← Magyarország

Pf.20327/2022/6 – Fővárosi Ítélőtábla

A határozat elvi tartalma: Kiemelt társadalmi érdek fűződik a munkavállalók érdekében tevékenykedők munkája, továbbá a közöttük - az érdekképviseleti tevékenység körében - kialakult nézetkülönbségek, akár személyes konfliktusok, illetve annak okai megismeréséhez. Az ezeket az ügyeket érintő megszólalásokat egyértelműen a véleménynyilvánítási szabadság magasabb foka illeti. Fővárosi Ítélőtábla Az ügy száma: 1.Pf.20.327/2022/6/II. A felperes: felperes, felperes címe. A felperes képviselője: Bajnai és Péter Ügyvédi Iroda, ügyvéd címe Az alperes: alperes, alperes címe Az alperes képviselője: „PETI” Ügyvédi Iroda, ügyvéd címe1 A per tárgya: személyiségi jog megsértése Az elsőfokú bíróság: Fővárosi Törvényszék A fellebbezéssel támadott határozat száma: 65.P.23.676/2020/

  1. kijavítva a 65.P.23.676/2020/
  2. számú végzéssel í t é l e t: A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek 15 napon belül 15.240 (tizenötezerkétszáznegyven) forint másodfokú perköltséget, valamint az államnak az állami adó- és vámhatóság felhívásában megjelölt módon, határidőben és számlára 48.000 (negyvennyolcezer) forint fellebbezési illetéket. Az ítélet ellen nincs helye fellebbezésnek. Indokolás [1] A felperes a szakszervezet (szakszervezet) elnöke, az alperes a szakszervezet2 szakszervezet2 és a szakszervezet3 (szakszervezet3) elnöke, mely szakszervezetek ugyanazon munkavállalói kör, a cég1 Zrt. dolgozói érdekképviseletét látják el. A felperes vezette szervezet nagyobb taglétszámmal rendelkezik, ún. reprezentatív szakszervezet. [2] Az alperes vezette szakszervezet plakátjait megrongálták, emiatt feljelentést tett és a szakszervezet2 Facebook-oldalán is szóvá tette a sérelmet. A felperes nyílt levélben reagált az alperes internet nyilvánossága előtt megfogalmazott vádjaira, kritikával illette az alperes szakszervezeti vezetői tevékenységét. Úgy vélte nem rendelkezik kellő ismeretekkel a „területen” folyó eseményekről, tevékenységével összeugrasztja a különböző szakszervezeti tagokat. Egyetértett az alperessel abban, hogy máskép képzelik el az érdekvédelmet. „Az egyik út talán egy tisztességes és hatékony érdekképviselet irányába (vezet) a másik talán nem…” [3] Az alperes válaszul 2020.szeptember
  3. napján egy közleményt jelentetett meg a honlap neve internetes oldalon „Akkor öntsünk tiszta vizet a pohárba, a szakszervezet elnöke asszisztál szakszervezet2 elnök lejáratási kísérletéhez” címmel. Az írás első két bekezdésében összefoglalta az előzményeket. Úgy vélte „A szakszervezet elnöke a munkáltató meghosszabbított keze” mivel a nyílt levélből, amit hozzá intézett ez egyértelműen kiderül. Idézte a felperes levelének azon részletét, amelyre alapította ezt a Fővárosi Ítélőtábla 1.Pf.20.327/2022/6/II 2 közlését. Azt írta, hogy tisztában van azzal mi történik a területeken ezért is szólalt fel rendszeresen ezzel szemben. „Ön pedig behúzza fülét, farkát nehogy megharagudjon Önre a társaság felső vezetése.” Ezt arra alapozta, hogy „Talán azért mert fél, hogy a hozzátartozójának bújtatott munkakörét a társaság megszüntetheti?” Visszautalt a településen2 történtekre, amikor a felperes feleségét műhelyírnoknak tették le. Emlékeztette a felperest a cég1 vezérigazgató-helyettesével folytatott tárgyalások első fordulójában történtekre, amelynek során a felperes által elmondottakat idézve azt írta „személy1 van egy kolleganőm, akit lehelyeztek a műszakhoz és jelenleg műhely írnokként dolgozik, továbbra is jár neki a 10.000 Ft-os ruhapénz?”