A határozat elvi tartalma: Nincs akadálya annak, hogy a másodfokú bíróság reformatórius jogköréből adódóan a fellebbezési (csatlakozó fellebbezési) kérelem és ellenkérelem korlátai között önállóan felülmérlegelje a bizonyítás eredményét és új tényállást állapítson meg. Szegedi Ítélőtábla Az ügy száma: Pf.II.20.291/2021/
- szám A felperes: (felperes neve) ((felperes címe).) A felperes meghatalmazott jogi képviselője: Dr. Kecskés Ákos ügyvéd ((ügyvéd címe).) Az I. rendű alperes: (I.r. alperes neve) Szerkesztőség A II. rendű alperes: (II. r. alperes neve). ((II. r. alperes címe).) Az I-II. rendű alperesek meghatalmazott jogi képviselője: Balsai Ügyvédi Iroda (ügyintéző: dr. ifj. Balsai István ügyvéd; ügyvédi iroda címe) A per tárgya: Sajtó-helyreigazítás Az elsőfokú bíróság neve és a határozat száma: Szegedi Törvényszék, 13.P.20.625/2021/
- A fellebbezést benyújtó fél: I-II. rendű alperesek, 13.P.20.625/2021/16.;
- ÍTÉLET Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érinti, a megfellebbezett rendelkezéseit megváltoztatja és a keresetet elutasítja. Mellőzi a II. rendű alperes elsőfokú perköltség és eljárási illeték fizetésére kötelezését. Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg a Magyar Államnak az állami adóhatóság felhívására 84 000 (nyolcvannégyezer) Ft első- és másodfokú eljárási illetéket. Szegedi Ítélőtábla II.Pf.20.291/2021/7 2 Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs. Indokolás A tényállás [1] A II. r. alperes az I. r. alperes által szerkesztett (internetes portál címe) internetes portálon megjelenő sajtótermékért szerkesztői felelősséget viselő gazdasági társaság. [2] (település neve) Megyei Jogú Város Önkormányzata 2019 év elején létrehozta a (időszaki lap neve) című időszaki lapot, amelynek szerkesztőbizottsági tagjait a közgyűlés választotta meg. A lapban megjelenő cikkek témáját, tartalmát illetően kezdettől fogva viták voltak a szerkesztőbizottsági tagok között. A szerkesztőbizottság elnöke, (elnök neve) és (személy
- neve) azt az álláspontot képviselték, hogy a lap legyen politikamentes, és a lakosságot érdeklő városi eseményekről, rendezvényekről adjon tárgyilagos tudósítást, míg más bizottsági tagok politikai véleményeket is tükröző írások megjelentetését szorgalmazták. A szerkesztőbizottság
- március 25-i ülését követően – amely ülésen többek között részt vett a felperes, (személy
- neve), (elnök neve) és (személy
- neve) –, az ülésről távozóban a felperes (személy
- neve)ral beszélgetett, majd (személy
- neve) és (elnök neve) egy autóval távoztak a szerkesztőbizottsági üléseknek helyt adó polgármesteri hivatalból. (személy
- neve) a személyautóban az alábbi kijelentést tette: "megfenyegetett a lányommal", majd hazatérve elpanaszolta a lányának, (személy
- neve leányának)nak, hogy a szerkesztőbizottsági ülés után megfenyegette őt a felperes azzal, hogy ha nem mond le a szerkesztőbizottsági tagságáról neki ((személy
- neve leányának)nak) baja eshet. [3] Az I. rendű alperes az általa szerkesztett internetes portálon
- március 19-én közzétette (személy
- neve leánya) "(felperes neve) elképzelni sem tudja, hogy valakinek szilárd értékrendje legyen" című írását, amely az alábbi, a felperes által sérelmezett közlést tartalmazza: [4] "Viszont az emlékezetébe idézném azt a jelentet, amikor a korábban megjelent (időszaki lap neve) című lap szerkesztőségi ülése után éppen maga volt az, aki megfenyegette apámat azzal, hogy amennyiben nem mond le a szerkeszőtbizottsági tagságáról, nekem valami bajom eshet. Emlékszik ugye?". [5] A felperes
