meghallgatásáról készült jegyzőkönyv – okirati bizonyítékként (nem vallomásként) jelen büntetőeljárásban törvényesen felhasználhatók. Megjegyzi a fellebbviteli bíróság, hogy az arra vonatkozó történeti tényállás, hogy a vádlott a vádbeli helyen és időben ittas állapotban vezette-e a gépjárművet vagy sem, a nyomozati iratok 40-
4. és a 61-
5. naplószáma alatt elfekvő 0162/
6. számú zárójelentés, a helység1i közlekedési szabályzatról szóló SOP 3135 tárgyú jelentés, a egyéb7 egyéb19 járműflotta menedzsmentre vonatkozó jelentések alapján – a vádlott meghallgatásáról készült jegyzőkönyv figyelmen kívül hagyásával – is aggálytalanul megállapítható. Erre figyelemmel a védőnek a egyéb7 egyéb13 0162/
7. számon keletkezett valamennyi jelentés bizonyítékok köréből történő kirekesztésére, és erre alapítottan az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezésére vonatkozó indítványa nem foghatott helyt. [13] Ugyanakkor a másodfokú bíróság megállapította, hogy az elsőfokú ítélet szerkesztése– a sorszámozott bekezdések hiányában – nem felel meg a bíróságok egységes iratkezelési szabályzatáról szóló 17/
8. (XII.23.) OBH utasítás (Beisz.) 27/A. §

(13)előírásainak. Ezen igazgatási szabálysértés azonban az eljárás lefolytatására lényeges hatással nem volt. [14] A fellebbviteli bíróság egyetért azzal az elsőbírói és ügyészségi állásponttal is, hogy az egyéb13 által a külföldön végzett légalkoholmérés eredménye tekintetében az bír relevanciával, hogy a külföldön használt légalkoholmérő berendezés az ottani hitelesítési Fővárosi Ítélőtábla 6K.Kbf.6/2024/9-II. 5 standardoknak maradéktalanul megfelelt, a bűncselekmény elkövetésekor a műszer hiteles volt. A műszert hitelesítő állam, Ausztria – Magyarországhoz hasonlósan – ugyancsak része a Nemzetközi Mérésügyi Szervezetnek (egyéb16), melynek tagjai között – a tanú1 tanú nem cáfolható vallomása alapján – a viszonosság irányadó, vagyis az egymás által hitelesített mérőműszerekkel rögzített eredményeket kölcsönösen elfogadják. Az egyéb16 a törvényes mérésügyi tevékenység nemzetközi koordinálása céljából jött létre. Ajánlásokat dolgoz ki a mérőeszközök működési jellemzőire és azok vizsgálati módszereire, elősegíti a tagállamok és társult tagok körében a vizsgálati és mérési eredmények kölcsönös elfogadását. tanú1 Magyarország egyéb16 kapcsolattartója, aggálytalan vallomása értelmében a kölcsönös elismerés alapján a helység1n használt Dräger Alcotest 7110 MK III A típusú hitelesített légzési alkoholmérő mérési eredményét Magyarországon is hitelesnek ismerik el. Nincs ok tehát arra, hogy a külföldön végzett, hiteles légalkoholmérés eredményét a büntetőügyben eljáró hatóságok törvényes bizonyítékként ne vegyék figyelembe. [15] A másodfokú bíróság álláspontja szerint az igazságügyi orvosszakértői vélemény és annak kiegészítése ugyancsak törvényes bizonyíték – a vádlott meghallgatási jegyzőkönyvében előadottaktól függetlenül is –, amely pusztán a hiteles mérési eredmények alapján aggálytalanul állapította meg, hogy „a vádlottnál

1. november
2. napján mért légalkohol értékek alapján a cselekmény időpontjában a szervezetében volt olyan mennyiségű szeszesital fogyasztásából származó alkohol, amely 0,5 gramm/liter véralkoholkoncentrációnál nagyobb érték előidézésére alkalmas. A számítási alapot a 10 óra 35 perckor és 10 óra 37 perckor mért értékek adják; ezen értékek a bomlási szakaszt mutatják, ezért a számítások ezen értékekre teljes mértékben alapozódhatnak.” A fellebbviteli bíróság álláspontja szerint az orvosszakértői vélemény beszerzése jelenti azt az orvosi ellenőrzést, amelyet a védő által hivatkozott helység1i közlekedési szabályzatról szóló törvény 227.
3. pontja előír. [16] Megjegyzi továbbá a fellebbviteli bíróság, hogy a védő által hivatkozott mérésügyi törvény és végrehajtási rendelete a Magyarországon belföldi forgalomba hozott eszközök típusvizsgálatáról és hitelesítéséről szól, így az általa e körben előadottak a jelen ügy szempontjából irrelevánsak. Az osztrák típusvizsgálattal és hitelesítéssel rendelkező légzési alkoholmérő eszközt ugyanis nem Magyarországon használták fel. Az elsőfokú bíróság ítélete
4. oldalának 12/ pontja utolsó előtti bekezdésében helyesen mutatott rá arra, hogy a büntetőeljárás során eljáró magyar hatóságoknak csupán azt kell vizsgálniuk, hogy az elvégzett eljárási cselekmény az adott ország előírásainak megfelel-e vagy sem. [17] Az elsőfokú bíróság ítéletének indokolásában részletesen és kellő alapossággal értékelte az általa megismert bizonyítékokat, és logikus, meggyőző magyarázatát adta annak, hogy miért nem a vádlott védekezését fogadta el a tényállás alapjául. A logika szabályainak megfelelő következtetés útján helyes érvekkel fejtette ki, hogy a bűnösséget tagadó vádlotti védekezéssel szemben a tényállást miért a kihallgatott tanú, valamint az ismertetett okirati bizonyítékokra alapította. A fellebbviteli bíróság ugyanakkor – egyetértve a védő álláspontjával – az ítélet indokolásából a feltételes ügyészi felfüggesztés kapcsán a bűnösség közvetett elismerésére vonatkozó következtetést tartalmazó, az ítélet
5. oldal 15/ pontjának
6. bekezdését, valamint a
7. oldal
8. bekezdésének a vádlott beismerő vallomására vonatkozó Fővárosi Ítélőtábla 6K.Kbf.6/2024/9-II. 6 részt mellőzi, figyelemmel ara, hogy a vádlott az eljárás során bűnösségét következetesen tagadta, vallomást nem tett. [18] Az elsőfokú katonai tanács tehát egyebekben a logika szabályai szerint, ellentmondásmentesen értékelte a bizonyítékokat, a fellebbviteli bíróság álláspontja szerint indokolási kötelezettségének eleget tett ítélete
9. oldal utolsó bekezdésétől a
10. oldal első bekezdéséig, és mérlegeléssel ítélete
11. oldal
12. bekezdésétől a
13. bekezdéséig terhelő történeti tényállást állapított meg. [19] A másodfokú bíróság álláspontja szerint az elsőfokú bíróság ítéletének tényállása tehát megalapozott, mentes a Be.
14. §

(1)és

(2)bekezdésében írt hiányosságoktól, ezért azt a Fővárosi Ítélőtábla a felülbírálata alapjául elfogadta. [20] A felmentésre irányuló vádlotti és védői fellebbezés nem alapos. [21] A Be. 591. §

(1)bekezdésében foglaltak szerint a másodfokú bíróság a határozatát az elsőfokú bíróság által megállapított tényállásra alapítja, kivéve, ha az elsőfokú bíróság ítélete megalapozatlan, illetve a fellebbezésben új tényt állítottak vagy új bizonyítékra hivatkoztak és ennek alapján a másodfokú bíróság bizonyítási eljárást folytat le. A vádlott védője fellebbezésében új tényre, új bizonyítékra nem hivatkozott, további bizonyítási indítványt nem tett, ezért a bizonyítékok újraértékelésére, a tényállás felülmérlegelésére és ezen keresztül eltérő tényállás megállapítása mellett felmentésre irányuló fellebbezése eredményre nem vezethetett. Az elsőfokú bíróság a ténybíróság, feladata és kötelessége, hogy a vád tárgyává tett tények szempontjából lényeges bizonyítékokat hiánytalanul, egyenként és összhatásában értékelje, amelynek eredményeként az ítéletben a vád tárgyává tett cselekmény történeti tényállását, valamint az elkövető személyével összefüggő, a cselekményére kiható, azt befolyásoló tényeket megállapítsa. Az ítélőtábla álláspontja szerint a törvényszék e kötelezettségének eleget tett, ezért a tényállást illetően a bizonyítékok újraértékelésére, és ezen keresztül a vádlott felmentésére irányuló védői fellebbezés eredményre nem vezethetett. [22] Az irányadó tényállás alapján az elsőfokú bíróság okszerűen vont le következtetést a vádlott bűnösségére, és helyes a cselekmény jogi minősítése is. E közlekedési bűncselekményt az követi el, aki ittas állapotban közúton gépi meghajtású járművet vezet. A vádlott azzal a magatartásával, hogy 2020. november 9-én a reggeli órákban úgy vezette helység1i műveleti területen a szolgálati gépjárművet, hogy a szervezetében szeszesital fogyasztásából származó, 0,5 gramm/liter véralkoholkoncentrációt meghaladó, közepes fokú alkoholos befolyásoltságot eredményező alkohol volt, megvalósította a Btk. 236. §

(1)bekezdésébe ütköző ittas állapotban elkövetett járművezetés vétségének törvényi tényállási elemét. Fővárosi Ítélőtábla 6K.Kbf.6/2024/9-II. 7 [23] Ugyancsak helyes az elsőfokú bíróság ítélete 7. oldalának 4. bekezdésében írt megjegyzése, amely arra hívja fel a figyelmet, hogy a Btk. 3. §

