Kfv.37109/2024/3 – Kúria

(1)bekezdés

1. a)pont aa),
2. ab)és
3. ad)alpontjaira, valamint
4. b)pontjára hivatkozással a felülvizsgálati kérelem befogadása nem indokolt. A Kúria mint felülvizsgálati bíróság végzése Az ügy száma: Kfv.III.37.109/2024/3. A tanács tagjai: Dr. Sperka Kálmán a tanács elnöke, Dr. Gyurán Ildikó előadó bíró, Dr. Farkas Katalin bíró, Dr. Sugár Tamás bíró, Dr. Bérces Nóra bíró A felperes: felperes1 (cím1) – személyesen eljáró Az alperes: Belváros-Lipótváros Budapest Főváros V. kerület Önkormányzat Képviselőtestület (1051 Budapest, Erzsébet tér 4.) Az alperes képviselője: dr. Kiss Imre László Ügyvédi Iroda (cím2; eljáró ügyvéd: dr. Kiss Imre László) A per tárgya: szociális ügyben indult közigazgatási jogvita A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: a felperes, 18. sorszám alatt Az elsőfokú bíróság neve, határozatának kelte és száma: a Fővárosi Törvényszék 2023. november 9-én kelt 107.K.702.622/2022/17. számú ítélete Rendelkező rész A Kúria a felperes felülvizsgálati kérelmének befogadását megtagadja. A végzés ellen felülvizsgálatnak nincs helye. Indokolás A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás [1] A felperes 2018. szeptember 5-én tömegközlekedési támogatás megállapítását kérte gyermek gyermeke jogán (a továbbiakban: kérelem) a Belváros-Lipótváros Budapest Főváros V. kerület Önkormányzat Polgármesterétől (a továbbiakban: elsőfokú hatóság). Az elsőfokú hatóság a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 42.K.31.389/2019/9. számú ítéletével (a továbbiakban: jogerős ítélet), majd ezt követően a Fővárosi Törvényszék Kúria III.Kfv.37.109/2024/3 2 22.K.706.214/2020/8. számú, a Kúria Kfv.III.37.178/2021/12. számú (a továbbiakban: Kúria ítélete) felülvizsgált ítéletével elrendelt harmadik ízben megismételt eljárása során felhasználta a felperesnek a kedvezményes élelmiszer-vásárlási jogosultság megállapítására irányuló kérelmére indult eljárás során keletkezett okirati bizonyítékokat. Ebben az eljárásban a megkeresett hatóságok megkísérelték a környezettanulmány elkészítését, azonban egyik helyszínen sem sikerült a felperessel felvenni a kapcsolatot a címeken hagyott írásbeli értesítőket követően sem. [2] A Kúria ítéletével elrendelt megismételt eljárás során az elsőfokú hatóság megkereste a Magyar Posta Zrt.-t, aki azt a tájékoztatást adta, hogy a felperes 2015. február 20. napjától kérte a postai küldeményeire utánküldés szolgáltatást 2020. június 30. napjáig, majd 2021. január 1. napjától év végéig aCím3-ra. Az elsőfokú hatóság megkereste a Közterület-felügyeletet is, aki azt a tájékoztatást adták, hogy a felperes 2018. március 27-én váltott ki lakossági várakozási hozzájárulást 2019. január 31. napjáig, amelyet ezt követően 2019. évben, 2020. évben és 2021. évben is kiváltott. [3] Ezt követően az eljárás eredményeként az elsőfokú hatóság a XI/G30018/16/2022.számú határozatával a kérelmet elutasította. Döntésének indokolásában utalt a Kúria ítélete szerinti iránymutatásra és rámutatott, hogy Belváros-Lipótváros Budapest Főváros V. kerület Önkormányzat Képviselő-testületének a gyermekvédelmi ellátásokról szóló 26/2016. (XI. 22.) rendeletének (a továbbiakban: Ör.) 5. §

(4)bekezdése szerint a 7. §

(1)bekezdésében említett tömegközlekedési támogatás az Kerület2-ben lakcímmel rendelkező és életvitelszerűen is a kerületben élő személyek részére állapítható meg, a bizonyítási eljárás során azonban kiderült, hogy a felperes erre nem jogosult. [4] A felperes fellebbezése alapján eljárt alperes a 222/