. Utalt az alperes arra is, hogy a felperes azt szorgalmazta, hogy az irodai dolgozók továbbra is kapják meg a korábban biztosított testmasszázst. Kérte, hogy a felperes ne minősítse az érdekvédelmi képességeit. A felperes levelének utolsó bekezdését is idézte megerősítve, hogy az általa vezetett szakszervezet nem ugyan azon az úton halad. A tisztesség kérdésével kapcsolatosan felvetette, hogy „Ön szerint tisztességes az, hogy az cég2 Zrt. autójával szállították település3ra, még sofőr is járt, mivel ez az egyik belszolgálati autó volt. Tette ezt úgy, hogy Önnek is van saját autója. Azért kíváncsi lennék, hogy a cégautóval történő szállításával párhuzamosan milyen szolgálati utakat számolt el saját autójára?” Felvetette, hogy az egy különleges bánásmód, ami a felperes személyéhez köthető. Arra is utalt meg kellene vizsgálni, hogy hány olyan szakszervezet-es tisztségviselő van, akinek hozzátartozóját alkalmazza a cég1, vagy akivel üzleti kapcsolatban áll. Tájékoztatta a felperest arról, hogy az általa vezetett szakszervezet egyetlen tisztségviselőjét sem érinti ez a kérdés. Az ő tisztségviselőit a cég1 nem tudja befolyásolni. [4] A felperes keresetében kérte annak megállapítását, hogy az alperes a szakszervezet2 honlapján,
  4. szeptember 9-én közzétett „Akkor öntsünk tiszta vizet a pohárba, a szakszervezet elnöke asszisztál szakszervezet2 elnök lejáratási kísérletéhez” címet viselő írásával megsértette a felperes jóhírnévhez és becsülethez fűződő személyiségi jogait egyaránt, azzal, hogy azt állította „A szakszervezet elnöke a munkáltató meghosszabbított keze”

(1)„Ön pedig behúzza fülét, farkát, nehogy megharagudjon Önre a társaság felső vezetése”
(2)„Talán azért mer Ön is fél, hogy hozzátartozójának bujtatott munkakörét a társaság megszünteti?”
(3)„Ön szerint tisztességes az, hogy az cég2 Zrt. autójával szállították település3ra, még sofőr is járt, mivel ez az egyik belszolgálati autó volt. Tette ezt úgy, hogy Önnek is van saját autója. Azért kíváncsi lennék, hogy a cég autóval történő szállításával párhuzamosan, milyen szolgálati utakat számolt el saját autójára?”
(4)[5] Álláspontja szerint ezek a közlések valótlanok, illetőleg a valóságot hamis színben tüntetik fel, így alkalmasak felperes becsületének és jóhírnevének a megsértésére. Kérte, hogy a bíróság kötelezze alperest, hogy az általa közzétett írást a szakszervezet2 honlap neve honlapjáról távolítsa el. Tiltsa el az alperest a további jogsértéstől, valamint kötelezze arra, hogy elégtételadásként a honlap neve honlapon, saját költségén tegye közzé a felperes által megfogalmazott a keresetlevélben szereplő közleményt, és azt az ítélet jogerőre emelkedésétől számított 90 napig tegye hozzáférhetővé. Kötelezze továbbá az alperest 100.000 forint sérelemdíj megfizetésére, amelyet felperes nem saját céljaira, hanem a alapítvány neve céljára kíván fordítani. Perköltségként 30.000 forint ügyvédi munkadíjra tartott igényt. [6] Az
  1. és
  2. pontban foglalt közlésekkel kapcsolatosan álláspontja az volt, hogy azokkal az alperes azt a hamis látszatot kelti, hogy a felperes nem a munkavállalók és szakszervezeti tagok munkaviszonyával kapcsolatos érdekeit képviseli, hanem a munkáltatói érdekeket. A felperes azonban csak olyan álláspontot képviselhet, amely megfelel az általa Fővárosi Ítélőtábla 1.Pf.20.327/2022/6/II 3 vezetett szakszervezet döntéshozó szerve határozatának, azoktól nem térhet el, erről az alperesnek is tudomása van. Az, hogy a munkáltatóval való megbeszéléseken, konzultációkon és kollektív tárgyalásokon kompromisszumok születnek az a munkaügyi kapcsolatok szükségszerű velejárója, nem a felperes hibája. Az alperes kijelentései alkalmasak arra, hogy a felperes által képviselt szakszervezetet ún. sárga szakszervezetként állítsa be, azaz olyanként, amelyet lényegében a munkáltató hozott létre, és amely valójában a munkáltatói érdekeket képviseli. Álláspontja szerint az alperesnek e körben konkrét ügyeket és időpontokat kellett volna beadványában megjelölni állításai alátámasztására. [7] A
  3. pontban sérelmezettekkel összefüggésben álláspontja az volt, hogy az alperes azt a látszatot kelti, hogy a felperes, mint szakszervezeti vezető számára nem a munkavállalók, a szakszervezeti tagok érdeke az elsődleges, hanem a hozzátartozóié. A felperesnek azonban, mint szakszervezeti vezetőnek nincs jogköre az írásban említett foglalkoztatás és juttatások biztosítására. [8] A
