Kf.700084/2025/4 – Fővárosi Ítélőtábla

(1)bekezdés c) pontját és

(5)bekezdését jelölte meg. Az elsőfokú bíróság ítélete [3] Az elsőfokú bíróság kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 2.087.100 forint megbízási díjat és annak késedelmi kamatát. Figyelembe vette, hogy a felek a perben a tényállást egyezően adták elő a felperesi feladatellátás és kimutatás tekintetében, ezért a megbízási díjra jogosultság jogalapját – három időszakra bontva – jogkérdésként vizsgálta. [4] A

1. augusztus 11.-ig terjedő időszakra vonatkozóan a kiforrott joggyakorlat alapján megállapította, hogy amennyiben a körzeti megbízott a körzeti megbízotti szabályzatról szóló 26/
2. (XII. 09.) ORFK utasítás (a továbbiakban: KMB szabályzat)
3. pontjától eltérően teljesít járőri feladatokat, beosztásától eltérő feladatellátást valósít meg, ami megalapozza a Hszt.
4. §

(1)bekezdésének c) pontja szerinti megbízási díjra való jogosultságot. A felperes ellátott objektumőri, átkísérési és futárszolgálati feladatokat is, melyek

1. augusztus 11-ig kifejezetten tilalmazott tevékenységek voltak a KMB szabályzat
2. pontja szerint, így e feladatok sem tartozhattak beosztásába. A körzeti megbízotti beosztás lényege, hogy a tevékenységet meghatározott működési körzetben kell kifejteni. A munkáltató nem tágíthatja ki a működési körzetet tetszése szerinti területre a munkaköri leírásban. Ha a körzeti megbízott a működési körzetén kívül lát el feladatot, akkor az a beosztásától eltérő feladatellátást jelent, amit nem ront le, hogy a munkáltató a munkaköri leírásban munkavégzési helyként mit jelöl meg. [5] A
3. augusztus
4. után hatályos KMB szabályzat módosítását a jogalap szempontjából nem tartotta relevánsnak, figyelemmel volt arra, hogy a felperes nem a alperes állományába volt közvetlenül beosztva, hanem a alperes helység1 kerület1 Rendőrkapitányságra. Márpedig a beosztás szerinti helyet a munkáltató nem tágíthatja korlátlanul, még utasítás formájában sem. A KMB szabályzat
5. pontjában szabályozott eseti jellegű elvonás nem alapozza meg a beosztáshoz nem tartozó rendszeres feladatellátást. Fővárosi Ítélőtábla 3.Kf.700.084/2025/
6. 3 [6] A megbízási díj összegének meghatározása körében a
7. január 31-ig terjedő időszakra megállapította, hogy a felperes rendszeresen elvonásra került körzeti megbízotti szolgálatából, 6-féle többletfeladatot is el kellett látnia, ezek között 3 kifejezetten tilalmazott volt, illetve voltak olyan esetek, amikor a felperes teljesen kiesett beosztása szerinti feladatai ellátásából (TIK járőrszolgálatok, objektumőrzés, közlekedési akció), így a kinevezése szerinti feladatai halmozódtak, elnehezítve ezáltal a következő szolgálatait; ekként az igényelt megbízási díj mértékét arányban állónak találta az ellátott többletfeladatok mennyiségével, minőségével és az okozott többletterheléssel. A
8. február 1.-től a perbeli időszak végéig terjedő időre pedig azt rögzítette, hogy a nem vitatott kimutatások és tanú1 tanúvallomása alapján a felperes több, mint a szolgálatai felében nem körzeti megbízotti szolgálatot látott el, a beosztása szerinti feladataitól elvonásra került és szolgálatai alig egynegyedében végezhette a beosztása szerinti feladatokat, így azok halmozódtak, ezáltal további terhelést, jelentős többletmunkát okoztak; ezen időszakra is megillette a felperest az igényelt megbízási díj mértéke. A fellebbezés és a fellebbezési ellenkérelem [7] Az alperes a fellebbezésében elsődlegesen az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását, másodlagosan az elsőfokú ítélet megváltoztatása mellett a kereset elutasítását, harmadlagosan az elsőfokú ítéletnek a marasztalási összeg leszállítását eredményező megváltoztatását kérte. Álláspontja szerint az ítélet sérti a közigazgatási perrendtartásról szóló
9. évi I. törvény (továbbiakban: Kp.) 78.§

