Bhar.40/2024/10 – Győri Ítélőtábla

(1)bekezdés] és járművezetés az eltiltás hatálya alatt vétségében [Btk. 239/B. §

(1)bekezdés]. Ezért halmazati büntetésül, mint többszörös visszaesőt 90 nap elzárásra és 3 év közúti járművezetéstől eltiltásra ítélte. Kötelezte az eljárás során felmerült bűnügyi költség megfizetésére. [2] A Dunaújvárosi Járási Ügyészség a kiszabott büntetés súlyosításáért, Terhelt1 vádlottal szemben végrehajtandó szabadságvesztés büntetés, hosszabb tartamú közúti járművezetéstől eltiltás büntetés és mellékbüntetésül közügyektől eltiltás kiszabása végett, míg Terhelt1 vádlott elsődlegesen felmentésért, másodsorban a kiszabott büntetés enyhítéséért jelentett be fellebbezést. [3] A Székesfehérvári Törvényszék mint másodfokú bíróság 2024. február 6. napján kelt 2.Bf.67/2023/11. számú ítéletével a Dunaújvárosi Járásíróság ítéletét megváltoztatta, a vádlottat a járművezetés az eltiltás hatálya alatt vétsége [Btk. 239/B. §

(1)bekezdés] vádja alól felmentette. A közúti járművezetéstől eltiltás alkalmazását valamint a büntetés halmazati jellegére való utalást mellőzte. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. Kötelezte a vádlottat a másodfokú eljárás során felmerült bűnügyi költség megfizetésére. [4] Tekintve, hogy a járművezetés az eltiltás hatálya alatt vétsége vonatkozásában ellentétes döntés született, így a Be. 615. §

(1)és

(2)bekezdés b) pontja alapján megnyílt a másodfellebbezés lehetősége. [5] A másodfokú bíróság ítélete ellen a vádlott és védője enyhítés érdekében jelentettek be fellebbezést. Győri Ítélőtábla I.Bhar.40/2024/10.. 2 [6] A Győri Fellebbviteli Főügyészség BF.67/2024/1-I. szám alatti átiratában utalt arra, hogy a vádlott és védője által bejelentett fellebbezés joghatályos. Álláspontja szerint az első és másodfokú bíróság a büntetőeljárási szabályokat az eljárása során maradéktalanul betartotta. A tényállásból a vádlott bűnösségére levont következtetés okszerű és törvényes, ugyanígy az általa elkövetett bűncselekmény minősítése is. Rámutatott, hogy a joghátrány meghatározása során az eljáró bíróságok maximálisan figyelembe vették a terhelt javára szóló enyhítő körülményeket, melyeket helyesen értékelve tettarányos szankciót állapítottak meg. Erre tekintettel a fellebbviteli főügyészség a büntetés enyhítését nem tartotta indokoltnak. Hivatkozott arra, hogy a másodfokú ítélet egyéb rendelkezései is törvényesek. Ezért indítványozta, hogy az ítélőtábla a törvényszék ítéletét hagyja helyben. [7] A vádlott védője fellebbezésének írásbeli indokolásában a jármű önkényes elvétele bűntettének elkövetését vitatta és e körben fejtette ki álláspontját arról, hogy miért látja szükségesek védence felmentését. Erre tekintettel kérte enyhébb büntetés kiszabását. [8] A harmadfokú nyilvános ülésen a védő a fellebbezésének írásbeli indokolását fenntartotta és azzal egyezően adta elő indítványát. [9] A fellebbviteli főügyészség képviselője rámutatott, hogy a védő kérelme a fellebbezést célzó részében a fellebbezés kiterjesztése lenne, tekintettel arra, hogy korlátozott felülbírálat keretei között bírálandó el a védői fellebbezés. Hangsúlyozta, hogy a vádlott eljárás során tett nyilatkozataiból az a következtetés vonható le, hogy nem érdekelte az, hogy éppen eltiltás hatálya alatt áll-e, ezt is mutatja, hogy azóta is követett el ilyen cselekményt, melyért felelősségét meg is állapította a bíróság. A 90 nap elzárást inkább találta méltányos, mint eltúlzottan súlyos büntetésnek, azt a fokozatosság elvének is megfelelő joghátránynak ítélte. A másodfokú bíróság ítéletének helybenhagyását indítványozta. [10] Terhelt1 vádlott az utolsó szó jogán tett nyilatkozatában a jármű önkényes elvétele bűntettének vádja alóli felmentését kérte és e körben fejtette ki érveit. [11] A másodfokon eljárt Székesfehérvári Törvényszék a Dunaújvárosi Járásbíróság elsőfokú ítéletét megváltoztatta, és Terhelt1 vádlottat a járművezetés az eltiltás hatálya alatt vétsége vádja alól felmentette. Erre tekintettel - az ellentétes döntés okán - a Be. 615. §

(1)bekezdése, illetve a

(2)bekezdés b) pontja alapján megnyílt a joghatályos másodfellebbezés lehetősége. Emiatt az ítélőtábla a Be. 620. §

(1)bekezdésének II. fordulat alapján nyilvános ülésen bírálta felül a másodfokú bíróság ítéletét. [12] A harmadfokú bíróság a felülvizsgálat során vizsgálta az ítélet azon rendelkezését a Be. 618. §

(1)bekezdés a-b) pontja értelmében, melyet az elsőfokú bíróság ítéletének sérelmezett ellentétes döntéssel összefüggő felülbírálata eredményezett az

(1)bekezdés b) pontja alapján pedig az elsőfokú és a másodfokú bíróság eljárását arra tekintet nélkül, hogy ki, milyen okból fellebbezett. A 618. §

(3)bekezdés a) pontja értelmében az ítélet fellebbezéssel nem érintett része tekintetében is vizsgálta a Be. 590. §

(5)bekezdés a-c) pontjában meghatározottakat, azaz hogy nem történt-e olyan, a Be. 607. §

(1), a Be. 608. §

(1)és a 609. §

(1)bekezdésében írt eljárási szabálysértés, amely miatt az ítéletet hatályon kívül Győri Ítélőtábla I.Bhar.40/2024/10.. 3 kell helyezni, kiterjed továbbá a felülbírálat a bűnösség megállapítására vonatkozó rendelkezésre is, amennyiben az adott tényállás alapján a vádlott felmentésének vagy az eljárás megszüntetésének lenne helye, illetve - amennyiben az törvénysértő - helyesbíteni szükséges a cselekmény minősítésére és a büntetés kiszabására vonatkozó rendelkezéseket is. [13] Mindezek mellett azonban szigorú korlátját jelenti a másodfellebbezés elbírálásának, hogy a felülbírálat a fentieken kívül a Be. 618. §

(1)bekezdés

1. a)pontjának
2. aa)és
3. ab)alpontjára figyelemmel kizárólag a fellebbezéssel sérelmezett ellentétes döntésre, és azon rendelkezésre terjed, terjedhet ki, amelyet az elsőfokú bíróság ítéletének a sérelmezett ellentétes döntéssel összefüggő felülbírálata eredményezett. [14] Erre tekintettel a felülbírálat nem terjed ki az ítéletnek a felmentő rendelkezésére, ugyanis ez ellen nem fellebbeztek. Tekintve, hogy a vádlott és a védő csak a büntetést támadta, így a harmadfokú bíróság nem vizsgálhatta a másodfokú bíróság ítéletének megalapozottságát, és határozatát a másodfokú íróság által alapul vett tényállásra alapította a Be. 619. §

(4)bekezdése értelmében. [15] Az ítélőtábla az elsőfokú és a másodfokú bíróság eljárásában nem észlelt olyan abszolút vagy relatív eljárási szabálysértést, amely az érdemi felülbírálat akadályát képezhette volna. [16] A tényállásból a vádlott bűnösségére volt következtetés okszerű, a vádlott által elkövetett bűncselekmény minősítése törvényes. [17] A relevanciával bíró büntetéskiszabási körülmények teljeskörűen feltárásra kerültek az eljáró bíróságok által. [18] A vádlott terhére megállapított bűncselekményt 3 évig terjedő szabadságvesztés büntetéssel rendeli büntetni a törvény, melynek felső határa a vádlott többszörös visszaesői minőségére tekintettel a Btk. 89. §

(1)bekezdésben írtakra figyelemmel felével emelkedik, azaz 4 év 6 hónap. [19] A Btk. 33. §

(4)bekezdés szerint, ha a bűncselekmény büntetési tételének alsó határa nem éri el az egy év szabadságvesztést, szabadságvesztés helyett elzárás is kiszabható, melynek a Btk. 46. §

(1)bekezdés alapján a legrövidebb tartama 5 nap, leghosszabb tartama 90 nap. [20] Az ítélőtábla egyetértett a másodfokú bíróság ítélete indokolásának [37] bekezdésében írtakkal a tekintetben, hogy a részleges felmentésre tekintettel szűkült a vádlott bűnösségének a köre, azonban a súlyosító tényezők enyhítő körülményekhez képest nagyobb számára és főleg jelentősebb nyomatékára figyelemmel, a büntetési célok kizárólag szabadságelvonással járó büntetés kiszabása útján elérhetők el. Győri Ítélőtábla I.Bhar.40/2024/10.. 4 [21] Terhelt1 vádlott a terhére rótt vagyon elleni bűncselekményt lopási cselekmények miatt a többszörös visszaesői minőséget megalapozó elítéltetésen túl is büntetett előéletű személyként, egyúttal a Btk.

1. § a) pont alapján különös visszaesőként valósította meg. [22] Mindezen körülményekre tekintettel megállapítható, hogy a törvényszék által alkalmazott joghátrány – a büntetési nemen belül lehetséges maximális tartamban történő alkalmazásával – nem eltúlzottan súlyos, az arányos, szükséges és egyben elégséges büntetés, mely Terhelt1 vádlott esetében alkalmas a büntetési célok elérésére, a speciális és generális prevenciót is megfelelően biztosítja. [23] Mindezekre tekintettel a védelem enyhítést célzó fellebbezése eredményre nem vezetett. [24] A másodfokú bíróság ítéletének egyéb rendelkezései is törvényesek. [25] Az ítélőtábla a másodfokú bíróság ítéletét a Be.
2. § alapján - a vádlott tartózkodási helyének rögzítése mellett - helybenhagyta. [26] A harmadfokú eljárásban felmerült bűnügyi költség viselésére vonatkozó rendelkezés a Be.617.§-ra figyelemmel a Be. 613.§

(1)bekezdésén és a Be. 574.§

(1)bekezdésén alapul. Győr,

1. június
2. Dr. Takácsné Dr. Helyes Klára s.k. a tanács elnöke Szalainé dr. Joánovits Krisztina s.k. Dr. Élő András s.k. előadó bíró bíró Záradék: Ezzel a végzéssel a Székesfehérvári Törvényszék
3. február
4. napján kihirdetett 2.Bf.67/2023/
5. számú ítélete a mai napon jogerőre emelkedett. Győr,
6. június
7. Dr. Takácsné dr. Helyes Klára sk. a tanács elnöke