  4. pontban sérelmezett közléssel az alperes egyrészt azt a hamis látszatot kelti, hogy a felperes a munkáltató által rendelkezésére bocsátott autót jogosulatlanul vette igénybe, másrészt lényegében csalással vádolja a felperest. A valóság azonban az, hogy a cégautót a munkáltató abban az esetben bocsátotta a felperes részére, amennyiben erre szabad kapacitása volt figyelemmel arra, hogy a felperes más városban lakik, mint ahol a szakszervezet székhelye van. A felperes amennyiben a cégautó nem állt rendelkezésére a saját járművét vette igénybe, amellyel kapcsolatos elszámolási rend megfelelt a szakszervezetekre vonatkozó szabályoknak. Önmagában pedig az, hogy a munkáltató kedvezményeket nyújt a szakszervezet részére, lehet tisztességtelen. [9] Vitatta, hogy az alperesi megszólalás közügyet érintett volna. A sérelmezett közlések kizárólag a felperes lejáratását célozták, azok alkalmasak a jó hírneve megsértésére, hiszen valótlanok, mindazonáltal a becsületét sértő kijelentések. [10] Az alperes a kereset elutasítását kérte. Előadta, hogy mindkét szakszervezeti vezető él az internet nyújtotta nyilvánosság eszközével tagjai és a külvilág tájékoztatása érdekében. Álláspontja szerint a perbeli írás a cég1 Zrt.-nél működő szakszervezetek tevékenységét érintő, a felperes korábbi levelére vonatkozó válaszirat így egyértelműen közügynek minősül. [11] Az
  5. pontban sérelmezett közlés véleménynyilvánítás, amit az indokolt, hogy a felperes nem határolódott el személy1 azon cselekedetétől, hogy az alperes vezette szakszervezet hirdetményeit megrongálta. Álláspontja szerint ez egybevág a munkáltató azon igyekezetével, hogy az alperes vezette szakszervezet működését ellehetetlenítse. A felperes ezen magatartásból alakította ki azt a véleményét, hogy a felperes asszisztál az alperes személyét lejárató kísérlethez. Ezen túlmenően az alperes által képviselt szakszervezet számos, a munkavállalókat hátrányosan érintő jogszabálysértő gyakorlatot kifogásolt, mely ügyeket a felperes által képviselt szakszervezet nem karolt fel, a munkáltatóval nem konfrontálódott. [12] A
  6. közléssel kapcsolatosan ugyancsak arra hivatkozott, hogy véleményt nyilvánított a felperes szakszervezeti vezetői magatartásáról, mely vélemény nem kirívóan durva, arányos azzal a felperesi közléssel, amely az alperes alkalmatlanságát vetette fel. [13] A
  7. közlésre vonatkozóan azt adta elő, hogy a felperes sem vitatta azon tényeket, hogy a felesége a cég1 Zrt. munkavállalója, munkaviszonyát nem szüntették meg. Ezen tényekből vonta le a következtetését. Az alapul fekvő tények bizonyítása körében hivatkozott a perben kihallgatott tanúk vallomására. [14] A
  8. közléssel összefüggésben azzal érvelt, jogos feltevés az, hogy egy szakszervezeti vezető részéről tisztességes eljárás-e támogatást elfogadni a munkáltatótól Fővárosi Ítélőtábla 1.Pf.20.327/2022/6/II 4 akkor, amikor a működéséhez szükséges fedezettel rendelkezik, ilyen jellegű a munkáltatótól származó anyagi juttatásra nem szorul rá. [15] Érvelése alátámasztásául hivatkozott a 3145/
  9. (V. 7.) alkotmánybírósági határozatra és eseti döntésre is. Összességében azt adta elő, hogy a sérelmezett közlések nem lépik túl az erőteljes és kritikus vélemény határát azok arányosak azzal a felperesi közléssel, amely a perbeli írás közvetlen előzménye volt. Az a körülmény, hogy a tanúk nem emlékeztek a település2i egyeztetésen elhangzottakra nem zárja ki, hogy az alperes emlékei szerint a felperes eljárt a felesége érdekében, illetve feltette azokat a kérdéseit, amik a feleségét is érintő munkáltatói juttatásokra vonatkoztak. [16] Az elsőfokú bíróság a keresetet elutasította és kötelezte a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 118.000 forint perköltséget, 48.000 forintot áfával és a Magyar Államnak külön felhívásra 36.000 forint eljárási illetéket. [17] Ismertette az Alaptörvény II. cikkét, a VI. cikk
(1)és
(4)bekezdését, a Polgári Törvénykönyvről szóló
  1. évi V. törvény (Ptk.) 2:
  2. §-át, a 2:
  3. §-át, a 2:
  4. §-át, a polgári perrendtartásról szóló
  5. évi CXXX. törvény (Pp.)