(1)bekezdése alapján alkalmazandó, a polgári perrendtartásról szóló

1. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.)
2. §-át, részben okszerűtlenül értékelt bizonyítékon alapul. Az elsőfokú bíróság a tényállást csak részben derítette fel, a felperes személyes meghallgatásán túl egyéb bizonyítási eljárást nem folytatott le, ezáltal nem kerülhetett olyan helyzetbe, hogy egyrészt vizsgálni és értékelni tudja a többletfeladatellátás mértékét a megbízási díj Hszt. 71.§

(5)bekezdés szerinti összegszerűségének meghatározásához; másrészről, hogy megítélhesse a 2023. február 1.-től módosított Hszt. 71. §

(3)bekezdésében foglalt feltételek fennállását, így különösen a jelentős többletmunkát. Ez pedig összességében olyan súlyos eljárási szabálysértés, amely kihatott az ügy érdemére; az eljáró bíróság okszerűtlen következtetésre jutott, így ítélete megalapozatlan. [8] A jogalap körében a Hszt. 45. §

(1)bekezdés, 71. §

(1)bekezdés c) pontja,

(3),

(5)és

(6)bekezdése, a KMB szabályzat V. fejezete és az általános rendőrségi feladatok ellátására létrehozott szerv tevékenység-irányítási központjai, egyes rendőri szervek ügyeletei, valamint a segélyhívásokat fogadó központok egységes működéséről szóló 57/

1. (XII. 21.) ORFK utasítást (továbbiakban: TIK utasítás) megsértésére hivatkozott. Indokolása szerint a felperes kizárólag a munkaköri leírásában foglalt illetékességi területen, helység1 területén látta el feladatait. E szolgálatteljesítési helyet annak tényleges tartalma alapján, a munkavégzés jellegéből adódóan változó szolgálatteljesítési helyként kell értékelni. Az elsőfokú bíróság nem értékelte kellő súllyal azt a tényt, hogy a felperes munkaideje nem változott, nem a kinevezése szerinti munkáján túl, hanem a mellett, nem tényleges többletfeladatként végezte tevékenységét, amit a feladatellátásra vonatkozó TIK utasítással és a Hszt.-vel összhangban kell értelmezni; nem egymás kizárására, hanem kiegészítésére szolgálnak. Hivatkozott a TIK utasítás 46/A. pontjára, a KMB szabályzat
2. pontjára,
3. pontjának e) alpontjára és
4. pontjára is, melyek álláspontja szerint alátámasztják, hogy a felperes nem a Hszt.
5. §

(1)Fővárosi Ítélőtábla 3.Kf.700.084/2025/

1. 4 bekezdés c) pontja szerint látta el feladatait, így azok nem tekinthetők a felperes szolgálati beosztásához nem tartozó többletfeladatnak. [9] A megbízási díj összegének vitatása kapcsán állította, hogy az elsőfokú bíróság megsértette a Hszt.
2. §

(5)bekezdését, a belügyminiszter irányítása alá tartozó rendvédelmi feladatokat ellátó szervek hivatásos állományát érintő személyügyi igazgatás rendjéről szóló 31/2015. (VI. 16.) BM rendelet (a továbbiakban: BM rendelet) 35. §

(6)bekezdését, valamint a Kp. 78. §

(1)bekezdése alapján alkalmazandó Pp. 263. §

(1)bekezdését, 266. §

(1)bekezdését, 279. §

(1)bekezdését és 345. §

(5)bekezdését. Érvelése szerint az elsőfokú bíróság az illetményalap mértékét okszerűtlenül, megalapozatlanul ítélte meg a törvényi maximum felénél is nagyobb mértékében, nem vizsgálta a BM rendelet

1. §-ában rögzített, mérlegelésre vonatkozó szempontokat, nem adta indokát annak, hogy mi okból találta bizonyítottnak a kereseti kérelemben szereplő 150%-os mértéket, a mérlegelés szempontjai körében szembement a kiforrott bírói gyakorlattal, nem hivatkozott mérlegelését alátámasztó Kúriai ítéletre és az összegszerűség kérdésében nem folytatott le bizonyítást. A felperes által készített kimutatás a jogalap, és nem a követelés összegszerűségének bizonyítására szolgált, a felperes nyilatkozata nem értékelhető tanúbizonyításként, ezen túl semmi sem támasztotta alá a felperes összegszerűségre vonatkozó állítását. A Hszt.
2. február 1-től hatályos módosításával összefüggésben az elsőfokú bíróság nem tett különbséget a
3. február 1.-jét követő és azt megelőző időszakban végzett többletfeladatellátás jelentős mértékének vizsgálata között. [10] A felperes a fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte. Hivatkozása szerint az elsőfokú bíróság a tényállást helyesen állapította meg és az abból levont következtetései is megalapozottak, azok a precedensképes Kúriai ítéletekkel is összhangban állnak. A Fővárosi Ítélőtábla döntése és annak jogi indokai [11] Az alperes fellebbezése nem alapos. [12] A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú ítéletet a Kp.
4. §

(1)bekezdésében foglaltak alapján a fellebbezési kérelem és ellenkérelem keretei között bírálta felül. A fellebbezés keretei között eljárva a másodfokú bíróság megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a releváns jogszabályi rendelkezéseket felhívta, azokat megfelelően alkalmazta, ítéletének indokolásában jogi indokait részletesen kifejtette, amelyekkel a másodfokú bíróság is egyetértett. [13] A fellebbezés korlátaira tekintettel az ítélőtábla figyelembe vette, hogy az alperes a jogvita elbírálásának alapjául szolgáló tényállás megállapítása körében a Pp.

1. § megsértésére hivatkozással állította a bizonyítékok okszerűtlen értékelését, ami azonban alkalmatlan hivatkozás, tekintettel arra, hogy a jogszabályhely a bizonyítás eszközeiről rendelkezik, a bizonyítékok értékelésének szabályát a Pp.
2. §-a tartalmazza, amire a Fővárosi Ítélőtábla 3.Kf.700.084/2025/
3. 5 felperes csak az összegszerűség körében hivatkozott. A pusztán a bizonyítási eszközöket nevesítő (felsoroló) Pp.
4. § megjelölése nem minősül olyan eljárási jogszabálysértésre hivatkozásnak, amelyeket a jogalap körében a másodfokú bíróság összevethetett volna az ítéleti indokolással. Ez azt jelenti, hogy az ítélőtábla a jogalap körében az alperes fellebbezését kizárólag az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás és bizonyítékértékelés mellett vizsgálhatta. [14] A másodfokú bíróság hangsúlyozza, hogy a felperes által csatolt tevékenységkimutatás az alperes nyilvántartásán alapul, az a szolgálati jogviszonyban teljesített feladatellátás tényének, adott munkakörbe tartozásának, mérhető mennyiségének bizonyítására alkalmas bizonyítási eszköz, amit a felperes személyes nyilatkozata és tanú1 tanúvallomása csak megerősített. Az alperes által vezetett, ténylegesen ellátott feladatok dokumentálására szolgáló nyilvántartások adatai objektív bizonyítékul szolgálnak az ellátott tevékenységre vonatkozóan, amelyek a megbízási díjra való jogosultság bíróság részéről történő megállapítását – további bizonyítékok hiányában is – lehetővé teszik. Fentiek alapján a másodfokú eljárás terjedelme vizsgálatakor az ítélőtábla abból indult ki, hogy az alperes az elsőfokú ítélet anyagi jogi álláspontjának felülvizsgálatát kérte, és a megbízási díj jogalapját a Hszt.
5. §

(1)bekezdés c) pontjának megsértése, annak összegét a Hszt. 71. §

(5)bekezdésének sérelme alapján vitatta. [15] A felek közötti jogvita alapvető kérdését a Hszt. 71. §

(1)bekezdés c) pontjában foglalt feltételek teljesülése, a felperesi feladatellátás többletfeladat jellege jelentette. Az ezzel kapcsolatos megállapítások az elsőfokú ítélet anyagi jogi álláspontjának felülbírálatához tartoznak, és a felek eltérő jogértelmezéséből fakadnak, amely (jogalapi) jogértelmezést azonban a Kúria a fellebbezésben felvetett jogszabálysértés állítások esetében már elvégezte. A kiforrott bírói gyakorlat szerint a Hszt. 71. §

(1)bekezdés c) pontjára alapított igény esetében a szolgálati beosztáson kívüli tevékenységnek van jelentősége (Kúria Kfv.VII.37.642/2020/

1. - BHGY K-KJ-2020-465). A jogszabályi rendelkezésben meghatározott kritériumok konjunktívak, ebből következően a felperest akkor illeti meg a megbízási díj, ha nem a kinevezési beosztáshoz tartozó feladatkört lát el többletfeladatként. Ezzel összefüggésben nem azon van a hangsúly, hogy a többletfeladat okozott-e többletterhelést, hanem azon, hogy a feladat a kinevezés szerinti beosztáshoz tartozónak tekinthető-e. Amennyiben a rendszeresen elvégzett további tevékenység nem tartozik az adott szolgálati beosztáshoz, az mindenképpen többletfeladatnak minősül (Kf.VII.39.642/2020/5., Kf.VII.39.525/2021/
2. - BHGY K-KJ-2021-680, Kf.VII.45.117/2022/
3. - BHGY K-KJ-20221176, Kf.III.45.110/2022/
4. - BHGY K-KJ-2022-1226), amelyért megbízási díj jár. [16] Az állománytáblában rendszeresített beosztásokhoz tartozó feladatokat a munkáltató a munkaköri leírásban egyoldalú utasításával rögzítheti; a munkaköri feladatok meghatározása azonban a munkáltató részéről nem lehet önkényes, csak az állománytáblában rendszeresített beosztás keretein belül határozhatja meg azokat a ténylegesen ellátandó feladatokat, amelyeket a hivatásos állomány tagja jogosult és köteles ellátni. Márpedig az alperesnél a felperes körzeti megbízott beosztása az állománytáblában rendszeresített és a kinevezésében rögzített szolgálati beosztás (munkakör), annak kiterjesztő értelmezésére nincs lehetőség. Az elsőfokú bíróság ítéletében helytállóan rögzítette, hogy a felperes a járőrszolgálati és egyéb járőr jellegű feladatokat a körzeti megbízott működési körzetén kívül nem eseti jelleggel, Fővárosi Ítélőtábla 3.Kf.700.084/2025/
5. 6 hanem visszatérő rendszerességgel végezte, amelyre nem adott jogalapot a KMB szabályzat
6. pontja, mert azok nem a felperes kinevezés szerinti beosztásához tartozó (közterületi tevékenységének részét képező) feladatok. A körzeti megbízott szolgálatteljesítési idejének legalább 70%-ában a közterületi tevékenységét nem bármely közterületen, hanem saját működési területe közterületén kell ellátnia. A KMB szabályzat
7. pontja nem tette a körzeti megbízott feladatává a járőrszolgálat ellátását, csupán annak lehetőségét teremtette meg, hogy a körzeti megbízott – alapvetően a működési körzetében – járőr vezetőjeként közterületi szolgálat végrehajtására járőrrel közösen beosztható legyen. [17] Az elsőfokú bíróság ezzel egyezően helytállóan mutatott rá, hogy a KMB szabályzat egyértelműen meghatározza, hogy a körzeti megbízott járőrfeladatokat milyen szűkítéssel hajthat végre. Ebből az következik, hogy amennyiben ettől eltérően teljesíti a járőri feladatokat, megbízási díjra jogosult. A hivatásos állomány tagjaira vonatkozó rendelkezések kógensek, eltérést nem engednek (EBH2010.2259.), ami egyúttal azt is jelenti, hogy azoknak kiterjesztő értelmezés nem adható. Az a körülmény, hogy a felperes működési körzetéből jogszerűen elvonható volt, nem jelenti azt, hogy a beosztásához nem tartozó többletfeladatok ellátásáért megbízási díjra nem vált jogosulttá. [18] A szolgálatteljesítési hely [Hszt.
