Bf.214/2022/4 – Fővárosi Ítélőtábla

(1)bekezdés a) pont

(5)bekezdés b) pont]. Ezért őt 2 év – végrehajtásában 4 évi próbaidőre felfüggesztett – szabadságvesztésre, 300 napi tétel pénzbüntetésre és 5 év a gazdálkodó szervezet általános vezetését ellátó szerv tagja, illetve igazgatója vagy gazdasági társaság vezető tisztségviselője, illetve felügyelő bizottságának tagja foglalkozástól eltiltásra ítélte azzal, hogy a szabadságvesztés végrehajtási fokozatát börtönben jelölte meg. A pénzbüntetés egynapi tételének az összegét 1.000 forintban, a kiszabott pénzbüntetés összegét 300.000 forintban állapította meg, és annak megfizetésére 10 havi részletfizetést Fővárosi Ítélőtábla 3.Bf.214/2022/4-V 2 engedélyezett. A szabadságvesztés büntetés végrehajtása esetére rendelkezett a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontjáról, a pénzbüntetés meg nem fizetése esetére annak szabadságvesztésre történő átváltoztatásáról, ezen túlmenően pedig a bűnügyi költség összegéről és annak viseléséről is. [2] Az elsőfokú bíróság ítélete ellen az ügyészség jelentett be fellebbezést a vádlott terhére súlyosítás érdekében, hosszabb tartamú végrehajtandó szabadságvesztés büntetés kiszabása, a pénzbüntetés napi tétel számának emelése, valamint közügyektől eltiltás mellékbüntetés kiszabása érdekében. [3] A vádlott és védője tudomásul vette az ítélet rendelkezéseit. [4] A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség a BF.421/2022/2. számú átiratában az ügyészi fellebbezést fenntartotta, annak a Be. 598. §

(2)bekezdése szerinti tanácsülésen történő felülbírálatát kérte. [5] Kifejtette, hogy arra figyelemmel, hogy az ügyészségi fellebbezés csak a kiszabott büntetés mértékét támadja, annak elbírálására a Be. 590. §

(3)és

(5)bekezdésében foglalt szabályok az irányadók. A törvényszék az eljárását a perrendi szabályoknak megfelelően folytatta le, figyelemmel arra is, hogy a terheltet gazdálkodással összefüggő kiemelt bűncselekménnyel vádolta az ügyészség. A vádlott csak részben ismerte el bűnösségét, ezért védekezésére és a bizonyítási indítványokra tekintettel az elsőfokú bíróság az ügyfelderítési kötelezettségének eleget tett. Az elsőfokú bíróság által megállapított, a vádat lefedő tényállás megalapozott, azt sem a vád képviselője, sem a vádlott, sem védője nem vitatta. A törvényszék okszerűen következtetett a vádlott bűnösségére is, a cselekmény jogi minősítése is törvényes, az elbíráláskor irányadó szabályok alkalmazása helyes. [6] Álláspontja szerint a törvényszék a büntetés kiszabásánál irányadó körülményeket alapvetően helyesen tárta fel, s a nagyobb számú és súlyú enyhítő tényezők alapján indokolt volt a középmértéktől lefelé történő eltérés is, ugyanakkor az enyhítő szakasz kimerítő alkalmazása, a szabadságvesztés felfüggesztése és a nem kellő tételszámú pénzbüntetés alkalmatlan a büntetés céljának eléréséhez. [7] Mindezek alapján az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatását, a vádlottal szemben hosszabb tartamú végrehajtandó szabadságvesztést, magasabb tételszámú pénzbüntetést, a szabadságvesztés végrehajtása felfüggesztésének mellőzését és mellékbüntetésként a közügyek gyakorlásától történő eltiltását kérte, az ítélet járulékos rendelkezéseit törvényesnek találta. [8] A vádlott és védője az ügyészség fellebbezésére írásban észrevételt nem tett. [9] A másodfokú bíróság a fellebbezés elintézésére a Be. 599. §

