Bhar.422/2021/8 – Debreceni Ítélőtábla

(1)bekezdés a) pontja szerint minősülő rablás bűntettében, a Btk. 164. §

(1)bekezdésben meghatározott, de a

(3)bekezdés szerinti minősülő és büntetendő súlyos testi sértés bűntettének a Btk.

1. §-a szerinti kísérletében, személyi szabadság megsértésének bűntettében (Btk.
2. §

(1)bekezdés,

(2)bekezdés a) pont) és hivatalos személy elleni erőszak bűntettében (Btk. 310. §

(1)bekezdés a) pont). Ezért őt halmazati büntetésül, mint erőszakos többszörös visszaesőt 9 év fegyház fokozatú szabadságvesztésre és 10 év közügyektől eltiltásra ítélte kimondva, hogy a vádlott a büntetésből feltételes szabadságra nem bocsátható. Rendelkezett az előzetes fogvatartásban töltött idő beszámításáról, a bűnjelekről és a bűnügyi költségről. [2] Az elsőfokú ítélettel szemben az ügyész fellebbezést jelentett be a vádlott büntetésének súlyosítása érdekében. A vádlott és védője elsődlegesen felmentésért, másodsorban enyhítésért fellebbeztek. [3] A másodfokon eljáró Hajdú-Bihar Megyei Főügyészség a 2021. február 22. napján kelt B.338/2020/10. számú másodfokú ügyészi indítványában a tényállást megalapozottnak ítélte, azonban a bűncselekmények jogi minősítése körében indítványozta, hogy ... sértett sérelmére is állapítsa meg a másodfokú bíróság a Btk. 194. §

(1)bekezdés,

(2)bekezdés a) pontja szerint minősülő személyi szabadság megsértésének bűntettét a vádlott Debreceni Ítélőtábla 2.Bhar.422/2021/8 2 terhére rótt bűncselekményeken túl. Emellett a kiszabott büntetés mértékének súlyosítását is indítványozta. [4] A Debreceni Törvényszék, mint másodfokú bíróság az ügyben nyilvános ülést tartott. Ennek keretében a 2021. június 2. napján hozott 2.Bf.74/2021/11. számú ítéletével a Püspökladányi Járásbíróság fenti számú elsőfokú ítéletét megváltoztatta akként, hogy a testi sértés bűntettének kísérletét a Btk. 164. §

(1)bekezdés,

(3)bekezdés,

(6)bekezdés a) pontja szerint minősítette, aljas indokból elkövetett testi sértés bűntette kísérleteként. Emellett a másodfokú ügyészi indítványban tett észrevételnek és indítványnak megfelelően kimondta a vádlott bűnösségét további 1 rendbeli személyi szabadság megsértésének bűntettében is (Btk. 194. §

(1)bekezdés,

(2)bekezdés a) pont). A vádlottal szemben kiszabott szabadságvesztés tartamát 10 évre súlyosította, egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helyben hagyta. Beszámította a büntetésbe az elsőfokú ítélet kihirdetésétől a másodfokú határozatig letartóztatásban töltött időt is. Rendelkezett a másodfokú eljárásban felmerült bűnügyi költségek viseléséről. [5] A másodfokú ítélettel szemben ... vádlott és védője jelentettek be fellebbezést a vádlott bűnösségének további bűncselekményben (Btk. 194. §

(1)bekezdés,

(2)bekezdés a) pont szerinti, 1 rendbeli személyi szabadság megsértésének bűntette) történt kimondása miatt, valamint a büntetés enyhítése végett. A másodfokú ügyész az ítéletet tudomásul vette. [6] .... vádlott védője a

1. szeptember
2. napján kelt előkészítő iratában arra hivatkozott, hogy a törvényszék helytelen jogi következtetést vont le a megállapított tényállásból. Álláspontja szerint azért nem lehet a vádlott terhére a további személyi szabadság megsértésének bűntettét megállapítani, mert a kiskorú sértett irányában nem került kifejtésre olyan mértékű fenyegetés, amely korlátozta volna őt a szabad akaratának érvényesülésében. A vádirat második oldalának harmadik bekezdésében foglalt azon megállapítás is ezt igazolja, mely szerint "a sértett védekezésképpen a vádlottat nyitott tenyérrel, két alkalommal arcon ütötte." Erre figyelemmel a sértett megfélemlítése nem volt olyan szintű, hogy mozgási szabadsága ne tudott volna érvényesülni. [7] Ezért a .... sérelmére megállapított személyi szabadság megsértése bűntette alól bűncselekmény hiányában felmentést indítványozott. Ezen túl a büntetés nemének változatlanul hagyása mellett a szabadságvesztés mértékének jelentős enyhítésére is indítványt tett, mivel ezt a vádlottnak fel nem róható időmúlás kellőképpen indokolja. [8] A Debreceni Fellebbviteli Főügyészség a Bf.217/2021/
3. számú átiratában a védelmi fellebbezést nem tartotta alaposnak. [9] Álláspontja szerint az ügyben eljárt bíróságok eljárási szabálysértést nem vétettek és a fellebbezés alapját képező határozatában a törvényszék helyesen mondta ki a vádlott bűnösségét további 1 rb. személyi szabadság megsértésének bűntettében, és a testi sértés bűntette minősítésének helyesbítése is összhangban van az anyagi jogszabályokkal. Nem eltúlzott a másodfokú bíróság által megállapított büntetési tartam sem, mivel a vádlott cselekményét kitartóan, a társadalmi együttélési szabályokat semmibe véve követte el. A védői a fellebbezés indokolásában írtakra reagálva rámutatott, hogy a védekezéshez a sértettnek joga van, és a felnőttkorú vádlottnak a két kiskorú személlyel szemben kirívóan erőszakosan, durván megvalósított cselekménye a személyi szabadság megsértésének Debreceni Ítélőtábla 2.Bhar.422/2021/8 3 bűntettét mindkét sértettel szemben kimerítette. Az erőszak és fenyegetés súlyát a bíróságnak mindig a sértettek tudati oldaláról nézve kell megítélni, és jelen esetben a tizennegyedik életévüket alig betöltött sértettekre a vádlott erőszakos magatartása olyan hatással volt, amely miatt az akaratának megfelelő magatartást tanúsították. Erre figyelemmel az ítélet tanácsülésen történő helybenhagyását indítványozta. [10] A Debreceni Ítélőtábla a másodfellebbezést a büntetőeljárásról szóló
4. évi XC. törvény (továbbiakban Be.)
5. §

(2)bekezdése szerinti tanácsülésen bírálta el, mivel a vádlott terhére fellebbezés nem történt, és a nyilvános kitűzését senki nem indítványozta. Ennek során első körben a másodfellebbezés joghatályosságát és terjedelmét határozta meg. [11] A másodfokú bíróság a vádlott bűnösségét további 1 rendbeli olyan bűncselekményben is kimondta, amely valóságos anyagi halmazatban áll a többi – a vádlott terhére az elsőfokú bíróság által is megállapított – bűncselekménnyel. A Be. 615. §

(2)bekezdés c) pontja alapján a vádlott bűnösségét tehát olyan bűncselekményben is megállapította, amelyről az elsőfokú bíróság nem rendelkezett. Ez a Be. 615. §

(1)bekezdése alapján olyan ellentétes döntésnek minősül, amely alapján fennállnak a harmadfokú eljárás feltételei. [12] A Be. 615. §

(3)bekezdés a.) pontja szerint a fellebbezés sérelmezheti magát az ellentétes döntést. Erre figyelemmel a bejelentett védelmi jogorvoslat joghatályos. [13] A fellebbezés terjedelmét a Be. 618. §

(1)bekezdése határozza meg. A felülbírálat kiterjed a másodfokú bíróság ítéletének a fellebbezéssel sérelmezett ellentétes döntésére, valamint az első és a másodfokú bíróság eljárására is tekintet nélkül arra, hogy ki és milyen okból fellebbezett. [14] Az ítélőtábla megállapította, hogy mind a Püspökladányi Járásbíróság, mind pedig a Debreceni Törvényszék betartotta a büntetőeljárási törvény rendelkezéseit. Nem vétett olyan abszolút eljárási hibát, amely az ítélet hatályon kívül helyezéséhez vezethetne. [15] A felmentésre irányuló fellebbezés nem alapos. [16] A Be. 619. §

(1)bekezdése értelmében a harmadfokú bíróság a határozatát arra tényállásra alapítja, amely alapján a másodfokú bíróság az ítéletét meghozta, kivéve, ha a másodfokú bíróság ítélete a fellebbezéssel sérelmezett ellentétes döntés tekintetében megalapozatlan. A

(2)bekezdés kimondja, hogy a harmadfokú bírósági eljárásban nincs helye bizonyításnak. [17] Az ítélőtábla megalapozatlansági, avagy részbeni megalapozatlansági okot nem tárt fel. A törvényszék az iratok tartalma alapján a másodfokú ítélet

1. oldal [9], [10] és [11] pontjaiban a bizonyítékokkal összhangban egészítette ki és pontosította a tényállást. [18] Mindazonáltal már a Püspökladányi Járásbíróság által megállapított, a törvényszék pontosításával nem érintett tényállási részből következett .... vádlott bűnössége Debreceni Ítélőtábla 2.Bhar.422/2021/8 4 a ... sérelmére megvalósított további 1 rb. személyi szabadság megsértésének bűntettében. Az elsőfokú ítélet [16] pontjában ugyanis az szerepelt, hogy "... a vádlott nem hagyott fel a bántalmazással és a földről felrángatott, a bejárati ajtóhoz lökdösött sértettet "takarodjál be a házba!" szavakkal bezavarta lakóépületbe, amelynek a sértett eleget tett." Ilyen elkövetési magatartás szerepel a tényállás [17] és [18] pontjaiban is. [19] Mindezek alapján helytállóan állapította meg a törvényszék, hogy a ..... sértett sérelmére elkövetett testi sértés bűntettének kísérleteként minősített bűncselekménnyel valóságos anyagi halmazatban álló, további vádlotti cselekmény értékelés nélkül maradt. Helyes, és a büntető törvénykönyvek megfelelő ezen további cselekmény minősítése is. A személyi szabadság megsértése - nyitott tényállása- bármilyen módon megvalósítható, amely által a sértett szabad mozgásában, helyváltoztatásában, tartózkodási helyének megválasztásában korlátozva vagy akadályozva van. [20] Mindezek miatt a vádlott és védőjének ezzel kapcsolatos felmentést célzó fellebbezése a harmadfokú eljárásban sem foghat helyt, hiszen a törvényszék álláspontja törvényes és megalapozott, így a harmadfokú eljárásban is irányadó. [21] A vádlott testi épség elleni bűncselekményének másodbírói helyesbítése ugyancsak törvényes. A Püspökladányi Járásbíróság az indokolt ítélet rendelkező részében a testi sértés bűntettének jogszabály helye felhívásánál a Btk.
2. §

(1)bekezdését jelölte meg csupán, azonban az ítélet indokolásából kitűnik, hogy a jogi minősítést a Btk. 164. §

(1)bekezdés és

(3)bekezdés szerint minősítette súlyos testi sértés bűntette kísérletének (elsőfokú ítélet

1. oldal [55] pont). Az elsőfokú ítélet rendelkező részének ez a hiányossága egyébként egyértelműen elírás következménye, hiszen az ügydöntő határozat kihirdetés előtt írásba foglalt rendelkező része (kisítélet) a Be.
2. §

(3)bekezdése helyesen tartalmazta a súlyos testi sértés bűntettére vonatkozó hivatkozást a jogszabályhely alapján is. Ezt a bűncselekményt minősítette további minősítő körülménnyel aljas indokból elkövetett súlyos testi sértés bűntette kísérleteként a törvényszék, amely önmagában nem nyitná meg a harmadfokú eljárás lehetőségét, hiszen ebben az esetben csupán másként minősítette a törvényszék a bűncselekményt, mint ahogy azt az elsőfokú bíróság tette. Egyebekben a törvényszék helytálló indokait adta, hogy miért változtatott ezen a minősítésen. [22] A büntetés enyhítésére irányuló fellebbezés sem alapos. [23] Az erőszakos többszörös visszaeső vádlottal szemben a bűncselekmények többszörös halmazata miatt a másodfokú bíróság által megállapított büntetési tartam egyáltalán nem eltúlzott. [24] A büntetéseket alapvetően meghatározza az a büntetési tételkeret, amelynek kiszabását a Btk. lehetővé teszi. .... vádlott esetében helyesen mutatott rá a törvényszék, hogy a bűnhalmazat szabályai, valamint a vádlott erőszakos többszörös visszaesői minősége miatt vele szemben akár 24 év szabadságvesztés is kiszabható, illetve esetében a kiindulási alap, a büntetési középmérték 13 év szabadságvesztés. Erre, és a súlyosító körülmények túlsúlyára figyelemmel a büntetési középmértéket el nem érő szabadságvesztés mértéke inkább méltányos, az igazodik a vádlott terhére megállapított bűncselekmények tárgyi súlyához, a vádlott személyében rejlő társadalomra veszélyességhez, és szükséges a generális és a Debreceni Ítélőtábla 2.Bhar.422/2021/8 5 speciális prevenció céljainak érvényre juttatásához. Mindezek miatt a harmadfokú eljárásban a vádlottal szemben kiszabott büntetés mértékének enyhítése nem indokolt. [25] Ezért az ítélőtábla a másodfokú ítéletét a Be. 623. §-a alapján, a rendelkező részben írtaknak megfelelően helybenhagyta, és a Be. 574. §

(1)bekezdése alapján kötelezte a felmerült bűnügyi költség megfizetésére. [26] A harmadfokú ítélet elleni fellebbezést a törvény kizárja. Debrecen,

1. október
2. Dr. Elek Balázs sk. a tanács elnöke, Dr. Toma Attila sk. előadó bíró, Dr. Gömöri Olivér sk. bíró Záradék: A Debreceni Törvényszék 2.Bf.74/2021/
3. számú ítélete a harmadfokú határozat által a mai napon jogerőre emelkedett. Debrecen,
4. október
5. Dr. Elek Balázs sk. a tanács elnöke