Pf.20599/2024/4 – Fővárosi Ítélőtábla

(1)bekezdésében foglalt törvényi feltételek. Ennek megítélése pedig olyan jogkérdés, amelynek eldöntése nem a felek perfelvételi nyilatkozataitól (a keresettől és az ellenkérelemtől) függ, és amely jogkérdés tisztázása nélkül a kereset teljesítéséről sem lehet határozni. Fővárosi Ítélőtábla Az ügy száma: 1.Pf.20.599/2024/

1. A felperes: MOHU MOL Hulladékgazdálkodási Zrt. 1117 Budapest, Galvani utca
2. A felperes képviselője: Kemenes Ügyvédi Iroda ügyvéd címe Az alperes: alperes alperes címe Az alperes képviselője: Dr. Bodrogi Bea ügyvéd ügyvéd címe1 A per tárgya: sajtó-helyreigazítás Az elsőfokú bíróság: Fővárosi Törvényszék A fellebbezéssel támadott határozat száma: 31.P.22.320/2024/5/II. A fellebbezést benyújtó fél: felperes Ítélet A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú ítéletet helybenhagyja. Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az RFE/RL. Inc. Magyarországi Közvetlen Kereskedelmi Képviseletnek (alperes címe) 19.050 (tizenkilencezer-ötven) forint másodfokú perköltséget, valamint az államnak 48.000 (negyvennyolcezer) forint fellebbezési illetéket. Az illeték megfizetése e határozat meghozatalának napjától számított
3. napon esedékes. Az ítélet ellen nincs helye fellebbezésnek. Indokolás [1] Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás szerint az alperes szerkesztésében megjelenő www.szabadeuropa.hu internetes portálon
4. július 23-án „Az MGYOSZ szerint felkészületlenül lépett be a MOL a hulladékpiacra” című cikk jelent meg a következő tartalommal. Fővárosi Ítélőtábla 1.Pf.20.599/2024/4 2 [2] „A gyáriparosok szövetsége szerint a Mol »profilidegen területre lépett«, emiatt sem működik rendesen a hulladékkoncessziós rendszer. A gyártók sokallják a hulladékkezelésért fizetett díjat, szerintük nincs arányban a szolgáltatással, ezért adónak minősítik. Szerintük káosz van a hulladékpiacon, nincsenek megbízható adatok se. [3] A MOHU MOL Hulladékgazdálkodási Zrt. 2023-as beszámolója alapján arra lehet következtetni, hogy a társaságnak nincsenek pontos adatai a saját üzletviteléről. [4] Ahogy lapunk korábban beszámolt róla, nem sikerült a jogszabályi előírásoknak megfelelően elkészíteni a MOHU tavalyi évre szóló beszámolóját, pedig
5. július 1-jétől a MOHU felel a kommunális és az intézményi hulladékszállításért, vagyis azért, hogy elszállítsák a lakosság által kihelyezett kukákat és a cégeknél termelődött, sok esetben értékkel bíró hulladékot. [5] A MOHU felel többek között a hulladékok átvételéért, a különböző hulladékudvarok működéséért, a roncsautók megsemmisítésért, a visszaváltható palackokkal kapcsolatos ügyintézésért, az intézményi szegmensben pedig a cégeknél keletkező fa-, papír-, műanyag- és fémhulladék felvásárlásáért. [6] Miután a MOHU adatszolgáltatásával gondok adódtak, a hulladékpiac működését felügyelő tárca, az Energiaügyi Minisztérium nem fogadta el a Mol hulladékos cégének beszámolóját. [7] A MOHU-nak a törvények értelmében május 31-ig kell leadnia az előző évre vonatkozó jelentést a szaktárcának, a minisztériumnak pedig szeptember 30-ig kell ez alapján kiadnia a teljesítésigazolást a koncesszornak, vagyis a MOHU-nak. Ebben a jelentésben nagyon részletes adatokat kell prezentálni a különböző hulladékáramokról és a cég pénzügyi mutatóiról. [8] Eltérő részletezés. [9] A koncessziós rendszer tavaly július 1-jén indult, vagyis az idei az első év, amikor a MOHU beszámolót küldött az Energiaügyi Minisztériumnak. Ez a Szabad Európa birtokába került, valamint az arra adott minisztériumi reakció is. [10] A MOHU a Szabad Európának nem, a Telexnek viszont válaszolt az üggyel kapcsolatban. E szerint »a minisztérium nem visszadobta a beszámolót, hanem a korábbi nyilvántartásuktól eltérő részletezést kért, amit hiánypótlásként a megadott határidőre fognak megküldeni«. [11] Az Energiaügyi Minisztérium leveléből azonban egyértelműen kiderül, hogy a szaktárca kijelentette, hogy »a beszámolót ebben a formában nem javasoljuk elfogadni«, mert kiegészítésre, pontosításra szorul. (A szaktárca levele alább olvasható.) [12] A MOHU Telexnek küldött válasza azt sugallja, mintha a minisztérium valami különleges, »a korábbi nyilvántartásuktól eltérő részletezést« kért volna a koncessziós társaságtól, pedig az Energiaügyi Minisztérium nem kért mást, csak a jogszabályok által előírt adatszolgáltatást, amit a MOHU nem teljesített. A Mol hulladékos cége eredeti beszámolójában – még a minisztériumi reakció előtt – leírta, hogy a jogszabály által megkövetelt adatok nem állnak a rendelkezésére. [13] Érdemes szó szerint idézni a három bekezdésből álló részt, mert több adatszolgáltatás helyére másolta be a MOHU. [14] »Jelenleg a MOHU MOL Hulladékgazdálkodási Zrt. ilyen mélységű adatszolgáltatásra vonatkozó rendszerrel nem rendelkezik, tekintetbe véve, hogy az előírások és az eddigi egyeztetések alapján nem merült fel igényként, továbbá a jelenlegi OKIR rendszerben történő adatszolgáltatás által kinyerhetők, így a kettős adatszolgáltatás és az ezáltal felmerülő erőforrás-duplikáció elkerülhető. Fővárosi Ítélőtábla 1.Pf.20.599/2024/4 3 [15] Az adatok kinyerése és biztosítása érdekében szükséges tételesen áttekinteni azok elérési pontjait, illetve a rendszer által nyújtott lehetőségeket. Az információk egy része biztosítható a jelenleg rendelkezésre álló erőforrások segítségével, azonban jelentős része kizárólag pótlólagosan, visszamenőleges jelleggel történő koncesszori alvállalkozói biztosítással, illetve azok MOHU MOL általi ellenőrzésével és összegzésével lehetséges. [16] Ezen feladat idő-, erőforrás- és költségigénye még szintén vizsgálandó tényezők, melyet haladéktalanul megkezdünk.