A határozat elvi tartalma: Személyiségi jog megsértése iránti perben a jogsértés, valamint a sérelemdíj mértékének megállapításakor irányadó szempontok. Fővárosi Ítélőtábla Az ügy száma: 2.Pf.20.658/2023/
- A felperes: felperes, felperes címe A felperes képviselője: Kummer Ügyvédi Iroda, ügyvéd címe, ügyintéző: dr. Kummer Ákos ügyvéd Az alperes: alperes, alperes címe Az alperes képviselője: Dr. Kovács Loránd Ügyvédi Iroda, ügyvéd címe; ügyintéző: dr. Kovács Loránd ügyvéd A per tárgya: személyiségi jog megsértése Az elsőfokú bíróság: Fővárosi Törvényszék A fellebbezéssel támadott határozat száma: 15.P.22.914/2022/
- A fellebbezést benyújtó fél: az alperes í t é l e t: Fővárosi Ítélőtábla 2.Pf.20.658/2023/4 2 A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érinti, fellebbezett rendelkezését helybenhagyja. Kötelezi az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 15.000 (tizenötezer) forint + áfa másodfokú perköltséget, továbbá a Magyar Államnak e határozat jogerőre emelkedésétől számított 60 napon belül 40.000 (negyvenezer) forint fellebbezési illetéket az állami adó- és vámhatóság 10032000-01070044-09060018 számú illetékbevételi számlája javára. Az ítélet ellen nincs helye fellebbezésnek. Indokolás [1] Az elsőfokú bíróság ítéletével megállapította, hogy az alperes az általa működtetett www.portál.hu-n dátum napján „Cikk1” címmel közzétett cikkében annak valótlan állításával, hogy a felperes
- évi települési időközi választási kampányát a Párt1 pénzelte, illetve Politikus ügyvédje, Személy1 anyagilag támogatta, megsértette a felperes jóhírnév védelméhez fűződő személyiségi jogát. Kötelezte az alperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg a felperesnek 500.000 forint sérelemdíjat és 38.100 forint perköltséget, továbbá az államnak az esedékességig – a Nemzeti Adó-és Vámhivatal illetékbevételi számlájára – térítsen meg 48.000 forint le nem rótt eljárási illetéket. Az illetékfizetési kötelezettség a határozat jogerőre emelkedését követő
- napon válik esedékessé. [2] Határozatának indokolásában hivatkozott Magyarország Alaptörvénye I. cikkére, II. cikkére, VI. cikk
(1)bekezdésére, IX. cikk
(1),
(2)és
(4)bekezdésére, a Polgári Törvénykönyvről szóló
- évi V. törvény (Ptk.) 2:
- §-ára, 2:
- §-ára, 2:
- §
(2)bekezdésére, 2:
- §-ára és 2:
- §-ára, valamint a sajtószabadságról és a médiatartalmak alapvető szabályairól szóló
- évi CIV. törvény (Smtv.)
- §
(1)és
(3)bekezdésére,
- §ára,
- §-ára,
- §-ára és
- §-ára, továbbá a Kúria PK
- és
- számú állásfoglalásaira. [3] A felperes által sérelmezett közléseket tényállításként minősítette, egyúttal rögzítette, miszerint az alperes nem kívánta bizonyítani azok valóságát. Azokat sértőnek értékelte, ugyanis a közélet szereplőitől a közvélemény fokozottabban elvárja a társadalmi normák betartását, ezért nem vitatható, hogy amennyiben egy ismert közszereplőt olyan vád ér, hogy korrupt módon pénzbeli támogatást fogadott el, ráadásul a súlyos pénzügyi bűncselekménnyel köztudatba került politikai ellenfelétől, az alkalmas a megítélésének közvélemény előtti hátrányos megváltoztatására. Fővárosi Ítélőtábla 2.Pf.20.658/2023/4 3 [4] A sérelemdíj összegének meghatározásánál figyelemmel volt a jogsértés súlyára, a felróhatóság mértékére és a jogsértésnek a sértettre és környezetére gyakorolt hatására, a közlés apropóját adó eseményre. Figyelembe vette azt a körülményt is, hogy az alperesnek, mint közszereplő politikusnak különösen fontos, hogy a választók bizalmát élvezze, a róla kialakult hiteles, szabálykövető képet a valótlan állítás közlése ne rombolja. A sérelemdíjnak magánjogi büntetés funkciója van a hasonló jogsértések megelőzése érdekében. E körben külön súllyal értékelte azt, hogy számtalan alkalommal jelent meg a perbeli közlés a felperesről még azután is, hogy a
- évi megjelenéseket követően számos jogerős határozat mondta ki a kifogásolt közlés valótlanságát. [5] Nem osztotta az alperes azzal kapcsolatos álláspontját, hogy a felperesnek az őt ért sérelem miatti kompenzációja nem lehet magasabb, mint az alperessel szemben a legelső perben jogerősen megítélt 500.000 forint sérelemdíj és azt sem, hogy mivel a jelen perben sérelmezett közlések vonatkozásában a felperes már az alperessel szemben kompenzációban részesült, a jelen perben előterjesztett újabb sérelemdíjra vonatkozó kereseti igénye megalapozatlan. Habár a hivatkozott eljárásokban a peres felek személye azonos volt, az igény nem azonos ténybeli alapból származott – más sajtószerv, más cikk – okán, ezért a res iudicata esete nem áll fenn és nincs semmilyen speciális Pp.-beli, vagy Smtv.-beli rendelkezés, amely ezt az igényérvényesítést a kifogásolt közlés azonos vagy hasonló volta miatt kizárná. [6] A perköltségről a Pp.
- §
(1)bekezdése alapján rendelkezett. [7] Az elsőfokú bíróság ítélete ellen az alperes terjesztett elő fellebbezést, melyben annak részbeni megváltoztatását, és a sérelemdíj megfizetésére vonatkozó kötelezés mellőzését kérte. [8] Álláspontja szerint a sérelemdíj rendkívül eltúlzott mértékű, az nem áll arányban a politikai közszereplő felperest ért sérelemmel, a felperest ért köztudomású tények alapján megállapítható hátrány kompenzációjával. A közvélemény a felperes vonatkozásában újra megjelenő állításokat már eleve fenntartásokkal kezeli, amely az okozott hátrányt is degradálja. Azon csekély hátrányt, amelyet az általános élettapasztalat szerint a sérelmezett közlések a felperesnek okozhattak, a sajtó-helyreigazítás teljes mértékben kompenzálta. A perbeli, nem kiemelkedő súlyú jogsértés esetén a sérelemdíj megállapítása során annak másodlagos, preventív funkciója nem érvényesülhet hangsúlyozottan. A felperes ugyanazon a napon megjelent, ugyanazon közlések nyomán ez idáig tizenöt, általa kiadott sajtótermék vonatkozásában indított jóhírnév megsértésének megállapítása végett peres eljárást. Az őt ért sérelem kompenzációja nem lehet magasabb, mint a legelső perben meghozott 500.000 forint összegű sérelemdíj. Fővárosi Ítélőtábla 2.Pf.20.658/2023/4 4 [9] A felperes fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását és az alperes kötelezését kérte a 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 3. §
(2)és
(5)bekezdése alapján 15.000 forint + áfa (19.050 forint) összegű perköltség megfizetésére. [10] Előadta, miszerint a sérelemdíj jogintézményének a jogrendszerben betöltött szerepe az, hogy egyfelől kompenzálja a jogsértés miatt a sérelmet szenvedett félnél jelentkező immateriális sérelmet, másfelől pedig kellő visszatartó erővel bírjon, tehát alkalmasnak kell lennie arra is, hogy a jogsértőt a további jogsértéstől visszatartsa, harmadrészt pedig magánjogi büntető funkcióval is bír. [11] Az elsőfokú eljárás során előadta, hogy választói bizalomvesztést okozott az alperesi jogsértés, amelyet az alperes nem vitatott, így kétségtelen, hogy nem vagyoni sérelem érte. [12] Az alperes a jelen perben kifogásolt közlését több, őt ezért elmarasztaló jogerős ítélet után írta le, szándékossága nem vonható kétségbe. A korábbi ítéleteknek nem volt visszatartó ereje, hiszen az alperes elmarasztaló ítéletek ellenére tette közzé a közléseket, így a sérelemdíj repressziós jellegének hangsúlyosan szükséges érvényesülnie. [13] Ezen túlmenően az, hogy az alperes más felületen is közzétette a sérelmezett közleményt, nem befolyásolhatja azt, hogy az egyes internetes portálokon való közzététel milyen sérelmet okozott, a felróhatósága mekkora, és milyen mértékben kell figyelembe venni a sérelemdíj funkcióit az adott cikk kapcsán. [14] Az alperes által hivatkozott helyreigazítás az őt ért sérelmet önmagában nem orvosolja, a sérelemdíj más funkcióinak betöltésére pedig fogalmilag is alkalmatlan. A helyreigazítást továbbá az alperes nem önként tette közzé, az egyébként sem zárja el a jogsértő alperessel szembeni általános személyiségi jogi igény előterjesztésétől. [15] Az alperes fellebbezése nem megalapozott. [16] A másodfokú bíróság a fellebbezést a Pp. 376. §
(1)bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el. [17] A másodfokú bíróság a Pp. 370. §
(1)bekezdése értelmében csak a fellebbezési kérelem és a fellebbezési ellenkérelem keretei között gyakorolta a felülbírálati jogkörét. Erre tekintettel a Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének rendelkező részében megjelölt személyiségi jog megsértésének megállapítására vonatkozó rendelkezéseket nem, kizárólag a sérelemdíjra való kötelezést érintette. Fővárosi Ítélőtábla 2.Pf.20.658/2023/4 5 [18] A Fővárosi Ítélőtábla a Pp.
- §-ában megjelölt, az elsőfokú ítélet kötelező hatályon kívül helyezésére, vagy a
- §-ában szabályozott, annak mérlegelhető hatályon kívül helyezésére okot adó körülményt nem észlelt, ilyen körülményre egyébként a fellebbező alperes sem hivatkozott, a másodfokú bíróság ezért a Pp.
- §
(1)bekezdésének megfelelően az ügy érdemében határozott, és az elsőfokú bíróság ítéletének fellebbezett részét a Pp. 383. §
(2)bekezdése alapján – annak helyes indokai szerint – helybenhagyta. [19] A másodfokú bíróság utal arra, hogy azonos felek között a 2.Pf.20.411/2023/
- számú ítéletében azonos közlések vonatkozásában már jogerős ítéletet hozott, az abban foglaltakat változatlanul fenntartja, azokat az alábbiak szerint megismétli. [20] A sérelemdíj indokoltsága és mértéke körében a másodfokú bíróság hangsúlyozza, hogy a valótlan közlések a felperes politikusi tevékenységének megvásárolhatóságát állították azáltal, hogy őt és választási kampányát ténylegesen egy másik párt, illetve annak tagja finanszírozza. A jogsértő közlések tehát azon információt közvetítették a választók számára, hogy valójában a felperes politikusként nem megbízható, őt titokban egy másik párt támogatja anyagilag. Ezen közlések pedig köztudomásúan alkalmasak arra, hogy egy politikus hivatásának gyakorlását hátrányosan befolyásolják. A másodfokú bíróság megjegyzi azt is, hogy a felperes a személyes meghallgatása során maga is előadta, hogy a választópolgárok számon kérték az aktivistáit a közlések valóságára vonatkozóan. [21] A sérelemdíj indokoltságát nem befolyásolja, hogy más sajtótermékekben is megjelentek a jogsértő állítások, ugyanis az olvasótáboruk és így a jogsértésről tudomást szerző személyi kör is – legalább részben – eltér egymástól. Ezt meghaladóan azon átlagolvasó, aki már más sajtótermékben is találkozott az azonos jogsértő közléssel, a valótlan állítást még inkább valónak fogadja el, az eltérő forrásból származó, ugyanazon állítást megalapozottabbnak tartja. A bírósági kötelezés folytán közzétett helyreigazítás a sérelemdíj indokoltságát nem befolyásolja. [22] Az elsőfokú bíróság a sérelemdíj mértékének megállapításához szükséges szempontokat helyesen mérlegelve határozta meg az alperes által fizetendő sérelemdíj összegét. A másodfokú bíróság kiemeli, hogy az alperes a saját előadása szerint számos, általa kiadott sajtótermékben jelentetett meg azonos jogsértő közleményt, annak ellenére, hogy már tisztában volt a közlések jogsértő jellegével. Mindezek alapján indokolt a sérelemdíj mértéke körében annak magánjogi büntetés jellegét is érvényre juttatni, így nem volt indokolt az összeg mérséklése. Fővárosi Ítélőtábla 2.Pf.20.658/2023/4 6 [23] Az alperes fellebbezése nem vezetett eredményre, ezért a másodfokú bíróság kötelezte a felperes számára perköltség megfizetésére, melynek mértékét a 32/
- (VIII. 22.) IM rendelet
- §
(2)bekezdés a) pontja és
(5)bekezdése, valamint 4/A. §-a alapján állapított meg. [24] Az alperes köteles viselni a személyek polgári jogi védelmével kapcsolatos perekben érvényesülő tárgyi illetékfeljegyzési jog folytán le nem rótt, az Itv. 39. §
(2)bekezdése és a 46. §
(1)bekezdése alapján számított 40.000 forint összegű fellebbezési eljárási illetéket a 30/
- (XII. 27.) IM rendelet
- §-ában foglaltak szerint. [25] A Fővárosi Ítélőtábla tájékoztatja az alperest, hogy a fellebbezési illeték az Itv.
- §
(4)bekezdése szerint a határozat jogerőre emelkedését követő
- napon válik esedékessé. Az illeték megfizetése során közleményként fel kell tüntetni az illetékfizetési kötelezettséget tartalmazó jogerős bírósági határozatot hozó bíróság megnevezését, a bírósági ügyszámot, valamint a fizetésre kötelezett adóazonosító számát [30/
- (XII. 27.) IM rendelet
- §
(2)bekezdés e) pont]. Budapest,
- február
- Dr. Hercsik Zita s.k. a tanács elnöke Dr. Fintha-Nagy Péter László s.k. előadó bíró Dr. Kisbán Tamás s.k. bíró