A határozat elvi tartalma: Testi épséghez és egészséghez fűződő személyiségi jog megsértése következményeként sérelemdíj megítélése gyorsított perben. Pécsi Ítélőtábla Pf.III.20.058/2026/
- szám A felperes: felperes1 (cím1) A felperes képviselője: Dr. Friedszám Róbert ügyvéd (cím2.) Az alperes: alperes1 (cím3) Az alperes képviselője: Dr. Mezei Virág Ügyvédi Iroda (ügyintéző: dr. Mezei Virág ügyvéd, cím4) A fellebbezési kérelmet előterjesztő fél: alperes
- sorszám alatt A per tárgya: 1.500.000 forint sérelemdíj és járulékai megfizetése iránti gyorsított per Az elsőfokú bíróság: Pécsi Törvényszék A fellebbezéssel támadott határozat: 25.P.20.423/2025/
- számú ítélet Ítélet A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét – fellebbezett részében – helybenhagyja. Kötelezi az alperest, hogy tizenöt napon belül fizessen meg a felperesnek 200.000 (kettőszázezer) forint másodfokú eljárásban felmerült perköltséget, valamint az esedékesség napjáig az államnak – a Nemzeti Adó- és Vámhivatal 10032000–01070044–09060018 számú illetékbevételi számlájára – 96.000 (kilencvenhatezer) forint meg nem fizetett fellebbezési eljárási illetéket. Az esedékesség napja a jelen határozat meghozatalát követő hatvanadik nap. Az illeték megfizetése során a közlemény rovatban a Pécsi Ítélőtábla megnevezését, a másodfokú határozat ügyszámát, valamint a fizetésre kötelezett adóazonosító számát fel kell tüntetni. Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs. Indokolás [1] A felperes és egyéb házastársak voltak, házasságukat a bíróság a
- január
- napján jogerőre emelkedett ítéletével felbontotta. Házasságuk megromlását követően egyéb
- októberétől élettársi kapcsolatot létesített az alperessel, akivel együtt nevelik a felperes és egyéb közös kiskorú gyermekét. A felperes több alkalommal megpróbálta a házassági Pécsi Ítélőtábla III.Pf.20.058/2026/4 [2] [3] [4] [5] [6] [7] [8] 2 életközösséget helyreállítani, amit egyéb minden esetben elutasított. Kapcsolatukat tovább rontotta, hogy a felperes
- októberében egyéb-ról magántitoknak minősülő információkat ‒ Messenger üzeneteket, fényképeket ‒ szerzett meg, és azok közül többet az ismerőseivel is megosztott. E cselekmények miatt a büntetőbíróság a
- március
- napján jogerőre emelkedett ítéletével bűnösnek mondta ki információs rendszer vagy adat megsértésének vétségében, tiltott adatszerzés bűntettében és személyes adattal visszaélés vétségében, mely cselekmények elkövetéséért halmazati büntetésül pénzbüntetésre ítélte. A felperes a fenti cselekmény elkövetése után,
- december
- napján 9 óra körüli időben megjelent az alperes és egyéb lakóhelyéül szolgáló ingatlannál. A egyéb-t az ingatlan kapujánál hangos szóval beszélgetésre hívó felperest az alperes távozásra szólította fel. A felperes, az alperes és a házból időközben kiérkező egyéb között szóváltás alakult ki, annak során a felperes megfogta az alperes kabátját, az alperes erre reagálva ököllel megütötte a felperes arcát. Az ütés következtében a felperes a földre került, ezután az alperes a hátára térdelt és legalább további két alkalommal ököllel megütötte az arcán, és a nyakát hátulról átkulcsolva a fejét maga felé húzva szidalmazta. A bántalmazás következtében a felperes a jobb szem szaruhártyájának hámsérülését, a felső szemhéj duzzanatát, a felső ajak jobb oldalának 2 cm nagyságú duzzanattal kísért repesztett sebzését, a bal oldali állkapocs-ízület félficamát és a nyak többszörös, vonalas jellegű bőr alatti bevérzését szenvedte el. A sérülések büntetőjogi gyógytartama nyolc napon belüli volt. Az alperest a Szigetvári Járásbíróság a
- május
- napján kelt 2.B.93/2023/
- számú ítéletével – mely ítélet a Pécsi Törvényszék, mint másodfokú bíróság 3.Bf.173/2024/
- számú ítéletével
- február
- napján jogerőre emelkedett – testi sértés vétsége miatt pénzbüntetésre ítélte. A büntető ítélet indokolása szerint a cselekménysorban nem volt olyan mozzanat, mely alátámasztotta volna, hogy a felperes jogtalan támadásra készült az alperes ellen, így az, hogy az alperes a felperest megütötte, nem értékelhető jogos védelmi helyzetnek. A büntető bíróság rögzítette azt is, hogy a már földön fekvő, kiszolgáltatott helyzetben lévő felperes további bántalmazása akkor is meghaladta volna a jogos védelem kereteit, ha a felperes lépett volna először a jogtalanság talajára. A felperes keresetében 1.500.000 forint sérelemdíj és ennek
- december
- napjától a kifizetés napjáig járó törvényes mértékű késedelmi kamata megfizetésére kérte kötelezni az alperest a bűncselekménnyel okozott kár, illetve sérelemdíj megtérítése iránt indított gyorsított perről szóló
- évi LXX. törvény (Gyptv.) rendelkezéseinek alkalmazásával. Érvelése szerint az alperes megsértette a testi épséghez, egészséghez fűződő személyiségi jogát azzal a magatartásával, hogy őt ököllel ütlegelve és fejét hátrahúzva bántalmazta, amelynek következtében számos nyolc napon belül gyógyuló sérülése keletkezett. Előadta, hogy a támadás miatt tartósan megalázottságot és szégyent érzett, valamint önbizalma is csökkent. Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte. Hivatkozott egyrészt a felperes jelentős közrehatására ‒ magatartásával őt provokálta, kapcsolatuk a felperes büntetőbíróság által bűncselekménynek minősített magatartása végett vált haragossá ‒, másrészt a sérelem bagatell jellegére, mely sérelemdíj megállapítását nem indokolja. Az elsőfokú bíróság ítéletével kötelezte az alperest 1.200.000 forint sérelemdíj, ennek
- december
- napjától járó késedelmi kamata, 320.000 forint perköltség és 57.600 forint feljegyzett kereseti eljárási illeték megfizetésére, ezt meghaladóan a keresetet elutasította. Határozatának indokolásában a Polgári perrendtartásról szóló
- évi CXXX. törvény (Pp.) 264.§
(1)bekezdésére figyelemmel a bűnösség kimondásának alapjául szolgáló, a büntetőbíróság által rögzített tényállás alapján megállapította a felperes Polgári Törvénykönyvről szóló
- évi V. törvény (Ptk.) 2:43.§ a) pontja szerint testi épséghez és Pécsi Ítélőtábla III.Pf.20.058/2026/4 [9] [10] [11] [12] [13] [14] [15] 3 egészséghez fűződő személyiségi jogának sérelmét. Hangsúlyozta, hogy az alperes több nyolc napon belül gyógyuló sérülést okozott a felperesnek, a sérelem így nem minősíthető bagatellnek, a felek haragos viszonya pedig nem indokolta testi sérülés okozását, ezért közrehatásként az ellenkérelemben hivatkozott felperesi magatartás nem értékelhető. A sérelemdíj összegét a büntetőeljárás során megállapított sérülések jellegére, azok nyolc napon belül gyógyuló tartamára, és az azokhoz a köztudomás szerint kapcsolódó megaláztatás érzésre, szégyenérzetre, valamint önbizalom csökkenésre figyelemmel 1.200.000 forintban határozta meg. Az elsőfokú bíróság ítélete ellen az alperes fellebbezett, elsődlegesen annak hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárásra utasítását, másodlagosan az ítélet részbeni megváltoztatását és a kereset teljes elutasítását kérte. Elsődleges fellebbezési kérelmében azt sérelmezte, hogy az elsőfokú bíróság ítéletét kizárólag a felek által rendelkezésre bocsátott iratokra alapította, a felek meghallgatását és az általa indítványozott tanúk meghallgatását mellőzte. Így viszont a felperes jogi képviselőjének írásbeli beadványán túl az elsőfokú bíróság nem tudott meggyőződni arról, hogy a felperest az általa állított sérelmek – megaláztatás, szégyen, önbizalom csökkenés – érték. Ezeket bizonyítás lefolytatása nélkül, a Pp.
