Pf.20124/2021/20 – Fővárosi Ítélőtábla

A határozat elvi tartalma: A biztosító mentesül szolgáltatási kötelezettsége alól, ha bizonyítja, hogy a kárt jogellenesen, szándékos vagy súlyosan gondatlan magatartással a biztosított jogi személynek az általános szerződési feltételben meghatározott vezető beosztású tisztségviselője vagy a biztosított vagyontárgy kezelésére jogosított tagja, munkavállalója vagy megbízottja okozta. Záradék A 6.Pf.20.124/2021/24. számú, 2021. szeptember 7. napján jogerőre emelkedett végzéssel kijavítva. Budapest, 2021. július 12. Világhyné dr. Böcskei Terézia s.k. a tanács elnöke Fővárosi Ítélőtábla 6.Pf.20.124/2021/20-I. A Fővárosi Ítélőtábla a dr. Auer Éva ügyvéd (cím11), dr. Borbély Zoltán ügyvéd (cím11), dr. Péchy Kristóf ügyvéd (cím3) és a GK. Szabó Ügyvédi Iroda (cím4, ügyintéző: dr. Szabó Géza Krisztián ügyvéd) által képviselt felperes1 (cím12) felperesnek, a Molnár és Társa Ügyvédi Iroda (cím6, ügyintéző: dr. Molnár S. István ügyvéd), valamint jogtanácsos2 kamarai jogtanácsos által képviselt alperes1 (cím2) alperes ellen biztosítási díj iránt indult perében – melybe az alperes pernyertességének előmozdítása érdekében a Sárhegyi és Társai Ügyvédi Iroda (cím13, ügyintéző: dr. Sárhegyi Zoltán ügyvéd), valamint a Sárhegyi és Társai Ügyvédi Társulás részéről dr. Lovas András ügyvéd (cím7) és jogtanácsos1 kamarai jogtanácsos által képviselt alperesi beavatkozó (cím9) beavatkozott – a Fővárosi Törvényszék 2020. december 11. napján meghozott 13.G.40.419/2019/95. számú közbenső ítélete ellen az alperesi beavatkozó által 96. és 97. sorszámon, az alperes által 99. sorszám alatt benyújtott fellebbezés folytán meghozta a következő ítéletet: A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság közbenső ítéletét megváltoztatja, és a keresetet elutasítja. Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 13.025.000 (tizenhárommillió-huszonötezer) forint, az alperesi beavatkozónak pedig 7.262.500 (hétmillió-kétszázhatvankétezer-ötszáz) forint együttes első- és másodfokú perköltséget. Fővárosi Ítélőtábla 6.Pf.20.124/2021/20/I 2 Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. Indokolás [1] A felperes több kockázatra kiterjedő biztosítási szerződést kötött az alperessel. Az alperes által kiállított módosított biztosítási kötvény szerint a biztosítás kezdete 2014. február 10., a módosítás érvényessége 2016. december 10., a biztosítás következő évfordulója 2017. február 10. A kötvény a kockázatviselés egyik helyeként jelöli meg a cím10 szám alatti ingatlant. E kockázatviselési hely vonatkozásában a biztosítási szerződés része volt az "szerződés neve" vagyonbiztosítás, valamint az "szerződés neve" üzemszünet biztosítás, és a kötvény együttbiztosítottként tünteti fel az Kft.5-t (a továbbiakban: társbiztosított). Az alperes kockázatviselése kiterjedt a készletekben keletkezett károkra. A kötvény a készletkár tekintetében a biztosítási összeget 640.000.000 forintban határozza meg, 50.000 forint önrész mellett, az üzemszünet biztosítás tekintetében pedig 2.200.000.000 forint biztosítási összeget határoz meg, 3 nap levonásos jellegű önrész mellett. A szerződő felek a biztosítási szerződés részévé tették az alperes által alkalmazott Általános Vagyonbiztosítási Feltételeket (ÁVF), "szerződés neve" Típusú Egyedi Vagyonbiztosítási Szerződések Feltételeit (ARSZF) és "szerződés neve" Üzemszünet Biztosítás Különös Rendelkezéseit (ARÜKR). Az ARSZF III. pontja szerint biztosítási esemény „a biztosított vagyontárgyakban, vagy azok részeiben, a biztosítási időszak alatt, hirtelen balesetszerűen – véletlen, váratlan, előre nem látható, külső okból – a kockázatviselési helyen bekövetkező, és a biztosított vagyontárgyak károsodásával, megsemmisülésével vagy eltűnésével járó olyan kár, melynek oka nem esik a biztosítási feltételekben