  6. §-át,
  7. §-át,
  8. §-át. Ismertette továbbá a Legfelsőbb Bíróság Polgári Kollégiumának
  9. és
  10. számú állásfoglalásainak releváns rendelkezéseit. [18] A felperes kereseti kérelmét úgy foglalta össze; a felperes azt sérelmezte, az alperes valótlan állításokat fogalmazott meg a felperes érdekképviseleti tevékenységével összefüggésben. [19] Az elsőfokú bíróság az alperes érdemi védekezésével értett egyet. Megítélése szerint az
  11. és a
  12. pontban megjelölt kijelentés olyan a felperes érdekképviseleti tevékenységét minősítő közlés, amely egyértelműen véleménynek tekinthető, hiszen nem bizonyítható. Ezen véleménye megalkotásához szolgáló ténybeli alapok az eljárás során feltárásra kerültek. Mindkét kijelentés a felperes közéleti tevékenységét illető bírálat. Ezen bírálat megfogalmazását is sértőnek tartotta a felperes azonban a becsület megsértése körében nem terjesztett elő kereseti kérelmet. Ettől független azonban úgy foglalt állást, hogy azok olyan megengedett véleménynyilvánítások, amelyek nem indokolatlanul bántók vagy sértők, a Ptk. 2:
  13. §
(1)bekezdésébe foglalt kritériumoknak megfelelnek. [20] A
  1. pontban sérelmezett alperesi közlést az elsőfokú bíróság ugyancsak tényekből levont következtetésnek ítélte. Ennek során az alperes olyan érdekképviseleti magatartást társított a felpereshez, miszerint a felperes érdekképviseleti tevékenységének harciasságát hozzátartozója munkaviszonya befolyásolhatja. A lefolytatott bizonyítás alapján az elsőfokú bíróság azt állapította meg, hogy létező az a személyi összefüggés, amelyből az alperes a véleményét formálta. A felperes sem vitatta ugyanis, hogy a cégnél történt leépítéseket követően felesége megtarthatta az állását. Annak nem volt jelentősége, hogy a felperesnek a munkáltató döntésére ráhatása nincsen. A tanúk ugyan nem erősítették meg, de nem is cáfolták, hogy a felperes a feleségének más munkavállalókkal együtt járó juttatások fenntartása érdekében lobbizott, azonban az elsőfokú bíróság álláspontja szerint ezek a kérdések felmerültek, felmerülhettek a tárgyalások során. Az alperes mindössze a felperesi magatartást értékelte. A felperes ugyanis nem azt sérelmezte valótlan tényállításként, hogy a felesége munkaköre bújtatott, illetve, hogy nem tett olyan kijelentést, amit az alperes a cikkben neki tulajdonított. Tartalmában azt a közlést sérelmezte, hogy a felperes félti hozzátartozója bújtatott munkakörét érdekképviseleti tevékenysége végzése során, ez pedig olyan vélemény, amely még ha helytelen is valóságtartalma nem vizsgálható. [21] A
  2. pontban sérelmezett közléssel kapcsolatosan az elsőfokú bíróság úgy ítélte meg, hogy a kérdés valótlan tényállítást nem tartalmazott. Az alperes mindössze felvetette a szolgálati út kétszeres elszámolásának lehetőségét. Tudomása ugyanis nem volt a szolgálati Fővárosi Ítélőtábla 1.Pf.20.327/2022/6/II 5 gépjármű használatának módjáról, mindössze annak tisztességességét kifogásolta. A felperes volt az, aki az alperesi közlemény előtt a tisztességes és hatékony érdekképviseletről tett említést. Ennek fényében jelenítette meg az alperes különleges bánásmódként a felperesi jogosultságot. [22] Az elsőfokú bíróság összességében úgy ítélte meg, hogy a felperes nem sérelmezheti alappal a szakszervezeti tisztségviselői tevékenységét érintő alperesi kritikát. Ez ugyanis közügy, a Ptk. 2:
  3. §-a értelmében az erre vonatkozó kritikai megnyilvánulások tekintetében a felperest fokozottabb tűrési kötelezettség terheli. [23] A perköltségről a 32/
  4. (VIII. 22.) IM rendelet
  5. §
(1)bekezdés a) pontja alapján akként rendelkezett, hogy az alperesi képviselő ügyvédi munkadíját a négy tárgyaláson való megjelenésre is tekintettel összességében 8 munkaóra és 6.000 forintos óradíj figyelembevételével állapította meg. [24] Az elsőfokú ítélet ellen a felperes terjesztett elő fellebbezést. Kérte, hogy a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét változtassa meg, hozzon a felperes keresetének helyt adó döntést, kötelezze az alperest az első- és másodfokú perköltség viselésére. A másodfokú bíróság felülbírálati jogkörét a Pp. 369. §
(3)bekezdés
  1. a)és
  2. c)pontjaira alapította. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a tényállást hiányosan több esetben iratellenesen állapította meg, abból helytelen jogi következtetésre jutott. [25] Az elsőfokú eljárásban előadott érveit fenntartotta. Az elsőfokú ítéletben foglalt indokokra tekintettel azt emelte ki, hogy az elsőfokú bíróság a közleményt nem a maga teljességében vizsgálta, nem tett eleget a PK 12. számú állásfoglalásban foglaltaknak. Vitatta, hogy az alperesi megszólalás közügyben történt, hivatkozott e körben a Munka Törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (továbbiakban: Mt.) 270. §
(2)bekezdés a) pontjára és eseti döntésre is utalt e körben. Az alperesi közlemény nem a munkavállalók érdekvédelmével kapcsolatos tevékenységre vonatkozott, amit egyértelműen igazol a sérelmezett közlemény címe is. Az első két bekezdés válasznak tekinthető a felperes korábbi levelére, azonban két szakszervezet és azok vezetőinek szemben állása nem tartozik az Mt. 270. §
(2)bekezdés a) pontjából következően közügynek. [26] A további szövegrész az első két bekezdéssel tartalmi összefüggésben nem áll, az alperes kifejezetten a felperes személyének lejáratását célozta. Az alperes azért állította a felperesről, hogy a munkáltató meghosszabbított keze, mert a felperes korábbi levelében véleményt formált az alperes tevékenységéről. A
  1. pontban sérelmezett közlés sem hozható összefüggésbe a korábbi alperesi nyilatkozattal. Az érdekvédelemről alkotott két eltérő megközelítésből ugyanis nem következik az, hogy a felperes azért húzza be fülét, farkát, hogy ne haragudjon meg rá a munkáltató. [27] A
  2. közlés semmiféle összefüggésbe nem hozható a korábbi alperesi levéllel, ugyanis az a felperes házastársára vonatkozott, ami semmiképpen sem minősülhet közügynek, a perben kihallgatott tanúk nyilatkozata alapján valótlannak is bizonyult. Az elsőfokú bíróság nem fordított kellő figyelmet arra, hogy a tanúk kifejezetten cáfolták az alperesnek a felperes hozzátartozójára vonatkozó állítását. Nem bizonyította ezért az alperes, hogy a felperes felesége bújtatott munkakörbe került, azt sem, hogy ezt a munkakört a munkáltató meg kívánta szüntetni, és erre csak azért nem került sor, mert a férje a felperes. [28] A
  3. közlés tekintetében az alperes azt állította, hogy a felperes az autóhasználat során tisztességtelenül jár el, azt is sugalmazta, hogy párhuzamosan számol el gépkocsihasználatot. Ez a közlemény sem hozható közéleti közlésekkel összefüggésbe. [29] Hangsúlyozta, hogy a munkaügyi kapcsolatok egyik alapvető jellemzője a kölcsönös kompromisszum kialakítása és elfogadása. Ez nem jelentheti azt, hogy a Fővárosi Ítélőtábla 1.Pf.20.327/2022/6/II 6 szakszervezeti képviselő meghunyászkodna bármilyen módon is a munkáltató előtt. Az elsőfokú bíróság figyelmen kívül hagyta tanú1nek e körben tett nyilatkozatát. [30] Kifejezetten iratellenes az elsőfokú ítélet [48] bekezdésében található azon kitétel, hogy a felperes a becsület megsértését nem sérelmezte kereseti kérelemként. Hivatkozott e körben a
  4. február 15-én kelt beadványára és annak
  5. pontjára. Iratellenes továbbá az elsőfokú bíróság azon megállapítása is, hogy a tanúk nem erősítették meg, de nem is cáfolták, hogy elhangzott a kérdéses kijelentés. A tanúk ugyanis kifejezetten cáfolták az alperesi nyilatkozatban foglaltakat. [31] A
  6. közleménnyel kapcsolatosan az alperesnek bizonyítania kellett volna, hogy a felperes a cégautót tisztességtelenül használja és azzal párhuzamosan saját gépkocsi használatot is elszámol. Az alperes sérelmezett közlései kérdésben bújtatva ezt az állítást tartalmazták. Ezzel szemben bár a bizonyítás nem a felperest terhelte, igazolta, hogy a cég autójának a használata a munkáltatóval kötött megállapodáson alapult, amely eleve kizárja a tisztességtelenséget. Az alperes annak állításával, hogy a cég által biztosított autóhasználattal párhuzamosan a saját autójára is elszámolt költséget lényegében bűncselekménnyel vádolta a felperest. E körben az elsőfokú bíróság a bizonyítékokat tévesen, a felperes terhére értékelte. [32] Figyelmen kívül hagyta az elsőfokú bíróság a 36/
  7. (VI. 24.) AB határozatban foglaltakat is. Az elsőfokú bíróság ítélete ezért sérti a Ptk. 2:
  8. §-át, 2:
  9. §-át, 2:
  10. §-át és a 2:
  11. §-át. Sérti továbbá a Pp.
  12. §
(1)bekezdését és a 346. §
(5)bekezdését is. Ellentétes továbbá az Alkotmánybíróság 36/
  1. (VI. 24.) határozatában és a PK
  2. számú állásfoglalásban kifejtettekkel is. A másodfokú eljárással összefüggésben 15.000 forint ügyvédi munkadíjra tartott igényt. [33] Az alperes fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte és perköltséget is igényelt. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság megalapozottan jutott arra a következtetésre, hogy a perbeli cikk közéleti kérdéssel foglalkozott, a felperesnek, mint szakszervezeti vezetőnek a szakszervezeti tevékenységét bírálta. Az Alkotmánybíróság 3145/
  3. (V. 7.) AB határozat rendelkezéseire, valamint eseti döntésre is hivatkozott. Kiemelte, hogy a szólásszabadságnak részei a tényállítást tartalmazó megnyilvánulások is, valamely tény közlése is kifejezhet személyes véleményt, továbbá ezek nélkül a véleményformálás ellehetetlenülne. A perbeli cikkben a felperes érdekképviselettel kapcsolatos tevékenységét érintő kritikát fogalmazott meg, amelynek előzménye a felperes által jegyzett írás volt. Ebben a felperes az alperesi tevékenységgel kapcsolatos kritikát fogalmazott meg a perbeli írás is ebben a körben született. Annak egészéből kitűnik, hogy az érdekképviseleti tevékenységgel kapcsolatos álláspontja az, hogy az csak akkor valósulhat meg, ha szakszervezeti vezetők nem kötődnek olyan kapcsolatokkal a munkáltatóhoz, amely alapján befolyásolhatók lehetnek. Ilyen magatartás az, hogy ha a házastárs, rokon munkavállalóként kerül alkalmazásra annál a munkáltatónál, ahol az érintett személy szakszervezeti vezető, ezért is indítványozta, hogy vizsgálják meg hány olyan tisztségviselő van, akinek a hozzátartozóját alkalmazza a cég
  4. [34] Egyetértett az elsőfokú ítélet indokolásának [47] bekezdésében foglaltakkal. Kiemelte, hogy a kereseti kérelem
  5. és
  6. közlése egyértelműen vélemény, mely körben bizonyítás nem folytatható. Utalt arra is, hogy a vélemény megformálása jogszerű még ha valótlan tényeken is alapul, amennyiben azok nem a nyilatkozó által meghamisított tények. A sérelmezett kijelentések nem voltak indokolatlanul bántók, kifejezésmódjukban sem sértették a felperes becsületét. Fenntartotta a
  7. február 24-én előterjesztett előkészítő irata
  8. pontjában foglaltakat, miszerint jogos kritikát fogalmazott meg a céges gépkocsi használatára vonatkozóan figyelemmel arra, hogy a felperes által vezetett szakszervezet rendelkezik a működéséhez szükséges fedezettel, nem szorul munkáltatói juttatásra. Fővárosi Ítélőtábla 1.Pf.20.327/2022/6/II 7 [35] Az elsőfokú bíróság okszerűen értékelte a tanúk vallomását, mert nem tehető olyan megállapítás, hogy a tanúk kifejezetten cáfolták volna az alperesi nyilatkozatban foglaltakat. A felperes házastársának munkajogi státuszával kapcsolatosan arra hivatkozott, hogy az előkészítő iratában arra vonatkozóan részletes nyilatkozatot tett, amelyeket a felperes nem vitatott, ezért további bizonyítási kötelezettsége nem volt. Ugyancsak fenntartotta, hogy a közéleti vita keretében a közéleti szereplőknek magasabb tűrési kötelezettsége van, a per tárgyát képező írásban tett véleménynyilvánítással a jogszabályi határokat, korlátokat nem lépte át. [36] A fellebbezés alaptalan. [37] A Fővárosi Ítélőtábla a felülbírálat jogkörét a Pp.
  9. §
(1)bekezdés alapján az erre irányuló fellebbezési kérelem és ellenkérelem korlátai között gyakorolta. [38] A felperes elsődleges fellebbezési érvelése az volt, hogy a Pp. 369. §
(3)bekezdés a) pontja szerinti jogkörében eljárva az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást a Fővárosi Ítélőtábla egészítse ki, mert azt az elsőfokú bíróság hiányosan, nem egy esetben iratellenesen állapította meg. Ezzel szemben az elsőfokú bíróság a kereset elbírálása szempontjából relevanciával bíró tényeket helyesen állapította meg, a Pp. 369. §
(3)bekezdés a) pontja alapján a tényállás módosítása, kiegészítése szükségtelen volt. A fellebbezés
  1. pontjában sérelmezett bizonyítékokat értékelő tevékenységének – a tanúvallomások értékelésének – a perben nem volt relevanciája, az elsőfokú bíróság döntését nem azokra alapította, ezért önmagában ez sem vezethet az elsőfokú ítélet megváltoztatásához. [39] Alaptalan volt a Pp.
  2. §
(3)bekezdés c) pontjára alapított fellebbezési érvelés is. [40] A peres felek között alapvetően abban volt véleményeltérés, hogy a perbeli írás közügynek tekinthető-e. Ennek azért van kiemelt jelentősége, mert az Alkotmánybíróság által kimunkált szempontrendszer alapján a hasonló tárgyú perek elbírálása során ez az elsődleges kérdés. Ettől függ ugyanis, hogy az adott megszólalás esetében a véleménynyilvánítás határait szűkebben vagy tágabban kell-e meghúzni. [41] A 13/
  1. (IV. 18.) AB határozat szerint egy nyilvános közlés megítélése során elsőként arról szükséges dönteni, hogy az adott közlés a közügyekben való megszólalást, közérdekű vitában kifejtett álláspontot tükröz-e, vagyis a közügyek szabad vitatásával áll-e összefüggésben. Ennek megítéléséhez pedig elsődlegesen a közlés megjelenésének módját, körülményeit és a vélemény tárgyát, kontextusát szükséges figyelembe venni. Így a közlést érintően vizsgálni kell a médium típusát, a közlés apropóját adó eseményt, illetve az arra érkező reakciókat és az adott közlésnek ebben a folyamatban játszott szerepét. További szempontként szükséges értékelni a kijelentés tartalmát, stílusát, illetve a közlés aktualitását, valamint célját. Amennyiben e körülmények értékelésével az állapítható meg, hogy a közlés a közügyek szabad vitatását érinti, úgy a közlés automatikusan a véleménynyilvánítási szabadság nyújtotta magasabb szintű oltalmat élvezi. {13/
  2. (IV. 18.) AB határozat [39]} [42] Az elsőfokú bíróság helytállóan állapította meg, hogy a kereset tárgyát képező írás közügyet érint. A közügyek fogalmába beletartoznak mindazok az ügyek, amelyek valamilyen társadalmi vagy társadalmi hatással bíró jelenségnek minősülnek, a közfelfogás szerint az egyén, azaz egy-egy ember érdekein túlmutatnak, és a közösség számára fontossággal bírnak. Tipikusan ilyennek tekinthető nagyobb közösségre hatással bíró egyes emberek érdekellentéte, a köztük létrejött konfliktus, amelynek adott esetben lehetnek magánügyet érintő elemei is. A közügy és a magánügy közötti határ rugalmasan alakul, függvénye a mindenkori jogi szabályozásnak is. [43] A felperes által hivatkozott Mt.
  3. §
(2)bekezdés
  1. a)pontja a szakszervezet tevékenységének jogi kereteit határozza meg a munka törvénykönyve által szabályozott jogi Fővárosi Ítélőtábla 1.Pf.20.327/2022/6/II 8 környezetben, az a perbeli nyilvános megszólalás esetében nem irányadó. A felperes egy szakszervezet elnöke, amelynek elsődleges feladata a munkavállalói érdekképviselet. A honlap neve oldalon közölt írás témája a felperes e feladatai ellátásával összefüggő tevékenysége, amelynek előzményét a felperes által írt nyílt levél képezte. Kétség nélkül megállapítható, hogy a cég1 Zrt. munkavállalói nagyobb közösséget képeznek, kiemelt társadalmi érdek fűződik az érdekükben tevékenykedők munkája, továbbá a közöttük az érdekképviseleti tevékenység körében kialakult nézetkülönbségek, akár személyes konfliktusok, illetve annak okai megismeréséhez. Az ezeket az ügyeket érintő megszólalásokat egyértelműen a véleménynyilvánítási szabadság magasabb foka illeti. [44] Az elsőfokú bíróság az Alkotmánybíróság 13/2014. (IV. 18.) AB határozat [40] bekezdése szerint helytállóan vizsgálta ezt követően azt, hogy a sérelmezett közlések tényállításnak vagy véleménynyilvánításnak minősülnek-e. Ennek során egyrészt a bizonyíthatósági tesztet kellett alkalmazni, de a közügyek vitájának sajátosságaira is figyelemmel kellett lenni. Ha a megnyilatkozásoknak tulajdonítható olyan jelentés, amely szerint a közlést az érintett érdekvédelmi tevékenységével, erre való alkalmassággal összefüggő véleményként kell tekinteni, akkor ez túlmutat a kijelentés elemeinek pusztán bizonyíthatósági teszt útján történő vizsgálatán, mert azt a kijelentést maguk az olvasók értékítéletnek tekintik. Minél lazábban kapcsolódik a kijelentés a közügyhöz – jelen esetben az érdekvédelmi tevékenységhez – annál inkább sor kerülhet arra, hogy az állítás jogszerűségének megítélése valóban a tényállításokra irányadó körülmények alapján kerül sor. [45] A perbeli írás sérelmezett 1. és 2. közlése a felperes érdekképviseleti tevékenységét minősítő kijelentés, melynek lényege az, hogy a felperes valós érdekvédelmi tevékenysége nem megfelelő. Ezen közlések a felperes által sem vitatottan az általa írt nyílt levélre való reakciók, amelyek kifejezésmódjukban erőteljesebbek, a hivatalos megfogalmazástól eltérők, azonban nem tekinthetők a Ptk. 2:43. §