(1)bekezdése alapján nyilvános ülést tűzött ki, melyen az ügyészség képviselője nem vett részt. [10] A vádlott védője a nyilvános ülésen megtartott perbeszédében az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását kérte. Álláspontja szerint a vádlott ténybeli beismerésben volt az eljárás során, maga is elismerte, hogy bizonyos tevékenységeket végzett a cégben, nem ő volt azonban a kitalálója a cselekménynek és az igazi haszonhúzója sem. A kihallgatott tanúk is megerősítették az általa elmondottakat, mely szerint nem ő volt a tényleges vezetője a gazdasági társaságnak. Kifejtette, hogy az enyhítő körülmények túlsúlya alapján nem szolgálná a társadalom érdekeit, ha a vádlottal szemben végrehajtandó szabadságvesztés büntetés kiszabására kerülne sor. Felhívta a figyelmet arra, hogy az ügyben több mint tízéves időmúlás áll fenn, a vádlott büntetlen előéletű, hasznos tagja a társadalomnak, és az elkövetéskori fiatal élete sodorta ebbe a cselekménybe. Mindezen körülmények az ítélet helybenhagyását indokolják. Fővárosi Ítélőtábla 3.Bf.214/2022/4-V 3 [11] A vádlott a nyilvános ülésen a személyi körülményei körében előadta, hogy abban annyi változás következett be, hogy a havi jövedelme 300.000-350.000 forint között mozog. A lakáshitel havi törlesztőrészlete 26.500 forint, az abból hátralévő megfizetendő rész 1.300.000 forint, a Pénzintézet felé fennálló tartozásának hátralévő része kb. 1.300.0001.400.000 forint, a havi törlesztő részlete 40.600 forint. Az élettársa boltvezető-helyettesként dolgozik, havi jövedelme 600.000-700.000 forint, őt havonta 40.000 forint gyermektartásdíj terheli, és a gyermekről a vádlottal közösen természetben is gondoskodnak. A háztartásuk havi megtakarítása 40.000-50.000 forintot tesz ki. [12] A bejelentett fellebbezés az alábbi eredményre vezetett. [13] Az elsőfokú bíróság ítéletét kizárólag a Be. 583. §

(3)bekezdés a) pontja alapján, a kiszabott büntetés mértéke miatt érte perorvoslati támadás. A másodfokú bíróság ezért a Be. 590. §

(3)bekezdés alapján az elsőfokú ítéletnek csak a fellebbezéssel sérelmezett büntetést kiszabó részét bírálta felül. A Be. 590. §

(5)bekezdés alapján azonban a korlátozott felülbírálat ezen kívül kiterjedt a bűnösségre vont következtetés okszerűségére, a bűncselekmény minősítésére, valamint a Be. 607. §

(1)bekezdésében és a Be. 608. §

(1)bekezdésében és 609.§

(1)bekezdésében írt hatályon kívül helyezést eredményező eljárási szabálysértések vizsgálatára. Az ítélőtábla a Be. 590. §

(7)bekezdése folytán hivatalból felülbírálta az egyszerűsített felülvizsgálat tárgyát képező – a szabadságvesztés végrehajtási fokozatára, a feltételes szabadságra, és a bűnügyi költségre vonatkozó – rendelkezéseket is. [14] Az elsőfokú bíróság az eljárása során a perrendi szabályokat betartotta, eljárási szabálysértést nem követett el. [15] A fellebbezés jogalapjára tekintettel az elsőfokú bíróság röviden indokolta határozatát, ennek jogalapjaként a Be. 562. §

(2)bekezdését tüntette fel, melynek megfelelően az elsőfokú bíróság indokolása a Be. 561. §

(3)bekezdés a)-

1. c)és
2. e)pontjában előírtakat is tartalmazza, ezt a másodfokú bíróság a Be. 564. §

(4)bekezdésével is kiegészíti, mert a törvényszék a döntése indokolása során e tartalmi elemeket is részletesen elemezte. [16] A korlátozott felülbírálat alapja az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás volt, miután annak megalapozottságát a másodfokú bíróság a Be. 591. §

(2)bekezdésének a) pontja értelmében nem vizsgálhatta. [17] Az ítélet személyi része körében tett megállapítások a Be. 561. §

(3)bekezdés b) pontjára figyelemmel a tényállásnak nem részei, ezért korlátozott fellebbezés esetén is helyesbíthetők. [18] Mindezekre figyelemmel a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság által rögzítetteket a vádlott nyilvános ülésen tett nyilatkozata és az iratok tartalma alapján a következők szerint pontosítja: [19] A személyi részben feltünteti, hogy a vádlott havi jövedelme 300.000-350.000 forint között mozog. A lakáshitel havi törlesztőrészlete 26.500 forint, az abból hátralévő megfizetendő rész 1.300.000 forint, a Pénzintézet felé fennálló tartozásának hátralévő része kb. 1.300.000-1.400.000 forint, melynek havi törlesztő részlete 40.600 forint. A vádlott élettársával él közös háztartásban, élettársa boltvezető-helyettesként dolgozik, havi jövedelme 600.000-700.000 forint, őt havonta 40.000 forint gyermektartásdíj terheli, és a gyermekről a vádlottal közösen természetben is gondoskodnak. A háztartásuk havi megtakarítása 40.00050.000 forintot tesz ki. [20] A vádlott ellen jelenleg sincs más büntetőeljárás folyamatban, a tagállami ítéletek nyilvántartásában nem szerepel. Fővárosi Ítélőtábla 3.Bf.214/2022/4-V 4 [21] Az irányadónak tekintett tényállás alapján az elsőfokú bíróság helyesen következtetett a vádlott bűnösségére, a cselekmény jogi minősítése is megfelel a büntető anyagi jog szabályainak, az alkalmazott anyagi jogszabály megválasztása is helyes volt. [22] A büntetés kiszabása tekintetében a másodfokú bíróság a súlyosítást célzó ügyészi fellebbezést részben találta megalapozottnak. [23] A Btk. 80. §