1. (VI. 30.) számú határozattal kiegészített 140/
2. (V. 19.) számú határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Álláspontja szerint az elsőfokú hatóság a feltárt és a felperes által előterjesztett bizonyítékokat okszerűen értékelve jutott arra a következtetésre, hogy a felperes és családja életvitelszerűen nem a bejelentett lakóhelyén élt. [5] Rámutatott, hogy az elsőfokú hatóság sem a felperes
3. március 4-én benyújtott nyilatkozatát, sem a védőnő nyilatkozatát, sem a védőnő tanúvallomását nem zárta ki a bizonyítékok köréből, azonban azok nem bizonyítják, hogy a felperes a bejelentett lakóhelyén élt. Azok a tények, hogy a felperes a Kerület1-i lakóingatlan címére postai utánküldési szolgáltatást vett igénybe, mert annak a postának hosszabb a nyitvatartási ideje, a gyermekei a Kerület1-be jártak óvodába, iskolába, délutáni különórákra, a felperes és férje munkahelye a Kerület1 közelében volt, azt erősítették, hogy a felperes és családja életvitelszerűen nem az Kerület2-i lakásban élt. Sem az, hogy az egyik gyermek a Kerület3-ba járt iskolába, sem a védőnői feljegyzés és nyilatkozat, sem pedig a bérlő nyilatkozata nem bizonyítja az Kerület2i ottlakást. Az elsőfokú ítélet [6] A törvényszék ítéletével a keresetet elutasította. [7] Kimondta, hogy a jogerős ítélet a tényállás tisztázatlansága, és a felperes általános közigazgatási rendtartásról szóló
4. évi XL. törvény (a továbbiakban: Ákr.)
5. §-ában szabályozott garanciális eljárás jogainak sérelme miatt kötelezte új eljárásra az elsőfokú hatóságot. Kizárta a bizonyítékok közül a postai küldemények feladása helyének vizsgálatát, és előírta a védőnői nyilatkozat értékelését. Kúria III.Kfv.37.109/2024/3 3 [8] A felperes álláspontjával szemben a jogerős ítélet nem tette kötötté a bizonyítást, azt meghagyta az eljáró hatóság hatáskörében, nem írt elő sem kötelezően beszerzendő tanúvallomást, sem kötelezően lefolytatandó helyszíni szemlét. Ezzel azt fejtette ki, hogy a felperes által a perben indítványozott bizonyítás alapvetően nem a perre, hanem a közigazgatási eljárásra tartozik. A jogerős ítélet a tényállás további tisztázását írta elő, figyelemmel arra, hogy az addig rendelkezésre álló bizonyítékok alapján nem volt bizonyított, hogy a felperes és családja nem élt a bejelentett lakóhelyen. [9] A védőnő nyilatkozatával kapcsolatban a jogerős ítélet előírta, hogy a megismételt eljárásban az alperes azt nem zárhatja ki. Az alperes okszerű indokát adta annak, hogy a védőnő nyilatkozata és tanúvallomása miért nem alkalmas a bizonyítandó tény bizonyítására. Nem minősül bizonyíték kirekesztésének az, ha a hatóság szerint ezzel nem bizonyítható az, hogy a felperes és családja az Kerület2-ben élt. [10] A megismételt eljárásban a hatóság bizonyítékok beszerzésére irányuló eljárást is lefolytatott (megkereste a Magyar Posta Zrt.-t és a Közterület Felügyeletet, értékelte az ügyfél nyilatkozatait a megismételt eljárás során), tehát nem csupán a bizonyítékok újraértékelését végezte el. [11] A jogerős ítélet nem írta elő, hogy a felperes együttműködését igénylő bizonyítási eszközt kellene az alperesnek beszereznie, így az alperes azt nem is rótta a felperes terhére, hogy nem működött együtt a hatóságokkal. [12] Az Ör.-ben található életvitelszerűség fogalma az életvitelszerű ottlakást kizárja, ha az érintettnek máshol is van olyan lakása, amelyet rendeltetésszerűen használ. A felperes és családja hétvégéken és a nyári szünetben nem a bejelentett lakóhelyén, hanem a Kerület1-i lakóingatlanban élt, életvitele így általa elismerten nem kötötte teljesen a bejelentett lakóhelyéhez. [13] Sem a felperes és férje járművének Kerület2-i parkolási engedélye, sem az Kerület2-i egészségügyi szolgáltatások igénybevétele, sem a felperes nevére szóló elektromos energiafelhasználást igazoló számla nem bizonyítja az Kerület2-i ottlakást. [14] A gyermekek iskolája és az iskolán kívüli egyéb elfoglaltságuk is a Kerület1-ben volt, valamint a felperes és férjének a munkahelye is a kerületben található lakóingatlanhoz közelebb volt, amelyek azt a tényt támasztja alá, hogy a felperes és családja a Kerület1-ben található életvitelszerű tartózkodásra berendezett lakásban élt. [15] Okszerűen utasította el az újabb helyszíni szemle lefolytatását az alperes, mivel a felperes és családja által is elismerten 2020-ban sem éltek az Kerület2-i lakásban. [16] A felperes férjének tanúkénti meghallgatásának mellőzése nem jelent tisztességtelen eljárást, hanem a bizonyíték bizonyításra való alkalmassága előzetes értékelésének logikus következménye. [17] Álláspontja szerint az alperes a bizonyítási eljárást lefolytatva sikeresen bizonyította, hogy a felperes és a családja életvitelszerűen nem az Kerület2-ben élt. [18] A bíróság meggyőződése szerint az Ör. nem ütközik más jogszabályba, ezért mellőzte a Kúriánál az önkormányzati rendelet más jogszabályba ütközésének vizsgálatára irányuló eljárásra vonatkozó indítványt. [19] A fentiek alapján a bíróság megállapította, hogy az alperes határozata a kereseti kérelemben hivatkozott kifogások mentén nem volt jogszabálysértő. A felülvizsgálati kérelem Kúria III.Kfv.37.109/2024/3 4 [20] Az ítélettel szemben jogszabálysértésre hivatkozással a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet annak hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását kérve. [21] A felülvizsgálati kérelem befogadása körében a közigazgatási perrendtartásról szóló
6. évi I. törvény (a továbbiakban: Kp.)
7. §

(1)bekezdés

1. a)pont aa),
2. ab)és
3. ad)alpontjaira, valamint
4. b)pontjára hivatkozott. [22] Kifejtette, hogy a jogerős ítélet sérti többek között a Kp. 2.§

(4)bekezdését, 78.§

(2),

(5)és

(6)bekezdéseit, a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) 279.§

(1)bekezdését, 346.§

(4)és

(5)bekezdést, valamint az Alaptörvény 28. cikkét. [23] A Kp. 118.§

(1)bekezdés

1. a)pontjának
2. aa)alpontjával kapcsolatban kifejtette, hogy a szabályos bizonyítás fogalma körében a bizonyítékértékelések területén a kúriai határozatok széttartóak, amely jogbizonytalanságot okozhat mind a bírósági, mind a közigazgatási szervek eljárásában. [24] A Kp. 118.§

(1)bekezdés

1. a)pontjának
2. ad)alpontjával és
3. b)pontjával kapcsolatban részletesen kifejtette aggályait az alperesi határozattal és a bíróság ítéletével szemben. Érvelése szerint a keresetlevelében már részletesen kifejtett indokokok mentén az alperes határozata többek között azért tekinthető semmisnek, mert az ítélet nem oldotta fel a jogerős ítélet által ellentmondásosnak minősített adatokat az alperesi határozatban, semmilyen érdemi vizsgálatot nem folytatott le, csupán megismételte az alperes téves álláspontját. A jogerős ítélet tartalmazott olyan utasítást is, hogy az alperesnek a felperes javára szolgáló bizonyítékokat is értékelnie kell, ennek megfelelően a már megsemmisített alperesi határozatban is kell, hogy legyen olyan adat, amelyet szükségszerűen felperes javára kellett volna értékelni. [25] Álláspontja szerint a bíróság a védőnői nyilatkozatokkal a logika szabályaival ellentétesen értékelte. A védőnő által észlelt tárgyak az iskolás gyermekek mindennapi kellékei, amit mindig használnak, a tanulási kötelezettségük teljesítésének elengedhetetlen kellékei, így okszerűen fakad ebből az, hogy ezek a tárgyak abban a lakásban voltak, ahonnan aznap iskolába indultak, és ahová vissza is tértek. Véleménye szerint önmagában már ez kimeríti az Kerület2-i lakásban az életvitelszerűség fogalmát. [26] Szintén logikátlan bizonyítékértékelést fogadott el a bíróság a munkahely és az életvitelszerű tartózkodás körében. [27] Az alperes megsértette a bizonyítékok „újraértékelésének” tilalmára vonatkozó kúriai utasítást, valamint a jogerős ítélet által kirekesztett bizonyítékokról is rendelkezett. Az alperesi határozat semmiséget a bíróságnak hivatalból kellett volna vizsgálnia, azonban a döntését a jogellenesen kirekesztett, semmisség megállapítására alkalmas bizonyíték vizsgálata nélkül hozta meg. A bíróságnak az előzményperben lefolytatott bizonyítási eljárás során felmerült bizonyítékokat is be kellett volna vonnia a perbe, akkor is, ha azt az alperes nem tette meg a határozatában. [28] A bíróság által meghatározott tényállás akkor felel meg az eljárásjogi szabályoknak, ha az összhangban áll a periratokkal, és okszerű, helyes következtetéseken alapszik. A törvényszék ítélete az alperesi határozat irreleváns kiegészítésekkel ellátott megismétlése. [29] Az alperes rosszhiszeműséget feltételezett a felperes részéről, azonban a felperes az eljárás során végig együttműködő volt, a magatartása nem irányult a hatóság munkájának akadályozására, ilyet az alperes sem igazolt. Kúria III.Kfv.37.109/2024/3 5 [30] Érvelése szerint az alperes bizonyítékai kivétel nélkül közvetettek és szubjektívek, a felperes által még 2018-ban, valamint a jelen perben is indítványozott közvetlen és objektív bizonyítási indítványai azonban elutasításra kerültek. [31] Az Ör. más jogszabályba ütközésének vizsgálatára irányuló eljárás lefolytatásának szükségszerűségét fenntartja. A bíróság érdemben nem bírálta el a normakontrollra vonatkozó indítványát. A Kúria döntése és jogi indokai [32] A felülvizsgálati kérelem befogadása nem indokolt. [33] A Kp. 117. §

(4)bekezdése szerint a felülvizsgálati kérelemben meg kell jelölni a kérelem befogadhatóságának okát, azonban annak fennállását bizonyítani és azt – a 118. §

(1)bekezdés

1. a)pont
2. ad)alpontja szerinti ok kivételével – indokolni nem kell. A 118. §

(1)bekezdés b) pontja szerinti ok esetében meg kell jelölni azt a közzétett kúriai határozatot és annak azt a részét, amelytől a felülvizsgálni kért határozat jogkérdésben eltér. A fél által megjelölt befogadhatósági okhoz a bíróság nincs kötve. [34] A Kúria a Kp. 118. §

(1)bekezdése alapján a felülvizsgálati kérelmet akkor fogadja be, ha

1. a)az ügy érdemére kiható jogszabálysértés vizsgálata
2. aa)a joggyakorlat egységének vagy továbbfejlesztésének biztosítása,
3. ab)a felvetett jogkérdés különleges súlya, illetve társadalmi jelentősége,
4. ac)az Európai Unió Bírósága előzetes döntéshozatali eljárásának szükségessége,
5. ad)a kérelmező alapvető eljárási jogának valószínűsíthető sérelme, vagy az ügy érdemére kiható egyéb eljárási szabályszegés, illetve
6. b)a Kúria közzétett határozatától jogkérdésben való eltérés miatt indokolt. [35] A Kúria a felülvizsgálati kérelmet – a felperes befogadási kérelmében megjelölt indok mellett – a Kp. 118. §

(1)bekezdésében foglalt valamennyi befogadási ok alapján megvizsgálta, és megállapította, hogy a befogadás feltételei nem állnak fenn. [36] A felülvizsgálati bíróság mindenekelőtt hangsúlyozza, a befogadásról szóló döntés azt a célt szolgálja, hogy a Kúria az egyedi ügyek intézésében is elláthasson jogegységi funkciót. Ebből következően a befogadásról szóló döntés során a Kúriának nem az egyedi ügyben hozott bírósági határozat jogszerűségét, hanem az egyedi ügy és a jogegység kapcsolatát kell vizsgálnia. Önmagában a felülvizsgálati kérelemmel támadott határozat jogsértő jellegére való hivatkozás nem alapozza meg a befogadást. [37] A Kúria a joggyakorlat egységének biztosítása – a Kp. 118. §

(1)bekezdés

1. a)pont
2. aa)alpont –érdekében a felülvizsgálati kérelmet akkor fogadja be, ha a jogerős határozat olyan elvi jelentőségű jogkérdést vet fel, amellyel kapcsolatban a Kúria még nem foglalt állást, feltéve, hogy a jogértelmezést igénylő elvi jelentőségű jogkérdés vonatkozásában a bírói gyakorlat nem egységes, vagy a joggyakorlattól eltérő bírói döntés megismétlődésének, ezáltal a jogegység megbomlásának a veszélye áll fenn. Kúria III.Kfv.37.109/2024/3 6 [38] Alapot adhat a felülvizsgálatra az is, ha a jogerős határozat által felvetett elvi jelentőségű jogkérdésben a bírói gyakorlat ugyan kialakult és egységes, annak követése azonban a körülmények változására tekintettel már nem támogatható. [39] A Kúria 7/2023. Jogegységi határozatában a Kp. 118. §

(1)bekezdés

1. a)pont
2. aa)alpontja első fordulatának értelmezése körében kifejtette, konjunktív feltételként kell vizsgálni egyrészről azt, hogy az adott elvi jelentőségű jogkérdésben a Kúria BHGY-ban közzétett határozatában korábban már állást foglalt-e, másrészről pedig azt, hogy a felvetett jogkérdésben vannak-e olyan eltérő bírói döntések, amelyek arra világítanak rá, hogy a bírói gyakorlat széttartó lenne, annak egysége – ellentétes jogértelmezés miatt – a támadott jogerős ítélet folytán sérült vagy ennek veszélye áll fenn. Következésképpen a befogadás egyik feltétele, hogy a felvetett elvi jelentőségű jogkérdésben a Kúria még nem foglalt állást. [40] A Kúria megítélése szerint azonban sem az ítélet, sem a felperes felülvizsgálati kérelme nem vetett fel olyan, az ügy érdemét adó elvi jelentőségű jogkérdést, amellyel kapcsolatban a bírói gyakorlat nem egységes, illetve nem valószínűsíthető, hogy jelen ügy kapcsán a joggyakorlattól eltérő bírói döntés megismétlődésének, a jogegység megbomlásának a veszélye állna fenn, ilyet a Kúria nem tárt fel jelen ügyben. A bíróság döntése a kúriai gyakorlatnak megfelelő, nem vetett fel olyan aggályokat, amely az ügy befogadását megalapozná. [41] Mindemellett hangsúlyozza a Kúria, a felülvizsgálati eljárás olyan rendkívüli perorvoslat, amely a Kp. 115. §

(1)bekezdésében felsorolt jogerős határozatokkal szemben vehető igénybe azok jogszabálysértő mivoltára, vagy a Kúria közzétett határozatától jogkérdésben való eltérésre hivatkozással. A felülvizsgálati eljárás tárgya tehát a bíróság jogerős határozata, ekként a félnek felülvizsgálati kérelmében a jogerős határozatban foglalt jogi érveléssel kell ütköztetnie saját érveit (BH2020. 331.; Kfv.VII.45.168/2022/7.; Kfv.III.45.073/2023/9.). A félnek tehát felülvizsgálati kérelmében – a Kp. 115. §

(2)bekezdése folytán alkalmazandó Kp. 100. §

(2)bekezdés b) pontjából is fakadóan – azt kell kifejtenie, hogy mely okból tartja jogszabálysértőnek a jogerős ítéletet, ezen érvelését pedig a bíróság által megsértett jogszabályhely pontos megjelölésével kell alátámasztania. A Kúria gyakorlata épp ezért következetes abban a tekintetben, hogy ha a fél felülvizsgálati kérelmében csupán a keresetlevelében foglaltakat ismétli meg, úgy a kérelem lényegében alkalmatlan a Kúria előtti eljárásra, hiszen az értelemszerűen nem tartalmazhatja a kúriai felülvizsgálat tárgyát, azaz az arra vonatkozó jogi érvelést, hogy a jogerős bírósági döntés miért jogszabálysértő (BH

1. 241.; Kfv.I.35.626/2015/2.; Kfv.II.37.750/2022/2.). [42] A felperes felülvizsgálati kérelmének egy részében megismételte a keresetlevélben foglaltakat, vitatva az alperes eljárását és döntését, így ezen szövegrészek értelemszerűen nem is tartalmazhatnak arra vonatkozó érvelést, hogy a felperes milyen okból tartja jogszabálysértőnek magát a jogerős ítéletet. Erre figyelemmel a Kúria a felülvizsgálati kérelemnek ezen részeit érdemben nem vizsgálhatta a befogadásról való döntés körében sem. [43] Társadalmi jelentőségre alapozott oknál fogva – Kp.
2. §

(1)bekezdés

1. a)pont
2. ab)alpont – a felülvizsgálati kérelem befogadásának akkor van helye, ha az ügy érdemére kiható jogszabálysértés vizsgálata a felvetett jogkérdés különleges súlya, illetve társadalmi jelentősége miatt indokolt. E befogadási feltétel azt követeli meg, hogy a döntés a társadalom szélesebb körére – legalább áttételesen – jogi hatást gyakoroljon. A Kúria szerint azonban jelen ügy a jogalanyok széles körét sem közvetett, sem közvetlen módon nem érinti, rájuk semmilyen formában nincs kihatással. A Kúria továbbá nem észlelte a felülvizsgálati kérelemben foglalt jogkérdések tömeges számban történő előfordulását sem. [44] A Kp. 118. §

(1)bekezdés

1. a)pont
2. ad)alpontja szerint a kérelmező alapvető eljárási jogának valószínűsíthető sérelmére, vagy az ügy érdemére kiható egyéb eljárási szabályszegésre alapozott felülvizsgálat a bíróság tisztességes eljárásának és a közigazgatás Kúria III.Kfv.37.109/2024/3 7 tisztességes ügyintézésének a kontrollját jelenti. A kógens, Kp. 117. §

(4)bekezdés rendelkezéséből következően ezen befogadási ok fennállását indokolni kell, mégpedig kifejezetten a befogadhatóság körében. [45] A felperes a felülvizsgálati kérelmében alapvetően az eljárt bíróság bizonyítékokat értékelő, mérlegelő tevékenységét sérelmezi, a bizonyítékok újraértékelését kéri. A következetes kúriai gyakorlat szerint azonban a bizonyítékok mérlegelésén alapuló ítélet felülvizsgálati eljárásban eredménnyel csak akkor támadható, ha jogszabálysértés állapítható meg a felülvizsgálni kért ítéletben megállapított tényállással összefüggésben, mert az nyilvánvalóan helytelen, kirívóan okszerűtlen vagy logikai ellentmondást tartalmazó következtetésen alapszik (Kfv.III.37.768/2022/7., Kfv.VII.37.077/2023/2.). [46] A Kúria megállapította, hogy az elsőfokú bíróság ítéletében megvizsgálta az alperes által feltárt tényállást és értékelte a rendelkezésére álló bizonyítékokat, a csatolt okiratokat, amely során kialakított álláspontja és az abból levont következtetések kiderülnek a határozat indokolásából. Önmagában az, hogy a felperes nem ért egyet a bizonyítás eredményének jogerős ítélet szerinti mérlegelésével, és a bizonyítékok újraértékelésével lényegében saját álláspontja elfogadását kéri, nem elegendő a felülvizsgálati kérelem Kp. 118.§

(1)bekezdés

1. a)pont
2. ad)alpontja szerinti befogadásához. [47] A Kp. 117. §

(4)bekezdés második mondata értelmében a 118. §

(1)bekezdés b) pontja szerinti befogadási ok esetében meg kell jelölni azt a közzétett kúriai határozatot és annak azt a részét, amelytől a felülvizsgálni kért határozat jogkérdésben eltér. A felperes felülvizsgálati kérelmében ilyen döntésre nem utalt, következésképpen ezen ok alapján sem volt helye a befogadásnak. [48] Összességében a Kúria megállapította, a felperes felülvizsgálati kérelme felsőbírósági iránymutatást igénylő kérdést nem vet fel, ezért a Kúria a rendkívüli jogorvoslati eljárásnak minősülő felülvizsgálati eljárás lefolytatására nem látott indokot. [49] A kifejtettekre tekintettel a Kúria a felülvizsgálati kérelem befogadását a Kp. 118. §

(2)bekezdés alapján megtagadta. Az alkalmazott jogszabályok [50] Kp. 118. §

(1)és

(2)bekezdés A döntés rövid tartalma [51] A Kp. 118. §

(1)bekezdés

1. a)pont aa),
2. ab)és
3. ad)alpontjaira, valamint
4. b)pontjára hivatkozással a felülvizsgálati kérelem befogadása nem indokolt. Záró rész Kúria III.Kfv.37.109/2024/3 8 [52] A végzés ellen a Kp. 116. §
5. d)pontja alapján felülvizsgálatnak nincs helye. [53] A Kúria a felülvizsgálati kérelem befogadása tárgyában a Kp. 118. §

(2)bekezdése szerint tárgyaláson kívül határozott. Budapest,

1. február
2. Dr. Sperka Kálmán s.k. a tanács elnöke Dr. Gyurán Ildikó s.k. előadó bíró Dr. Farkas Katalin s.k. bíró Dr. Sugár Tamás s.k. bíró Dr. Bérces Nóra s.k. bíró A kiadmány hiteléül: tisztviselő Kúria III.Kfv.37.109/2024/3 9