- §
(2)bekezdése alapján köztudomású tényként fogadta el, erről előzetes tájékoztatást nem adott, és számára a Pp. 266.§
(4)bekezdésébe ütköző módon az ellenbizonyítás lehetőségét sem biztosította. Másodlagos fellebbezési kérelme szerint az elsőfokú bíróság a felperesnek indokolatlanul állapított meg sérelemdíjat. Azt nem vitatta, hogy a felperest megütötte, neki testi sértést okozott, a felperes azonban nem bizonyította, hogy a bagatellnek minősíthető könnyű testi sértéssel okozati összefüggésben lelki sérelmet szenvedett. Hangsúlyozta, hogy a felperes provokatív magatartásának értékelése nem mellőzhető, miután ő generálta a vitás helyzetet a egyéb sérelmére elkövetett köztörvényes bűncselekménnyel, az pedig sem az ő, sem egyéb terhére nem róható, hogy a felperes párkapcsolati kudarcát nem képes feldolgozni. A jogsértés nem kiemelkedő súlyú, a sérelem csekély, amit az is igazol, hogy a felperes csak három évvel az eset után indított pert, a közte és egyéb között folyamatban lévő vagyonmegosztási per és a egyéb által sérelemdíj iránti per megindítása után, lényegében bosszúként. Méltánytalannak tartotta a büntetőbíróság ítéletével kiszabott pénzbüntetés mellett a sérelemdíjban való marasztalást, amely a kétszeres értékelés tilalmába is ütközik. Álláspontja szerint téves az elsőfokú perköltségben történt marasztalása is, mert a pert nem előzte meg peren kívüli egyeztetés. A felperes fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását kérte. Hangsúlyozta, hogy az elsőfokú bíróság a jogsértéssel okozott és ezért kompenzálandó nem vagyoni sérelme meghatározása során nem sértette meg a Pp. 266.§-ában foglaltakat. A bírói gyakorlat szerinti köztudomás-doktrínának a Ptk. 2:52.§
(2)bekezdése az alapja, amely szerint a sérelemdíjban való marasztalásnak nem feltétele, hogy a sértett az őt ért hátrányt bizonyítsa. Az alperes mellőzött bizonyítási indítványainak teljesítését szükségtelennek tartotta. A fellebbezés nem alapos. Az alperes elsődleges fellebbezési hivatkozása szerint az elsőfokú bíróság a Pp. 266.§
(2)és
(4)bekezdésének megsértésével megfosztotta az ellenbizonyítás lehetőségétől, a felperes állított lelki sérülései felmerülésének cáfolatától, így a másodfokú bíróság ezt a fellebbezési érvelést az anyagi jogi felülbírálat körében, a Pp. 369.§
(3)bekezdés
- a)és
- b)pontja szerint felülbírálati jogkörében eljárva vizsgálta. A Ptk. 2:52.§
(1)bekezdése szerint, akit személyiségi jogában megsértenek, sérelemdíjat követelhet az őt ért nem vagyoni sérelemért. A
(2)bekezdés alapján a sérelemdíj fizetésére Pécsi Ítélőtábla III.Pf.20.058/2026/4 [16] [17] [18] [19] [20] [21] [22] 4 kötelezés feltételeire – különösen a sérelemdíjra köteles személy meghatározására és a kimentés módjára – a kártérítési felelősség szabályait kell alkalmazni azzal, hogy a sérelemdíjra való jogosultsághoz a jogsértés tényén kívül további hátrány bekövetkeztének bizonyítása nem szükséges. A Ptk. idézett rendelkezéséből következően a sérelemdíj megítélésének nem feltétele a jogsértés tényén kívül további hátrány bizonyítása, szükséges feltétele viszont a sértettet ért nem vagyoni sérelem, amelynek bekövetkezése vélelmezett. A körülmények bírói mérlegelése, a bíróság által figyelembe vehető köztudomású tények vagy az alperes sikeres ellenbizonyítása adhatnak alapot olyan következtetés levonására, hogy a Ptk. 2:52.§