« [17] A MOHU összesen hat rubrikába írta ugyanezt, vagyis nem tudta megmondani, mennyi hulladékot adtak le a hulladékudvarokon, átvételi helyeken, gyűjtőhelyeken, hulladékgyűjtő pontokon, átrakóállomásokon és tárolókon; mekkora mennyiség ment előkezelőnek, hasznosítónak, ártalmatlanítónak és külföldi kezelőnek; illetve lett belőle RDF (másodlagos tüzelőanyag). … [18] Tudni kell a hulladékkoncesszióról, hogy az állam úgy adta át a rendszer működtetését a MOHU-nak 35 évre, hogy a cégnek nagyrészt koordinációs szerepe van. … [19] A Munkaadók és Gyáriparosok Országos Szövetsége (MGYOSZ) környezetvédelmi bizottságának júniusi ülésén a koncessziós rendszer volt a téma. Szerették volna összeszedni az adatokat, de például hiába jogszabályi kötelezettség, a MOHU nem tett közzé adatokat az intézményi résztevékenységről. Ezért megnézték az Országos Környezetvédelmi Információs Rendszer (OKIR) és a Nemzeti Adó- és Vámhivatal (NAV) kimutatásait. (Az OKIR az EPR-bevallások, míg a NAV a környezetvédelmi termékdíj alapján kap adatokat. Vannak módszertani eltérések, ezek egy részét az adatokban korrigálták.)….. [20] Az Energiaügyi Minisztérium nem hiába követeli a MOHU-tól a törvények által előírt adatszolgáltatást, mert a hulladékkoncessziós rendszerben a cég láthatja, hogy a kibocsátott mennyiségből mennyit gyűjtöttek be, kezeltek, ártalmatlanítottak, használtak fel újra. Egyedül a MOHU tudja – vagy legalábbis kellene tudnia –, hogy mi folyik a hazai hulladékpiacon. [21] Az MGYOSZ tanulmánya szerint »a megismert és különböző forrásokból származó (NAV, OKIR, MOHU) adatok közötti ellentmondásokból szakmai következtetés csak egy vonható le, a teljes hiteltelenségük. Minden további elemzéshez az adatok felülvizsgálata, illetőleg jogszabályi változtatások meghozatala szükséges« – tették hozzá. … [22] Az MGYOSZ tanulmányának egyik érdekes részlete a hasznosítási adatok elemzése. … [23] Elindult a kiterjesztett gyártói felelősségi rendszer (EPR), ahol háttérbe szorult a termékdíj. Az EPR-nek az a lényege, hogy a gyártók előre kifizetik az új termékek hulladékkezelési díját. [24] Míg termékdíjból éves szinten 85 milliárd forint folyt be, addig EPR-díjból ennek többszöröse, 240 milliárd. … [25] Az MGYOSZ szerint egyébként felmerül a keresztfinanszírozás gyanúja a koncessziós rendszerben. Az, hogy az EPR-díj – vagyis egy új termék későbbi hulladékkezelésének költsége – ilyen magas Magyarországon, azt feltételezi, hogy a gyártókkal fizettetik meg a rezsicsökkentett kommunálisszemét-szállítás veszteségét. [26] Ahogy korábban beszámoltunk róla, a magyar EPR-díjak sokkal magasabbak, mint például Ausztriában. … [27] Az MGYOSZ szerint miután a díjakat állami szerv állapította meg, és a koncessziós társaság a kedvezményezett, a túlzott mérték vélhetően tiltott állami támogatást eredményez. »Jelen formájában a választott megoldás adónak minősül« a tanulmány szerint. Fővárosi Ítélőtábla 1.Pf.20.599/2024/4 4 [28] A szervezet szerint felelősség terheli a koncesszort is, aki »számára profilidegen területre lépett, és felkészületlenül érte az általa vállalt feladat mértéke és nemzetgazdasági jelentősége«. [29] Kerestük a MOHU-t is, de cikkünk megjelenéséig nem válaszoltak.” [30] A felperes a cikk miatt sajtó-helyreigazítási kérelemmel fordult alpereshez, amelyben az alábbi helyreigazítás közzétételét kérte: [31] „
6. július
7. napján megjelent »Az MGYOSZ szerint felkészületlenül lépett be a Mol a hulladékpiacra« című cikkünkben valótlanul állítottuk, hogy a MOHU MOL Hulladékgazdálkodási Zrt. nem a jogszabályi előírásoknak megfelelően készítette el beszámolóját. Valótlanul állítottuk, hogy a NAV, MOHU és OKIR adatbázisokból az ott közölt adatok egyedül azok következetlenségét jelentik. Valótlanul híreszteltük, hogy a MOHU adatbázisai hiteltelenek lennének. Valótlanul állítottuk, hogy a MOHU felkészletlenül, profilidegen területre lépett. Végül valótlanul állítottuk, hogy a koncessziós rendszer keresztfinanszírozáson keresztül működne, és a gyártókkal fizettetik meg a rezsicsökkentett kommunálisszemét-szállítás veszteségét. [32] Ezzel szemben a valóság az, hogy a MOHU a jogszabályi előírásoknak megfelelően készítette el beszámolóját, mely kapcsán a tárca további adatkérésére tekintettel hiánypótlást írt elő, amit a MOHU határidőben teljesít. A hulladékkezeléssel kapcsolatos különféle adatbázisok közötti eltérés nem a MOHU adatainak pontatlanságából fakad, hanem a különböző forrásokból származó adatok ellentmondásossága éppen a korábbról örökölt decentralizált és nem kellően transzparens rendszer hiányosságaira és a fejlesztések szükségességére világít rá. A MOL csoport hosszútávú stratégiájában kötelezte el magát a körforgásos gazdaságban nyújtott kiemelkedő részvétele mellett, így a koncesszióból fakadó kötelezettségeit is megfelelő felkészültséggel tudja ellátni. A keresztfinanszírozást pedig egy kettős ellenőrzési rendszer zárja ki, mely lényege, hogy a MOHU-t érintő jogszabályi kötelezettség mellett a Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatal rendeletben szabályozza a költségek elszámolhatóságát.” [33] Az alperes a helyreigazítási kérelemnek nem tett eleget. [34] A felperes keresetében az előzetes eljárásban kért helyreigazítás közzétételére kérte kötelezni az alperest. [35] A felperes szerint beszámolóját a jogszabálynak megfelelően készítette el, csupán hiánypótlásra, az adatok részletezésére hívta fel a minisztérium. A jogszabály a beszámolási kötelezettségre, nem pedig a beszámoló tartalmára vonatkozóan tartalmaz rendelkezéseket. A minisztérium külön közölte a tartalmi elvárásokat, melyeknek a hiánypótlás körében a felperes eleget tett. A koncessziós szerződésnek megfelelően egyik hosszútávú célja, hogy fejlesztéseivel transzparenssé tegye a hazai hulladékgazdálkodási rendszert, melyben a képződő hulladékok mennyisége és útja pontosan követhető. Ez az adatszolgáltatási háttér széles körű és mélyreható átalakítását teszi szükségessé, amelynek érdekében jelentős fejlesztéseket indított. [36] A közölt adatok nem következetlenek. A különböző forrásokból származó adatok ellentmondásossága a korábbról örökölt decentralizált és nem kellően transzparens rendszer hiányosságaira és a fejlesztések szükségességére világít rá. [37] A harmadik sérelmezett közléssel az alperes a felperes adatbázisában rögzített adatok helyességét kérdőjelezte meg. A felperes mindent megtesz az átláthatóság fokozása érdekében. A hosszabb folyamat a részletesebb és mélyebb adatszolgáltatás érdekében esetenként további jogszabályváltozást feltételez, ahogyan erre az idézett tanulmány is utal. Fővárosi Ítélőtábla 1.Pf.20.599/2024/4 5 [38] Az állami hulladékkoncessziót elnyert cég több évtizedes szakmai tapasztalattal rendelkezik a feladat ellátásához, ami a koncesszió odaítélésekor is lényeges szempont volt. Jelentős szakértelemre tett szert a saját magánál és partnereinél keletkezett hulladék hatékony, fenntartható, biztonságos kezelésében, számottevő pozíciókat épített ki a műanyagipar, illetve az újrahasznosítás területén. Ezeknek, illetve az energetikában szerzett jártasságának köszönhetően a feladat ellátásához szükséges tudással és kompetenciákkal rendelkezik. [39] A koncessziós rendszer működésének fontos eleme a számviteli szétválasztási kötelezettség. A hulladékgazdálkodási résztevékenység a koncessziós társaságot és annak alvállalkozóit is kötelezi a költségeik és bevételeik szétválasztására, amit a jogszabályi előírások alapján az éves beszámoló kiegészítő mellékletben köteles bemutatni a koncessziós társaság és annak alvállalkozója is. Az EPR-díjakra az indokolt költségek alapján az önálló szabályozó szerv tesz javaslatot, a Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatal rendelete szabályozza az elszámolható költségeket és azok alrendszerhez történő hozzárendelését. Ez a kettős ellenőrzési rendszer biztosítja, hogy a hulladékgazdálkodási alrendszerek között ne fordulhasson elő keresztfinanszírozás, biztosítja az átláthatóságot és a nyilvánosságot. [40] A sajtó-helyreigazítási igényt megalapozzák a valótlan tényállításon alapuló, további tényekre vonatkozó következtetések és a vélemény formájában kifejezett burkolt tényállítások, továbbá az a körülmény is, ha a sajtóközlemény csak feltételezésekbe, vélekedésekbe bocsátkozik, célzásokkal, utalásokkal kelti események megtörténtének a látszatát. [41] Az alperes a kereset elutasítását kérte. A cikk témájában, a magyar hulladékgazdálkodási rendszer teljes átalakításával kapcsolatban már számos cikkben adott tájékoztatást, kritikával illetve az iparág szereplőinek működését. [42] Mivel az állam 35 évre átadta a rendszer működtetését a felperesnek, kiemelt közérdek fűződik ahhoz, hogy a közpénzből működő felperes tevékenysége minden szempontból átlátható, a tevékenysége és működése a nyilvánosság előtt megvitatható és kritizálható legyen. A felperes e vonatkozásban közszereplő és fokozott tűrési kötelezettsége van a tevékenységét érintő közlések esetében. [43] Az ítélkezési gyakorlat szerint közügyhöz kapcsolódó vélemény kifejtésének jogszerűségét megalapozza, ha a kifejtett vélemény legalább vékony ténybeli alappal rendelkezik. A Kúria több esetben is kimondta, hogy a közügyben történő legalább vékony ténybeli alappal rendelkező találgatások, feltételezések a szabad véleménynyilvánítás körébe tartozónak tekintendők, ezért jogi védelmet élveznek (a Kúria Pfv.20346/2022/4., Pfv.20333/2022/
8. számú ítéletei). [44] Mivel a cikk tartalmazta a felperes álláspontját a beszámoló hiánypótlásával kapcsolatban, a helyreigazítás nem igényelhető. [45] Az első és a negyedik sérelmezett közlés valós ténybeli alappal rendelkező vélemény, okszerű következtetés. A második és harmadik sérelmezett közlés nem a felperesre vonatkozik, hanem a különböző forrásokból származó adatok ellentmondásosságára utal. A cikk tartalmazza, hogy az ellentmondásos adatok miatt minden további elemzéshez az adatok felülvizsgálata, illetőleg a jogszabályváltozások meghozatala szükséges. A cikk szerzője kifejtette, hogy az iparági szereplők egyetértettek abban, hogy a hulladékgazdálkodási rendszer a jelen formájában nem átlátható és sok szempontból fejlesztésre szorul. E sérelmezett közlés valótlan állítást nem tartalmaz. [46] Az ötödik sérelmezett közlés a szakmai szervezet környezetvédelmi bizottságának júniusi ülésén elhangzottakról történő tudósítás. A közérdekű kiemelt témához kapcsolódóan a szakmai szervezet véleményéről számolt be, amiatt helyreigazításnak nincs helye. A cikk Fővárosi Ítélőtábla 1.Pf.20.599/2024/4 6 tárgyában megkereste a felperest, ennek eredménytelensége ellenére közölte a felperes álláspontját is a Telexnek adott tájékoztatása alapján. [47] Megítélése szerint az igényelt helyreigazítás szövege lényegesen meghaladja a helyreigazítás kereteit. [48] Csatolta az MGYOSZ Környezetvédelmi Bizottság
9. június 26-i ülése napirendjét, az ülésről készült jegyzőkönyvet, a felperes
10. május 31-i, „az Energiaügyi Minisztérium
11. május 27-i elektronikus levélben megküldött tartalmi elvárások alapján kiegészített verzió” alcímű éves beszámolóját
12. év II. félévről. [49] Az okirat
13. oldal
14. pontjában az átvételi gyűjtőhely, hulladékgyűjtőpont, hulladékudvar adatait illetően szerepel, hogy jelenleg a felperes ilyen mélységű adatszolgáltatásra vonatkozó rendszerrel nem rendelkezik. A
15. oldal
16. pontja rögzíti, hogy a felperesnek adatszolgáltatása 2023-ra vonatkozóan nincs, mert a hulladékgazdálkodási közszolgáltatási résztevékenység körében megvalósított létesítményfejlesztés, illetőleg az 500 millió forintot meghaladó beruházási értékű létesítményfejlesztés, illetve 100 millió forintot meghaladó értékű hulladékgazdálkodási eszközbeszerzés még nem valósult meg. A
17. oldal 11.
18. pontjában foglaltak szerint a felperes halasztást kért az adatszolgáltatásra, az adatok rendszerezése, összesítésére vonatkozó feladat ellátás időigényére hivatkozva. A
19. oldalon pedig szerepel, hogy a felperes határidő hosszabbítást kért az ösztönző kifizetésekkel, és a kompenzációs kifizetésekkel kapcsolatban. [50] Az elsőfokú bíróság a keresetet elutasította. [51] A felperest az alperes javára 350.000 forint perköltség, az állam javára 36.000 forint eljárási illeték megfizetésére kötelezte. [52] Határozatának indokolásában az alkalmazott jogi rendelkezések között idézte Magyarország Alaptörvényének IX. cikk