- április
- napján az alperesekhez helyreigazítási kérelmet küldött, amely kérelem az I. rendű alperestől
- április 26.án "nem kereste" jelzéssel érkezett vissza hozzá, míg a II. rendű alperes azt
- április
- napján vette kézhez, az abban foglaltakat azonban nem teljesítette, a kérelemre nem adott választ. A felperes keresete, I-II. rendű alperesek ellenkérelme [6] A felperes keresetében kérte a bíróságot, kötelezze az I. rendű alperest, hogy az általa megjelöltek szerinti helyen, módon és időben jelentesse meg az alábbi helyreigazító közleményt. "Helyreigazító közlemény: Helyreigazítás: Valótlanságot állítottunk (felperes neve) polgármesterrel kapcsolatban. A
- március
- napján megjelent "(személy
- neve leánya): (felperes neve) elképzelni sem tudja, hogy valakinek szilárd értékrendje legyen" című cikkünkben valótlanul állítottuk, Szegedi Ítélőtábla II.Pf.20.291/2021/7 3 hogy (felperes neve) megfenyegette (személy
- neve leánya) édesapját (személy
- neve)t, hogy amennyiben nem mond le a (időszaki lap neve) című lap szerkesztőbizottsági tagságáról, akkor (személy
- neve leányának)nak valamilyen baja eshet." Ezzel szemben a valóság az, hogy (felperes neve) sosem fenyegette meg (személy
- neve)t, hogy mondjon le a (időszaki lap neve) szerkesztőbizottságának tagságáról, mert amennyiben nem mond le, úgy lányának, (személy
- neve leányának)nak valamilyen baja eshet." (felperes neve)nek (személy
- neve)ral régre visszanyúló szívélyes családi kapcsolata volt." Kérte a II. rendű alperest a perköltsége megfizetésére kötelezni. Jogállításként a sajtószabadságról és a médiatartalmak alapvető szabályairól szóló
- évi CIV. tv. (a továbbiakban: Smtv.)
- §-ára és a polgári perrendtartásról szóló
- évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.)
- §
(1)bekezdésére hivatkozott. Állította, a helyreigazítani kért közlések minden ténybeli alapot nélkülöző, valótlan tények híresztelése, ami megalapozza a sajtó-helyreigazítás iránti igényét. [7] Az alperesek érdemi ellenkérelmükben a kereset elutasítását kérték. Állították, hogy a felperes a korábban megjelent (időszaki lap neve) című lap szerkesztőségi ülése után azt közölte (személy
- neve)ral, hogy amennyiben nem mond le a szerkesztőbizottsági tagságáról, úgy a lányának baja eshet, következésképpen az általuk megjelentetett cikk valós tényállítást tartalmaz, így annak alapján sajtó-helyreigazításnak nincs helye. Az elsőfokú bíróság ítélete és indokai [8] Az elsőfokú bíróság ítéletében kötelezte az I. rendű alperest, hogy az általa szerkesztett (internetes portál címe)) internetes oldalon a
- március
- napján közzétett (link címe) linken a keresetlevél beadásakor még elérhető „(személy
- neve leánya): (felperes neve) elképzelni sem tudja, hogy valakinek szilárd értékrendje legyen” cikkel hasonló módon és terjedelemben, továbbá közvetett és/vagy közvetlen kommentár nélkül az ítélet jogerőre emelkedését követő 5 napon belül tegye közzé a (internetes portál címe) honlapon a következő helyreigazító közleményt (helyreigazítás) az eredeti, fentebb írt linken a cím alatt a lead (bevezető) felett közvetlenül (további kattintás nélkül) elérhető módon 30 napig, de legalább addig, amíg az eredeti kifogásolt cikk hozzáférhető, továbbá a (internetes portál címe) címlapján az úgynevezett főoldalon ((internetes portál címe)) "legfelül" vezető/kiemelt hírként egy hétfői napon legalább 13-14 óra között az alábbi helyreigazító közleményt: A
- március
- napján megjelent "(személy