(2)bekezdésében foglaltak ellenére a személyiségi jogsértést elszenvedő felet nem érte sérelemdíjjal kompenzálandó nem vagyoni sérelem (BDT2019.4068.), Az elsőfokú bíróság ítéletének [28] bekezdésében ennek megfelelően utalt arra, hogy a testi sértés vétségének bűncselekménye a személyiségi jogsértésből fakadó nem vagyoni sérelem megállapítását önmagában megalapozza, mert a sértettnek szükségszerűen testi, és a perbeli cselekmény feltárt jellemzői mellett lelki sérelmeket okozott a társadalmi közfelfogás, általános vélekedés szerint. Ez a bírói értékelés körébe tartozó vélekedés, lényegében a fenti vélelem perbeli esetre konkretizálása nem értékelhető olyan köztudomású tényként, amelyről a bíróságnak a Pp. 266.§
(2)és
(4)bekezdése alapján tájékoztatni kellett volna a peres feleket (Kúria Pfv.IV.20.336/2024/6. számú ítélete). Ezen túlmenően a felperes keresetlevelében kifejezetten utalt a jogsértést követően őt ért lelki sérülésekre (szégyen, megalázás, szorongás), így az alperes nem volt elzárva attól, hogy álláspontját ebben a körben is kifejtse, az előadottak cáfolatára bizonyítási indítvánnyal éljen. egyéb tanúkénti meghallgatását ugyanakkor az alperes – a Pp. 275.§
(1)bekezdésében előírt módon – nem e körülmények cáfolatára, hanem a közte és a felperes között folyamatban lévő peres eljárásokra, ezen keresztül a felperesi cselekmény motivációjának feltárására kérte. Mindezekre figyelemmel az elsőfokú bíróság a Pp. 266.§
(4)bekezdését nem sértette meg, a tanú meghallgatása, és ennek érdekében az elsőfokú bíróság ítéletének hatályon kívül helyezése [Pp. 284.§
(2)bekezdés b) pont] szükségtelen volt. A fél személyes meghallgatását pedig a bíróság a Pp. 230.§
(1)bekezdéséből következően szabad mérlegelése alapján rendeli el, annak elmaradása megalapozottan nem sérelmezhető (BDT2021.4384.). Nem látott indokot a másodfokú bíróság az alperes sérelemdíjban való marasztalásának mellőzésére sem. A Ptk. 2:52.§-a szerinti sérelemdíj a nem vitásan érvényesülő magánjogi büntetés funkció mellett elsődlegesen a személyiségi jogaiban megsértett személyre koncentráló, a számára okozott nem vagyoni sérelmek kompenzálására szolgáló jogintézmény, annak mértékét a bíróság a
(3)bekezdés alapján az eset körülményeire – különösen a jogsértés súlyára, ismétlődő jellegére, a felróhatóság mértékére, a jogsértésnek a sértettre és környezetére gyakorolt hatására – tekintettel határozza meg. Az alperesi bántalmazás következtében a felperes számos nyolc napon belül gyógyuló, de nem jelentéktelen fájdalommal járó, orvosi kezeléseket igénylő sérülést szenvedett el. Műtéti beavatkozásra ugyan nem volt szükség, de a gyógyulás időtartama alatt a szaruhártya sérülés homályos látást és irritációt okozott, a fejét ért ökölcsapások nyomán arca szemöldöktájon horzsolódott, ajka felhasadt, állkapcsa nyitásra, nyelésre fájdalmas volt. A sérelemdíj mértékére kiható, a Ptk. 2:52.§
(3)bekezdésében meghatározott további szempontok, így a jogsértés jelentősebb súlya és a felróhatóság nagyobb mértéke tekintetében a büntető bíróság ítélete azt is igazolja, hogy a támadás nem egy elemű volt, az alperes a felperest ökölcsapással leütötte ‒ már ezzel is közvetlenül és súlyosan sértve testi épségét ‒, majd pedig a már földön fekvő, kiszolgáltatott sértettre térdelt és többször ököllel megütötte. Pécsi Ítélőtábla III.Pf.20.058/2026/4 [23] [24] [25] [26] [27] [28] [29] 5 A sérelemdíj magánjogi büntetés funkciójának érvényesítését nem zárja ki, hogy a személyiségi jogot sértő magatartás bűncselekményt is megvalósított, és a jogsértővel szemben büntetőjogi szankciót alkalmaztak (BH2025.250.), azonban az elsőfokú bíróság a sérelemdíj indokoltságának és összegének megállapítása során nem erre, hanem a kompenzáció biztosítására volt figyelemmel (elsőfokú ítélet [29] bekezdés). Az ítélkezési gyakorlat szerint a nem vagyoni sérelem immateriális jellegére figyelemmel a sérelemdíj körében nem értelmezhető a károsulti közrehatás. Ha a sérelmet szenvedett fél olyan magatartást tanúsít, amelyet a vagyoni károk vonatkozásában károsulti közrehatásként kellene értékelni, azt a sérelemdíj elbírálása során annak mértékét csökkentő tényezőként lehet figyelembe venni. Az elsőfokú bíróság ugyanakkor helyesen mutatott rá arra, hogy sem a felperes által egyéb sérelmére korábban elkövetett jogsértő cselekmény, sem a felek közötti magánéleti vita, haragos viszony a felperes sérelmére elkövetett testi sértés tekintetében az alperes felelősségét nem csökkenti, a sérelemdíj mértékét csökkentő tényezőként nem értékelhető. Az erőszakos támadással okozott sérelem súlyosságát, a testi sérülés mértékét is figyelembe véve a másodfokú bíróság sem értékelte a fellebbezésben felhozott körülményeket olyan súlyúnak, amelyek a sérelemdíj kért mellőzését, vagy akár összegének leszállítását indokolnák. Annak a fellebbezésben hivatkozott körülménynek pedig, hogy a felperes igényét csak három év elteltével érvényesítette, a sérelemdíj megállapítása és mértékének meghatározása során jelentősége nem volt. A perköltségben marasztalás mellőzésére a peren kívüli egyeztetés hiánya nem vezethetett, mert az alperes a vele szemben érvényesített jogot és kérelmet nem ismerte el, ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte. A felperes részéről felszámított ügyvédi munkadíj ezért a Pp. 86.§
(1)bekezdésében írt feltételek hiányában nem minősült szükségtelenül okozott perköltségnek. Az így kifejtett indokok alapján a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletének fellebbezett részét – a Gyptv. 12.§
(1)bekezdése szerint tárgyaláson kívül eljárva – a Pp. 383.§
(2)bekezdése alapján helybenhagyta. Az alperes fellebbezése eredménytelen maradt, a felperes másodfokú eljárásban felmerült költségét a Pp. 83.§
(1)bekezdése alapján viselni köteles a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi és kamarai jogtanácsosi költségről szóló 17/2024. (XII. 9.) IM rendelet 2.§
(1)bekezdés a) pontja alapján felszámított összegben. A másodfokú bíróság a Pp. 102.§
(1)bekezdése alapján kötelezte az alperest, hogy a feljegyzett fellebbezési eljárási illetéket az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 78.§
(4)bekezdése szerint fizesse meg, egyúttal a polgári és közigazgatási bírósági eljárás során meg nem fizetett illeték és állam által előlegezett költség megfizetéséről szóló 30/2017. (XII. 27.) IM rendelet 3.§
(2)bekezdése alapján tájékoztatta az alperest az esedékesség időpontjáról, valamint a fizetés során a közlemény rovatban feltüntetendő adatokról. Pécs,
- június
- Dr. Kutasi Tünde s.k. a tanács elnöke, Dr. Kovács János s.k. előadó bíró, Gáspárné dr. Baranyabán Judit s.k. bíró