(2)és

(6)bekezdését, a sajtószabadságról és a médiatartalmak alapvető szabályairól szóló 2010. évi CIV. törvény (a továbbiakban: Smtv.) 4. §

(1)bekezdését,

1. §-át és a
2. §

(1)bekezdését. [53] A 3/

1. (II. 2.) AB határozat szerint a sajtó alkotmányos küldetése, hogy a közügyek alakulására befolyással levő történéseket, körülményeket, összefüggéseket feltárja és a nyilvánosság tudomására hozza. A média szabad tájékoztató tevékenysége a modern demokratikus nyilvánosság legfontosabb alkotó eleme. [54] A cikk témája közügyet érint, felperes állami közfeladatot ellátó szervezet, ezért a vele kapcsolatos közlések esetében nagyobb a tűrési kötelezettsége. [7/
2. (III. 7.) AB határozat] [55] Figyelemmel volt arra, hogy az Alkotmánybíróság gyakorlatából következően a felperes (jogi) személyére vonatkozó sérelmezett közléseket is a cikk egészének a tartalma alapján kell vizsgálni, és az abban megfogalmazottak kapcsán figyelembe kell venni annak politikai vitába való beágyazódottságát is {3217/
3. (VI. 19.) AB határozat, Indokolás [80]}. [56] Az előbbi megfontolásai alapján az elsőfokú bíróság megállapította, hogy a felperes tevékenysége, és a minisztériumnak megküldött éves beszámolója is szabadon kritikával illethető. [57] A cikk az MGYOSZ Környezetvédelmi Bizottsága ülésén elhangzottakról tudósít, a gyáriparosok szövetsége által megfogalmazott hibákról, kritikáról tájékoztatja az olvasót. A cikkből kitűnik, hogy alperes már több cikkben foglalkozott a magyar hulladékgazdálkodási szabályokkal és a felperes tevékenységével. [58] Az első sérelmezett közlés („nem sikerült a jogszabályi előírásoknak megfelelően elkészíteni a MOHU tavalyi évre szóló beszámolóját”) a cikk tartalma alapján a valóságnak Fővárosi Ítélőtábla 1.Pf.20.599/2024/4 7 megfelelő következtetés és vélemény, hiszen tény, hogy felperes az éves beszámolójára hiánypótlási felhívást kapott. [59] A második sérelmezett közlés [„Az MGYOSZ tanulmánya szerint a megismert és különböző forrásokból származó (NAV, OKIR, MOHU) adatok közti ellentmondásokból szakmai következtetés csak egy vonható le, a teljes hiteltelenségük”] közlés nem minősül valótlan tényállításnak, a különböző szervezetek adatai közötti ellentmondásokra, azok egybevethetetlenségére és ezáltal az adatok felhasználhatatlanságára utal. A cikk maga is tartalmazza, hogy „minden további elemzéshez az adatok felülvizsgálata, illetőleg a jogszabályi változások meghozatala szükséges”. [60] Az alperes nem a közölt adatok hiteltelenségét állította, nem ezt közölte, hanem a különböző szervek által közölt adatok ellentmondásosságáról adott véleményt. A cikk tartalmazza, hogy a további elemzéshez az adatok felülvizsgálata, illetőleg jogszabályi változtatások meghozatala szükséges. [61] A harmadik sérelmezett közlés („a MOHU adatbázisai hiteltelenek”) az írásban konkrét állításként nem szerepel, a további jogi indokokat illetően az elsőfokú bíróság visszautalt a második sérelmezett közlésnél kifejtettekre. [62] A negyedik sérelmezett közlés szövegkörnyezete („a szervezet szerint felelősség terheli a koncesszort is, aki „számára profilidegen területre lépett és felkészületlenül érte az általa vállalt feladat mértéke és nemzetgazdasági jelentősége”) az MGYOSZ szakmai állásfoglalását, véleményét idézi. E szervezet véleményének a híresztelése, nyilvánosságra hozatala miatt helyreigazítás nem igényelhető. A cikk tartalmazza a vélemény alapját képező adatokat, körülményeket. [63] Az írás egésze alapján megállapítható, hogy a felperes egy újonnan létrehozott, egy éve működő koncessziós társaság, ami ilyen minőségben és módon korábban nem láthatott el nemzetgazdasági jelentőségű és ilyen léptékű feladatot. Ezért a „profilidegen területre lépett” kifejezés – a szerző véleményeként – alappal nem kifogásolható. Az az állítás, hogy a felperest felkészületlenül érte a feladat mértéke, ugyancsak véleménynek tekintendő, amelyet megalapoz az éves beszámolója, amelyben a felperes úgy nyilatkozott, hogy több adat szolgáltatásának azért nem tudott eleget tenni, mert ehhez további fejlesztések szükségesek számára. E sérelmezett közlés tehát kellő ténybeli alappal rendelkező véleménynek, értékítéletnek minősül, amit a felperes tűrni köteles, és amely miatt helyreigazítás közzétételének nincs helye. [64] Az ötödik sérelmezett közlés („az MGYOSZ szerint egyébként felmerül a keresztfinanszírozás gyanúja a koncessziós rendszerben”) esetében a cikk a gyanút megalapozó körülményeket is feltárta, beszámolt arról, hogy a kiterjesztett gyártói felelősségi rendszer, a gyártók által az új termékek esetében előre kifizetett hulladékkezelési díj, az un. az EPR-díj Magyarországon igen magas, az MGYOSZ e díj mértékét kifogásolta, emiatt vélelmezte a keresztfinanszírozás lehetőségét, utalt a keresztfinanszírozás gyanújára, ami nem tényállítás, hanem csupán egy feltételezés, ami miatt helyreigazítás nem igényelhető. [65] A keresztfinanszírozás gyanúja és az EPR-díj mértékére vonatkozó közlés egyébként sem a felperesre vonatkozik, a finanszírozás kifejezett állami feladat, az EPR-díjat pedig nem a felperes, hanem állami szerv határozza meg. [66] Az elsőfokú bíróság a felperest pervesztessé nyilvánította és a polgári perrendtartásról szóló
4. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.)
5. §

(1)bekezdés alapján kötelezte az alperes perköltségének és a kereseti illetéknek a megfizetésére. A jogi képviselő ügyvédi munkadíját a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi költségekről szóló 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet (a továbbiakban: Ükr.) 2. §

(1)bekezdés a) pontja alapján állapította meg. Fővárosi Ítélőtábla 1.Pf.20.599/2024/4 8 [67] Az ítélet ellen a felperes fellebbezett. [68] Jogorvoslati kérelme az elsőfokú ítélet megváltoztatására irányult a keresete szerinti tartalommal. [69] A felperes álláspontja szerint a döntés sérti az Smtv. 12. §

(1)bekezdését. Valamennyi közlés tényállítás. Az első, a felperes beszámolójával kapcsolatos közlés valótlan, mivel a szaktárca a beszámolót hiánypótlásra küldte vissza, az alperes azonban más tartalommal tette közzé tényállítását. [70] A második és harmadik állítás azért valótlan, mivel a felperes adatai nem pontatlanok, ennélfogva hiteltelennek sem minősülhetnek. Az esetleges eltérések a korábbi decentralizált rendszerből fakadhatnak. [71] A negyedik és ötödik állítás szakmai előadáson hangzott el, azonban a továbbközlésükért az alperes tartozik felelősséggel. Az állítások valótlanul híresztelik a felperes felelősségét és hamis színben tüntetik fel az EPR díjakat a koncesszióra is figyelemmel. [72] Az első közlés bizonyítatlan tényállítás. Az alperes nem jelölt meg olyan jogszabályt, amelynek a beszámoló ne felelt volna meg. Az állításban olyan konkrétum szerepel, ami több mint egyéni értékelés, és így nem sorolható a vélemény kategóriájába. A „nem sikerült a jogszabályoknak megfelelően elkészíteni” és a „jogszabályok által előírt adatszolgáltatást nem teljesítette” szövegrészek tényállításnak minősülnek, mert olyan konkrétumokra utalnak, amelyek bizonyíthatók vagy cáfolhatók. Ezek az állítások nem a beszámoló minőségének értékelését, hanem annak jogszabályi megfelelőségét kérdőjelezik meg. [73] A felperes kétségbe vonta az alperes által (A/6 alatt) csatolt bizonyíték hitelességét, amelynek forrása beazonosíthatatlan: bárki készíthette akár célzatos módon a felperes hitelének és szakmai hitelességének rontása céljából. Álláspontja szerint nem bizonyított, hogy az irat a minisztériumtól származó, végleges válasz. [74] A dokumentum tartalma sem alkalmas az alperes álláspontjának alátámasztására, mivel kizárólag kiegészítő információk beszerzésére irányul, amelyre a jogszabály egyértelműen lehetőséget biztosít. A felperes ennek alátámasztására hivatkozott a hulladékról szóló 2012. évi CLXXXV. törvény (a továbbiakban: Hulladék tv.) 53/J. §

(3)bekezdésére, amely szerint a miniszter további felvilágosítást és adatszolgáltatást kérhet a benyújtott beszámolóval kapcsolatban. Az ilyen rendelkezés nem feltételezi az érintett jogszabálysértő eljárását. [75] A második és harmadik közlés azok szövegkörnyezetéből következően egyértelműen nevesíti a felperes adatainak valótlanságát. A cikk a kurzivált szövegrészt követően már csak a felperest nevezi meg és a megelőző rész is rá utal („Egyedül a MOHU tudja – vagy legalábbis kellene tudnia –, hogy mi folyik a hazai hulladékpiacon”). Az írás a felperes felelősségét állítja az adatok pontatlanságával kapcsolatban, így a sérelmezett közlés tényállítás. [76] A negyedik és ötödik állítás valótlan híresztelésnek minősül, a Kúria ezzel kapcsolatos gyakorlata Pfv.20852/

1. számú ügyben született döntés szerint egyértelmű. [77] A negyedik állítással kapcsolatban a felperes összefoglalta a ténybeli alapon álló vélemények joggyakorlatát, amelyből kiemelte, hogy „az Alkotmánybíróság (és az EJEB) felfogása szerint amennyiben egy állítás igazságtartalma legalább részben ellenőrizhető, igazolható akkor tényállításról van szó”. [78] Az ötödik állítással kapcsolatban az elsőfokú bíróság téves jogi álláspontot kialakítva állapította meg, hogy a gyanú (illetve a feltételezés) nem minősül tényállításnak. Fővárosi Ítélőtábla 1.Pf.20.599/2024/4 9 Kiemelt jelentőséget tulajdonít a gyanú kifejezésnek. A BH
3. számon közzétett eseti döntés indokolásában foglaltak szerint „a valótlan tényállításon alapuló, további tényekre vonatkozó következtetések és a vélemény formájában kifejezett burkolt tényállítások ugyanis a sajtó-helyreigazítást ugyanúgy megalapozzák, mint ahogy az a körülmény is, ha a sajtóközlemény csak feltételezésekbe, vélekedésekbe bocsátkozik, célzásokkal, utalásokkal kelti események megtörténtének látszatát. Ugyanez vonatkozik arra az esetre is, ha az újság másoknak bizonyítatlan tényeken alapuló következtetéseit adja közre.” [79] A bírói gyakorlat szerint tehát nem kerülhető meg a sajtójogi felelősség pusztán a gondolati tartalom feltételes módban való kifejezése miatt. Ugyanezt fejti ki a BH
5. számú döntés indoklása. [80] A nem a MOHU által meghatározott hazai hulladékhasznosítási díjak, valamint arányok egy az egyben történő nemzetközi összevetése az egyéb körülmények és előzmények, valamint az ezekből adódó eltérő költségek figyelembevétele nélkül megtévesztő; Ausztriában már megtörténtek azon logisztikai és előkezelési fejlesztések, amelyeket a MOHU a koncessziós szerződésből fakadóan most tud véghez vinni. A BDT
7. sz. döntés szerint: „Az Smtv.
8. §

(1)bekezdése alapján sajtóhelyreigazításnak nem csak valótlan tény állítása vagy híresztelése, hanem való tények hamis színben való feltüntetése esetén is helye van. A jogsértés utóbbi módja állapítható meg abban az esetben, ha a közlés az egyes adatok önkényes csoportosítása, összeválogatása, rendezése, kiragadása folytán válik megtévesztővé. A hamis színben feltüntetést jelentheti, amikor a közlemény valamennyi állítása valós, azonban egyben hiányos is, és a sérelem az információk alapos megértéséhez szükséges valós tények elhallgatásán alapul.” [81] A Kúria Pfv.20323/2019/

1. számú határozat elvi tartalma szerint: „a tények sajátos csoportosítása, egymás mellé helyezése megvalósíthatja a való tények hamis színben történő feltüntetését, ami helyreigazítás elrendelésére adhat alapot. Az elbírálásnál kiemelt jelentősége lehet a sajtószerv által alkalmazott címnek.” Az EPR díjak megtévesztő nemzetközi összehasonlítása nem szolgálhat ténybeli alapként a közlés alátámasztására még akkor sem, ha az alperes közlése véleménynyilvánításként értékelendő. [82] Az elsőfokú bíróság téves álláspontot foglalt el a felperes kereshetőségi jogával kapcsolatban. A felperes érdekelt a keresztfinanszírozással és EPR-díjakkal kapcsolatos állítások vonatkozásában, mivel a finanszírozás nem állami feladat. Az EPR díj kötelezettjei a gyártók, az anyagi jogi jogosult pedig a MOHU [a 80/
2. (III. 14.) Korm. rendelet
3. §

(1)bekezdése és a Hulladék tv. 53/E. §

(2)bekezdése szerint]. A teljes cikk a felperes tevékenységével foglalkozik, ennélfogva a felperes koncessziójára hivatkozik a keretfinanszírozás mögött, másrészt a beillesztett képernyőfotó alapján is a felperest jelöli meg a magas EPR díjak okaként, amikor a koncesszió „áraként” hivatkozik az EPR díjak mértékére. [83] Az alperes fellebbezési ellenkérelmében az ítélet helybenhagyását és a felperes perköltségben marasztalását indítványozta. [84] Az alperes egyetértett az elsőfokú bíróság szövegrészekre vonatkozó tartalmi minősítéseivel. A cikkben tárgyalt közügy jellege és az írás kontextusa alapján a sérelmezett közlés ténybeli alapja nem a jogszabálysértés megjelölése, hanem a hiányosan beadott beszámoló, valamint a hiánypótlás ténye, amelyet felperes sem vitatott (31.P.22.320/2024/

1. perfelvételi jegyzőkönyv
2. oldal). A felperes a beszámolójában jelezte, hogy az elkülönítetten gyűjtendő hulladék esetében halasztást kér az adatszolgáltatásra (
3. pont,
4. oldal), valamint az ösztönző és kompenzációs kifizetések (
5. oldal), és a díjkódonkénti befizetésekkel kapcsolatban is halasztást kér (
6. oldal). A felperes tehát hat pontban nem tudott adatot szolgáltatni a működésére vonatkozóan. A hiánypótlás tényét bizonyítja a beszámoló, amelynek címe szintén és egyértelműen utal az Energiaügyi Minisztérium tartalmi Fővárosi Ítélőtábla 1.Pf.20.599/2024/4 10 jellegű kifogásának (hiánypótlásának) tényére, valamint a beszámolási kötelezettséget előíró jogszabályhelyekre. [85] A második és harmadik sérelmezett közlés egyértelműen a különböző szervezetek adatai közötti ellentmondásokra, azok egybevethetetlenségére és ezáltal az adatok felhasználhatatlanságára utal. A véleménynek minősülő közlés további ténybeli alapja az MGYOSZ környezetvédelmi bizottságának júniusi üléséről készült jegyzőkönyve és az ülésen megtartott előadás szövege, amelyet az alperes az elsőfokú eljárásban csatolt (A/7 és A/
7. mellékletek). Az ülésen személy, a Csomagolási és Anyagmozgatási Országos Szövetség (CSAOSZ) főtitkára tartott előadást, amely során kitért az adatközlések közötti belső ellentmondások problémájára (jegyzőkönyv 2-
8. oldal), melynek egyik oka az, hogy a hulladékgazdálkodásra vonatkozó adatok különböző forrásokból származnak. személy ebben a kontextusban fogalmazta meg szakmai véleményét. [86] A felperes sem vitatta, hogy az adatok különböző forrásból származnak és azok ellentmondásosak, azt hangsúlyozva, hogy ez a helyzet éppen a korábbról örökölt decentralizált és nem kellően transzparens rendszer hiányosságaira és a fejlesztés szükségességére világít rá. Ez utóbbi vonatkozásában egyetértés van mind a peres felek, mind az iparági szereplők között, hogy a hulladékgazdálkodási rendszer jelenlegi formájában nem átlátható és az sok szempontból fejlesztésre szorul. [87] A negyedik sérelmezett közlés ténybeli alapja az, hogy az iparági szereplőket tömörítő szervezet bizottsági ülésén a szakemberek a hulladékgazdálkodás, ezen belül alperes működését vitatták meg. Ennek kontextusában hangzottak el a felperes által sérelmezett mondatok. Az alperes a bizottsági ülésen megtartott előadást (tanulmány), valamint az ülés jegyzőkönyvét megkapta és a szakmai vita főbb pontjait a cikkben ismertette. A felperesnek a veszélyes hulladékban és újrahasznosításban (műanyag) van tapasztalata és nem a koncesszióban foglalt tevékenységekben. [88] Az ötödik közlés vonatkozásában az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg a felperes kereshetőségi jogának hiányát, mert a keresztfinanszírozás gyanúja, valamint az EPR-díj mértékére vonatkozó közlés nem rá vonatkozik. Ezen kívül a közlés nem tényállítás, hanem a cikkben is bemutatott ténybeli alapokkal rendelkező következtetés, szakmai vélemény. [89] Az alperes a keresztfinanszírozás gyanújára vonatkozó közlés ténybeli alapjához tartozóként hivatkozott egy 12 szakmai szervezet által 2024 augusztusában készített dokumentumra, azt részletesen elemezve. [90] A felperes álláspontját annak ellenére is megjelenítette, hogy a felperes nem kívánt megszólalni az ügyben. [91] Ellenkérelmében másodlagosan a helyreigazító közlemény tartalmát a tényállásra vonatkozó tartalomhoz igazodó módon kérte megállapítani. [92] A fellebbezés alaptalan. [93] Az elsőfokú ítéletnek nem volt fellebbezéssel nem érintett rendelkezése, ezért azt az ítélőtábla teljes terjedelmében, a Pp.
9. §

(1)bekezdése szerint, a fellebbezési kérelem és ellenkérelem korlátai között bírálta felül, a Pp. 376. §

(1)bekezdése alapján tárgyaláson kívüli eljárásban. [94] A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú ítélet anyagi jogi szempontú felülbírálatát a Pp. 369. §

(3)bekezdés c) pontja szerinti jogkörében eljárva végezte el. [95] A másodfokú bíróság megállapította, hogy az elsőfokú bíróság ítélete az irányadó anyagi jognak megfelel, a megállapított tényekből az elsőfokú bíróságétól eltérő jogi következtetés nem vonható le. Fővárosi Ítélőtábla 1.Pf.20.599/2024/4 11 [96] Az elsőfokú bíróság megfelelően figyelembe vette az ügy alapjogi érintettsége miatt kötelezően érvényesülő alkotmányos értékelési szempontokat. A cikk közérdekű ügyhöz, a köztulajdonnal kapcsolatos felelős hulladékgazdálkodás témaköréhez kapcsolódik, így a jogvita megítélésénél felerősödnek a szólásszabadság melletti, nagyobb tűrési kötelezettséget eredményező szempontok. Ebben a tekintetben annak van elsődleges jelentősége, hogy a téma a közérdekű ügyek vitatásával függ össze. A felperes a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény Ptk. 2:44. § fogalomrendszerében nem minősül közszereplőnek, mivel az előbbi rendelkezés kizárólag természetes személyekre értelmezhető. A nem természetes személy tűrési kötelezettségét a közügyben való érintettsége teremtheti meg. Ennek megfelelően a felperessel kapcsolatos véleménynyilvánítás határai a téma közügy jellege, ezzel összefüggésben a felperes közpénzből működtetése miatt is tágabbak az átlagosnál. [97] Helyesen indult ki abból az elsőfokú bíróság, hogy az Smtv. 12. §

(1)bekezdése szerinti helyreigazítási igény tartalmi vizsgálatának szempontjainál az ítélkezési gyakorlat a PK

1. számú állásfoglalás alapján kialakított kúriai gyakorlatra támaszkodik. A szöveg értelmezésével és értékelésével kapcsolatos kúriai iránymutatást megfelelően vette figyelembe. [98] A helyreigazításra irányuló keresetnél a bíróságnak minden esetben értelmeznie kell a vonatkozó szövegelemeket abból a szempontból, hogy a kérelem alapjául szolgáló tartalom tényállítás vagy való tény hamis színben feltüntetése-e. Amennyiben egyiknek sem minősül, a helyreigazítási kérelemnek törvényi akadálya van: nem teljesülnek maradéktalanul az Smtv.
2. §

(1)bekezdésében foglalt törvényi feltételek. Ennek megítélése pedig olyan jogkérdés, amelynek eldöntése nem a felek perfelvételi nyilatkozataitól (a keresettől és az ellenkérelemtől) függ, és amely jogkérdés tisztázása nélkül a kereset teljesítéséről sem lehet határozni. Értékítélet vagy olyan közlés esetén ugyanis, amely nem az Smtv. 12. §

(1)bekezdése szerint minősül, helyreigazításnak nincs helye. [99] Az ítélkezési gyakorlat szerint a vitatott közlemény értelmezésénél tekintettel kell lenni a társadalmi közfelfogásra is, vagyis arra, hogy az átlagos befogadó a közöltekből milyen okszerű következtetésre juthat (a Kúria Pfv.20394/2019/

1. számú határozata). [100] A tényállítás és az értékítélet (vélemény) minősítése során az ítélkezési gyakorlatban közismert „bizonyíthatósági teszt” alkalmazása ugyan a tény és vélemény elhatárolását szolgálja, de a ténybeli alappal rendelkező értékítéletek és az értékítélettel terhelt tényállítások esetében a közlés egyes elemeinek bizonyíthatósága a minősítés szempontjából nem döntő jelentőségű körülmény. [101] A jelen ügyben a felperes jogi álláspontja miatt is kifejezetten hangsúlyos, hogy miként kell értelmezni az általa sérelmezett szövegrészeket. A Fővárosi Ítélőtábla ezzel kapcsolatban előrebocsátja, hogy a helyreigazítani kért szöveget nem a felek szubjektív, hanem az átlagolvasó szemszögéből kell értelmezni. Az ilyen értelmezés arra irányul, hogy egy átlagos és észszerű olvasó milyen jelentést tulajdonítana az írásnak. [102] Az átlagolvasó a szöveget nem az egyes részletekre koncentrálva, azok részletező elemzésébe bocsátkozva, hanem jellemzően egyszer és egészében olvassa. Nem törekszik a szöveg alaposabb elemzésére, a tartalom meghatározásánál leegyszerűsítést alkalmaz. Figyelembe veszi a teljes szövegkörnyezetet, a szavaknak hétköznapi jelentést tulajdonít és jellemzően az érdektelen kívülálló nézőpontjából, összbenyomása alapján értékeli a közölteket. Mindemellett az átlagolvasó a provokatív, erőteljes kifejezéseket képes úgy megítélni, hogy mentes marad azoknak a mondanivalót eltúlzó, illetve azt jelentéktelenítő hatásától is. Fővárosi Ítélőtábla 1.Pf.20.599/2024/4 12 [103] Az előbbiek szerint végzett értékelés alapján a Fővárosi Ítélőtábla egyetértett az elsőfokú bíróságnak azzal a megállapításával, hogy valamennyi sérelmezett közlés következtetés formájában megfogalmazott értékítélet, amelynek helyreigazítása nem rendelhető el. [104] Az alperes írásában a felperes mint a hulladékgazdálkodási iparágban megjelenő új szereplő működéséről, a személyével kapcsolatos első tapasztalatokról számolt be. Már a címben megjelenítette az MGYOSZ megállapítását, majd a cikk bevezetőjében idézte a szövetség és a gyártók által észlelt problémákat. A mástól származó információkat továbbközvetítő sajtó felelőssége ilyen esetben a híresztelésért áll fenn, de tartalmi szempontból az őt terhelő bizonyítási kötelezettség változatlan. [105] Az elsőként sérelmezett mondatrészben az alperes korábban megjelent írására visszautalva, következtetésként közölte, hogy a felperes az előző évi beszámolóját nem megfelelően készítette el. E következtetésre megfelelő alapul szolgál az a tény, hogy az Energiaügyi Minisztérium a beszámolót hiánypótlásra adta vissza. Az alperes megállapításának előzményeit is megismerhetővé tette; linkelt tartalomként kínálva az olvasónak a
2. június 27-én megjelent „Nem fogadta el a szaktárca a Mol hulladékos cégének a beszámolóját” című írását. A mondatrész e korábbi cikkel teremt kapcsolatot, az alperes által létrehozott hírfolyamban kialakított álláspontot közvetít arról, hogy a beszámoló nem volt kifogástalan. [106] A felperes okfejtésével szemben nincs jelentősége annak, hogy a hiánypótlásra milyen jogi rendelkezés alapján, illetve teljesülése érdekében került sor. Ennek ismerete sem változtatna a közlés lényegi tartalmán, amely szerint a beszámoló a hiánypótlás előtt nem felelt meg a törvény követelményeinek. Az a körülmény pedig, hogy a cikkben hiánypótlásnak nevezett intézkedésre jogszabálysértő módon (emiatt alaptalanul) került sor, az ügyben fel sem merült. Az átlagolvasó számára a szövegértés szempontjából lényegtelen a jogi szakkifejezések pontos tartalma [jelen esetben a Hulladék tv. 53/J. §

(3)bekezdésének alkalmazása a beszámolóval kapcsolatban], ezért sem a felperes által aggályosnak tartott dokumentum (A/6), sem annak tartalma nem releváns az első közlés megengedettsége szempontjából. [107] Az elsőfokú bíróság a második és harmadik sérelmezett közlést is helyesen minősítette. A sérelmezett tartalom (adatok és adatbázisok hiteltelensége) nem tényállítás, hanem egyértelműen értékítélet. Szövegben játszott szerepük a szakmai mérlegelés eredményének kifejezése, amelyet a szakmai szervezetek a különböző forrásokból származó adatok ellentmondó jellegéből vezettek le. Az értékítélet pedig – helyes vagy helytelen voltától függetlenül – nem igazíttatható helyre. [108] Az ítélőtábla a negyedik közlés értékelését is megfelelőnek tartotta. A felperes keresetlevélben és a perfelvétel során, majd a fellebbezésben is kinyilvánított álláspontja egyaránt a „felkészületlen” és a „profilidegen” minősítések érdemi cáfolatára irányult. Ezek a kifejezések („profilidegen területre lépett”, „felkészületlenül érte”) a cikk szerzőjének véleményeként jelennek meg a szövegben. A felperes maga is a következtetések okszerűtlenségét állította, jogi érvei pedig saját, ellenkező tartalmú véleményének alátámasztását szolgálták. A sajtó-helyreigazítási perben a bíróság nem dönthet az Smtv. 12. §

(1)bekezdésének tárgyi hatálya alá nem tartozó kijelentés helyességéről, így annak helyreigazítása fogalmilag kizárt. [109] A felperes alappal támadta az elsőfokú bíróságnak a kereshetőségi jog hiányával kapcsolatos indokait. Az ötödik közlést a kontextus-vezérelt értelmezési módszerrel elemezve egyértelmű, hogy az írásban a keresztfinanszírozás gyanúja a felperesre is rávetül, hiszen az mindvégig a koncessziós rendszer egyik szereplőjeként nevezi meg és a szövegbe ágyazott linkelt tartalom címe („Ehhez kapcsolódóan: A Mol- koncesszió ára: egy monitor Fővárosi Ítélőtábla 1.Pf.20.599/2024/4 13 hulladékdíja közel ötször drágább lett, mint Ausztriában”) is ugyanezt közvetíti. E körülményekből az elsőfokú bíróságnak azt a következtetést kellett volna levonnia, hogy a felperest az igényérvényesítés joga megilleti. [110] A helyreigazítási kérelmet az ötödik közlés esetében az zárja ki, hogy a keresztfinanszírozási gyanú felvetése az alperes olyan következtetésként megfogalmazott véleménye, amelynek kellő számú ténybeli alapját a cikkben megjelölte. Az ítélőtábla ezzel kapcsolatban csupán utal az elsőfokú ítélet indokolásának [40] bekezdésében felsorolt tényadatokra. A helyreigazítási kérelem tehát az ítélőtábla megítélése szerint az ötödikként sérelmezett közlés esetében sem volt teljesíthető. [111] Mindezekre tekintettel a másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet a Pp. 383. §

(2)bekezdése alapján – az utolsó közlést tekintve részben eltérő indokolással – helybenhagyta. [112] A fellebbezés eredménytelensége folytán az alperes az első- és a másodfokú eljárásban is pernyertes. Ezért az ítélőtábla az alperes kiadóját a másodfokú perköltségben, valamint a fellebbezési illeték megfizetésében is marasztalta a Pp. 83. §

(1)bekezdése, a 101. §

(1)bekezdése, a 102. §

(1)bekezdése és a 499. §

(1)bekezdése szerint. [113] A másodfokú eljárásban az alperes tekintetében – a költségjegyzékben előadott felszámítás alapján – 5 munkaórát és 6.000 forint + áfa óradíjat kellett figyelembe venni. Az alperes részére meghatározott munkadíj az Ükr. 3. §

(3)bekezdése,

(5)bekezdése és a 4/A. §

(1)bekezdése szerinti számításon alapul [5 x 6000/2 x 1,27]. [114] Az egyes adótörvények módosításáról szóló 2022. évi XLV. törvény 70. §-ával megállapított Itv. 78. §-ának

(4)bekezdése alapján a fizetendő illeték a bírósági határozat jogerőre emelkedésétől – a jelen esetben az ítélőtáblai határozat meghozatalának napjától – számított

1. napon esedékes. [115] A másodfokú bíróság tájékoztatja a felperest, hogy az illeték megfizetése során az illetékfizetési kötelezettséget tartalmazó jogerős bírósági határozatot hozó bíróság megnevezését, a bírósági ügyszámot, valamint a fizetésre kötelezett adóazonosító számát közleményként fel kell tüntetni. Amennyiben az illeték megfizetésére történő felhívásnak önként nem tesznek eleget a megjelölt határidőben, az illeték behajtására és megfizetésére az Itv. és az adóigazgatási eljárásokra irányadó jogszabályok rendelkezéseit kell alkalmazni. Budapest,
2. január
3. Dr. Kovács Helga s.k. a tanács elnöke, előadó bíró Dr. Kovács Éva s.k. bíró Dr. Stecbauer Anita s.k. bíró