(1)bekezdése értelmében a büntetést céljának szem előtt tartásával a törvényben meghatározott keretek között úgy kell kiszabni, hogy igazodjék a bűncselekmény tárgyi súlyához, a bűnösség fokához, az elkövető társadalomra veszélyességéhez, továbbá az egyéb súlyosító és enyhítő körülményekhez. [24] A törvényszék teljeskörűen számba vette és megfelelően értékelte a büntetést meghatározó tényezőket, az kiegészítést nem igényelt, az általa enyhítő szakasz alkalmazásával kiszabott szabadságvesztés büntetés mind nemében, mind pedig mértékében arányban áll a vád tárgyává tett bűncselekmény konkrét tárgyi súlyával, a vádlott elkövetésben játszott szerepével, igazodik a bűnösség fokához és az elkövető társadalomra veszélyességéhez is, ez a joghátrány alkalmas a Btk.

1. §-ában megfogalmazott általános és egyéni büntetési célok elérésére. [25] A büntetés mértékének meghatározásakor ugyanis nem maradhatott értékelés nélkül azon körülmény, melyre a törvényszék is utalt, hogy a vádlott annak megvalósításakor a fiatal felnőtt kort nem sokkal meghaladó életkorban volt, az anyagi gondjai sodorhatóvá tették őt, melynek megoldására a bűncselekmény elkövetése révén végül a téves utat választotta. A fiktív cégszervezésben résztvevő felnőttek a vádlott ezen élethelyzetét használták fel arra, hogy a bűncselekmény elkövetésére rábírják. A vádlott életvitele az eltelt időben rendeződött, bejelentett munkahelyen dolgozik, stabil párkapcsolatban él, melyben élettársa tőlük külön élő kiskorú gyermekéről is gondoskodnak. A bűncselekmény megvalósításakor büntetlen előéletű volt, a személyében rejlő társadalomra veszélyességet mutatja az is, hogy ellene nem indult más büntetőeljárás, a bűncselekmények elkövetése pedig akkori kialakulatlan személyiségével és bizonytalan egzisztenciális életkörülményeivel volt összefüggésben, így az ügyészség által indítványozott azon súlyosítást, hogy a szabadságvesztés büntetés tartamát súlyosítsa és annak próbaidőre történő felfüggesztését mellőzze a másodfokú bíróság, az ítélőtábla nem tartotta alaposnak. A végrehajtás felfüggesztésének a próbaideje is megfelelő mértékű. [26] A pénzbüntetés kiszabása a Btk.
2. §

(2)bekezdése alapján törvényes volt, mivel a vádlottat haszonszerzés céljából elkövetett bűncselekmény miatt ítélte határozott ideig tartó szabadságvesztésre a törvényszék, azonban annak sem a napi tételszáma, sem az egynapi tétel összege nem felelt meg a Btk. 50. §

(1)bekezdésében meghatározott feltételeknek, figyelemmel az 50. §

(3)bekezdésében foglaltakra is. Azok nem tükrözték sem a vádlott által megvalósított bűncselekmény tárgyi súlyát, sem a vádlott jövedelmi, vagyoni viszonyait, ezért a pénzbüntetés napi tételszámát 500 napi tételre, az egynapi tétel összegét 2.000 forintra emelte fel az ítélőtábla, a vádlott személyi körülményei között rögzített adatok alapján, az ügyészség súlyosításra irányuló fellebbezését e tekintetben alaposnak találta. [27] Az így kiszabott 1.000.000 forint pénzbüntetés megfizetése tekintetében a részletfizetés engedélyezése alappal bírt, e körben vette figyelembe a másodfokú bíróság azt a körülményt is, hogy a vádlottat jelentős összegű bűnügyi költség megfizetése is terheli. A részletfizetés időtartamát a felemelt összegű pénzbüntetésre is figyelemmel 20 havi részletben rögzítette az ítélőtábla, az egyhavi részlet összegét pedig 50.000 forintban állapította meg, az egyes részletek esedékességére vonatkozó rendelkezések érintetlenül hagyása mellett. [28] Az elsőfokú bíróság helytállóan rendelkezett akkor, amikor a vádlottal, mint az érintett cég vezetőjével szemben foglalkozástól eltiltás büntetést is alkalmazott, a vádlott Fővárosi Ítélőtábla 3.Bf.214/2022/4-V 5 ugyanis a bűncselekményt foglalkozása felhasználásával, szándékosan követte el, ezért a Btk. 52. §

