← Magyarország

Mf.30006/2024/6 – Győri Ítélőtábla

A határozat elvi tartalma: Amennyiben a felperes korábbi munkakörével azonos munkakört betöltő munkavállaló az alperesnél nem dolgozott, illetve a felperest korábban foglalkoztató szervezeti egység is megszűnt, az alperesnél ténylegesen megvalósult átlagos éves bérfejlesztés mértéke az irányadó a kártérítési járadék felülvizsgálata során. Az átlagos éves munkabérváltozás mértéke tekintetében nincs jelentősége annak, hogy a munkavállalók számára munkabérként kifizetett juttatások milyen feltételek mellett és milyen fedezetből fizette meg a munkáltató alperes. Győri Ítélőtábla Az ügy száma: Mf.V.30.006/2024/

  1. Az I. rendű felperes: Felperes1 (cím2) A II. rendű felperes: Felperes2 (cím3) A III. rendű felperes: Felperes3 (cím4) A felperesek képviselője:dr. Tárnok Cecília ügyvéd (cím7) Az alperes: Alperes1 (cím1.) Az alperes képviselője: PK Ügyvédi Iroda (cím9) A per tárgya: kártérítési járadék felemelése Az elsőfokú bíróság neve és a fellebbezéssel támadott határozatának száma: Tatabányai Törvényszék, 52.M.70.073/2022/
  2. A fellebbezést előterjesztő fél és a fellebbezés sorszáma: Győri Ítélőtábla V.Mf.30.006/2024/6** 2 Felperesek,
  3. Ítélet Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érinti, a fellebbezett rendelkezéseit az alábbiak szerint részben megváltoztatja. Az ítélőtábla az alperes által az I. rendű felperes részére folyósított kártérítési járadék összegét
  4. november
  5. és
  6. december
  7. közötti időtartamra havi 269.384 (kettőszázhatvankilencezer-háromszáznyolcvannégy) forint;
  8. január
  9. és
  10. december
  11. közötti időtartamra havi 262.284 (kettőszázhatvankettőezerkettőszáznyolcvannégy) forint;
  12. január
  13. és
  14. december
  15. közötti időtartamra havi 234.085 (kettőszázharmincnégyezer-nyolcvanöt) forint; míg
  16. január
  17. napjától havi 199.500 (egyszázkilencvenkilencezer-ötszáz) forint összegre felemeli, és kötelezi az alperest, hogy minden hónapban előre esedékesen, a hónap
  18. napjáig 199.500 forint (egyszázkilencvenkilencezer-ötszáz) forint kártérítési járadékot fizessen meg az I. rendű felperesnek. Az alperes az első felemelt járadékrészt
  19. május
  20. napjáig köteles megfizetni az I. rendű felperesnek. Az ítélőtábla kötelezi az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az I. rendű felperesnek a
  21. november
  22. és
  23. december
  24. közötti időszakra vonatkozóan 6.005.452 (hatmillió-ötezer-négyszázötvenkettő) forint lejárt felemelt járadék-különbözetet. Az ítélőtábla az alperes által a II. rendű felperes részére folyósított kártérítési járadék összegét
  25. november
  26. és
  27. december
  28. közötti időtartamra havi 382.513 (háromszáznyolcvankettőezer-ötszáztizenhárom) forint;
  29. január
  30. és
  31. december
  32. közötti időtartamra havi 283.712 (kettőszáznyolcvanháromezer-hétszáztizenkettő) forint;
  33. január
  34. és
  35. december
  36. közötti időtartamra havi 226.585 (kettőszázhuszonhatezer-ötszáznyolcvanöt) forint; míg
  37. január
  38. napjától havi 217.539 (kettőszáztizenhétezer-ötszázharminckilenc) forint összegre felemeli, és kötelezi az alperest, hogy minden hónapban előre esedékesen, a hónap
  39. napjáig 217.539 (kettőszáztizenhétezerötszázharminckilenc) forint kártérítési járadékot fizessen meg a II. rendű felperesnek. Az alperes az első felemelt járadékrészt
  40. május
  41. napjáig köteles megfizetni a II. rendű felperesnek. Az ítélőtábla kötelezi az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a II. rendű felperesnek a
  42. november
  43. és
  44. december
  45. közötti időszakra vonatkozóan 7.613.004 (hétmillió-hatszáztizenháromezer-négy) forint lejárt felemelt járadék-különbözetet. Az ítélőtábla az alperes által a III. rendű felperes részére folyósított kártérítési járadék összegét
  46. november
  47. és
  48. december
  49. közötti időtartamra havi 270.435 (kettőszázhetvenezer-négyszázharmincöt) forint;
  50. január
  51. és
  52. december
  53. közötti időtartamra havi 217.487 (kettőszáztizenhétezer-négyszáznyolcvanhét) forint összegre felemeli. Győri Ítélőtábla V.Mf.30.006/2024/6** 3 Az ítélőtábla kötelezi az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a III. rendű felperesnek a
  54. november
  55. és
  56. december
  57. közötti időszakra vonatkozóan 2.755.326 (kettőmillió-hétszázötvenötezer-háromszázhuszonhat) lejárt felemelt járadék-különbözetet. Az ítélőtábla kötelezi az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az I. rendű felperesnek 66.613 (hatvanhatezer-hatszáztizenhárom) forint, a II. rendű felperesnek 174.095 (egyszázhetvennégyezer-kilencvenöt) forint, a III. rendű felperesnek 84.738 (nyolcvannégyezer-hétszázharmincnyolc) forint elsőfokú, az I. rendű felperesnek 24.269 (huszonnégyezer-kettőszázhatvankilenc) forint, a II. rendű felperesnek 28.132 (huszonnyolcezer-egyszázharminckettő) forint, a III. rendű felperesnek 9.766 (kilencezerhétszázhatvanhat) forint másodfokú perköltséget. Az ítélőtábla kötelezi az alperest, hogy fizessen meg a „NAV Bírósági határozatban megállapított eljárási illeték bevételi számla” megnevezésű 10032000-01070044-09060018 számú költségvetési számlára az I. rendű felperes tekintetében 139.317 (egyszázharminckilencezer-háromszáztizenhét) forint, II. rendű felperes tekintetében 239.674 (kettőszázharminckilencezer-hatszázhetvennégy) forint, a III. rendű felperes tekintetében 174.379 (egyszázhetvennégyezer-háromszázhetvenkilenc) forint, feljegyzett elsőfokú eljárási illetéket és az I. rendű felperes tekintetében 77.661 (hetvenhétezer-hatszázhatvanegy) forint, II. rendű felperes tekintetében 90.022 (kilencvenezer-huszonkettő) forint, a III. rendű felperes tekintetében 31.251 (harmincegyezer-kettőszázötvenegy) forint feljegyzett fellebbezési illetéket. A fizetendő illeték a határozat jogerőre emelkedését követő
  58. napon válik esedékessé. Az illeték megfizetése során közleményként fel kell tüntetni az illetékfizetési kötelezettséget tartalmazó jogerős bírósági határozatot hozó bíróság megnevezését és a bírósági ügyszámot, valamint az alperes adószámát is. Az ítélőtábla megállapítja, hogy az I. rendű felperes tekintetében 46.758 (negyvenhatezerhétszázötvennyolc) forint, II. rendű felperes tekintetében 24.220 (huszonnégyezerkettőszázhúsz) forint, a III. rendű felperes tekintetében 57.239 (ötvenhétezerkettőszázharminckilenc) forint feljegyzett elsőfokú eljárási illeték az állam terhén marad. Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. Indokolás [1] A másodfokú eljárásban irányadó tényállás szerint az I. rendű felperes az alperessel, illetve jogelődjével állt munkaviszonyban, fronti vájár munkakörben dolgozott, amikor
  59. június
  60. napján és
  61. május
  62. napján üzemi balesetet szenvedett. Az alperes a Tatabányai Munkaügyi Bíróság 1.M.529/
  63. számú ügyben hozott jogerős ítéletét követően az I. rendű felperes keresetveszteségét 100%-ban megtérítette. A felek közötti munkaviszony
  64. november
  65. napján került megszüntetésre. A kártérítés összegének meghatározásakor a felperes részére folyósított rokkantsági ellátás beszámításra került. Az alperes a felperes Győri Ítélőtábla V.Mf.30.006/2024/6** 4 részére
  66. évben havi 225.512 forint kártérítési járadékot fizetett, amelyet
  67. november 1-jétől havi 75.888 forintra csökkentett. [2] A II. rendű felperes az alperessel állt munkaviszonyban, fronti csillés munkakörben dolgozott, amikor
  68. november
  69. napján üzemi balesetet szenvedett, ezt követően az alperes föld alatti raktárkezelő munkakörben foglalkoztatta tovább. A felek közötti munkaviszony
  70. július
  71. napján került megszüntetésre. Az alperes a II. rendű felperes részére
  72. évben havi 172.706 forint kártérítési járadékot fizetett, amelyet
  73. november 1-jétől havi 49.633 forintra csökkentett. [3] A III. rendű felperes az alperessel állt munkaviszonyban, föld alatti csapatra telepített lakatos munkakörben dolgozott, amikor
  74. december
  75. napján üzemi balesetet szenvedett, ezt követően az alperes föld alatti gépszerelő munkakörben foglalkoztatta tovább. Az alperes a III. rendű felperes részére a balesettel összefüggésben álló keresetveszteséget 100%-ban megtérítette. A felek közötti munkaviszony
  76. február
  77. napján került megszüntetésre. Az alperes a III. rendű felperes részére
  78. évben havi 223.490 forint kártérítési járadékot fizetett, amelyet
  79. november 1-jétől havi 28.242 forintra csökkentett. [4] Az alperes a szakszervezettel 2017-ben kötött megállapodásban
  80. évre az átlagos éves bérfejlesztés mértékét 8%-ban határozta meg. A ténylegesen megvalósult
  81. évi átlagkereset-változás 16,86%-os volt, amelynek indoka volt az is, hogy az alperes a munkabért is érintő munkaszerződés-módosítást elfogadó munkavállalók részére 2019 decemberében „egyéb bérként” juttatást fizetett, amelynek átlagos összege egy munkavállalóra számítottan 12.301.565 forint volt. Az alperes 2020-ban a munkavállalóinak „pandémiás állásidő” címén 900.907 forintot, „pandémia ügyelet, készenlét” címén 34.634.610 forintot, „pandémia gyermek” címén 510.000 forintot, míg „bérmaradvány” címen 114.730.999 forintot fizetett meg azzal, hogy ezen juttatásokban nem minden munkavállaló, hanem csak az adott juttatásra előírt feltételeknek megfelelő munkavállaló részesült. [5] Az alperes bányászati tevékenysége, illetve az a szervezeti egység, ahol a felperesek a korábbiakban dolgoztak megszűnt, ekkortól a felperesek korábbi munkakörével azonos munkakörben az alperesnél munkavállaló nem dolgozott. [6] A felperesek keresettel éltek az alperessel szemben, melyben kérték kötelezni az alperest, hogy fizessen meg
  82. december
  83. napjától havonta előre esedékesen az I. rendű felperes részére 334.325 forint, a II. rendű felperes részére 416.152 forint, a III. rendű felperes részére 349.934 forint keresetveszteségi járadékot. A felperesek
  84. január
  85. napján kereseti kérelmüket a 2020-
  86. években megtérülésként figyelembe veendő összegek korrekciójával módosították. A felperesek kérték továbbá az alperes ügyvédi munkadíjból álló perköltségben történő marasztalását is. A felperesek kereseti kérelmük jogalapjaként a munka törvénykönyvéről szóló
  87. évi XXII. törvény (a továbbiakban: régi Mt.)
  88. §-ra,
  89. §

(3)-
(4)bekezdéseire, a 177. §
(1)bekezdésére, a 184. §
(3)-
(4)bekezdéseire, 187. §
(2)bekezdésére hivatkoztak. [7] A felperesek vitatták az alperes által állított bérváltozás mértékét, továbbá álláspontjuk szerint az alperes nem tehetett olyan egyoldalú jognyilatkozatot, amelyben a Győri Ítélőtábla V.Mf.30.006/2024/6** 5 járadék egyoldalú csökkentéséről, illetőleg megszüntetéséről határozott. Ezen túlmenően a felperesek a keresetveszteségi járadékszámítás módját is kifogásolták, mert a
  1. évi keresetveszteségi járadék számításánál a 2019-ben bekövetkezett bérfejlesztésből kell kiindulni. [8] Az alperes írásbeli ellenkérelmében a kereset elutasítását és a felperesek ügyvédi munkadíjból álló perköltségben történő marasztalását kérte. Előadta, hogy a
  2. évi és a várható
  3. évi bérváltozás együttes hatását érvényesítette a
  4. évi kártérítési járadék felülvizsgálata során. A baleset időpontjában betöltött munkakör, így az ezen a munkakörhöz tartozó szakmai átlagkereset megszűnt, illetve az alperesnél a föld alatti tevékenység és a bányaüzem, mint önálló szervezeti egység is megszűnt. Érvelése szerint a bekövetkezett bérváltozás a felperesekre kihatott. [9] Az elsőfokú bíróság az 52.M.70.073/2022/
  5. számú ítéletével az alperes által folyósított kártérítési járadék összegét
  6. november
  7. napjától az I. rendű felperes tekintetében
  8. november
  9. és
  10. december
  11. közötti időtartamra havi 188.487 forintra;
  12. január
  13. és
  14. december
  15. közötti időtartamra havi 229.587 forintra;
  16. január
  17. és
  18. december
  19. közötti időtartamra havi 201.388 forintra;
  20. január
  21. napjától havi 166.803 forintra, a II. rendű felperes tekintetében
  22. november
  23. és
  24. december
  25. közötti időtartamra havi 288.740 forintra;
  26. január
  27. és
  28. december
  29. közötti időtartamra havi 246.667 forintra;
  30. január
  31. és
  32. december
  33. közötti időtartamra havi 189.570 forintra;
  34. január
  35. napjától havi 180.524 forintra, a III. rendű felperes tekintetében
  36. november
  37. és
  38. december
  39. közötti időtartamra havi 237.882 forintra;
  40. január
  41. és
  42. december
  43. közötti időtartamra havi 184.934 forintra felemelte. Kötelezte az alperest, hogy minden hónapban előre esedékesen a hónap
  44. napjáig az I. rendű felperesnek 166.803 forint, a II. rendű felperesnek 180.524 forint kártérítési járadékot fizessen meg azzal, hogy az első felemelt járadékrészt
  45. január
  46. napjáig köteles megfizetni. Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy a
  47. november
  48. és
  49. december
  50. közötti időszakra számítottan az alperesnek az I. rendű felperes javára 4.666.566 forint, a II. rendű felperes javára 6.092.558 forint, a III. rendű felperes javára 2.299.584 forint lejárt járadékkülönbözet tartozása keletkezett, amelynek 15 napon belüli megfizetésére kötelezte az alperest. Ezt meghaladóan az elsőfokú bíróság a felperesek kereseti kérelmét elutasította. Megállapította, hogy a lejárt, valamint a folyamatosan fizetendő keresetveszteségi járadék vonatkozásában az elsőfokú ítélet fellebbezésre tekintet nélkül előzetesen végrehajtható. Az elsőfokú bíróság kötelezte továbbá az alperest I. rendű felperesnek 10.747 forint, a II. rendű felperesnek 45.191 forint, a III. rendű felperesnek 39.665 forint perköltség megfizetésére. Az elsőfokú bíróság kötelezte az alperest 431.874 forint eljárási illeték megfizetésére és megállapította, hogy 249.726 forint eljárási illeték az állam terhén marad. [10] Az elsőfokú bíróság a keresetről a régi Mt.
  51. §
(1),
(2)és
(5)bekezdései, a 82. §
(1)és
(3)bekezdései, a 152. §
(1)bekezdése, a 179. §
(1)bekezdése, valamint a 184. §
(1),
(3)és
(4)bekezdései, a Polgári Törvénykönyvről szóló
  1. évi IV. törvény (a továbbiakban: régi Ptk.)
  2. §-a alapján határozott. [11] Az elsőfokú bíróság az 52.M.70.045/
  3. számú perben beszerzett, az cég1Kft. (eljáró szakértő: szakértő1) szakvéleményét és annak kiegészítését használta fel a felek kérelmére. Győri Ítélőtábla V.Mf.30.006/2024/6** 6 [12] Az elsőfokú bíróság a felperesek járadékigénye tekintetében elsődlegesen azt vizsgálta, hogy az alperesnél a
  4. év tekintetében bekövetkezett munkabércsökkenés a felperes járadékára kihatott-e. Ezzel összefüggésben az elsőfokú bíróság megállapította, hogy a felperesek járadékának éves felülvizsgálata során az alperesnek a nála megvalósult átlagkereset-változást kellett alapul vennie. A munkavállalók átlagkeresetének változása – a régi Mt.
  5. §
(5)és 82. §
(1)bekezdése alapján – a munkaszerződés módosítását jelentette, függetlenül attól, hogy annak írásba foglalására sor került-e, vagy az alperes által foganatosított béremelést a munkavállalók ráutaló magatartással elfogadták. Ennek megfelelően a régi Mt. 184. §
(3)és
(4)bekezdésében meghatározott munkabérnövekedés mögött minden esetben a munkavállalók munkaszerződésének módosítása állt. A régi Mt.
  1. §-a nem írja elő a munkáltató kötelezettségeként, a kártérítés módosításának feltételeként, hogy a munkáltató a járadékosokkal a munkabér változtatásról egyeztessen, ezért önmagában az átlagkereset változása kihat a járadékosokra. Az elsőfokú bíróság hangsúlyozta, hogy a régi Mt.
  2. §-a alapján és a régi Ptk.
  3. §-ára figyelemmel a munkáltató lényeges körülményeiben bekövetkező változás esetén is kérhető a megállapított kártérítési járadék módosítása, ezzel összefüggésben hivatkozott a Kúria Mfv.VIII.10.091/2022/
  4. számú határozatára. [13] Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy az alperesnél 2018-ról 2019-re ténylegesen 8%-os mértékű béremelkedés valósult meg, a 16,86%-os béremelkedés csak statisztikailag igazolható. Az alperesnél 2018-ról 2019-re ténylegesen senki nem részesült 16,86%-os bérnövekedésben, ezért a felperesek bére akkor sem emelkedett volna 16,86%-os mértékben, ha nem éri őket üzemi baleset és munkaviszonyuk folyamatosan fennáll az alperesnél. Az elsőfokú bíróság hivatkozott a régi Mt.
  5. §-hoz fűzött kommentárra, amely szerint a munkáltató a munkavállaló teljes kárát köteles megtéríteni, ez azonban nem eredményezhet káron szerzést a munkavállaló javára. Azok a körülmények, hogy 2018-ról 2019-re a munkavállalók létszáma alperesnél nagyságrendileg 15 %-kal csökkent, és ezen létszámcsökkentés során döntően alacsonyabb bérezésű munkavállalók munkaviszonya szűnt meg, azt eredményezték, hogy a statisztikai módszerrel számított átlagkeresetváltozás mértéke jelentősen meghaladta – közel kétszeresére emelte – az alperesnél ténylegesen munkát végző munkavállók tekintetében bekövetkezett bérfejlesztés mértékét. Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a munkavállalók részére kifizetett „egyéb bér” nem a munkaszerződés-módosítás kompenzációjaként került kifizetésre és a felperesek járadékának összegére az átlagkereseten felüli kifizetések akkor sem hatnak ki, ha a kifizetések mellett az átlagkereset csökken. [14] Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy az ügy elbírálásakor a
  6. évi átlagkeresetváltozás mértékének adatai rendelkezésre álltak, ezért azt a járadék összegének meghatározásakor figyelembe kellett venni. [15] A járadék összegének meghatározásakor az elsőfokú bíróság annak figyelembevételével járt el, hogy az alperesnél a
  7. évben 8%-os béremelkedés, a
  8. évben 22,02%-os bércsökkenés következett be. [16] Az elsőfokú bíróság a pertárgy értékét az illetékekről szóló
  9. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.)
  10. §
(1)bekezdése, valamint a polgári perrendtartásról szóló
  1. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.)
  2. §
(1)bekezdése alapján állapította meg, Győri Ítélőtábla V.Mf.30.006/2024/6** 7 megállapította, hogy az I. rendű felperes 59%-ban, a II. rendű felperes 65%-ban, a III. rendű felperes 65%-ban, pernyertes lett. A felek egymással szembeni perköltségigénye vonatkozásában az elsőfokú bíróság a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi költségekről szóló 32/2003. (VIII.22.) IM rendelet 3. §
(2)a) pontja alapján rendelkezett a pernyertességpervesztesség figyelembevételével a Pp. 83. §
(2)bekezdésének alkalmazásával. Az eljárási illeték mértékét a bíróság az Itv. 42. §
(1)bekezdése alapján állapította meg és a 102. §
(1)bekezdése szerint kötelezte az alperest az eljárási illeték részbeni megfizetésére, a felperesek munkavállalói költségkedvezményére tekintettel az eljárási illeték fennmaradó része az állam terhén maradt. [17] A felperesek törvényes határidőn belül fellebbezést nyújtottak be, az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatását kérték akként, hogy a másodfokú bíróság a részükre folyósítandó kártérítési járadék összegét emelje fel az I. rendű felperes vonatkozásában
  1. november
  2. és
  3. december
  4. közötti időtartamra havi 269.384 forintra;
  5. január
  6. és
  7. december
  8. közötti időtartamra havi 262.284 forintra;
  9. január
  10. és
  11. december
  12. közötti időtartamra havi 234.085 forintra; míg
  13. január
  14. napjától havi 199.500 forintra; a II. rendű felperes vonatkozásában
  15. november
  16. és
  17. december
  18. közötti időtartamra havi 382.513 forintra;
  19. január
  20. és
  21. december
  22. közötti időtartamra havi 283.712 forintra;
  23. január
  24. és
  25. december
  26. közötti időtartamra havi 226.585 forintra; míg
  27. január
  28. napjától havi 217.539 forintra; a III. rendű felperes vonatkozásában havi
  29. november
  30. és
  31. december
  32. közötti időtartamra havi 270.435 forintra;
  33. január
  34. és
  35. december
  36. közötti időtartamra havi 217.487 forintra. A másodfokú bíróság állapítsa meg, hogy
  37. november 1-től
  38. december 31ig terjedő időre alperesnek I. rendű felperes javára 6.005.452 forint, a II. rendű felperes javára 7.613.004 forint, a III. rendű felperes javára
  39. november
  40. és
  41. december
  42. közötti időtartamra 2.755.326 forint lejárt járadékkülönbözet keletkezett, és ennek megfizetésére kötelezze alperest. [18] A felperesek a másodfokú bíróság felülbírálati jogkörének gyakorlását a Pp.
  43. §
(3)
  1. a)és
  2. c)pontjai alapján kérték. [19] A felperesek álláspontja szerint az elsőfokú bíróság ítélete sérti a régi Mt. 184. § (
  3. l)bekezdését, mivel az alperes nem volt jogosult egyoldalúan lecsökkenteni a felperesek járadékát, az általa állított megváltozott körülményekre hivatkozással. Az alperesnek bírósághoz kellett volna fordulnia annak érdekében, hogy a jövőre nézve a járadékokat csökkentse, azonban az alperes a felperesekkel szemben nem indított pert, és jelen perben sem terjesztett elő viszontkeresetet. Az elsőfokú bíróság ezért megsértette a Pp. 237. §
(5)bekezdését és a Pp. 342. §
(1)és
(3)bekezdéseit. [20] Az elsőfokú bíróság a bérfejlesztések elszámolásánál megsértette a régi Mt. 152 §-át és a 184. §
(4)bekezdését, továbbá a munka törvénykönyvéről szóló
  1. évi I. törvény (a továbbiakban: Mt.)
  2. §-ában foglalt egyenlő bánásmód követelményét, valamint az egységes jogalkalmazás elvét. [21] Az elsőfokú bíróság megalapozatlanul fogadta el az alperes érvelését arra vonatkozóan, hogy a
  3. évben ténylegesen 8%-os béremelkedés valósult meg az alperesnél, ez azonban csak az összehasonlítandó évek tekintetében eltérő számítási mód Győri Ítélőtábla V.Mf.30.006/2024/6** 8 alkalmazásával volt lehetséges. Az elsőfokú bíróság olyan számítási mód alapján hozott ítéletet, amely ellentétes a régi Mt.
  4. §-ban foglalt átlagkereset számítás szabályaival. A számítás szubjektív módon korrigálja a létszám- és béradatokat, figyelemmel arra, hogy az átlagkereset-változás létszámcsökkenés eredménye. [22] A felperesek szerint a vállalti szintű átlagkereset-számítás nem lehet más, mint az adott évben foglalkoztatott összes dolgozó átlagkeresetének 1 személyre jutó összege. Az egyes munkavállaló átlagkeresete az adott időszakra a kifizetett munkabér időarányos átlaga. Nem lehet a kifizetett bértömeget „korrigálni”, és a tényleges dolgozói létszámból kihagyni dolgozókat az adott év létszámából csak azért, mert azok a következő évben már nem dolgoztak, vagy mert alacsonyabb bérű dolgozók voltak. [23] A felperesek sérelmezték, hogy az elsőfokú bíróság ítélete nem felel meg az egységes jogalkalmazási gyakorlat követelményének. Az elsőfokú bíróság az alperessel szemben hasonló tényállás és azonos jogkérdés mellett már több ítéletet hozott. Ezekben az ügyekben a felperesek kártérítési járadékát úgy állapította meg, hogy elveszett jövedelmüket a
  5. évben 16,86%-os bérfejlesztéssel, a
  6. évben pedig mínusz 22,02%-os bércsökkenés figyelembevételével számolta. A felperesek hivatkoztak a Győri Ítélőtábla Mf.V.30.026/2023/6., Mf.V.30.030/2023/5., Mf.V.30.037/2023/5., Mf.V.30.039/2023/6., Mf.V.30.042/2023/
  7. számú ítéleteire is. [24] Az alperes fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte, álláspontja szerint a felperesek fellebbezésében foglalt érvek megalapozatlanok, mivel a 16,86%-os béremelkedés csak statisztikailag igazolható. [25] Az alperes kiemelte, hogy az elsőfokú bíróság ítélete alapján I. rendű felperes részére 4.666.566 forint, II. rendű felperes részére 6.092.558 forint, III. rendű felperes részére 2.299.584 forint kifizetését teljesítette. Amennyiben a másodfokú bíróság helyt adna felperesek fellebbezésében foglaltaknak, úgy kéri ezen összegekkel felperesek követelést csökkenteni. [26] Az alperes álláspontja szerint az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg, hogy nem lehet kizárólag a statisztikai adatokból kiindulva elvégezni a számításokat egy olyan év vonatkozásában, amikor a munkavállalók létszáma és bérezési adataik jelentős mértékben változtak. Helyesen emelte ki az elsőfokú bíróság, hogy amennyiben a felperesek érvelésének megfelelően elfogadná a kizárólag statisztikai adatokból levezetett átlagkereset-változásból kiinduló számítást, az azt eredményezné, hogy a felperesek járadéka kétszer olyan mértékben emelkedne, mint a ténylegesen munkát végző munkavállalók bére, illetve mint ahogyan a felperesek munkabére emelkedett volna üzemi baleset hiányában. [27] Az alperes álláspontja szerint a felperesek fellebbezésében foglalt érvek, számítások elfogadása esetén sérülne az Mt.
  8. §
(1)bekezdésében rögzített egyenlő bánásmód követelménye, és az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról szóló
  1. évi CXXV. törvény (a továbbiakban: Ebktv.)
  2. § szerinti közvetlen hátrányos megkülönböztetés érné a ténylegesen munkát végző, egészségi állapotuk miatt jövedelempótló járadékban nem részesülő munkavállalókat a felperesekhez, illetve a felperesekkel hasonló élethelyzetben lévő volt munkavállalókhoz képest. Győri Ítélőtábla V.Mf.30.006/2024/6** 9 [28] A másodfokú eljárásban a felek a
  3. április
  4. napján tartott fellebbezési tárgyaláson egybehangzóan akként nyilatkoztak, hogy az alperes
  5. január elején az I. rendű felperes részére 4.666.566 forint, a II. rendű felperes részére 6.092.558 forint, a III. rendű felperes részéére 2.299.584 forint elmaradt járadékot megfizetett, és 2024 januárjától az elsőfokú bíróság ítéletében meghatározott kártérítési járadék összegét folyósítja a felperesek számára. [29] A felperesek fellebbezése megalapozott. [30] A másodfokú bíróság rögzíti, hogy a Pp.
  6. §
(1)a) pontja értelmében a felperesek kérelme alapján a fellebbezést tárgyaláson bírálta el. A másodfokú bíróság a felperesek fellebbezésének korlátai között vizsgálta felül az elsőfokú bíróság ítéletét, figyelemmel a Pp. 369. §
(3)
  1. a)és
  2. c)pontjaira és a 383. §
(2)bekezdésére, amely alapján a felperesek az elsőfokú ítélet megváltoztatását kérték. [31] A másodfokú bíróság megállapította, hogy a Pp.
  1. §-ban és a
  2. §-ban írt kötelező hatályon kívül helyezési ok a perbeli esetben nem merült fel, az elsőfokú bíróság a szükséges bizonyítást lefolytatta, a tényállást a Pp.
  3. §
(1)bekezdése szerint a bizonyítékok okszerű értékelésével helyesen állapította meg, ugyanakkor az irányadó anyagi jogszabályok értelmezése tekintetében a másodfokú bíróság jogi álláspontja részben eltér az elsőfokú bíróságétól. [32] A másodfokú bíróság a felperesek kártérítési járadékának felülvizsgálata során a régi Mt. 184. §
(1)bekezdésének alkalmazásával összefüggésben azt állapította meg, hogy a járadékok összegszerűségének meghatározásánál az alperesnél ténylegesen megvalósult átlagos éves bérfejlesztés mértéke az irányadó. Az alperesnél a keresettel érintett időszakban a felpereseket korábban foglalkoztató szervezeti egység, illetve a bányászati tevékenység megszűnt, a felperesek korábbi munkakörével azonos munkakört betöltő munkavállaló az alperesnél nem dolgozott. Ennek megfelelően az alperesnél ténylegesen megvalósult átlagos éves munkabér-változás mértékének meghatározásakor azt kell figyelembe venni, hogy a munkavállalók részére ténylegesen milyen munkabér kifizetések történtek. A 52.M.70.045/
  1. számú perben beszerzett igazságügyi könyvszakértői vélemény és az annak alapjául szolgáló, az alperes által közölt 2018-
  2. évre vonatkozó munkabéradatokat tartalmazó dokumentum, valamint az alperes átlagos statisztikai létszáma alapján
  3. év tekintetében az éves átlagos bérfejlesztés mértéke 16,86%, míg a
  4. év tekintetében mínusz 22,02% volt. Az átlagos éves munkabérváltozás mértéke tekintetében nincs jelentősége annak, hogy a munkavállalók számára munkabérként kifizetett juttatásokat milyen jogcímen, milyen feltételekkel fizette meg az alperes, illetve, hogy annak mi volt a fedezete. [33] A másodfokú bíróság nem értett egyet az elsőfokú bíróság ítéletének [58] és [59] bekezdéseiben levezetett állásponttal, mely szerint a régi Mt.
  5. §-hoz és a
  6. §-hoz fűzött kommentár alapján figyelmen kívül hagyta az alperesnél igazoltan megvalósult bérváltozás bizonyos részeit. A másodfokú bíróság kiemeli, hogy az elmaradt munkabér, a kártérítési járadék meghatározásánál a régi Mt.
  7. §, a
  8. § és a
  9. §
(1),
(4)bekezdés rendelkezései irányadóak, a munkajogi átlagkeresetre vonatkozó számítási szabályok szerint kell eljárni, ezért az elsőfokú bíróság káron szerzés tilalmára vonatkozó hivatkozása nem Győri Ítélőtábla V.Mf.30.006/2024/6** 10 megalapozott. Az elsőfokú bíróság ítéletében figyelembe vette a Kúria Mfv.VIII.10.091/2022/
  1. számú határozatában foglaltakat, amely a kártérítési járadék összegére vonatkozóan az egyoldalú eltérés lehetőségének szabályait értelmezi, de ez sem támasztja alá az elsőfokú bíróság ítéleti döntésének helyességét. [34] A másodfokú bíróság utal arra, hogy a perbelivel azonos tényállás mellett a Mf.V.30.026/2023/6., Mf.V.30.030/2023/5., Mf.V.30.037/2023/5., Mf.V.30.039/2023/6., Mf.V.30.041/2023/14., Mf.V.30.042/2023/5., Mf.V.30.043/2023/9., Mf.V.30.044/2023/7., Mf.V.30.058/2023/5, Mf.V.30.002/2024/
  2. számú határozataival jogerős döntéseket hozott, melyekben kifejtett jogi állásponttól való eltérés nem indokolt, mert jelen ügyben nem merült fel új tényállási elem, amely az eltérő jogi álláspont kialakításának indoka lehetne. [35] A másodfokú bíróság a felperesek fellebbezési kérelmében foglaltak szerint marasztalta az alperest, mert az alperes a számítások számszaki helyességét nem vitatta. [36] A másodfokú bíróság álláspontja szerint az alperes fellebbezési ellenkérelmében hivatkozott Mt.
  3. §
(1)bekezdésében rögzített egyenlő bánásmód követelményének vizsgálatára és az Ebktv.
  1. § szerinti közvetlen hátrányos megkülönböztetésre vonatkozó megállapításokra nincs lehetőség a fellebbezési eljárásban, mivel azokat a felek az elsőfokú eljárásban jogalapként nem jelölték meg, az elsőfokú bíróság sem állapított meg erre vonatkozóan tényállást. [37] A másodfokú bíróság a fent részletezettekre tekintettel az elsőfokú ítéletet a Pp.
  2. §
(2)bekezdése alapján részben megváltoztatta. [38] A másodfokú bíróság a Pp. 82. § és 83. §
(1)-
(2)bekezdései értelmében rendelkezett az első- és másodfokú perköltség viseléséről, és kötelezte az alperest a felperesek ügyvédi munkadíjból álló perköltsége megfizetésére, figyelemmel arra, hogy az elsőfokú eljárás tekintetében az I. rendű felperes 75%-os mértékben, a II. rendű felperes 90%-os mértékben, a III. rendű felperes 75%-os mértékben lett pernyertes, míg a másodfokú eljárás tekintetében a felperesek pernyertesek lettek. A felek perköltség igényüket az IM rendelet 3. §
(2)a) pontja alapján terjesztették elő, azzal, hogy a felperesek jogi képviselője áfa fizetésre nem kötelezett, az alperes jogi képviselője áfa fizetésre kötelezett. [39] A másodfokú bíróság a Pp. 101. §
(1)bekezdés és 102. §
(1)bekezdés alapján rendelkezett a pernyertesség és pervesztesség arányában az elsőfokú eljárás illetékének és a fellebbezés illetékének viseléséről, melynek összegét az Itv. 39. §
(1)bekezdése, a 42. §
(1)a) pontja és a 46. §
(1)bekezdése figyelembevételével állapította meg. Az elsőfokú eljárásban részben pervesztes felperesek a munkavállalói költségkedvezmény megállapításáról és érvényesítésének szabályairól szóló 73/2009. (XII. 22.) IRM rendelet alapján és a Pp. 525. §
(1)és
(3)bekezdései szerint munkavállalói költségkedvezményre jogosultak, ezért a felperesek által le nem rótt elsőfokú eljárási illeték az állam terhén marad. Győr,
  1. április
  2. Dr.Bartus Erika s.k. a tanács elnöke Dr.Mózsa Gábor s.k. előadó bíró Dr.Szalay Róbert s.k. bíró

🔗 Hivatalos forráshoz

MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.