- neve leánya): (felperes neve) elképzelni sem tudja, hogy valakinek szilárd értékrendje legyen" című cikkünkben valótlanul állítottuk, hogy (felperes neve) megfenyegette (személy
- neve leánya) édesapját (személy
- neve)t, hogy amennyiben nem mond le a (időszaki lap neve) című lap szerkesztőbizottsági tagságáról, akkor (személy
- neve leányának)nak valamilyen baja eshet." Ezzel szemben a valóság az, hogy (felperes neve) sosem fenyegette meg (személy
- neve)t, hogy mondjon le a (időszaki lap neve) szerkesztőbizottságának tagságáról, mert amennyiben nem mond le, úgy a lányának (személy
- neve leányának)nak valamilyen baja eshet." Ezt meghaladóan a keresetet elutasította. Kötelezte a II. rendű alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 15 napon belül 140 000 forint perköltséget. A feljegyzett 36 000 forint elsőfokú eljárási illetékből a felperest 10 000, míg a II. rendű alperes 26 000 forint állam javára való megfizetésére kötelezte. [9] Ítélete indokolásában ismertette a perben kihallgatott (személy
- neve), (személy
- neve leánya) és (elnök neve) tanúvallomását, amelyeket egymással ellentmondónak ítélt a tekintetben, hogy a felperes mire kívánta rávenni (személy
- neve)t, illetve hogy (elnök neve) Szegedi Ítélőtábla II.Pf.20.291/2021/7 4 milyen módon szerzett tudomást (személy
- neve) megfenyegetéséről. A tanúvallomások közötti eltéréseket értékelve arra következtetett, nem állapítható meg, hogy a sérelmezett tényállítás az I. rendű alperes honlapján megjelent módon elhangzott, megítélése szerint azok valóságát az alperesek bizonyítani nem tudták, ezért a sajtó-helyreigazításra irányuló keresetnek a jogsértés tekintetében helyt adott. Mellőzte annak közzétételét, hogy a felperesnek (személy
- neve)ral régre visszanyúló szívélyes családi kapcsolata volt, miután az álláspontja szerint a helyreigazító közlemény kereteit meghaladta. [10] A perköltség viseléséről a Pp.
- §
(2)bekezdése és 499. §
(1)bekezdése alapján rendelkezett. A fellebbezés és fellebbezési ellenkérelem [11] Az elsőfokú bíróság ítélete elleni fellebbezésükben az alperesek annak megváltoztatását és a felperes keresetének elutasítását kérték. A másodfokú bíróságtól a Pp. 369. §
(3)bekezdés
- a)és
- c)pontja szerinti felülbírálati jogkör gyakorlását kérték, jogszabálysértésként a Pp. 279. §
(1)bekezdése, az Smtv.
- §-a és a PK.
- számú állásfoglalás rendelkezéseinek megsértésére hivatkoztak. Érvelésük szerint az elsőfokú bíróság a tényállást részben tévesen állapította meg, a bizonyítékokat okszerűtlenül mérlegelte, miután az ellentmondástól mentes tanúvallomások alapján bizonyítást nyert a cikkben foglaltak valóságtartalma. Állították, nem merült fel a perben olyan körülmény, amely (személy
- neve)nak az igazmondási kötelezettség terhe mellett tett nyilatkozatát cáfolná, míg tanúvallomását erősítette (elnök neve) nyilatkozata, amelyet az elsőfokú bíróság elfogadott. Hangsúlyozták, (személy
- neve)nak nem volt oka arra, hogy a perben ne mondjon igazat, azt a felperes sem állította. Lényegesnek ítélték, hogy (személy
- neve) vallomása (személy
- neve) nyilatkozatát nem cáfolta, míg (személy
- neve leánya) előadása megerősítette az édesapja által elmondottakat. Álláspontjuk szerint a tanúvallomások alapján tényként állapítható meg, hogy a felperes rá kívánta venni (személy
- neve)t arra, hogy az ő oldalára, a baloldal mellé álljon, s amikor ő ezt hárította, a felperes a cikkben írt módon a lányával megfenyegette. Kifejtették, miután a fenyegetés ténye bizonyított, a PK.