8. §
9. pont] a rendvédelmi szerv szervezeti egységének székhelye szerinti közigazgatási területet jelenti, ahol a hivatásos állomány tagjának a feladatait ténylegesen el kell látnia, ami azonban nem határozza meg a körzeti megbízott működési körzetét, attól tágabb kategória. A Hszt.
10. § 25., 4., 24.,
11. pontjai alapján a felperes szolgálati beosztása a szervezeti egysége, vagyis az alperes helység1 kerület1 Rendőrkapitánysága állománytáblázatában meghatározott munkakör, szolgálati helye az alperes helység1 kerület1 Rendőrkapitánysága. A felperes szolgálati helye, működési körzete a Rendőrség szervei illetékességi területének megállapításáról szóló 67/
12. (XII. 28.) IRM rendelet (a továbbiakban: IRM rendelet)
13. számú melléklet IRM rendelet
14. sz. mellékletének 5.12.
15. pontja alapján helység1 kerület1e. Az a körülmény, hogy az alperes valamennyi kerületi rendőrkapitánysága helység1 területén helyezkedik el, még nem jelenti azt, hogy a hivatásos állomány tagjai részére a főváros teljes területén munkaköri leírás alapján alapfeladatként elrendelhető az eredeti szolgálati helytől eltérő illetékességi területen a szolgálati feladatok ellátása. Az alperes fellebbezési érvelésével szemben a Hszt.
16. §
17. pontját a perbeli esetben alkalmazva, változó szolgálatteljesítési hely jogszerű meghatározása hiányában nem lehetett megállapítani, hogy a felperes a régiós feladatok ellátása során a szolgálati beosztásához tartozó feladatokat végezte (Kf.III.45.120/2021/4.). A megbízási díjra való jogosultságot az illetékességi szabályok alapozzák meg, nem az alperes által meghatározott munkavégzési hely (Kf.VIII.40.023/2021/5.). A rendvédelmi szerv szabadon csak egy adott kinevezésen, az adott beosztáson belül határozhatja meg a hivatásos munkaköri feladatokat, a jogszabály által szabályozott besoroláshoz és illetményhez kötve van. [19] A Kúria a körzeti megbízott által működési körzetén kívül végzett járőri feladatokkal összefüggésben több határozatában kimondta: amennyiben a körzeti megbízott hosszabb időszakon át, rendszer szintűen a beosztásához nem tartozó feladatkört ellátja, a járőrfeladatokat a körzeti megbízotti működési és csoportműködési körén kívül nem eseti, hanem napi rendszerességgel végzi, az többletszolgálatnak minősül, így annak ellentételezésére jogosult (Kf.VII.45.176/2021/4., Kf.VII.45.184/2021/4.). A felperes Fővárosi Ítélőtábla 3.Kf.700.084/2025/
18. 7 visszatérően, rendszeresen jelentkező, beosztásába nem tartozó, valamint működési körzetén kívül ellátott többletfeladatokat végzett, amelyek a Hszt.
19. §

(1)bekezdés c) pontja szerinti többletfeladatként értékelhetők, és a megbízási díjra való jogosultságát megalapozták. [20] A 2023. február 1. napjától hatályos Hszt. 71. §

(3)bekezdése értelmében a hivatásos állomány tagja akkor jogosult megbízási díjra, ha az

(1)bekezdés c) pontja szerinti többletfeladat ellátásával jelentős többletmunkát végez, és a szolgálati beosztáshoz nem tartozó feladatkörrel való megbízás nem eseti jellegű. Az alperes fellebbezésében alaptalanul hivatkozott arra, hogy az elsőfokú bíróság ítéletének indokolásában a két vizsgálati szakaszt nem különítette el. Az ítélőtábla hangsúlyozza, hogy a többletfeladat ellátása kapcsán a nem eseti jelleg vizsgálata a Hszt. módosítást megelőzően is követelmény volt (azt a bírói gyakorlat egyértelműen kialakította), ugyanakkor vitán felül áll, hogy – többletfeladat ellátása esetén – a jelentős többletmunka végzése külön vizsgálandó, konjunktív tényállási elemnek minősül. Ugyanakkor a módosított jogszabály nem tartalmaz előírást arra, hogy a jelentős többlettfeladatnak a módosítást megelőző időszakhoz képest viszonyítva kell fennállnia; a felperes megbízási díjra tehát akkor válik jogosulttá, ennélfogva a bíróságnak azt kellett vizsgálnia, hogy az elvégzett többletfeladatok jelentősnek minősülnek-e. Erre figyelemmel a jogosultság feltételeit minden időszakban önállóan értékelve kell megítélni, így mivel a Hszt. módosítását követő időszakban a többletmunka jelentős mennyisége megállapítható volt, a megbízási díj jogalapja ezen időszak tekintetében is fennállt. [21] Az alperes fellebbezése az összegszerűség vitatása körében is alaptalannak bizonyult. Az alperes tévesen állította, hogy az elsőfokú bíróság e körben bizonyítást nem folytatott le és megalapozatlan volt azon állítása is, hogy a peres iratok között rendelkezésre álló tevékenységi kimutatások csak a jogalap igazolása körében vehetők figyelembe. A másodfokú bíróság utal arra, hogy az alperes az elsőfokú eljárás során a tevékenységkimutatást nem vitatta, arra nézve a felek egyező előadást tettek, illetve a csatolt kimutatás az alperes nyilvántartásan alapult, mely bizonyította egyrészt az abban megjelölt tevekénységek elvégzését, de azt is, hogy milyen gyakorisággal, hány szolgálatot érintően, havi szinten milyen mértékben érintették a felperes által ellátott többletfeladatok a felperes beosztása szerinti körzeti megbízotti tevekénységének ellátását. Az alperes tévesen állította azt is, hogy az elsőfokú bíróság nem vizsgálta külön a Hszt.

1. február 1-jei módosítását megelőző és azt követő időszakot az elvégzett többletfeladatok mennyisége körében. [22] Az elsőfokú bíróság ítéletének [29] és [30] bekezdéseiben indokát adta annak, hogy miért látja megalapozottnak a felperes által igényelt 150%-os mértékű megbízási díjat mind a Hszt. módosítását megelőző, mind az azt követő időszakra. Az a körülmény, hogy az alperes számára az indokolás – esetleg – nem meggyőző, nem kielégítő, nem a jogi indokolási kötelezettség megsértése körében, hanem az adott, alkalmazott anyagi, illetve eljárási jogszabályhelyhez kapcsolódóan, annak mikénti értelmezése szempontjából kifogásolható. [23] Az Alkotmánybíróság az indokolt bírói döntéshez való jogot a tisztességes bírósági eljáráshoz való jogból bontotta ki [7/
2. (III. 01.) AB határozat]. Az Alkotmánybíróság következetes gyakorlata szerint ugyanakkor a bíróságok indokolási kötelezettségéből nem Fővárosi Ítélőtábla 3.Kf.700.084/2025/
3. 8 következik a felek által felhozott minden észrevétel egyenként való megcáfolási kötelezettsége, különösen nem a szubjektív elvárásaikat is kielégítő mélységű érvrendszer bemutatása [30/
4. (IX. 30.) AB határozat]. Az indokolási kötelezettség azt az elvárást támasztja a bírósággal szemben, hogy a döntés indokolásának az ügy érdeme szempontjából releváns kérdésekre kell kiterjednie és nem minden egyes részletre (Kfv.VII.38.187/2021/11.). Az ítélőtábla ennek tükrében megállapította, hogy az elsőfokú bíróság ítéletében adott jogi indokolás az indokolási kötelezettség alkotmányos követelményének is megfelelt, az alperes ezzel kapcsolatos kifogása pedig megalapozatlan volt. [24] Az elsőfokú bíróság mérlegelési tevékenységének vitatása körében a másodfokú bíróság rámutat: az a körülmény, hogy az alperes az ítéleti mérlegelést nem tartja megfelelőnek, egy jogi álláspont, azonban az alperesnek ahhoz, hogy az elsőfokú ítélet e jogi álláspontját sikerrel támadni tudja, azt kellett volna bemutatnia, hogy az összegszerűségi meghatározás milyen érvek mentén minősül jogszerűtlennek. Azt kellett volna kimunkálnia, hogy az elsőfokú bíróság hol vétett mérlegelési hibát, melyek azok az elemek és körülmények, amelyeket nem vett figyelembe és melyek lennének azok az értékelést igénylő szempontok, amelyek figyelembevétele okszerűen más összegszerűségi eredményre vezetett volna. Mindezek bemutatásával azonban az alperesi fellebbezés teljes mértékben adós maradt, így a jogsértés tényének alperes általi kategorikus, általános tartalmú állítása az elsőfokú bíróság mérlegelését jogszerűtlenné nem tehette (Kf.VII.39.549/2021/4.). [25] A másodfokú bíróság ezért az összegszerűség körében nem juthatott más jogi álláspontra, mint arra, hogy az elsőfokú bíróság a rendvédelmi illetményalap (38.650 forint/hó) 150 %-ában történő meghatározásával a megbízási díj mértékére vonatkozó jogszabályi rendelkezéseket nem sértette meg, a mérlegelés törvényben biztosított kereteit nem lépte túl; nincs jogalap a helytálló ítéleti döntés megváltoztatására. [26] Mindezekre figyelemmel a Fővárosi Ítélőtábla a Kp.
5. §

(1)bekezdése alkalmazásával az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. [27] A pervesztes alperes a Kp. 35. §

(1)bekezdése alapján alkalmazandó Pp. 83. §

(1)bekezdése és 102. §

(1)bekezdése, valamint a

1. február 8.-tól hatályos, a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi és kamarai jogtanácsosi költségről szóló 17/
2. (XII. 9.) IM rendelet (a továbbiakban: IMr.)
3. §-ára figyelemmel, a
4. §

(1)bekezdés a) pontja alapján köteles a fellebbezéssel érintett pertárgyértékhez (2.087.100) igazodó és a jogi képviselő által kifejtett munkával arányosan számított, a pernyertes felperest megillető másodfokú perköltség megfizetésére. [28] Az alperes az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.) 5. §

(1)bekezdés c) pontja alapján személyes illetékmentességet élvez, ezért a fellebbezési eljárási illetéket a Kp. 35. §

(1)bekezdése alapján alkalmazandó Pp. 95. §

(1)bekezdés c) pontjára és Fővárosi Ítélőtábla 3.Kf.700.084/2025/4. 9 a Pp. 102. §

(6)bekezdésére figyelemmel az állam viseli. A fellebbezési eljárási illeték összege az Itv. 39. §

(1)bekezdése és 46. §

(1)bekezdése alapján 166.968 forint. [29] Az ítélőtábla a fellebbezést a Kp. 99. §

(3)bekezdése folytán alkalmazandó Kp.

1. §a alapján tárgyaláson kívül bírálta el. [30] Az ítélet elleni fellebbezés lehetőségét a Kp.
2. §

(1)bekezdésében foglalt rendelkezés zárja ki. Záró rész helység1,

1. június
2. dr. Németh Andrea s.k. dr. Drávecz Margit Gyöngyvér s.k. a tanács elnöke előadó bíró dr. Stumpf-Rádai Ágota s.k. bíró