(1)bekezdés c) pontja értelmében a magyar büntető törvényt kell alkalmazni a magyar állampolgár által külföldön elkövetett olyan cselekményre, amely a magyar törvény szerint bűncselekmény. [24] A vádlott védőjének a büntetés enyhítésére irányuló indítványa nem megalapozott. [25] A törvényszék ítélete

1. oldalának 5-
2. bekezdéseiben helytállóan tárta fel a büntetés kiszabása során figyelembe vehető körülményeket. Helyesen ismerte fel, hogy a törvénnyel első ízben összeütközésbe kerülő vádlottal szemben szükséges és egyben elégséges is a Btk.
3. §

(4)bekezdésének alkalmazásával a Btk. 50. §

(1)és

(3)bekezdése szerint pénzbüntetés kiszabása. A fellebbviteli bíróság álláspontja szerint a kiszabott 300 napi tételszám megfelelően tükrözi az elkövetett bűncselekmény tényleges tárgyi súlyát, míg az egy napi tétel összegeként a törvényi minimumban megállapított 1000 forint is megfelelően igazodik a vádlott vagyoni, jövedelmi és személyi viszonyaihoz, a valós anyagi teherbíró képességéhez. [26] A fellebbviteli bíróság álláspontja szerint a Btk. 55. §

(2)bekezdésében írt, kógens jogszabályi rendelkezésre alapított közúti járművezetéstől eltiltás mellőzésére semmilyen különös méltánylást érdemlő ok vagy körülmény nem merült fel, a büntetés tartama pedig megfelelően igazodik a vádlott ittasságának fokához, a többszörös közlekedési szabályszegéshez és ahhoz a tényhez, hogy a vádlott cselekményével más személy életét is veszélyeztette. Az elsőfokú katonai tanácsnak a járművezetéstől eltiltás járműkategóriára korlátozásával kapcsolatban kifejtett, a

1. BK véleményben kimunkált bírói gyakorlatnak megfelelő jogi indokolásával a fellebbviteli bíróság maradéktalanul egyetért. [27] A másodfokú katonai tanács álláspontja szerint a perbíróság helyesen ítélte a vádlottat lefokozás katonai büntetésre is, mivel a szándékos közlekedési bűncselekményt elkövető, a egyéb2 tekintélyét a külföldi szövetséges erők előtt is súlyosan romboló vádlott méltatlanná vált a rendfokozat viselésére. A vádlott szolgálati viszonyát az egyéb5 főigazgatója a 001/
2. számú parancs alapján felmentéssel azért szüntette meg, mert a vádlott nemzetbiztonsági szempontból alkalmatlanná vált a hivatásos szolgálatra. Sem az állományparancsa, sem pedig Hszt., illetőleg a végrehajtásáról 31/
3. (VI. 16.) BM rendelet 48-
4. §-ai nem tartalmaznak olyan kifejezett rendelkezést, amelyre alapítottan a vádlott viselt rendfokozata a személyügyi nyilvántartásból törlésre került volna. A lefokozás katonai büntetés kiszabása tehát nem mellőzhető, a vádlott elért rendfokozatára méltatlan, különös figyelemmel arra, hogy a terhére rótt bűncselekményt műveleti területen, a egyéb20 egyéb7 hírnevét is károsítva követte el. [28] A másodfokú katonai tanács álláspontja szerint az így kiszabott büntetések együttesen szolgálják megfelelően a Btk.
5. §-ában meghatározott büntetési célok Fővárosi Ítélőtábla 6K.Kbf.6/2024/9-II. 8 maradéktalan elérését, ezért a védő enyhítésre irányuló fellebbezése eredményre nem vezethetett. [29] A Fővárosi Törvényszék Katonai Tanácsa ítéletének további rendelkezései is törvényesek, ezért a Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsa az elsőfokú ítéletet – annak helyes indokai alapján – teljeskörűen helybenhagyta. [30] A fellebbviteli bíróság végzése a Be.
6. §

(2)bekezdésén és a Be. 605. §

(1)és

(4)bekezdésén alapul. Budapest,

1. április
2. Dr. Török Zsolt hb. dandártáborok s.k. a tanács elnöke Dr. Szabó Éva hb. ezredes s.k. Dr. Belovai Henriette hb. százados s.k. előadó bíró bíró A Fővárosi Törvényszék Katonai Tanácsa 42.Kb.26/2023/26-I. számú ítélete a Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsa 6.Kbf.6/2024/
3. számú végzése folytán
4. április
5. napján jogerőre emelkedett és végrehajthatóvá vált. Budapest,
6. április
7. Dr. Török Zsolt hb. dandártábornok s.k. a tanács elnöke ..