meghatározott kizárások alá, valamint amely eseményekre vonatkozóan a biztosító a biztosítási szerződésben foglaltak szerint nem zárta ki a kockázatviselési kötelezettségét, továbbá, amely javítást vagy pótlást, helyreállítást tesz szükségessé. Károsodásnak vagy megsemmisülésnek (továbbiakban dologi kárnak) a vagyontárgy állagának hátrányos megváltozása minősül. Nem minősül azonban károsodásnak vagy megsemmisülésnek, ha a vagyontárgy már eredetileg is meglevő hiányossága válik nyilvánvalóvá. Előre nem láthatók azok a károk, amelyeknek bekövetkeztét, illetve bekövetkeztének fenyegető lehetőségét a biztosított az üzemben végzett tevékenységhez szükséges szaktudás birtokában, illetve a jó gazda gondosságával nem láthatott előre.”. Az ARSZF IV.1.

1. n)pontja értelmében a biztosító kockázatviselése nem terjed ki azokra a káreseményekre, veszteségekre és kiadásokra, amelyeket közvetlenül vagy közvetve a biztosított vagyontárgy természetes vagy nem megfelelő állapotából/tulajdonságából, rendeltetésszerű használatából, elhasználódásából, kopásából, öregedéséből, gyártási, konstrukciós, tervezési vagy anyaghibából keletkeztek. Az ARSZF IV.1.
2. r)pontjában az alperes kizárta a kockázatviselés köréből azokat a károkat, amelyeknek közvetlen vagy közvetett oka kezelési hiba, karbantartás, átépítés, javítás vagy üzemi próba. Az ARSZF XV.2. pontja azt tartalmazza, hogy a szerződő és a biztosítottak érdekkörébe tartozó személyek a szakképzett személytől elvárható gondosságot kötelesek tanúsítani a kármegelőzés körében. Az ARÜKR I.1. pontja szerint biztosítási esemény az üzem működésének teljes vagy részleges megszakadásából eredő dologi kár bekövetkezése, ha azt a biztosító által fedezett kockázati körülmények bekövetkezése miatt fellépő biztosítási esemény okozza. A felek által kötött egyedi megállapodás 2.1. pontja „Mentesülés” címszó alatt a következőket tartalmazza: „A vagyon-, ill. üzemszünet-biztosítás fedezete a Fővárosi Ítélőtábla 6.Pf.20.124/2021/20/I 3 szerződésben megnevezett biztosítottakra vonatkozólag úgy alkalmazandó, mintha mindegyik fél számára külön kötvényt állítottak volna ki. Ezt figyelembe véve a biztosító mentesülése, a szerződés érvényessége, stb. egymástól függetlenül, Biztosítottanként külön-külön vizsgálandó. A fentiek nem vonatkoznak a súlyos gondatlanság és a szándékosság eseteire.”. A cím10 szám alatti ingatlanon lévő raktárban, amelynek üzemeltetője a társbiztosított, 2017. január 17-én 5 óra 20 perc körüli időben a tanú1 (a továbbiakban: targoncavezető) által vezetett "1" típusú, induktív megvezetéssel és kézi vezérléssel egyaránt irányítható targonca a raktár szűk folyosós területén a 40. és a 41. állványsor között hátramenetben egy raklapnak ütközött, és azt nekitolta a 40. állványsor egyik lábának. Ennek következtében az állványzat eldőlt, és ledöntött több másik állványsort is. Az állványok ledőlése következtében részben megsemmisült, részben megsérült, részben forgalomba hozatalra alkalmatlanná vált a felperes raktárban tárolt árukészletének jelentős része. [2] A felperes a keresetében 1.210.831.102 forint tőkének, ezen összeg után 2017. június 3-tól a kifizetésig a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (Ptk.) 6:155. §-ában meghatározott mértékű késedelmi kamatnak és a perrel felmerült költségeinek a megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Hivatkozott arra, hogy bekövetkezett a készletkár és az üzemszünet biztosítási esemény, ezért az alperes a biztosítási szerződés alapján köteles teljesíteni az ezekre a biztosítási eseményekre megállapított biztosítási összeg önrésszel csökkentett részét. Állította, hogy a targonca induktív vezérlés alatt állt közvetlenül az állványzatnak ütközés előtt. Előadta, hogy a targonca műszaki hiba következtében elvesztette az indukciós jelet, letért