- sz. állásfoglalás
- pontjában foglaltakból is kitűnően közömbös, hogy a felperes a baloldalra történő átállásra, vagy a szerkesztőbizottsági tagságról történő lemondásra kívánta rávenni (személy
- neve)t. [12] A felperes fellebbezési ellenkérelme az elsőfokú ítélet helybenhagyására irányult. Kiemelte, az alperesek a perben nem bizonyították a cikkben foglalt közlés valóságtartalmát, az elsőfokú bíróság a bizonyítékok helyes mérlegelésével állapította meg a tényállást, annak módosítására, a bizonyítékok eltérő értékelésére nincs mód. Lényegesnek ítélte, hogy a sérelmezett beszélgetésnél (személy
- neve leánya) nem volt jelent, információi kizárólag az édesapjától származtak. Egyetértett az elsőfokú bírósággal abban, hogy a tanúk vallomása között olyan lényeges ellentmondások voltak, amelyek feloldására nem került sor. Az ítélőtábla döntésének indokai [13] A fellebbezés alapos. [14] Az Smtv.
- §
(1)bekezdése szerint, ha valakiről bármely médiatartalomban valótlan tényt állítanak, híresztelnek, vagy vele kapcsolatban való tényeket hamis színben tüntetnek fel, követelheti olyan helyreigazító közlemény közzétételét, amelyből kitűnik, hogy a közlés mely tényállítása valótlan, illetve megalapozatlan, mely tényeket tüntet fel hamis színben és ehhez képest, melyek a való tények. Szegedi Ítélőtábla II.Pf.20.291/2021/7 5 [15] Mindezek alapján helyesen állapította meg az elsőfokú bíróság, hogy a sajtóhelyreigazítás alapjául szolgáló jogsértés megvalósulhat tényállítással, továbbá a mástól szerzett értesülés továbbadásával, vagy híresztelésével, továbbá azt is, hogy a más személytől eredő nyilatkozat, kijelentés, értesülés valóságáért is felelősséggel tartozik a sajtó. Ugyancsak helyesen állapította meg, hogy a sajtóközlemény kifogásolt tényállításának valóságát a sajtószerv köteles bizonyítani akkor is, ha híven közli más személy tényállítását, nyilatkozatát, vagy átveszi más szerv (sajtószerv) közleményét (PK.
- sz. állásfoglalás I. pont). Ennek megfelelően osztja az ítélőtábla az elsőfokú bíróság álláspontját a tekintetben, hogy a jogvita elbírálása szempontjából annak van döntő jelentősége, az alperesek sikerrel bizonyították-e az általuk közzétett írás kifogásolt közlésének valóságát. Az elsőfokú bíróság e körben lefolytatta a szükséges bizonyítási eljárást, az általa feltárt bizonyítékok mérlegelésével, illetve az abból levont következtetésekkel azonban az ítélőtábla nem ért egyet. Utal ezzel összefüggésben arra, nincs akadálya annak, hogy a másodfokú bíróság reformatórius jogköréből adódóan a fellebbezési (csatlakozó fellebbezési) kérelem és ellenkérelem korlátai között önállóan felülmérlegelje a bizonyítás eredményét és új tényállást állapítson meg (BH
- 118.II.). [16] A perbeli esetben az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás annyiban helytálló, hogy a (időszaki lap neve) című újság szerkesztőbizottsága
- március 25.-én tartott üléséről egyidejűleg távozott a felperes, (személy
- neve), (elnök neve) és (személy
- neve), majd (személy
- neve) (elnök neve)-val egy személyautóban utazva azt a kijelentést tette, hogy "megfenyegettek a lányommal". Az elsőfokú eljárás során meghallgatott tanúk egyező nyilatkozata alapján megállapítható, hogy az ülést követően (személy
- neve) a felperessel, míg (elnök neve) (személy
- neve)-val beszélgetett. (elnök neve) nyilatkozata szerint (személy
- neve) zaklatottan szállt be a gépjárműbe, amelyet követően a fenti kijelentést tette. E tekintetben (személy