  2. d)pontjában védett jog sérelmének, figyelemmel a Ptk. 2:45. §
(1)bekezdésében foglaltakra. [46] Arra helytállóan hivatkozott a felperes, hogy az elsőfokú bíróság ítéletének indokolásában – bár a kereseti kérelmet helyesen rögzítette – tévesen foglalt úgy állást, hogy a felperes a becsület megsértése körében nem terjesztett elő kereseti kérelmet. Ennek a hibának azonban azért nincs jelentősége, mert az elsőfokú bíróság ettől függetlenül megindokolta, mégpedig helyesen, hogy miért nem sértik ezek a véleménynyilvánítások a felperes becsületét. [47] Az alperes az írás további részében – a
  1. és
  2. pontban – a felperes valós érdekképviseletet nélkülöző magatartásának okaként, egyben bizonyítékaként a felperes hozzátartozójának munkáltatótól való függőségét, másrészt a felperes által igénybe vett munkáltatói szolgáltatást, ezen belül a gépkocsi igénybevételével összefüggő kedvező helyzetét tárta az olvasó elé, amelyet szembeállított az általa képviselt szakszervezet állított függetlenségével. Nem annak volt tehát jelentősége a perben, hogy az alperes a felesége érdekében konkrétan egyedi esetben felszólalt vagy lobbizott-e, illetve a kereset tárgyává tett kijelentések valójában elhangoztak-e. Éppen ezért az erre irányuló bizonyítás lefolytatása is szükségtelen volt arra is tekintettel, hogy a felperes felesége munkavállalói státuszát, illetve a munkáltató által rendelkezésére bocsátott gépkocsi használatát sem vitatta. Irreleváns volt ezért a bizonyítékok értékelésével összefüggő mérlegelés, annak téves volta. Az alperes a felperes érdekérvényesítő képességének hatékonyságát önmagában a hozzátartozói viszonnyal hozta összefüggésbe, ami az olvasó számára közvetített mondanivaló lényege, és amely egyértelműen felismerhető az írásból. [48] A gépkocsi használatával összefüggő szolgáltatás igénybevételével az alperes valóban felveti a visszaélés lehetőségét is, a cikk lényegi mondanivalója azonban nem ez, Fővárosi Ítélőtábla 1.Pf.20.327/2022/6/II 9 hanem annak kinyilvánítása, hogy a felperes állításával szemben nem képviseli megfelelően a munkavállalókat, amelynek okait is az olvasó elé tárja. Kifejezetten visszautal a felperes levelében a tisztesség körében tett felvetésekre. E körben figyelemmel a PK
  3. számú állásfoglalásban rögzített szempontok alapján a teljes szövegkörnyezetre, a megfogalmazás módjára is tekintettel az állapítható meg, hogy az alperes mindössze saját gyanújának adott hangot, nem tényállítást fogalmazott meg. [49] A ténybeli alappal rendelkező, a nyilvánosság előtt zajló, a felperes megnyilvánulásait sem nélkülöző, arra reagáló, közérdekű ügyben történő vitában az alapjogok összevetése során a véleménynyilvánítás szabadsága élvez védelmet. Figyelemmel kellett lenni arra is, hogy a felperes szakszervezeti elnökként az érdekképviseleti tevékenysége körében megfogalmazódó kritikák tekintetében a Ptk. 2:
  4. § szerinti magasabb tűrési kötelezettséggel bír. [50] Mindezekre tekintettel a fent kifejtett indokok alapján a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp.
  5. §
(2)bekezdése alapján helybenhagyta. [51] A felperes fellebbezése nem vezetett eredményre ezért a Pp. 364. § utaló szabálya alapján alkalmazandó Pp. 83. §
(1)bekezdése alapján köteles megfizetni az alperesnek az ügyvédi munkadíjat és a Magyar Állam javára a le nem rótt fellebbezési illetéket. [52] Az ügyvédi munkadíj összegét a másodfokú bíróság a 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 3. §
(2)bekezdésének a) pontja,
(5)bekezdése és 4/A. §
(1)bekezdése alapján állapította meg. [53] A tárgyi illetékfeljegyzési jog folytán le nem rótt fellebbezési illeték megfizetéséről a másodfokú bíróság a Pp. 101. §
(1)bekezdése, a 102. §
(1)bekezdése és a 30/
  1. (XII. 27.) IM rendelet
  2. §
(2)bekezdése alapján döntött. Budapest,
  1. június
  2. Véghné dr. Szabó Zsuzsanna s.k. a tanács elnöke dr. Kovaliczky Ágota s.k. előadó bíró dr. Stecbauer Anita s.k. bíró

🔗 Hivatalos forráshoz

MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.