a vezérelt menetvonalról, és így ütközött a raklapnak. Álláspontja szerint az induktív vezérlés alatt álló targonca raklapnak vagy állványzatnak ütközése a jó gazda gondosságával sem volt előre látható, annak oka nem tekinthető kezelési, tervezési vagy konstrukciós hibának. Kifejtette, hogy a kezelés fogalma a vagyontárgy általános üzemeltetésére vonatkozik, nem pedig egy konkrét időpontban meghatározható használat módjára. Állította azt is, hogy a raktári polcrendszer jegyzőkönyvben rögzített hibáit kijavították. Hangsúlyozta, hogy az "1" típusú targoncák induktív megvezetésével kapcsolatban korábban tapasztalt rendellenességek csekélyek voltak, egy esetben sem jártak raklapnak vagy állványzatnak ütközéssel. Az volt az álláspontja, hogy emiatt a raktár szűk folyosós részén nem kellett észszerűen számolni ütközés és ebből eredő kár bekövetkezésének veszélyével. Kiemelte, hogy a készletben keletkezett károkat nem a polcrendszer hiányosságai okozták, hanem az, hogy a targonca az állványzatnak ütközött. Okfejtése szerint sem azok az ütközések, amelyek korábban a raktár nem szűk folyosós részén történtek, sem a polcrendszer esetleges hibái nem hatottak közre a káresemény bekövetkezésében, ezért e körülmények bejelentésének elmaradása miatt az alperes nem zárkózhat el jogszerűen a teljesítéstől. Hivatkozott arra, hogy szándékos károkozás csak akkor állapítható meg, ha a károkozó szándéka kifejezetten kár okozására irányult. Álláspontja szerint károkozási szándék a targoncavezető terhére nem állapítható meg. Érvelése szerint, ha a targoncavezetőt esetleg terheli is gondatlanság, az semmiképpen sem minősíthető súlyosnak, és nem eredményezheti az alperes mentesülését. Előadta, hogy a raktározott készletében 844.786.471 forint kára keletkezett. Előadta továbbá, hogy a gyártósorok teljes kapacitással működnek, ezért a kiesett termékmennyiséget nem volt lehetséges pótolni. Ebből a 149 napos időszakban 373.617.123 forint üzemszüneti vesztesége keletkezett, amelynek 3 napra eső része 7.522.492 forint. Fővárosi Ítélőtábla 6.Pf.20.124/2021/20/I 4 [3] Az alperes és az alperesi beavatkozó ellenkérelme a kereset elutasítására és a felperes perköltségben marasztalására irányult. Hivatkoztak arra, hogy a káresemény nem minősül biztosítási eseménynek, mert a szükséges szaktudás birtokában, a jó gazda gondosságával a kár bekövetkezése előre látható volt. Ezzel kapcsolatban utaltak arra, hogy a raktárban üzemeltetett targoncák már a káresemény előtt is többször nekiütköztek a polcrendszer oszlopainak, és az éves vizsgálat több hibát is feltárt a polcrendszerben. Az volt az álláspontjuk, hogy ezekre a körülményekre figyelemmel felismerhető volt az oszlopnak ütközés és az állványdőlés veszélye, és előre látható volt, hogy ez a polcrendszeren tárolt készletek károsodásával járhat. Hivatkoztak arra is, hogy a káresemény a biztosítási fedezetből kizárt kockázatok körébe tartozik, mert a kár bekövetkezése a polcrendszer tervezési és konstrukciós hibájára, valamint a targoncavezető kezelési hibájára vezethető vissza. Ezzel kapcsolatban állították, hogy közvetlenül az ütközés előtt és az ütközés időpontjában a targonca manuális irányítás alatt állt. Kiemelték, hogy a raktár szűk folyosós részén a targonca kezelési útmutatója és a társbiztosított raktározási szabályzata szerint is tilos induktív megvezetésről manuális irányításra átváltani. Álláspontjuk szerint a targoncavezető kezelési hibát vétett azzal, hogy a raktár szűk folyosós részén manuálisan irányította a targoncát, és kiiktatta a targonca biztonsági berendezéseit. Vitatták, hogy a targonca műszakilag hibás lett volna, és a targonca műszaki hibája lett volna az ütközés oka. Kifejtették, hogy a korábbi ütközések, az indukciós jelvesztés és a polcrendszer feltárt hibái, valamint az, hogy a hibákat nem javították ki, olyan körülmények, amelyek lényegesek voltak a kockázat elvállalása szempontjából, és közrehatottak a káresemény bekövetkezésében. Előadták, hogy ezeket a körülményeket a biztosítottak kötelesek lettek volna bejelenteni, a bejelentés elmulasztása pedig azzal a következménnyel jár, hogy az alperes kötelezettsége nem állt be. Kifejtették, hogy a targoncavezető szándékosan okozta a kárt, mert szándékosan váltott induktív megvezetésről manuális irányításra, és szándékosan hatástalanította a jármű biztonsági berendezéseit. Érvelésük szerint a kármegelőzési kötelezettség súlyosan gondatlan megszegéseként kell tekinteni, hogy elmaradt a polcrendszer hibáinak kijavítása és a polcrendszer kellő tehermentesítése a hibákkal érintett részeken, és nem készült az ütközés elleni megfelelő lábazatvédelem, valamint a raktárt és a polcrendszert a munkavédelmi előírások súlyos megszegésével üzemeltették. Okfejtésük szerint a szándékos károkozásra, valamint a kármegelőzési kötelezettség súlyosan gondatlan megszegésére tekintettel az alperes menetesül a biztosítási szolgáltatás teljesítésének kötelezettsége alól. Hivatkoztak arra, hogy a biztosítottak nem tették lehetővé az alperes számára a baleset helyszínének vizsgálatát és ellenőrzését, emiatt lényeges körülmények utóbb kideríthetetlenekké váltak. [4] Az elsőfokú bíróság közbenső ítéletet hozott, amelyben megállapította, hogy az alperes a peres felek között fennálló "szerződés neve" Vagyonbiztosítási szerződés alapján a felperest ért 2017. január 17. napján történt káreset miatti kárt megtéríteni tartozik. Közbenső ítéletének indokolásában úgy foglalt állást, hogy kezelési hibán a nem rendeltetésszerű használatot kell érteni. Mivel a targonca induktív megvezetéssel és manuálisan is rendeltetésszerűen üzemeltethető volt, a manuális irányítás nem minősül kezelési hibának. Rámutatott, hogy a biztosított vagyontárgy nem a polcrendszer, hanem a raktárkészlet volt, amely károsodott. Kifejtette, hogy a polcrendszer teherbíró képessége fennállt, annak vonatkozásában konstrukciós hiba nem állapítható meg, vagy az csak részleges lehetett. Mindebből azt a jogi következtetést vonta le, hogy a káresemény biztosítási eseménynek minősül, és nem tartozik a kizárt kockázatok körébe. Álláspontja szerint a korábbi indukciós jelvesztéseket és polcrendszernek ütközéseket azért nem kellett reális kárveszélynek tekinteni, mert egyik alkalommal sem következett be kár, ezért a káresemény bekövetkezése nem áll okozati összefüggésben sem a korábbi jelvesztésekkel, sem a korábbi ütközésekkel. Erre Fővárosi Ítélőtábla 6.Pf.20.124/2021/20/I 5 figyelemmel e körülmények bejelentésének az elmaradása nem jár azzal a következménnyel, hogy nem állt be az alperes teljesítési kötelezettsége. Nem találta a közlési és változásbejelentési kötelezettség megsértésének azt sem, hogy nem jelentették be a polcrendszer sérüléseit és a sérülések kijavításának elmaradását. Ezzel kapcsolatban kifejtette, hogy a kisebb sérülések keletkezése és kijavítása nem minősül lényeges körülménynek, és nem tartozik bejelentési kötelezettség alá. A polcrendszer kijavítatlansága egyébként is a mentesülés körébe tartozó kérdés. Okfejtése szerint a jó gazda gondosságának hiányára vonatkozó alperesi hivatkozás azért alaptalan, mert a társbiztosított raktármenedzsere a targonca minden meghibásodása esetén javítást kért az alperesi beavatkozótól. Az volt az álláspontja, hogy a felperes megfelelően együttműködött az alperessel a káresemény okának kiderítése érdekében, az alperes minden lényeges körülményt ellenőrizhetett. Részletesen ismertette a társbiztosított által jelen per alperese ellen indított perben és a jelen perben kihallgatott tanúk vallomásait, a periratokhoz csatolt magánszakértői véleményeket, valamint a perben kirendelt szakértő véleményét. A magánszakértői vélemények közül maradéktalanul elfogadta szakértő1 véleményét, amely szerint a ledőlést előidéző ütközés helyén a polcrendszer nem volt sérült, és a polcrendszer az ütközés hatására akkor is ledőlt volna, ha annak hibáit kijavították volna. A rendelkezésre álló bizonyítékok alapján nem találta megállapíthatónak azt, hogy a targoncavezető szándékosan okozta a kárt. Egyetértett a felperessel abban, hogy a károkozás csak akkor tekinthető szándékosnak, ha a károkozó akarata kár okozására irányul. Kifejtette, hogy a perben a legfontosabb érdemi bizonyíték a targoncavezető tanúvallomása, aki minden alkalommal következetesen és egybehangzóan úgy nyilatkozott, hogy a káreseményt megelőzően induktív megvezetéssel működtette a targoncát. Kiemelte, hogy a baleset bekövetkezésekor annak helyszínén a targoncavezetőn kívül senki más nem volt jelen, az ütközés helye egyik videófelvételen sem látható, ezért a szakértők csak a valószínűség kategóriájában tehetnek megállapításokat. Hangsúlyozta, hogy a rendelkezésre álló videófelvételeken az látszik, hogy a targoncavezető rutinszerűen, a társbiztosított kezelési szabályzatát betartva használta az induktív megvezetést. Álláspontja szerint ez azt támasztja alá, hogy a baleset időpontjában is használnia kellett az induktív megvezetést. Okfejtése szerint az a szakértői ténymegállapítás, hogy a targonca vezérlőpultja utolsó beállításként manuális irányítást jelzett, nem bizonyítja, hogy a targoncavezető a baleset előtt szándékosan manuálisan irányította a targoncát, és nem bizonyítja a baleseti mechanizmust sem. Rámutatott, hogy van olyan szakvélemény, amely szerint a balesetet az egyik indukciós hurok szakadása és az annak következtében fellépő indukciós jelvesztés is okozhatta, amely a baleset során, a tolatás idején is keletkezhetett, ezért azt a hibanapló nem rögzítette. Kifejtette, hogy nem zárható ki annak lehetősége sem, hogy a targoncavezető véletlenül kapcsolt manuális irányításra. A perben kirendelt szakértő véleményével szemben szakértő1, szakértő2 és szakértő4 által készített magánszakvéleményeket fogadta el, azzal, hogy a baleseti mechanizmusra csak a valószínűség körében tehetők megállapítások. A szakvélemények alapján arra a következtetésre jutott, hogy a baleset kimeneteléhez nem a targonca hibája vagy állványnak ütközése, hanem az állványzat oldalirányból nem megfelelő volta vezetett, és elfogadható az a hivatkozás, hogy egy raktárban üzemszerű az ütközés. Mindezek alapján azt a jogi következtetést vonta le, hogy a targoncavezető terhére sem szándékosság, sem súlyos gondatlanság nem állapítható meg, ezért az alperes nem mentesülhet a biztosítási szolgáltatás teljesítése alól. Az alperes által indítványozott további bizonyítást mint szükségtelent mellőzte. [5] A közbenső ítélet ellen az alperes és az alperesi beavatkozó terjesztettek elő fellebbezést. Fővárosi Ítélőtábla 6.Pf.20.124/2021/20/I 6 [6] Az alperes fellebbezése elsődlegesen a közbenső ítélet megváltoztatására, a kereset elutasítására, valamint a felperes első- és másodfokú perköltségben marasztalására, másodlagosan a közbenső ítélet hatályon kívül helyezésére irányult. Fellebbezésében sérelmezte, hogy az elsőfokú bíróság nem folytatta le maradéktalanul a tényállás megállapításához szükséges bizonyítást, indokolatlanul mellőzte az indítványozott bizonyítást, a rendelkezésére álló bizonyítékokat okszerűtlenül mérlegelte, a tényállást hibásan, iratellenesen állapította meg, és nem vizsgálta a védekezés körében előadott minden hivatkozást. Érvelése szerint a rendelkezésre álló adatok alapján nem volt helye közbenső ítélet hozatalának, a közbenső ítéletből nem tűnik ki, hogy az elsőfokú bíróság milyen biztosítási szerződés alapján állapította meg az alperes kötelezettségét. Sérelmezte azt is, hogy az elsőfokú bíróság nem tulajdonított jelentőséget a polcrendszer hibáit rögzítő jegyzőkönyvnek, a hibák kijavítatlanságának, az ezzel kapcsolatos lényeges körülmények kideríthetetlenné válásának és a raktár jogellenes működtetésének. Fenntartotta azt az álláspontját, hogy a káresemény nem minősül biztosítási eseménynek, az a fedezetből kizárt kockázatok közé tartozik, a közlési és változásbejelentési kötelezettség elmulasztása miatt a kötelezettsége nem állt be, illetve mentesül a biztosítási szolgáltatás teljesítése alól. Hivatkozott arra, hogy az ítélet indokolásának ki kell terjednie az ellenkérelem minden hivatkozására. Ismét kifejtette, hogy a felperesnek előre kellett látnia, hogy a targoncák polclábakkal való ütközése vagy a polcrendszer hibái előbb-utóbb nagyobb kárhoz vezethetnek, és a kármegelőzési kötelezettsége körében gondoskodnia kellett volna a hibák kijavításáról és ütközés elleni megfelelő lábazatvédelemről, valamint a hibákkal érintett részeken tehermentesítenie kellett volna a polcrendszert. Álláspontja szerint a kezelési hiba a szavak általánosan elfogadott jelentése szerint nem a rendeltetésnek nem megfelelő használatot jelenti, hanem a konkrét eljárás kifogásolhatóságát, ezért kezelési hibának minősül, hogy a targoncavezető a kezelési útmutató és a raktározási szabályzat tiltó rendelkezése ellenére manuális irányításra kapcsolta át a targoncát. Kiemelte, hogy a kezelési hiba kizárt kockázat. Kifejtette, hogy az elsőfokú bíróság kirívóan okszerűtlenül mérlegelte a bizonyítékokat, amikor a perben kirendelt szakértő véleményével szemben azt állapította meg, hogy a targoncavezető a baleset időpontjában használta az induktív megvezetést. Hivatkozott arra, hogy a kizárások a biztosítási esemény körébe tartoznak, ezért a felperesnek kell bizonyítania, hogy nem áll fenn kizárási ok. Erre figyelemmel a targonca üzemmódjának bizonytalanságát az elsőfokú bíróságnak a felperes terhére kellett volna értékelnie. Előadta, hogy a targonca menet közben nem kapcsolható át manuális üzemmódba. Hangsúlyozta, hogy a perben kirendelt műszaki szakértő a bizonyosság határán állapította meg, hogy a targonca manuális irányítás alatt állt a káresemény bekövetkezésekor, és kizárta a műszaki hiba lehetőségét. A szakértői vélemény szerint az indukciós jel elvesztésének nyoma kellene legyen a targonca eseménynaplójában, az eseménynapló azonban nem rögzített ilyen hibát. Hangsúlyozta azt is, hogy az indukciós jel elvesztése esetén a vészfék megállítja a járművet, és kizárt, hogy jelvesztés esetén a vészfék ne működjön. Okfejtése szerint a manuális üzemmódot minden kétséget kizáróan és egyértelműen bizonyítja, hogy a targonca vezérlőpultja utolsó beállításként manuális üzemmódot jelzett, és az eseménynapló hibajegyzéke nem rögzített jelvesztést. Utalt arra, hogy az általa megbízott magánszakértők a helyszín és a targonca közvetlen megszemlélése után alkottak véleményt, vizsgálataikon a felperes képviselői is jelen lehettek, míg a felperes által megbízott magánszakértők csak közvetett adatokkal dolgozhattak, vizsgálataikra az alperes és a beavatkozó nem kaptak meghívást. Rámutatott, hogy a felperes megbízásából eljárt szakértők csak a valószínűség kategóriájában tettek megállapításokat, és nem állították konkrét és bizonyított műszaki hiba fennállását. Külön kiemelte, hogy szakértő4 helytelen adatokat használt az általa elvégzett Fővárosi Ítélőtábla 6.Pf.20.124/2021/20/I 7 szimulációhoz. Az volt az álláspontja, hogy a káreseményt okozó targoncavezető nem tekinthető érdektelen tanúnak, vallomása nem alkalmas a perben kirendelt szakértő megállapításának megcáfolására vagy kétségessé tételére. Hivatkozott arra, hogy a targoncavezető tanúvallomása több tény tekintetében valótlan vagy ellentmondásos, ezért kétségbe vonható a szavahihetősége. A tervezési és konstrukciós hibával kapcsolatban azt emelte ki, hogy a biztosítási szerződés biztosított vagyontárgyként nevesíti a polcrendszert is. Érvelése szerint az elsőfokú bíróságnak abból a megállapításból, hogy a baleset kimeneteléhez a polcrendszer nem megfelelő volta vezetett, azt a jogi következtetést kellett volna levonnia, hogy a káresemény a kizárt kockázatok közé tartozik. Hivatkozott arra is, hogy a felperes az alperes kockázatban állása alatt is köteles lett volna bejelenteni a biztosító kockázatviselésének mértékét befolyásoló tényezők módosulását. Előadta, hogy minden évben új szerződést kötött a felperessel, ezért a felperest az új szerződés megkötésekor terhelte a közlési kötelezettség. A kockázatviselés szempontjából lényeges körülményként jelölte meg ismét azt, hogy a targoncák korábban többször elvesztették az indukciós jelet, valamint azt, hogy a polcrendszer több helyen is hibás volt, és ezeket a hibákat nem javították ki. Utalt arra, hogy a felperes a raktárhelyiségben termelőtevékenységet tervezett folytatni. Utalt arra is, hogy a felperes nem bizonyította a polcrendszer hibáinak kijavítását. Kifejtette, hogy ha a felperes bejelentette volna ezeket a lényeges körülményeket, akkor megfelelő kármegelőzési tervet tudott volna előírni, ha azt a felperes nem hajtotta volna végre, akkor felmondhatta volna a szerződést, vagy elutasíthatta volna a felperes 2016. decemberi ajánlatát. Kifogásolta, hogy az elsőfokú bíróság nem adott helyt a polcrendszer kijavításával kapcsolatos bizonyítási indítványainak. Hangsúlyozta, hogy a bizonyítékok rendelkezésre bocsátása a perben nem tagadható meg biztosítási titokra hivatkozással. Rámutatott, hogy mindkét lényeges körülmény vonatkozásában a felperest terheli annak bizonyítása, hogy a körülmény még közvetve sem hatott közre a káresemény bekövetkezésében. Fenntartotta azt az állítását, hogy a felperes magatartása miatt lényeges körülmények kideríthetetlenekké váltak. Álláspontja szerint a felperes súlyosan gondatlanul megszegte a kármegelőzési kötelezettségét azzal, hogy elmulasztotta a polcrendszer hibáinak kijavítását, nem tehermentesítette a polcrendszert a sérülésekkel érintett részeken, nem gondoskodott az ütközések ellen megfelelő lábazatvédelemről. Kifejtette, hogy a kármegelőzési kötelezettség súlyosan gondatlan megszegéseként kell értékelni a munkavédelmi szabályok figyelmen kívül hagyását a raktár üzemeltetése során. Az volt az álláspontja, hogy a társbiztosítottal mint professzionális raktár üzemeltetővel szemben szigorúbb gondosság volt elvárható a baleset megelőzése szempontjából. Mivel elmulasztotta a balesetek megelőzése érdekében tőle elvárható intézkedéseket, magatartása súlyosan gondatlannak minősül. Okfejtése szerint a közte és a felperes között létrejött egyedi megállapodás nem érinti a kizárások alkalmazhatóságát, és kiemelte, hogy a felperesnek és a társbiztosítottnak a káresemény bekövetkezésekor ugyanazok a személyek voltak a tulajdonosai és az ügyvezetői. Kifejtette, hogy az egyedi megállapodás lényege az, hogy különböző biztosítottak esetén egymás magatartását ne lehessen betudni a másik biztosítottnak a biztosító mentesülése szempontjából. Erre figyelemmel a társbiztosított mulasztásai a felperes terhére is értékelhetők. Érvelése szerint a biztosítottaknak a korábbi ütközésekre, a lábazatvédelem hiányára és a polcrendszer kijavítatlan hibáira tekintettel észszerűen számolniuk kellett azzal, hogy egy újabb ütközés akár a polcok összedőléséhez vezethet, ezért a kár előre látható volt. Hivatkozott arra, hogy a káreseményt közvetetten a polcrendszer tervezési vagy konstrukciós hibája idézte elő. Jogi álláspontjának alátámasztása céljából hivatkozott több bírósági döntésre. Álláspontja szerint a felperes külön megállapodással kapcsolatos hivatkozásai a Pp. 235. §