- neve) és (elnök neve) tanúvallomása egybehangzó, e tanúvallomásokat az eljárás során a felperes sem vonta kétségbe, ebből következően elfogadható, hogy (személy
- neve) közvetlenül a felperessel való beszélgetést követően panaszkodott arról, hogy megfenyegették a lányával. [17] (személy
- neve leánya) tanúvallomása ugyancsak alátámasztotta (személy
- neve) előadását, nyilatkozata önmagában a közeli hozzátartozói viszonyra tekintettel nem rekeszthető ki a bizonyítékok köréből. Lényeges, hogy a hozzátartozó tanúk vallomására akkor alapítható tényállás, ha a vallomások következetesek egymással, a bizonyító fél nyilatkozatával és az eset körülményeivel összhangban állnak (BDT
- 2265.). (személy
- neve leánya) nyilatkozata - aki közvetlenül édesapja szerkesztőbizottsági ülésről való hazatérése után értesült a történtekről - alátámasztotta az édesapja tényelőadását, e tekintetben nincs jelentősége annak, hogy (személy
- neve) előadása szerint a felperes az általa képviselt politikai nézetek támogatására, vagy - (személy
- neve leánya) vallomásából kitűnően - a szerkesztőbizottsági tagságról való lemondásra kívánta rávenni (személy
- neve)t. A tanúvallomások közötti eltérés nem jelenti azt, hogy azok között ellentmondások lennének, a jogvita eldöntése tekintetében jelentős fenyegetettség tényét illetően a tanúvallomások egybehangzóak, ezáltal (személy
- neve leánya) nyilatkozata a tényállás megállapítása során nem volt figyelmen kívül hagyható, és azt a perben feltárt egyéb bizonyítékokkal együtt kellett értékelni. [18] Lényeges továbbá, hogy a perbeli kijelentés közvetlenül a szerkesztőbizottsági ülést követően hangzott el, azt pedig a perben meghallgatott (elnök neve) és (személy
- neve) is alátámasztotta vallomásában, hogy ekkor (személy
- neve) a felperessel – és kizárólag vele – beszélgetett, majd közvetlenül ezt követően vált zaklatottá és tett említést arról, hogy megfenyegették a lányával. (személy
- neve) akként nyilatkozott a perben, hogy már a polgármesteri hivatal előtt közölte (elnök neve)-val a fenyegetés tényét, nemcsak azt Szegedi Ítélőtábla II.Pf.20.291/2021/7 6 követően, hogy beültek a gépjárműbe. Ez a tanúvallomások közötti eltérés magyarázható azzal, hogy a fenti eseménytől a jogvita elbírálásáig két év telt el, így egyes részletekre (személy
- neve) részben emiatt, részben a magas életkorára tekintettel nem emlékezett pontosan, egyebekben pedig e körülmény az ügy érdemi elbírálását nem befolyásolta. Mindezek alapján annyi kétséget kizáróan megállapítható, hogy a szerkesztőbizottsági ülés után (személy
- neve) arról panaszkodott, megfenyegették a lányával. A Bíróságnak ténylegesen azt kellett mérlegelnie a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján, hitelt érdemlőnek tekinthető-e (személy
- neve) tanúvallomása a közte és a felperes között a perbeli szerkesztőbizottsági ülést követően lezajlott beszélgetés tartalmát illetően. [19] Lényeges ebből a szempontból, hogy (elnök neve) tanúvallomásából kitűnően (személy
- neve) a felperessel való beszélgetést követően zaklatott állapotban ült be a gépkocsiba, és ezt a zaklatottságát okozó körülményt életszerűen okozhatta a lányával való megfenyegetése. További fontos körülmény, hogy sem a felperes, sem a tanúk nem számoltak be a szerkesztőbizottsági ülésen történt olyan eseményről, ami megmagyarázhatná (személy
- neve) zaklatottságát, és olyan adat sem merült fel, amiből arra lehetne következtetni, hogy az általa előadottakhoz képest más miatt vált zaklatottá, vagy hogy máskor és másvalaki tett fenyegető tartalmú megjegyzést a lányával kapcsolatban. [20] Jelentőséget tulajdonított az ítélőtábla a fentieken túl annak is, hogy a felperes és (személy
- neve) között korábban nem volt konfliktus, sőt maga a felperes állította, hogy régre visszanyúló, szívélyes családi kapcsolat volt közöttük. A személyes ellentétek hiányát támasztja alá, hogy maga a felperes sem állította, miszerint őt (személy
- neve) akár a perbeli szerkesztőbizottsági ülést követő beszélgetésük előtt, akár azt követően bárhol nyilvánosan támadta volna. Ebből viszont az a következtetés vonható le, (személy
- neve)nak semmi oka nem volt arra, hogy valótlanul állítsa azt a felperesről, hogy őt megfenyegette a lányával, ilyen okot a felperes sem tudott megjelölni. [21] Értékelte továbbá az ítélőtábla (személy
- neve)nak azt a felperes által sem vitatott állítását, miszerint mint jobb oldali beállítottságú, vallásos ember, nem kívánta sem a felperest, sem a baloldali politikai erőket támogatni, ugyanakkor a saját politikai meggyőződésének sem akart hangot adni a (időszaki lap neve) című újságban, hanem a lap politikamentességéért szállt síkra a szerkesztőbizottsági üléseken. Ez a nézete pedig – (elnök neve) vallomásából megállapíthatóan – ellenkezett a lapban politikai színezetű írások megjelentetését is szorgalmazó bizottsági tagok törekvéseivel. [22] Mindezek alapján az ítélőtábla arra a következtetésre jutott, nincs reális indok azt feltételezni, hogy (személy
- neve)nak lett volna bármi oka arra, hogy a felperessel folytatott beszélgetése tartalmáról ne a valóságnak megfelelően számoljon be a lányának, mint ahogy arra sincs magyarázat, közvetlenül a felperessel való beszélgetést követően miért beszélt volna a gépkocsiban a lányán keresztül történt megfenyegetéséről, ha a felperes részéről ilyen utalás nem hangzott el. [23] Mindezt értékelve az eset összes körülményéből, valamint a tanúvallomásokból arra vonható le következtetés, hogy a fenyegetés a felperes részéről elhangzott, emiatt az alperesek által közölt írásmű sérelmezett közlésének valósága bizonyítottnak tekinthető. Az Smtv. fentebb idézett
- §
(1)bekezdése alapján jogvédelem csak a médiatartalomban megjelent valótlant tényállítás alapján kérhető, ezért a jelen perrel érintett valós tényközlés helyreigazítást nem vonhat maga után. [24] Erre figyelemmel az ítélőtábla az elsőfokú ítélet - keresetet részben elutasító - nem fellebbezett részének érintetlenül hagyása mellett a megfellebbezett rendelkezéseit a Pp. 383. §
(2)bekezdése alapján megváltoztatta és a felperes keresetét elutasította. A kereset elutasítására figyelemmel mellőzte a pernyertes alperesek elsőfokú perköltség viselésére való Szegedi Ítélőtábla II.Pf.20.291/2021/7 7 kötelezését. A pernyertes alperesek javára ugyanakkor perköltséget – annak felszámítása hiányában – nem ítélt meg a Pp. 81. §
(1)bekezdésében foglaltakra tekintettel. [25] Az eredményesen fellebbező alperesek a fellebbezési eljárás során perköltségigényt nem terjesztettek elő, ezért az ítélőtábla e tekintetben a döntéshozatalt mellőzte. [26] A felperes teljes egészében pervesztes lett, ezért köteles viselni az első- és másodfokú eljárással kapcsolatban felmerült eljárási illetéket [Pp. 101. §
(1)bekezdés, 383. §
(6)bekezdés,
- évi XCIII. tv.
- §
(3)bekezdés b), c) pont, 42. §
(1)bekezdés, 46. §
(1)bekezdés]. [27] Az ítélőtábla a fellebbezést a 376. §
(1)bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el. Szeged,
- szeptember
- Dr. Szeghő Katalin sk. a tanács elnöke Dr. Lengyel Nóra sk. előadó bíró Dr. Béri András sk. táblabíró