(1)bekezdés b) pontja alapján az eltiltás nem mellőzhető. Ez áll összhangban a 18/

1. számú BK véleménnyel, mely kimondja, hogy a "foglalkozásának felhasználásával" kitételen azt az esetet kell érteni, amikor a foglalkozás nyújtotta lehetőség közvetlen kihasználásával kerül sor a szándékos bűncselekmény elkövetésére, vagyis amikor a foglalkozás tulajdonképpen eszköze a bűncselekmény elkövetésének, más szóval az elkövető a foglalkozás által adott lehetőséget vagy alkalmat közvetlenül kihasználta. [29] A 8/
2. (IV. 17.) és a 3102/
3. (IV. 9.) AB határozatok kötelező előírása alapján az elsőfokú bíróság ugyan elmulasztotta, de a másodfokú bíróság megvizsgálta az előzetes mentesítés lehetőségét is. [30] A Btk.
4. §

(1)bekezdéséből következően az előzetes mentesítésre való érdemességet minden olyan esetben vizsgálni kell, amikor a bíróság a szabadságvesztés végrehajtását felfüggeszti, függetlenül attól, hogy azt a terhelt kifejezetten nem kérelmezte. [31] Az érdemesség tárgyában a bíróság mérlegeléssel hozza meg a döntését, azonban a bírói gyakorlat szerint az előzetes mentesítés rendkívüli jogintézmény (BH1996.510.) [32] Az érdemesség vizsgálatához a törvény támpontot nem fogalmazott meg, a megállapításának szempontjait a bírói gyakorlat alakította ki. Egyrészről leszögezhető, hogy a bíróság által a büntetés kiszabása körében már értékelt, és a szabadságvesztés végrehajtásának felfüggesztését alátámasztó körülmények az érdemességet is megalapozhatják (BJD 8779.), másrészt azonban a felfüggesztés feltételeinek fennállása még nem jelenti feltétlenül az érdemesség meglétét, hiszen ez azt jelentené, hogy önmagában a felfüggesztett szabadságvesztésre ítélés elegendő lenne az előzetes mentesítés engedélyezéséhez. [33] Az ítélkezési gyakorlat szerint az érdemesség vizsgálata során az elkövető személyiségét, életvitelét, a bűncselekmény jellegét, az elkövetés körülményeit és indítékát összevetve kell állást foglalni. Nem a terheltek büntetőjogi felelősségéről való döntésről van tehát szó, hanem arról, hogy bűncselekményük ellenében és kiszabott büntetésük mellett a társadalom védelme igényli-e a személyükre háruló, a büntetett előélethez fűződő hátrányos következményeket is. [34] A fenti körülményekre a másodfokú bíróság is figyelemmel volt és a vádlottat nem tartotta arra érdemesnek. [35] Az kétségtelen tény, hogy a vádlott büntetlen előéletű volt a bűncselekmény elkövetésekor, és ellene azóta sem indult más büntetőeljárás, és életvitele is kedvező képet mutat, azonban nem hagyható figyelmen kívül a terhére rótt költségvetést károsító bűncselekmény elszaporodottsága és kiemelkedő társadalomra veszélyessége sem, továbbá , hogy a vádlott – bár kétségtelenül nem volt a bűncselekmény elsődleges haszonhúzója – de a cselekményt általa sem vitatottan átlátta, abban aktívan közreműködött, az hosszabb időszakot ölelt fel, mely körülmények alapján az előzetes mentesítésre nem érdemes. [36] Az elsőfokú ítéletnek az egyszerűsített felülvizsgálat tárgyát képező egyéb rendelkezései törvényesek. [37] Fenti indokokra tekintettel az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a Be. 606. §

(1)bekezdése alapján megváltoztatta, míg egyéb törvényes rendelkezéseit a Be. 605. §

(1)bekezdése alapján helybenhagyta. [38] A másodfokú bíróság ítéletével szembeni fellebbezés lehetőségét a Be. 615. §

(1)és

(2)bekezdés zárja ki. Budapest,

1. december
2. napján Fővárosi Ítélőtábla 3.Bf.214/2022/4-V dr. Szalai Géza s.k. a tanács elnöke 6 dr. Bíró Emese s.k. előadó bíró Radnainé dr. Solymosi Viktória s.k. bíró A Fővárosi Törvényszék
3. május
4. napján kelt 97.B.435/2021/
5. számú ítélete a Fővárosi Ítélőtábla 3.Bf.214/2022/
6. számú ítélete folytán
7. december
8. napján jogerőre emelkedett. Budapest,
9. december
10. napján dr. Szalai Géza s.k. a tanács elnöke A kiadmány hiteléül: