A határozat elvi tartalma: A vezető tisztségviselő felelősségét megalapozó beszámoló letétbe helyezési és közzétételi kötelezettségének elmulasztása tekintetében nem csak a rendes éves beszámoló letétbe helyezési kötelezettséget kell vizsgálni, hanem - amennyiben végelszámolásra került sor - azt is, hogy a vezető tisztségviselő a végelszámolás megindulása előtti tevékenységet lezáró beszámolót, illet felszámolás esetén a Cstv.
- §-a szerinti tevékenységet lezáró mérleget letétbe helyezte-e és közzétette-e. A Kúria mint felülvizsgálati bíróság ítélete Gfv.VII.30.390/2020/
- A tanács tagjai: Dr. Farkas Attila a tanács elnöke Dr. Csőke Andrea előadó bíró Dr. Gáspár Mónika bíró A felperes: felperes A felperes jogi képviselője: Dezsényi Ügyvédi Iroda cím Az alperes: alperes1 Az alperes jogi képviselője: Dr. Szabadkai Ügyvédi Iroda cím Az eljárás tárgya: vezető tisztségviselő felelősségének megállapítása A másodfokú bíróság neve és a felülvizsgálni kért jogerős ítélet száma: Pécsi Ítélőtábla, Gf.V.40.002/2020/
- Az elsőfokú bíróság neve és a határozat száma: Kúria VII.Gfv.30.390/2020/4 2 Szekszárdi Törvényszék, 4.G.40.042/2018/
- A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: a felperes Rendelkező rész A Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartja. Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 63.500 (hatvanháromezer-ötszáz) Ft felülvizsgálati eljárási költséget. Az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye. Indokolás A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás [1] A T. Kft. (a továbbiakban: adós) társaságot 1997-ben alapították,
- június 14-től végelszámolás,
- december 13-tól felszámolás hatálya alatt állt. A részleges vagyonfelosztással befejeződött felszámolást követően
- április 23-án törölték a cégnyilvántartásból. [2] Az adós vezető tisztségviselője a bejegyzéstől a végelszámolás megkezdéséig az alperes volt. [3] A felperes hitelezői igényét 3.656.504 Ft összegben tartotta nyilván a felszámoló. A felszámoló 184.503.228 Ft+799.579 Ft regisztrációs díj iránti igényt vett nyilvántartásba (keresetlevél F/1 melléklete). [4] Az adós 2008-tól veszteségesen működött, 2009-ben a könyvvizsgáló felhívta a figyelmet a saját tőke folyamatos csökkenésére, 2010-ben pedig rögzítette, hogy jelentős a bizonytalanság a vállalkozás folytatása elvének érvényesülése tekintetében. Az adós likviditási mutatója – jóllehet több százmilliós kiadása és bevétele volt – igen alacsony volt,
- december 31-ig az adósságfedezeti mutatója még 1 felett volt, a
- december 31-i mérleg szerint az 0,94%-ra csökkent, azaz összes eszköze nem fedezte az összes kötelezettségét. Kúria VII.Gfv.30.390/2020/4 3 [5] Az adós társaság a kötelezettségeinek, bár időnként késedelmesen, de eleget tett, törlesztette kölcsöneit. A felszámolási eljárásban érvényesített hitelezői igények közül a legkorábbi
- november hónapban vált esedékessé, figyelemmel arra is, hogy az adós több esetben megállapodott a tartozásai átütemezésében. A felperes keresete, az alperes ellenkérelme [6] A felperes – a megismételt eljárásban – keresetében kérte, állapítsa meg a bíróság, hogy a
- december 31-től a felszámolás megindulásáig terjedő időszakban az adós fizetésképtelenséggel fenyegető helyzetben volt folyamatosan, s az alperes mint az adós vezető tisztségviselője ügyvezetési feladatait nem a hitelezői érdekek elsődlegessége alapján látta el. A vagyoncsökkenés összegét 41.167.126 Ft-ban kérte megállapítani az alperesnek, illetve fiának kifizetett összegekre hivatkozással [a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló
- évi XLIX. törvény (Cstv.) 33/A. §
(1)bekezdés]. [7] Miután az alperes nem tett eleget a végelszámolás miatti tevékenységet záró mérleg letétbe helyezési és közzétételi kötelezettségének, ezért állította, hogy az alperes nem a hitelezői érdekek figyelembevételével járt el és erre tekintettel kérte megállapítani a vagyoncsökkenés mértékét a 2010. december 31. napjával készült mérleg és a felszámolási zárómérleg eszközállományának különbségében, 215.764.000 Ft-ban [Cstv. 33/A. §
(2)bekezdés]. [8] Az alperes kérte a kereset elutasítását, vitatta, hogy az adós fizetésképtelenséggel fenyegető helyzete
- december 31-én már fennállt volna. Hivatkozott arra, hogy alacsony likviditási mutatója mellett eleget tett fizetési kötelezettségeinek. Kötelezettségeit a teljes eszközállománya
- december 31-ig fedezte, addig objektíve nem állt fenn olyan helyzet, amiből a vezető tisztségviselőnek látnia kellett volna, hogy az adós tartozásait esedékességkor nem tudja kiegyenlíteni. [9] Nem vitatta, hogy a végelszámolási eljárás miatti tevékenységet záró mérleg közzététele elmaradt, de az elkészült, mind a felszámolási eljárásban, mind jelen perben ismert volt. Az első- és a másodfokú bíróság határozata [10] Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy az alperes mint az adós vezető tisztségviselője a
- december 15-től
- február 23-ig, és
- november
- napjától a felszámolási eljárás megindulásáig fennálló fizetésképtelenséggel fenyegető helyzetben az ügyvezetési feladatait nem a hitelezői érdekek elsődlegessége alapján látta el és ezáltal az adós vagyona 10.546.629 Ft-tal csökkent. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította és a felperest kötelezte 25,16%-ban a perköltség viselésére. Kúria VII.Gfv.30.390/2020/4 4 [11] Egyebek mellett kifejtette, hogy Cstv. 33/A. §
(2)bekezdésében meghatározott vélelmet nem alapozza meg az adós végelszámolási zárómérlege közzétételének elmulasztása, mert a mérleg ismert volt a gazdálkodók számára. [12] A mindkét fél fellebbezése alapján eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta és megállapította, hogy az alperes, mint az adós vezető tisztségviselője a
- november
- napjától a felszámolási eljárás megindulásáig fennálló fizetésképtelenséggel fenyegető helyzetben ügyvezetési feladatait nem a hitelezők érdekeinek elsődlegessége alapján látta el és ezáltal az adós gazdálkodó szervezet vagyona 410.710 Ft-tal csökkent. A keresetet ezt meghaladóan tekintette elutasítottnak. Kötelezte a felperest arányos perköltség fizetésére. [13] Az ítélet indokolásában a számvitelről szóló
- évi C. törvény (Sztv.)
- §
(1)bekezdésére, 11. §
(10)és
(12)bekezdésére hivatkozással arra az álláspontra helyezkedett, hogy a végelszámolási záró mérleget nem kell figyelembe venni a Cstv. 33/A. §
(2)bekezdése szerinti vélelem alkalmazásánál, mert az adós éves beszámolóját az alperes 2008-2010-ben letétbe helyezte és közzétette. [14] Ezért helytállóan vizsgálta a Cstv. 33/A. §
(1)bekezdés szerint az alperes felelősségét az elsőfokú bíróság. [15] Kifejtette, hogy a likviditási gondokkal küzdő adós néhány napos késedelemmel rendezni tudta kötelezettségeit 2007-2009-ben. Az elsőfokú bíróság által meghatározott első,
- december 15-
- február 23-ig tartó időszak azért nem alapozza meg az alperes felelősségét, mert ha a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet megszűnt, az átmeneti időszak alatt tanúsított magatartás a Cstv. alapján nem értékelhető. A vezető tisztségviselő Cstv. szerinti felelőssége megállapításának az a feltétele, hogy az adós felszámolásának elrendeléséig folyamatosan álljon fenn az adós fizetésképtelenséggel fenyegető helyzete. [16] Helyesen állapította meg az elsőfokú bíróság, hogy
- november 1-től a felszámolás megindulásáig az adós fizetésképtelenséggel fenyegető helyzetben volt, ennél korábbi időpontot a felperes nem bizonyított. [17]
- november
- napját követően csak a 410.710 forintos jogcím nélküli és egy 1.250.000 forintos gépbérleti jogcímű kifizetés volt. Ez utóbbi vonatkozásában az ítélőtábla hangsúlyozta, hogy a felszámolás kezdő időpontjáig a vezető tisztségviselő maga dönti el, hogy mely hitelezőket részesít kifizetésben, ha az adós a vele szembeni valamennyi követelés kielégítéséhez szükséges pénzeszközzel nem rendelkezik. A felperes nem vitatta a kifizetések jogcímét és a gazdasági események megtörténtét. Az ítélőtábla álláspontja szerint a gépbérlet jogcímén történt kifizetéssel az adós a tevékenysége folytatása körében felmerült tényleges költséget egyenlített ki, amelynek ellenértékeként az alperes egyéni vállalkozása a saját eszközállományába tartozó gép időleges használatát biztosította az adósnak, így az adós vagyonában a valós gazdasági esemény eredményeként csökkenés nem következett be. Kúria VII.Gfv.30.390/2020/4 5 [18] A 410.710 Ft tekintetében azonban ilyen gazdasági esemény nem állapítható meg, ezért ezzel az összeggel az adós vagyona csökkent, mely az alperesnek felróható. Felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem [19] A felperes felülvizsgálati kérelmében kérte a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését részben, és az elutasított kereset tekintetében – tartalma szerint – kérte az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatásával annak megállapítását, hogy az alperes ügyvezetési feladatait nem a hitelezői érdekek elsődlegessége alapján látta el és ezáltal az adós vagyona 215.764.000 Ft-tal csökkent. [20] Másodsorban kérte a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését részben, és az elutasított kereset tekintetében – tartalma szerint – kérte az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatásával annak a megállapítását, hogy az alperes ügyvezetési feladatait nem a hitelezői érdekek elsődlegessége alapján látta el és ezáltal az adós vagyona 41.167.126 Ft összeggel csökkent. [21] Az elsődleges kérelem vonatkozásában hivatkozott arra, hogy a
- január 1június
- közötti (a végelszámolást megelőző) időszakra vonatkozóan az alperesnek mérleget kellett volna készítenie, és azt letétbe helyeznie, valamint közzétennie. Emiatt alkalmazható a Cstv. 33/A. §
(2)bekezdés szerinti vélelem. Az, hogy a közzé nem tett zárómérleg a perben ismert volt, nem vezethet az alperes mentesülésére. [22] A
- évi mérleg és a felszámolási zárómérleg főösszegének összehasonlításával a vagyoncsökkenés 215.764.000 Ft, így a bizonyítási kötelezettségének eleget tett. [23] A fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkezése időpontja tekintetében rámutatott, ennek megállapításához az szükséges, hogy az adós esedékességkor ne legyen képes a tartozásait megfizetni. Miután az alperes is elismerte, hogy a társaság a tartozásait rendszeresen késedelemmel fizette meg, a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet már
- december 31-én bekövetkezett. [24] A felróható alperesi magatartások tekintetében arra hivatkozott, hogy az alperes a saját maga, vagy a közeli hozzátartozója javára teljesített kifizetéseket 41.167.126 Ft összegben, melyből 13.618.204 Ft tagi kölcsön visszafizetés történt saját maga részére. [25] Állította azt is, iratellenesen állapította meg a jogerős ítélet, hogy a legkorábbi esedékességű hitelező igény a felszámolási eljárásban a
- novemberi volt, mert a V Kft. követelése
- június-július hónap. Ezt követően az alperes és a fia részére kifizetett összegek 19.237.668 Ft-ot tesznek ki. [26] Hivatkozott arra is, hogy a perköltség megállapításánál nem lehet arányosítani, mert a per tárgya annak megállapítása, hogy fennáll-e az alperes felelőssége vagy sem. Kúria VII.Gfv.30.390/2020/4 6 [27] Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében kérte a jogerős ítélet hatályában való fenntartását. Álláspontja szerint a Cstv. 33/A. §
(2)bekezdés szerint tevékenységet záró mérleg vonatkozásában nem állapítható meg, hogy a jogalkotó azt éves vagy nem éves beszámolónak tekinti, ezért a vélelem alkalmazásának feltételei nem állnak fenn. A Kúria döntése és jogi indokai [28] A Kúria a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (rPp.) 275. §
(2)bekezdése alapján a jogerős ítéletet kizárólag a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta. [29] A Kúria megállapította, hogy a felperes a felülvizsgálati kérelmében csak a Cstv. 33/A. §-ra hivatkozott megsértett jogszabályként. Figyelemmel arra, hogy az rPp. 272. §
(2)bekezdése szerint a felülvizsgálati kérelemben meg kell határozni a megsértett jogszabályhelyet, és a 275. §
(2)bekezdése alapján a Kúria csak a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálhatja felül a jogerős határozatot, ezért a Kúria a jogerős ítéletet kizárólag abban a tekintetben vizsgálhatta, hogy az megsértette-e a Cstv. 33/A. §-át, a felülvizsgálati kérelem egyéb szöveges hivatkozásai – hiányos tartalmuk, a hozzájuk kapcsolódó konkrét megsértett jogszabályhely megjelölésének elmaradása miatt – érdemben nem voltak elbírálhatók [1/2016. (II. 15.) PK vélemény 3., 4. pont]. [30] A másodfokú bíróság az Sztv. 153. §
(1)bekezdésének, 11. §
(10)és
(12)bekezdésének, valamint a végelszámolás számviteli feladatairól szóló 72/2006. (IV. 3.) Korm. rendelet 3. §
(4)bekezdésének értelmezésével jutott arra a következtetésre, hogy a végelszámolás előtti tevékenységet lezáró mérleg közzétételének hiánya a Cstv. 33/A. §
(2)bekezdése szerinti vélelem beállását nem alapozta meg. E jogszabályi rendelkezéseket azonban a felperes megsértett jogszabályhelyként nem jelölte meg. A Kúria ezért érdemben nem vizsgálhatta, hogy a másodfokú bíróság helytállóan értelmezte és alkalmazta-e ezeket a jogszabályokat. Ebből eredően a vélelem fennállásának hiányára vont jogerős ítéleti következtetés sem volt érdemben felülvizsgálható, ahhoz önmagában a Cstv. 33/A. §-ának megsértésére hivatkozás nem volt elegendő. [31] A Kúria megjegyzi, a szükséges jogi évek előadása, a megsértett konkrét jogszabályhelyi rendelkezések megjelölése a per során előterjesztett különféle beadványokra utalással nem teljesíthető. A felülvizsgálati eljárás nem a per folytatása, hanem a jogerős ítélet ellen jogszabálysértésre hivatkozással előterjeszthető rendkívüli perorvoslat. A felülvizsgálati kérelemben kell az rPp. 272. §
(2)bekezdésében foglaltaknak megfelelően előadni, hogy a jogerős ítélet a felülvizsgálati kérelem előterjesztője szerint milyen jogszabályokat sért, és mennyiben, milyen okból sérti azokat. A korábbi beadványokra utalást az rPp. 272. §
(2)bekezdésében meghatározott kellékekkel rendelkező hivatkozások helyett ezért a Kúria nem veheti figyelembe. [32] A fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkezésének időpontját a másodfokú bíróság a rendelkezésre álló bizonyítékok mérlegelése alapján állapította meg. A Kúria VII.Gfv.30.390/2020/4 7 tényállás megállapítására, a bizonyítékok mérlegelésére vonatkozó eljárási szabályokat azonban a felperes megsértett jogszabályhelyként nem jelölte meg, ezért a jogerős ítélet e részében sem volt érdemben felülvizsgálható. [33] Ugyanezen okból nem vizsgálhatta érdemben a Kúria a másodfokú bíróságnak az adós kifizetéseivel, az alperes magatartásával kapcsolatos következtetéseit sem. A Cstv. 57. §
(1)bekezdése pedig nem a felszámolást megelőző időszakra, hanem a felszámolás alatti kielégítésre vonatkozik, e jogszabályi rendelkezést ezért a jogerős ítélet nem sérti. [34] A felperes sérelmezte az eljárt bíróságok perköltségre vonatkozó döntését is, a szerinte megsértett konkrét jogszabályhelyet azonban e körben sem jelölte meg, így a jogerős ítélet érdemi felülvizsgálatára e részében sem kerülhetett sor. [35] A kifejtettek alapján a jogerős ítéletet a Kúria az rPp. 275. §
(3)bekezdés alapján hatályában fenntartotta. Záró rész [36] A felperes felülvizsgálati kérelme alaptalan volt, ezért az rPp. 270. §
(1)bekezdése folytán alkalmazandó rPp. 78. §
(1)bekezdése alapján köteles megfizetni az alperes felülvizsgálati eljárással kapcsolatban felmerült költségét, amely a jogi képviseletével felmerült ügyvédi munkadíjból áll. Az ügyvédi munkadíj összegét a Kúria a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi költségekről szóló 32/2003. (VIII.22.) IM rendelet 3. §
(2)bekezdésének a) pontja,
(5)bekezdése, és a 4/A. §
(1)bekezdése alapján állapította meg. [37] A Kúria tárgyaláson kívül hozta meg határozatát. Budapest,
- április
- Dr. Farkas Attila s.k. a tanács elnöke, Dr. Csőke Andrea s.k. előadó bíró, Dr. Gáspár Mónika s.k. bíró A kiadmány hiteléül: